Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

/

Sokoldalú tapasztalatcsere a közös célok szolgálatában

Jan Marejka a közép-szlovákiai delegáció nógrádi tapasztalatairól

Három napig tartózkodott Nógrád megyében a szlovák nemzeti front Besztercebányáról érkezett küldöttsége. A Hazafias Népfront vendégei ellátogattak számos településre, ipari és mezőgazda- sági üzemekkel ismerkedtek meg, találkoztak a közélet képviselőivel. Az elutazás

előtt a baráti látogatás tapasztalatairól kérdeztük Jan Marejkát, a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzeti

frontja közép-szlovákiai bizottsága vezető titkárát.

— Milyen múltra tekinthet

vissza a két terület testületéinek együttműködése?

— A szlovák nemzeti

trónt közép-szlovákiai bizottsága és a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága több mint tizenöt évvel ezelőtt alakította ki az aktív együttműködést. Rendszeresek a találkozóink, s nekünk meggyőződésünk, hogy a sokoldalú tapasztalatcsere hozzásegít egymás alaposabb megismeréséhez, közös céljaink megvalósításához. A kapcsolatok természetesen igen sokoldalúak, nemcsak a népfcontmozgalomra vonatkoznak. Példaként elmondhatom, hogy a társadalmi és ■tömegszervezetek mellett még a területi horgászszövetségek is termékeny munkaikapcsolatot építettek egymással. Pásztói látogatásunk, Kovács Ferenc tanácselnökkel való találkozásunk alkalmával is szép példákat hallottunk a helyi, illetve a prie- vidzai mezőgazdasági üzemek együttműködésére. A sokoldalú kapcsolatoknak köszönhetően, tehát csaknem mindennaposak lehetnek azok az alkalmak, amikor a két terület lakossága elmélyítheti együttműködését*

— Milyen kérdések foglalkoztattak a most Nógrádban járt delegációt?

— Különösen nagy érdeklődéssel hallgattuk az új választójogi törvényről kapott tájékoztatókat. Erről egyébként szó volt a salgótarjáni megyei népfrontba zottságon.

a Pásztói városi Tanácson és

Balassagyarmaton is. Hasznos ismereteket szereztünk a közigazgatás magyarországi korszerűsítéséről és a településfejlesztés lehetőségéről, forrásairól.

— Ezzel kapcsolatban idézte Pásztón Jan Marejka elvtárs azt a mondást, hogy „Fillérből lesz a forint,

cseppből a tenger”.

— Igen, mert az összefogásnak nagyon szép példáit láttuk. Nagy hatást tettek ránk a vanyarci emberek is. Lelkesedésük, a falu felvirágoztatását szolgáló igyekezetük egyenesen csodálatra

méltó. Az ilyen településnek a munkáját, amely ráadásul ■ oly sokat tesz a kulturális életért is, csakis nagy elismeréssel lehet értékelni.

Örömmel hallottuk Vanyar- con, hogy a helyi hagyományápoló népi együttes meghívást kapott a július 15-i, gyetvai fesztiválra, így ott viszontláthatjuk egymást. A lakóhelyet gyarapító társadalmi munkáról egyébként

átfogó képet kaptunk a szervezőktől. Viszonzásként elmondhatom, hogy Közép- Szlovákia dolgozói számos felajánlást tettek a nemzeti felkelés 40. évfordulója tiszteletére, s e felajánlások körülbelül 750 millió korona értéket tesznek ki. Meggyőződésünk, hogy a vállalások teljesülnek is. A társadalmi munka módszereit egyébként azért is figyelemmel kísértük, .mert nálunk kissé más a szisztéma. Mi inkább a kisebb értékű munkákhoz kérjük a lakosság segítségét, a hasonlóság azonban abban megvan, hogy a társadalmi munka nálunk is jelentősen segíti a közművesítést és a környezet szépítését.

— Ön nem először jár Nógrád megyében, hivatalos minőségben sem. Hogyan látja napjainkat a visszatérő vendég?

— A három nap sok álkaimat kínált az ismerkedésre és igen nagy örömmel mondhatom, hogy sok újat láttunk. Nemcsak a gyarapodó Salgótarjánt, hanem az épülő és szépülő falvakat is. A megyeszékhely Beszterce-lakó- telepét is személyesen ismerem, a változásokkal együtt. Elismerés az ott dolgozó embereknek. Nógrád megyében utazva, nagy érdeklődést tanúsítottunk a mezőgazdaság iránt, hiszen az élelmiszertermelés Nógrádban is, Kö- zép-Szlovákiában is, egyik alapvető feladatunk. Szép eredményekről bizonyosodtunk meg és az a véleményünk, hogy a siker a mezőgazdaság dolgozóin nem fog múlni. A tapasztalt eredményeik természetesen a megfelelő munkának köszönhetők, a továbbiakhoz is sok •sikert kívánunk. Meggyőződésünk, hogy a sajátos munkamódszereivel ezért fog dolgozni a Hazafias Népfront, miként ugyanígy cselekszik otthon a szlovák nemzeti front is — mondotta befejezésül Jan Marejka, a közép-szlovákiai delegáció vezetője.

K. G.

Kaposi Levente!

A Skorpió hadművelet

MSV/f.

Dorian ezredes — immár a válságcsoport főnöke — körülnézett a jelenlévőkön és megszólalt:

— Amíg a csoport többi tagja meg nem érkezik, rövid időre félrevonulok és átnézem a dossziét, hogy utána tájékoztassam önöket. Arra kérem, Donovan, hogy kérje a Scott-csoport azonnali szolgálatba helyezését.

Lacombe űrbiológusra és Halley sugárszakértőre nézett.

— A Scott-csoport, ha esetleg még nem hallottak róla, a biztonsági szolgálaton belül működő harmincfős alakulat. Speciálisan kiképzett emberek, rendkívüli feladatok megoldására. Nagy szükségünk lesz rájuk a következő órákban.

Ahogy Donovan elhagyta a termet, Lacombe szólalt meg.

— Roppant bonyolult ez az egész ügy, és főképpen az zavar, hogy abszolút semmi nem jut eszembe. Én a biológiával foglalkozom, uraim, és nincs gyakorlatom az űrhajóskalózok elfogásában.

— És mégis lehet — jegyezte meg Paget tábornok —, hogy éppen az ön ötlete alapján oldjuk meg ezt a rendkívül kényes feladatot. De most jut eszembe, azonnal utasítanunk kell az ügyeletest, hogy intézkedjen a Sisley készenlétbe helyezéséről. Arra is fel kell ugyanis készülnünk, hogy az MZ- re kell mennie.

Alig fejezte be mondanivalóját, máris megérkezett a válságstáb többi tagja. Dorian is visszatért, és üdvözölte Jacobsont, az államtanács különleges ügyekkel foglalkozó megbízottját, dr. Dicksont, a neves orvosprofesszort és Russel számítógép-szakértőt.

— Engedjék meg, uraim — kezdte —, hogy röviden felvázoljam a helyzetet: miért kellett nekünk összejönnünk és mit kell megoldanunk. Az Epszilon-dosszié ■ tulajdonképpen egy tudományos, mondhatom, hogy korszakalkotó felfedezés leírása. A későbbi teendőket viszont nekünk és csakis nekünk kell meghatározni. Nos, uraim, röviden az Epszilonról. E név mögött egy anyag húzódik

meg. Olyan anyag, amely országunk, de az egész emberiség gondolatait is megoldhatja. Ismeretes önök előtt, hogy az egész világ energiagondokkal küszködik. Most, 1997- ben, elmondhatjuk, legalábbis országunkról, hogy szénkészleteink teljesen kimerültek.

— Rablógazdálkodás — jegyezte meg Lacombe.

— Erre engedjék meg, hogy ne térjek ki — folytatta Dorian. — A mi feladatunk egyetlen különleges eset megoldására szorítkozik, így a kialakult helyzet, pontosabban az energiahelyzet elemzésére nem vállalkozhatunk. A lényeg tehát uraim az, hogy nincs szenünk. De nincs ola.iunk sem, és ami még ennél is rosszabb — uránkészleteink is kimerülőben vannak. Ha tehát a hagyományos energiaforrások megszűnnek, két megoldás kínálkozik. Az egyik az, hogy leoltjuk a villanyt a szó képletes és valódi értelmében is. Hiszen energia nélkül élet sincs ma már. A másik: olyan anyagot találni, ami helyettesíti a hagyományos energiát. Nos, az Epszilon fantázianeve mögött meghúzódó anyag ez, uraim. Olyan, amely az uránnál százezerszer nagyobb energiát képes kibocsátani, összetételét önökkel sem áll módomban közölni, viszont any- nyit elmondhatok, hogy ennek az anyagnak az előállítási kísérletei tíz évvel ezelőtt kezdődtek, és éppen most készült el az az erőmű- makett is, amelyben kipróbálták volna. E kutatások egyik vezetője Sisley professzor. Mindebből következik, hogy az MZ ismeretlen elrablói ehhez az anyaghoz próbálnak hozzájutni és a jelek szerint nem is teljesen esélytelenül.

— De, hogyan tudhatták meg, hogy létezik? — kérdezte Paget tábornok.

— Egyelőre rejtély — válaszolta Dorian —, hiszen a fickók nem jelentették be. Elég mogorvák voltak,

— Nos, uraim — vette át ismét a szót Dorian —, természetesen azt is kiderítjük. Egyelőre azonban a tanácsaikat szeretném hallani, hogy meghatározzuk a tennivalókat.

— A magam részéről még azt kérdezném, hogy van-a lehetőségünk az MZ megsemmisítésére? Természetesen csupán végszükség esetén — mondta Paget.

— Van — válaszolta Dorian. — Minden űrmegfigyelőbe beépítünk egy robbanószerkezetet, hiszen nem szeretnénk, ha ezek esetleg mások kezébe kerülnének.

— Ha megengedik — szólalt meg Donovan — közben megkérem Moore tábornokot, a biztonsági szolgálat vezetőjét a Scott-csoport szolgálat^ ba helyezésére.

A kezelőberendezésen megnyomta a riadót jelző piros gombot. A képernyőn megjelent az ügyeletes.

—’ A Szirom-parancs értelmében azonnal kapcsolja Moore tábornokot. Felhívom a figyelmét, hogy miután megszűnt az automatikus eiemzőközpont működése, az emberi irányítás került előtérbe. Ez azt jelenti, hogy mindent a lehető leggyorsabban kell intéznie. Minden másodperc késedelem óriási veszteségeket okozhat. Értette, ügyeletes?

— Tökéletesen, uram. Kap. csolom a tábornokot.

Moore jelent meg a képernyőn.

— Üdvözlöm — mondta Donovan.

— Én is önöket.

— Moore! — Szirom-parancs értelmében azonnal riadóztassa a Scótt-csoportot. Tíz percen belül legyenek a kiindulóbázison és onnan Scott azonnal jelentkezzék. Köszönöm, tábornok.

— Rendelkezzen velem, ezredes — biccentett Moore és eltűnt a képernyőről.

— Ezzel tehát kezdetét vette a Skorpió hadművelet — állt fel Dorian. — Amíg a feladatunkat el nem végeztük, addig együtt kell maradnunk, uraim. Mindenkinek különszoba áll a rendelkezés sére, ha pihenni kíván. Je- vasloni, hogy amíg a legfőbb teendőkben nem döntöttünk, addig maradjunk együtt. Arra kérném önöket, hogy sorban, egymás után fejtsék ki nézetüket. Akkor talán kezdhetnénk is. Jacobson külön- megbizott úr.,;

iÉolytatjutöj

Iparban

és orvostudományban

Á szerszám: fénysugár

Alig több mint két évtizede kezdett működni a világ első lézere. Azóta rohamosan meghódított sok ipari, tudományos, építőipari és orvosi szakterületet. A tökéletesítésén dolgozó tudósok különféle típusú lézereket hoztak létre, amelyekben az aktív közeg, a fénynyalábot kibocsátó test szerepét szilárd, folyékony, vagy gáz halmazállapotú anyagok, sőt akár plazma is betöltheti. A korszerű lézerek nagysága és ereje változó, az aktív közeg gerjesztését szolgáló módszerek és a munkamód is különféle lehet. Különösen sok jó tulajdonságuk van a magas nyomású gázlézereknek. Ezek ultrarövid impulzusú és folyamatos üzemmódban egyaránt dolgozhatnak, az általuk kibocsátott ienynyaláb „színe” folyamatosan változtatható, s teljesítményük óriási.

Az clsSk között vetődött fel az a gondolat, hogy a lézereket az anyagmegmunkálásban alkalmazzák. Időközben kiderült, hogy főként a mikromegmunkálások területén gazdaságos a munkába állításuk. Vagyis akkor, ha kis alkatrészeket nagy pontossággal kell elkészíteni és összekötni. A legegyszerűbb feladat bizonyos anyagmennyiségnek az eltávolítása : á lézersugár pillanatok alatt minden nehézség nélkül és nagy pontossággal végzi el a lyukak fúrását, az anyag formálását és vágását. A nehezen hozzáférhető helyekre pedig fényt irányítani sokkal könnyebb, Ijnnt bármilyen mechanikai eszközt. Lézersugárral' kitűnően lehet forrasztani és hegeszteni is úgy, hogy a környezet hőmérséklete ne emelkedjen egy bizonyos hőfok fölé (pl. a hőre igen érzékeny félvezető elemeknél). A lézernek egy másik, jól bevált ipari alkalmazása: a nyomtatott áramkörök elemeinek beállítása, i trimmelés.

EGY KOLLÉGIUM

Olyan,mint a többi — csak más

A balassagyarmati Ma- dách-kollégium első emeletének egyik szárnyát harminchat, tizenöt éves fiú lakja, egy esztendeje. Ök azok, akik minden reggel együtt vonulnak át a Balassi Bálint gimnáziumba, akik egy-egy városi rendezvényen formaruhájukban megjelennek és a korosztályuktól meglepő csöndességgel, udvariassággal végighallgatják a szónokot. Ök azok, akikre eleinte a városi suhancok megiegyzé- seket tettek, s akik mindezt egy-két humoros mondattal elintézettnek tekintették. Ök a katonai kollégisták.

— Ebben, a hamarosan véget érő tanévben indult meg a katonai kollégium élete egy osztállyal, ezek a fiúk az első fecskék itt a környéken, — kezdi mondandóját Tóth György alezredes, aki a katonai kollégisták (a jövendő kollégium) igazgatója. — Nyugodtan mondhatom, nem vallottunk szégyent, sőt, bizonyos vonatkozásban túl is tettek a fiúk úttörő szerepükön. Talán még erejükön fölül is vállaltak feladatokat, csakhogy bebizonyítsák: épp olyanok, mint a többi tizenévesek, csak mégis mások.

Ami igaz, az igaz. Ezek a fiúk több szempontból is másként élnek, mint a „civilek”. Nekik pontos a

napirend, annak betartása a fegyelem egyik bizonyítéka. Ez minden, ami katonás az életükben. Nem kívánnak tőlük többet, mint amit korosztályuk minden fiataljának belülről illenék tudni: fegyelmezettség, udvariasság, tiszteletadás, a feladatod maradéktalan teljesítése legjobb tudásuk szerint. Ebben nincs semmi különleges. Nincs? Hogyan vélekednek erről a fiúk?

Hajdara Laci, aki egyébként Zagyvarónáról került ide, azt mondja:

— Legtöbbünk katona- tiszti pályára- készül, de ennek ellenére fogalmunk sem volt arról, hogy itt milyen lesz az élet. Volt félsz bennünk, de kellemesen csalódtunk. Van fegyelem és szigorúság, de tessék elhinni, hogy az csak eleinte szokatlan. Megszoktuk, ma már ez a természetes. Egy biztos, jó együtt lenni és nem csak a társaimra vonatkozik, hanem a tanár elvtársakra is, akik velünk foglalkoznak, törődnek. Bármit, de tényleg bármit meg tudunk beszélni!

— Az apám is tiszt — veszi át a szót Balogh László, a jókötésű budapesti fiú. — Azért gondoltam, hogy megpróbálom. Azt hittem, ez katonaság lesz kicsiben, sarkosan, keményen. Mi nem vagyunk- katonák, csak fegyelmezettebbek, mint a

„civilek”. De meg is akarjuk mutatni, hogy képesek vagyunk annyira, mint bárki más. Néha már dühöng az ember, hogy a tanár elvtársak nem mondják: na, ez aztán most már nagyon klassz gyerekek, de ilyenkor aztán az ember összeszorítja a fogát és tovább hajt. Még jobb akar lenni.

Lukács Attila szerint, aki balassagyarmati:

— Igen, van bennünk ilyen vágy. Megmutatni, hogy mit tudunk. Ki akarunk emelkedni a többi katonai kollégium közül is.

— Hogy miért éppen Balassagyarmatra került a katonai kollégium? Mert találkozott a Honvédelmi Minisztérium és a város igénye. Itt volt és van egy gyönyörű épület, az egykori megyeháza, amit a hadsereg átalakít a kollégium céljaira — felel kérdésemre Tóth alezredes. — Egy-két éven belül teljes létszámmal „üzemelünk” és az első, a próbaév ismeretében azt mondhatom, beszélni fognak még ezekről a fiúkról. Jó értelemben. A Honvédelmi Minisztérium célja az, hogy a tehetséges, jól tanuló, nyolc osztályt elvégző fiatalok számára biztosítsa a továbbtanulási lehetőséget. Természetesen csak akkor, ha a fiú és a szülő is egyet akar! Nyilván az a szándékuk, hegy

négy év után a katonai pályát válasszák, s ehhez mi jó alapokat biztosítsunk.

— Miben különbözik ez a kollégium, ez az oktatási-nevelési forma a többitől?

— Tulajdonképpen semmiben, és mégis más. Mi ugyanúgy figyelembe vesz- szük az életkori sajátosságokat, ugyanúgy pedagógiai módszerekkel dolgozunk — hisz magunk is pedagógusok vagyunk —, mint másutt az iskolákban. Kétségtelen azonban, hogy fegyelmezett fiatalokat akarunk nevelni növendékeinkből. Viszont — ebben is eltérünk más intézményektől — ahhoz, hogy választott hivatásukra jól fölkészülhessenek, minden feltételt biztosítunk. Erkölcsi, anyagi, nevelési és oktatási feltételt egyaránt. Négy esztendő végeztével az a célunk, hogy gimnáziumi érettségit szerezzenek a fiúk. Hogy ezt megvalósíthassuk, ahhoz természetesen az is szükséges, hogy az idekerülő fiatal feleljen meg tanulmányi és fizikai követelményeknek. Azután viszont minden lehetőséggel élhet: polgári és formaruháját adja a Honvédelmi Minisztérium, de mondhatnám a tanszereket, a kirándulásokat, a programokat, amiket természetesen szintén forint ellenszolgáltatás nélkül kapnak növendékeink. Nekik csupán tanulniuk kell. Jól, persze.

— Sikerült tehát a bemutatkozó esztendő?

— Nyugodtan mondhatom, igen. A fiúk beilleszkedtek a vendéglátó kollégium közösségébe, otthon vannak a Balassi gimnáziumban és lassan nem tekintik őket kuriózumnak a városban sem.

*

— Egyik percről a másikra rámszakadt á feladat — vallja Hajdara Laci, aki osztályelső, s mint ilyen a többiek „főnöke”. — Nem könnyű a társaimnak utasítást adni, helytállni munkában, tanulásban. De az ember megszokja és vérévé válik. A feladat azért van, hogy teljesítsük. Akkor jó, ha nem fogott ki rajtunk.

— Szinte minden napra van valami program. Kirándulás havonta egyszer. Jaj, a Magas-Tátra gyönyörű volt! — emlékszik vissza hangosan Lukács Attila.

— Olyan híres emberek jártak nálunk, mint Papp Laci, Balczó András, Soós Zoltán, Baranyi Ferenc — mondja Hajdara Laci.

— Csak a kaja lenne több — sóhajt Balogh Laci.

— Tehát nem csalódtatok, Tisztek akartok lenni ?

— Szeretnénk — javít halkan Balogh Laci.

— Igaz, szeretnénk — bólintanak a többiek.

— De ahhoz akarat is kell— szögezi le Hajdara Laci.

Ebben maradunk,

H. 35,

1