Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
k (NYUGAT-MÓGRÁB! PULL AM ATIÍ ÉPED Nekem a Zemplén, neked a Balaton, neki Szoboszló, Hévíz vagy épp Olaszország. Mintha az évszak mindössze a két-három hetes szabadságra, avagy a vakációra korlátozódna. Ami előtte és utána van, az nem egyéb, mint mások nyara... Pilótánk Pollák József — fékpróbát végez, a fotóriporter még egyszer átnézi táskájának tartalmát, a krónikás tollbetétet cserél. Tudjuk: késő este lesz a hazatérés, hisz úticélunk Nyugat-Nógrád. feladatunk pedig pillanatfelvételeket készíteni mások nyaráról. Es a ..mások nyara” mindig hosszabb... Kerékpáros birkózik az endrefalvai emelkedővel, látnivaló, hogy komolyabb távra. indult. Gépén vagy hat sebesség, méltánytalan hát, hogy elmellőzzük. Balassagyarmaton hasztalan szeretnénk kávét inni; kevés a víz, jó ha kezet tud mosni a vendég, a főzőgépek számára e nyomás elégtelen. „Nyár van” — mondja széttárt karral a felszolgáló, és restellnünk kell, hogy bosz- szánkodtunk... A lányok persze szépek, virul a kandi férfiszem. Nini. a „jövőnyáriak” is hogy kibontakoztak, pedig a fruskák még csak tizenévesek! Bánkon bezzeg búra bánat: hetven kemény férfi, s legény izzad a nyári napon, a tavi vízi színpadon. Rompos Dezső, a rétsági költségvetési üzem vezetője optimista. — Még teljes három napunk van, hogy a színpadot és a nézőteret rendbe kapjuk. Lesz, ami lesz, július 28-án itt az Állami Népi Együttes, lakodalmast fog előadni. Mosonmagyaróvárról hozatott „Aréna”-elemek már a helyükön vannak, már csak a fa-„huzatot” kell rájuk esz- kábálni. Ha elkészül a nézőtéren 1100-an tudnak helyet foglalni, a korábbi hatszázzal szemben, A színpad is majd egyharmadával bővül. Az augusztus 4-J országos nemzetiségi találkozóra ünneplőbe öltözik a tó környéke, s bár jóllehet a település fejlesztése ezzel korántsem fejeződik be, de „mások nyara” bizton szép lesz... — Az „r” betűs hónapokban jó csak a kapás, nem csoda, hogy júliusban kevesebben váltottak horgász napijegyet mondja Immár a diósjenői tó partján Makkot József halőr. Azért Moór János váci nyugdíjas nem panaszkodik. Tóparti víkendházában fortyog a víz a hóromkilös pontyhoz. Víz, víz, vízió. A didsjenői kemping mellett kivételesen üzemel ugyan a hideg vizű strand, de a visszatérő vendégeknek tavaly nyáron mondott ígéret. ígéret maradt. A kempingben ugyanis továbbra sem bővelkednek a folyó vízzel, a nyomásfokozó berendezés híján az újonnan épült vízmű csak hörgő hangokat hallat. — Nem is igen merjük propagálni a táborhelyet — mondja Lukács Cáborné gondnok — pedig a nyugati turisták közül még a Balaton helyett is sokan Diósjenőt választják. Stoposok intik le kocsinkat Rétság szélén. A trium. virek — Kálmánczy Miklós, Lakatos István, Vágó Sándor — Debrecenből indultak útnak egy hete. Nógrád megyei úticéljuk Dejtár, ahonnét főiskolás barátjukkal kibővülve mennek tovább Puszta- vacsra, a békefesztiválra. Szájuk szegletében gúnyos mosoly. Értjük, hát persze, hogy értjük: „kié a nyár, ha nem az övék”... Pacal pörkölődik a paras- sapusztai határátkelőhely büféjében. Vezetőj? Puskás Pé- t érné, — Mariska néni — méltán ételeire a legbüszkébb. Amúgy — mint mondja — nem használ az üzletnek a kánikula — olyankor csak üdítőt fogyaszt a vendég, ám „szerencsére” Idén hűsítő helyett „melegítő” Rókára szomjaztak legtöbben, napjában tíz-tizenkétezer forintot is otthagynak az átutazók. A vámosok és a határőrök számára a július végképp má. sok nyara, hisz az idényben ők nemigen tudnak szabadságra menni. Drégelypa’ánk határában búzatáblában forgolódik a kombájn, két napja, hogy megkezdődött az aratás, de a Papárok 43 hektáráról már biztos helyre került a gabona. Nyebehaj János derűsen szól le a kombájn vezetőfülkéjéből: „Mondjátok csak, meddig tart még a nyár?” ' Nógrád megye, 1984. július 25., szerda. A nap kelt 5 óra 15 perckor. Lenyugodott 20 óra 27 perckor. Kulcsár József (fotó) Pintér Károly (szöveg) riportja A banki „Riviérán” A Börzsöny lábánál a diősjenői kemping nyújt kellemes pillanatokat.
