Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-08 / 133. szám
Bécsi tárgyalások szabotálása ' Az új amerikai atomrakéták nyugat-európai — köztük a bécsi tárgyaláson résztvevő — országok területén való megjelenése kiélezte a nemzetközi helyzetet, csökkentette maguknak a tárgyalásoknak a kilátásait is. Ezt Valerian Mihajlov, a szovjet küldöttség vezetője fejtette ki az osztrák fővárosban folyó közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások csütörtöki teljes ülésén. Az Egyesült Államok és más NATO-országok szavakban ragaszkodnak a tárgyalásokhoz, gyakorlatilag azonban szabotálják a kölcsönösen elfogadható megállapodások elérését. Erről tanúskodik az április 19-én előterjesztett javaslatuk is. (A javaslat szerint nem az összes, hanem csak a harcoló csapatok és kiegészítő egységeik létszámáról cserélnék ki — kölcsönösen elfogadható alapon — az adatokat. Ennek fejében a nyugat az általa javasolt eddiginél szélesebb körű ellenőrzésben kíván megállapodni. A NATO javaslata szerint elsőként csak az amerikai, illetve a szovjet harcoló egységek létszámát csökkentenék. Az előbbieket 13 000, az utóbbiakat 30.000 ezer fővel, majd öt éven belül mérsékelnék a közép-európai haderőket mindkét oldalon 900 000—900 000 főre. A felső határban mái korábban megállapodtak a tárgyaló felek.) A legutóbbi nyugati javaslat nemcsak hogy konzerválja a NATO-országok által mesterségesen teremtett „létszámvitát”, hanem tovább szélesíti azt. Emögött a nyugatnak az a régi próbálkozása rejlik, hogy megalapozza az úgynevezett aszimmetrikus csökkentésre vonatkozó igényét, az egyoldalú katonai előnyök megszerzése céljából. A legutóbbi nyugati javaslat már lehetőséget adna arra, hogy az NSZK és más nyugat-európai országok, valamint Kanada egészében véve kikerüljön a csökkentés alól. Ami viszont azt jelentené, hogy a NATO Közép-Európá- ban állomásozó katonai kontingensének háromnegyed része nem esne csökkentés alá. Választás Csütörtökön a szociáldemokrata és zöld képviselők szavazataival a szociáldemokrata Holger Börnert választották meg az öt és fél millió lakosú Hessen tartomány miniszter- elnökévé. Az NSZK történetében ezzel először jött létre hosszabb távú, politikai együttműködés a két párt között. A 110 képviselőből 57-en Börnerre, 52-en ellene szavaztak, míg egy szavazat érvénytelen volt. Börner, aki 18 hónapja csupán ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedett, azonnal letette a hivatali esküt. Hessenben Szociáldemokrata kisebbségi kormányát, amelyet a zöldek kívülről támogatnak, Börner július elején mutatja be a hesseni tartományi parlamentnek. A kabinet akkor kezdheti meg munkáját, ha a wies- badeni parlamenttől megkapja az abszolút többséget. A CDU—CSU és az FDP élesen bírálják az SPD együttműködését a zöldekkel, amely azonban Holger Börner és Johannes Rau szociáldemokrata vezetők szerint nem jelent követendő példát az NSZK többi része számára. Libanoni harcok Tíz órán át tartó, szakadat, lan tüzérségi tűz előzte meg a libanoni nemzeti egységkormány beiktatásáról folytatott parlamenti vita csütörtöki fordulóját. A haladó irányzatú sajtó közvetlen összefüggést lát a tűzszünet szándékos megsértése és a kormány programját ért heves jobboldali támadások között. Ugyanazok élezik a katonai feszültséget, akik a parlamenten belül és kívül egyaránt támadják a kormány politikai nyilatkozatát — mutatott rá az Asz- Szafir című lap, hozzáfűzve, hogy az egységkormány meggyengítésére, aláásására, a parlamenti vita elhúzására irányuló összjátékról van szó. Az An-Nahar című tekintélyes bejrúti lap értesülése szerint Valid Dzsumblatt és Nabih Berri ellenzéki miniszterek Szíria egyetértésével és támogatásával utasították el Amin Dzsemajel államfőnek azt a javaslatát, hogy átfogó újjászervezés helyett egy új maronita keresztény hadseregparancsnok és egy síita parancsnokhelyettes kinevezésével oldják meg a kormányhadsereg válságát. Hondáié a cél előtt Gyakorlatilag véget ért az amerikai előválasztási hadjárat: bár a jövő kedden még egy nem jelentős államban sor kerül szavazásra. Köztudott, hogy a republikánusoknál nem került sor szavazásra, minthogy a párt egyetlen jelöltje a hivatalban lévő elnök, Ronald Reagan. A kaliforniai „döntő játszmával” a demokratáknál is pont került a februárban elkezdett mondat végére, mert minden jel szerint a volt alelnök Mondáiétól vetélytársai nem tudják elvenni a párt' elnökje- lölti megbízását. Igaz, a nagyon fontos Kaliforniában végül is Hart szenátor súlyos vereséget mért ellenfelére. Mondáiénak eddig már összesen annyi küldött kötelezte el magát, amennyinek a szavazata elegendő lesz a jelöltség megszerzéséhez a júliusi San Franciscó-i konvekción. S akkor még ott vannak a magukat eddig el nem kötelezett küldöttek is. Csakhogy négy év óta a pártkonvencióra delegált képviselőket jogilag nem kötelezik az előválasztási eredmények. (Éppen azért határoztak így 1980-ban, mert akkor Carter már korábban megszerezte a küldöttek zömének támogatását, viszont a konvención kiderült, hogy Reagan ellen nem lesz nagy esélye a csökkenő népszerüsegű elnöknek.) A pártnak tehát elvileg szabad a keze, hogy a legesélyesebb jelöltet küldje harcba az ősszel. Cakhogy a fényesen induló, de azóta igencsak elhalványult Hart aligha tudja igazolni, hogy jobb eredményt hozhat, mint Mondale. A nagy előválasztási harcban a demokrata jelöltek inkább egymás helyzetét rombolták, ahelyett, hogy a párt módszeresen „felépítette” volna Reagan novemberi kihívóját. A demokratáknál az elmúlt évtizedekben nem ez az első eset, hogy a belső harcban meggyengítik a párt elnökjelöltjének esélyeit. Korábban azonban arra is vc;t példa, hogy a két ádázul viaskodó ellenfél az előválasztások után összefogott és együtt indult az elnökválasztáson. John Kennedy és Johnson így nyert 1960-ban a Nixont elnöknek jelölő republikánusokkal szemben. Most hasonló fejleményeket várnak San Franciscótól. Bár Hart fennen hirdeti, hogy — éppen az utolsó szalmaszálat, a kaliforniai győzelmet megragadva —, nem adja fel a párviadalt, a háttérben már erősen működnek a párt meghatározó erői az összebékíté- sen. Erre sarkallják őket az elmúlt hónapok. 2 NÖGRÁD — 1984. június 8., péntek Bolgár parlamenti küldöttség Belgiumban Sztanko Todorov, a nemzet- gyűlés elnöke vezetésével bolgár parlamenti küldöttség érkezett több napos látogatásra Belgiumba. Találkozik a belga parlament két házelnökével, illetve képviselők és szenátorok egy csoportjával, s ellátogat több vidéki városba. A küldöttség csütörtökön véleménycserét folytatott Leo Tindemans belga külügyminiszterrel a kelet—nyugati kapcsolatokról, különös tekintettel a fegyverkorlátozás problémájára, valamint a bizalom-, biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stockholmi értekezletre. Kínai honvédelmi miniszter Japánban Japánba is ellátogat Csang Aj-ping kínai honvédelmi miniszter. Tokiói kormányforrások szerint a látogatást Peking indítványozta, s japán részről elfogadták a javaslatot. Csang Aj-ping — mint közölték — egyesült államokbeli látogatásáról útban hazafelé, előreláthatólag július elején érkezik a szigetország fővárosába. Csang Aj-ping lesz az első kínai honvédelmi miniszter, aki Japánba látogat, s megbeszéléseket folytat szigetországi kollégájával, Kurihara Jukóval. Egyes tokiói megfigyelők a látogatás kapcsán annak a nézetüknek adtak hangot, hogy az a Japán és Kína közötti katonai együttműködés erősödésére utal. Ezzel ösz- szefüggésben emlékeztettek arra, hogy a közelmúltban Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter járt a szigetország fővárosában, s — szovjetellenes célzattal — szorgalmazta Kína bevonását az amerikai—japán—délkoreai háromoldalú katonai szövetségbe. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta és elfogadta a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának saját munkájáról és a megye településfejlesztéséről szóló beszámolóját. Elismeréssel állapította meg, hogy a tanács és végrehajtó szervei tevékenységükkel eredményesen hozzájárultak a megye társadalmi-gazdasági fejlődésének előmozdításához, a központi és a területi érdekek összehangolásához, a lakosság életkörülményeinek javításához. A Minisztertanács helyeslőén tudomásul vette az irányító munka színvonalának növelését szolgáló elgondolásokat, egyidejűleg felszólította a minisztériumok és a főhatóságok vezetőit, hogy a népgazdasági tervek kidolgozásakor hasznosítsák a végrehajtó bizottság javaslatait. A kormány a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökének előterjesztése alapián megvitatta az energiagazdálkodási program végrehajtásának eddigi tapasztalatait. Megállapította, hogy a termelő és a kommunális ágazatokban egyaránt jobban, a korábbinál takarékosabban gazdálkodtak az energiával. Az irányító szerveket kötelezte a vizsgálat tanulságainak hasznosítására és arra, hogy tegyenek további intézkedéseket az energiafogyasztást mérséklő megoldások kidolgozásának és széles körű elterjesztésének gyorsítására. A Minisztertanács jóváhagyta a közlekedési miniszter előterjesztését a vasúti hatósági és gazdálkodási tevékenységek szervezeti különválasztásáról. E szerint a vasút fenntartását, korszerűsítését és üzembiztonságának növelését szolgáló feladatok egy részét közvetlenül a vasutat üzemeltető gazdálkodó szervezetek irányításával oldják meg. A Pravda szerkesztőségi cikke 00 Űrhajósok négy hónapja Négy hónapja dolgozik a világűrben a Szaljut—7 űrállomás három lakója, Leo- nyid Kizim. Vlagyimir Szolov- jov és Oleg Atykov. Mint Valerij Rjumin repülésirányító csütörtökön újságíróknak kijelentette, az űrprogram vezetői mindeddig tökéletesen elégedettek az űrhajósok munkájával. Kizimék az elmúlt négy hónapban folytatták a Föld természeti erő. forrásainak felmérését. E célból mintegy 1800 fényképet készítettek a Föld felszínéről az űrállomás MKF—6m típusú, NDK gyártmányú hatcsa. tornás fényképező-berendezé- sével, csaknem 500 képet a topografikus felvételek készítésére alkalmas Kate—140 berendezéssel, s ugyanennyit kézi kamerával. Az űrhajósok munkájához, létfenntartásához szükséges anyagokból az utánpótlást automatikus teher, szállító űrhajók biztosítják, amelyek közül már a negye, diket, a Progressz—22-t rakodták ki Kizimék május végén. Április végén—május elején Leonyid Kizim parancsnok és Vlagyimir Szolovjov fedélzeti mérnök az űrhajózás történetének újabb rekordját állította fel. Rövid idő alatt öt alkalommal léptek ki a világűrbe. Szerelőmunkát vé. geztek az űrállomás hajtóművének vezetékrendszerén, s két kiegészítő táblával látták el a Szaljut—7 második napelemét, jelentősen megnövelve ezzel az űrállomás energiarendszerének kapacitását. Washington részéről továbbra sem tapasztalható a nemzetközi élet alapvető kérdéseinek komoly megközelítése, a békeszólamok csak leplezni igyekeznek a jelenlegi amerikai kormányzat militarista, a fegyverkezési hajsza fokozásán alapuló politikáját — állapítja meg csütörtöki szerkesztőségi cikkében a Pravda, Reagan elnöknek, az írországi parlamentben elhangzott beszédét kommentálva. A NATO-propaganda az amerikai politika új szakasznak nyitányaként igyekszik beállítani az elnök beszédét, holott annak célja az volt, hogy megnyugtassa a nyugateurópai országokat, s az egyesült államokbeli választási küzdelemben békeszeretőnek és tekintélyesnek tüntesse fel az amerikai kormányzatot. A nyugati propaganda egyebek között azt állítja, hogy Reagan „új kezdeményezéssel” állt elő a nukleáris fegyverzetek korlátozásának kérdésében, s állítólag készségét hangoztatta az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének beszüntetésére. Valójában azonban Reagan a korábbi amerikai álláspontot ismételte meg: a tárgyalásokat jelenleg, az amerikai rakéták . telepítésével párhuzamosan kell felújítani, s aztán, ha mindenről sikerült megállapodni, akkor esetleg az Egyesült Államok leállítja rakétái telepítését. Az európai nukleáris fegyverek kérdésében semmiféle változás sincs az amerikai álláspontban. Ugyanarról a „nullaváltozatról” és „közbülső megoldásról” van szó, amiket Washington a genfi tárgyalások zsákutcába jut- tafására használt, hogy megkezdhesse rakétái telepítését Nyugat-Európában. A tárgyalásokon tehát arról lenne szó az amerikai elképzelések szerint, hogy az Egyesült Államok hol és hány rakétáját telepítheti kontinensünk nyugati részén. A Szovjetunió ilyen tárgyalásokra nem hajlandó — szögezi le a Pravda. Az amerikai elnök olyan tátszatot igyekszik kelteni, mintha az Egyesült Államok kész lenne tárgyalásokat folytatni az erő alkalmazásáról való lemondásról. Valójában azonban képviselője a stockholmi tanácskozáson nem hajlandó erről a kérdésről tárgyalni. Ugyanakkor a szocialista országok beleegyezését óhajtja megszerezni az úgynevezett átlátszóság programjához. Ez gyakorlatilag a szocialista országok elleni kémkedés nagyszabású terve, semmi köze nincs a bizalom erősítéséhez, és saját területére az Egyesült Államok nem is kívánja alkalmazni ezt a tervet. Az amerikai kormányzat nem kíván előrehaladást elérni Stockholmban, nem érdekelt a bizalom légkörének kialakításában, ami pedig alapvető fontosságú lenne. Kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok Mind több a jele annak, hogy a változatlanul fagyos világpolitikai környezet ellenére a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok túljutottak a válságos időkön. 1981-ben és 1982-ben a fejlett tőkésorszá- gok és a szocialista országok kereskedelmének értéke csökkent, ám tavaly óta mutatkoznak a megélénkülés első, habár még nem túl határozott jelei. Nyugaton kezdenek elülni a kelettel folytatott kereskedelemben alkalmazandó szankciókról 1980—82-ben kibontakozott viták. Ügy tűnik, az Egyesült Államok elfogadja nyjjgat-európai és japán szövetségeseinek érveit, melyek szerint a- politikai célzatú szankciók céltalanok és értelmetlenek, gazdaságilag pedig alkalmazóikra ütnek vissza. Ezt igazolta egyebek mellett a szibériai—nyugateurópai exportgázvezeték példája is. Mindazonáltal az Egyesült Államok továbbra is szigorú kereskedelmi politika érvényesítésére törekszik a szocialista országokkal szemben. A kelet—nyugati kereskedelem a világkereskedelmi forgalomnak látszólag csekély részét, 2,6—2,7 százalékát teszi ki. Az egyes szocialista országok külkereskedelmi forgalmuk 20—50 százalékát bonyolítják le tőkésországokkal, míg ez utóbbiak külkereskedelmében a szocialista országok súlya átlagosan 3,5 százalék. A fejlett tőkésországok kisebb érdekeltsége azonban csak látszólagos: abszolút értékben kifejezve, a jelenlegi évi 70 milliárd dollárt meghaladó kelet—nyugati kereskedelemben való részvétel számos nyugati országnak, s az egyes országokban hatalmas ipartársaságoknak jelentős üzleti lehetőségeket kínál. Az NSZK nem egy iparágának például a fennmaradásért kellene küzdenie a kelet-európai szerződések, megrendelések nélkül. Az 1981—82-ben tapasztalt visszaesés a kelet—nyugati kereskedelmi forgalomban többféle gazdasági és politikai tényező következménye — vélekedik Marie Lavigne francia közgazdászprofesszor a Le Monde Diplomatique hasábjain. A kedvezőtlen feltételek között említi a tartós nyugati recessziót, de a szocialista országok gazdasági növekedésének lelassulását is, illetve némelyikük eladósodását. A megnövekedett nemzetközi feszültség gazdasági téren abban nyilvánult meg, hogy szigorodtak a szocialista országokba irányuló technológiaexportra vonatkozó nyugati megszorítások, amerikai ösztönzésre korlátozták a szocialista országoknak nyújtandó hiteleket — írja a téma szakértője. A statisztikai adatokat vizsgálva azonban megállapítható, hogy 1983-ban már megkezdődött a mérsékelt fejlődés a két világrendszer kereskedelmi kapcsolataiban. 1983 végéhez érve mindkét fél kilátásai javultak a kereskedelemben való előrelépésre. A nyugati gazdaságkutatók prognózisaival ellentétben a KGST-országokpan egyensú- lyosabb külkereskedelmi irányzat rajzolódott ki a tavalyi ev végére, s átgondolt exportoffenzívával sikerült exporttöbbletet elérniük tőkes- partnereikkel szemben. Összességében Nyugat-Euró- pa deficitbe került a szocialista országokkal szemben, csökkent az északamerikai aktívum, egyedül Japán volt képes javítani mérlegét a KGST tagországaival folytatott kereskedelmében. A szocialista országok mindezt nem csupán behozataluk visszafogásával — amint nyugaton sokan jósolták —, hanem éppenséggel aktív kereskedelempolitikával és külkereskedelmük bizonyos szerkezeti átalakítása révén érték el. Az egyensúlyhiány leküzdésére 1981—82-ben erőteljesen, átlagosan mintegy 32 százalékkal visszafogták tőkésimportjukat, de tavaly ez a folyamat már 3—5 százalékra mérséklődött. A szocialista országok eközben dinamikusan növelték egymás közti forgalmukat, a folyó ötéves terv elejétől ez 27 százalékkal bővült. összehasonlításképpen : a világkereskedelem volumene tavaly mindössze 2 százalékkal gyarapodott, az azt megelőző kétesztendei visszaesést követően. Jelenleg a szocialista közösség országai az importált gépek és berendezések több mint kétharmadát egymástól szerzik be, a kőolaj és kőolajszármazékoknál, a vasércnél, fogyasztási cikkeknél ez az arány több mint 70 százalék, a kőszén esetében 95 százalék Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a KGST-tagor- szágok külkereskedelmi politikájukban a befelé fordulásra törekednek. Éppen fordítva: a KGST-n belüli együttműködés megjavítása a kelet —nyugati kereskedelmi kapcsolatokra is ösztönzőleg hathat. Ez utóbbi gondolatot fejtette ki legutóbb Párizsban a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok jövőjéről rendezett nemzetközi kollokviumon hazánk képviselője, Bartha Ferenc, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője. Rámutatott: a KGST-együttműködés javítása, a szakosítás és kooperáció gyorsabb fejlesztése magasabb termelési színvonalat eredményez, s ez elősegíti a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztését is. A kölcsönösen előnyös kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez a tőkésországoknak nem kisebb érdekei fűződnek, mint a szocialista országoknak. Ezt fejezték ki Claude Cheysson francia külügyminiszter szavai is ugyanezen a kollokviumon. amikor országa nevében határozottan elítélte a keleteurópai országok elleni gazdasági szankciók gondolatát. Csak remélhető, hogy egyszer az óceán túlsó partián is megszívlelik véleményét. Iván Zoltán