Nógrád. 1984. július (40. évfolyam. 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

Kádár János a Habselyem Kötöttárugyárban r (Folytatás az 1. oldalról) Napjainkra — e beruházá­soknak, a műszaki fejleszté­seknek, a munkafolyamatok ésszerűsítésének, a rendszeres gyártmányfejlesztésnek is kö­szönhetően — a legmagasabb igényeket kielégítő termékeket képesek a piacra küldeni. A közvetlen hangulatú be­szélgetésen a vállalat vezetői hangsúlyozták: hiába lenne minden modern technika, a korszerű üzemszervezés meg­annyi módja, ha nem volná­nak szép számmal olyan — hűséges, kipróbált, nagy szak­tudású — dolgozók, akik a technikát magas színvonalon működtetik, a jól szervezett munkát fegyelmezetten, lelki- ismeretes végzik. A dolgozók 90 százaléka nő, akjknek fá­radhatatlansága, nagy tapasz­talata, kitartó munkája sok ne hézségen segítette, segíti át a nagyvállalatot. E munkáról üzemlátogatá­son szerzett benyomásokat a Központi Bizottság első tit- ■ kára. A körkötő üzem bejá­ratánál Kádár Jánost és kí­séretét Módler László, a gyár­egység 30 éves helyettes ve­zetője fogadta, aki 1976 vagyis a diploma megszerzése óta dolgozik itt. ö és Gyeb- roszky Andrásné — aki, mint e percekben is kiderült: nem­csak a termékszerkezetnek, a gyártási technológiáknak, a nemzetközi piacnak kitűnő szakértője, de személyes is­merőse szinte valamennyi dolgozónak — nagy szakérte­lemmel kalauzolták a vendé­geket a főleg szintetikus női háló- és felsőruhák alapanya­gát gyártó gépsorok között. A párt első titkárát lépten-nyo- «non virágcsokorral, kézfogás­sal, öleléssel köszöntötték a dolgozók, jó egészséget, hosz- gzú életet kívánva neki. A vendégek útja ezután a Varrodába vezetett: kalauzuk \Pdlya Franciska részlegvezető volt, aki 33 esztendeje dol­gozik a gyárban. Az itt te­vékenykedő, mintegy 35—40 asszony, lány fürge kezei nyo- !mán szabadidő- és felsőru­hák, blúzok, szoknyák, pólók kerülnek le a gépekről. Mun­kájukat, annak eredményeit, Vagyis a kész darabokat lát- tva s hallván, hogy ai itt dol­gozók valamennyien tőrzsgár- kfatagok. 45 százalékuk párt­tag, Kádár János így buzdí­totta a részlegvezetőnőt: — Vigyázzon erre a )6 csa­baira! Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre Szocialista Brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látogatá­sát bejegyzéssel tegye emlé­kezetessé a brigádnaplóban. A vendég a többi között a következőket írta a lapokra: ,.örülök, hogy alkalmam volt eljönni ide, ahol szorgal­mas munkával, kiváló minő­ségű terméket gyártanak, olyat, amelyre a hazai fo­gyasztóknak és a népgazda­ságnak egyaránt szüksége van." Hasonlóan szíves szavak kerültek — Tuska Kálmánná brigádvezető kérésére — a lánchurkoló üzem Lenin bri­gádjának könyvébe is. Ez az üzem az egyik „klasszikus” gyáregysége a vállalatnak, hi­szen. itt is az alaptevékeny­séggel, vagyis a szintetikus fehérneműkhöz, ruhákhoz szükséges kelmék előállításá­val foglalkoznak. Az itteni kalauz, Ujj Gábor művezető régi emléket elevenített fel: hajdanán a Parlamentben egy fogadáson autogramot kért Kádár elvtárstól kisfia szá­mára. A kis gyerek azóta szakmunkás lett — Kádár Já­nos gratulált az apának a fi­ához és a fiúnak az apjához. Már jócskán elmúlt dél, amikor az aktívaülés hely­színére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, jjz ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mint­egy harmincán várták a Köz­ponti , Bizottság első titkárát, hogy beszámolhassanak neki sikereikről, gondjaikról. Elsőként Som Lászlóné, a beszerzési osztály dolgozója emelkedett szólásra, elmond­va: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájá­hoz: csatlakozzanak a kong­resszus, valamint felszabadu­lásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó mun- kaverseny-mozgalomhoz. En­nek során mindenekelőtt jobb minőség elérésére töreked nek, maradéktalanul elegei kívánnák tenni exportszerző­déseiknek, 3 százalékkal nö­velni szeretnék belföldi szál­lításaikat. Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt nálunk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mon­dotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, • mikor lehet majd mindennap húst kapni az üzletekben — addig mára általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy- egy ABC szinte terülj-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat: bé­kében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megil­leti, amiből meg tudják fi­zetni még a mostani maga­sabb piaci árakat is. Ágh Lajos géplakatos a textiliparban dolgozó vasasok helyzetét, fő­leg utánpótlásuk gondjait ele­mezte, mondván: érthetetlen vajon miért „zsenáns” a . fia­taloknak, hogy lakatossá, ma­róssá legyenek. Ügy vélte, a szakközépiskoláknak az álta­lános műveltség fejlesztésén •túl többet kellene itörődniök a szakmai felkészítéssel. Ugyancsak a fiatalok hely­zetéről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6—7 ezer forintos átlagfizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. Az ifjú­ság legnagyobb gondjaként Macsólk János, a kikészítő­üzem dolgozója — akineic családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásprob­lémát említette: bürokrati­kusnak minősítette az enge­délyezési eljárást, és szóvá tette az építőanyag-ellátás visszásságait. A kecskeméti gyár immár nyugdíjas dolgozója, Farkas Lászlóné rámutatott: a köny- nyűipar egyáltalában nem könnyű ipar; még a félauto­mata gépek is egész embert kívánnak. Nem kevesen köny- nyebb munkát, több pénzt keresve elvándorolnak a vál­lalattól, a szakmából. Módler László üzemvezető-helyettes úgy vélte, nem mindenütt használják ki azt az egészsé­ges lendületei, amely a főis­kolákról, egyetemekről kike­rült fiatalok legtöbbjének sa­játossága; a nem képessége­ikhez méretezett munkák ha­mar elcsüggesztik őket. El­mondta: a pesterzsébeti gyár fiatal műszakijai elhatároz­ták, mindent elkövetnek azért, hogy gépparkjukat különöseob beruházás nélkül, saját mun­kával, újítással a jelenlegi szinten tartsák. — Mi, adminisztratív dolgo­zók, ha szükséges, lemegyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánná sta­tisztikus, — emellett társa­dalmi munkát végzünk, és -ellátjuk családunkat. Ez utóbbiban társadalmunk so­kat próbál segíteni, bölcsődé­vel, óvodával, egyéb szolgál­tatásokkal, félkész ételekkel. Ám sajnos, a konzervek, a mirelit termékek, a vegytisz- títás ára emelkedett, így a sokgyerekesek, a gyermeküket egyedül nevelő nők mindin­kább meggondolják, hogy költsenek-e ezekre. — Ne vegye panaszkodás­nak Kádár elvtárs, amit mon­dok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a meg­szólított nevetve megnyugtat­ta: — Ügy veszem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról szá­molt be, hogy mind nehezeb­ben tudja tartani korábbi életszínvonalát az, akinek nincs módja mellékjövede­lemre szert tenni,- márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára őket különö­sen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése. — Nekünk pedig nemigen tgük borravalóra, bár jöve­delmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, a kon­fekcióüzem dolgozója mondta hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fizető, könnyebb munkát ajánló kisebb üze­mek, szövetkezetek, kisiparo­sok csábítása. Juhász József­né, a-kazincbarcikai gyár dol­gozóinak képviseletében egye­bek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Wer­ner Jánosné, a pesterzsébeti gyár meósa, aki szerint jó z NÓGRÁD - 1984. július 26., csütörtök az ország problémái — Minden szóba került itt, ami ennek a vállalatnak a dolgozóit foglalkoztatja. Sok helyi kérdés, amelyeknek egy része ugyanakkor az egész szakma, a textilipar, sőt az ország problémája is. Nagyon tetszett, hogy a fölszólalók közül nagyon sokan — az üze­men túltekintve — társadal­mi kérdéseket is érintettek, mint például a fiatalok kép­zését, vagy a tőkésimport- megtakarítást. Természetesen most nem tudok minden kér­désre külön kitérni, de ké­rem, hogy önök azzal az ér­zéssel menjenek el erről a ta­lálkozóról, hogy nem hiába szóltak, mert mindazzal, amit elmondtak, a továbbiakban foglalkozni fogunk. — Megismerkedve önökkel, munkájukkal, először is sze­retnék a nagyüzem vezetői­nek, párttagságának, vala­mennyi dolgozójának gratu­lálni ahhoz a tisztes és be­csületes helytálláshoz, amit az utóbbi években a legfonto­sabb területen, a termelésben, s emellett a társadalmi mun­kában tanúsítottak. Az ered­ményeket jelzi az a sok ma­gas kitüntetés is, amelyet a kollektíva kapott. Persze azt hiszem, legalább ilyen fontos, hogy azok az emberek, akik ezt a munkát elvégezték, a saját lelkiismeretükkel is összhangban lehetnek és bát­ran nézhetnek a tükörbe. Ké­rem önöket, hogy tolmácsol­ják valamennyi dolgozónak a Központi Bizottság elismeré­sét, és az én személyes gratu­lációmat, üdvözletemet is. — Kedves Elvtársak! — Ezen a találkozón meg­osztjuk gondjainkat. Ezért én lenne, ha nagyobb mennyi­ségű jó hazai szálból dolgoz­hatnának. Tamásiné Gonál Edit, a kiskunfélegyházi gyár munkaszervezője kolléganője gondolatait mintegy kiegészít­ve beszámolt arról, hogy ta­valyi exporttervüket éppen a budapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták mara­déktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő XIII. kong­resszusától azt várjuk — folytatta, — hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy to­vábbra is a jó célokat szol­gáló, az egyszerű dolgozó ál­tal is érthető politikáját foly­tassa. Kópé Istvánná, a felvető­üzemrész munkatársa meg­fontolandónak vélte: a kötő­iparban sem lenne haszonta­lan nyugdíjkorhatár-kedvez­ménnyel vonzóbbá tenni a szakmát A gyárban 33 éve dolgozó Dolgos Lászlóné kö­tőnő szerint a vállalat mun­kásai tudják, hogy a piac ál tál igényelt természetes alapanyagokkal nagyobb a feladat, a felelősség és ezt belátva valamennyien mind odaadóbban dolgoznak — Ügy 10—12 évvel ezelőtt nyugalmasan éltünk — kezd­te felszólalását Takács Sándor részlegvezető. mire Kádár János közbevetette: — Csak most tűnik az a korszak olyan nyugalmasnak! — Va­lóban — mondta Takács Sán­dor —, ám azóta egyre ke­ményebbek lettek a feltéte­lek, és arról is el kellett me­ditálnunk, miként tudjuk a textilipari rekonstrukció so­rán 10—12 évvel ezelőtt meg­vásárolt nyugati berendezé­sek alkatrészeit saját erőből pótolni. Megoldottuk e fel­adatot, és az anyagi hasznon túl ennek erkölcsi sikere is van: rájöttünk, hogy mi is képesek vagyunk mindaria, amire a külföldiek. Ezek a sikerek el is gondolkoztatnak bennünket, ugyanis mintha mostanában több gondrol hallanánk, mint örömről. Azt szeretnénk, ha többet beszel­nénk az eredményekről, hi­szen ezek újabb sikerek el­érésére ösztönöznek. '’Ezt a gondolatot több fel­szólaló is megfogalmazta, amikor elismeréssel szóltak gazdasági előrehaladásunk­ról, társadalmi fejlődésünk­ről S kiemelték, milyen je­lentősnek tartják, hogy egy ilyen találkozón őszintén be­szélhettek ’ örömeikről, gond­jaikról. Rövid szünet következett, majd Kádár János emelke­dett szólásra. Kádár János beszéde — A velem érkezett ven-* dégek és a magam nevében köszönöm a meghívást, a szí­ves fogadtatást és azokat a tájékoztatókat, amelyeket a látogatás során kaptunk. — Az önök nagyüzeme nemcsak kerületi, hanem or­szágos jelentőségű vállalat. Ezt támasztja alá, hogy évi 1 milliárd 300 millió forint' körüli értékű árut termelnek, a gyámban 4 ezren dolgoznak és széles körű aktivitást fej­tenek ki a társadalmi szer­vezetek is. A központi üzem­ben a dolgozóknak csaknem 37 százaléka párttag, s a párt­tagság aránya az egész válla­latnál magas. Tevékenyen, példamutatóan dolgozik a többi társadalmi szervezet is, a szakszervezet, a KISZ. a Vöröskereszt, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság. S vannak számszerűen nem ki­mutatható eredményeik is, mint például az a jó kollek­tív szellem, amelyet a láto­gatás közben is érzékeltünk. Az önök vállalttá tehát az ország egyik fontos gyára, ezért örülök annak, hogy al­kalmat találtunk erre a láto­gatásra. Ezekre a találkozók­ra nekünk is szükségünk van. Szóba kerültek is szeretnék szólni azokról a kérdésekről, amelyekkel mi a Központi Bizottságban foglal­kozunk. Ezek közül elsősor­ban a nemzetközi helyzetet enllítem. amely az utóbbi idő­ben feszültebbé vált. Érthető tehát, hogy a mi legfőbb gon­dunk népünk, országunk biz­tonsága és békéje. — A nemzetközi helyzetben bekövetkezett feszültséget az Egyesült Államok azon körei­nek tulajdonítjuk, amelyek az elmúlt években célul tűzték, hogy erőfölénybe kerüljenek. Ennek keretében a múlt év vé­gén megkezdték az amerikai közép-hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Európába. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor egy új fegyverkezési verseny bontakozik ki és a helyzet még veszélyesebbé vá­lik. — A Varsói Szerződés or­szágai világosan állást foglal­tak: erőfölényre nem törek­szenek, de az erőfölény meg­szerzését a szembenálló fél­nek sem engedik meg. Ez most a legfontosabb kérdés, mert népeink biztonságának, jövőjének, békés építőmunká­jának feltételéről van szó. A Varsói Szerződés valamennyi állama békét akar; a külön­böző társadalmi rendszerű országok közötti békés egy­más mellett élés,' a felek ér­dekeinek megfelelő széles kö­rű kapcsolatok híve. Ettől a politikától a jelenlegi bonyo­lult, feszült helyzetben sem térünk el. Azt javasoljuk, hogy az érdekeltek biztonsági érdekeit kölcsönösen figye­lembe véve, új fegyverkezési hullám nélkül, a fegyverzet alacsonyabb szintjén tegyük még szilárdabbá a békét. — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés valamennyi tagálla­ma, így a Magyar Népköztár­saság is azt vallja, hogy a je­lenlegi helyzetben is minden kérdés rendezhető tárgyalások útján. Ehhez persze nem por­hintésre.' a népek félrevezeté­sére, hanem érdemi, valódi tárgyalásokra van szükség. A Szovjetunió, a Varsói Szerző­dés többi országa ilyen meg­beszélésekre bármikor kész. Ez külpolitikánk lényege, ami meggyőződésem szerint meg­felel népünk, a szocialista kö­zösség. az egész emberiség ér­dekeinek. Több javaslat a megegyezésre A Varsói Szerződés tagálla­mai az utóbbi időkben több javaslatot is előterjesztettek. Tavaly januárban nagy hang­súlyt adtak annak a kezde­ményezésüknek, hogy a Var­sói Szerződés és a NATO or­szágai kössenek olyan megál­lapodást, amelynek értelmé­ben lemondanak az erő al­kalmazásáról és a vele való fenyegetőzésről, s békés, gyü­mölcsöző kapcsolatokra töre­kednek. Ez a javaslat változatlanul érvényes. De ugyanígy em­líthetjük a Varsói Szerződés azon indítványát is, hogy az országok állapodjanak meg a fegyverkezési kiadások befa­gyasztásában, majd csökken­tésében. Ez ésszerű javaslat, amelynek megvalósítása min­den nép javát szolgálná. — A Szovjetunió több ja­vaslatot tett, így például ki­emelkedő jelentőségű volt. hogy bejelentette, elsőként nem alkalmaz nukleáris fegy­vert és kezdeményezte, hogy ugyanilyen kötelezettséget vállaljon úhinden olyan nuk­leáris hatalom, amely ezt még nem tette meg. A Szovjetunió állást foglalt a vegyi fegyve­rek betiltása mellett, s ki­emelkedően fontos az a leg­újabb keletű indítványa, hogy szülessék megállapodás a vi­lágűr militarizálásának meg­tiltásáról. Várjuk az érdemi választ — A Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslatai kézzel foghatóak és konkrétak. Ha ezekbe a ja­vaslatokra érdemi választ ka­punk, lehetséges a tárgyalás és a megegyezés az Egyesült Államokban esedékes elnök- választás időpontjától függet­lenül is. Sajnos ezek az ér­demi válaszoik még késnek. Mi varjuk ezeket, s mély meggyőződésem, hogy ezt vár­ják más népek is, mert, ez felel meg érdekeiknek. — Hazánkban a párt-, a kormány, a társadalmi szer­vezetek nagyfokú nemzetközi aktivitást fejtenek ki. Ehhez hazánk fejlődése révén — s ebben az önök munkája is benne van — a lehetőségeink is megvannak. Magyarország ma bizonyos nemzetközi te­kintélynek örvend. Gyakoriak nálunk a nemzetközi találko­zók, tanácskozások. Mi azért dolgozunk, hogy fejlődjenek a kelet—nyugati kapcsolatok és az érdemi megbeszélések eredményeként olyan helyzet és légkör alakuljon ki a vi­lágban, amelyben létrejöhet­nek a valódi nemzetközi tár­gyalások és megegyezések. — A Magyar Népköztársa­ság a nemzetközi életben egyenes és tisztességes úton szerzett magának megbecsü­lést. Mi minden partnerünk­nek pontosan és világosan megmondjuk, hogy szocialista ország vagyunk, szocializmust építünk, a társadalmi fejlődés útján járunk és folytatni akarjuk a békés építést. Mi tehát alapvető érdekeinknél fogva a békéért harcolunk és ebben a törekvésünkben egy­ségesek vagyunk a Varsói Szerződés, a KGST többi or­szágával, együttműködünk a béke minden hívével. — Széles körű nemzetközi kapcsolatrendszerünk a pár­tok között is kialakult. Részt vettünk legutóbb a szocialista országok kommunista és mun­káspártjai központi bizottsági titkárainak prágai megbeszé­lésén, amelynek résztvevői hangsúlyozták, hogy készek egvütt dolgozni minden be­csületes békeerővel, a szocia­lista, szociáldemokrata pár­tokkal, a fejlődő országok tár. sadalmi-politikai erőivel a józanul és felelősen gondol­kodó nyugati politikai ténye­zőkkel. Célunk, hogy a fe­szültség csökkenjen, és a vi­lág alapvető problémáit tár­gyalások útján oldják meg. Mint kommunisták, szocialis­ta elveket valló felelős embe­rek, meggyőződéssel valljuk, hogy nincs az emberiségnek más útja, mint a béke. Mi zem terjesztjük világnézetün­ket, rendszerünket sem fegy­verrel, sem erőszakkal, de azt sem tűrjük, hogy az ellenfor­radalmat exportálják. Tár­gyalások, megállapodások kel­lenek, hogy a világ kijusson a jelenlegi feszült helyzetből. A kapitalizmusnak sincs más útja, mint az, hogy tudomásul vegye a világ realitásait. A két társadalmi rendszer vitá­ját majd a gyakorlat dönti el. Mi nemzeti boldogulásunkat a szocialista építőmunkával akarjuk elérni, s ehhez bé­kére van szükségünk. Ebben bízunk, ez felel meg elveink­nek, érdekeinknek. — A belpolitikáról is szó­lok néhány szót. Amit önök itt a saját kollektívájukban érzékelnek, az bizonyos érte­lemben az országos helyzet­nek is tükre. A belpolitikai • helyzet szilárd, a párt vezető szerepe érvényesül, népi ál­lamunknak tekintélye és be­csülete van. Ennek tudatá­ban és szellemében készülünk felszabadulásunk 40 évfordu­lójára is. Ez nagyon fontos történelmi állomás és módot ad az áttekintésre, mit csi­náltunk, hogyan éltünk, mit értünk el és mit nem, mire törekszünk a jövőben., A Központi Bizottság leg­utóbbi ülésén úgy döntött, hogy a jövő év tavaszára ösz- szehívja a párt XII. kongresz- szusát. Országgyűlési és ta- nácsválasztások is lesznek, hi­szen lejár a mandátumuk, te­hát egy nagy politikai kam­pány előtt állunk. Milyen szel­lemben akarunk a kongresz- szusra készülni? Élő problémákkal kell foglalkoznunk — Először is az eddig vég­zett munkánkat és helyze­tünket kritikusan, a valóság­nak megfelelően akarjuk át­tekinteni. Amikor azt mon­dom, „kritikus”, akkor arra gondolok, hogy azt is meg kell állapítanunk, ami helyes, ami rendben van, amit nem változtatni, hanem erősíteni kell. Nekünk a kongresszuson és a választási előkészületek során is a nép életét megha­tározó alapkérdésekkel, az élő problémákkal kell foglalkoz­nunk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kongresszus leg­fontosabb határozatait a Ha­zafias Népfrontba egyesült társadalmi erők elfogadják. Munkaértekezletet akarunk tehát tartani, és a választáso­kat is ebben a szellemben kí­vánjuk majd lefolytatni. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom