Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
Emberismeret és türelem / „Mindenkinek a iáját ügye a legfontosabb" ' Csendes szavú, megfontolt ember benyomását kelti a szurdokpüspöki tanácsházán Hugyecz Ferencné. A harminchat éves fiatalasszony igazgatási előadóként dolgozik immár ötödik éve, s a közszolgálatot vállalókhoz hasonlóan az ő életének a jelentős része is az emberek ügyes-bajos dolgainak az intézésével telik el. — Nem látványos az én munkám, bár igen sokrétű — éli rá némi kapacitálás után a beszélgetésre. — A legfontosabb az, s ezt egy percre sem szabad szem elől téveszteni, hogy állandóan emberekkel foglalkozunk. Ide általában úgy jön az ügyfél, hogy lehetőleg azonnal és jól intézzük el dolgait. * Az emberek azonban igen sokfélék a hivatalos ügyek intézése során is. Gyakran akad példa, a türelmetlenseg- re és az ingerültségre, a közérzet pedig jórészt azon múlik, hogy az ügyintéző felismeri-e: kiben mi lakik. — A bánásmódot emberes válogatja. Kell némi tapasztalat ahhoz, hogy rögtön látni lehessen, kitől kérhet az ember egy perc türelmet, vagy ki nem viseli el a megértésen alapuló pillanatnyi várakozást sem. Természetes, hogy mindenkinek a saját ügye a legfontosabb, de gyakran tapasztalhatják, az ügyintézők — nem is csak Szurdokpüspökiben —, hogy nem gondolnak a tanácsi munka sokféleségére. Igaza van Hugyecz Ferencnének: a tanácsi igazgatáshoz a születéstől a halálig minden hozzátartozik, itt minden mozzanatból ügy lehet. Az elintézésüket pedig gyakran nem is lehet a tanácsi dolgozószobák ajtaja mögé zárni. — Megállítanak az utcán, jönnek a lakásomra, vagy éppen a boltban '■ szólnak a malac herélése ügyében. Ott adják a kezembe a személyi igazolványhoz szükséges nyomtatványt. Néha nem értik, hogy azonnal nem adhatok választ, legföljebb útbaigazítást. de ez éppen az ügyek sokfélesége miatt van Néha csak azt, tudhatja az ember, hogy hol keresse a megoldást.- De nyugalom éppen akkor tölt el, ha a válaszadás, az intézkedés, vagy az útbaigazítás sikeres. * Végső soron a nyugodalma- sabb és az eredményesebb munkát szolgálja a tanácsi ügyfélfogadási idő bevezetése is, némi értetlenség azonban ezzel kapcsolatban is megnyilvánul a lakosság részéről. Hugyecz Ferencné erről így vélekedik: — Az emberek egy része azt hiszi, hogy amikor nincs ügyfélfogadási idő, akkor mi nem is csinálunk semmit. Holott a teendő ezernyi, mert rengeteg az adminisztráció. Végső soron, az ügyfél- fogadási időn kívül is a lakosság érdekében dolgozunk, hiszen a folyamatosság nélkülözhetetlen az ügyintézésben és a tanácsi munkában. A bármikor kopogtató ügyfél tehát a belső munkát zavarja. Hogyan fogadják' — Nemigen van példa arra, hogy az ilyenkor jelentkezőket elküldenénk. Sokszor még a munkaidőt sem lehet betartani. Előfordul, hogy a végzés előtt tíz-tizenöt perccel jön valaki egy több időt igénylő, bonyolult üggyel. A redőnyt pedig nem lehet lehúzni, mint az üzletben. Hugyecz Ferencné helybéli, Szurdokpüspökiben él. Számos előnnyel jár ez a tény, de a megterhelés is nagyobb, hiszen a köz szolgálatában dolgozó fiatalasszonynak nagyon rugalmasan kell értelmeznie a munkaidőt. — Mindenképpen többet kell nyújtanom, mint egy idegennek. A lakásomra érkezőket sem utasíthatom el, a megbízatásomat és a munkámat nem hagyhatom ott a hivatalban, mint egy szatyrot. Az igazgatási előadó öt évvel ezelőtt a pásztói téeszt cserélte fel a tanácsi munkával. Kevesebb idő megy el az utazásra, jobban lehet spórolni és szem előtt van a két gyerek is. A családdal él a hatvanhárom éves nagyapa, Hugyecz Ferencnének tehát otthon is bőven akad tennivalója. — Nehéz az egyeztetés, minden a jó időbeosztáson múlik. Előre át kell tekinteni a teendőket, a végrehajtás így eredményesebb lehet. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a munka' és az otthoni teendők mellett az öt év alatt még mindig tanultam valamit, most éppen az anyakönyvi szakvizsgára készülök.. A rengeteg elfoglaltság mellett némi könnyebbséget jelent, hogy a földhivatalnál dolgozó férjem ugyancsak jól ismeri kaözszolgálat terheit. A tanulás természetesen azt eredményezi, hogy még nagyobb elégedettséget válthat ki a lakosság ügyeinek felkészült intézése. S, e korántsem látványos, emberismeretet, szaktudást, nem egyszer pedig tapintatot is kívánó munka meghozza a sikerélményt is. E tevékenység természetét pedig jól érzékelteti Hugyecz Ferencné befejező megjegyzése: „Ez a siker bizony nagyonis apró, hétköznapi eredményekből tevődik össze.” K. G. Gázhajtású autóbuszok Ä Szovjetunióban őt LIAZ márkájú buszon megkezdték a gázzal hajtott autóbuszok próbaüzemelését. Észre sem lehet venni, hogy ezeket új üzemanyagra állították át. Külső változásnak semmi jele, csak a motor üzemanyagadagoló rendszerét cserélték ki. De, ha álldogálunk egy kicsit a járó motorú busz mellett, azonnal észrevesszük, hogy nem lehet érezni a gázszagot. Jelenleg mind az öc, folyékony gázzal működő LI- AZ a városi utakon közlekedik kísérletek céljából. Életutak egyengetőK Állami gondozottak a Ganzban „Nyolcán vagyunk testvérek, anyám korán állami gondozásba adott, most múltam tizennyolc éves. Három éve dolgozok 'itt a mátraterenyei Ganz-MÁVAG-ban betanított lakatosként, de megvan a lánghegesztői és a darukézelői tanfolyamom isi A bá- tonyterenyei intézetben mondták a tanárok, hogy ide nyugodtan jöhetünk, mert itt mindenben gondoskodnak az emberről. Az intézetből itt van a legjobb barátom is, tizenhat éves, ismerjük egymást, másfél éve meg az e'" ik öcsém is. Öt már en b ''pttam arra, hogy jöjjön fi Ganzba. Nem is bántuk msg. Most, ha jól számolom, tizenhárom intézetis van itt, többen a bátonyterenyei, kevesebben a salgótarjáni nevelőotthonból. Nyolcán itt is lakunk, egy- és kétágyas, külön, a nekünk kialakított kényelmes szobákban. Van televíziónk, ellátnak mindennel, amire egy fiatalnak szüksége van. Olyan négyezer forint körül keresek, most készülök szakmunkásvizsgára utána meg az a tervem, hogy beiratkozok a dolgozók szakközépiskolájába. Nagyon sokat köszönnélek a gvárnak; legfőképp azt, hogv itt neveltek embert belőlem. Ozsvárt Sándornak hívnak”. Danyi István, a Ganz-MÁ- VAG mátraterenvei gyárának személyzeti és oktatási vezetője: — Ötéves kapcsolatunk van a Nógrád megyei Tanács bátonyterenyei, valamint salgótarjáni Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetével. Bennünket az a cél vezéréit, hogy mennél több fiatalt juttassunk szakmához, még annak árán is, hogy esetleg nem ragadnak meg nálunk. Ha nagy szavakat akarnék használni, mondhatnám azt is. hogy humánus okokból lettünk a kapcsolatfelvétel kezdeményezői. A miénk nagyon emberközpontú gyáregység. Ezeket a fiatalokat megpróbáljuk olyan mikroközösségbe helyezni, hogy később képesek legyenek az önálló élet elkezdéséhez. Eddig több mint harminc intézetbeli gyereket bocsátottunk szárnyra, közülük tizenhármán jelenleg is nálunk dolgoznak. Próbálkoztak többen is. de egészség- ügyi problémák, családi okok és más miatt meg kellett tőlük válnunk. — Ezek szerint nem minden esetben sikerül a beilleszkedésük az új közösségbe? — A egyiknél könnyebben megy a másiknál nehezeo- ben. de az egyébként az intézetet még kívülről sem látott fiatalok esetében is így van. Mi mindent elkövetünk azért, hogy nyugodt körülmények között, különösebb gondok nélkül tegyék meg az első lépéseket munkáséveik álján. Hogy csak egy példát mondjak, közülük hárman már itt vásároltak lakást maguknak, természetesen jelentős gyáregységi támogatással. Minden szakmunkástanulónknak négyezer forint, vissza nem térintendő, úgynevezett betanulási segélyt adunk, s amellett takarékbetétet nyitunk a nevére, amelybe minden hónapban, öt éven keresztül, havi háromszáz forintot helyeztünk el. Ennyi idő alatt csinos kis summa gyűlik össze, amivel már nagyjából neki lehet vágni az önálló életnek. — De — vélem —■ a gondoskodás nem merül ki csak anyagiakban. — így igaz! Vannak társadalmi pártfogóink, jelenleg hárman, bár ebben az évben számuk még egy főállású pártfogóval is bővül. Természetesen, a nevelés sem korlátozódik le ilyen, mondhatni hivatalos körre: igazi szakmunkássá és emberré válásukat nagyban segítik azok a közösségek, amelyekben dolgoznak. — Törődni velük — mondja Rénás László, a gyáregységi KISZ-bizottság titkára — a mi feladatunk is. Mert bizony, eleinte igen nehezen oldódnak, s elég hosszú időbe telik, amíg „elvegyülnek” a többiek között. Különösen a kezdet kezdetén van ez így, amikor, szinte ösztönösen, csak egvmás között barátkoznak, mint intézetisek. Ám igyekszünk őket minél előbb bevonni a közö's°gi életbe, önálló feladattal bízzuk meg „Hasznos tapasz falatokat szereztünk..." Interjú Chea Simmel, a kambodzsai nemzetgyűlés elnökével A héten Nógrád megyébe látogatott a kambodzsai nemzetgyűlés hazánkban tartózkodó küldöttségé. Ez alkalomból kértük Chea Sim elvtársat, a Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagját, a nemzetgyűlés elnökét, hogy válaszoljon lapunk munkatársának kérdéseire. — A kambodzsai nemzetgyűlés küldöttsége milyen céllal érkezett Magyarországra? — Magas szintű delegációnk a magyar országgyűlés meghívására tartózkodik az önök hazájában. Azt reméljük, hogy utunk, tárgyalásaink hozzájárulnak ahhoz, hogy az eddigieknél is szorosabbá váljon a kambodzsai és a magyar nép közötti kapcsolat, erősödjék az együttműködés a két ország törvényhozó szervei között.. Abban is bízunk, hogy az ilyen látogatások hozzájárulhatnak a béke megőrzéséhez nemcsak Délkelet- Ázsiában, hanem az egész világon. Az országgyűlés vezetőivel folytatott tárgyalásokon egyetértettünk abban, hogy népeink között jó a kapcsolat, s ez a jövőben tovább erősíthető. A két nép kölcsönös érdeke a barátság, , az együttműködés elmélyülése, mert ezzel is hozzájárulhatunk a nemzetközi helyzet javításához. A feszült nemzetközi helyzetben minden ilyen látogatásnak különös jelentősége van. Célunk egybeesik az egész világ érdekeivel: szeretnénk békében élni. — Köztudott, hogy Kambodzsa népének milyen nehézségeket kellett kiállni.',. Kérem szóljon arról, melyek ma az önök előtt álló legfontosabb feladatok? — Pártunk IV. kongresszusa két fontos teendőt jelölt meg a nemzeti újjáépítés érdekében. Az egyik országunk gyarapítása, újjáépítése, a másik a haza védelme. E két stratégiai feladaton munkálkodnak most a kambodzsaiak. Az elmúlt öt esztendő alatt jelentős eredményeket sikerült elérni, ami köszönhető a kambodzsai nép hősies helytállásának. Gondjaink orvoslásához felmérhetetlen segítséget kaptunk és kapunk a szocialista országoktól is. Mindenekelőtt érezhetjük a őkét, s ezek oldják a gátlásokat. Mondjam, hogy közülük hatan már ifjúgárdisták és aktívak, segítőkészek mindenben? — Nálunk most — említi Králik János, a tanműhely vezetője — négy másod- és egy elsőéves, intézetbeli szakmunkástanuló van. Szorgalmasak, fegyelmezettek nem igen különböznek többi társaiktól. Nem mondom, eleinte többüknél vannak értelmi és hozzáállási problémák, ami szerintem az előéletükre vezethető vissza, de ez hamarosan elmúlik. Tanáraik — hiszen az elméletet a bátony- tetenyei 209. számú Szakmunkásképző Intézetben sajátii- ják el —, s mi magunk oktatok is, minden segítíséget megadunk nekik. Tanulmányi idejük alatt egyébként havi nyolcszáz forintnyi társadalmi ösztöndíjat is kapnak. A betanított és a már felszabadult szakmunkásokról munkahelyi vezetők: Pénzes János és Tóth József, valamint Cserhalmi András szak- szervezeti főbizalmi is elismerően nyilatkozik. Bár kicsit furcsáivá néznek rám, mikor az intézetisekről faggatom őket, mert ők, természetesen nem tesztek különbséget az onnan jött vagy a családban élő fiatalok között. — Világrengető dolgokat, még nem értünk el, tudom — hangsúlyozza Danyi István, — de a jövőt illetően optimisták vagyunk. A gyáregységben továbbra is' szívesen fogadjuk és kezdeményezzük: mennél több intézetben nevelkedő gyermek sajátítson el szakmát a mi segítségünkkel. k. gy. három indokínai nép szolidaritásának gyümölcseit. Sokat köszönhetünk a szocialista országoknak, a Szovjetuniónak, és természetesen a Magyar Népköztársaságnak. El kell mondanom, hogy előrehaladásunk nehéz körülmények között zajlik. Az Amerikai Egyesült . Államok, a kínai expanzionisták tovább folytatják az ellenforradalmi csoportok támogatását, amelyek garázdálkodása következtében különösen a thaiföldi határ mentén feszült a helyzet. Ilyen körülmények között is legfontosabb célja pártunknak és kormányunknak, hogy az embereket a jobb munkára ösztönözze. Eddigi munkánk legfőbb eredménye, hogy emelkedett népünk életszínvonala és sikerült a lét- biztonságot megteremteni országunkban. — Milyen benyomásokkal távozik Nógrád megyéből? — Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetét mondjak azért a baráti fogadtatásért, amelyben küldöttségünket részesítették. Nagyon örülök, hogy megyéjükbe látogathattunk. Nagy figyelemmel hallgattam a megyei pártbizottság első titkárának tájékoztatóját. Szívből örülök annak, hogy eddigi munkálkodásukat siker koronázta 'és sikeresen tevékenykednek a fejlett szocialista társadalom építésének feladatain. Hasznos tapasztalatokat szereztünk. Jólesően hallottam, hogy a nép bizalommal van pártjuk politikája iránt, a megye munkásai, a mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek egyaránt kiveszik részüket a fejlődés által kívánt feladatok megvalósításából. Tudjuk, hogy megyéjük fejlett iparral rendelkezik. sok-sok ipari terméket állítanak elő. Azt is tudjuk, hogy megyéjükben öt kambodzsai diák tanul, ami szemléletes példája a népeink közötti együttműködésnek és bízunk abban, hogy további fiataloknak is alkalmuk lesz önök megyéjében tanulmányokat végezni. Engedje meg, hogy a kambodzsai’ nemzetgyűlés delegációja nevében sok sikert kívánjak Nógrád megye egész lakosságának, kívánom, hogy céljaik maradéktalanul váljanak valóra. — Köszönjük a beszélgetést! M. Sz. Gy. Gépgyári görgőstengely A salgótarjáni bányagépgyárban mintegy hétszázötvenezer darab különböző méretű görgőstengely készül évente. A felvételen ezen alkatrészek csapágyhelyeinck köszörülése látható. — benc/e — NÓGRÁD — 1984. június 9., szombat %í
