Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
Nagy hajtás volt Feszültséggel terhes időszak után Vagy hozzászokunk, vagy., Tavaly már ízelítőt kapott a Budapesti Finomkötöttáru- gyár balassagyarmati gyárának kollektívája a tőkéspiac igényességéről. Becsületükre legyen mondva, ezzel kapcsolatos eredeti elképzeléseiket jóval túlszárnyalták, •jó munkájukkal elismerést vívtak ki saját maguknak és a vállalat egész kollektívájának. Az idén viszont ismét tapasztalhatták: a tőkéspiacok igényei igen magasak, a. határidők pedig egyre jobban szűkülnek. Ha továbbra is helyt kívánnak állni a kon- tkurrenoiaharcban, akkor sa- iiát jól felfogott érdekükben, igennel kell válaszolniuk a magas és rövid időre szabott követelmények teljesítésére, vagy... de erre ne gondoljunk, mert volt olyan időszak a gyár életében, amikor a folyamatos munkaellátottság* hiánya kényszerítette panaszkodó szóra az itt dolgozókat. Mindenki dolgozott . — És most? — Kivéve az év első hetét, »z azt követő időszakban nagy hajtás volt. Nagyon kis szovjet export kivételével az első négy-öt hónapban, egyfolytában tőkésexportra dolgoztunk — sűríti egyibe a magúk mögött hagyott időszak jellegzetességét Nagy Erzsébet, a pártalapszervezel titkára. — Bár az élőző évben már tudomásul vettük a tőkésigé- nyeket, és megtanultunk hoz- etá igazodni, az idén viszont » tavalyinál még nagyobb követelményt állítottak elénk. IWem az anyag- és kellékellátás ©kozott gondot. Az jobb volt mint tavaly ilyenkor. A technológia változott, ami együtt járt az aprólékos, nagy figyelmet kívánó, nagyon munka- igényes termékekkel. Ahol •újítani lehetett és kellett, ott azt megcsináltuk, ennek ellenére 70 százalékos átlagteljesítménynél nagyobb eredményt nem tudtunk elérni. — Vajon mi az oka ennek? — Amíg tavaly csak a legjobb dolgozók foglalkoztak a főkésexporttal, addig az idei 37 milliós éves program teljesítése már sorompóba állította a konfekciórészleg minden dolgozóját, az ügyeskezű- eket éppúgy mint a magas követelményekkel most ismerkedőket és a gyakorlatlanokat. De még ez sem volt elég, hogy az év első időszakában jelentkező tőkésigényeket maradéktalanul, s egyre szűkülő határidőre teljesítsük — válaszol a párt- alapszervezet titkára. — Majdnem végig — folytatja — szombaton és vasárnap is dolgozott csaknem az egész kollektíva. Először hosz- szú műszakot szerveztünk, aztán áttértünk a három műszakra. Es utóbbi megoldás jó irányba terelte a termelékenységet. Igen, a párttagok is kivették a. részüket a nagy hajtásból, többségük példamutatóan látta el feladatát, csupán egy akadt köztük, aki nem vállalta a mostani követelményeket. Emelkedett a kifizetett bér A magas munkaigényesség, a rövid határidők, az állandó nagyfokú figyelem, a rendszeres túlórázás feszültséget váltott ki a dolgozók között. Hamarabb csattant a szó, ingerlékenyebbé vált a hangulat. A gazdasági és pártvezetők ebben a felfokozott hangulatban is megőrizték türelmes, objektív, nyugodt magatartásukat. Tudták, hogy a lökéspiac kényszere elől nem térhetnek ki, akárcsak apárt- alapszervezet tagjai, akik helytállásuk mellett magyarázták a jelen helyzet objektív indító okait, ugyanakkor nem hallgatták eí kétségüket sem. Megkérdezték a gyár vezetőitől, hogy megéri-e nekünk ennyi túlórával, plusz- költséggel eleget tenni a tőkéspiaci igényeknek'. Ilyen körülmények között egyre nagyobb rangja lett a szabad időnek, különösen a többgyermekes édesanyáknak. Fokozta ezt a vágyat a tavaszi munkák igénye, valamint az, hogy a lakóhelyhez közelebb nyíltak újabb munkalehetőségek, ahol ugyan kevesebbet lehet keresni, da mégiscsak helyben van. •— A nagy hajtás nyomot hagyott a dolgozók sorai között. Többen kiléptek. Sajnos olyanok is, akik régóta, 10— 15 éve dolgoztak itt — sorolja az első négy hónap si« kertelenségei közé az előbbi« éket Nagy Erzsébet. "A statisztika szerint 1982- bért’^láe, 83-ban 80-an léptek ki, az idén május végéig 46 fő hagyta el a gyárat. — A kiesőket a rövidesen felszabaduló tanulókból kívánjuk pótolni. Számuk 50 fő — jegyzi meg valamivel derűsebben az alapszervezet titkára. A magas követelmények, és a nagy hajtás teremtette feszültebb hangulat közepette, az alacsony teljesítmény ellenére sem csökkent, hanem a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedett a dolgozók keresete. Ugyanis a magas exportkövetelményt teljesítők, a szakszervezeti bizottság és a bizalmitestület közös döntése alapján, a teljesítménybérben elért keresetükön kívül még 30 százalék kiegészítést kaptak. Nagy Erzsébet szerint is a gyár vezetői és dolgozói minden erkölcsi és anyagi elismerést megkapnak és megkaptak a vállalat központi vezetőségtől. Ezt bizonyítja az idei bérlelhasználás is. Az első négy hónapban a kifizetett összeg 105,1 százalék. Ebben benne van a több mint tízezer túlóra, az ez évi bér- fejlesztésből pedig a kategóriaemelésre szánt 2,5 százalék áprilisra eső része is. Ezzel szemben van egy jelentős általános termelési lemaradás, amely magába foglalja a szocialista exportnál jelent-, kező elmaradt kötelezettségeket is. Ugyanakkor jelentősen növekedett a tőkésexport. Az első fél év végére eléri az éves előirányzott összeg 90 százalékát. Nehéz megítél»!, hogy az előbb ismertetett és kialakult vállalati termelési stratégia mennyiben jó, illetve a jövőben hol és milyen mértékben kell változtatni rajta. Egy azonban biztosi a termelés folyamatossága érdekében meghatározó szerepe volt a devizahiteles konstrukciónak és a bérmunkaexportnak. Az első öt hónapban diktált, ‘felfokozott tőkésexport- terv teljesítését három alapvető dolog magyarázza. Először: csak ily módon juthattak Gyarmaton is a dolgozók a bérpreferenciához. Másodszor; ez a feltétele a műszaki fejlesztésnek, amelyhez valuta kell. Harmadszor: a tőkésexport növelése teszi csak lehetővé annak az importnak a beszerzését, amelyre múlhatatlanul szüksége van a gyárnak. Továbbra sem számíthatnak A gyár vezetőinek jelzése! eljutottak a központba és reagáltak rá, Uégutóbb már nem járultak hozzá az űjabb túlóráztatáshoz. Valószínű meghallgatásra talál az itteniek azon észrevétele, hogy a feszültség oldása érdekében ne egy fél évre zsúfolják össze a tőikésexportot, hanem időnként oldják szocialista és belföldi termékekkel. Bizonyára válasz érkezik arra is, hogy az előkészítés idejét kellene rövidíteni a kifogástalan végrehajtás érdekében. Illúzió maradt továbbra is az a kívánság, hogy a tőkés megrendelők a nekünk tetsző időben és mennyiségben kérjék kívánságaik teljesítését. Ellenkezőleg. Ahoz kell hozzászokni, amit Herkner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes, az export növelésével kapcsolatos kerekasztal-beszél- getésen a többi között elmondott: — Ha a külföldi piacokat meg akarjuk tartani, akkor hozzá kell szoknunk a rapszodikusan jelentkező igények kielégítéséhez. Máskülönben... •*» ve nesz -a Néhány perc közgazdaság . Mire jó az " ” alap? Az elmúlt esztendő utolsó hónapjai a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének jegyében teltek el. A szsbályozó- módosítás új rendelkezései egymás után láttak napvilágot, hogy a vállalatok még időben felkészülhessenek a január elseje utáni helyzetre. November elején a Minisztertanács határozata nyomán új fogalom került közgazda- sági szótárunkba, az intervenciós alap. Neve után már sejthető, hogy milyen célra hozta létre a kormányzat a több mint 10 milliárd forinttal rendelkező különkasszát. Amint a közlemény szövegéből kiderült, az átmenetileg válságba jutott ágazatok és vállalatok megsegítése az új alap egyik legfontosabb feladata. De már itt szükséges hangsúlyozni. hogy nem az állandó gazdálkodási problémákkal és pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok megsegítésére hozta létre a kormányzat az intervenciós alapot, hiszen ahogy Hetényi István pénzügyminiszter a decemberi országgyűlés előtt elhangzott expozéjában mondta, a tartósan veszteséges vállalatok támogatására 1984-ben sem lesz lehetőség. Az wlobbi évek eseményei számos konkrét példával illusztrálják az új különkassza rendeltetését. Gondoljunk csak az exporteladási árakat követő honi árképzés bevezetésének évére. Ebben az időszakban a világpiacon is nagy változások történtek, az addig magas exportnyereséggel büszkélkedő kohászat és alumíniumipar hirtelen válságos helyzetbe került, mert a külpiacon meredeken zuhantak az árak. Az egykor jólmenő kohászati és alumíniumipari vállalatok egymás után jutottak súlyos pénzügyi helyzetbe, mert egyrészt csökkent ,£z éx- portbevételúk’. másrészt az új szabályozás miatt itthoni ár- csökkentésre is kényszerültek. A recesszió egyébként nemcsak a hazai cégeket sodorta kritikus helyzetbe, a nagy nyugatnémet, angol, amerikai kohók is éppen csak a fenntartási költségeiket keresték meg. Ám, sokan közülük nagyobb beruházásba fogtak akkortájt, számítva a hamarosan bekövetkező fellendülésre. Szakmai berkekben 1981— 82-ben élénk vita bontakozott ki, szükségünk van-e egyáltalán ilyen nagy volumenű kohászatra és alumíniumiparra, hiszen a milliárdos befektetések még minimális hasznot sem hoztak abban az időben. Szerencsére a kormány úgynevezett válságintézkedéseket hozott, felmentve a hazai árcsökkentés kényszere alól például az alumíniumipart, s így megóvta a Síi A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai az év első öt hónapjában a múlt év azonos időszakához viszonyítva 1,5 százalékkal növelték termelésüket. Ezen belül a magánlakás-építkezésekhez szükséges termékek gyártása több mint húsz százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Egyebek között 714 ezer méterrel több feszített vasbe- toníödém-gerendát készítettek, s lágyvasas födémgerendából megkétszerezték a termelést. Ezen kívül az ablak- és ajtónyílások fölött áthidaló gerendából 66 ezer méterrel készítettek többet az 1 évvel ezelőttinél, feszített födémpallóból és panelből pedig 43 százalékkal bővítették a termelést. A kínálat növelését segítette, hogy a szentendrei gyárban francia licenc alapján újfajta födémszerkezet gyártását kezdték meg, ebből az idén 600 ezer, a jövő évben pedig már egymillió métert vásárolhatnak a sajátház- «pitok, Leterheltség, szaktudás, bérezés a kereskedelemben Nógrád megye belkereskedelmi ágazatának mintegy nyolcezer dolgozójának élet- és munkakörülményei, anyagi elismerése, szakmai felkészültsége közvetlenül befolyásolja az áruellátást, a kereskedelem kulturáltságát, a vevőkkel való foglalkozást. A kereskedők helyzetének vizsgálata ezért bír igen nagy jelentőséggel, s ezt az áttekintést végezte el a legutóbbi megyei kereskedelmi aktívaértekezlet is. A legutóbbi három évben a kereskedelmi forgalomnak mintegy 85—90 százalékára az emelkedő termelékenység volt a jellemző, Ez idő alatt kapcsolódott be fokozottan a kereskedelem a munkaigényes gyermekétkeztetésbe, gyarapodott a kitelepüléses árusítások száma, nőtt tehát a kereskedelmi dolgozókkal szembeni igény, leterheltségük. Észrevehető a szakképzettségükben bekövetkező minőségi változás. Míg három év« a dolgozók 58 százaléka rendelkezett az előírt képesítéssel, ez az arány ma már meghaladja a 86 százalékot, amely egyúttal a kereskedelmi munka színvonalának emelkedését is jelzi. Felgyorsult a boltvezetői képzés és a felnőtt szakmunkások oktatása is, a legutóbbi esztendőben például 33 tanulócsoport részesült szakmai oktatásban és továbbképzésben. A tanácsi, illetve a szövetkezeti kereskedelemben öt évre előirányzott 22—28 százalékos átlagbéremelés három év alatt 16—18 százalék erejéig valósult meg. A kereskedők élet- és munkakörülményeit nagymértékben befolyásolja a gazdálkodó szervek szociálpolitikája. E célra a tanácsi és a szövetkezeti kereskedelem öt esztendőre 135 millió forintot tervezett fel- használásra, az összegből három év alatt 102 millió forintot, azaz háromnegyedrészt el is költött. A kereskedelem egyes területein jelentős és tartom nehézségek érezhetők. Boltvezetői, de beosztotti munkaköröknél is munkaerőgondokkal küzdenek sok helyen. A kereskedelmi dolgozók bérezése rendkívül alacsony, az ágazati színvonaltól nyolc százalékkal, a tanácsi élelmiszer-kiskereskedelemben 12 százalékkal marad el. A bolti hálózat mintegy negyedrészének szociális ellátottsága ma sem felel meg az előírásoknak. A kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek sokszor kevés figyelmet fordítanak a kádernevelésre, a felsőfokú végzettségű szakemberek tudását nem minden esetben próbálják ki vezetői feladatokkal való megbízással. Nem tapasztalható elégséges törekvés minden szervezetnél arra, hogy a felsőfokú végzettségű szakemberek utánpótlását anyagi támogatással, ösztöndíjjal oldják meg, ösztöndíjas szerződést alig néhány szakemberrel kötnek» gyárakat a esődbejutástól. Nehéz volt viszont a pénzt a további intézkedésekhez előteremteni, hiszen más ágazatoktól vonták el a szükséges forrásokat. A rendelkezések már 1983-ban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, ismét növelte exportját e két ágazat, s a világpiacon jelentősen emelkedtek a kohászati és alumíniumipari termékek árai. Bármelyik ágazat kerülhet hasonló helyzetbe, például egyik-másik a mezőgazdasági termék piacán tapasztalható most hasonló tendencia. Az ilyesfajta átmeneti veszteségek fedezésére alkalmas az intervenciós alap. Megköny- nyíti a kormányzat döntését, hiszen az elmúlt évi fejlesztési alap elvonásokból és az idei központi intézkedésekből származó 12—13 milliárd forint áll rendelkezésére, tehat a szükséges pénzt nem mások rovására kell előteremteni. Az intervenciós »lapnak más funkciót is szántak: ez elsősorban a minisztériumok és a vállalatok újszerű partneri, vagyis nem alá-fölé rendeltségi kapcsolatával függ össze. Korábban sokszor előfordult, hogy egy-egy cég a fölöttes szerve ,.kérésére” látott hozzá egy ágazati vagy éppen népgazdasági szinten fontos, ám vállalati szférában ráfizetéses beruházásokhoz. A kiemelt célra a banktól természetesen kapott hitelt, de a visszafizetés már a saját kasszáját terhelte. Amikor 13—14 százalékos kamat mellett adnak kölcsönt a pénzintézetek. egy beruházás megvalósításakor szó szerint létkérdés a megfelelő nyereség. Ezek » beruházások azonban az esetek többségében —; ahogy várható volt —, nem hoztak elég hasznot, és a vállalatok súlyos anyagi helyzetbe kerültek. Sajnos, ekkor már nem számítháttak a íö- löttes szerv támogatására, a veszteség ódiumát az irányi- toszerv már nem vállalta el. Amint az egyik közgazdászvándorgyűlésen elhangzott, a minisztériumok, például a 1VIEM ebben az évben változtatott a korábbi gyakorlatán. Ha fontos, ám nem kifizetődő feladatok megoldására kérik a vállalatokat, részükre az intervenciós alapból juttatnak pénzt — kölcsön^ vagy támogatás formájában. Az alap ilyesfajta rendeltetése nem kevésbé fontos, mint a válságiparágak megsegítése, hiszen lehetővé teszi, hogy a vállalatok ne felsőbb utasításra szolgálják majd a népgazdaság érdekeit, hanem megfelelő ösztönzés és segítség reményében. Természetesen egy válla« lati szintű fejlesztés nem kerülhet ebbe a kategóriába,’ elsősorban más ágazatokat vagy az egész népgazdaságot érintő, de a vállalat munkájától függő feladatok végrehajt fásáról lehet csak szó. Az intervenciós alap létrehozása csak egyike a gazdáié kodást segítő irányítási eszközöknek. Bár számos központi intézkedés csökkentette a vállalatok nyereségét, a másik oldalról a kormányzat, a lehetőségek szerint,, mindent megtesz azért, hogy jusson elég pénz a kiemelt célokra. A 80-as évek második felétől enélkül nem fejlődhet a magyar gazdaság. Lakatos Mária Ipolyvecén is a település apraja-nagyja részt vesz a szamócaszünetben. Ezekben a napokban a földeken gyűjtik az édes szemeket, amelyek a termelőszövetkezet értékesítése nyomán exportcikként kerül Csehszlovákiába. Képünkön Szabadkai Zoltán és felesége a szülők földjén szüretel (fent), a gyerekeknek igazi öröm a földieper gyűjtése (lent). — képek! kj — UOGRAD s Jj98á. jjúnius 26*, kedd 01727828