Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

Vasutasnapi nagygyűlés a fővárosban \ Méhes Lajos mondott ünnepi beszédet Hétezer vasutas részvételé­vel vasutasnapi nagygyűlést tartottak szerdán a MÁV északi járműjavító üzem nagycsarnokában. Az ünnep­ségen ott volt Vrbán Lajos közlekedési miniszter és Ba­jusz Rezső, a MÁV vezérigaz- ga*ója is. A Himnusz hangjai után Koszorús Ferenc, a vasutasok szakszervezetének főtitkára nyitotta meg a gyűlést. Ez­után Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára mondott ün­nepi beszédet. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa nevében köszöntötte a magyar vasút több mint 130 ezer dolgozóját és 100 ezer nyugdíjasát. Méltatta a vas­utasok helytállását, amellyel hozzájárulnak ahhoz, hogy naponta háromnegyed millió ember eljusson úticéljához, s több mint harmadmillió ton­na áru rendeltetési helyére érjen. Rámutatott, hogy a vasút­nak megkülönböztetett szere­pe van a népgazdaság életé­ben, igen nagyok az utazás­sal, szállítással kapcsolatos jenek csökkentése, a 40 -mrás munkahét bevezetése. A kor­mányzat a közelmúltban tár­gyalta a vasút helyzetét, ,s szükségesnek tartja a vasút fejlesztését, a vasutas dolgo­zók élet- és munkakörülme- nyeinek javításának. A gon­dok megoldására hosszabb távra sorrendet állapított meg. Az erre vonatkozó intéz­kedések zöme a VII. ötéves terv időszakában várható. Az első lépések már megtörtén­tek: különböző beruházásokra 400 millió forint költségvetési juttatást biztosított a kor­mány terven felül. Fokozatosan fel kell oldani a kereseti aránytalanságokat, ám — figyelmeztetett a SZOT főtitkára — a munkaerőgon­dokat pusztán bérezéssel nem lehet megoldani, ehhez a vas­út által nyújtott egészségügyi, szociális ellátás továbbfejlesz­tése is szükséges. A vasútnak egyéb tennivalói is vannak, egyebek között a forgalom­szervezésben, a jármű- és pá­lyajavításban, a -felújításban, az -építésben. Ugyancsak van még mit tenni a belső ösztön­zési rendszer fejlesztéséért, a rejtett tartalékok feltárásá­Konvenció San Franciscóban Demokrata dilemmák sáért. követelmények. A. vasút iran- J „ „ . . . ... . . , j, v ért, a munkaszervezés javita­ti igények rendkívül sokrétű- J ek: a vasút legyen olcsó, megbízható, pontos, üzembiz­tos, ugyanakkor a vonatok tiszták, a vasutasok szolgálat- készek. udvariasak legyenek, s a MÁV gazdaságosan vé­ban alkalmazkodik a vasút is a megváltozott helyzethez, a fuvarpiacon kiéleződött ver­senyhez. Hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalom is támogatja a MÁV-ot a válto­zó világgazdasági és hazai gazdaságpolitikai követelmé­nyekhez igazodó gyorsabb fel­zárkózásban. Számolni kell azonban azzal, hogy ez a tö­rekvés átgondolt üzem- és munkaszervezési intézkedése­ket is szükségessé tesz. A SZOT főtitkára üdvözöl­te, hogy a dolgozókollektí­vák munkafelajánlásokat tesznek a párt kongresszusa és hazánk felszabadulásának 4(/. évfordulója tiszteletére. Meg­győződését fejezte ki, hogy a vasutas dolgozók is hasonló módon készülnek a jelentős események megünneplésére. Ünnepi beszéde, utolsó gon­dolataként kiemelte: a kor­mányzatnak és a vasúti tár­sadalom egészének úgy kell a vasutat megújítania, hogy az méltó legyen a MÁV hagyo­mányaihoz, képessé váljon a növekvő hazai és nemzetközi szállítási feladatok maradék­talan, mind magasabb színvo­nalú ellátására. Az ünnepség az Internacio- náléval ért véget. (MTI) gézzé munkáját. Vizsgálni kell a vasút munkájának feltéte­liéit is — mondotta a SZOT Emlékeztetett arra, hogy a MÁV a Közlekedési Minisz­térium keretei közül kiválva egy évvel ezelőtt vált önálló nagyvállalattá. Ez idő alatt egyértelműen . bebizonyoso­dott, hogy a MÁV-nál is a korábbinál rugalmasabb, a főtitkára. Rámutatott, hogy a piachoz jobban igazodó mun- vasűt műszaki állapota vegyes kára van szükség. A vasút (képet mutat: van már kor- tevékenységében is éreztetik Bzerű technika is, de az el- hatásukat a nehezebb külgaz­imaradások is jelentősek. Megoldásra vár a több műszakos, folytonos munka­rendben dolgozók munkaide­dasági és hazai feltételek, il­letve lehetőségek, amit lehet fájlalni, de eredményt csak az hoz, ha a mainál gyorsab­Kreisky a kelet—nyugati kapcsolatokról r £Ami napjainkban van, az ma még a hideg béke. De bármely pillanatban átcsap­hat hidegháborúba” — jelen­Kreisky kifejtette,' hogy Washington szovjetellenes ideológiai offenzívája és har­cias retorikája két vonatko­fette ki Bruno Kreisky a Wie- zásban is nyugtalanságot kei­ner Zeitungnak adott három­részes interjújának szerdán közölt első részében. A volt osztrák kancellár foglalkozott a szovjet—ameri­kai kapcsolatok rosszabbodá­sával, s hangsúlyozta, a hyu- gat-európai kormányok ko­moly erőfeszítéseket tesznek annak megakadályozására, hogy ez a helyzet kihasson a Szovjetunióval fennálló két­tett Nyugat-Európában. Elő­ször is megrémítette a nyu­gat-európaiakat „a korlátozott nukleáris háború” lehetőségé­nek kinyilvánítása, mert ért­hető módon feltették a kér­dést, hogy tulajdonképpen hol is lenne a színtere ennek a háborúnak. A válasz pedig nem lehetett más, mint hogy „i'tt, nálunk”. Másodszor pe­dig ez a harcias retorika ter­oldalú kapcsolataikra is. Pél- mészetesen nyugtalanságot kel­riának hozta fel az NDK és az NSZK kapcsolatainak alaku­lását, Mitterrand francia köz- társasági elnök közelmúltban tett . moszkvai látogatását és a spanyol király szovjetunióbeli útját. tett a Szovjetunióban is — mutatott rá Kreisky, majd vitába szállt az szovjet katonai Washington által „tanokkal”. állítólagos fölényről terjesztett Elhunyt Juan Pastor Perez A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a kolumbiai dol­gozók szakszervezeti szövet­sége (CSTC) mély megrendü­léssel tudatja, hogy Juan Pastor Perez, a Kolumbiai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagja, a CSTC elnöke életének 63. évében Budapesten rövid szenvedés után elhunyt. A SZOT elnökségének meg­hívására érkezett Budapestre a kolumbiai és a magyar szak- szervezetek közötti együttmű­ködés, a hagyományosan ba­ráti kapcsolatok erősítése ér­dekében. Röviddel érkezése után hirtelen rosszulléttel szállították kórházba, s halá­lát a körültekintő orvosi se­gítség sem tudta megakadá­lyozni. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a magyar szervezett dolgozók kifejezik mélységes megrendülésüket Juan Pastor Pereznek, a ko­lumbiai és a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom kiemel­kedő személyiségének várat­lan halála alkalmából. A leg­teljesebb együttérzéssel és szolidaritással osztoznak a kolumbiai nép, a ko­lumbiai dolgozók, a CSTC vezetősége és tagsága, a család fájdalmában és gyá­szában. (MTI) Július 16—20. között tartja jelöltválasztó konvencióját San Franciscóban az amerikai de­mokrata párt. A tanácskozás feladata, hogy kijelöljék a no­vember 6-i választáson Ronald Reagan ellen csatába induló párost, s hogy elfogadják a június végére kidolgozott párt­programot. Hónapok óta érkeznek a je­lentések az amerikai elnök- választás négyévente megis­métlődő maratoni csatározá­sairól, az elő- és próbaválasz- tások sorozatáról, éles táma­dásokról és színfal mögötti egyezkedésekről. November 6-a, a voksolás napja még messze van ugyan, de a Fe­hér Házra aspirálók márts tucatnyi tv-vitában vettek részt, s mintegy 50 millió dol­lárt költöttek. A folyamat most fontos szakaszhoz érke­zett: az előválasztások lezá­rulta után már csak a két nagy párt elnökjelölő kon­venciója maradt hátra — a demokraták július közepi ér­tekezlete után a republikánu­sok augusztusban gyűlnek össze Dallasban. GYILKOS VERSENYFUTÁS Az eddigi politikai küzdel­mek sajátos helyzetet tükröz­tek. Míg a hatalom jelenlegi birtokosaként Reagan gyakor­latilag komoly vetélytárs nél­kül indulhat a republikánu­soknál posztja másodszori el­nyeréséért, addig a demokra­táknál gyilkos versenyfutás zajlott. Walter Mondale volt alelnöknek, akit eredetileg biztos favoritnak tekintettek, váratlan kihívással kellett szembenéznie az üstökösként felbukkanó Gary Hart colo­radói szenátor és a meglepő kitartással küzdő fekete bőrű Jesse Jackson részéről. A ta­pasztalat, a kiépítettebb vá­lasztói kampányhálózat, a biz­tosabb pénzügyi háttér és a pártapparátus támogatása ré­vén Mondale végül többségre számíthat a San Franciscó-i konvenció delegátusainak kö­rében, győzelme azonban va­lószínűleg nem lesz zökkenő- mentes. Először is — minden erő­feszítése, s a kulisszák mö­gött folyó közvetítés ellenére — nem számíthat arra, hogy két konkurrense simán áten­gedi neki a terepet. Jaokson (aki reálisan soha nem szá­míthatott az elnökjelöltség el­nyerésére) korlátozott célki­tűzésekkel lép fel: olyan re­formokat akar keresztülvin­ni, amelyek a jövőben kedve­zőbb lehetőségeket biztosíta­nának a kisebbségi csoportok­nak, négereknek, spanyol ajkúaknak. Követelései telje­sítésének fejében viszont a szakértők szerint minden bi­zonnyal hajlandó lesz felso­rakozni Mondale mögött. ELÁSOTT CSATABÁRD Bonyolultabb a helyzet Hart esetében. A coloradói szenátor az elmúlt hetekben hangsúlyt váltott ugyan, s Walter Mondale diadalmas pózban felhagyott a Mondale elleni közvetlen támadásokkal, de nem tett le véglegesen remé­nyeiről. Arra hivatkozik — s a közvélemény-kutató irodák véleménye alapján nem is minden alap nélkül —, hogy továbbra is ő tűnik Reagan esélyesebb ellenfelének. Vagy­is nem a demokrata táboron belüli erőviszonyok számíta­nak — hirdeti —, hanem a novemberi győzelem kilátásai. Nos, a Gallup intézet egyik legutóbbi felmérése szerint egy Reagan—Mondale pár­harcban az elnök 53:43 arány­ban vezet, míg Harttal szem­ben 51 százalékra számíthat­na, tehát valamivel szorosabb lenne az eredmény. (Más kér­dés, hogy Reagan sikerét egyik változat sem vonja két­ségbe.) Ezek persze csak előzetes becslések, pillanatnyi jósla­tok, amiket az amerikai gaz­daság és belpolitika hullám­verése éppúgy bármikor fel­forgathat, mint a nemzetközi diplomácia fejleményei. Ám százalékok ide, arányok oda, jelenleg csaknem bizonyosnak látszik, hogy Mondale-nek si­kerül San Franciscóban meg­szereznie az elnökjelöltséget. elfogadására, aki mellett vé­gül Mondale dönt. Talán mon­dani is felesleges: kombináci­ókban e téren sincs hiány. Sokan éppen Hartot tartják a természetes választásnak _ — némileg ahhoz hasonlóan, ahogy egykor Reagan maga mellé vette George Busht. Bi­zonyos jelek alapján Hart vállalná a felkérést, bár akad olyan vélemény is, hogy a szenátor az idén belenyugo­dott vereségébe, nem kömé magát Mondale-hez, hanem igazából máris 1988-ra készül. A találgatások skálája igen széles, csaknem tucatnyi je­lölt neve van forgalomban. A hagyományok szerint Mon­dale-nek földrajzi szemponto­kat ugyanúgy figyelembe kell venni (ezek egy déli állam­beli, leginkább egy texasi po­litikust sugallnának), mint azt, milyen szavazói réteget csá­bíthat táborába -jövendő tár­sa. Sok szó esik például egy esetleges női alelnökjelöltről — a legtöbbször Geraldine Ferraro New York-i képviselő­nőről —, aki a női voksok . millióit hozhatja. Igen ánr— figyelmeztetnek a Mondale- stáb egyes szakértői — de egy ilyen „forradalmi lépés” Valószínűleg ezzel maga Hart legalább annyi szavazatvesz­is tisztában van. Mondale-lel történt június végi találkozó­jukat legalábbis úgy értékel­te az amerikai sajtó, hogy elásták a csatabárdot. E ki­egyezésre utal a demokrata párt kompromisszumos jelle­gű programtervezete, amely mindkét politikus irányvona­lából átvett bizonyos eleme­ket. Külpolitiai téren elő­irányozza az atomfegyverkezés befagyasztását, ellenzi az MX rakéták, a B—1-es bombázók és az új vegyi fegyverek gyár­tását, s évenkénti rendszeres szovjet—amerikai csúcstalál­kozókra szólít fel. A prog­ram jóváhagyására vagy mó­dosítására szintén a San Franciscó-i konvención kerül sor. ALELNÖK-KOMBINÁCIŐK Csakúgy, mint az alelnök- jelölt kiválasztására, helye­sebben annak a személynek teséget okozna más, vatívabb körökben. konzer­Nem vitás tehát: Mondale, bár San Franciscóban győze­lemre számíthat, bonyolult, belső csatározásokkal terhelt időszak elé néz. Ügy tűnik, legnagyobb feladata a több hónapos küzdelem során szét­zilálódott demokrata párt egységének helyreállítása lesz — ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a siker reményé­ben vehesse fel a harcot a kedvezőbb pozícióban lévő, magabiztos Reagannal. Szegő Gábor V A bejrúti Rubikon Papandreu DK-ban Hivatalos csehszlovákiai lá­togatását befejezve szerdán kora délután háromnapos hi­vatalos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba NSZEP KB főtitkára, állam fő, meghívásának tesz eleget. A repülőtéri fogadtatás — amelyen jelen voltak az NDK párt- és állami vezelé­érkezett Andreasz Papandreu sének képviselői — Erich görög miniszterelnök. A kor- Honecker üdvözölte a vendé- tnányfő Erich Honecker, az get. Kubai csapatkivonás Etiópiából I Kuba kivonja csapatait Etiópiából, ahol a Szomáliái agresszió elhárításában teljesí­tettek internacionalista fel­adatokat — közölték egy saj­tótájékoztatón Havannában. Oscar Orama külügyminisz­ter-helyettes elmondta, hogy Kuba és Etiópia közös meg­egyezéssel fölülvizsgálják a csapatok állomásóztatását, mi­vel „időközben az etióp fegy­veres erők harckészültsége a megfelelő szintre nőtt”. Az első kubai katonai egy­ségek az etióp kormány ké­résére 1977 őszén érkeztek az országba, a Szomália ellenig védelmi háború kezdetén, s a győzelem kivívásáig, a kö­vetkező év tavaszáig részt vet­tek a harcokban. 2 NÖGRÁD - 1984. július 5., csütörtök Ezerkilencszáznyolcvannégy július negye­dikét vagy nemzeti ünnepként vagy egy újabb keserű csalódás napjaként jegyzi fel majd a libanoni történelem. Ezen a minden- j képpen emlékezetes szerdai napon a világ- ; sajtó vezető híre volt, hogy a libanoni had­sereg kilencezer katonája bevonult az ország fővárosába. A helyzet tragikusan groteszk voltát ennél aligha érzékeltethetné jobban bármi. Ha egy országban történelmi jelentőségű fejlemény­nek minősítik azt, hogy a hadsereg — talán — ellenőrzése alá veheti a saját fővárosát, ezt a helyzetet bizony ugyancsak rendhagyó­nak kell minősíteni. A világ azonban esz­tendők óta nagyon is jól tudja, hogy Liba­non — és mindenekelőtt Bejrút — helyzete fájdalmasan hosszú ideje nagyon is rend­hagyó volt. A nem is olyan régen gazdaságilag virág­zó, közel-keleti Svájcnak nevezett Libanonban kilenc éve dúl a polgárháború és ha egy ilyen áldatlan állapotnak egyáltalán lehet­tek — márpedig lehettek — haszonélvezői, akkor azok nem libanoni, hanem az orszá­gon kívüli erők voltak. A sok áldozatot kö­vetelő harcoknak voltak más frontjai is, de a legtöbb halált és szenvedést követelő kö­zeg mindig elsősorban a világszép főváros, Bejrút volt és maradt. Ha igaz, 1984. július negyedikéig, szerdá­ig. Ha igaz. Mert ahogy a hírügynökségek egy megkérdezett bejrúti lakos válaszát idézik: „Reménykedünk,- de visszafogottan, hiszen már oly sokszor csalódtunk.” A kétely is jogos, de a remény is. Ami a kételyt illeti, a következőket kell figyelembe vennünk: 1. Sem Tel Avivnak, sem Washing­tonnak nem igazán érdeke a libanoni sta­bilizáció, és mindkét kormányzatnak megvan­nak a konkrét eszközei a káosz prolongálá­sához. 2. Kilenc év után nagyon is elképzel­hető, hogy az érzelmi-indulati parázs dátum­hoz köthetően nem oltható ki. 3. Az egye­sített jobboldali milíciák vezérkarában még „csak” a főparancsnok helyeselte a bevonu­lást, és a tapasztalatok szerint ez náluk nem feltétlenül elég. 4. Még a bevonulás előesté­jén is áldozatokat követelő tűzharc volt a város különböző részein. A biztató jelek pedig a következők: 1. A bevonulás ezúttal egy olyan kabinet bizton­sági tervének forgatókönyve alapján törté­nik. amelyben helyet kaptak az összes erők. 2. Valamennyi fél elvitte nehézfegyverzetét a fővárostól. Eddig az úgynevezett zöld vonal osztotta ketté a fővárost. Ezt — és erről már meg­jött a hír — átlépték a kormánykatonák és megkezdték az egész nyolcvan négyzetkilo­méteres bejrúti térség megszállását. Csak a jövő mutatja meg. hogy — térben és időben — valóban átlépett Rubikonnak bizonyul-e a szerdán átlépett zöld vonal. Harmat Endre Bolíviai puccskísérlet Folyik a vizsgálat Bolíviában folytatódik a szombati puccskísérlet részt­vevői ellen indított vizsgálat és az államellenes összeeskü­vés részleteinek feltárása. La Paz városi főügyésze ked­den este közölte, hogy állam- ellenes zendülés vádjával bí­róság elé állítják azt a hat személyt, akik szombaton el­rabolták Hernan Siles Zuazo elnököt. A vádlottakra — akiknek az elnök ellen elkö­vetett támadásért is felelniük kell — egyenként öttől huszon­öt évig terjedő szabadság- vesztést szabhatnak ki. A fő­ügyész bejelentette, hogy más, az elnökrablásban való rész­vétellel gyanúsított személye­ket is bíróság elé állítanak. Rolando Saravia ezredest, a puccskísérlet értelmi szerző­jét mindeddig nem találták meg. A hadseregnél és a rendőr­ségnél korábban megkezdődött vizsgálat az ellenzéki pártok­ra is kiterjedt. A biztonsági szervek a nyomozás során több magas rangú tisztet le­tartóztattak, s több mint száz, az államcsínykísérletben való részvétellel gyanúsított polgá­ri személyt is őrizetbe vet­lek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom