Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

Bakancsban és mezítláb Futni nehéz... napozni könnyű... a térkép még könnyebb, de eligazodni rajta...? A tájékozódási futás egy-egy pillanata. Én nézem..., hogy te hogyan építed a sátrad. mindenki loiazente a sátorfáját. Vége. Viszontlátásra Salgótarján! Végei ériek az idei ODOT eseményei AZ ORSZÁGJÁRÓ DIA- lúl rávarázsolják a trikók­KOK országos találkozó­jának résztvevői tegnap es­te a salgótarjáni kemping­ben és a tóstrandon fel­ütött sátrak környékén bú­csúztak egymástól, a házi­gazdáktól. Az elmúlt négy nap alatt az ország legkü­lönbözőbb tájairól több mint kétezer középiskolás érkezett. Megdolgoztak ér­te már előzőleg derekasan, hiszen a megyék az ODOT- ot megelőzően selejtezőket, döntőket rendeztek, Salgó­tarjánba — ahol több mint tíz esztendeje már volt ugyanilyen rendezvény — a legjobbak jutottak el. Az érkezés? Tele vára­kozással, némi izgalommal, hogy megerednek-e az ég csatornái. Aztán az időjá­rás kegyeibe fogadja a résztvevőket. A város ha­tárában ott vannak a foga­dóbizottság tagjai, a patro­nálok. Reguly Andrea pél­dául a salgótarjáni Madách Gimnázium tanulója, a Tol­na megyeiek mellett tüs- téntkedik. A pásztói gim­nazisták: Andrásira János és Valek Attila a zalaiakat és a komáromiakat fogják közre. — A mozijegy beszerzé­sétől a melegvíz-szolgálta­tásig igyekszünk mindenre figyelni, mert nekünk is jólesik, ha gondoskodnak kényelmünkről — jegyzi meg Attila. Félórányi sza­bad idejük jutott, mert a csapatok a tóstrandi pálya környékén a természetjáró akadályversennyel gyür- kőznek. No, nem minden­ki, mert a Komárom me­gyei altáborban néhányan fürdőruhára vetkőzve süt­kéreznek. — Elégedettek vagyunk, s ez látható is rajtunk — fogad Metzger Gyula, az altábnr vezetője. — Sze­rencsénk van a jó idővel, meg aztán maga a környezet is csodálatos, emlékezetes volt a megnyitóünnepség, szóval, minden a legnagyobb rendben, a kulturális prog­ramok is színvonalasak ... A komáromiak az orszá­gos találkozót megelőzően, Tatán tartották a megyei ODOT-ot. Szakács Judit, a helyi Eötvös Gimnázium hallgatója is részt vett a rendezvényen, Salgótar­jánról pedig minden bi­zonnyal kedves emlékekkel tér haza. — Ma volt a városisme­reti verseny. Jártunk a Kemerovo-lakótelepen, fel­kerestük az öblösüveggyá­rat, ismerkedtünk a város- központtal. Nagyon tetszett — meséli a délelőtt történ­teket. A kempinget- keresztül szelő út két oldalán sátrak és pavilonok. Varga György, az EXPRESS If­júsági és Diák Utazási Iroda megyei vezetője és munka­társai különös gondot for­dítanak arra, hogy a me­gyét propagáló brosúrák­ból, térképekből elegendő álljon rendelkezésre, s nem rest beállni a pult mögé. ha éppen összeszalad ki- ;ebb csoport. Az Ifjúsár»5 lapkiadó Vállalat pavilon­ja előtt friss újságokat kf- nálnak. szemben az alkr’- mi postahivatal működük, egy sátorban az OPOT- emblémát pillanatokon be­ra, pólókra. A táborvezetőség épüle­tében ugyancsak nagy a sürgés-forgás. Pintér Lász­ló, a KISZ Nógrad megyei bizottságának titkára, a táborparancsnok figyelme mindenre kiterjed. — örülök, hogy végül is — ezt a máshonnan érke­zettek mondták — sikerült tisztes feltételeket teremte­nünk. Sokan dolgoztunk érte. Rengeteg segítséget kaptunk a társszervektől, a salgótarjáni gazdasági egy­ségektől, s természetesen a KISZ alapszervezeteink ve­zetőitől. Csapatmunka ez a javából — jegyzi meg és máris robog tovább, mert a hangszóró közli: telefo­non keresik. A segítők kö­zött ott vannak a fegyve­res testületek tagjai is. Szakmár Rezső, az MHSZ megyei szervezetének titká­ra a következő nap rész­leteit beszéli meg. Má­kos Márton őrnagy, az egyik Heves megyei egység parancsnoka már melegítő­ben, ami arra utal, hogy rendben mennek a dolgok. — Itt vagyunk megint — mondja, célozva az EFOTT rendezvényére, ahol a ka­tonái, miként az idén is, példásan látták el a vállalt feladataikat. Telefonköz­pontot rendeznek be, szín­padot építenek, meleg víz­ről gondoskodnak, eszkö­zeiket készséggel bocsátják a szervezők rendelkezésére. Feltűnik . a sátrak között Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, aki rövid terepszemle után, lát­hatóan elégedett. Reggel hattól harsognak a hangszórók. A stúdió ve­zetője Nagv Károly, ki tud­ja hányadik üzenetet köz­vetíti. — Hoztunk magunk­kal kétszáz órára való disz­kózenét, régieket és frisse­ket, tehát műsori.smétlé.s nélkül akár két ODOT is következhetne részünkről. — Hogy sikerült a tájé­kozódási futás — érdeklő­dik Zentai Józseftől, a pász­tói Mátraaljai Ál’-mi Gaz­daság szakosztál' zetöjé- től, aki kollégáival még a hajnali órákban is számol­gatott. — Az idén még ilyen nagy verseny nem v >lt az országban. Több mű-it ezer- háromszázán indu't’k a különböző korom! "''-okban. Pénteken a diákok nagy szomorúságára lezajlott a tábor búcsúestje is. 1 Cím­cserék, ígéretek, a viszont­látás reménye. A házigaz­dák is fellélegezhettek, hi­szen néhány apróbb zökke­nőtől eltekintve, a szerve­zésből jól vizsgáztak. Ma reggel, ha szomorúan is, de a csoportok autóbuszokra, vonatra szállnak, még egy utolsó pillantást vetve Sal­gótarjánra azzal a remény­nyel, hogy ha nem is kö­zépiskolásként, de előbb- utóbb visszatérnek Nógrád megye székhelyére és festői környékére. A BAKANCS, az ODOT jelképe egy évig munka nélkül marad, de mint ki­derült: a középiskolások tornacipőben, mezítláb is remekül érzik magukat. Egészségesek, frissek és ki­tartóak .. .' M. SzabÄ Gyula Benczc Péter felvételei / l

Next

/
Oldalképek
Tartalom