Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
A jégeső elhárítása nyolcmillió hektáron KÄNYÄSI KEZDÉS „Frontátvonulás" után Képünkön a jégeső-elhárítő rakéta Lehet-e befolyásolni az időjárást? Bizonyos mértékig igen. Megakadályozhatják a jégesőt, vagy mérsékelhetik károsító hatását, sőt „derült égből” esőt is kiválthatnak. A Szovjetunióban csaknem nyolcmillió hektár fölött őrködik a jégeső-elhárító szol- gí'at. A megfigyeléseket rá- d lokátorokkal végzik, 10—15 k ométerenként pedig raké- tasllövőket állítottak fel. A jégeső-elhárítás egyelőre csak azokon a területeken kifizetődő, ahol nagyon gyakoriak a jégverések, vagy különlegesen értékes mezőgazdasági kultúrát termesztenek. Ugyancsak kísérleteznek mesterséges csapadékkiváltással azért, hogy a terméshozamot növeljék. Az egyik meteorológiai telepen a különböző felhőtípusoikat vizsgálják és kipróbálják a csapa- dőfckivállás különböző módjait. Szibériában erdőtüzek oltására késztetik a felhőket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy akkor és ott kapunk mesterséges esőt, amikor és ahol szükség van rá. Egy nemzetközi program keretében több ország tudósai dolgoznak a csapadéknövelési terv kidolgozásán. A kísérleteket Spanyolországban végzik. A szovjet szakemberek a rádió- lokátorokkal kapcsolatos feladatokat oldják meg. Eddig arról volt szó, hogyan kaphattunk a felhőzetből több csapadékot. De lehet-e derült égből esőt nyerni? Ezt vizsgálja az örményországi Szevan-tó par tján létrehozott kísérleti meteorológiai telep. Az esőt egy szupermeteotron nevezetű berendezés váltja ki, amelyet hat sugárbaj tóműből építettek. A forró légsugarak egy fúvókán keresztül, felizzott állapotban jutnak a légtérbe és mintegy három kilométer magasságba emelkednek. A felszálló áramlatok segítik elő a gomolyfelhő- képződést, majd az esőt. Kéményt bontó alpinisták A Tatabányai Hőerőmű Vállalat tatabányai erőművében néhány évvel ezelőtt kezdték meg, de rövidesen abba is hagyták az I. számú hűtőtorony lebontását. Most egy budapesti alpinistákból álló csoport folytatja a megkezdett bontási munkát, akik különlegesen nehéz körülmények között végzik munkájukat. A vállalkozók 3—4 tonnás darabokra szeletelik a .betonmonstrumot, s a tervek szerint július végére eltűnik az első hűtőtorony. A második írás-olvasás A civilizáció történetében a számítógépek megjelenése alighanem csupán a tűz birtokbavételéhez és az írásbeliség kialakításához fogható. Legalábbis egyetlen _ más találmány sem változtatta meg annyira munkánkat és mindennapi életünket, mint a komputer. Szemünk láttára alakul ki egy újabb írásbeliség: az elektronikus. Ez már voltaképp a második írni-olvasni tudás, amelyet manapság világszerte az emberek milliói sajátítanak el. A Szovjetunióban például tervbe vették, hogy a legközelebbi jövőben az iskolákban ugyanolyan figyelmet fordítanak arra, mint az elsőre, a hagyományosra. Ennek több oka van. Köztük gazdasági. Jelenleg ugyanis egy számítógép kiszolgálásával és programmal való ellátásával körülbelül 15 személy foglalkozik. Ezért a közgazdászok nam törnek ki örömujjongásban, amikor a szovjet népgazdaságnak szükséges számítógépek százezreiről, sőt millióiról, számuk szédületes növekedéséről van szó. A számítógép-állomány, kiszolgálásához embermilliók kellenök, noha a termelés munkaerőhiánnyal küzd. Ezért a Szovjetunióban arra törekszenek, hogy mindenki szakszerűen kezelni tudja a számítástechnikát, ami lehetővé fogja tenni, hogy megállítsák a külön kezelők számának szédületes növekedését. Elvben ehhez a szakmához mindenkinek értenie kell. Van olyan vélemény, hogy a mikroprocesszorok a legközelebbi jövőben gyakorlatilag az ipari és háztartási technika valamennyi válfajának agyává válnak. A mikroprocesszorok ára a hetvenes évek eleje, megjelenésük ideje óta több mint századrészére csökkent és évente 20—30 százalékkal olcsóbb. A Szövietimióban nagyon rövid idő alatt megszervezték a nagy és a szupernagy integrált sémák gyártását, amelyek minősége nem marad el sem a japán, sem az amerikai integrált sémák mögött. Ez egyebek közt lehetővé tette új iparág, a robotgyártás létrehozását. A Szovjetunióban 1984-ben csaknem 11 ezer robotot fognak gyártani. A mikroprocesszor-forradalom szorítása azonban nem A TÁRSADALMI FOGADTATÁS egyértelműen kedvező — így fogalmaztak az országgyűlési képviselők Nóg- rád megyei csoportjának legutóbbi ülésén, amikor — többek között — a negyvenórás munkahét bevezetésének eddigi tapasztalatait tekintették át. A széles körű érdeklődés teljes mértékben érthető. A Minisztertanács 1983. október 23-1 határozatának végrehajtása ugyanis ebben az évben körülbelül másfél millió dolgozót érint, többségüknél már meg is történt a rövidebb munkaidőre való áttérés. Június végéig például az iparban és az építőiparban csaknem általánossá válik a negyvenórás munkahét. A minisztertanácsi határozat végrehajtásának mostani állása lehetővé teszi a tapasztalatok összegezését is. Eszerint: a kedvező benyomások vannak túlsúlyban, akad azonban példa a gondokra is. A képviselői csoport ülésén is felidézték a dolgozók széles körét kedvezően érintő döntés végrehajtásának egyik alapelvét: az áttérés csakis önerőből valósítható meg. A feltétel tehát az, hogy a kieső munkaidőt saját forrásokkal és tartalékokkal kell pótolni. Ezzé! kapcsolatban figyelemre méltó tény, hogy a már rö- /id°bb munkaidővel dolgozó vállalatoknál eddig nem kékévé« problémát szült. Ám a megelőző ipari forradalmakhoz hasonlóan ez sem fogja megszüntetni az emberi munka szerepét és jélentőségét a társadalom bármely szférájában, mivel a fő termelőerő mindig az ember volt és maradj Ez örök érvényű igazság, ame'lyet sohasem fog megszüntetni a tudományos-műszaki haladás. N © 9 rült sor minisztériumi vétóra. A Nógrád megyei képviselők egyike felidézte az említett tanácskozáson, hogy e jelentős intézkedés végrehajtása két-három százalékkal csökkenti a munkaidőalapot. A mai gazdasági körülmények között pedig kétszeresen is indokolt a maradékkal való okos sáfárkodás. Az országos tapasztalatok szerint: ,.A kieső munkaidő- alapnak mintegy 50 százalékát jobb munkaszervezéssel, húsz százalékát a munkafegyelem javításával, 30 százalékát pedig más intézkedéssel, így a többi között a teljesítménykövetelmények szigorításával, munkaerő-átcsoportosítással pótolják.” A két-három százalékos csökkenés csak látszólag kevés, a termelésre fordítható kisebb munkaidő súlya akkor volna érezhető igazán, ha az egy dolgozóra jutó munkaidő- kedvezményt beszoroznánk másfél millióval. Korántsem véletlen tehát, hogy a képviselőcsoport ülésén is így fogalmaztak: a korábbinál is nagyobb fegyelemre van szükség mind a termelőüzemekben, mind a hivatalokban. S, HOGY A GONDOKBÓL IS idézzünk, elegendő a „per— Ez nem asszonyi dolog — rázza fejét' a frontmester a mereven álló bányatámok sűrejében. — A feleségnek nem lehet beavatkozni abba, hogy a férj a tiribesi, Vagy a kányási bányában keresi-e a pénzt... Jobban inkább az érdekli őket: mennyit. Geológiai (v)iszonyok Bányát válts! — mondták több mint két és fél száz tiribesi bányásznak az utóbbi hónapokban, s az emberek a jobb szenet adó kányási aknaüzemben folytatták erőpróbáló, fontos munkájukat. Bonyolultabb geológiai viszonyok, sikerekben szerényebb üzemi múlt s részben új emberi közeg várta őket. — ...ezek miatt nem nagyon örültek az átcsoportosításnak eleinte. — És most? — Ezt tőlük kérdezze meg — ajánlja Mihalik Sándor főmérnök. 23-as frontnak nevezik azt a mintegy száz méter hosszú homlokot, amelyen az egyik, egészében áthelyezett tiribesi brigád gyaluval fejti a szenet. — A nemrég nyugdíjba vonult Világosi József, brigádja ez; most Lakatos Ferenc a brigádvezető — közli Erhardt Miklós, az üzem egyik irányító műszakija. — A körülményeik itt attól nehezebbek, hogy a szénréteg fölött a márga vékony, s átengedi a vizet. Emellett a gyaluval való fejtéshez most szerzik a kellő gyakorlatot. Gargya Csaba szakvezető főaknász egy hevesi bányában kezdte a nemes szakmát, három éve keresi kenyerét Kányáson. Ö is átélte tehát a váltás megpróbáltatásait: — Az ottani bányát hamarosan bezárják — mondja a vékony, izmos szakember. — Most vagyok 36 éves, nem számolhatok arra, hogy nyugdíjba küldenek. Ezért átjöttem ide, feleségemmel, fiammal. Itt kaptunk lakást, maradni akarok... Utazott már szállítószalagon, igaz?... Akkor megyek előre — int, s könnyed mozdulattal rálép a gumihevederre. Pár másodperc után elsuhan a sötét ereszke mélye felé. Nem ez fájt... — Én már nem mennék vissza, maradok, ha már egyszer megháborgattak — y v e n ces szemléletre” utalni. A találó minősítés azt takarja, amikor semmilyen energiát nem sajnálnak az egyébként is megrövidített munkaidőtovábbi kurtítására. Tíz perc elegendő az ebédidőre, így számoljanak — érvel a dolgozó. S, ha e könnyűszerrel átlátható trükk teret kap, akkor még nagyobb lesz a hézag a papíron jegyzett és a valóságos — azaz, tevékenyen ledolgozott — munkaidő között. Ugyancsak a nógrádi képviselők tanácskozását idézve, a „perces szemléletet” vallók úgy osztanak és szoroznak, hogy pénteken lassan már be sem kell menni dolgozni. Nem egyedi példáról van szó. Ezt húzza alá a SZOT egyik titkárának minapi nyilatkozata is: „Voltak törekvések a pénteki munkaidő erőteljes lerövidítésére néhány helyen, de a felügyeleti szervek ehhez sehol sem járultak hozzá. A jelenlegi gazdálkodási és munkaerőhelyzetben mi sem támogatjuk ezeket a javaslatokat.” Mellesleg, a percekkel való zsonglörködést meg is lehetne fordítani. Ilyen egyszerűen és nyíltan: vajon hány óra a negyven óra ? Félő, hogy a legritkább esetben lenne éppen negyven, ment a legyint Márton Ferenc hozó, 52 éves omlasztáSi\ csoport- vezető. — Egy évem van hátra a nyugdíjig, addig itt maradok. Pedig gondolhatja, hogy az ilyeneknek esett a legrosszabbul az eljövetel. — Sokkal nehezebbek itt a körülmények? — Nehezebbek, de sokat javultak, mióta itt vagyunk. Akkor nagy volt a víz, sokszor úgy néztünk ki, mint az ürge, amit a cigány épp kiöntött. Ahhoz képest a mostani állapot istenes. Ezt ki lehet bírni, csak fizetnék meg az embereket... Az üzemmérnök fiú, asz- szisztens lány édesapja kilenc túlműszakkal együtt tizenkétezer forintot keresett legutóbb. Hasonló arányban veszi föl a pénzeket Bakos József 44 éves bányász is. — Gyerekkoromtól dolgozok bányában — közli a nem túl bőbeszédű férfi. — Tiri- besen tizenegy évet töltöttem. Ott talán jobban megkereste az ember a pénzt a kis létszámban. Balra másfél méteres szénfal emelkedik, csillogó, remek szénből. Alul kaparószalag húzódik végig a - fronton, közepén épp áll a gyalu, mellette lazán csüng a vonszolókötél. Jobbra az alumínium tárnok sűrű „erdeje” fut végig a front vonalán: három és fél száz méterre a felszín alatt., A gerendák, széntömbök akadályain túljutva a 23-as front végében jutunk Tajti József 47 esztendős frontmesterhez. — Úgy érzem, senki nem hátrált meg attól, hogy át kellett jönni — vallja a mester. — Nem ez fájt, hogy át kellett jönni egy másik bányába. Annak idején a visz- szafejiesztés, az vehette volna el, a kedvünket. Amikor olyanokat hallottunk, hogy nincs szükség a munkánkra. Ez a mostani átcsoportosítás nem probléma. Azzal „biztatnak” miniket: nyugodtak lehetünk, innen biztosan nem kell majd újabb bányába átmennünk. Gargya Csaba füzetet vesz elő, s feljegyzi az ellenőrzés észrevételeit. A szénporcs lapok híven őrzik a kemény bányászkezekkel fölrótt műszaki adatokat, információkat. Biztonságot szolgál az alaposság, sőt, ha kell: a szigorúság is. A bányászmunkában elengedhetetlen érték a fegyelem. Kerek harminc éve tapasztalhatja ezt Paál István 46 éves vájár: óra rövidített munkaidő is még tovább csappan — ilyen, vagy olyan okok miatt. S ezek között éppúgy megtalálható a vezetőnek felróható, szervezetlenségre visszavezethető „kényszerpihenő”, mint a hivatalos, vagy fél- hivatalos színbe öltöztetett, netán kapucédulával legalizált lógás. NEMCSAK ELHATÁROZÁS KÉRDÉSE tehát, hogy negyvenórás legyen a munkahét. Kinek-ikinek saját háza táján igen sokat kell még tenni azért, hogy a heti — intenzív munkával eltöltött — munkaidő legalább negyven óra legyen. A megoldásnak sok forrása lehet. A szervezettség és a fegyelem csák az egyik, mert átfogóbb intézkedésekre is szükség van. A képviselők tanácskozásán elhangzottak szerint további átrendezés várható a szolgáltatások rendjében és idejében is — igazodva a negyvenórás munkahéthez. A szándék jogos és időszerű, éppen a negyven óra kellő kihasználása érdekében. Mert a társadalmi elégedettséget kiváltó csökkentett munkaidő is tovább apad, ha a kellő szinkron NÓGRAD - 1984. iú — Dolgozni kellett ott is' itt is — hasonlítja össze aa előző és a mostani munkahelyet. — Ott nagy volt a por, itt meg vizes a bánya. Ott kettes telepet fejtettünk, itt ezért könnyebb a szén fajsúlya. Ez sokat számít a lapátoláskor is, máskor is. Már azt az öt évet lehúzom itt és elmegyek nyugdíjba. — Nehéz ezzel a gyaluval termelni? — Ilyen Tiribesen nem volt. Ez nagyon jó gép, jó vele dolgozni. Mért, amikor a gép rakodik, nem az ember, az mindig jó! — közli mosolyogva a szénporos képű férfi. Sok „jó szerencsét”-tel elbúcsúzván enyhe lejtésű sikló vezet k,j a frontról. Itt-ott emberek ügyködnek. — Azt mondja meg nekem — szögeződik a kérdés a főaknász mellének —, h- gy az hogy lehet: egy héttel korábban szóltam a szabadságért, mégse mehettem el? — Az úgy lehet — feleli a középvezető —, hogy a munkahelyre telepítve van harminc ember, s tegnap volt huszonkettő, ma meg huszonhárom. Az idős bányász megértőén fogadja az érvet, de azért elmondja: a fiával szeretett volna Pestre menni, mert a kölyök Opeljéhez alkatrész kell, s ott van a szakbolt. — Hát ezt egyeztetni kell..." — boronálja el a főaknász a dolgot. Kár volt kérdezni! — Itt van Jusztin Sándor fronlaknász, ő is Tiribes öl jött át — mutat Gargya Csaba egy javakorabeli, derűs arcú bányászra. A negyvenkét éves Jusztinról kiderül: 23 évet töltött Tiribesen. — Akkor biztosan örül, hogy végre elkerülhetett onnan... — Hát, ezt a kérdést ' kár volt feltenni! — neveti el magát a frontaknász. — Any- nyi sok jó baráttal, jobb körülmények között dolgozhattunk, és sok sikert értünk el. Tizenegyszer voltunk élüzem. Hogy örömmel jöttem el, azt nem mondhatnám. De azért itt is szeretnénk valamit felmutatni. Hogy tizenegyszer nem leszünk élüzem, amíg dolgozom, az már biztos. De azért kétszer-háromszor még szeretnék ilyet < elérni !... Molnár Pál hiánya miatt olt kell hagyni a munkát az élethez szorosan hozzátartozó szolgáltatások nélkülözhetetlen igény- bevétele miatt. A két-három százalékkal csökkent munkaidőalap jobb ki használásának természetesen még igen sok forrása van. Példának okáért: egyszer számvetést lehetne készíteni arról, hogy a különböző gyűlések és összejövetelek mennyi időt vesznek el a termeléstől. Egyszer és mindenkorra mindennapi gyakorlattá kellene már tenni az elvet, miszerint erre való a szabad idő egy része. Igaz, ehhez a szemléletnek is változnia kellene. Csakis így érhető el — az egyik nógrádi képviselő szavaival élve -1—, hogy senki se tekintse istencsapásnak a délután öt órát követő rendezvényt. Nyilvánvaló, hogy e jobbító szándékú, útkereső vélemények nem tekinthetők kukacoskodásnak. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor a dolgozók széles rétegeit érintő munkaidő-csökkenés előnyeit számba vesszük, a maradékkal való okos és ésszerű gazdálkodásra is törekszünk. Hogy át ne essünk a sokat emlegetett ló túlsó oldalára. Kelemen Gábor 30., szombat 3 s