Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
Kínai papírki vágás / Közművelődés a Mezőgazdasági Múzeumban Mezőgazdaságunkkal párhuzamosan a Me. sögazdasagi^Miifjan is. Í6Í.'-jrií>§ tevékenységet folytat 'a migá' ferfUéten. töboete %íközott és kiemelkedően a közművelődésben. Szemléletet formál, terjeszti a műveltséget, kedvet teremt a. mezőgazdaság iránt az ifjúság körében, ezzel válik áttételesen termelési tényezővé is. Nagy jelentőségű, hogy az idén tizennegyedszer rendezi meg a Hazánk mezőgazdasága diákszemmel című országos rajzkiállítást ,általános iskolásoknak; ezzel párhuzamosan a kertészet, a növénytermesztés. az állatgondozás, az erdőgazdálkodás témaköréből dolgozatokat kér középiskolások tál. Ez a munka. 1970-töl folyamatos, hatékony egyetemi, főiskolai előkészítő,’ — agrárkultúránk egyik alapja. Ebben kiemelkedő eredményt .ért el a ínyzeym közművelődési (kztaljja.’ ár? Séábo Lorandyfőigazgató irányításával. Impozánsak a mérőszámok. Jellemző, hogy a komplex pályázatra az idén 3159 pályamunka érkezett: rajz, szobor, grafika, kerámia, batik és írásbeli dolgozat a kertészet, az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás, a növénytermesztés témaköréből az ország általános és középiskoláiból. Ez tekintélyes előrelépés' Annál is inkább az, mert az általános iskolákból érkezett 173 dolgozat, 2137 textilmunka, kisplasztika, raljZj kép, kerámia, érem és a 404 középiskolás írásos pályázat számottevő érték. Beszéljük meg! Kit támogatunk? (Ez év februárjában a KISZ KB szervezésében sokan és sokat vitatkoztunk a fiatalok, a diákok közművelődéséről, többek között az amatőr művészeti mozgalomról.) Figyelve a NÓGRÁD hasábjain megjelenő vitát, kissé félve ragadok tollat, hogy eleget tegyek annak a kérésnek, mely ae ifjúsági mozgalom hangját, véleményét is hallani akarja. Félve azért, ’mert — bár a KISZ Nógrád megyei bizottságának e területtel is foglalkozó munkatársa vagyok — az én véleményem csak egy részét tükrözi megyénk fiataljaiénak. Félelmem másik oka az, hogy nem tudom szétválasztani a színjátszók problémáját sem az amatőr művészeti mozgalom többi ágától, sem a közösségi művelődés témakörétől. Minden mozgalom, csoportos közösségi, művészeti tevékenység személyi kérdéseken múlik. Egy szuggesztív, tudatos személyiség bármikor képes maga köré gyűjteni embereket, s a jól megválasztott közös cél megvalósít tásához vezetni. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy ember le is tudja rombolni viszonylag rövid idő alatt, 'hosszú évek eredményeit. Sohasem fogom elfelejteni T. Pataki László munkáját a tavalyi diáknapokra készülődés közben, amikor a semmiből kétszer két és fél nap alatt irodalmi színpadot teremtett. Olyan darabot mutattak be Egerben, melyre méltán volt büszke az ott izguló megyei diáksereg. A rövid munkával eltöltött idő nem volt izzadságszagú, a szereplők kedvvel készültek az előadásra, minden erőlte- tettség nélkül. A tényszerűséghez hozzátartozik az is, hogy a szereplők zöme (még a kulcsszereplők is) akkor volt először színpadon, nem állt mögöttük hosszú' szmját- szómúlt. ■ Az egyik kulcskérdés tehát a vezető személyisége, közösségkovácsoló, összetartó ereje. A másik kulcskérdés a szakmai félkészültség, ami szintén rengeteget számít. A művészeti mozgalom apró megtanulható mesterfogásai döntően befolyásolják a végleges produkciót.. De hol, kitől lehet ezeket megtanulni? Létezik olyan iskola, ahol alapfokú ismeretre lehet szert .tenni? Vagy ráfogjuk a rokonszakma tudoraira, hogy nekik ehhez érteniük kell. Ráerőszakoljuk a magyartanárokra az irodalmi színpadot, az énekesre a kórust és a zenekart, a rajzosra a szakkört, és elértük, hogy „tömegesitettük” az amatör művészeti mozgalmat. Személyes élmenyem, hogy első munkahelyemen fúvószenekar vezetését akarták rám bízni, mert ének szakos lévén értenem -kell hozzá. Van a „tömegesítésnek” egy másik formája is, amikor van szakember, de nincsen, akin két vezessen. S felülről kijelentjük, hogy felajánl X szervezet 10 főt, Y egység másik tízet, mert nem lehet igaz, hogy az adott intézményben nem tudnak egy csoportot összehozni. Nem hiszem, hogy ezeket a formákat kívánjuk, amikor az- amatőrmozgalom hullámvölgye felett bánkó-' dunk. Az ilyen szervezés sem a mozgalomnak, sem az abban résztvevőknek nem hiányzik. Beszélhetünk — mint további gátló tényezőről — a szabad idő—pénz viszonyáról. Mondják (mondjuk), hogy kevés a szabad idő, kevés a pénz. Vagy inkább úgy igaz, hogy kevesebb, mint amit értelmesen el tudunk tölteni- költeni? Ha értelmes cél áll a fiatalok előtt, ha jól érzi magát társai, ‘ barátai között a közösségben, nem érez fáradtságot, túlterheltséget, szívesen fogadja a vezető követelményeit. Lehetnek a körülmények mostohák, nem az az éltető erő, hanem a közösség, Működnek minden támogatás nélkül garázsban zenekarok, megtűrtként kis művelődési házakban saját díszletekkel, jelmezekkel színjátszó csoportok. A lényeg a vezető személyisége, szakmai felkészültsége, s a csoport közösségteremtő ereje. Hogyan viszonyul, viszonyulhat ehhez az ifjúsági mozgalom? Nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy a fiatalok kivel, mivel töltik szabad idejüket. A szabad idő nem olyan valami, amit el kell tölteni azért, mert van. Sokkal fontosabb, hogy a szabad időt ki kell töltenünk úgyj hogy az valós emberi értékeket közvetítsen, hogy az az ifjúság szocializációját szolgálja. Alaptézis: a közösség de-) mokráciáján alapuló folyamatban az egyén válik kultúrateremtővé. Csak ezek után következhet a mecenatúra, a támogatás kérdésköre. Mert támogatni nem mindig az arra érdemest, hanem a vant tudjuk. Válogatni akkor lehetne a csoportok közül, ha többen lennének. De miért nincsenek többen? Mert igénytelenek, műveletlenek, passzívak? Azt hiszem, inkább elvont eszményeket állítottunk fel magunknak, s ehhez képest lehet olyan általánosításokat tenni, hogy a fiatalok pasz-( szívak, igénytelenek.1 Az embereket a tegnapi önmagukhoz kell hasonlítani elvont eszmények helyett, s ahhoz képest műveltebbek, igényesebbek lehetnek. Felülről amatőr művészeti mozgalmai csinálni, meggyőződésem; hogy nem lehet. Viszont támogatni a vant, hogy arra érdemes legyen belőle:, feladatunk. Teremthetünk bemutatkozási lehetőségeket, lehetőleg verseny nélküli találkozókat szervezhetünk nekik, a maguk és mások örömére. A közösséghez tartozás bizJ tonságot adó érzése természetes emberi igény. Mindnyáj junkban él az önkifejezés vágya, amit vagy az amatőr- mozgalomban, vagy másutt elégíthetünk ki. Hogy melyik időszakban, milyen formái! ölt az önkifejezés, azt a kor tartalma, a szabad idő mennyisége, az intézményeit által kínált lehetőségek, a véé zetői személyiség és szemlélet határozza meg. Ahhozj hogy ezt a mozgalmat segí-j leni tudjuk, a spontán autóé nőm kezdeményezések és az intézményesült formák termékeny egymásra hatása szükséges. Antal Gábor KISZ megyei bizottsága Magánmegfigyelésem a munka és az egyéni szférák-; ban megnyilvánuló eltérő tempók összefüggéséről, hogy míg az elsőben a ráérősség mindent elsöprő „divat”, a második éppen az előbbi miatt olyan zaklatott, hogy néha igazán csodaszámba megy ■— megúsztuk infarktus nélkül! A munkatempók . lassított filmes stílusa is hozzájárulhat, véleményem szerint, egyebek között az úgynevezett hiánycikkek listájának alakulásához, vagy a hivatali élet csapóajtós rejtelmeihez. Ezt a csapóajtót meg kell magyarázni. Az összné- pesség fele nem emlékezhet a kabarétréfára, amelyben a szerencsétlen delikvens asztaltól asztalig járta a ka- nosszát, s amelyben mindig volt egy csapóajtó a folyosó végén, amelytől aztán jobbra- balra kellett még mennie egy újabb csapóajtóig stb. Manapság — úgy tűnik —mindent elintézni kell és lehet! „Csak úgy”, egyszerűen, hovatovább már egy doboz gyufát sem lehet venni (kis túlzással, persze). Az idegrángásos „palik” meg így születnek. Felvállalják a fél világot, és azt mind el is akarják intézni. Ezt tessék ^megfigyelni, hogy ennek vajon mi baja lehet? " Befut a reggeli gyors Hatvanba. ahol istencsapásként a tarjániaknak még ácsorogni- uk kell, míg beérkezik az egri vonat némi fensőbbséggel, hogy azután, ha már rákapVI LAG AIN K Si csolták a szerelvényre, azonnal tovább is menjen (menjünk). A hatvanas, kefehajú, jutási őrmester bajuszú, több világégést átélt, leszáll a tarján! első osztályról és előre halad a gép felé. Jön vissza, felkiabál a lányának (jó harmincas, de inkább a negyvenhez közeli vénlány, mindig is szófogadó volt, azért is nem ment talán férjhez, mert apuka nem talált megfelelő férfit), „Katika! Azonnal szállj le onnan,, előbbre megyünk néhány vagonnal, ha bejön az egri... Legalább négy villamost jelent Pesten...!” Katika szedi a mo- tyót és szó nélkül megy előre apuka után. Négyvillamos, előnyük lesz, ha beérünk a Keletibe. Vajon sikerük behozniuk azt az előnyt, amit a kevésbé engedelmes, de mindenképpen természetesebb lányok a megértőbb apukák mellett az életben szereztek? „Gyere gyorsan!” mondja apuka és diadalmasan végigpásztázza tekintetével a vagonablakon kibámuló élhetetlen birkanyájat. A másik meg a magyarnán- dori állomáshoz közeli sorompónál nyomja a Trabant dudáját, de „feszt”, ahogy egyes vidékeken ezt nevezik. Mindkét oldalon állunk vagy négyen-öten már. Az argó etősen járun k? kiugrik a kocsiból és nagy löttyös indulattal elindul a tekerő felé. „Mit akar ez, te jó ég? Csak nem húzza fel a sorompót önhatalmúlag?” Nincs kedvem beleszólni a MÁV sorompópolitikájába, amióta legutóbb egy egész család maradt ott a síneken. Inkább nőjjön ki a szakál- lunk, emberek! Ennek is nagyon sürgős az élet (vagy mi?) ez is felvállalta maszekba az egész miskulanciát; olyan sürgős behozni valamit — amit máshol esetleg éppen ő miatta vesztünk eí —, hogy beáll önkéntes bakternak. Mi, a többiek, meg nézzük. Mire megy egyedül? Innen a lankás hajlatból csak azt látni, hogy valamit ügyködik ott, ahol a sorompókezelő állt régebben, amikor még minden vasút menti kis házban őr is szolgált, de hogy teker vagy mit csinál — az nem derül ki azonnal.. Mindenesetre kongatás hallatszik, majd a sorompó elindul felfelé. Mindenki indít, éppen a sínek felett haladunk el. egymás mellett, ismerős arc, paprikaveres, telve indulattal és az erőfeszítéstől kicsit még lila is. Befordulunk az állomásra, mert a rejtélyek mellett nehéz elmenni. Mondom a főnöknek, hogy mit tapasztaltam, és kérdezem is, hogy „lehetséges-e ott kint felkurblizni önhatalmúlag ' § sorompót...?” Kizárt — mondja a főnök és megértőén mosolyog. Kiderül, hogy az ámokíutó jelölt utastárs „mindössze” a sorompó huzaljain ugrált egy ideig. Elképzelem, ahogy ugrál. Fantasztikus! Nem is olyan egyszerű néhány acélhuzalon egyszerre két lábbal ugrálni. „Szóval, ezért nem tudta a Laci azonnal felhúzni a sorompót...” — mondja a társának a főnök és megbocsátóan mosolyog tovább. Mit tehetne mást? Azért megnyugtató, hogy csak az állomástól lehet felhúzni a szerkezetet. Mert fakultatív alapon, amilyen sietően járunk, kötelékben mennénk a vonat alá, mint a kamikázék. „Járkálj csak, halálraítélt ..írta a költő. De a sorompókról nem mondott semmit. Valaki azt mondja, két helyszín közötti rohanás cseppnyi munkaszünetében, miközben diszkrét pillantással felméri az egyik (megyei) strand előtt sütkérező és bogarászó munkáscsoportot (nem feltűnően, mert még megsértődnek), hogy „azt hiszem, újra kellene értékelni a munkát, mint olyant, a munkaintenzitást, mint gyakorlati valamit, meg kellene fordítani es mmdm azonnal Rendbejönne. Nyolc órában néhány intenzív perc lenne a mérce.” Van benne valami. A hegedű- művész sem rángatja a vonót nyoc órán keresztül és a színész is csak néhány mondatot mond a színpadon., Mindenki íesz-vesz legjobb tudása szerint néhány mozdulatot és kész. Mindjárt jobb lenne az intenzitás aránya. Ha ez lenne a mérce. Hogy sok tekintetben ez elkésett javaslat? Azért vannak még helyek, ahol állandóan keményen dolgoznak. „Na, csináljunk valamit, mert rajta leszünk a rádión...” mondja az egyik a csapatból, mert nem tudja elviselni, hogy úgy teszünk, mintha nem látnánk a hatalmas munkatempót és hallja, hogy honnan jöttünk: Na, jó, kérem, nyilván hiányzik az anyag, vagy a szerszám csorbult ki, vagy a rajzok nem érkeztek meg, vagy a főnökségre kell várni (ilyen válaszok keletkeztek régebben akkor, ha a sajtó munkatársai megálltak és kérdezgetni is mertek egy ilyen csapattól azonos esetben), de nem! Az ilyen válaszokat már sem a kérdezők, sem a válaszolni hivatottak nem veszik komolyan. Marad a kép, sőt a semmittevők provokálnak. Akik persze lehetnek „amúgy” nagyon rendes emberek, munkások, és idege-' sek, ha sorompóba ütköznek a magánrohanások idején. Ha azt tapasztalják, mások js úgy végzik a munkájukat, hogy más is hozzáférjen, akkor persze „bejön a vörös köd”.. A legcsekélyebb erőfeszítés is árthat, ha munkáról van szó. A nagyvállalathoz kicsit késve érkeztünk, a portás már átült a lebeszélőszékbe „honnan jöttek? nem Pestről? akkor értekezletet tart az igazgató” stílusban egyszerűen feljebb sem jutunk. Ötpercnyi információ kellene. Feljebb nyomakodunk. A titkárnő nem tehet semmit; még egy másik időpontot) sen) szerezhet, különben is csomagol és megy lejárt neki. .. Közben, akit keresünk,' és aki állítólag értekezik, váratlanul áthalad a színen. Mondom „nem ő az akihez jöttünk?”, mert jó az arc- memóriám. „Nem ő”. A titkárnőt majd, holnap meg kell dicsérni. Mert sikeresen ellenállt minden baráti közeledésnek. De munkaidő végén jönni? A munkaidő szent. És sérthetetlen. Ebédidő valahol. Közétkeztetés. Az izzadságtól fényes arcú pincér rövid monológjai „ebédidő, a főkönyvelő úrnak, másfél óra, K. pincérnek tíz perc...” Rohan tovább. T. Pataki László NOGRAD - JW84. június 9„ szombat %
