Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-29 / 177. szám
SIKLÓS JÄNOS: Zilahy Lajos utolsó évei 18. r — Kérdeztem, de erről ké- teőbb beszéljünk, még néhány telefont várok. Szeretném áthozni ide, a filmgyárba a Halálos tavaszt. — Azt hiszem, ennek nem lesz akadálya. Ha sikerülnek a filmjeid, újra milliomos leszel. Legyintett, és mély keserűséggel megjegyezte: — Ha sikerülne, ha sikerülne. .. Hallgatott, és néhány perccel később, mintha hangosan gondolkodna, azt mondta: — Akkor sem lennék milliomos, nekem a pénz nem kell. — Mit csinálnál? — Az Áfonya utcában olyan 'épületet építtetnék, ahol egy- egy évi időtartamra három nyugati és három keleti országból érkező természettudós élhetne, kutató ösztöndíjasként. Az épület mellett egy szép könyvtárat létesítenék. — Egy Zilahy-alapítványt? — Alapítványt, de nem Zi- lahyt. Legfeljebb a könyvtárat lehetne elnevezni a fiamról, Zilahy Mihályról. — Tudod te, micsoda pénz kellene ehhez? — Ha a filmek bejönnének, ekkor én azt könnyen felépíttetném, mert azok nagy pénzt hoznának. Habár, az alapítványokat — mint feudális maradványokat — a kormányzat megszüntette. — Azért elkelne néhány tízmillió dolláros alapítvány — A könyvtárat egy kurátortestület igazgatná, tagjai lehetnének olyan emberek, mint Bognár József, Fráter Gedeon, Illyés Gyula, Nemes- kürty István, Siklós János és még mások. — Akkor hát jó filmek kellenek, és hozzák a pénzt, azután majd beszélgetünk az alapítványról. — Két részre osztottam a világot. A szerzői jogdíjakat és a filmforgalmazás bevételeit illetően. Minden egyes országgal külön és külön állapodnék meg. — Mint a harmincas években? — Hasonlóan, de ma mások a viszonyok és a nemzetközi eljárási szabályok. Nem válaszoltam, beszélgetésünk témáján akartam változtatni. — Lajos, a harmincas évekről még jóformán semmit sem mondtál nekem, pedig az volt a fénykorod Magyarországon. És tudod-e, hogy azt meglehetősen ellentmondásos módon értékelik, es ezért aztán nem lehet tudni, mi abban a valóság, és mi a legenda. Fölkapta a fejét, meglepte ez a fordulat, azután széjjeltárta a karjait, mintha áldást osztogatna, és nagy hangerővel fölkiáltott: — Hát ki a fene tudja már, hogy mi volt a valóság és a legenda? — Te tudod meg a történészek. — Történészek, történészek, a történelem olyan tudomány, amely a politika számára szállítja az igazolásokat. És ahogyan változik a politika, úgy változnak a történelmi igazolójelentések Is. — Ez azért túlzás. Állítom, legalábbis nálunk ez a fajta fölfogás és gyakorlat kiment a divatból. — Örülök, hogy így van, de nézd meg a világot, menynyi ostobaságot, zagyvaságol hordanak össze történelem címén. A beszélgetést fölfüggesztettük. Megállapodtunk, hogy másnap este fölkelesem a Palace Szállóban. Külföldi telefonhívásokat var, többek között a feleségével is szeretne beszélni. (Folytatjuk) Pótolhatatlan falu A néptánc francia szerelmesei Hollókőn Repülés a tudomány szolgálatában Napjainkban a repülőgépek és helikopterek számos tudományág művelőit emelik a levegőbe. Több területen nélkülük már el sem képzelhető a tudományos kutatás. A régészek néhány száz méter magasságból figyelik a földfelszín szín- és kontúrkülönbségeit, ősi falmaradványok után kutatva. A térképészet céljait modern légifényképező repülőgépek szolgálják, speciális kamerákkal „felszerelve. A .gépek 80t..) méter magasságból kiváló minőségű: 1:100 000 —1:150 000 méretarányú képeket készítenek. A repülőgépes időjárás-kutatás nagy előnye, hogy a mért adatok mé- a repülőgép kabinjából rádión továbbíthatók. A nagyobb magasságban haladó laboratórium-repülőgépek csillagászati megfigyelésekre is alkalmasak. A 15—18 km- es magasságban nem kell számolni azokkal a zavaró tényezőkkel, amelyek a földi obszervatóriumok méréseit károsan befolyásolják (felhők, szennyező szemcsék, előnytelen fénytörések.) Az ásványi kincsek — érJókedvük irigylésre méltó volt. Amint a kerthelyiség fái alatt nótáztak, és dalaikat meg-megfűszerezték ízes rik- kantgatásokkal, a felületes szemlélőnek úgy tűnhetett, hogy ugyancsak felöntöttek a garatra. Pedig korántsem. Virágos jókedvüknek nem az ital volt az oka. A tánc mámora munkálhatott még bennük a délelőtti próba után. A néptánc szerelmese ugyanis az a harmincnégy belga és francia vendég, aki az Inter Groupes Folklores szervezésében tíz napot töltött Hollókőn. — Az IGF nem üzleti, hanem politikai-kulturális vállalkozás — mondta Mlinár Pál, a Nógrád táncegyüttes vezetője, a hollókői néptánctábor irányítója. — Célja a különböző etnikumok néprajzával való ismerkedés. Évente mintegy negyven tanfolyamod; indít sok országban. A mi kapcsolatunk kilencéves. Az első néptánctábor Békéscsabán volt. Braun Miklós vezette, én is az ő táncegyüttesében táncoltam akkor. A kezdőket most is Békéscsabán fogadják. Mi a feleségemmel a haladókat tanítjuk, már negyedik alkalommal Hollókőn. — Hogyan telik el egy nap a táborban? — Hollókő bejárásával, ismerkedéssel telt el az első nap — tájékoztatott Mlinár Pál. — A többi nap programja igen zsúfolt volt. Napi három táncpróbát tartottunk. Az idén két táncrendet tanítottunk meg: egy öt táncból álló méhkerékit és egy háromból álló szatmárit. Délutánonként Liszkay Zsuzsa néprajzos vezetésével vendégeink a magyar folklór más elemeivel ismerkedtek. A kézműves foglalkozások keretében tojást festettek, agyagoztak, gyöngyöt fűztek, fafaragást próbálgattak. Esténként néprajzi előadásokon vettek részt. Utána fáradtságot nem ismerve ropták a táncot a táncházban, s éjfél előtt sohasem feküdtünk le. — Miért izgalmas az önök számára a magyar néptánc? — kérdeztük Christian Pfeiffer- től, az IGF szervezőjétől. — A magyar folklór nem önmagában, hanem az európai egység részeként, az európai etnikumok közötti ösz- szefüggésben érdekes neküns — kezdte a hosszú hajú, nagy szakállú fiatalember. — Míg a nyugatabbra, illetve keletebbre élő népek táncai inkább csoportosak, kötöttebb jellegűek, addig a magyaroké sokkal több improvizációra adnak lehetőséget. Számunkra az az egzotikus bennük, hogy tág teret hagynak az egyéni önkifejezésnek. Hogy a csoport egyes tagjai miért jöttek el ide, annak természetesen sok más, személyes oka is van. A mai életmód mind többeket késztet valamilyen mozgástevékenységre. Az ő számukra a tánc testkultúra. Vannak köztünk, akik otthon amatőr tánccsoportot vezetnek, ök a másságot, az idegen mozgásvilágot keresik, melynek elemeit felhasználhatják munkájuk során. Azok, akiknek a szülei, nagyszülei magyarok voltak, a gyökereket jöttek kutatni. Egyeseket nem kifejezetten a magyar folklór érdekel, hanem a francia, de úgy vélik, az a tapasztalat, amit itt szerezhetnek, az összehasonlítás miatt érdekes, hasznos. — Mennyire felelt meg a tábor várakozásaiknak? Christian Pfeiff érből szinte ömlik a Mlinár házaspárnak szóló elismerés; — Örökös aranysarkantyű- jufc van, s maga ez a magas kitüntetés is elég garancia lenne arra, hogy igazi értékeket kapunk. Mlinár Pál magával ragadó egyéniségét ismerve pedig senki számára nem kétséges, hogy jó kezekbe kerültünk. Módszerei kiválóak: ő a táncokat nem leírásokból tanulja, hanem kimegy a faluba, és szó szerint az idős emberek lábáról lesi le őket. Nem karaktertáncot tanít, hanem eredetit. Igényes önmagával szemben, mindig kétségbe vonja tudását, állandóan fejleszti, s ez mindig az ősihez való visz- szanyúlást jelenti. Azért bízunk benne, mert mi is azt valljuk, hogy a népi kultúra nem megkövesedett dolog, hanem élő, fejlődőképes valóság. Daniel Giffard, az IGF másik szervezője kérdésünkre az ellátásról beszélt: — Mi egy folklórtáborba Jöttünk. Nagyon izgalmas, hogy beköltözhettünk egy régi magyar faluba. Nem akartunk turisták lenni. Ügy éltünk itt tíz napig, mint a falubeliek. Az a benyomásunk, hogy félteni kell Hollókőt a haszonközpontú turizmus csapdájától. Ellenvetésünk még véletlenül sem lehet, ugyanis a pincér épp az imént emelte fel önkényesen a neki szánt borravalót tíz forinttal. Hollókő pótolhatatlan! Szimbólum. Lényege, egyedisége éppen élő mivoltában van. Kiállítási tárggyá süllyeszteni megbocsáthatatlan vétek lenne. Reméljük, még sokáig „tiszta forrás” marad mind nekünk, mind pedig a néptánctábor lakóihoz hasonló igényes külföldi vendégek számára. Kovács Erika rek, olaj és földgáz — után kutató repülőgépek és helikopterek viszonylag rövid idő alatt nagy területeket vizsgálnak át. A geofizikai és geológiai kutatásoknál a légi járműveken a magnetométert és más műszereket vagy a gépből lelógatva kábelen vontatják, vagy a gépek orrára rudasatokra erősítik fel a műszereket. Képünkön egy, a vulkano- lógusok szolgálatában álló szovjet helikoptert láthatunk, amely a kitörés közvetlen közelébe szállította a kutatókat. A helikopter egyébként arra is alkalmas, hogy segítségével a kráter fölött lebegve végezzenek megfigyeléseket a vulkánok tudósai. Csak a férjei lakeltatták ki Egy városi bérház lakói az IKV-nál többször panaszkodtak az egyik szomszédra, aki rendszeresen szidalmazta, életveszélyesen megfenyegette őket, sőt tettlegességre is vetemedett. Az IKV ismételten hiába szólította fel az illetőt, hogy a szocialista együttélés szabályainak megszegésével hagyjon fel, eredmény nem volt, ezért a bérleti jogviszonyt felmondta, majd amikor a brutális ember azt nem fogadta el, a felmondás érvényességének kimondásáért bírósághoz fordult. A városi bíróság a keresetnek helyt adott, és a bérlőt kötelezte, hogy a lakást tizenöt nap alatt hagyja el. Az ítélet indokolása szerint botrányos, tűrhetetlen magatartása, amelyen a figyelmeztetések ellenére sem változtatott, a felmondást indokolttá tette. Lakásbérleti jogviszonya saját hibájából szűnt meg, ezért rosszhiszemű lakáshasználónak tekintendő, aki elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a bérlőtársak jogai és kötelezettségei egyetemlegesek. A bérbeadó felmondása a bérlő házastársára azonban csakak- kdr terjed ki, ha az is perben állott. Ellenkező esetben — mind ebben az ügyben is — az asszony ellen nem indult per, csak a bérlő ellen. Tehát a lakás elhagyására vonatkozó ítéleti rendelkezés a feleségre nem terjed ki. Hajdú Endre ....................................................................mim....................................mimmmmmmmm.............................................................................. b an kiderül, hogy esze ágában sincs utazni. A rácsokhoz hajol, és többször egymás után bcleheli az ajtón: — Mariska... Mariska... Ismerős vendég lehet, Az öregasszony ugyanis tele fel- decis pohárral csoszog az ajtóhoz^ Reszkető kezével kinyújtja a poharat a rácson, a másikkal veszd el a pénzt. Hajnali fél ötkor. Az ifjú megborzong a pálinkától, biccent, aztán elsiet a belváros felé. Emberek vagyunk A pályaudvar nagy várócsarnokában kivételesen gyér a forgalom, az aprócska levegőtlen fülkéből kiül hűsöi- ni a pénztáros is. Takarítónő legyezi mellette magát a pádon, s a ráérős időben szemmel láthatóan jó hangulatban fecserésznek. Az unaloműzésnek a telefon vet véget, a nyitott ajtajú fülkében éles hangon felberreg a készülék. A pénztárosnő fogja a kagylót és nagyokat hallgat, hosszú percek telnek el amíg a bólogatás után meg is szólal. „Elnézést kérek, előfordul az ilyesmi... sajnálom... Kérem, szíveskedjen visszajönni... Akkor én már nem leszek itt.. A párbeszéd, amelynek csak az egyik felét hallhatjuk mi, beavatatlan kíváncsiskodók, itt megtorpan egy picit. A pénztárosnőnek azonban men- lőótlete támad, mert így folytatja az ismeretlennel a diskurzust: „A szemközti oldalon lesz nyitva akkor egy pénztár, a kolléganőnél, leteszem a kétszáz forintját. Keresse bátran és csak annyit mondjon: maga a siófoki utas. Köszönöm... És még egyszer kérem, hogy ne haragudjon. Tévedhetünk. .. emberek vagyunk.. t Emberek vagyunk. Temetési hozzájárulás „Szerkesztő úr, kérem én nem akarok az ügyvédekhez menni, híznak azok az én pénzem nélkül is. Ezért várom a tanácsát. Biztos akarok lenni a dolgokban, szeretném elkerülni a meglepetést apám halálakor. Itt van ez a takarékbetétkönyv, ötezer forintot őrzök benne. Az én pénzemből raktam bele, isten bizony, hogy az én pénzemből, csak elkövettem azt a könnyelműséget, hogy az apám nevét írattam a betétre. Úgy gondoltam akkor, hogy az ő temetésére lesz ez a pénz, azért is jelöltem így. Nem hazudok én, még a postás kisasszony is megmondhatja, hogy én vittem a pénzt. Emlékezhet rá, hiszen régi ismerősök vagyunk. Ráadásul még sok is tőlem a temetésre ez az öl- ezer forint, mert kilencen vagyunk testvérek... A baj akkor kezdődött, amikor az egyik öcsém odaköltözött apámhoz. Állítólag gondját akarja viselni, de én tudom jól, hogy a kert kell neki. Csak a kert, mert ez a semmirekellő üzletelni akar a meggyel is, meg minden mással. Kötöttek egy tartási vagy milyen szerződést is az ügyvédnél, most meg jött a hivatalos felszólítás: adjam ki az ötezer forintos betétkönyvet. Mindenfélével fenyegetőznek, azt is mondja az írás. hogy perre viszik a dolgot, merthogy az apám neve van a könyvön. Szerintük a pénz is a nyugdíjból való, nekem meg ki hiszi el, hogy a sajátomból tettem be... Az az ötezer forint már nem is nagyon érdekel. De mit gondol, szerkesztő úr, kaphatok-e éri egy hivatalos papírt arról, hogy kiadom a betétkönyvet. Valami olyan záradékkal, hogy ezzel egyszer és mindenkorra letudtam mident, merthogy ez az én hozzájárulásom a majdani temetési költségekhez. Erről lenne szó. Csak attól félek, hogy kiadom a könyvet, ez a gazember öcsém elveri a pénzt, aztán majd fizethetek még egyszer a temetésre. Hát ezért akarom én azt az írást...” A kurta kivonat egy maratom panaszáradat lényege. A viszálykodás, cívódás, elképesztő askálódás megismerése után óhata'lanul eszébe jut az embernek: egyetlen apa felnevelt kilenc gyereket, dt kilenc gyermek nem tud tisztességgel eltemetni egy apát. Emberek vagyunk? n jótevő A szomszédos megye kisvárosában éppen hajnali fél öt van. Egy hosszú utazást megspórolandó itt tudok a kezébe nyomni egy küldeményt az ismerős autóbuszvezetőnek aki, majd becsülettel leteszi a kis csomagocskát a budapesti címen. A busz még nem jön, csak a hajlott hátú, vénnél is vénebb Mariska sántikál a buszmegállóhoz. Utazni ugyan nem akar sehová, de afféle mindenes ő a sarki borozóban. Nappal mosogat, forgalmat fellendítő viccforrás — most meg nyilván takarít. Meg árusít. Az ajtó nyitva, csak a rácsot hajtotta be és akasztotta rá belülről a laka tot. Ketten-hárman várjuk a buszt, amikor a főutcán fel tűnik egy elegáns fiatalember, diplomatatáskával. Megáll mellettünk kisvártatva azuuPillanatok múlva feláll a kerítés betonszegélyéről a buszravárók egyike is. beszól a rácson: „Marika néni. .Mariskának — Marika néninek — azonban ezúttal kétszer kell fordulnia. A pálinkát ugyan hozza anélkül hogy kiszólna., de ez a kuncsaft papírpénzzel fizet — vissza is kell adni. Valamikor — még a szeszrendelet előtt — zajlott a hajnali élet ennél a borozónál, mert a féldecikre-deak- re itt álltak meg a munkás- járatok. Azóta csak a helyből indulók várakoznak az ajtóban. A szigorú rendelet ellenére azonban nem kell szomjasan útnak indulni, gér mellé állni. Segít Mariska. Elvégre, berek vagyunk... Kelemen Gábor rr ; Jsjfl íilMilÉikiiii .ÄiL K orszerű, csoportos lakások épülnek IVlagyarnándorban az Iskola úton. A közművesített lelkeket kedvezményesen adta a tanács a 12 családnak, ezzel is segítve a csoportos építkezést. —BP— í NÓGRÁD — 1984. július 29., vasárnap
