Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

Síküveggyári tapasztalatok H szocialista mnnkaverseny Pártmunka a postán Akik mindennapjainkhoz tartoznak halasa a termelésre és a gazdálkodásra A szocialista munkaverseny- mozgalom kezdettől fogva szí.- mos sikeres és kevésbé sike­res- szakaszt élt át a salgótar­jáni síküveggyár felszabadu­lás utáni történetében. A ’kedvező folyamatok leginkább a nyolcvanas évek elején kezdték kibontakozni. Üj vo­nások, igények jelentkeztek a szocialista munkaverseny-moz- galomban és több területen is keresték a megújhodást. Meg­változott helyzet alakult ki, mert befejeződtek a jelentős beruházások, üzembe helyez­ték a korszerű technológiákat, fokozatosan egyre jobb mun­kakörülmények között, egyre eredményesebb gazdasági évek követték egymást. A szervezeti, fejlesztési intézke­dések hatására önállóan is gazdálkodni tudó, a jogaikat és lehetőségeiket maximáli­san érvényesítő egységekre épült a gyár. A fejlődési táv­latok ismertetése, a célkitű­zések megvalósításának folya­matszerűsége stabilizálta a munkásgárdát, anyagi helyze­tét és jelentősen növelte a gyár szellemi tőkéjét. A munkaverseny-mozgalom kialakult hagyományaira tá­maszkodva szélesítették a munkahelyi és az egyéni, sa­játos versenyformákat. Mint iegtömegesebb forma, megma­radt á szocialista brigádmoz­galom. E kollektívák száma a négy évvel ezelőtti 52-ről, napjainkig 66-ra emelkedett. Az összes brigádok száma pe­dig 66-tól 90-re. A 2100 gyá­ri dolgozóból 992 tevékenyke­dik a versenymozgalomban, vagyis az összlétszám 48 szá­zaléka. Ez a szám 1980-ban még csupán 34 százalék volt. A szervező-irányító munka személyi feltételeinek javítá­sára önelszámoló egységen­ként munkaverseny-felelősök kaptak megbízatást, és gyári szinten osztállyá szervezték a munkaversennyel foglalkozó szervezetet. Abból indultak ki, hogy minőségi célkitűzé­sekre, értéket és eredményt alkotó munkára és a korábbi­nál magasabb fokú anyagi, érkölcsi elismerésre van szük­ség. A célkitűzések megértésre találtak, amit számos ténnyel alá lehet támasztani. A nye­reség négy esztendő alatt (szinte ugrásszerűen) hatmil­lióról 133 millió forintra emel­kedett. A tőkés kivitel -két­millió dollárról hárommillió dollárra nőtt! Az úgynevezett jóáru-kihozatali mutató 10 százalékkal, az A és B minő­ségű síküveg aránya 45 száza­lékkal bővült. Számottevően javult a termelékenység is, hiszen közel azonos létszám mellett 35 százalékkal emel­kedett és tavaly a termelési érték már meghaladta — a gyár történetében először — az egymilliárd forintot. A többletteljesítmény értékét nö­veli, hogy a korábbinál nehe­zebb külső és belső gazdasági feltételek köáött sikerült az alapvető célokat megvalósíta­ni. Kedvezőnek ítélhető meg, hogy jobban alkalmazkodtak a piaci igények változásaihoz és számos új gazdaságosan el­adható termék gyártásét ve­zették be. Erőteljesen kibon­takozott a gazdálkodás haté­konyságának javítása és terv­szerűbbé vált az anyaggal, va­lamint az energiával való ta­karékoskodás. A vizsgált időszakban a ver­senymozgalom munkahelyi jellegének erősítését jól szol­gálta az önelszámoló egysé­geknek biztosított számos jog­kör. Vagyis, hogy ott a pénz, ahol a munkát végzik. Ott az elismerés, ahol a végzett mun­kát a legjobban ismerik. A gyári gazdasági tervek és a munkaverseny összhangját si­került biztosítani a munka­helyi demokrácia fórumrend­szerének keretében. Feladatai­kat, a kollektíva összetételét, a lehetőségeket figyelembe véve alakítják ki és kellő rugal­masságot tanúsítanak afe év­közi módosítások elvégzésénél. Mint többen nyitott szemmel járnak a gyárban, tulajdonos­ként gondolkodnak és csele­kednek, felhívják a figyelmet a hiányosságokra, és javasla­tot tesznek a megoldásokra. A munkakollektívák tagjai közül egyre többen vesznek részt az önmeózásban, a mun­kavédelmi és vagyonvédelmi őrszolgálatban, mely vállalá­saik között szerepel. A társa­dalmi munkában letöltött órák száma is igen jelentős. A sík­üveggyár dolgozói tavaly a kommunista műszakokban több mint negyvenezer mun­kaórát dolgoztak, melynek bér­értéke 1,2 millió forint volt. Kezdeményezésként indult az elmúlt években az önelszá­moló egységek közötti mun­kaverseny, amely nagyban segítette a brigádok többlet­teljesítményét. Kiemelt figyel­met fordítottak a takarékos­ságra. Ugrásszerűen nőtt a megtakarítások mértéke. Négy év alatt anyagból 25 millió forint, energiából 18,5 millió forint költségmegtakarítás ke­letkezett. A munkaverseny- és az újítómozgalom célkitűzései szoros összhangban kerültek kialakításra és végrehajtásra. Évente átlagosan 75-en nyúj­tottak újítási javaslatot és a gazdasági eredmény elérte a 17 millió forintot. Üjítási díj­ként átlag 1,1 millió forint került kifizetésre az ötletem­berek számára. A szocialista munkaverseny-mozgalom fej­lődését mutatja, hogy négy év alatt 34-ről 47-re nőtt a kü­lönböző fokozatokat elért kollektívák száma. Tava­lyi munkájuk eredményeként 21 brigád arany, 13 ezüst és 10 bronz fokozattal rendelke­zik. Kiváló dolgozó kitünte­tésben 1980 óta 373-an része­sültek. Ebben az időszakban kétszer is elnyerték a Kiváló gyár címet. Az elért eredmé­nyek tehát számottevőek. Ah­hoz viszont, hogy a társadal­munkban végbemenő változá­sokra megfelelően reagálni tudjanak, továbbra is elenged­hetetlen feltétel a munkaver­seny-mozgalom gyáron belüli korszerűsítése. Manapság is ezen munkálkodnak a salgó­tarjáni síküveggyárban, mert dőreség' lenne a babérokon megülepedni. (r. i.) Nem látványos, hanem sa­játos a feladata Salgótarján­ban a közel negyven főt számláló postás pártalapszer- vezetnek. Munkájuk közép­pontjában a postai szolgálta­tás egyenletes működtetése áll, sokszáz ember felelősség- teljes munkája, szorgalma szükségeltetik mindezek meg­oldásához. Molnár Istvánnak, a pártalapszervezet fiatal tit­kárának határozott állásfog­lalása, — amely az alap­szervezet álláspontját tükrözi, — a postai feladatot csak igen jól kialakított kollektív munkával lehet hibamen­tesen elvégezni. Az alapszervezet, a pártve­zetőséget azzal bízta meg, hogy szoros kapcsolatban a gazdaságvezetőkkel végezze a munkát, de nem csökkentve azok teljes felelősségét. Ad­jon a pártvezetőség segítséget a munkához és időközönként számoljon be a végzett mun­káról. A pártvezetőség ennek meg­felelően látja el a feladatát. A párttagok a posta három munkaterületén dolgoznak. Ennek megfelelően állították össze a pártvezetőséget is. A hivatalban —, ahogyan ők ne­vezik a forgalomnál, — két vezetőségi tag működik: De­mos Lajos és Krakóczkiné Lórencz Mária. A műszak­nál — a telefon és más . hír­adástechnika tartozik ide — Molnár István, a párttitkár és Szabolcsi István képvise­lik a párttagságot. A szállítás­nál Alapi István. Négy párt­csoportba tömörülnek a tagok a szakterületüknek megfelelő­en, és igen aktív életet élnek. Az alapszervezet nemrég lezajlott erőpróbája volt ami­kor a salgótarjáni postahiva­talt áthelyezték ideiglenes ál­lomáshelyére, a Salgó utca sarkára. A hivatalvezetés kérte az álapszervezetet nyújtson segítséget az átköl­tözéshez, hogy a postai mun­ka a lakosság zavartalan el­látása érdekében mielőbb meginduljon. Nagy feladat volt ez. Ezért külön párttag­gyűlésen tárgyalták meg. El­osztották, kinek, milyen fel­adatot kell elvégezni. Az át­költözést úgy hajtották végre, hogy a lakosság úgyszólván nem észlelte az átállást. Nem kizárólag a párttagok érdeme ez, hanem a párton- kívüliek, a posta vezetői és pártvezetőségi tagoké együt­tesen. Azt mondta a párttit­kár. hogy a feladat valóra váltása során tűnt ki, milyen Munkában a salgótarjáni hőközpont dolgozói. Folyamato­san újítják fel az elhasználódott hőcserélők csöveit. — bencze — hogy az ablakon kiné­zek, nem épp vigaszta­ló a látvány. Negyedik eme­let, lakótelep. A lépcsőházi szomszéd lakásba már vagy két hónapja új lakó költö­zött, de még soha nem talál­koztunk. Hallom, ahogy ma­tatnak, jelen vannak, de lát­hatatlanul. Ött szemben is. A nő, aki kihajol az ablakon, mintha ismerném valahonnan. A ját­szótérről? Egy helyen vásá­roljuk a .kiflit? Mindegy, nem tudom. De mit csinál ez a nő? Mit hajkurászik derékig kihajolva az ablakon azzal a meghosszabbított partvisnyél­lel? Csak nem azt a két ri­adtan röpködő fecskét akarja leütni? Na hiszen, azt pró­bálhatja, sose fog sikerülni! De nem. Az ablak fölötti párkány alá sárcsomókat ra­gasztottak a szorgos jószágok, az a nő most épp azt, a fész­ket piszkálja le. Jó darabig dolgozik, gondos munkát vé­gez. Halovány szürke csík marad a fészek helyén, meg a kétségbeesetten röpködő fecskepár. Megülnek a párká­nyon, pillognak lefelé, meg­kapaszkodnak a fal dudora­in. Hiába, a fészeknek hűlt helye. Talán már tojást is költögetett a csöppnyi to­jó. ..? Csak nézem az ablakból a barbár munkát. Mennyit kínlódhatott az a nő, amíg a partvis nyelére fölerösitett egy vékony rudat, amivel már elérhette a fecskék fészkét? Annyi idő alatt tán kis lécet is szögelhettek volna a falra, hogy a fészek piszka ■ abba hulljék. De nem. Ez a győ­zelem rangosabb, mert végle­ges. No, persze ezekbe a be­tonbunkerekbe nehéz beverni egy szöget. Most mi lesz ve­letek fecskék? Ugyanarról - másként A válasz másnap érkezik. Reggelre már féligformán új­ra régi helyén a fészek, s a két kis madár megállíthatat­lanul hordja-hordja a sarat. Fészek lesz ott megint. Va­jon ki adja föl hamarabb? A játszótér sarkán gyönge juharfa. Vékony dér ekú, zsen­ge ágú, de mér egy-két nagy vihari vitézül megélt. Hanem az egyik ág — épp a legerő­sebb (az is csak alig kétujj- nyi vastag) — bénultan csüng lefelé. A levelek már ösz- szébb is estek, kevés tápanyag jut el hozzájuk a kisebese­dett törzsön át. erő rejlik a kollektív mun­kában. A mindennapi életben nem is szabad megkülönböz­tetni párttagokat és pártonkí- vülieket. Abban különbözze­nek, hogy a párttagok példát mutatva, szerényen és oko­san látják el a munkájukat. Éppen a forgalomnál volt ar­ra példa, hogy milyen nagy figyelmet igényel a postai munka. Tudnia kell minden állampolgárnak, hogy ez a te­vékenység szoros szabályok­hoz kötődik. Érthető, hiszen magántitkok sokaságát őrzi meg a posta a levelekben, a táviratokban, a telefonbe­szélgetésekben. Millió és mil­lió forintokat továbbítanak. Fontos postai küldeményeket szállítanak. De ezt másképpen nem le­het végezni. Elmondták a párttagok, hogy a hivatal ve­zetése a múltkoriban milyen lelkiismeretesen keresett meg egy ezer forintot túli jzetett állampolgárt. Az esti elszá­molásnál tűnt ki a többlet. Feljegyzések sokaságát vizs­gálták át, amíg megtalálták az illetőt és szolgáltatták vissza a pénzt. Kézbesítők serege indul na­ponta, hogy pontosan érkez­zen a postai küldemény ren­deltetési helyére. Nem szabad késniük, pedig házakat, lép­csőket kell megjárniuk. Tele­fonközpontosok teljesítik reg­geltől estig, estétől reggelig a hálózatból rájuk zúduló kí­vánságokat. Eshet a hó. zúg­hat a vihar, de a postai au­tók útnak indulnak. És mond­juk meg, nem a jól fizetett emberek közé tartoznak a postások. Azt mondta a párttitkár, hogy az alapszervezet egyik legfontosabb munkája az emberhiány megoldása. Akik ma a postán tevékenykednek, azok valóban hivatásból vég­zik feladatukat. Nélkülözhe­tetlen a pártszervezet mun­kájából a mindennapi felvi­lágosító tevékenység. Ezt folytatják a párttagok min­den különösebb feltűnés nél­kül, inkább a jó, személyes Energia — A Szovjetunió Tudományos Akadémiája oceanológiai ku­tatóintézete jelentést tett köz­zé Leningrádban, amelyben a világóceánból nyerhető ener­gia kitermelésével foglalko­zik. Két kölyök előjön a „ket­recből", drótokat keresnek a fűben, aztán összeszorított szájjal nekifognak a gyógyí­tásnak. Ügy ahogy sikerül. Néhány rozsdás drót szorít­ja most a félig letépett ágat a törzshöz, van még esély a gyógyulásra. Hanem a szél másként vélekedik. Egy na­gyobb fuvallat ismét lehor- gasztja a már-már megmen­tett ágat. A két kölyök megint abba­hagyja a focit. Újból keres­gélni kezdenek, megint dró­tokat találnak. Egyik tartja az ágat, a másik tekeri kör­be. Odalépek, segítek. Nem nagyon értek a dologhoz, fé­lek, tán nem is így kell. de a kölykök konoksága tetszik. Szeretném ha ez és így ben­nük maradna. — Azok voltak! — int az egyik a fejével egy nagyobb, bicikliző csoport felé. — Hát nem tudják ezek, hogy a ter­mészetre vigyázni kell? — Nyilván nem — mondom, miközben végzünk. Várjuk a szelet. Az ág most már jól tartja magát. Odébb ballagok. A kölykök fociznak tovább. A pirostrikós kikiabál: — Majd mi vigyázunk rá! Bálintok. Akkor ez rend- ° ben is volna. Hortobágyi Zoltán kapcsolaton és a példamutató magatartáson keresztül. De, természetesen, más­képpen kell érvényesülni a pártmunkának a forgalomnál, a műszaknál, vagy a garázs­ban. A műszaknál nagyon fia­tal gárda működik. Az embe­rek hatvan százaléka harminc éven aluli. Lőrincz Zoltán a vezető maga is a harminca­sok korcsoportjához tartozik.’ A párttitkár véleménye sze­rint ezek a fiatalok kitűnő szakemberek, politikailag rendszeresen képezik magukat és maguk is tanítanak vala­melyik szakiskolában. A mű­szaknál a KISZ munkáját kívánják most a meglévőnél jobban erősíteni. Szeretnék elevenebbé tenni a szervezet munkáját. A közelmúltban a pártszervezet ezért is beszá­moltatta az ifjúsági szervezet vezetőségét, és sok jó tanács­csal látta el. Az utánpótlás nevelése szempontjából igen fontosnak tartják az ifjúság­gal való szorosabb kapcsolat megteremtését. Sok más ten­nivalója van még a pártveze­tőségnek. Hiszen a szállítás­nál is állandó lelkesítésre szorulnak az emberek, mert olyan gépkocsiparkkal rendel­keznek, amely rendre javítás­ra szorul, de menniük kelL És az ott működő szocialista brigádok napról napra helyt­állnak. Tehát az aprónak tűnő. de valójában nem nélkülözhető pártmunka jelenti az életet ebben a pártalapszervezetben. A fiatal párttitkár ezt jól megtanulta elődiétől, Gulyás Imre nyugállományba vonult párttitkártól, aki most is ta­nácsaival ellátja őt. A pártvezetőség most azon fáradozik, hogy a postai ve­zetést jobban bekapcsolják a közéletbe. Ne maradjanak ki fontosabb, a megyét érlin’ő tanácskozásokról, mert a pos­tások bármilyen területen vé­gezzék is feladataikat, hozzá tartoznak hétköznapjainkhoz éppen úgy, mint az ünnepek­hez. Bobál Gyula a tengerből Az így elméletileg kapott energia mennyisége felülmúl­ja az évi 100 billió kWh-át. Ebben benne van a hullám­zás, az áramlatok és az ár­apály jelensége, a víz felszí­ni és mélyebb rétegeinek hő­mérséklet-különbsége, a fo­lyók torkolatánál fellépő só­tartalom eltérés alapján nyer­hető energia. A Csendes-óceán egyenlítői térségében az a különbség eléri a 24 Celsius-fokot. Az erőmű a könnyen párolgó am­mónia vagy freon gőzeivel telt csövekből állna. Az am­mónia-, vagy a freongőz ki­tágul a csövek meleg részén, az 500—900 méter melyről származó hideg tengervíz ha­tására pedig lehűl és össze­sűrűsödik. Így a Csendes-óce­án vizének minden egyes köb- mélerkilométeréből annyi energia nyerhető, amennyit egy 100 ezer kW teljesítmé­nyű erőmű másfél év alatt termel meg. Az energiatermelés széni- pontjából az édes folyóvíz és a sós tengervíz találkozásánál keletkező ozmózisnyomás hasznpsítása ad lehetősége­ket. Itt akár 24 atmoszférás nyomáskülönbségek is fellép­hetnek. A legtöbb eredmény viszont a tengerek árapály jelenségé­nek kiaknázásában született. A Szovjetunióban például, a Kola-félszigelen már 1968 óta működik a kiszlogubszki ár­apályerőmű — teljesítménye 400 kW. Az országban na­gyobb teljesítményű árapály- erőművek építését is terver zik: a Fehér-tengeren a Me- zenszki-öbölben (10 millió kW) az Ohotszki-tengeren a Penzsinszki-öbölben Ez utób­bi helyen a dagály eléri a 13 méteres magasságot is. Az ide építendő erőmű egyik vál­tozatának teljesítménye 3$ millió kW, míg. a másiké — 100 millió kW. NÚGRAD - 1984, június 14., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom