Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

ELLENKEZŐ IRÁNYBAN Látványosságok f Pezsgő az építési kedv Ka- Tancsságon. A falut átszelő út t>al oldalán tucatnyi teherau­tóra való föld került feltöl­tés gyanánt az egykori rétre, ami azt jelzi: a helyiek nem kívánkoznak el máshová. Va­lószínű az is közrejátszik eb­ben, hogy a helyi községi kö­zös tanács vezetői igyekeznek jól 'sáfárkodni a rendelkezés­re álló anyagiakkal, s gon­doskodni a település funkci­ójához illő ellátásról. — Nemcsak Karancsság la­kóinak ügyes bajos dolgait viseljük szívünkön, — mond­ja Juhász Márton tanácsel­nök. — Legalább ennyire ügyelünk a ságújfaluiak, szalmat.ercsiek gondjainak megoldására is... Szalmatercset említette har­madik helyen. Nem sorrend­ről van szó, lévén maga is e községből való. A közös ta­nács fiatal vezetőjével arról beszélgetünk: a VI. ötéves tervre megfogalmazott célki­tűzések — amelyeket cselek­vési programban is rögzítet­tek — miként valósulnak meg. — Nem dúskálhatunk a fej­lesztésre szánt összegekben, viszont annak a kevésnek, ami rendelkezésre áll, annál jobban örülünk, s igyekszünk valóban a legfontosabb fel­adatokra összpontosítani — jegyzi meg. Alkalmi leltárt tartunk, mi­ként is alakult az elmúlt években a három település ellátása, hogyan alakultak az életkörülmények. Juhász Már­ton némi büszkeséggel mond­ja, hogy a falvakban a köz­ségi kezelésben lévő utak hetven százaléka szilárd bur­Szovjet szakemberek árok nélküli kábelfektető gépét fejlesztettek „ki, Az aggreget technológiai berendezése két hatalmas összekapcsolva mű­ködő bulldózeren van elhe­lyezve. A tolókéssel ellátott eredeti vibrálószerkezet 1 mé­ternél mélyebb rést vág, »melybe automatikusan egy­ezerre négy kábel fektethető. kolatú. A működési költség- vetésből jut a belvízelveze­tésre, a környezetvédelemmel összefüggő teendőkre. Üjab- ban már megoldották a ház­tartási hulladék, szemét in­tézményes elszállítását is. Az­tán a tervciklus kezdetén tervbe vették, hogy új nap­közis csoportot hoznak létre. A jelek szerint erre aligha kerül sor, mert nincs rá igény. Annál inkább az isko­la bővítésére. Osztottak, szo­roztak, összeadtak, míg vé­gül az oktatási intézmény toldása helyett — a megyei tanács illetékeseivel egyet­értve — egy új, nyolc tanter­mes általános iskola építése került napirendre. A diákok igaz, nem vehetik maholnap birtokba, egyelőre az előké­születeknél tartanak. Mégis nagy szó ez a településen, s reménykednek abban, hogy nem kevés társadalmi össze­fogással párosul majd az új intézmény kivitelezése. Mert az elmúlt esztendőben a köz­hasznú munkák terén a ka- rancsságiak nem jártak az élen. Elfogadhatónak tűnik a tanácselnök magyarázata: nem volt jelentősebb beruházás, amelyhez a lakosság kapcso­lódhatott volna saját keze munkájával. Ha az iskola ügyére végleg point kerül — lesz. Mert szép példája az ösz- szefogásnak a községben lé­tesített ravatalozó, ami több évtizedes vágya volt az itt élőknek. Csaknem félmillió forint került hozzá a tanács fejlesztési alapjából is. — Mi jellemzi általában a három falu ellátását? A távirányítással is vezérel­hető gép lehetővé teszi a munkák komplex gépesítését fővonali kábelek lefektetésé­nél, egyebek közt vasúti pá­lyatestek mentén. Az árok nél­küli kábelfebtető gép nagy termelékenységével tűnik ki. Három szakember kezeli, s nyolc „Sz—100” traktort és 12 tagú munkásbrigádot he­lyettesít. nélkül — A legnagyobb problé­mánk a kenyér minősége és a késedelmes szállítása. Érdekes, amíg a községből elszármazott fiatalember volt a túra jára­ton, idejében érkezett. Most? Az óvodásoknak fél tizenegy­kor még nincs friss kenyerük! Mondja, az üzlethálózatra is ráférne a korszerűsítés. A há­rom településen jelen van az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a szécsényi áfész, de egymásnak nemigen jelent­hetnek konkurrenciát. Van aztán másik szívfájdalma is az itt lakóknak. A munkaké­pes korú lakosság kilencven százaléka Salgótarjánban ke­resi kenyerét. A közigazgatás korszerűsítésével a helyzet úgy alakult, hogy ellenkező irányba, Balassagyarmat felé kell utazniuk, mondjuk sze­mélyi gazol vány-csere, útle­vélkérelem végett, vagy ha elintéznivaló akad földhiva­talnál, takarékpénztárnál. Mo­rog is érte a lakosság, mert ami eddig fél óra, legfeljebb egy óra volt, most rámegy egy fél nap... — Beszélünk a demográfi­ai hullámról, szerencsére kör­nyezetünkben — Karancssá- gon és Ságújfaluban — ele­gendő férőhely áll rendelke­zésre az óvodákban. Elége­dettek lehetünk a kulturális ellátással is, amin sokat len­dített a függetlenített népmű­velő. A szolgáltatás is kielégí- gítő: huszonnyolc kisiparos, különböző szakmában tényke­dik a három településen — sorolja a közös tanács elnö­ke. A nógrádi „betegséggel”, a jó minőségű ivóvíz hiányá­val azonban itt is küszköd­nek. Végleges megoldásra aligha gondolhatnak, hiszen tetemes pénz kellene hozzá. Annak örül a tanács elnöke, is, hogy a helybeli fiatalok­nak megjött az építési ked­vük. Évente tizenöt új csalá­di ház épül, s igyekeznek gon­doskodni az ehhez szükséges telkekről is. Kisebb-nagyobb feladat pedig mindig akad: úttörőház felújítása, könyvtár­tatarozás. az egészségügyi el­látás feltételeinek javítása. Egyszóval unalomra nem pa­naszkodhatnak. Igaz, a látvá­nyosság is elkerüK a három falut. De a hétköznapi munká­hoz ez nem is hiányzik! M. Sz. Gy. Villanyautó — iránytaxiként Moszkvában megkezdődött az iránytaxiként közlekedő mikrobuszok próbaüzeme. A tízszemélyes gépkocsik a rigai autógyárban készültek és villamos árammal hajtják. Nem szennyezik a levegőit és nem zajosak. Maximális se­bességük hetven kilométer óránként. Ez tökéletesen ele­gendő városi körülmények kö­zött, ahol is a legnagyobb megengedett sebesség hatvan kilométer óránként. A kocsi akkumulátorainalk egyszeri feltöltése mintegy negyven kilométernyi útra elegendő. Az üzemanyag-fel- töltés folyamata az akkumu­látorok cseréjére egyszerűsö­dik, amihez néhány perc kell csak. Még a múlt század végén jelentek meg Oroszországban a villanyautók, mint általában más országokban is. Előbb, mint a belső égésű motorok­kal hajtott gépkocsik. Szovjet szakemberek véle­ménye szerint nem lehet ki­cserélni a teljes járműparkot elektromos gépkocsikra — eh­hez nem lenne elegendő a je­lenlegi villamos erőművek összes energiája. Ám a váro­si közlekedésben szükség van a villanyautóra. Szükség van rá, mint kihordőkocsira, amely kisebb szállítmányokat juttat el a raktáraiból a bol­tokba, éttermekbe stb. Emel­lett a fel- vagy a lerakodás ideje alatt ki lehet cserélni az akkumulátorokat is, vagy feltölteni azokat. A tapaszta­latok szerint egy ilyen jármű napi útvonala nem haladja meg a 80—100 kilométert. Egyébként az akkumulátorok a normál elektromos hálózat­ról is feltölthetők, ehhez ki­fejlesztették a szükséges, nagy hatékonyságú töltőberendezé­seket. A Szovjetunióban jelenleg többféle rendeltetésű villa­mos meghajtású jármüvek üzemelnek — mikrobuszok, kisebb teherautók, taxik. A Ladákról ismert volgai autó­gyárban próbaüzemre készíte­nek élő egy villanyautóf. Ezüst —cink akkumulátorokkal fog üzemelni, melyek 100 ki­lométeres út megtételére ele­gendők feltöltés nélkül. Hrok nélküli kábelfektetés ACÉLGYÁRI CÉLEGYEZTETÉS ,, Gőzeröviszonyok" — Eknehetnénk közömbö­sen is a szivárgó gőz mellett — fejtegeti a brigádtag. — Legyinithetnék, hogy majd megjavítom, ha szól a főnök. De nem legyintünk, hanem igyekszünk kijavítani önálló­an. Ezt a fajta alaposságot persze nem lehet olyan köny- nyen forintokra átszámítani, mint a termelőterületeken a túlteljesítést... Kétféle (sz)ámítós Lényeges követelmény a versenymozgalommal szem­ben, hogy eredményei precí­zen a vállalati célokat szol­gálják. E szervezési feladatot á tekinthetőén próbálják meg­oldani a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek versenyszerve­zői: — Itt van ez az „Intézke­dési terv” — mutatja föl a dokumentumot Király István művezető, az Eötvös Loránd Szocialista Brigád tagja. — Ez a vállalati célokat foglalja ma­gában. És mi ennek alapján készítjük el évről évre a vál­lalásunkat. Magától értetődő tehát, hogy a kettő egybe­esik. A húszfős kollektíva az üzemfenntartási gyárrészleg múszerészműhelyében tevé­kenykedik. A nagy gyárnak a hőteehniikai berendezésen, ke­zelik, gőzzel és gázzal fog­lalkoznak. Munkájuk jellegé­ből adódóan karbantartással, felújítással és anvagtakaré- kossággal kapcsolatban tesz­nek fölajánlásokat. Összesen SŰ0 ezer forint értékkel kell növelniük a vállalati ered­ményt vállalásuk szerint. Ed­dig tízszer kaptak aranyko­szorút, nagy tapasztalatuk van tehát a vetélkedésben. E ta­pasztalat birtokában fogalmaz­za meg észrevételét Zsidai Gyula biigádvezető: — A legutóbbi brigádveze­tői tanácskozáson elhangzott, hogy a brigádok saját kimu­tatása szerint 160 millió fo­rinttal növelték a vállalati eredményt tavaly. Ugyan­akkor „fönt” csak harminc­negyven milliót lehet kézzel­foghatóan kimutatni. Hogy valóban hasznos versenyről beszélhessünk, ehhez ponto­sabb és egyértelműbb mérést kellene kialakítanunk! Szükségből erény Kézzelfogható eredményt hoz a brigád újítási tevékenysége. Fölajániásuk szerint idén tíz újítással rukkolnak ki, s eb­ből legkevesebb 200 ezer fo­rint importpóllás származik: A dolog nagyobbik része már most a fél év előtt teljesült: egy nyugatnémet műszer he­lyett hazai eszközökből a bri­gádtagok állítottak össze víz­minőséget mérő készüléket. A már hivatalos értékelés sze­rint . 157 ezer forint értékű az importpótlás. És újabb ötle­tek megvalósításán is fára­doznak. — Mi készteti magukat ar­ra, hogy importpótláson tör­jék a fejüket? — Nehéz az aikatrészbe- szerzés, így sokszor csak ar­ra van lehetőség, hogy az el­romlott műszereket valaho­gyan hazaival pótoljuk —■ mondja a 37 éves Zsidai. Ezenkívül régóta hajtunk már a Vállalati kiváló cí­mért, előbb-utóbb talán elér­jük, és az importpótlással sok jó pontot szerezhetünk az el­bíráláshoz. — Ha nincs alkatrész, ugyanahhoz a hibához nyolc­szor is kimennek az emberek — így a művezető. — De elő­fordul, hogy mire beérnek, már csöng a telefon: újra rossz a műszer. Elhasználó­dott alkatrészekkel nem lehet mit kezdeni. Így ha megold­juk az importpótlást, két le­gyet ütünk egy csapásra. Né­mi újítási díjat kapunk, és kevesebbet maceráinak ben­nünket. A kollektívában a különbö­ző szakterületeknek megvan­nak a felelősei. Gyakran meg­esik, hogy egy nagyobb hord­erejű módosításhoz elektro­nikusok, mechanikusok egy­aránt „bedobják” szakértel­müket. Egy mostani javasla­tukkal — „csőredukálónak” nevezik a berendezést — már egy éve gyötrik magukat a brigádtagok. Ügy számítanak, hogy mintegy egymillió fo­rint hasznot hoz majd az újítás, és hozzávetőleg ötven­ezer forint lesz az együttes díj. — Arányos ez a fáradozá­sokkal? — Arányos — bólint a bri­gádvezető. — Mert a mi mun­kánk is könnyebb lesz, s emellett kapunk egy kis pénzt. Jól járunk mi is és a vállalat is. — Ha úgy volna, hogy ez­zel az újítással munkaidő után vagy odahaza kellett volna foglalkoznunk, akkor kevés lenne érte az ötvenezer forint — kalkulál a művezető. — De a feladatot a napi munkánkba iktatva oldottuk meg. Az újításban fontos részt vállalt Lipták József elekt­ronikai műszerész. — Nekünk is érdekünk, hogy a berendezéseket célsze­rűbbé . tegyük, ne kelljen so­ha kapkodnunk — vallja a 33 éves karancslapuj'tői fiatal­ember. Sokakat bosszant —• Ha valakik arra hivat­koznak: „ez vállalati érdek”, ennek tiszteletben tartására látnak-e példamutatást? ■ — Nem látunk mi bele annyira a dolgokba — közli Lipták József. — Sokszor csak az újságból értesülünk a rész­letkérdésekről. Itt vannak például a japán gépek már egy éve, és nem működnek. Ez sok embert bosszant, és mivel nem tudjuk az okát, mendemondák keringenek. — Jól gondolom, hogy egy normálisabb belső tájékozta­tás megkönnyítené a vállalati célokkal való azonosulást? — Jól. Akkor nem lennénk kósza hírekre utalva. Sokkal jobban megértjük a hibát is,’ ha a tájékoztatás őszinte. Éneikül viszont nem tudjuk, hogy mi igaz, és mi kitalá­lás.­Molnár Pál Nem a forma, hanem _ Vag yis megtalálni azt a legelőnyösebb, gazdag tartalmat,' amely a népgazdaságnak legjobban megfelel, megtalálni azt az együttműködési módszert, amely még hatékonyabbá te­szi az ország fizetőképességének javítására irányuló export- tevékenységet, annak lebonyolítását. Másképpen szólva: a Külkereskedelmi Minisztériumnak mindegy, hogy a gazda­ságos, jól jövedelmező, országot gyarapító exportot az ő irá­nyítása alá tartozó külkereskedelmi vállalatok, önálló export­joggal bíró gyárak, üzemek, vagy önálló exportvállalatot létrehozó gyárak oldják meg. Ezt hangsúlyozta a nemrég megtartott exportnövelésével kapcsolatos kerekasztal-beszél- getésünkön Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyet­tes. Szavainak igazságát bizonyítja az a 250 vállalat az or­szágban, amelyik ma már önállóan oldja meg exporttevé­kenységét, az a 650 eseti példa, amikor egy-egy export bo­nyolítására kaptak engedélyt az érdekeltek. A bevezetőben közölteket azért szükséges hangsúlyozni,' mert még nem csitultak el teljesen azok a mindenáron va­ló bizonyítási időszakok, amikor az előbb említett exportot lebonyolító szervezetek egyike, másika hazai, újszülött, vagy régi versenytársában látja, véli felfedezni átmeneti, vagy tartós sikertelenségének okát. Pedig az önálló exportjog megszerzésével nem jár automatikusan együtt a régi kül- kervállalatok által megdolgozott piacok automatikus átadá­sa. Ellenkezőleg. A népgazdaság érdeke, az újabb, jól fizető piacok felkutatását, 'megszerzését kívánja meg. Máskor viszont a párhuzamosságok teremtenek népgaz­daságot károsító helyzétet, mert az egymás ellen fellépők árcsökkentő szerepre vállalkoznak, amit a külföldi partne­rek jó szívvel fogadnak. Ugyanakkor előfordul az is, hogy az új piacok megszerzése helyett a régieket veszik el egy­mástól. Sőt, egyesek és esetenként, vagy gyakrabban azt a követelményt sem tartják be, mely szerint az azonos piacon fellépő külkereskedelmi joggal rendelkezőknek egyeztetni kell az eladással kapcsolatos közös, népgazdasági érdekeket képviselő álláspontokat. Az ilyen és ehhez hasonló villongások, amellett, hogy pi­ac. és pénzveszteséggel járnak, sokba kerülnek a népgazda­ságnak. nem segítik elő a kormány ezzel kapcsolatos hatá­rozatában előírtak végrehajtását. Az olyan apró tűszúrások, megjegyzések, hogy a mi felállásunk, szervezetünk sokkal jobb, mint a tiétek, kulturáltabban tartjuk a kapcsolatot a partnerekkel — nem viszik előbbre az ügyet ebben a nagy és kegyetlen konkuríenciaharcban, amelynek részesei, ese­tenként, vagy gyakrabban nemcsak szenvedői, hanem kár- vallotjai is vagyunk. Ráadásul csak rontják az eddig meg­szerzett piaci pozícióinkat. Érthetetlen ez a magatartás azért is, mert a piac elég nagy, jut belőle mindenkinek — vélekedett Darvas József, a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat gazdasági igazga­tója —. csak meg kell jól dolgozni, ismerni ahhoz, hogy mindenki megtalálja számítását. Az önálló exnortjog meg­adása. a világgazdaságra való nagyobb kitekintés mellett az előbbit is alapvető követelményként állítja az új lehetősé­gekkel rendelkező, exportáló vállalatok, gyárak vezetői elé. Viszont abban sincs jogunk, okunk kételkedni, amit Ka­szás Józsefné dr., a Salgótarjáni Ruhagyár igazgatója mon­dott, hogy az iparvállalatok és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatában tapasztalható konfliktusok feloldásában je­lentős és előnyös változás következett be. Kevesebb a vita, mindkét részről nagyobb a hajlandóság, a közös, a mind­két fél számára előnyös megegyezésre. Mióta 12 ruhagyár létrehozta önálló külkereskedelmi vállalatát, a Modexet. az­óta nőtt a gyár érdekeltsége, a vállalatot irányító igazgató ’ tanács határozza meg az árpolitikát, rendszeres az egyezte­tés, megszűnt a rossz értelemben vett ipari, vállalati ver­seny. Urbán Lajos, a Magyar Kábelművek vezérigazgatója sze­rint az önálló exportjog megszerzésével a többi között fel­gyorsult náluk az információáramlás, csökkent az ajánlá­sok átfutási ideje, nőtt a kiszolgálás kulturáltsága. A múlt évben együttműködési szerződést kötöttek a korábbi külker- partnerükkel, a Transelektroval. Ez utóbbi fontosságára erőteljesen szükséges felhívni a figyelmet, mert a még fellelhető villongások okozta kelle­metlenségekből csak egymás kölcsönös megértésével, se­gítségével lehet kijutni. De ezt kívánja az ország egyetemes érdeke is. Az exportot lebonyolító különböző jellegű szer­vezetek együttműködését, az érvényben lévő játékszabályo­kat mindenki ismeri. Ezeket a mindenkori adottságokhoz, lehetőségekhez módosítják. Csupán igazi tartalommal kell megtöltenie az érdekelteknek, még akkor is, ha esetenként fel kell valamelyiküknek adni a vélt presztízsüket is. Akárcsak az élet bármelyik területén, úgy a népgazdaság fizetési egyensúlyát javító exporttevékenységnél sem az dönti el az elismerés milyenségét, fokát, hogy ki mennyire tartja státusszimbólumnak a megszerzett önálló exportjogot, vagy a régit. Az egyértelmű és kizárólagos mérce, a minél eredményesebb, jó jövedelmet hozó, gazdaságos, hatékony, régi piacokat megtartó, új piacokat megszerző külkereskedői munka. Csakis ennek a szolgálatába szabad és kell állítani aa együttműködés bármilyen formáját, akár írásba foglalják azt, akár nem. — venesz — Hazai vállalatokkal kooperációt vállalva, különféle teker­cseket készítenek az írószer Szövetkezet salgótarjáni üzem. egységében. A szerkezeteket precíz mérőműszerekbe építik be a megrendelők, y f NÚGRÁD = .1964. június Iß., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom