Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

BESZÉLJÜK MEGI Pont kerül az i betűre Március utolsó előtti szom­batján jelent meg Csics György Az elveszett harmó­nia után című írása a NÓG- RÁD hasábjain. A cikk kez­detét jelentette annak a vé­leménycserének. amelyet la­punk az Elveszett harmónia című írásom kapcsán kezde­ményezett. A megyénk ama­tőr színjátszását taglaló hoz­zászólások ünnepi, hét végi számainkban jelentek meg. Meglehetősen sokan vállal­lak, hogy véleményükkel a sa.itó nagy nyilvánossága elé lepnek, és megosztják tapasz­talataikat a közösséggel.. Az elmúlt hetekben szót kért és kapott az öntevékeny színját­szómozgalom szinte minden rendű és rangú képviselője, az aktív színpadi rendezőtől kezdve, az állami irányítás­ban dolgozón keresztül a népművelőig mindenki. A vi­ta résztvevői őszintén, nyíl­tan, az ügy iránt érzett fele­lősségtől és tenni akarástól át­hatva nyilatkoztak meg. Egy­úttal teljesen demokratiku­san: senki gondolatait nem korlátoztuk, senkinek nem írtuk elő, miből, mennyit mondjon. Mindenki tudására, lelkiismeretére bíztuk a je­lentkezést. S ebben, legyen valamennyi hozzászóló dicsé­retére, nem csalatkoztunk. A vita most már eljutott arra a pontra, amelyről to­vább már csak értelmetlenül folytatható. Ezért szerkesztő­ségünk, megköszönve az ed­digi hozzászólásokat, bíráló és építő szavakat, tanácsokat, úgy döntött, hogy lezárja az amatőr színjátszásról kibon­takozott eszmecserét. Ügy gondoltuk, akkor cselekszünk helyesen, ha a lezárást is de­mokratikusan, a témában a legérdekeltebbeknek a meg­szólaltatásával fejezzük be. Vagyis egy kerekasztal-beszél- getést szervezünk, ahol új­ként vagy ismételten a meg­hívottak elmondhatják véle­ményüket a mozgalomról. Kerekasztal-beszélgetésünk három témakört jár körül. Egyikként a NÓGRÁD ha­sábjain folyó vita milyensé­géről szeretnénk szót válta­ni, másikként az amatőr szín­játszómozgalom tényleges mai helyzetét kívánjuk ösz- szegezni, harmadszor meg akarjuk válaszolni a hogyan tovább kérdését. S felsősor­ban — noha mindegyik té­makör érdekel — az utolsó­nak jelzett kérdéskomplexum­ban igyekszünk minél mé­lyebb megalapozottabb be­szélgetést folytatni. Ugyanis — megítélésünk szerint — ezzel járulhatunk a legin­kább hozzá az öntevékeny szinjáiszómozgalmunk jelen­legi állapotából való kilábo­láshoz, s ezek a vélemények, javaslatok vezethetnek el a mozgalom reálisabb önérté­keléshez, kísérleteinek, törek­véseinek kiteljesítéséhez, ad­hatnak egyben ösztönzést, lendítő erőt és hitet a továb­bi munkához. A kerekasztal-beszélgetést alkalmasnak találjuk részben a lapban folyó vita lezárásá­ra, részben a további medi­tációkra. Szándékaink sze­rint ezzel a tettel kerül fel az i betűre a pont, érezhet­jük úgy, hogy részünkről nem volt haszontalan ennek a vi­tának a véghez vitele. Az amatőr színjátszásról folyó kerekasztal-beszélgetést július első napjaiban folytat­juk le, es a július 7-i, szom­bati lapszámunkban közöljük. Reméljük, érdeklődéssel fo­gadják mindazok, akik ed­dig is kivételes figyelmet fordítottak a sajtóban zajló vitának, továbbá azok, akik elméleti vagy gyakorlati meg­fontolásból közelebb szeret­nének kerülni a színjátszó­mozgalomhoz. Sulyok László Mikus Sándor: Ülő asszony Pedagógusok megbecsülése Ez év szeptember 1-r.öI a Szovjetunióban foko­zatos. nagymértékű — 30—35 százalékos — fizetés- emelést kapnak a pedagógusok és az oktatásügy­ben dolgozók. A f» millió embert érintő évi 3,5 milliárd rubel értékű intézkedés szoros kapcsolatban áll a Szov­jetunióban most bevezetésre kertilő iskolareform­mal, amelynek kidolgozásában 120 millió ember vett részt, a tervezet megvitatása jelenleg is fo­lyik. A szovjet iskolareform célja, hogy az oktató­munkát új minőségre emelje, biztosítsa az általá­nos műveltség magasabb szintjét, a felnövekvő nemzedék állampolgári aktivitását és szakmai ori­entáltságát. A reform keretében korszerűsítik az egész iskolai oktatási folyamatot, ezen belül vala­mennyi általános tantárgy oktatását, de a legfon­tosabb. hogy a reform az ifjúság általános közép­fokú oktatását kiegészíti, szakmai képzéssel. A feladat megoldásában a legfontosabb szerep természetesen a tanárnak jut. Elismerve a, tanítók, tanárok, nevelők nagy felelősségét a felnövekvő nemzedék nevelésében és oktatásában, a reform figyelembe veszi az oktatók munka- és életkörül­ményeinek (anyagi, erkölcsi, szervezési) jelentős növelését, munkájuk jelentőségének és tekintélyé­nek emelését. Napjainkban a Szovjetunió f>8 egyetemén, 201 pe­dagógiai főiskoláján, 4G'4 tanítóképzőjében (ez utóbbiakban főleg alsó tagozatos tanítókat és óvó­nőket képeznek) folyik pedagógusképzés. A re­form következtében megiíő a pedagógusok iránti igény, a pedagógusképzés pedig tökéletesedni fog. Munka és tudás, művelődés és emberség Egy megyei mozgalom újabb lépései A nyolcvanas évtizedben új művelődési formaként jelent­kezett megyénkben a Munka és művelődés elnevezésű kulturális mozgalom. Ütrabo- csátói között a Szakszerveze­tek Nógrad megyei Tanácsát, a KISZ megyei bizottságát, a Hazafias .Népfront megyei bi~ zotlságát és a József Attila városi-megyei Művelődési Központot tarthatjuk számon. Az indíték pofon egyszerű: a megváltózott körülmények kö­zött olyan művelődési formák kialakítása, amelyek vonzóak az emberek, a nagy tömegek számára, tovább viszik a het­venes évek központi doku­mentumainak szellemét, gaz­dagítják kulturális életünk pa­lettáját. Persze amenyire egyszerű az indíték, annyira nehéz a meg­valósítás. Az ötlet — most már nyugodtan mondhatjuk: mozgalom — kidolgozóinak számos problémával és tenni­valóval kelj ugyanis törvény­szerűen szembenézni. Hiszen a munkát és a művelődést — melyeket a szemlélet sokáig különállóként, összeférhgtet- lenként kezelt — kívánják kö­zös nevezőre hozni, azaz úgy akarnak műveltetni, szórakoz­tatni, hogy az egyén épülése mellett jusson a haszonból a munkahelynek, a közösségnek is. A hétköznapok nyelvére fordítva a dolgot ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy ismeret­ből ne csak Kovács Pista gaz. dagodjék hanem Kovács Pista munkahelye is (például az üzemi demokráciáról szól­va). Aki azonban úgy érzi, hogy a két dolog, mármint Kovács Pisla és a munkahely épülé­se két ellentétes dolog, merő­ben téved. Magunk is csak a jobb, pontosabb megértés okán választottuk ketté. A valóságban ezernyi apró szál­lal kötődnek egymáshoz, és ami nem jó az egyiknek, az rossz a másiknak is. Gondol­ják el: ha K. P. beteg, az nem puszta magánügy, abból hátránya, netán kára van a munkahelynek is. A dolog ugyanígy áll fordítva: a mun­kahely gyengélkedése hat a dolgozóra, mondjuk a közér­zetére, a fizetésére, prémiu­mára. Szerencsére ezeket az ösz- szefüggéseket mind többen is­merik fel, tudják — gazda­sági vezetők, középkáderek, munkások egyaránt. Az 1984—85-ös Munka és művelődés megyei mozgalom­ban a korábbinál többen vesz­nek részt. Ügy tűnik, érdemes volt. az eredetileg teljesen köz­pontosított tevékenységet de­centralizálni, a korábbinál erőteljesebben, aktívabban bevonni a szervezésbe, lebo­nyolításba a körzeti közpon­tok meghatározó helyzetű mű­velődési intézményeit. így te­hermentesült a megyei műve­lődési központ, több ideje jut a tartalmi munkára, tanács­adásra, koordinálásra. A he­lyi kultúrházak pedig hatéko­nyabban képesek mozgósítani területükön az embereket, hi­szen együtt élnek, gondolkod­nak velük. idén 365 szocialista és mun­kabrigád vállalta, hogy részt vesz a mozgalomban. Az aláb­bi közlés nem pusztán a hely­ségre, hanem egyúttal a von­záskörzetre is értendő: Sal­gótarjánból 185, Bátonytere- nyéröl 63, Balassagyarmatról 57, Pasztáról 42, Rétságról 10 és Szécsényből 8 brigád ne­vezett. A közös munka áprilisban kezdődött. A szervezők kü­lönböző feladatokat, javasla­tokat adtak a résztvevőknek A feladatok sokrétűek. Van­nak köztük filmlátogatások éppúgy, mint kirándulással egybekötött múzeumlátogatá­sok, vagy könyvolvasás, rejt­vény. Hiszen a törekvés el­sődlegesen nem az, hogy mi­nél kevesebben tudják telje­síteni az előírásokat egy idea­lista. maximalista elképzelés jegyében, hanem éppen az el­lenkezője; sőt továbbmenve: mindazt szórakozva, egyre in­kább belső indítékból, meg­győződésből, kedvtelésből te­gyék. \ A művelődési mozgalom operatív bizottsága eddig két­szer tanácskozott, s már meg­jelentette első tájékoztató, inspiráló füzetét — a követ­kező már újság lesz —, a Segíthetünk?-e t. A tapasztalatok tanúsága szerint a megyei mozgalom be­indítása nem nélkülözte a problémákat. A legtöbb he­lyen a kijelölt filmek meg­tekintésével volt baj. Balas­sagyarmaton történt, hogy ké­sett a megígért film, ezért el­kezdtek vetíteni egy másikat. Aztán hamarosan megérkezett mégis, és gyorsan kicserélték a kópiákat. Nem csodálkozhat senki sem, ha morgott a kö­zönség, és a történteket nem viccnek, hanem durva „szóra­koztatásnak” vette. Pásztoa pedig este nyolc órától vetí­tették a filmeket, így nagjmn sokan — hiszen nagy - szám­ban vidéken laknak — képte­lenek voltak megnézni az ajánlott produkciókat. A hiányosságok megszün­tetéséről — tudomásom sze­rint, egyébként erre ígéretet is tett a képviselő — már in­tézkedett a megyei moziüze­mi vállalat, egyben megtogal- mazta maga számára a tanul­ságokat is. Az első hetek azonban — igazságtalanok lennénlj — cm kizárólag a moziüzem számá­ra szolgáltattak tanulság ml. Ök egyébként is későn to­tale megbízatást a kívánt. El­mekre. Több dolog meg ■'■v- lelendö a megyei, körzeti -irá­nyítóknak, koordinátoroknak is. Mindenekelőtt egy-egy prog­ram, feladat előkészítés-re kell nagyobb figyelmet fordí­tani. Valamely rejtvényben félreértés, időbeli pontatlan­ság. minőségi kifogás ugyan­is a résztvevők tömegeinek rokonszenvét, bizalmát nyir­bálhatja meg. kedvszegett em­berekkel pedig mozgalmat nem lehet csinálni. Aki részt -vesz ebben a mozgalomban „fent és lent”, annak pontosan kell tudnia: mit akar. mit kap. Ne akar­junk anyagi hasznot akkor, amikor mi forszírozzuk a rész­vételt (ilyen törekvéseket me­lengettek a sportversenyek ki- fundálói). A Munka és mű­velődés mozgalom nem üzlet — kulturális tett. Az értéke­sek fajtájából. Vigyáznunk kell rá, segítenünk. * ..A mozgalmon belüli lehe­tőség kínálja kapuit a most még félénk, magányos embe­rek és a már összeszokott kol­lektívák előtt” — írja Lőcsei Lászióné, a salgótarjáni BRG gyáregység Vídia Szocialista Brigádjának vezetője a moz­galom kiadványának első számában. Ö és társai vilá­gosan látják a célt: megte­remteni a munka melletti, közösségi művelődés és szó­rakozás’ alkalmait, amelyek megismertetnek, közeibe hoz­nak más vállalatok dolgozói­val, kollektíváival. Tudás és emberség — mond­hatnánk igy is. Megértenénk. S. L. VILÁGAINK „Mit tud ez az osztály az osztásnál némi zaj-baj ké­zi , mindenkori nyolcadik osztály — á, vagy be, vagy cé, teljesen mindegy — azó­ta szétszóródott, elballagott, szanaszét vitte a „végzősok végzete” mindenféle más is­kolák környékére. Elvitor- 1 áztak a gyerekek. Mint an­nak a virágnak a termése, melyet felnőtt fejjel is szí­vesen fújdogálunk ritka pil­lanatokban. Hogy aztán mi­lyen talajra hullanak; lesz-e belőlük és általuk újra olyan csapat, új társakkal, mint amilyenekké váltak a közös évek alatt? Nagy kérdés és a teljesítményre sarkalló világ­ban, azon a másik, „közép­fokú szinten” talán nem is a legfontosabb. Bizony kár ér­tük. Hogy szerteszét szálltak — ki tudja mire? Mátraballán harangoznak. Már jó ideje húzzák lehet úgy tíz perce, hogy a rendes déli harangszót eleresztette a ballai harangozó(né), de még végig sem húzta amúgy isten igazából — a közeli presszó­ból az osztály fele fürgén és csendesen átfut a szépen szi­táló esőben a szomszédos templomba, harangozást néz­ni. Utánuk reppen a tanári figyelmeztetés „de aztán min­denki csendesen viselkedjen odabent...” — feleslegesen, in­kább csak a szabály kedvé­ért. Ezek a gyerekek megta­nulták, és egymást is megta­nították arra, hogy az „osz­tály fejére szégyent ne hoz­zunk”. Zúg a harang, már vagy negyedórája, utolja-a ta­lán a török kiűzésekor bon-* golt ilyen hosszú ideig. Az­tán csend lesz. A babaiaknak fel sem tűnt semmi. Telik az idő, a Derecske felé tovább- indulás időpontja is közel van már (az osztály négyna­pos kerékpáros túrán jár a tanév legvégén Tarjánból in­dulva), jönnek az első vissza­térők, újságolják a nagy szen­zációt, sőt szenzációkat: „a néni megengedte mindegyi­künknek, hogy harangozzon... Az Attila meg orgonái, a «fürelizt» játsza... és a Him­nuszt is...” Ezen aztán min­denki kellően meglepődik, hogyan? Attila tud orgonálni? Hiszen soha sem járt zenére, sohasem mondta... Pedig ez a társaság már óvodába is együtt járt, négy évet aztán eltöltőitek felsősként is egy osztályban, Attilával az „örök­mozgóval” is mennyi baj volt mindig — most meg minden átmenetet mellőzve a him­nuszt játsza orgonán a mát- raballai templomban, meg a „fürelizt”, aimi csak súlyosbít­ja a helyzetet. Hát ki gon­dolta volna, ki tudná utána csinálni, hát nem fantaszti­kus? Hogy „mi mindent tud ez az osztály?!” Jön aztán a zenevirtuóz is az osztály lányainak koszorújában, sze­rényen bezsebeli az átmeneti hódolatot a csapat részéről „ugyan, semmiség az egész... menjünk tovább, közel van mát Derecske”. Eshet az eső — mit számít az? „Eláztatok?” — kérdezik azok a lányok (néhányan vannak mindösz- sze) a derecskéi MÁV-üdülő száraz teraszán áesorogva, akik nem tudnak kerékpároz­ni — őket kocsival vitték előre — a befutó nyolcadik á-tól. „A, dehogy...” harsan a kórus és felszabadultan rö­hög a csuromvíz gárda. Irigy­lésre méltóan vizesek és sá­rosak a teraszról nézve. Mit tud ez az osztály? Mennyi érték van gyereke­inkben?! A terv csak nagy körülte­kintéssel valósulhat meg. Az üdülő konyhájába csak fiúk mehetnek be ezen az estén. A lányok (ők vannak több­ségben) kitiltattak onnan, al­kalmi őrök vigyázzák a kony­haajtót és keményen ellen­állnak minden nőnemű kí­váncsiságnak, hogy „mi fo­lyik odabent?” De az illatot nem lehet kulcsra zárni, ha­mar kiderül: a fiúk sütik a palacsintát, keverik a bele­valót, a túrót, a lekvárt, vi­szonzás ez a somlói galuská­ért, amit az osztálybulin a lányok csináltak a fiúknak és persze mindenkinek. Legjobb lett volna eltávolítani a lá­nyokat egy ideírj mert így letkezik, hiszen ki győzi két lángról frissiben ezt a „majd­nem lányosztályt” kielégíte­ni sütnivalóval. Jani keverte a tésztát, Öcsi és Csaba mind a kétszázat!!) amit megsüt­nek, a levegőben megfordít­ják, mert ezt így kell, enél- kül smaíu lenne az egész. Kétszáz palacsintaszaltó? Ha belegondolok, hogy fél évszá­zad alatt egyetlen egyet sem sütöttem ebből a tésztából (meg persze másból sem) ma­gam is máshogy nézem őket... „Hát fantasztikus, mit tud ez az osztály!” A Kanázs-várról mindent megtudunk, amit helyben le­let. Az út odáig a vasúti sí­neken vezet egy darabig, az üdülő gondnoka egyben a de­recskéi állomás főnöke is, el­igazítást tart mikortól med­dig lehet a síneken vész nél­kül közlekedni, mire kell vi­gyázni stb. A vár egyetlen toronymaradvány, erős dom­bon (hegyecskén) magasodó felkiáltójel, erdővel körülfog­va. Meredeken kanyargós ös­vény vezet fel egészen a ro­mig, de mert valahogy hátul ragadok és a csapat eleje ön­tevékenyen vezet — a leg­meredekebb oldalról vágunk neki a felfele ólnak. «A ya» rosi had fújtatásmentesen fel­galoppozik a sűrűn erdős ol­dalon, hiába nem így képzel­tem, ezen már nem lehet változtatni ;,ki vezette az osz­tályt?” —, hát persze, hogy egy „hegyi lány”, a Somos­kőújfalui Edina. Nehezen lep­lezem a kifulladásomat, ka­póra jön a minap kimarjult bokám és becsszóra magam­ba szállók odafent „miért féltjük mi annyira gyereke­inket, miért hisszük el róluk, hogy gyengék, meg ügyetle­nek kicsit, hiszen bevennék a varat, ha meg állna, teljes pompájában...” Fent aztán olyan panoráma fpgad ben­nünket, hogy leírni egysze­rűen lehetetlen, elvitatkozunk azon a fiúkkal, hogy miért nem a szomszédos, magasabb csúcsra építették a XIII. szá­zadiban ezt a Kanázs- (egyes iratok szerint Kanász) várat, ami, míg állt, az egri és to­vább, a felvidéki várrendszer része lehetett. Onnan könnyű belőni a hegyet ágyúval, for­dítva nehezebb lenne, de az­tán jön is a „stratéga” vála­sza ott helyben — az ágyúk későbbi dolgok. Itt fent még­sem tud sokáig (félóráig sem) nézelődni a csapat, bármi­lyen fenséges a látvány — nem mozog! Ha a tévéről ideszáguldana Szandokán va­lamennyi lovasával, vagy ha a sziuk támadását figyelhet­nénk színesben, vagy a de­recskéi nem létező postavo­nat rablására szerveződne odalent egy csapat kicsapott cowboy — az persze más lenne. Akkor még ülnénk egy darabig a készülék!?) előtt, de így? Csaba az esti tévéműsorhoz, amelyet az üdülő klubjában figyeli az osztály, saját készítésű borzagitalt szolgál fel. Még délután leszedte a környék fehérbodza termését, citromos vízben, nagy tálak­ban beáztatta a tányérszerü virágot, megcukrozta, de csak enyhén, és kész. Mindenki ezt issza, mondja ugyan a „szer­ző”, hogy „negyvennyolc órát állni kellene, akkor lenne az igazi...”, de ki veszi ezt most komolyan? Isszuk az osztály italát. Mert persze ez is kö­zös, aki itt tud valamit, azt az osztály íemészetes módon magába építi. így van ez a karatéval isi öcsi félmeztelen, komoly tár­saival (a fiúk nagy részével) edz a karatebemutatóra a klubban, másnap délelőtt — a bemutató óriási siker. És ha még lenne néhány nap. Néhány év. Mi minden kiderülne. Hogy mit tud ez az osztály! T. Pataki László felQGRÁD - 1984. június 30* szómból 7 *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom