Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

L­Aprófalvak a kistelepülésekről íml és beszélni a legdivatosabb dolgok egyike. Alig mú­lik el nap, hogy mélyen szántó elmél­kedés, vagy az emberi igazságérzetre apellá­ló lehangoló riport ne jelenjen meg a lapok­ban. Különösen most, amikor a Hazafias Népfront Országos Tanácsa kezdeményezésé­re szerte az országban népfrontfórumokat tartanak a kistelepülések jövőjéről. A népfront évekkel ezelőtt vállalta fel az aprófalvak gondját és örömét, szószólójává válva a legkisebb településeken élő embe­reknek. Azóta megszaporodtak a nyilvános­ság előtti viták és elmélkedések is — jó okkal, Magyarországon ugyanis a felszaba­dulás után sem csökkent a „népvándorlás", a városokba való költözés a mezőgazdaság szocialista átszervezése után pedig még fel is gyorsult. Oly annyira, hogy kurta idő alatt csaknem másfél millió ember ment el a fal­vakból. A jobb és a kényelmesebb élet re­ményében, hiszen a maradóknak, a kitar­tóknak, a szülőföldhöz ragaszkodóknak kü­lönös aránytalanságokat kellett elviselni. Hogy egyetlen egy tényt mondjuk erre: az ország lakosságának felét kitevő falusi né­pesség hosszú éveken keresztül csupán tíz százalékát kapta meg az állami fejlesztési eszközöknek. Az egyenlőtlen elosztás következményei meglehetősen súlyosak. Nincs vezetékes vagy egyszerűen egészséges ivóvíz, meg jóindulat­tal is csak korszerűtlennek lehet nevezni a kereskedelmet, sok esetben messze van az orvos és a gyógyszertár, iskola és óvoda ugyancsak ismeretlen sok kis településen. E .tények ismeretében nem is túlzás, amit a minap olvasok a téma kapcsán: „Nyolcszáz aprótelepülésünk beteg, orvost, orvoslást kíván.” Az orvoslásról esik szó a népességmeg­tartás útjait kereső népfrontfórumokon is. A falu érdekében szólók az ellentmondások csökkentését sürgetik, több helyi munkale­hetőséget kérnek, szorgalmazzák az egész­ségügyi ellátás korszerűsítését. Az indulat­ban fogant, vagy megfontoltan és higgadtan előadott mondandó nem előnyöket kér a fa­lunak, hanem egyszerűen az igazságosabb el­osztást, a falun élő embernek is kijáró fi­gyelmet sürgeti. Nem szólamokkal, hanem nagyon is gya­korlati példákkal érvelve. Többek között az­zal. hogy jó néhány esetben még a másna­pos kenyér is hiánycikk, az iparcikk- vagy a húsellátásról nem is beszélve. S lassan a könyökünkön jön ki az alábbi megállapítás Is: sok település lakójának még a filléres árucikk is ötven-száz forintba kerül — a naey távolságok utazási költségeivel. E példák idézése azt sejteti, hogy a mos­tani népfrontfórumok valamiféle panaszna­pok voltak, Holott korántsem erről van szó. A felelős gondolkodás alapján szóló emberek a falu jövőjével vetettek számot. Egyrészt a jelen kozmetikázatlan lefestésével, másrészt a várható tények és aggályok elmondásával. Ez utóbbi kapcsán tették fel a kérdést: kik lesznek a tervezett elöljáróságok vezetői, amikor sok kistelepülésről elment az utolsó iskolázott ember is. S a jövő kapcsán még egy gondolat: az őszinte beszédre van szük­ség. Magyarán: ott ahol nincs esély a tele­pülés fennmaradására, ne áltassák az em­bereket a népességmegtartásról szóló szépen hangzó szólamokkal. A népfrontfórumok legfőbb tanulságainak összefoglalása után illő bevallani, hogy az idézett tények — bár sok tekintetben érvé­nyesek Nógrád megyére is — nem itt hang­zottak el. A magyarázat roppant egyszerű, Nógrádban — amely szintén az aprófalvas megyék közé sorolható — nem kezdeménye­zett a Hazafias Népfront vitát. A széles körű eszmecseréből természetesen nem maradt ki a megye, bár a megoldás elég faramucinak tűnik. Eszerint: meghívtak nyolc embert a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szervezett vitára, ahol el is mondhatták a véleményü­ket. Mégis, így talán nem igazi... Aprófal­vas jellege, a kisfalvakban élő tízezrek gondjai okán talán Nógrád is megérdemel­te volna, hogy csokorba köthesse örömét és gondját, felelősséggel szólhasson jövőjéről. A nyílt és széles körű fórumot ugyanis semmi­képpen sem helyettesítheti a Borsodba uta-‘ zó nyolc vendég. De üsse kő, egyébként sem a fórum, ha- oem a változás a lényeg. S ha jobb a falusi ember közérzete, akkor igazán mindegy, hogy az ehhez szükséges változásokat hely­ben, vagy szomszédos megyékben szervezett fórumokkal „vívták ki”. De sikerül-e vég­re kivívni a régen sürgetett változásokat? A viták tanúsága szerint némi derűlátás ta­pasztalható, de valamiféle össznépi öröm­re semmi ok. Nem véletlenül sürgették hát: végre feketén és fehéren derüljön ki. miként változnak meg az elosztás eddigi indokolat­lanul nagy különbségei. Mert nyílt fórumok ide vagy oda. még ma is az a tény, hogy egy lakótelepen jó, egészséges és lehetőleg elegendő víznek kell lenni bármilyen áron, akármilyen messziről is odavezetve. A fal­vakban meg könnyű a bólintás: nincs rá pénz! A tanácskozások kétségtelen haszna, hogy az ellentmondásokra felhívja a figyelmet. Csakhogy a véleménycserék régen és sűrűn zajlanak. Jó volna már látni a változás egyértelműbb jeleit is. — n. — r. Gyermekétkeztetés: súlyos visszaélések A Fővárosi Népi Ellenőrzé­si Bizottság idén tavasszal — közérdekű bejelentés alapján — 11 budapesti kerület vé­letlenszerűen kiválasztott 25 általános iskolájában vizsgál­ta meg a gyermekétkeztetés A tapasztalatok szerint a hivatkozott, hogy a bizalmat­tálalószemélyzet többnyire a lanságot a tálalószemélyzet tízóraira és az uzsonnára kül- sértőnek találja és felmond, dött felvágottakat, vajat, saj- A FNEB szerint a vizsgálat tot, margarint dézsmálta meg. által feltárt tények, a gyakori Az egyik XfV. kerületi isko- visszaélések indokolttá teszik Iában 3,6 kilogramm sonka- a rendszeres vezetői es belső helyzetét. Ezekben az oktatá- szalámit egyáltalán nem ősz- ellenőrzés megszervezését tottak szét. a gyerekek azon a napon csak margarinos ke­nyeret kaptak uzsonnára, an­nak ellenére, hogy az étlapon a felvágott is szerepelt. A népi ellenőrök gyakran si intézményekben naponta összesen több mint nyolcezer gyermek étkezik, s a tizórait, az ebédet, az uzsonnát a Gyermekélelmezési Vállalat szállítja, az ételek tárolásáról, kiosztásáról pedig az iskolák személyzete gondoskodik. A vizsgálat megállapította, hogy a gyermekétkeztetés személyi, tárgyi, valamint közegészségügyi feltételei a legtöbb helyen megfelelőek. A népi ellenőrök ugyanakkor a konyhai személyzet munká­ját vizsgálva az iskolák több­ségében súlyos visszaéléseket tagjai általában arányosan tártak fel. Az ellenőrzött 25 osztották el egymás között a s ebben a pedagógusok es a szülői munkaközösségek köz­reműködését. A népi ellenőri vizsgálat nyomán az iskolaigazgatók mindenütt felelősségre von. tapasztalták a primőráruk — ták a vétkeseket, és gondos­retek, újhagyma — eltulajdo- kodtak a belső ellenőrzés nítását. így például egy II. megszervezéséről. A feltárt kerületi iskolában május 2- hiányosságokról az iskolák­én a teljes újhagymameny- kan felvett jegyzőkönyveket nyiséget „visszatartották”, a FNEB megküldte a fel­ugyanakkora margarint sem ügyeletet gyakorló tanácsok kenték fel a kenyerekre. Az elnökeinek, valamint az érin- összegyűjtött adatokból kidé- tett iskolák szülői munkakö­rül, hogy a tálalószemélyzet zösségei vezetőinek. Ök Hármán Asszonyok acélkék egyenruhában Kükkel Erzsébet: ...» lábad poszpisel Györgynél Parancs­ig tanuld meg használni, irány „og, én is itt vagyok... a hegy! Szlovacsek Gizella: ...Gyertek már, nő is van közöttük... (Bencze Péter felvételei) Vége van a foglalkozásnak. _ Kétségtelen, hogy együtt — Az én lányom most ti« Ülünk egymással szemben, dolgozni a férfi’munkásőrök- zenhat éves — mondja Kuk- K tikkel Erzsébet, a kohásza- kel nem könnyű feladat. De kel Erzsébet. De alig várja, ti üzemek dróthúzója, Posz- bennünket is „fiúsítottak” — hogy 18 éves legyen, mindég pisel Györgyné, a kórház- rendelőintézet onkológiai osz­tályának csoportvezető asszisz­tense és Szlovacsek Gizella, a kohászati üzemek rezsi­azt mondja, anya, megyek kö­zétek. — Eleinte megérezték a gyerekek, hogy az apa is, az mondják mind a hárman ne­vetve. Majd így folytatják: — A férfiak udvariasaik, előzé­kenyek, még csak nem is Ká­romkodnak előttünk. Előre anya is munkásőr. A lányom raktárának raktárosa, Illetve megkérdezik, hogy bírjuk-e a ma már tizenhat éves, helyet- könyvelője. Mind a hárman parancs végrehajtását. S mi tem is megfőz, ha szolgálat- munkásőrök. Párttagok, ön- i©nne a válasz? Igen! — ban vagyok. Tizennyolc éves ként vállalták a munkásőrsé- hangzik legtöbbször vála- korában ő is közöttünk lesz. gi feladatokkal járó nehéz SZUnk. — Egyedül neveltem a lá­munka ellátását. Hiszen Kuk- — Egyszer nem akartak be- nyom. A szüleimmel laktunk! kel Erzsébet lövész, Poszpisel osztani egy feladat végrehaj- együtt. Míg férjhez nem ment, Györgyné és Szlovacsek Gi- tására — folytatja a beszélge- mindég ott volt az ünnepélyes zella állomány-nyilvántartó- tést Poszpisel Györgyné. — egységgyűlésen. Láttam, érez- és egészségügyi beosztott az Odamentem a főnökhöz. Azt tem, hogy büszke rám. Tudja, egységnél. mondtam: parancsnok itt va- hogy mit jelent ez egy mun­Miért vállalták ezt az ön- gyök én is. Szeretnék részt kásőr asszony számára? kéntes pártmunkát? venni a feladat végrehajtó- A pártmegbízatásra, az ön — Magam fizikai munkán sában. Beosztottak, s azóta is vagyok, és már 1978-tól vise- együtt vagyok a férfiakkal, lem az acélkék egyenruhát. Kükkel Erzsébet sem ma- Az egyik öcsém rendőr, a má- rád szó nélkül, ő is a kikép- sik munkásőr. Világéletemben ként vállalt kötelezettségre terelődik a beszélgetés. Egy­öntetűen vallják, hogy a ko­hászati üzemben elismerik ezt tetszett az egyenruha. Kár, hogy nem lettem előbb mun­kásőr. Aztán példaképül ott volt előttem a Babi, vagyis Szlovacsek Gizella — vallja önmagáról Kükkel Erzsébet. — Én véletlenül lettem munkásőr — veszi át a szót Poszpisel Györgyné. — Egész­ségügyi dolgozókat szervez­lek, s a főnővér volt erre a posztra jelölve. Ű viszont saj­nos beteg lett és én kerültem a helyére. A férjem már évek óta munkásőr év nem bán­tam meg, hogy e csapatba ke­rültem. zésre emlékezik legszíveseb- a munkát, de a pártalapszer- ben. A parancsnok szavait vezfúto’! több megértést, elis- idézi merest varnanak. Poszpiselne — Megtanultad a fegyvert fogalmazott így: karbantartani, összerakni, íe- . — Eleinte gondok voltak a zelni, akkor a lábad is tanuld meg használni. Irány a hegy! Azóta, ha kell még a surra- nót is leveszem a lábamról, s kiképzés során, sőt a gya­korlaton való részvételnél is. Most támogatnak. Megvolt az erkölcsi elismerés, de hiány­megyek a hegyre, veszem az z0^ a megértés. Most viszont akadályokat, teljesítem a pa- ol7an helyzetben vagyok, olyan rancsot. Szlovacsek Gizella a legidő­sebb munkásörnő. Immár ti­zenkét "évé' hogy szolgálatot teljesít. Ö másképpen emlék­szik az első napokra. — Amikor először men­— Gyerekkorom óta itt la- tünk végig alakzatban a vá- kunk, szemben a munkásőr- roson. a járdáról de sokan ség megyei parancsnokságé- megszólaltak: Gyertek már, val — szól Szlovacsek Gizel- nézzétek, nő is van közöttük! la. — Mindig is tetszett az itt Én még feljebb emeltem a fe- látott önként vállat nagy fe- jem, jobban kihúztam magam, gyelem... Egyszer kezembe került egy újság, s benne lát­tam egy hölgyön a munkás- őr-egyenruhát. Elképzeltem, milyen lenne rajtam. így let­tem az egységtörzs első mun­pártcsoportba tartozom, ahol a bizalmi főorvos, munkásőr. Az itteni parancsnokom is főor­vos. Egyszóval sokat változott minden körülöttünk. Szlovacsek Gizella folytatja; — Igaza van Ágikának, Most már figyelembe vesznek bennünket és megbecsülnek. A fegyveres erők napján nél- dául köszöntenek a vezetőink. A pártbizottság külön meg­emlékezik rólunk. Azt, hogy kiképzésre kell mennünk, ma már nem jelent gondot, a töb­biek, a kollegák is segítenek. Terveik? — Ameddig erőm lesz, munkásőr leszek. A lányom végezze ei az iskolát, menjen hogy méltó legyek az egyen­ruhához, a munkásőrökhöz. A régiek még most is emleget­nek. Én is emlékszem rájuk. Egymásra néznek, s jókat nevetnek a történteken. Fel- vi_ cj aauiai kásőrnője. Azt hiszem mind a idézik az első lövészet emié- fejhez" legyen°u nokám.‘^Érő- hármunk neveben mondha- keit. Géppuskának, golyószó- ben tóm: pártfeladatként vállal- rónak még a hangját sem hal­tuk ezt a tevékenységet. Ma is lották korábban, de mindnyá­büszkék vagyunk arra, hogy jan emlékeznek a férfiak ezt az acélkék egyenruhát megjegyzéseire. Most is visz­szacseng fülükbe, amikor a férfiak mondják: figyeljetek ség van, amíg az egészségem között kutatunk. Felvetődik a csak, kiköpik a fogukat is! cm bírja, szívesen jövök. A fegy- beszélgetés során: azért ez a inkább lenyelem, de mégsem vert pedig majd a lányom­feladat inkább a férfiasságot köpöm ki — mondja nevetve nak szeretném átadni — így igényli. Az asszonyok azonnal Szlovacsek Gizella. Poszpisel Györgyné. cáfolnak. Kükkel Erzsébet és Igen sok szó esik a család- — Amíg a munkásőri fel- Poszpisel Györgyné szinte ról. Hogyan fogadják, hogy a egyszerre mondja: szülő, az anya munkásőr? hordhatjuk magunkon. Az emlékek, az élmények egészségben szeretném védeni ezt hazát. Legyek ki­képezve, de ne legyen a harci feladatra szükség — vallja Kükkel Erzsébet. Amíg a munkámra szük­iskoia közül I6-ban, az ada­gok súlyának megcsonkításá­val jelentősen megkárosítot­ták a gyermekeket, s az élel­miszereket ellopták. A vizs­,megtakarított” élelmet. Jellemző, egyes tálalók lé- lektelenségére, hogy még az is előfordult: szellemi fogya­tékos gyermekek uzsonnáit gálát során 13 iskolában tét- vitték haza. Az egyik kisegítő ten érték a tálalószemélyzet tagjait, hiszen az élelmiszere­ket táskákban, szatyrokban találták meg a népi ellen­őrök. Három intézményben csupán a lopás alapos gyanú­ja merülhetett fel, ugyanis az uzsonnából jogtalanul vissza­tartott, illetőleg ki nem osz­iskolában például az ellenőr­zés 44 százalékos súlycson­kítást állapított meg, s az el­lopott étel a teljes mennyiség 22 százalékát, 45 gyermek adagját tette ki. Volt olyan iskola, ahol a 30 liter kelbimbóleves félre- tételét azzal magyarázták, tolt élelmiszerek a mosógép- hogy az ételt a gyermekek bői. az ajtó háta mögül, öltözőszekrényből elő. A helyszíni jegyzőkönyvei nem szeretik és ezért meg kerültek sem kísérelték a leves felszol­gálását. Az ellenőrzés felderí- ellenőrzések tett olyan esetet is, amikor összességében a Gyermekélelmezési Válla­mintegy 50 kilogramm élei- latnál reklamált és pótlólag miszer — főként hentesáru, kiküldött 40 szelet hús nem a felvágott — eltulajdonítását tanulók tányérjára került, rögzítették. Ez a mennyiség hanem a konyhai személyzet 2635 gyermek adagjának fe­lett meg, így a vizsgált isko­lákban étkezők 31 százalékát m“0 a személyzet tagiai oly táskájába. Miként a népi ellenőrök létszámának megállapították: a visszaélé- kárositották sek elkövetéséhez nagymér­tékben hozzájárult az is, hogy módon, hogv a gyerekek az az érintett oktatási intézmé­előírt és befizetett adagoknak alkalmanként csupán kéthar­madát kapták meg. nyékben az ellenőrzés forrná' lis volt. Ezzel kapcsolatban több iskola igazgatója arra A vulkánok mélyéből Tolbacsitnak nevezték el azt az ásványt, amelyet a vulkanológusok a kilenc év­vel ezelőtt kitört Tolbacsik vulkán kráterében találtak. Kissé korábban hagyták jó­vá a pijpit elnevezésű ás­ványt, amelyet szintén ebben a vulkánban találtak, s a Szovjetunió Tudományos Akadémiája távol-keleti tu­Pijpnek a tiszteletére nevez­tek el. A Tolbacsik vulkán­ban az új ásványok keletke­zése a Föld mélyéből a fel­színre áramló gázok magas hőmérsékletével függ össze. A tudósok már több mint száz, olyan természeti körül­mények között keletkezett ásványt különítettek el, ami­kor a hőmérséklet megha­dományos központja kam- ladja az ezer Celsius-fokot, a csatkai vulkanológiai intéze­te első igazgatójának, B. légköri nyomás viszont csony. ala­Magyar művészek Görögországban A hét végén Görögország­ba utazott a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekara és a debreceni Ko­kis görög zeneszerző multi­média művét adják elő. A különleges, sok művészeti ág együttes hatására épülő mű dály-kórus. A jelenleg is ott ősbemutatóján a zenekart vendégszereplő Győri Balét- Sándor János vezényli. Az tel együtt részt vesznek az athéni fellépésen kívül a athéni fesztiválon. A görög magyar művészek előadáso- fővárosban augusztus 7-én kát tartanak Kréta-szigetén lépnek fel, Nikos Mamanga- is. Fürdőzők, vigyázat! Két amerikai kutató meg. figyelte, hogy a Georgia ál­lambeli Jackson-tóban rend­szeresen fürdőzők körében két és félszer gyakoribb volt a középfülgyulladás, mint a nem e vidéken fürdőzők kö­zött. A baj okát keresve megállapították, hogy a tó­ban szerfölött sok gennykel­tő baktérium fordul elő, s e kórokozót a középfülből vett váladékból is kitenyésztették. Nyolcvankilenc középfül­gyulladásos fürdőző közül hatvankilenc, a huszonegy nem fürdőző közül csak két személy beteg fülében talál, tak ilyen baktériumot, s né­hány esetben a kórokozót az ép fülekből is ki lehetett te­nyészteni. Ez a vizsgálat is arra hívta fel a figyelmet, hogy az élő vizekbe vezetett szennyvíz veszélyezteti a fürdőzők egészségét. adatokat el bírom látni —, s na addig, amíg elnézőek lenné­nek velem szemben — itt akarok maradni, békében sze­retnék élni. A riadók csak ilyenek legyenek, s ne harci feladat élesben való ellátásá­ra szólítson bennünket. A kemény szavak után né­hány igazán kedves epizód is a felszínre kerül. A többi kö­zött elmondják, hogy az egyik riadó alkalmával a csomagba a parancsnok egy alvóbabát talált. A másikba egy mell­tartót tettek a csomag tetejé­re, mert a parancsnok úgy­sem nézi tovább a kötelező­en előírt egy váltás fehérne­mű összetételét. Ki tudná még felsorolni az élményeket, em­lékeket... Amire mind a hárman büszkék. Ök hárman, akik a munkásőrségben végzett mun­ka jutalmául megjárták Moszkvát, a Szovjetuniót. Ke­resnek, kutatnak az emlékek között. Minden kedvességet, figyelmességet felidéznek. Az ő szavukkal fejezném be: eze­ket a kedvességeket, figyel­mességeket nem lehet leszol­gálni... Somogyvári László j NÖGRAD - 1984. július 31 .i kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom