Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

r­'■*ÍCo VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ. MSZMP NÓG RÁD MEGY EI BIZOTTSÁ GA. É S A MEGVE1 TANÁCS ; L,AtPJA XL. ÉVF., 177. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. JÚLIUS 29., VASÁRNAP Ufdonsagcslc es regi hiányok — niőgrőd megyében is Bővülő kínálatot ígérnek a vegyiüzemek A Pest megyei Műanyag- ipari Vállalatnál alig egy éve kezdték meg a családi há­zak padlófűtésére alkalmas műanyag csőrendszerek gyár­tását. E termékük rövid idő alatt olyan népszerű lett, hogy az igényeket csak részben tudják kielégíteni. Ezért új gép vásárlását tervezik, segít­ségével a jelenlegi évi más­fél millió méter helyett 4 millió méter műanyagpadló- fűtő csövet, tudnak gyártani. Ezzel a mennyiséggel már várhatóan kielégítik a keres­letet. A Villamosszigetelö és Mű­anyaggyár a közeljövőben az eddigieknél jobb minőségben hozza forgalomba a falon kí­vül futó villamos vezetékek műanyag burkolatát. Egyrészt az illesztések — sarkok, el­ágazások — tetszetősségét, pontosságát javítják, más­részt az eddigieknél tartósab- bak, vastagabb falúak és így formatartóbbak lesznek ezek a műanyag csatornák. A vil­lamos vezetékek falon kívüli szerelése főként a lakások felújításánál bizonyult eddig gazdaságosnak. Alkalmazásá­val a hálózat korszerűsítésé­hez nem kell kibontani a fa­lat, hanem a régit kikapcsol­ják, az újat pedig kívül he­lyezik el, amit azután tapé­tával fedhetnek. A gyár la­kásfelszerelés! újdonságokat is kínál; az idén kezdték meg például a műanyag függöny­tartók gyártását fehér és szür­ke színekben. Emellett par­kettához felszögelhető padló- szegély is vásárolható Buda­pesten megnyitott mintabolt­jukban, ahol ugyanakkor többféle villamosszerelési cik­ket is árusítanak. A Hungária Műanyag feldol­gozó Vállalat is az otthonok kialakításához készít több új­donságot. Egyebek között megkezdték a tetőalátét-fóli- ák gyártását. Ezzel a cserép­pel vagy palával fedett tető­terek megóvhatok a csapadék (Folytatás a 2. oldalon) Szobrokat farag Balassagyarmaton Teljesítményérdek Megbocsát az olvasó, ha botcsinálta nyelvészként kezdem? Mert nagyon nem tetszik nekem ez a szókapcsolat: teljesítmény­kényszer. Igaz: mind gyakrabban használják Nógrádban is, mert az is igaz, hogy gazdasági gondjainkat, bajainkat csakis a teljesítmények radikális növelésével enyhíthetjük. S mégis: nem szerencsés a kifejezés, mert mit is jelent a kényszer? Ne keiteljünk: egyfajta erőszakot. Lehet ezzel ideig-óráig eredmé­nyeket elérni, de az erőszak végül is ellenkezést szül, s ez sem­mi jóra nem vezet. Az sem, ha ügyeskedéssel, látszatteljesít- ményekkel engedek a kényszerítő erőszaknak. Ha viszont a teljesítménykényszer számomra teljesítmény­érdekként jelenik meg, akkor egészen más a helyzet; végtére is nem lennék ..normális, ha a saját erdekeim ellen tennék. Mindezt csak azért jegyzem meg, mert miközben nyakra- íőre használjuk - no, nem fenyegetően, csak éppen mint agi- táciás érvet - a teljesítménykényszer kifejezést, jól tudjuk, hogy az érdekeltséget képtelen vagyunk egyértelműen a teljesítmény­növeléshez kötni. S a végeredmény, napjaink általánosítható gyakorlata: a teljesítménykényszer mellett (helyett!) a teljesít­mények visszatartása. Az egyik szakfolyóiratban Bihari István, a Chinoin vezér- igazgatója így nyilatkozott erről: „A vállalat nemcsak bonyo­lult szervezet... hanem racionálisan gondolkodó és cselekvő szervezet is, amely a legkisebb ellenállás irányában halad. Nc:n lehet csodálkozni azon, ha az imitált piac körülményei kozott a vállalatok imitált teljesítmenyekkel igyekeznek boldo­gulni. Annál is inkább, mert a valóságos teljesítményt sokszor kevéjoé honorálja a környezet — a szabályozás —, mint a ma- nipuiú ,at." Hiba lenne a teljesítmény-visszatartás okait kizárólag a bérrendszer hibáiban keresni; Közbeszól itt az árrendszer, amely — minden jószóndékú törekvés ellenére is — egyszerű­en képtelen a magyar vállalatok számára a valóságos piaci viszonyokat közvetíteni. Következésképpen nem ösztönöz való­ságos teljesítménynövelésre. (Mert miféle árrendszer az, amely például egy eredeti Chinoin-gyógyszer termelői árát dobozon­ként 20 forintban határozza meg, de ugyanez a gyógyszer, a nyugati országokban, magyar, hatóanyagból készítve 30 dol­lárért kerül forgalomba?...) Közbeszól a sajátságos magyar pénzrendszer is, amely éle­sen megkülönbözteti - szaknyelven: jól láthatóan megpántli­kázza - a forintot. Más feltételek mellett fizethető ki a „bér­forint", mint a „beruházási forint", s megint más feltételek­hez köti például — a vállalati gazdasági munkaközösségek fel­virágzását is elősegítő — „költségforintot". A forint konvertibi­litását legalább belföldön kellene megteremteni ahhoz, hogy a hazai vállalatok teljesítménnyel valamiféle megbízhatósággal mérhetőek legyenek. Közbeszól a vállalati vezetők érdekeltségi rendszere, s a hn7oi vcílalatok teljesítményének elbírálási gyakorlata. A vál­lalati jövedelemszabályozás alapjául szolgáló úgynevezett bá- zisrzerrlélet — vagyis, hogy a vállalatnak minden évben és min­den körülmények között többet kellett teljesítenie — lazulóban van ugyan,, de a biztonságra törekvő vállalatvezető még min­din teljesítménytartalékokat halmoz fel, ha úgy látja, hoqy különböző okok miatt, átmenetileg képtelen a korábbi teljesít- minyszintet tartani. A szabályozórendszer — és a vezetők ér- dokeltséoi rendszere — ugyanis gyakorlatilag ma sem tűri el a teüesítménystagnálást, vagy éppen visszaesést, még a remél­hetően bekövetkező fellendülés reményében sem. S persze közbeszól a sokat vitatott bérrendszer is. A szi­gorúan központilag szabályozott és a kifizethető „bérforinto- kdt" még a kifizetés előtt keményen megadóztató bérrendszer a lehető legkevesebb differenciálási lehetőségeket engedi. S mert a „bérforintokból” mindenkinek csak kevéske jut, az egész rendszer ösztönző. hatása elhalványul, jelentéktelenné válik, s bekövetkezik a fura helyzet: nem a bérek, hanem a béren kí­vüli keresetek differenciálják a személyi jövedelmeket - a va­lóságos munkahelyi teljesítményektől függetlenül. A bérszabályozás megalkotóit — és állandó megújítóit - persze csakis a jószándék vezérli: a bérszínvonalfék állandó működtetésével a súlyosabb következményekkel együttjáró nagyarányú inflációt kívánják megelőzni. Nyilván ők is tud­ják, hogy e törekvésük közben egyúttal teljesítményinflációt is okoznak, mert fékezik a teljesítménynövelést kiváltó ösztönző erőt. Nyilván azt is tudják, hogy a béreknek csakis a teljesít­ménnyel kellene crányban állniuk, a nettó jövedelmeknek vi­szont a népgazdaság teherbíróképességével is. E felismerés gyakorlati érvényesíttetéséhez azonban új adózási rendszerre lenne szükség. Erről is gondolkodnak és kísérleti megújításának. !• most már második éve vagyunk tanúi. v. ci. Néhány hete ünnepelte 78. születésnapját, a balassagyarmati Kálóczi Pál. aki sza­bad idejét fa- és agyagszobrok készítésének szenteli. A Ganz-MÁVAG egykori géplaka­tosa, majd a nógrádgárdonyi szanatórium gondnoka a háború idején vette először ke­zébe a formázókanalat. Első alkotása a koncentrációs táborba hajtott anyát örökíti meg gyermekével. Azóta is a napi politikai események ihletik az idős amatőrt, aki híres politikusok, neves személyiségek portréit vési fába a maga és közvetlen környezete kedvtelésére. Olykor háború és béke adja számára a témát. Az alkotás iránti vágyát unokája viszi tovább a családban. A nemrég érettségizett Paróczi Mária olajfcstékkcl, ecsettel fejezi ki élményeit. Uj tanéi# — u| tantermek Betoncserépgyár épül Befejeződtek a hivatalos el­járások, s ezzel életbe lépett az a szerződés, amely szerint magyar és az osztrák partne­rek vegyesvállalata, a VÁÉV —Bramac KFT nagy teljesít­ményű betoncserépgyárat lé­tesít Veszprémben. A közös vállalkozásban a magyar ré­szesedés. aránya 51, az oszt­rák félé 49 százalék. A Veszprém megyei Állami Épí­tőipari Vállalat házgyárának kihasználatlan csarnokában ad otthont a korszerű, osztrák betoncserépgyártó gépsornak, és gondoskodik a termeléshez szükséges kiszolgáló üzemek­ről, az ipari háttérről. A be­ruházás magyar fedezetéhez szükséges anyagi eszközöket az Állami Fejlesztési Bank, a Nikex, valamint a Tégla- és Cserépipari Tröszt adja. Az osztrák partner szállitja az automatikus gépsort, amely a nálunk szokásosnál nagyobb méretű színes betoncserepeket készíti; évente 20 millió dara­bot, ami 32 millió hagyomá­nyos cserépnek, a jelenlegi teljes hazai termelés mintegy 30 százalékának felel meg. A korszerű gépek felszerelésé­hez és a gyár leendő dolgo­zóinak betanításához is segít­séget nyújt az osztrák fél. A vegyesvállalat tagjai befekte­téseik arányában részesülnek majd az új gyár hasznából. Az osztrák fél részesedésének kiegyenlítésére a gyár termé­keinek mintegy tíz százalékát Ausztriában értékesíti. Ősztől, számos új óvoda, ál­talános és középiskola kezdi meg működését: a közoktatás intézményhálózatának fejlesz­tésére a tanácsok az idén mintegy 5 milliárd forintot költenek, ennek 60 százalékát az általános iskolákra fordít­ják. Űj középiskolák építésé­re. a meglevők bővítésére 536 millió forint jut — tájékoz­tatták a Művelődési Miniszté­riumban az MTI munkatár­sát. Ősztől várhatóan mintegy 16 ezerrel csökken az óvodá­sok száma; a gyerekek csak­nem 90 százalékának, 417 ezer kicsinek jut hely az óvo­dában. Kedvezőtlenebb a helyzet Borsod-Abaúj-Zenrp- lén, Szabolcs-Szatmár, Zala és Baranya megyében, míg Csongrádban, Komáromban és Tolnában, valamint a fő­városban — előreláthatólag — minden gyermeket fogadni tudnak az óvodák. Tovább enyhül a zsúfoltság: az előző évi 110,3-ról várhatóan 108 százalékra mérséklődik a 100 helyre jutó óvodások száma, de több helyütt — így például Szolnok, Vas, Veszprém és Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében — még mindig magas, mintegy 114—118 százalékos kihasználtsággal számolnak. Az általános iskolások lét­száma az új tanévben tovább növekszik, számuk csaknem | eléri az 1,3 milliót. Fogadó- | sukra — a tervek szerint — ebben az évben 1258 új osztálytermet alakítanak ki: ebből 602 új épületben kap helyet, 420-at bővítéssel, 204- et pedig egyéb módon hoznak létre. A napközik céljára használt helyiségek száma várhaioan 151-gyel, a torna­termeké pedig 71-gyel nő. Szeptembertől több mint 235 ezer diák tanul majd középiskolában. 17 ezerrel több, mint tavaly. A tervek szerin 1; a mintegy 67 ezer el­sős 44 százaléka gimnázium­ban, a többi szakközépiskolá­ban folytatja tanulmányait. A középiskolák fejlesztésére elő­irányzott 536 millió forint az előző év ráfordításának két­szerese. A tanácsok új intéz­ményként 24, bővítéssel 35, egyéb módon 45 osztályter­met alakítanak ki, még így is emelkedik az egy osztály­teremre jutó tanulók száma az előző évhez képest. Növekvő termelés Az áliairU textil- és textil- ruházati ipar 1983. azonos időszakához' képest folyó áron számítva 9,1 százalékkal nö­velte termelését az első fél évben. A korábbinál jóval több harisnya, harisnyanad­rág került az üzletekbe, 30 százalékkal többet készítettek, mint tavaly. Fokozták a se­lyem- és gyapjúszövetgyártást is és mintegy 11 százalékkal több alsó-felső kötöttárut ad­tak a hazai és a külföldi ve­vők részére. Egyedül a pa­mutszövet termelése csökkent, ebből a tavalyinál 3 százalék­kal kevesebbet gyártottak. Je­lentősen — 16,5 százalékkal emelkedett a konvertibilis el­számolású export. Ezen belül is kiemelkedik a textilipar, ahol a növekedés a tavalyi gyengébb első fél évhez ké­pest 40 százalék volt. Az ágazatban jelentősen nőtt a termelékenység is, amit bizo­nyít, hogy a többletterme­lést kevesebb dolgozóval ér­ték el; az elmúlt év első lel évéhez képest 1.3 százalékkal csökkent a létszám. Tábomyitás a múltra Pasztán G ondos előkészítő munka után ma nyitja meg ka­puját kilencedik alka­lommal a Nógrád megyei honismereti ifjúsági tábor. Szervezője — mint minden esztendőben — a Nográd me­gyei Múzeumok Igazgatósága. A színhely ■ viszont ezúttal Pásztó. Az ifjú múltkutatok főhadiszállása az új általános és középiskolai diákotthon lesz, melynek igazgatója — Vincze Ferenc — maga is köz­vetlenül irányítja a táborla­kók egyik csoportját. Mellette Valter Ilona régész, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség munkatársa, Pintér Nándor gimnáziumi tímár, Kosján László levéltáros és Lázai Tünde múzeológus neve jelzi, hogy az elkövetkezendő két hétben sokrétű feladatra vn! lalkozik az idei tábor. vevői Nógrád megye közén,;- l.ú oktatási intézményein'..]; tanulóiból, illetve az Ifjú mú­zeumbarátkörök tagjaiból verbuválódtak. A közel félszáz fiatal fi­gyelmének középpontjában természetesen az otthont adó város; Pásztó áll. A tábor programtervezetéből kitűnik, hogy több szempontból is in­dokolt volt a választás. Oly­annyira, hogy már most bi­zonyos jövőre is itt székel­nek a honismereti táborozok. Az okok között mindenek­előtt azt kell megemlíteni, hogy igazán módszeres, átfo­gó alapkutatást eddig még vem végeztek a Mátra álján fekvő településen, jóllehet történelmi múltja erre eleve predesztinálta Pásztói. A hon­ismereti tábor tagjai épp ezert most „kataszterek” ké­szítésével. feltérképezik a vá­rost. Igaz a két várnstörléne- ti. illetve, mozgalomtörténeti csoport —, amely dokumen­tumok és tárgyak gyűjtését is célul tűzte —, elsősorban a századelő társadalmi életé­nek vizsgálatát vállalhatta fel. A földrajzinév-gyűjtö cso­port viszont a régebbi múlt tényeit kívánja feltárni, míg a régészeti csoportban dolgo­zó diákok Valter Ilona ásatá­sánál — a cisztercita kolos­tor gazdasági épületeinek, pincéinek feltárásánál — se­gédkeznek. A IX. Nógrád megyei hon­ismereti tabor — a hagyomá­nyokhoz híven — lehetőséget nyújt tagjainak az eredmé­nyek egyéni feldolgozására, publikálására is. Erre külön­böző pályázatok adnak ösz­tönzést. a kéthetes táborozást — az intenzív munka mel­lett — változatos sza­badidős-programok, kirándu­lások, ismeretterjesztő előadá­sok színesítik. A tábor veze­tője Iványi Zsuzsanna, a sal­gótarjáni Nógrádi Sándor Mú­zeum munkatársa. A belföldi, értékelés a terv­nek megfelelően alakult. Javult , az alapanyag-ellátás, és a piaci értékesítés is fel­lendülőben van. Ez segítette az ütemesebb termelést is. Gondot okozott viszont, hogy az export közvetlen ösztönzé­séből adódóan a textilgyárak és a konfekcionáló vállalatok közötti belső kooperáció és a szerződéses fegyelem nem volt kielégítő. Az alapanyag­gyártói: és végtermékkészí- tök egyaránt a külpiaci ér­tékesítésre törekedtek, s ez esetenként ellentmondásos helyzetet teremtett. Az átlagosnál jóval nagyobb arányú — évi négyszázalé­kos — létszámcsökkenést. a gyakran nehéz munkakörül­mények, és a többségében két műszakos munka mellett éz is magyarázza. A helyzet meg­változtatására központi intéz­kedés született, ennek értel’J mében még az idén 4—5 szá­zalékkal emelik az e vállala­toknál dolgozó szakmunkád sok, gyártmánytervezők, köz­vetlen termelésirányítók bé­rét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom