Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
V arázsa van az Országháznak. A képviselőknek a jogot és kötelességet jelenti, a diplomáciai testület tagjainak az információt, hogy merre tart az ország, ahová akkreditálták, a tudósítónak a minden szegletben felbukkanó témát, hazánk lakosságának a lekötött figyelmet: bizalmukkal miként élnek az országgyűlési képviselők. Néhány perc múlva kilenc óra. A kupolacsarnokban a koráhban érkezett képviselők társalognak, a sajtóirodán a kollégák — Szilvás István Egerből, Bálint Gyula Szegedről, Tóth György a Magyar Televíziótól és a többiek — Hetényi István pénzügyminiszter expozéjának sokszorosított példányait tanulmányozzák. Rövid eszmecsere a várható napirendekről, érdekességekről, aztán indul ki-ki a maga dolgára, felfedezni a nap szenzációját. Szenzáció a parlament ülésszakán? A több választási ciklust megért képviselő mondja — Nem itt kell keresni, hiszen csupa olyan dolog kerb terítékre, ami mindannyiunk ügye, amiről az egész ország beszél, lát, hall... Ezt említi Tőzsér Gáspár, a Nógrádi Szénbányák munkavédelmi tőfelügyelője is, amikor visszatér a legutóbbi ülésszakon elhangzott felszólalására. — A pénzügyminiszter célzott a pedagógusok bérének emelésére. Felszólalásomban én is szóvá tettem, hogy különösen a falvakban tanítók anyagi megbecsülését indokolt növelni. Tudom, nem csak én látom így, de akkor is jólesik a tervezett intézkedésről hallani... sek, különösen Bátonytere- nye. Költöznek a lakótelepre a fiatal házasok, ami persze — ahogy lenni szokott — újabb problémákat vet fel, jelen esetben az arra érett gyerekek általános iskolai elhelyezését. Minderről a szünetben beszélgetünk, a jellegzetes két lőzte volna a tervezett képviselői beszámoló; miatt. Mivel azonban az összejövetelt „elfelejtették” megszervezni, szülői kötelességét gyakorolta mégis. — A gyárban a saját bőrünkön érezzük, hogy csak a kifogástalan minőségű áruval vagyunk, képesek a Piacon állPersze nem intéződnek mindig ilyen sebesen a képviselők által felvetett problémák, hiszen a lehetőségek korlátozottak. Éppen Tőzsér Gáspár említi, hogy kevés a bányászkéz a széntermeléshez. Vannak ugyan különböző kedvezmények, de hát mit érnek, ha nem ösztönzik a fiatalokat bányai pálya választására. Lakásból kellene több, mondja, pontosabban a lehetőség a bányavállalatnak a több új otthonhoz. Aztán ott a műszaki fejlesztés kérdése. Kevés a korszerű gép lenn az aknákban, enélkül pedig nagyon nehéz hatékonyan termelni. Ami a saját választókerületét illeti: örömmel magyarázza, hogy a népgazdaság nehéz helyzetének ellenére is szépen gyarapodnak a település hosszú csöngetés között. Feltűnik Vastag Ottilia, a Rom- hányi Építési Kerámiagyár osztályvezetője. — Balatonzamárdiból jöttem. Családommal együtt élvezzük a gyári üdülő által nyújtott nyugodt körülményeket — mondja, amiből kitűnik, hogy a közéleti megbízatást vállalóknak olykor a szabadságból is el kell csípni egy keveset. Nem mintha ez esetben „igazolatlan hiányzót” írnának a képviselő neve mögé az országgyűlés nyári ülésszakának jegyzőkönyvében. A kötelesség azonban nagy úr! Ezt mondja Dancsák Lász- lóné is, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyára meóosztályá- nak vezetője, aki nemrégen lánya szülői értekezletét melni a versenyt — mondja Veress Péter külkereskedelmi miniszter beszámolóját kommentálva. — Tehát adott a recept a további fejlődéshez: csakis korszerű, jó minőségű terméket kell előállítani. — Ezt mondja a gyár dolgozója és a képviselő is. Az utóbbi poszt mostanában milyen elfoglaltsággal járt? — Négy panasszal is megkerestek a közelmúltban. Ha szerencsém lesz sikerül az egyiket megbeszélni az egészségügyi miniszterrel. Volt már hasonló eset, amikor ő segített egy rokkant problémájának megoldásában. Most is ugyanerről van szó. Czene Árpád, a ceredi termelőszövetkezet ágazatvezetője a miskolci rádió adása alatti élményeit meséli. A közelmúltbán tartotta élő képviselői fogadóóráját. — Hogyan állta a sarat? — Voltak kérdések bőven. Az élen az úgynevezett „klasz- szikus” témák, az utak helyzete, az ivóvízellátás szerepeltek, Más azt kérdezte, mikor tekintheti meg az ipoly- támóci ősleleteket. — A válasz? — Tudtommal a jövő * év szeptemberében nyitják meg a szakmai közönség előtt. — Kínos kérdés? — A litkeiek kérdezték, hogy miért csak egyszer látnak egy évben, a falugyűlésen? Sajnos a képviselőnek is csak huszonnégy órából áll a napja... A rádióműsor egy órája gyorsan lepörgött. Megegyezünk hogy azokra a kérdésekre, amelyekre az adásban nem válaszolt, hamarosan a megyei lap hasábjain felel. Dr. Fancsik János, a megyei kórház főorvosa arról beszél, hogy a nehézségeink ellenére tisztes összeg jut évről évre az egészségügy fejlesztésére. — Ez nem azt jelenti azonban, hogy a szakmára az észszerű takarékosság ne lenne kötelező. Mire gondolok? No, nem a betegellátás rovására menő spórolásra. Olyan belső tartalékokra, mint mondjuk egy kórház műszaki gárdája. ha talpraesett és saját erőből sok mindent képes megoldani. Sokszor elkerülhetők a párhuzamos, vagy feleslegesen ismételgetett vizsgálatok. Vannak dolgok, amivel azonban az importkorlátozás ellenére sem szabad takarékoskodni. Például a tőkésországokból származó gyógyszerekkel, vagy azokkal a filléres alkatrészekkel, aminek hiányában több ezer-tízezer dollárba kerülő gép, műszer áll kihasználatlanul. a nógrádi képviselő az előbb Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettessel hasonló témáról társalgóit, az egészségügyi bizottság ülésén is felvetődött dolgokról diskuráltak. Például arról, hogy a mentők a megtett kilométerek egy jelentős részét a betegek kórházból történő hazaszállítására használják fel, a szociális otthonokban gondozottaknak nyugdíjából meghatározott hozzájárulást vonnak le, de a kórházban elfekvőknél más a helyzet, pedig az ellátás szinte ugyanaz. Egyszóval lehet gondolkodni azon, hogy a teherviselésből mennyit vállalhatna magára az állampolgár ilyen esetekben. Lassan vége a szünetnek, a képviselők ismét elfoglalják helyüket az ülésteremben. M. Szabó Gyula Kulcsár József felvételei A derű perceiben Dancsák Lászlóné Hüller Csaba a pénzügyminiszter expozéját hallgatja Vastag Ottilia: Szabadságról érkeztem a Parlamentbe!” /