Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-07 / 132. szám

gazdasági munkaközösségekről (I.) Eltűnőben „fehér foltok" A Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusa fel­hívta a figyelmet a kisüzemi tevékenység fejlesztésének íomossagára is. Megállapí­totta, hogy ebben a körben megvalósulhat az egyéni és a családi munkaerő-tartalékok jobb kihasználása és a meg­takarított pénzeszközöknek az állam gazüasági vérkeringé­sébe történő visszaáramlása, így ez a tevékenység számot­tevő mértékben hozzájárulhat a nemzeti vagyon és a nem­zeti jövedelem növekedéséhez. A jogszabályi feltételek megteremtése után ' hazánk­ban az elmúlt években mind országos, mind pedig megyei szinten jelentős számban ala­kultak gazdasági munkakö­zösségek és vállalati gazdasá­gi munkaközösségek, röviden GMK-k. Megyénkben a cégbíróság 1932-ben 65, 1933-ban 139 GlVIK-t jegyzett be a Nog- rád Megyei Bíróságon veze­tett cégjegyzékbe. (Ehhez ké­pest az elutasítások száma jelentekíelen volt.) Az idén már eddig is emelkedett szá­muk az előző év hasonló idő­szakához képest. A GMK-k megalakulásának kezdeti időszakában létreho­zásukkal kapcsolatban több­fajta aggodalom merült fel. Egyesek kérdésként fogal­mazták meg. hogy a GMK-k megalakulása nem vezet-e a szocialista gazdaság bázisai­nak gyengüléséhez, nem ve­szélyezteti-e a társadalmi tu­lajdon kulcsfontosságú pozí­cióit, nem élezi-e ki nem kí­vánatos mértékben a társa­dalmi ellentmondásokat, az ún. „második gazdaság" ér­tékalkotó szerepét be tudja-e tölteni, hozzá tud-e járulni a gazdasági élet egyes rész- problémái megoldásának elő­segítéséhez, nem vezet-e in­tézményesített léte a jövedel­mek társadalmilag nem kívá­natos mértékű nivellálódásá­hoz, képes lesz-e a szolgál­tatási szférában a szocialista szektor által szabadon ha­gyott tereket betölteni stb. Ezekre a kezdetben felme­rült kérdésekre az élet, a GMK-k működése megadta a választ, amely röviden any- nyiban summázható, hogy a szocialista gazdaság alapja a társadalmi tulajdon és a szo­cialista gazdaság nem került veszélybe, sőt a VGMK-k működése elősegítette ezek további erősödését, a szolgál­tatási tevékenység „fehér folt­jai" eltűnőben vannak, a többletmunkából eredő több­letjövedelmek a munka tár­sadalmi hasznosságával arányban állnak, a GMK-k működése pezsdítőleg hatott a gazdasági tevékenység fo­kozódására. A jogi szabályozás jelenle­gi helyzete szerencsésnek nem mondható. Jelenleg a régi, de részben még most is ha­tályos kereskedelmi törvény­től (az 1875. évi XXXVII. te.) kezdve a napjainkig megal­kotott, enyhén szólva is na­gyon soknak mondható jog­szabály alapján kell a bíró­ságoknak eldönteniük, hogy a cégbejegyzést kérelmező egyé­ni vagy társas cégek beje- gyezhetésének a jogszabály feltételei biztosítottak-e. Mindennek ellenére a jog­alkalmazás e jogterületen megnyugtató. A lakosság részéről beér­kezett bejelentések arra en­gednek következtetni, hogy az államigazgatási szervek ellenőrző tevékenysége nem mindig elég hatékony, a má­sik oldalon viszont az érde­keltek nem ismerik megfele­lően a GMK-k működésére vonatkozó szabályokat. Az utóbbi időkben egyre gyak­rabban olvashattunk egyes GMK-k visszaéléseiről, szak­szerűtlen munkájáról, s ezert tartotta szükségesnek a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság is, hogy üléséne kér­déssel foglalkozzék, s ennek eredményeként arra hívja fel a figyelmet, hogy e körben a tájékoztatási tevékenységet is javítani kell. Lényegében a tájékoztatás javítását célozza ez az ösz- szeíoglaló jellegű cikk is. Eb­ben az első megválaszolandó kérdésnek azt tartjuk, hogy melyek a gazdasági, társa­dalmi és kulturális életnek Hagy tenaékcsalád Rimhányban azon területei, amelyekre a GMK-k működése kiterjed­het. A szabályok részletes is­mertetésére e cikk keretei le­hetőséget nem nyújtanak, de néhány fontos szabályt mégis ismertetni kell. A lakossági szolgáltatások körébe tartozó munkákat GMK-k is végezhetik. Ilye­nek többek között a személy­gépkocsi, a motorkerékpár, az elektromos háztartási gépek, a híradástechnikai készülé­kek, a gáz- és olajkészülékek javítása és karbantartása, az órajavítás és -karbantartás, az ékszerkészítés, -javítás és -karbantartás, a vegyes vas-, fém- és gépipari javítás, kar­bantartás és szolgáltatás, a bú­torjavítás, -karbantartás és helyszíni szerelés, a ruházko­dási termékek javítása, kar­bantartása, a lábbelijavítás, a bőr- és szőrmeruházat ja­vítása, karbantartása, a ve­gyesipari javítás és karban­tartás, az építőipari javítás, karbantartás, lakáskorszerű­sítés, ruházkodási termékek, lábbelik, szőrme- és bőrruhá­zat egyedi megrendelésre és egyedi méretre történő készí­tése, fodrászati, kozmetikai szolgáltatás, fényképészet, la­kástakarítás és egyéb szemé­lyi szolgáltatások a lakosság részére. Ez utóbbinál meg kell jegyeznünk, hogy csak a jogszabályok által megenge­dett tevékenység szolgáltatá­sát tesszük lehetővé. Idetar­tozik például a küldöncszol­gálat, a családsegítő szolgá­lat, ez utóbbi körében a gyer­mekfelügyelet és egyéb al­kalmi felügyelet térítés elle­nében, a házasságközvetítés, a családi jellegű ünnepségek szervezése, a telefonüzenet­közvetítés, gépírás, leírás, la­kossági megrendelésre fordí­tás és több hasonló jellegű szolgáltatás. Cfolytatj-Uk) !>r. Horváth János megyei bírósági bíró Hagy termékcsaláddal büszkélkedhet a romhányi Gránit WIDENTA gyár, mert mintegy 8500-fajta áru előállításá­val érik el az éves 80 millió forint árbevételt. A felvéte­len a kiégett korongok palástjának megmunkálását végzi Hugyecz György. A kísérleti bérszabályozás nyújtotta lehetőségekkel je­lenleg csaknem 130 hazai vál­lalat él. Legutóbb a Salgó­tarjáni Ruhagyár Is belépett a kísérleti „bérklubba”. A töb­bi „klubtaghoz” hasonlóan igen kemény feltételeket vál­lalva, értékes preferenciák­ról lemondva, ám mindezek árán megragadva az esélyt az átlagostól jóval kedvezőbb bérfejlesztésre. Kaszás Józsefné dr., a Sal­gótarjáni Ruhagyár igazgató­ja így látja az új tipusú bér- szabályozás lényegét: — Ezzel a szabályozással a keresetek és a teljesítmények növekedése között teljes szink­ronnak kell létrejönnie. Ár­bevételi tervünk, exportelő­irányzataink, hazai gyermek- ruha-termelési kötelezettsé­günk és természetesen a nye­reségterv teljesítése az új tí­pusú bérszabályozás által fel­kínált nyolcszázalékos bérfej­lesztés legfontosabb feltétele. Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a bérfejlesztési összeg nagyobbik részét mozgóbér gyanánt használjuk fel — új utakat keresve az egyes tele­pek, egyes munkák közötti differenciálásra is. A ruházati konfekcióban például különösen tetemes hányadot képvisel a minősé­gi bérre szánt összeg — s en­nek igen alapos indoka van. A ruhagyár a legigényesebb piacokra tör be ruházati ter­mékeivel, s ezeket a piacokat iparkodik meg is tartani. Márpedig e törekvése kiváló, megbízható minőség nélkül meddő igyekezet maradna. Az új típusú bérszabályozás gyári előkészítése során aján­lották a dolgozók, hogy — bár a jó minőség valóban el­sőrendű követelmény — kap­csolják össze a többletjöve­delmeket a teljesítmények nö­velésével is. Megfogadva a javaslatot, a salgótarjáni üzemben 75 százalékos, a job­Exportfővállalkozások Amióta a gazdasági egyensúly megszilár­dítása, s vele együtt a versenyképes kivitel fokózása az első helyre került, sokat emle­getik az exportfővállalkozásokat. Mint cso­daszert vélik alkalmazni jó néhány cégnél, amely önmagában garantálja az üzleti si­kert. Igaz, egy nagyobb gyár, kórház, úthá­lózat vagy éppen metróépítés dollárban mért milliós költségeiből szép haszon maradhat az egész építést összefogó fővállalkozó zsebé­ben, ha... Ha a munka minden fázisában tartja magát a szerződés előírásaihoz, s a legjobbat, a legolcsóbban szállítja. Régóta köztudott, hogy a magyar cégek számára elsősorban az afrikai fejlődő or­szágok kínálhatnak lehetőséget nagyobb szál­lításra. Dél-Amerikában a rendkívül nagy távolság, s ennek megfelelően borsos fuvar­költségek miatt egyelőre kevés magyar vál­lalat exportja gazdaságos. Az európai piaco­kon pedig a japán és az amerikai verseny­társak jelentenek igen nagy konkurrenciát. Igaz nem az áru, a szolgáltatás minőségé­vel van sokszor probléma; a nemzetközi konszernek a nagybankokra támaszkodva hozzák tető alá üzleteiket, s rendkívül ked­vező pénzügyi feltételeket, hosszú lejáratú céghiteleket kínálnak az első osztályú áru mellé. A magyar cégeknek erre egyelőre nincs lehetőségük, így Európában többnyi­re meg kell elégedniük a kisebb üzletekkel. A fejlődő országokban némileg más a helyzet, a sivatagi ötven-hatvan fokos me­legben végzett szerelést kevesen vállalják, így a magyar cégek is több eséllyel verse­nyeznek egy-egy beruházásra kiírt — szak­szóval mondva — tenderen. Persze a köve­telmények nem sokkal maradnak alatta az európai átlagnak, a gyors és pontos szállí­tást, az alvállalkozók munkájának megszer­vezését és összehangolását mindenhol meg­követelik. S mind többször kérnek a vevők a tárgyalások során 10—15 esztendős hitelt, vagyis az üzlet haszna csak hosszú idő alatt térül meg. Az eddig elmondott nehézségek csak a jól előkészített üzletek természetes velejá­rói. Az á bizonyos sokat emlegetett kocká­zat, ami nélkül manapság már nincs ha­szon. De, sajnos a magyar exportfővállal- kozasok tavalyi tapasztalatai egyéb, _ már csak a magyar partnereken múló tényező fontosságára is felhívták a figyelmet. Két nagy vesztes fővállalkozó vállalatunk a Chemimas és az Émexport sorsa valószí­nűleg nyomatékosabbá teszi majd a figyel­meztetést, hiszen mindkét cég pénzügyi hely­zete megrendült a rossz vállalkozások nyo­mán. Egy üzlet előkészítésénél rendkívül fon­tos a helyi, földrajzi, természeti, gazdasági és társadalmi sajátosságok pontos és ala­pos felmérése. Számos arab országban csak helybeli ügynökökön keresztül lehet üzletet kötni, így személyén sokszor megfordult az üzlet sikere. Az sem mindegy hogy van-e szakképzett munkaerő az adott országban, vagy időt és pénzt kell fordítani a képzés­re. Általában a közigazgatás bonyolult hie­rarchiáját sem árt pontosan tanulmányozni.' Különben az engedélyezés hosszú labirintu­sában véglegesen elcsúszik az átadás határ-; ideje. Ám nemcsak külhonban találják szem­ben magukat nagy akadályokkal a fővállal­kozók. Évek óta panaszolják a hazai cé­gek, hogy sokszor nem kapnak megfelelő ajánlatot beszállítóiktól, s néhány filléres alkatrész miatt fullad kudarcba egy kezdet­ben jónak ígérkező üzlet. A fővállalkozónak tehát az előkészítés szakaszában kell meg­keresnie a honi leendő partnerét, hogy meg­ismerjék egymás lehetőségeit, s közösen ké­szüljenek a majdani szállításokra. S mind­ezt néhány hónap, netán hét leforgása alatt kell tető alá hozni. Talán, ez a legnehezeb­ben megoldható probléma, hiszen a szállí­tásokat már legalább egy évre előre le kell kötni, s még akkor sem biztos, hogy az áru megérkezik. Jó módszer, mondják a szak­emberek, ha az exportőr a nyereség egy ré­szét átadja a belföldi partnerének, de egye-, lőre az ilyesfajta jó értelemben vett osztoz­kodást csak kevés szerződés rögzíti. Így nem csoda, ha minden cég elsősorban a saját ex­portját tekinti elsődleges céljának, s csak utána szállít a honi megrendelőknek. A felsoroltakon kívül valószínűleg még számos előre nem látható probléma akadá­lyozhatja a fővállalkozó munkáját. Mégis, akadnak olyan cégek, akik sikerrel oldot­ták meg azokat, s évek óta jól jövedelme­ző exportíővállalkozás növeli hírüket a vi­lágban. A NIKEX Külkereskedelmi Vállalat, az OKGT-vel, vagyis az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszttel közösen kezdetben hő­források után kutatott a görög szigeteken. A honi tapasztalatok nagy segítséget nyúj­tottak az alföldi és a dunántúli kőolajipari vállalatok szakembereinek, és olyan ered­ményesen dolgoztak, hogy most már euró­pai megrendelések között válogathatnak. De említhetnénk a HALDEX sztoriját is. A meddőhányóból nyernek vissza szenet és kü­lönböző érceket, oly sikerrel hogy még a takarékosságukról híres nyugatnémet, ame­rikai vállalatok is megbízzák a magyar szak­embereket különböző munkákkal. A sikeres fővállalkozások receptje egysze­rű: kellő piaci ismerettel, a hazai háttér meg­szervezésével és kiváló szakismerettel lát­tak a munkákhoz. És a hasznuk nem maradt el... Lakatos Mária bágyi és a hollókői üzemben 70 százalékos átlagteljesít­mény fölött fizethető minősé­gi honorárium. Az előkészületi munkákra a ruhagyári szakszervezeti bi­zottság ülése tette föl a ko­ronát, s mint az várható is volt, igen szenvedélyes vita előzte meg a döntést. Szabó Istvánné, a salgótar­jáni telep főbizalmija: — Nem ártott volna vala­mivel bőségesebb előterjesz­tés, hiszen egészen új dolog­ról van itt szó. Az írásos anyag alapján — úgy vélem — nem tudtam eléggé alapo­san tájékoztatni a dolgozókat, erre azonban lesz még alka­lom. Kiemelt, igen lényeges béremelésnek tartják az em­berek a nyolc százalékot, hi­szen a legjobbak akár havi ezer forintot is kaphatnak. Ez már komoly húzóerő! Vi­szont olyan véleményt is hoz­tam a testület elé, hogy jó volna, ha havonta fizetnék a célprémiumot, nem pedig ne­gyedévenként. Bakos Jánosné, az szb köz- gazdasági bizottságának ve­zetője: — Nem vitás, rendkívül kedvező lehetőség a kísérleti bérszabályozás a gyár számá­ra. Mindeddig kevés szó esett viszont arról, hogy mi van, ha a vállalati teljesítmények nem jól alakulnak? Az eddigi magyar anyagos exportmun­káknál ugyancsak vannak bokros gondjaink. Rengeteg az anyagcsere rossz minőségű kelmék miatt, ezért az anyag- takarékossági elképzeléseknek is alatta maradtunk. Merész lépésnek tartom, hogy agyár­vezetés egy lépcsőben való­sítja meg a bérfejlesztést, ez a szükséges kemény munka iránti bizalom megelőlegezé­se. Bolla Emőné az alkalma­zottak főbizalmihelyettese: — Az alkalmazotti munka- területeken nincs minőség: bér, noha ezt a fajta tevé­kenységet is igen sokfélekép­pen lehet elvégezni. Jó volna ezt a lehetőséget az alkalma­zottak ösztönzésére is meg­ragadni ! Nagy Andrásné jobbágyi főbizalmi: — Őszintén megmondom, keveslik az emberek az alap­béresítésre szánható részt. Az alapbér amennyivel biztosabb, 1 annyival rangosabb is a sze­mükben. Azt hiszem, jobban meg kell magyaráznunk, hogy az elsőrendű minőség nem­csak a gyár érdeke, hanem az egyes személyé is, s ezzel leg­feljebb azok járnak rosszab­bul, akik figyelmetlenek, há- nyaveti munkát adnak ki a kezükből. Miután a jó minő­ségnek most már nagy a tét­je, szigorítsák meg a minő­ségellenőrzést is! Bahorecz Pálné balassa­gyarmati főbizalmi: — Hasonló cipőben járok; a gyarmatiak is nagyobb ará­nyú alapbéresítést szeretné­nek. Ami pedig a minőségi prémiumot illeti, hátrányban érzik magukat a finomkon- fekoióhoz képest. Másrészt vi­szont az is igaz, hogy a fej­lesztésre szánható összeg adott, s ebből a balassagyar­matiak csak mások rovására kaphatnak többet... Ökrös Lászlóné párttitkár: — Alaposabban, részletekbe menően tájékoztatni kell minden dolgozót. De nemcsak a bérek, hanem a követelmé­nyek oldaláról is. Gondol­junk _ csak bele, van azért itt rizikó, ezen bizony el is le­het csúszni. Pillanatnyilag nem dicsekedhet a gyár idő­arányos teljesítéssel, nagyon meg kell tehát fontolnunk, mire és milyen hatásosan ösztönzünk. Ha nagy a koc­kázat, akkor legyen erőteljes a serkentés is! A szakszervezeti bizottság tagjai kemény vita után ad­ták jóváhagyásukat az új tí­pusú bérszabályozáshoz. Csak­hogy ezzel a játék nem ért véget, sőt éppen csak elkez­dődött. Nemcsak a bizalmiak, hanem a közvetlen termelés- irányítók teendője is ezután érvelni a megragadott lehető­séggel, magyarázni a feltéte­leket. Termelni csupán a terme­lés kedvéért nem érdemes, nem is szabad, hiszen az így előállított áru piacképtelen, haszontalan. Az eddigi minő­ségi bér duplája, triplája vi­szont elegendőnek ígérkezik ahhoz, hogy minden egyes ru­hagyárit az igényes minőség­re ösztönözzön. Ami nélkül nincsen piac, nincsen jövő, és nincsen személyes boldogulás sem. Szendi Márta NÓGRAD - 1984* június 7., csütörtök 3 Klubtagnak lenni...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom