Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

Reagan Írországban Háttérben a korteskedés Ronald Reagan amerikai elnök hétfőn délután befejez­te írországi látogatását és JNagy-Britanniába indult. Búcsúzóul két politikai nyi­latkozatot tett: az egyiket a tiszteletére adott vasárnap esti banketten, a másikat hét­főn, az ír parlament két háza előtt. Az előbbi alkalommal az északír problémához szólt hozzá. Elítélte az erőszakot és arra szólította fel az ottani katolikus és protestáns kö­zösséget, hogy békéljenek meg egymással. Értésre adta — ami Londonnak volt lényeges —, hogy a terroristák nem lesznek szívesen látott vendé­gek az Egyesült Államokban. Reagan újból méltányolta iaz ír pártok „új Írország fó­rumát” is, amely terveket dolgozott ki az északír vál­ság alkotmányos — az Ír Köz­társaság kormányának bevo­násával való — rendezésére. Ez a vendéglátók felé volt gesztus. Érdekes módon azon- bn Margaret Thatcher mi­niszterelnök Daily expressz- interjújának megjelenését úgy időzítették (hétfőre), hogy ab­ban helyet kapjanak a fó­rum javaslatai iránti fenntar­tások. Thatcher asszony kö­zölte, hogy Észak-lrország jö­vője „csak” az ott élő embe­rekre és a brit parlamentre tartozik. Reagan parlamenti beszédé­ben jelentős helyet kapott a kelet—nyugati viszony. Az el­nök megmaradt annak a po­litikusnak a szerepében, aki mindenkinél többet költ az új fegyverekre, de mindenki­nél erőteljesebben hangsúlyoz­za békevágyát. Egyebek kö­zött szólt az eurorakétákról is. Közölte, hogy azzal a felté­tellel kész ezek Nyugat-Euró- pába telepítései leállítani, il­letve „visszafordítani”, ha a Szovjetunió átfogó megegyezés érdekében ismét tárgyalóasz­talhoz ül Genfben, s az ott létrejövő megegyezés kielégí­ti az amerikai szempontokat. Mint ismeretes, szovjet rész­ről hangsúlyozzák, hogy a tár­gyalások felújítását csak a rakétatelepítés által megbon­tott hadászati egyensúly hely­reállítása teszi lehetővé. Az amerikai elnök erre ezúttal sem mutatott készséget. Kína jogtalan területkövet elése Vietnam tiltakozik ama kí­nai döntés ellen, amely köz­igazgatásilag Kínához csatol­ta a Hoang Sa és a Truong Sa szigetcsoportot — közölte a hanoi külügyminisztérium szóvivője. Május utolsó napjaiban az illetékes pekingi szervek a kínai Hajnan közigazgatási övezethez csatolták Hoang Sa (európai néven Paracel, kínai­ul Hszisa) és Truong Sa (Spratley, illetve Nanhsha) szigetcsoportjait, amelyek tör­ténelmileg és jogilag egyaránt Vietnam területéhez tartoznak — jelentette be a szóvivő. — Ez a kínai lépés sérti Vietnam szuverenitását és a nemzet­közi jog normáit. Törvénye­síteni akarja a kínai meg­szállást Hoang Sán, és a Tru­ong Sára vonatkozó kínai te­rületi követeléseket. Vietnam élesen elítéli és törvénytelen­nek minősíti a pekingi ható­ságok döntését. Hanoi ismé­telten kijelenti, hogy a szó­ban forgó területek Vietnam szerves részét képezik, és le­szögezi: a pekingi döntésért minden tekintetben Kínát ter­heli a felelősség. A szóvivő szerint Kína a két szigetcsoportra azért tart igényt, hogy azokat katonai támaszpontnak a Keleti- (Dél­kínai) tenger feletti uralom megszerzése és Délkelet-Ázsia fenyegetése céljából. Hoang Sát a kínai csapa­tok 1974-ben foglalták el, Truong Sa jelenleg is Viet­nam fennhatóság alatt van. Laoszi cáfolat Vietnami tiltakozás 'A Sieng Pasason, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB központi lapja kategorikusan cáfolta azt a thaiföldi sajtó­közlést amely szerint a laoszi csapatok behatoltak volna a szomszédos ország területére. A Bangkok Post című lap néhány napja azt közölte, hogy május közepén laoszi egységek elfoglaltak három thaiföldi falut a határ menti Uttaradit tartományban. La­osz Thaiföldön akkreditált nagykövete a Sieng Pasason­nak adott interjújában kö­zölte: a thaiföldi állítás tel­jes mértékben alaptalan, és kizárólagos célja, hogy bi­zalmatlanságot szítson a két szomszédos ország között. A laoszi nagykövet emlé­keztetett, hogy országa törté­nelme során soha semmilyen agresszív vagy provokatív akciót nem kezdeményezett szomszédai ellen. Tavasz a békéért tömegtüntetés Madridban Spanyolország történelmének egyik legnagyobb NATO-el- lenes béketüntetesére került sor vasárnap Madridban. Az ' ország 117 békeszervezetének, valamint -mozalmának felhí­vására, több mint félmillió­an vettek részt, a Tavasz a békéért elnevezésű pacifista tüntetésen. Az ország minden részéből tízezrével érkeztek a béke­harcosok a fővárosba. Kata- lóniából, Baszkföldről, Anda­lúziából, Galíciából békevo­natok, autóbusz- és gépko- csikaravándk szállították a tüntetőket Madridba. A Legazpi térről indult madridi békemenetet egy húsz­méteres jelmondat nyitotta meg: „Spanyolország lépjen ki a NATO-ból, számolják fel az amerikai támaszpontokat.” A tüntetők első soraiban vo­nult Marcelino Camacho, a munkásbizottságok, és Geral- do Iglesias, a kommunista párt főtitkára, számos neves művész, sportoló, több or­szággyűlési képviselő, szená­tor. A békeharcosok az Emba- jadores téren megtartották az Európába telepített amerikai rakéták első áldozatainak jel­képes temetését. Más helyen Reagan-bábukat égettek el, s követelték az amerikai raké­ták kivonását Európából. Magas kitüntetés N. Ceausescunek Szovjet—román tanácskozás Moszkvában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke hét­főn Moszkvában megbeszélést folytatott Nicolae Ceausescu- val, az RKP KB főtitkárával, a Román Szocialista Köztár­saság elnökével, aki hétfőn érkezett munkalátogatásra a Szovjetunióba. A találkozón Konsztantyin Csernyenko tájékoztatást adott az SZKP XXVI. kongresszu­sán, s az azt követő KB-ülé- seken hozott határozatok végrehajtásáról. Külön ki­emelte azoknak az intézkedé­seknek a jelentőségét, ame­lyek a szovjet gazdaság haté­konyságának növelését, az irányítási rendszer tökéletesí­tését és a népjólét fokozását szolgálják. Nicolae Ceausescu beszá­molt az RKP XII. kongresz- szusán és országos konferen­ciáján hozott határozatok végrehajtásáról, az RKP XII. kongresszusának előkészülete­iről, s Románia felszabadulá­sa közelgő 40. évfordulójá­nak tervezett ünnepségeiről. A tárgyaláson áttekintették az SZKP és az RKP, a Szov­jetunió és Románia kapcsola­Izraeli háborús költségek Izraelnek Libanonban foly­tatott háborúja a közvetlen katonai kiadásokat tekintve 900 millió dollárjába került 1983-ban — írja a Daily Haaretz című izraeli napilap és megjegyzi, hogy a katonai terhek növelik a gazdasági problémákat. Az izraeli központi bank kormányzójának 1983-ra vo­natkozó jelentését idézve a lap megállapítja, hogy az 1982. júniusi izraeli invázió óta a tartalékos állomány feltöltése miatt megnövekedtek a mun­kahelyi hiányzások a válla­latoknak ugyanakkor a hadi­kiadások finanszírozása érde­kében felemelt jövedelmi adók miatt magasabb bért kell fi­zetniük alkalmazottaik ré­szére. tai továbbfejlesztésének fő irányait is. Rámutattak az 1970. július 7-én aláírt barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés, valamint az 1976. no­vember 21-én kiadott szov­jet—román közös nyilatkozat jelentőségére. Mindkét részről hangsúlyozták, hogy a szövet- ségesi kapcsolatok erősítésére, a sokoldalú, kölcsösösen elő­nyös gazdasági és tudomá­nyos-műszaki, együttműködés szélesítésére, formáinak töké­letesítésére törekszenek. Le­szögezték azt is, hogy politi­kai, ideológiai, kulturális és egyéb területeken aktívabbá akarják tenni a kapcsolato­kat. Rámutattak arra, hogy nagy jelentőségű lesz a KGST-tagországok küszöbön, álló gazdasági csúcstalálkozó­ja Az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése során szovjet és román részről is aggodalommal szóltak arról, hogy a világban tovább éle­ződik a feszültség. Ennek oka a legagresszívabb imperialista erők, elsősorban az Egyesült Államok politikája, amelynek célja a katonai fölény meg­szerzése, a kialakult viszony­lagos katonai-hadászati egyen­súly megbontása. Felhívták a figyelmet arra, hogy erősíteni kell a szocialista közösség or­szágainak egységét és egybe- forrottságát, tovább kell szi­lárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmi szö­vetségét. Annak a meggyőző­désüknek adtak hangot, hngv ha helyreállna az új amerikai rakéták nyugat-európai tele­pítésének megkezdése előtti helyzet, akkor reális lehető­ség nyílna a nukleáris fegy­verzetekről folytatott tárgya­lásokra az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek tiszteletbentartása alapján. A tárgyszerű és elvtársi légkörben megtartott baráti és nyílt eszmecserén szov­jet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke, And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a minisztertanács elnöké­nek első helyettese, külügy­miniszter, Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, honvédelmi miniszter, Konsztantyin Ru- szakov és Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB titkárai, Nyi­kolaj Talizin, a KB tagja, a minisztertanács elnökének helyettese. Román részről részt vett a megbeszélésen Constantin Dascalescu, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának tagja. a minisztertanács elnöke, Emil Bobu. az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tag­ja, a KB titkára. Ilié Verdet, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának tagja, a KB titkára. Ion Stoian. az RKP KB Politikai Végreha^ó Bizottságának oóHagia, a KB titkára. loan Totu. az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának póttagja, a mi­nisztertanács elnökének he­lyettese és Stefan Andrei, az RKP KB Politikai Végre­hajtó Bizottságának póttagja külügyminiszter. * Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke hét­főn Moszkvában átnyújtotta az Októberi Forradalom Ér­demrendet Nicolae Ceauses- cunak, az RKP főtitkárának, a Román Szocialista Köztár­saság elnökének. A magas ki­tüntetést a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet—román kapcsolatok fejlesztésében szerzett érde­mei elismeréseként. 65. szüle­tésnapja alkalmából. ítélte oda Nicolae Ceausescunak. Mitterrand Moszkvába látogat Francois Mitterrand, fran- Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé- cia köztársasági elnök június nek meghívására — közölték második felében a Szovjet- hétfőn, hivatalosan Moszkvá- unióba látogat a Szovjetunió ban. Magyarország és a KNDK kapcsolatai Császár Tibor, az MTI munkatársa írja: Több mint negyedszázada voit hazánk vendége Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt főtitkára, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság elnö­ke, aki most — párt- és ál­lami küldöttség élén, több szocialista országot érintő körútja során — ismét Ma- gyarorszagra látogat. A távol­keleti Koreai-félsziget északi részén elterülő, csaknem 20 millió lakosú ország magas rangú képviselői, s magyar vendéglátóik közötti tárgya­lások alkalmat kínálnak arra, hogy áttekintsék a két állam, a két nép közötti — immár történelmi múltú — együtt­működés eddigi eredményeit, fejlesztésének kölcsönösen előnyös lehetőségeit. Miként hazánk, a KNDK is 1945-ben lépett az új típusú fejlődés útjára: népi demok­ratikus forradalom bontako­zott ki az országban, s a Szovjetunió segítségével ki­űzték a Korea földjét meg­szálló japán csapatokat. Ha­ji NOGRAD - 1984. j zánk 1948 novemberében lé­tesített diplomáciai kapcsola­tot KNDK-val, a koreai nép első valóban független, ön­álló államával. A fiatal orszá­got ' 950-ben súlyos megpró­báltatás érte: ekkor robbant ki a koreai háború. A három­éves, nagy véráldozatokat kö­vetelő küzdelemben a szoci­alista országok internaciona­lista támogatásának segítségé­vel sikerült megállítani az agresszorokat; a honvédő há­ború fegyverszüneti egyez­mény aláírásával ért véget. Kapcsolataink ez időszakbe­li története a földrészeket át­hidalni képes segítségnyújtás emlékezetes példáit őrzi. A háborúban, s az azt követő években több magyar orvos­egészségügyi csoport dolgozott a KNDK-ban, csaknem ezer koreai fiatal tanult ezekben az esztendőkben Magyarorszá­gon, hogy tudását hazája új­jáépítésében hasznosíthassa, s a lerombolt ország helyreállí­tásában közvetlenül is részt vett államunk. Így például — térítés nélküli segélyként — magyar munkások keze nyo­5., kedd man épült fel egy szerszám gépgyár, egy festékgyár, és egy mérleggyár a távol-keleti országban, magyar tervező- mérnökök egy csoportja is részt vett Phenjan újjáépíté­sében, s jelentős nagyságú, hosszú lejáratú hitelt is nyúj­tottunk. Az imperialista agresszió nehéz éveiben kipróbált, meg­szilárdult együttműködés to­vábbi fejlődésének fontos ál­lomásai voltak a két ország vezetői közötti eszmecserék. Kim ír Szén 1956 tavaszán hazánkban tett látogatását kö­vetően 1959-ben járt az ak­kori magyar miniszterelnök, Münnich Ferenc Phenjanban, s még ugyanabban az évben a KNDK akkori államfője volt hazánk vendége. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke 1971-ben tett hivatalos, bará­ti látogatást a népi Koreá­ban. A két párt közötti együtt­működési megállapodás ér­telmében rendszeresen sor kerül tapasztalatcserékre, az MSZMP és a Koreai Munka­párt vezető képviselőinek megbeszéléseire; s a kontak­tusokhoz tartoznak a két or­szág szakminisztereinek, il­letve társadalmi és tömeg­szervezeti küldöttségeinek látogatásai is. A gazdasági együttműködés bővítésének, a közös munka e területén rejlő lehetőségek feltárásának együttes szándé­ka nyomán jött létre 1971-ben a magyar—koreai gazdasági és tudományos-műszaki kon­zultatív kormányközi bizott­ság. Az árucsere-forgalom ér­zékelhető fejlódese ellenére a kétoldalú külkereskedelem ér­téke jelenleg is viszonylag szerény. Ebben a nagy föld­rajzi távolság mellett minden bizonnyal szerepet játszanak a KNDK gazdaságának sajá­tos vonásai is. A KNDK ugyanis szocialista építőmun­kája során a Koreai Munka­párt politikájának alapjául szolgáló, s Kim ír Szén által kidolgozott irányvonalat, az úgynevezett dzsucse elméletet igyekszik megvalósítani, amely a nemzeti sajátosságok és az önrendelkezés elvének figyelembevétele mellett az önerőre támaszkodás elsődle­gességét tartja szem előtt. Az ország egyébként a jelenlegi ötéves terv során is rendkí­vüli erőfeszítéseket tesz a di­namikus gazdasági növekedést célzó előirányzatok teljesítése érdekében; így például a szí­nesfém kitermelése, a közle­kedés és szállítás, a textilipar és a mezőgazdasági termelés, illetve más fontos népgazda­sági ágazatok teljesítőképessé­gét a többszörösére kívánják növelni. Ugyanakkor — mi­ként idén hozott határozatá­val a legfelsőbb népi gyűlés is megerősítette — a szocialis­ta országokkal folytatott kül­kereskedelem gyors ütemű bővítését is célul tűzték. Hazánk álláspontja az, hogy céltudatos közös munkával megtalálhatók a gazdasági együttműködés újabb, mind­két fél számára gyümölcsöző területei. Ennek lehetőségét éppen a tavalyi adatok bizo­nyítják: külkereskedelmi for­galmunk az előző évek átla­gához képest 1983-ban csak­nem megkétszereződött, a köl­csönös szállítások értéke mintegy 14 millió rubel volt. Az idei terv pedig már több mint 13 millió rubel értékű magyar exportot, és hasonló nagyságrendű importot tűz célul. A továbblépés miként­jéről bizonyára szó esik majd a mostani budapesti tárgya­lásokon. A két ország vezetői vár­hatóan megvitatják a legfon­tosabb nemzetközi kérdéseket is. A Koreai Munkapárt. a KNDK nemzetközi törekvé­seinek középpontjában évti­zedek óta a kettészakított or­szág újraegyesítése áll. Leg­utóbb idén januárban terjesz­tett elő újabb javaslatot az ország a térség feszültségének enyhítésére, a félsziget két részének békés egyesítésére. A kezdeményezés a KNDK, az Egyesült Államok és a dél­koreai hatóságok részvételé­vel javasol háromoldalú tár­gyalásokat, s az 1953-as fegy­verszüneti egyezményt felvál­tó békeszerződés megkötésé­vel, majd az amerikai csaoa- tok kivonásával és az észak— dél közötti meg nem támadási egyezmény létrejöttével véli megvalósíthatónak a végső célt. A javaslat címzettjei egyelőre nem adták kézzel­fogható jelét annak, hogy ké­szek lennének az érdemi, konstruktív tárgyalásokra. Hazánk, miként korábban is, számos nemzetközi fóru­mon kifejtette, támogatja a KNDK-nak azokat a törekvé­seit, amelyek a békés, de­mokratikus újraegyesítéshez szükséges kedvező feltételek megteremtését szolgálják. Te­szi ezt következetes, elvi kül­politikája alapján, abban a meggyőződésben, hogy a világ különböző térségeiben — így a Távol-Keleten - meglévő feszültséggócok felszámolása, az államok biztonságát erősítő megállapodások megkötése hozzájárul a világ békéjének megőrzéséhez. stabilitásának erősítéséhez. Ehhez szükség van a szocialista országok egységének m»gszi’árdítására, közös fellénésére. Ezt szol­gálják az olvan magas szintű megbeszélések is. mint a kü­szöbönálló magyar—KNDK tárgyalások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom