Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-06 / 157. szám

Mtf Tudás iés elismerés a bányavállalatnál Díj, diploma: dísznek? — Nemrég az egyik főnök azt mondta a tervezőknek: írjatok ti is számítógépprog­ramot, hiszen már a Feil Jan­csi is tud olyat írni... Nehéz Volt a lenézést észre nem vennem ebből a megnyilvá­nulásból... Pedig én a prog­ramozást nem tekintem nagy dolognak. A kor követelmé­nye. Nem kiemelkedő tudás. Legfeljebb itt a vállalatnál annak tűnik... Feilt „feJmérő”-beosztásban nék, azt állítólag támogatnák; foglalkoztatják, ezt a többiek De minek vállaljam két évig r-----v B eszterce-Iakótelepi szolgáltatóházhoz készül 120 db lábazati műkőelem ponti ipartelepén. a NÁÉV köz­— Bencze *­Nem szabad késlekedik Miért kevés nálunk a robot? St robotok térhódítását * — emberek szerint a fejlődést Az ipart vezetők szerint úgy tűnik — semmi és senki sürgető józan ész megkíván- sok oka van annak, hogy ná­nem akadályozhatja meg. Az ná. lünk ritka a robot Közülük első, kereskedelemben kapha- a leginkább gátló! hiába ígéri tó robotok a 60-as évek má- a robotizálás a termelékeny­sodik felében jelentek meg Van gyártó ség számottevő növelését, a Japánban. Hogy ma hány ro- . mai szabályozási feltételek bot dolgozik a világon, ponto- A robotok hazai atkalmazá- mellett a szereléstechnikai san senki nem tudja. Oka: sának elősegítésére 1976-ban a beruházások lélegzetelállítóan tisztázatlan, mi az a robot. Kohó- és Gépipari Miniszté- és főleg érthetetlenül sokba Az Egyesült Államokban csak rium az Országos Műszaki kerülnek. Ráadásul műszaki azt a szerkezetet tekintik ro- Fejlesztési Bizottsággal közö- fejlesztési források nemigen botnak, amelyet a számítógép sen pályázatot hirdetett, vehetők igénybe ilyen célok- vezérel. Japánban a fejlettebb csupán 58-an jelentkeztek, 25 ra, a fejlesztési alapok pe- manipulátorokat is, amelyeket pályamunkát fogadtak el, dig bántóan szűkösek, csupán elektronikus kapcso- vagyis elég kevés vállalat volt A szakemberek véleménye lások sorozata késztet pontos bátor, még kevesebbnek nyílt szerint a robotgyártásban és főleg a -felhasználásban kö­rülbelül 20 évvel vagyunk le­maradva a világ élvonalától* A már említett Ipari robot­munkára. alkalma arra, hogy azzá le­gyen. \ Sokba kerülnek Akárhogy H nézzük, ma már több tízezer robot és fej­lett manipulátor működik a világon, a legtöbb Japánban Ám akiknek sikerült szert tenniük az új technikára, ... ... azok azóta is hangoztatják szemináriumon bejelentet­a rínak előnyeit. A robotoknak * , a koz . evekben meg­nem árt meg a munka, képe- háromszorozódik Magyaror­sek a nap 24 órájából 24-et sza§°n a robotok szama. Az és az USA-ban Nem kevés végigdolgozni ebéd- és ciga- ^ ™zetők véleménye sze­es az UfaA ban. Nem kévés rettaszünet nélkü)) jószerint nnt ez heves- • az átlagosan és egyidőben 2—4 ember munkáját helyet­tesítő szerkezetek száma a Szovjetunióban, az NDK-ban, vagy Bulgáriában sem. Ma­gyarországon — amint azt a közelmúltban Győrött megtar­tott III. ipari robotszeminári­um négyszáz hazai és külföl­di résztvevője hallhatta — mindössze 90 robot található. Legtöbbjük úgynevezett mun­az ember szempontjából bár­milyen mostoha körülmények között. Az előbb említett pá­lyázat nyertesei 1980-ig a ro­botoknak köszönhetően átla­gosan 40 százalékkal növelték termelékenységüket, ugyan­akkor több mint kétezer szakmunkásuk megszabadult a kézi szerelés nyűgétől, ka­pott a korábbinál érdekesebb, Mdnus Miklós technikusi , végzettséggel lát­ják el. Nem vádolhatok meg tehát az iroda felelősei azzal, hogy túlságosan tisztelik a papírt, „hanyatt esnek” egy diplomától. — Észlelhető valamiből, hogy Feil szakértelmére az irodának szüksége van? — Igen — bólint Feilné. — Sokszor fordulnak hozzá kér­déssel, emellett ő maga ösz­tönösen segít, keresi a meg­oldási lehetőségeket. Az is előfordult már, hogy egy öt­az anyagi hátrányt. Az nem érdekel annyira, s különben is: az egy diploma sem jelen­tett semmilyen előnyt itt. — Én munkavédelmi szak- üzemmérnök-képzőre szeret­tem volna járni. Ügy tervez­tem, hogy a gyes alatt elvég­zem a kétéves iskolát — em­lékezik Feilné. — Nincs rá szükség, mondták. Amint gyesről visszajöttem, valóban én lettem itt a munkavédel­mis. Újra jelentkezni akar«' tam, már el is készült a je« letét, amit könnyedén elmon- lentkezési lap, orvosi vizsgaj Első díjat nyert FMKT- dolgozatával idén Feil János, a Nógrádi Szénbányák mér­nöke. A harmincéves műszaki a HP 41 CV típusú zseb- komputer helyi használatá­hoz készített — munka- és házastársával: Feilné Győry Zsuzsával közösen ■— leírást és programokat. — A mi munkánkhoz ez a kis gép a legcélszerűbb — tá­jékoztat a Mecseknádasdról nősülés révén megyénkbe származott fiatalember. — A terepre is magunkkal tudjuk dott, másvalaki újításként be­nyújtotta és fölvette érte a pénzt. menedzselésére nem fordít energiát. A díjnyertes FMKT- dolgozatot is a KISZ-titkár vinni, és ott is dolgozhatunk unszolására nyújtotta be, pe- vele. dig készein voltak már a prog­A szőke hajú, masszív test- Bamiak alkatú Feil tüzetesen magya- — Ha valóban szükség van rázza, hogy az átszámítva 7 a szakértelemre, akkor mi­ezer forint értékű, a bizomá- ért nem ismerődik el? nyifoan 50 ezer forintért meg­amikor behívtak, s megkér­dezték, miért akarom elvé­gezni. Minden indokomra az volt a válasz: „de miért?” Ez ment egy fél órán keresztül. Végül azzal zárult az ügyi' ez épp olyan lenne, mintha hottentottát tanulnék: annak sincs, ennek sincs semmi ér- Feil nagyvonalú nevetéssel télimé... Most nemrég rám és legyintéssel intézi el a dől- szóltak: alapfokú vizsgát kel­got: nem rágódik hasonló lene már tennem m un kávéd e» visszásságokon. Szakmai kér-* lemből, dések fogják meg, önmaga vásárolható amerikai készü lék mi mindenre használható a geodéziában. Szavaiból ki­tűnik, alapos, kiterjedt szak­értelemmel végzi munkáját. — Megtérül-e a nagy szak­értelem erkölcsileg vagy anyagilag a műszaki ember­nek? — Szerintem nem —mond­ja Feilné, aki földmérő üzem­mérnök. — Szerintem ha így leírjuk, az nem lesz jó — véli Feil. Ha úgy nézzük, hogy akik' Feil hobbija a fotogram­metria, szívesen beszél erről a vállalatánál nem hasznosít­ható szakterületről. Nemrég Na miért? Ezt én issze- konzulense volt néhány dip­retném tudni! — közli fele­letiként Feilné. — A harsány emberek job­ban érvényesülnek — medi­tál Feil. — Itt a szakértelmet érté­kelik vagy a hangerőt? — Ha hozzáértő ember ér­tékel, akkor a szakértelmet — mondja a mérnök. „Ha” — ragad meg az em­berben ez a feltételes kötő­lomamunka-készítőnek, s ki­élhette magát: hozzáértő fü­leknek beszélhetett a foto­grammetriáról. Ám a hallga­tók közt akadt olyan, aki úgy vélte: tekintélye csorbul, ha nem szól közbe kioktatólag. Közbeszólt. Feil türelmesen meghallgatta, aztán ismét a diplomázókhoz fordult, s folytatta az előadást. Nem za­varta, hogy le akarták járat­ni hozzáértését. Egyáltalán szó. Ha van hozzáértő ember. , Ha a meglévőt nem béklyóz- mi hozza ki a sodrából? za szakmai féltékenység. Ha ~ Apróság, de kellemet- kel együtt végeztünk és az meg tudja különböztetni a |enul e“ntL ff. emhert, amt­ország más részéiben dolgoz- nyüzsgést a valós teljesít- kor megpróbálják kezdőként menytől. Ha... kezeim — feleli Feil. — 1975« — Mennyire szorgalmazzák hen lettem üzemmérnök, utá­iít a szakértelem gyarapítá- na szakoktatóként dolgoztam sát, a továbbtanulást? a? egyetemen. De mér a kö­— Amikor öt éve idejöt- népiskolám is szakirányú volt.’ tünk, azt mondták, hogy min­denféle továbbtanulást támo­gatnak — közli a két eszten­nak, mennyire vannak elis­merve, akkor nekünk nincs ókunk különösebb panaszra. De ha úgy nézzük, hogy itt a vállalatnál a hasonló felké­szültségű emberek és a kisebb felkészültségűek hogyan van­nak megfizetve, akkor egyál­talán nem lehetünk elragad- deje párttag Feil. tatva... Mint kiviláglik! a földmérő irodán két embernek van mérnöki diplomája: a veze­tőinek, valamint Feilnek. A négy csoportvezetőnek nincs. Nem egészen ezt tapasztaltuk. Ami­kor szakmérnökire jelentkez­tem, a munkahelyi javaslatot azzal az indokkal vonták meg: „nincs rá szükség”. Ha mér- nök-közgazdászira jelentkez­Mikor 1979-ben idejöttem, „kezdőnek”, tekintettek, pedig nem kevés volt már a gya­korlati tapasztalatom is. Sőt, még tavaly is mondták ne­kem azt a sablonszöveget, hogy „lessem el a fortélyo­kat”. Kezdőként kezelnek olyanok, akik... Hát szóval... Molnár Pál kadarab-ellátó, vagyis olyan izgalmasabb munkát, szerkezet, amely nagy súlyú Hogy kevés itthon a ro- munkadarabokat rakosgat a bot, az azért is meglepő, , megmunkálóberendezésekre. mert Magyarországon több A kevésből viszonylag sok a vállalat foglalkozik robot-, hegesztő és akad köztük fes- illetve manipulátorgyártással, tékszóró, valamint egy-két ilyen a Tungsram, a Bakony szerelőberendezés is. Művek, a mikroelektronikai A hazai szakemberek — vállalat gyöngyösi gyára és hasonlatosan az amerikaiak- még mások. Több vállalat ká­hoz — roboton olyan szerke- szül arra, hogy robotokat eetet értenek, amely számító- gyártson. A csepeliek meleg­gép vezérlésű, tehát viszony- üzemben használatos, nagy lag könnyen átprogramozható, terhelhetőségű robotok gyártá- é.s kétségtelenül többre alkal- sára vásároltak licencet. Pro- mas, mint a kötött programo- duktumuk lesz az első KGST- fcasú manipulátor. Ezek több- robot, amely akár egytonnás sége hegeszt, fest, nem túl munkadarabok mozgatására bonyolult szerelést végez, vállalkozhat. Figyelemre mél- Ilyen jellegű munka bőven tóak a Videoton elképzelései akad Magyarországon, és ép- is, A székesfehérvári vállalat pen ezek azok a feladatok, exportsikerekkel kecsegtető amelyek ellátására mind ke- robotok nagy sorozatú előállí- vesebb a vállalkozó. tását tervezi. Igen ám, csakhogy a robot Bem olcsó játék. Egy egysze- u , , , rű munkadarab-előállító leg- MaromszOf annyi IS kevesebb egy-két millió fo- , rintba kerül, a több robotból kévés álló rendszer pedig ennek a többszörösébe. A bonyolul- Furcsa a kevés robot azért tabb tevékenység elvégzésére is, mert létezik magyar ro- aíkalmas fejlett szerkezetek botprogram. Az OMFB dol- 8—8 millió forintnál alább gozta ki az Ipari Minisztéri- jnemigen kaphatók. Ennyi um megbízásából. A munká- penz a mai fejiesztésszűké- ban részt vettek az érdekelt ben még egy nagyvállalat intézmények és vállalatok, számára sem kevés. Ráadá- többek között az MTA szá- sul a robottal helyettesített mítástechnikai alkalmazásku- munkás bérének csupán 10 tatási intézete, amelynek százaléka marad adózatlanul munkatársai már intelligens, a vállalatnál és nem száz úgynevezett látórobotok ki­százaléka, amint azt a szak- fejlesztésén fáradoznak, , Gabe apa z a r I ó k Tavaly nyár végén, a perzselő kánikulában, amikor a tikkadt földeket riasztóan széles repedések hálózták, jó hírű tsz szakosított sertéstelepén jártam. A lyukas önetetőkből foly a táp, az állatok térdig gázoltak a darában. Kísérőm, a főállattenyésztő kerekded előadást tartott az újszerű ser­téshibrid kitűnő takarmányhasznosításáról. Miközben röp­ködtek a szakkifejezések, s az állattenyésztő arcán elége­dett mosoly terült szét, nem tehettem mást: hüledeztem. Egyszerűen fölfoghatatlan volt számomra, hogy miként le­het elégedett ez az ember, miközben a gondjaira bízott telepen az avult technológia, a hibás berendezések okán olyan mérté­kű gabonapazarlás folyt, amely még a normál termésű év­ben, a bőséges esők idején is felháborító volna. /Hát még a tavaly nyár végi kritikus helyzetben! Ami­kor bizton lehetett tudni, hogy jóval gyengébb termés vár­ható az elmúlt évek átlagánál, amikor ugyanannak a tsz- nek a földjein kóróként zörgöíT a termés nélküli kukorica­szár: ahol — a növénytermesztési ágazatban dolgozó elnö­kükkel egyetemben — már hetek óta nem tudtak elmoso­lyodni sem, mert érezték, hogy katasztrófa lesz. Mondtam a főállattenyésztőnelc, hogy csinálhatnának va­lamit ezzel az elhanyagolt teleppel, de az emberem csak a vállát vonta: „Van magának fogalma arról, hogy mennyibe kerülne a telep rekonstrukciója?” Ezt kérdezte, majd hozzátette: „Egyébként máshol sem sokkal jobb a helyzet, mert az ország sertésférőhelyeinek 85—90 százalé­ka elavult, korszerűsítésre, felújításra vár.” A kijelentés sajnos igaz. A hetvenes évek első felében, a sertésprogram keretében nagy számban épültek az akkor kor­szerűnek vélt szakosított telepek, amelyekről azóta kiderült, hogy technológiájuk merőben gazdaságtalan. E telepek most egyidőben mennek tönkre, most érnek meg a teljes' felújí­tásra. Éppen akkor, amikor — napjaink gazdasági nehéz­ségei. közepette — nincs elég pénz ilyen, mértékű beruházá­sokra. A józan ész is azt mondatja velünk: éppen ebben a hely­zetben lenne szükség nagyobb takarékosságra, megfontol­tabb gazdálkodásra. Ezért nem lehet megbékélni azzal a mind szélesebb körben elharapódzó szkepszissel, amely sok vezetővel meg beosztottal egyaránt azt mondatja: „Minek strapáljam magam ilyen körülmények között? Pénzt nem csinálhatok! Még szerencse, hogy az időjárás a segítsé­günkre van”,H Való igaz, hogy az idén tavasszal bőséges felhőtakaró gyülekezett az ország egén, aminek köszönhetően a lehulló eső bő termésre serkentette az elvetett gabonát. Ám ez csak az amúgy is kitűnő növénytermesztés dolgát tehette erre az évre rendbe ,— remélhetően. A szakosított sertéste­lepek állapotán, helyzetén önmagában még nem változtat. S még kevésbé azon, hogy — láttuk, tapasztaltuk — vannak helyek, ahol hozzászoktak a gabonapazarláshoz. Pedig nem csak attól lesz több gabonánk, ha sokat terme* lünk, hanem attól is, ha ésszerűen, takarékosan, fegyelme­zetten használjuk fel. Az állattenyésztő telepek rossz álla­pota senkit sem mentesít a jobbító cselekvés kényszerétől. Tarthatatlan, hogy a nagy ráfordításokkal és rengeteg em­beri erőfeszítéssel megtermelt gabona a szkeptikus emberek nemtörődömsége miatt részben pocsékba menjen. Még a legrosszab állapotban lévő sertéstelepeken is van lehető­ség arra, hogy mázsákat, tonnákat takarítsanak meg. Vég­tére is ezekből a mázsákból és tonnákból hús lesz, s kinek mindegy, hogy mennyi a sertéshizlalás, a baromfinevelés önköltsége? / Látszólag távol esik az ügytől, amit mór egy másik me­zőgazdasági nagyüzem állattenyésztőjétől hallottam. Arra hivatkozott ugyanis, hogy a felvásárlási árak abszolút nem serkeritenek a sovány, zsírszegény hús termelésére. Mondom, hogy ez csak látszólag esik távol az ügytől,' hiszen itt is a gabonafelhasználásról van szó. Arról, hogy a disznó ugyanannyi takarmányból növeszt magán egy kiló szalonnát, mint egy kiló húst. Ezért végig kellene gondolni talán a súlyhatárokat, a technológiát! Mert az exportban a zsír ára csak töredéke a húsnak, a magyar fogyasztó pedig — különösen az áremelések után — epeömlést kap, amikor a kilencven forint áru sertéslapockából tizenöt deka zsír. Ezért az árrendszernek valóban ki kell kényszerítenie a takarmány értékalkotó felhasználását. De addig is, amíg ez megtörténik, működésbe léphet á szakmai lelkiismeret, és önkéntes alapon is megtehetők azok a lépések, amelyek megakadályozzák, hogy a legnagyobb nemzeti kincsünkként megtermelt gabonából jókora meny» nyiségek elvesszenek. A népgazdaság érdekében és a szűkebb közösség hasznai ra. Gádor Iván \ fJQGRAD jp 4-984. július 6., péntek i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom