Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-03 / 129. szám
P r L I S I [Megváltozott helyzetben - változatlan jelleggel barátok, rokonok | Könyvtárak szakszervezeti kötelékben A címlapon két kéz fonódik egymásba „Kezed kapcsold hát kezembe, Ujjaid zárd ujjaimba: Így dúdolunk jó dalokat, Így leljük a legjobbakat Kedveseink kedve szerint, Tudnivágyók vágya szerint, A serdülők seregében, Növekedő nép körében." A finn nemzeti eposz, a Kalevala része ez a néhány sor. amely Képes Géza fordításában gyönyörűen cseng- bong magyarul. Egy figyelemre érdemes könyv nyitánya ez az idézet, amellyel igazi gyöngyszemet vehet kézbe az, aki őszinte híve a finnek és a magyarok együttműködésének. A Barátok, rokonok című tanulmánykötet, amelyet egyidejűleg adtak ki Finnországban és Magyarországon, ott finnül, nálunk magyarul, gondos összegzése a két nép kulturális kapcsolatai másfél évszázados történetének. Túl ezen egy nemes gesztus részese lehet az olvasó, amely- lyel az 1959-ben aláírt kulturális egyezmény 25. évfordulóját köszöntik a két országban. Egy olyan nemes gesztusé, amely ország-világ előtt bizonyítja, milyen mély rokonszenvvel, megbecsüléssel tekint a finn és a magyar nép egymásra, a közös régmúltra, az együtt megélt élményekre. Finnországban és nálunk sokan meggyőződéssel vallják, hogv ez az együttműködés jó példaként szolgálhat Európában és másutt a különböző társadalmi rendszerű országok számára. A tanulmánykötet bemutatásakor Jaako Numminen oktatási államtitkár és Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, a finn—magyar kulturális vegyes bizottság a a szerkesztő bizottság társelnökei meleg szavakkal méltatták a két nép kapcsolatait. Azt, hogy együttműködésünk napjainkban is, amikor a feszültség, a fegyverkezési hajsza árnyékolja be a nemzetközi helyzetet, zavartalanul és ígéretesen fejlődik. Helsinki és Budapest neve mérföldkőként szerepel az európai biztonsági és együttműködési folyamat történetében, s küldetését a két nép folytatni kívánja. Ennek jegyében született az elhatározás, hogy a tanulmánykötet rövidített angol nyelvű változatát elkészítik és átadják a Budapesten 1985 őszén összeülő kulturális fórum résztvevőinek. A finn—magyar kapcsolatok hétköznapjai is híven tükrözik a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködését ösztönző közös szándékot. A 17 testvérváros, amelyeket valóban testvéri kötelékek fűznek össze. Suomiban a Finn—Magyar Baráti Társaság, nálunk a finn baráti körök szinte mindent felölelő tevékenysége, a sokrétű és nagy hagyományú kulturális kapcsolatok. Minderre bizony_ ság ez a kötet. A „Barátok, rokonok” több mint húsz finn és magvar szerzőjének segítségével élményszámba menő betekintést nyerhetünk ezekbe a hétköznapokba. Kocsi Margit Jubilál a rádiókabaré Velem együtt nyilván nagyon • okán bejelölik a heti rádióműsorban mindazt, amit hallgatni akarnak, tgy minden hónap első hétfőjét is, amikor a kora esti érákban megszólal a Rádió Kabarészínházának jói ismeri szignálja. Vajon eszébe jut-e valakinek, hogy ez a műsor már tizenöt éves'.’ Pedig így van, és a kabarészínház alkotógárdája születésnapi, ünnepi műsorral készül a jubileumra. ügy kezdődött, hogy Marton Frigyes, a Rádió Kabarészinhn zárnak szülőapja és főszervezője- rendezője levelet Irt mindenkinek, aki még él az alapító tagok közül. meg azoknak, akik folyamatosan kapcsolódtak be másfél évtized álatt a munkába. Ez a színház ugyanis újra meg újra országos pályázatokon is szélesre tária kapuit a szerzők előtt, az amatőrök előtt, akik közül nem egy ma profiként ' dolgozik a törzsgárdában. A levélben arra kérte őket, hogy vegyenek részt a születésnapi műsorban. A címzettek nevét felsorolni helyszűke mlett lehetetlen. Elégedjünk meg annyival, hogy 54 szerzőt, illetve közreműködőt kerestek meg a levelekkel. Es levelet kapott 85 közéleti személyiség is, aki valamilyen formában a másfél évtized alatt megszólalt a műsorokban. Okét Is meghívták: legyenek ott a jubileumon, adjanak tanácsokat, Javaslatokat a következő IS év munkájához. Márton Frigyesék remélték, hogv minél többen elfogadták a meghívást. Most ott tartanak, hogy valószínűleg esak két adásba fér bélé a születésnapi mii- sor, amellyel először június elsfl hétfőién, tehát «-én jelentkeznek, Sajnos az elmúlt 15 év alatt sokan örökre eltávoztak as alapftó tagok közűi. Nincs már Komlós dános. Ősz Ferenc. Somogyi Pál, Rakta! Ferenc, Brachfeld Siegfried. Es akik résst veaznek az tinneol adásban? valószínűleg úgy lesz, mint az érettségi találkozókon. Nézegetik egymást, és meeáll»nftiák, hogy ni csak, meonvit öregedtek — a többiek. Szerencsére a Rádió Kabaré- színháza nem öregszik. Kénes mindig megújítani önmagát, szerkőit és szereplőit. Ezt bizonyíthatják maid aa agy vagy kat jubileumi műsorban, no meg a következő évek során. Erdős Márta Mai formájában huszonöt éves a szakszervezeti könyvtárhálózat. A jubileumról a közelmúltban a megyei hálózat munkatársai is ünnepi ülésen emlékeztek meg Salgótarjánban, az SZMT Oktatási és Művelődési Intézményében. Ott, ahol fél évvel korában — múlt év szeptemberében — egy országos tanácskozáson nem csak az elismerés hangján szóltak a hálózat munkájáról a résztvevők. A tanácsi irányítás alá tartozó megyei központi könyvtárak igazgatói közül a Pest megyei intézmény vezetője például egyenesen megkérdőjelezte a szakszervezeti könyvtárak lét- jogosultságát. .. MOZGALMI MÚLT „A szakszervezeti könyvtárak múltjáról alkalmasint több szó esik, mint jelenükről” — mondta a minap egy könyvtáros ismerősöm, hozzátéve, hogy „az olvasók persze ma már nemigen tesznek különbséget könyvtár és könyvtár között”. Valóban nem volna különbség a két könyvtárhálózat között? Avagy milyen sajátosságok rejlenek a szervezeti elkülönülésben, miszerint: a szakszervezeti , könyvtári hálózat az üzemkben, vállalatoknál, hivatalokban, intézményekben, szakszervezeti művelődési otthonokban, valamint a szakszervezeti szerveknél működő, a szakszervezetek által fenntartott és irányított közművelődési könyvtárak együttese. Meglehet, az olvasóknak valóban mindegy, hogy hónáét kölcsönzik a könyveket, de — mint azt a fenti definíció sejteni engedi —, a szakszervezeti könyvtáraknak, sajátos funkciójukból eredően, ma sem egészen mindegy, hogy kik az olvasóik... Magyarán; a szakszervezeti könyvtárak alapvető feladata elsősorban ma is a munkásság — mindenekelőtt a fizikai dolgozók — olvasási kultúrájának fejlesztése, a dolgozók munkahelyi könyvellátásának biztosítása! Ez a funkció pedig kétségkívül a múltba gyökerezik! A szakszervezeti könyvtárak múltja elválaszthatatlan a szervezett munkásság, a munkásmozgalom történetétől. Ezért a múlt gyakori felemlegetése. E helyütt az utalásnál többre nemigen futja, de két adatot nem érdektelen megemlíteni. Hazánkban elsőként 1866-ban a Nyomdász Önképzőkör] Egylet létesített munkáskönyvtárat, míg megyénkben először Salgótarjánban, Acélgyári Olvasókörben nyílt munkáskönyvtár 1878-ban. (Megjegyzendő, hogy ma is a SKÜ könyvtára a legjelentősebb önálló szakszervezeti könyvtár megyénkben.) Talán felesleges hangsúlyozni, mit jelentettek az öntudatra ébredő munkásság számára ezek az intézmények. Nem véletlen, hogy a felszabadulást követően az üzemi könyvtárak rendkívül hamar „felébredtek”, számuk 1949- re meghaladta a kétezret, állományuk pedig a közel egymillió kötetet. A szakszervezeti könyvtári hálózat rendszerének 1959-es újjászervezése — aminek haszonötödik évfordulóját ünnepeljük —. tehát valójában már a hálózat legújabb, napjainkig tartó fejezetének kezdetét jelentette. De a felszabadulás óta eltelt időben a szakszervezeti köny táraknak, „csupán” a helyzete változott meg, miként — a marxi—lenini eszméket általuk is magáévá tevő — munkásosztályé. MOZGALMAS JELEN Űj helyzet természetesen új kérdéseket vet fel. önmagában nincs is abban semmi eretnekség, ha valaki megkérdőjelezi a munkahelyi könyvtárak szükségességet, mondván, hogy a mára jól kiépült tanácsi könyvtárhálózat feladatai között is kiemelt helyen szerepelnek a szak- szervezeti könyvtárak célkitűzései. Mondhatnánk erre, hogy a munkahely* köiyvtárak megléte „elvi kérdés”, ám szükségességük megkérdőjelezésére nagyos is konkrét választ adnak a tények. Országos szinten 1980-ban a szak- szervezeti könyvtárak olvasóinak 55 százaléka volt fizikai dolgozó, arányuk ugyanekkor a tanácsi közművelődési könyvtárakban 19,4 százalék volt. Azóta országosan mindkét intézménytípusban csökkent valamelyest a beiratkozott olvasók száma, de Nőgrád megye szakszervezeti könyvtárainak 10 509 beiratkozott olvasója közül tavaly is 5641 dolgozott fizikai állományban. Nem érdektelen adat az sem, hogy a megyében közel ötvenezren dolgoznak olyan munkahelyen, ahol valamilyen szakszervezeti könyvtár- típus található. Ha már a könyvtártípusoknál tartunk, megjegyzendő, hogy a megyei hálózat központi könyvtárának hetvenöt letéti könyvtára van (állományukat a központi intézmény évente átlagosan hatszor cseréli), továbbá hét önálló könyvtárhoz ötvennyolc fiókkönyvtár tartozik. Gyakori vád a munkahelyi könyvtárakkal szemben, hogy azokban többnyire nem szakképzett könyvtárosok dolgoznak. Mint azt Varga Zoltán, a Nógrád megyei központi szakszervezeti könyvtár igazgatójától is hallottuk, ezt a hátrányt, számos előny kompenzálja. Az a tény, hogy — főként a kisebb letéti könyvtárak vezetői — társadalmi megbízatásként látják el feladatukat, egyrészt erősíti a hálózat mozgalmi jellegét, másrészt a kölcsönzésre vállalkozók azok közül kerülnek ki, akikre a munkahelyeken egyébként is „odafigyelnek” akik könnyen megtalálják a hangot munkatársaikkal. így azután — csúnya szóval élve — nagyobb hatékonysággal végezhetik munkájukat, ami mellesleg nem merül ki a könyvek kölcsönzésében, tusa a könyvtárak és a könyvtárosok köré gyakorta szerveződnek egyéb művelődési alkalmak a munkahelyeken. Természetesen a szakszervezeti kiadványok is legteljesebben ezekben a könyvtárakban lelhetők fel. Néhány szakszefvezeti könyvtár, mint például a tolmácsi ERDÖKÉMIA könyvtára — tanácsi könyvtár hiányában — gyakorlatilag területi funkciót is betölt. Másutt viszont azért nem létesítenek letéti vagy fiókkönyvtárat a munkahelyen, mert a dolgozók köztudottan rendszeres látogatói a helyi tanácsi könyvtárnak. Vannak dolgozók, akik munkahelyük és lakóhelvük könyvtárának egyaránt tagjai, de ahol van munkahelyi könyvtár ott a dolgozók túlnyomó többsége kizárólag ezt veszi igénybe. Már csak ezért sem lehet vitatni a szakszervezeti könyvtárak létjogosultságát. Ezek hiányában szinte bizonyos, hogy érzékenyen csökkenne a „könyvközeiben elő” dolgozók száma. Márpedig a feladat jelenleg épp e létszám további növelése — híven a szakszervezeti könyvtárak eredeti céljához. P. K. 3 Karol Drexler kiállítása Karol Drexler festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Népköztársaság útján, a Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. A kiállítóterem falait a művész mértéktartó szín- világú, realista festői látásmódú képei töltik meg. Hétköznapjaink, környező világunk apró részletei a témái. Falusi tájak, virágzó fák, zöl- delő domboldalak. Témában, látásmódban a mi alföldi hagyományainkhoz közelállók a festő hangulatos, a természet szépségeit megragadó alkotásai. Karol Drexler kiállítása június 4-ig tart nyitva. Kunyhó a szőlőben (Az alábbi forgatókönyvet ingyen és bérmentve felajánlom, lapunkon keresztül, a „Váci búcsú” rendezőinek, mert mint a tévéhíradóból és minden valamirevaló lap? hirdetéséből közismert, egyrészt megérkezett Ferihegyre szép felesége kíséretében Sando- kan, a tenger tigrise, másrészt ő lesz, ki tudja miért? a váci búcsú fő atrakciója, de nem szeretném, hacsak mutogatnánk, mint valami csodabogarat stb.). Sandokan (alakítója Bedir Kabi, a magyar gyerekek és a képes trikót bóvlizó hazai kisiparosok-butikosok védőszentje), bambusznádból font gályáján kalóztársai társaságában lefelé csorog a Dunán. Bécsből jönnek, ahol rajtaütöttek a Mariahilfer Stras- sén székelő „Grengrósz" nagyáruházon és százkét darab VIC Comodore 64 típusú számítógépet zsákmányoltak. A gépeket, mostanában divatos buggyant bő gatyákba és lenge blúzocskákba csavarva csempészték át a vízivámon, ahol pedig Sandokant egy éber devizavadász kiszúrta, és még a turbánját is ki kellett fordítania. Sandokan: (mereven maga elé nézve) — Utálom a. gyarmatosítókat. .. Etek kötött a TALLÓZÓ Sandokááán... magyarok között, van belőlük legalább néhány? Alvarez, aki alvezér (szivarozva) — Sajnos, vezérem, a magyaroknak soha nem voltak gyarmataik, a legtöbb, amire jutottak, a K. u. K, útláp volt e tekintetben... Viszont itt is élnek paraziták. Rajtuk üthetünk alkalmasint. (Képváltás) A váci búcsú főhadiszállásán összeül a „kenyeret és cirkuszt” brigád, amelyben főállású álhumoristák és disznó vicceket gvártó műanyagagyú kisiparosok egyesültek erre az alkalomra, hogy végre az idén is megszedjék magast. Főrendező: — Titokban iderendeltem Sandokant, hogy legyen valami bámulnivoló ebben a cifra bi sütni n, de valaki megmondhatná végre, hogy mit kezdjünk vele! Nagy Bagó kinevezett főhumorista: — Elmondhatná az „ej mi a kő tyúkanyó kend..kezdetű Sekszpir- versel. Főrendező: — Ne tépd magad Nagybagó, a Sandokan déli gyerek. Nem tud magyarul. Nagy Bagó: — Mit számit az? Én talán tudok...?! Na, ugye! A jö, hogy röhögjenek a népek. (Mesmeg csak képvóltás) Sandokan és vezérei egy füst alatt. Sandokan: — Üssünk rajta a nyavalyás maszekokon, azt írta a dédikém, aki ide származott az évszázadokkal ezelőtt Indiából útnak eredt testvéreinkkel, és akiket itt hátrányos helyzetűnek neveznek, hogy „gyere Bandi nyugodtan, vannak még társadalmi különbségek, és vagyoni eltérések, néhány vastag bőrűt megcsapolhatsz nálunk is. . .” Alvarez (bagót rágva): — Vezérkém! Nem akartam előre megmondani, de nekünk itt érvényes szerződésünk van a váci népszórakoztató KFT-vei... Fel kell lepned. aranyapám! Sandokan: — Elmondom az „ej mi a kö tyúkanyó kend...’' kezdetű ind verseli Alvarez: — Azt a versel Puskin írta és különben sem tudod kívülről... Sandokan: (a szeme villámokat szór, felgyújtja a gályát, a tüzet a közelben le; ben álló basaharci önkéntesek társadalmi munkában eloltják, viszonzásképpen Sandokan átad két Com odorét a helyi általános iskola jelenlévő matektanárnőjének, aki viszonzásképpen erősen szá- joncsókolja, egy nem Revlon típusú aiakrúzzsal a száján, amiből újabb bonyodalmak lennének, ha lenne hely és idő azt is leírni, de nincs, mert közeleg a lapzárta...) — A Tenger Tigrise nem mondhat olyan verset, amit tud. Az nem kunszt te fehér bőrű apacs.. .! (Újabb képváltás) Az Apálya nevű gálya kiköt Vác térségében. Ünneplőbe öltözött úttörök sorfala között ellépdel Sandokan. egyenesen a búcsú vezéri sátrához közelít. Többen megcsókolják a ruhája szegélyét, ő maga számítógépeket hajigái k?.t marokkal a népség és gyülekezet között, majd fellép az előre odakészített emelvényre. Jobbján a Főrendező, aki fejben kiszámítja — mire lehet ezek után számítani, balján Nagy Bagó Endre kinevezett főhumorgyilkos-jelölt, első számú közkedvence a drasz- tikumot fogyasztó nagyközönségnek, mint olynannak. Sandokan: (széttárt karok» kai áldást osztva) — Üdvözöllek benneteket kedves osztrák testvéreim, most jövök a fővárosból, ahol dicsőséggel végeztem kalózként, de ide, kedveseim, mini jóbarát jöttem. Nagyon szeretném elmondani nektek az óhindből átvett „ej, mi a kö tyúkanyó kend...” kezdetű verset, hogy ne csak nézzetek, lássatok is engem. (Elmondja a verset, amit előre legépelve átadtak neki fonetikus ószanszkrit nyelven). A tömeg magára húzza valamennyi Sandokan-trikójat és boldogan beveti magát a Duna szennyezett vizébe. Sandokan a parton áll és Alvarez társaságában elosztja a bevételt a Főrendezővel: „egyet nekem, egyet neked.. (T, Pataki) NQGRAD - 1984. június 3., vasárnap
