Nógrád. 1984. június (40. évfolyam. 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

Tisztesség és kereskedés A fogyasztói érdekvédelem­ről okkal és joggal, a szokott­nál többet foglalkoznak a tö­megkommunikációs eszközök. Néhány tisztességben meg­őszült, becsületes kereskedő az előbbiek miatt neheztel a közvéleményt képviselő újság­írókra, mert erőteljesen hang­súlyozzák a mulasztók gyen­geségeit, a különböző vissza­éléseket, azok gyakoriságát. Pedig a neheztelés helyett ép­pen az ellenkezőjére volna szükség. Azoknak a kollegák­nak a megrendszabályozásá- ra, akik elfeledkeznek a tisz­tességes kereskedői magatar­tásról, akik nagyvonalúan té­vednek a fogyasztók zsebére, legyen szó a kiskeresetű nyug­díjasról, vagy a jobb anyagi körülmények között élő dol­gozókról. Bárkinek, bármilyen az anyagi körülménye, a tisztes­ségtelen haszon egyetlen ke­reskedőt sem illet meg. Azok, akik erre építenek, spekulál­nak, illetve gátlástalanul meg­valósítanak, azokkal szemben, még ha néhány fillérről, vagy forintról van szó, nem elné- zőnek, megértőnek kell lenni, hanem helyeselni a megfeled- kezettek megrendszabályozá- sát, másokat visszatartani, megóvni ettől az úttól, amely természetesen szigorú erkölcsi és anyagi felelősséggel is jár. Megyénkben jórészt ismer­tek azok a vizsgálati eredmé­nyek, amelyek a fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos visszásságokat tárták fel, amelyek jogosan felháborítot­ták az érzékeny fogyasztói közvéleményt. Elég arra utal­ni, hogy a feltárt szabályta­lanságok aránya, a korábbi 13,4 százalékról 21,5 százalék­ra az egy főre eső kiszabott büntetés pedig 2266 forintra nő, ami 22 százalékkal halad­ja meg az 1982. évit. A fogyasztói erdekvédelem- mel kapcsolatos lakossági ész­revételekre az életszínvonal­lal kapcsolatos jelenlegi álla­pot miatt is érzékenyen rea­gálnak az ország, valamint a megye vezetői, a különböző irányító testületek. Megyénk­ben különböző szinteken fog­lalkoznak a jelenlegi helyzet kialakulásánál? okaival, és intézkedéseket dolgoznak ki a kedvezőtlen jelenségek meg­állítására, visszafordítására. A követelményeknek meg­felelően á megyei tanács, mint testület és annak végrehajtó szervei a jövőben is kiemelt figyelmet fordítanak az eladó­vevő kapcsolat etikailag kifo­gásolható vonásainak mérsék­lésére. illetve megszüntetésé­re. Különös tekintettel vizs­gálják és ellenőrzik az áru­visszatartást, a csúszópénzre utaló magatartást, a bizonyla­ti fegyelem, az árképzési sza­bályok betartását, az előjegy- zéses értékesítési mód alkal­mazását, a magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők árubeszerzésének szabályait, annak magatartását. Ezzel egy- időben nagyobb figyelmet for­dítanak a vásárlói panaszok gyors elintézésére. Emellett rendszeressé teszik a visszaté­rő ellenőrzést, érvényt szerez­nek az illetékesek a szabály- sértést ismételten elkövető kereskedelmi dolgozókra vo­natkozó foglalkoztatási tila­lomnak. Amennyiben szüksé­ges, akkor néhány működési engedélyt is bevonnak. A megye kereskedelmét irá­nyító testületek, szervek, el­lenőrző intézmények ily mó­don sietnek a kereskedelem­ben dolgozó becsületes nagy többség segítésére. Ez azon­ban nem menti fel az előb­bieket az alól, hogy a napi munka sodrásában ne kiált­sanak álljt azoknak a társa­iknak, akik esetleg megfeled­keznének magukról, akiknek még nem késő a jó szó, mert még nem nyúltak tisztesség­telen eszközökhöz. így kell tenniök, mert a fogyasztók döntő többsége továbbra is se­gítőtársnak, egyre többen ta­nácsadónak, sokan jó isme­rősnek és vannak akik barát­juknak tekintik a becsületes kereskedőket, akik hivatásuk­nak megfelelően végzik mun­kájukat, tiszteletben és meg­becsülésben tartják a fogyasz­tók érdekeit. — venesz — A jó közérzet: termelőerő Vajon mennyi energia szük­séges az élőmunkához? Aki a kérdésre feleletet keres, bi­zonyára valahogy így kezdi: attól függ, melyikhez mennyi. Munkája válogatja. Mert például a nehéz fizi­kai munka jóval több ener­giát, emberi erőt, egészséget, napi kalóriát emészt, mint a szellemi. Ezúttal azonban próbáljunk szétnézni az azonos fajta te­vékenységek háza táján. Azt tapasztalhatjuk, hogy még ezek sem azonos energiát, erőt igényelnek. Mert példá­ul, aki derűsen, jókedvvel jár dolgozni, mert jól érzi magát a műhelyben, a válla­latnál, az joggal tartja, hogy könnyen megy a munka, szinte észre sem veszi az idő múlását. Azért, hogy a keze jár az embernek, még a kö­tött, nagy odafigyelést igény­lő szalagmunka mellett is jut idő egy kis tréfálkozásra, né­hány szavas beszélgetésre. Amelyből kitűnik, hogy „egy húron pendülnek” az egymás mellett dolgozók, közös a vé­leményük, a világlátásuk. S ez az együvé tartozás is ko­vásza lehet a jó munkahelyi légkörnek, a kellemes közér­zetnek. Más üzemekben viszont né- hányan azt tapasztalják, hogy valahogyan nehéz a munka. S nem is mindig fizikailag, hanem éppen ama láthatatlan tényezők okán, amelyekről szó volt az előbb, s amelyek híján bizony néha taposóma­lomnak tűnik a napi bejárás. A nemszeretem munka pedig sokkal nagyobb erőbedobást követel, mint az. amelyet jó közegben végez az ember. Ez a sokszor megfoghatat­lan tényezőkből épülő valami tehát, amit munkahelyi köz­érzetnek nevezünk, nagyon is fontos, mondhatnám, elha­nyagolhatatlan. Ráadásul sokszor valóban kicsiségeken múlik. Például olyasmin, vajon meghallgat­ják-e az ott dolgozókat afe­lől, milyen színűek legyenek a műhely, az iroda falai, ha már úgyis a festésükre ké­szülnek. Mindenki számára jó érzés, ha megkérdik a véle­ményét. Ha úgy érzi, mert joggal-okkal érezheti, hogy apróságoktól egészen a válla­lat, a gyár érdekeit érintő nagyobb kérdésekig kíváncsi­ak a szavára, ha meghallgat­ják. Hiszen éppen ez az a közös­ségi aktivitás, amelyet joggal kérünk számon a legkülönfé­lébb fórumokon. Annak tu­data ez, hogy a legegyszerűbb beosztásban dolgozónak is számít, számíthat a szava. Természetesen a termelési feladatok napi szorításában nem könnyű dolog odafigyel­ni az ilyesmire. Mégis, a leg­több munkahelyen szerencsé­re már tudják, milyen jelen­tősekké nőhetnek az ilyen, látszólag apró, láthatatlan dolgok. Mert egyszerre csak megmozdulnak az emberek. Munkahelyet készül változtat­ni egyik a másik után, s amikor az okokat kérdezik, csak valami nehezen kézzel­foghatót képes válaszolni. Mondjuk, olyasmit: nem tu­dom, valahogy nem érzem jól magam az utóbbi időben. Nagy a feszültség bennem és körülöttem. Rossz nálunk a munkahelyi légkör. Pedig a legtöbb esetben ki­derül, hogy ha alaposabban a dolgok mélyére néznek, helyben is megoldható lenne a hiányoltak nagy része, köny- nyűszerrel tudnának változ­tatni néhány rossz beidegző­désen, légkört mérgező kicsi­ségen. Van azután olyan eset is, amikor nem jelenségek, ha­nem személyek rontják a többiek közérzetét. Ki tagad­ná, hogy léteznek kötekedő, békétlen emberek, olyanok, akik — ahogy a szólás tart­ja —, még a kákán is cso­mót keresnének. Ha az ilyen Lombikfacsemeték Parányi, ujjnyi nagyságú, viiágoszöld pelyhes takaróval borított sudár fák láthatók Leningrádban az erdőtechni­kai akadémia általános nö­vényökológiai — anatómiai és — fiziológiai tanszékének la­boratóriumában. A fák itt lombikban születnek. A Néva- parti város tudósainak elő­ször sikerült tűlevelű fát nö­veszteniük a növényi szerve­zetből veri, külön élő sejt­ből. Egy „üvegbölcsőben” 3Ü0 hajtás is lehet, amelyek az­tán idővel facsemetékké vál­nak. Az új módszer lehetővé te­szi a növekedési idő lerövi­dítését és a fák betegséggel szembeni állóképességének növelését. A kísérletek során megállapították, hogy két-há- rom éves, mesterségesen ne­velt fácskák fejlettség tekin­tetében versenyre kelhetnek a természetes ültetvényekről származó ötéves fiatal fákkal. dolgozótárs dönt úgy, hogy továbbáll, munkahelyet vál­toztat, jól teszi. Másutt talán könnyebben beilleszkedik, ed­digi munkahelyén viszont egy- csapásra megváltozhat a dol­gok akusztikája. Sokait beszélünk munkafe­gyelemről, munkamorálról. Nos, nemcsak egyszerűen he­lyes, hanem elengedhetetlenül szükséges is azon munkálkod­ni, hogy ez a lehető legjobb legyen. S ez nemcsak a veze­tők, hanem a kisebb közössé­gek dolga, felelőssége is. Annál is inkább, mert a jó közérzet is lehet termelőerő. Megléte esetén könnyebben megy a bármily bonyolult munka. Ha pedig hiányzik, a könnyű is nehézzé válhat. S énnél? végső soron a terme­lés látja kárát. Varga Zsuzsa Ezzel a kérdéssel kopogtat­nak be a kisvendéglőkbe, ét­termekbe a Nógrád megyei Tanács kereskedelmi osztályá­nak felügyelői. A válasz leg­több helyen igenlő, hiszen er­re szóló kötelezettségüknek eleget tesznek a vendéglátó helyek. Nem mindegy azon­ban az sem, hogy hogyan. A menü viszonylag olcsó ebédelési, vacsorázási lehető­ség. Árából tíz-tizenöt száza­lékos engedményt is kell adni. A szolid költségek ellenére úgy kell kiszolgálni a menüt a vendégnek, hogy laposabb bukszája miatt ne érezze hát­rányban, mellőzöttnek magát. * Drégelyvár kisvendéglő, Nagyoroszt. Csendesen telnek a délelőt­ti órák, csupán egy bajszos úriember tartja szóval gyér számú hallgatóságát. Fején kackiás kalap, kezében üveg sör. — És akkor megkérdeztük a lovakat: mi húzzuk a kocsit, vagy ti akarjátok? — mire hálás nevetés hangzik a pult elől. Délelőtt az emberfia ilyen szerény szórakozásokkal is beéri. Garamszegi Károlv üzletve­zető a gyenge üzletmenetre panaszkodik. Mióta megnyílt a művelődési köznont, benne étteremmel is. nagy a kísér­tés a vendég számára. S ez még nem is volna bai. csak­hogy hagyják is magukat el­csábítani. A Drégelyvár étel­forgalma a felére csannant. a konkurrencia bizony keménv A kisvendéglőben egvébként tábla hirdeti, hogv pacalpör­költ, halászlé kapható. Az ét­Salgótarjánt védték Az internacionalizmus iskolája Hatvanöt éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot Történelmi esemény szín­helye volt a hatvanöt eszten­dővel ezelőtt, 1919. június 16- án a felvidéki Eperjes: itt kezdődött — déli fél egy óra­kor — a kelet-szlovákiai te­rület párt- és szakszervezeti képviselőinek, a helyi mun­kás- és paraszttanácsok tiszt­ségviselőinek részvételével a népgyűlés, amely ünnepélyes nyilatkozatban mondta ki: „...Az imperialistáktól meg­tisztított szlovák földön a mai napon megalakult a Szlovák Tanácsköztársaság, amely természetes szövetsé­gesének tekinti diadalmas testvéreit, az orosz és a Ma­gyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus oltalma alá helyezkedik”. AZ ELŐZMÉNYEKRŐL Mint ismeretes, 1918, októ­berében alakult meg a Cseh­szlovák Köztársaság, amely­nek polgári-kispolgári veze­tői a csehek és a szlovákok jogos nemzeti törekvéseinek, független állami létüknek megvalósítását vállalták. Az első világháború végén ki­bontakozott forradalmi moz­galmakban azonban a dolgozó tömegek nem csak nemzeti célkitűzéseikért harcoltak, ha­nem szociális helyzetük javí­tásáért is. 1918 végén, 1919. első hónapjaiban erőteljes munkásmegmozdulásokra, sztrájkokra került sor, s több­felé munkástanácsok alakul­tak, Szlovákiában pedig he­lyenként — átmenetileg — a munkásság vette át a hatal­mat. Az antantra támaszkodó cseh és szlovák polgárság las­san konszolidálódó uralmát a proletárforradalom magyaror­szági győzelme újabb meg­próbáltatásnak tette ki. Ezért a csehszlovák kormány, amely­nek csapatai már a szovjet hatalom megdöntésére indí­tott intervencióból is jelen­tős részt vállaltak, készség­gel csatlakozott az antant­nak a magyar tanácshatalom megdöntésére indított akció­jához. Április 7-én kelt a prá­gai hadügyminiszter titkos parancsa a Magyar Tanácsköz­társaság elleni támadás elő­készítésére, majd, miután a román királyi hadsereg ápri­lis 16-án orvul megtámadta a fiatal Tanács -Magyarországot, súlyos helyzetbe hozva ezzel annak kis létszámú, még csak a szervezés stádiumában levő Vörös Hadseregét, április 27- én szintén támadásra indítot­ta csapatait. Ez a minden alapot nélkülöző fegyveres provokáció, Miskolc elfoglalá­sa, Salgótarján veszélyezteté­se joggal váltotta ki a ma­gyar dolgozók erőteljes ellen­állását. Ám önként jelentke­zett a Vörös Hadseregbe igen sok magyarországi szlovák is, s a 16. szlovák vörösezred — a többi nemzetiségi egységhez hasonlóan — kitűnt a harcok során. INTERNACIONALISTA MÓDON A támadást visszaverő és ellentámadásba lendülő ma­gyar csapatokkal együtt men­tek a Budapesten szervezke­dő csehszlovák kommunista szekció megbízottjai is. A szlovák községekben létre­hozták a pártszervezeteket és segítették a direktóriumok megalakítását, amelyek — át­menetileg — a munkáshata­lom helyi képviseletei lettek. Napokon belül megszervezték a tanácsválasztásokat is, s ezeken bebizonyosodott, hogy a felszabadított szlovák terü­letek dolgozói igenük a ta­nácsrendszert. A június 16-i eperjesi gyű­lés ideiglenes forradalmi vég­rehajtó bizottságot választott, s ennek első ülésén megala­kult a Szlovák Tanácsköztár­saság forradalmi kormányzó- tanácsa; gerincét a föderáció csehszlovák szekciójának ve­zetői alkották, elnöke Anto­nin Janousek lett. Kihirdet­ték az állampolgárok nemze­tiségi különbség nélküli egyenjogúságát. Kidolgozták a tanácsköztársaság alkotmá­nyát. Rendeleteket adtak ki a dolgozók helyzetének meg­javítására, s gondoskodtak élelemmel, valamint ruhával való ellátásukról is. Tervbe vették az iskolák államosítá­sát, a nyolc általános iskola­kötelezettség bevezetését stb. A Szlovák Tanácsköztársa­ság sajnos, mindössze három hétig állt fenn. Amikor nyil­vánvalóvá vált, hogy a ma­gyar Vörös Hadsereg — az antant követelésére — visz- szavonul a kijelölt demarká­ciós vonal mögé, a szlovák forradalmi kormányzótanács kénytelen volt végül úgy dön­teni, hogy fegyveres egysé­geivel ő is visszavonul a Ma­gyar Tanácsköztársaság terü­letére. TÖRTÉNELMI TANULSÁGOK A Szlovák Tanácsköztársa­ság történelmi szerepének, helyének meghatározása kö­rül már sok vita folyt és fo­lyik napjainkban is. Az azon­ban vitathatatlan tény, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság olyan szlovák szocialista ál­lam alapjait vetette meg” amely a Magyar Tanácsköz­társaság szövetségese kívánt lenni, s amelynek határait az önrendelkezés alkalmazásá­val szándékoztak megvalósí­tani. A történelmi tények azt mutatják, hogy a Szlovák Ta­nácsköztársaság nem csak a társadalmi problémák megol­dásában, hanem a nemzeti kérdés rendezésében is mesz- szebbre látott, mint a polgá­ri Csehszlovák Köztársaság létrejötte. Nem jelentette az alighogy megszületett önálló csehszlovák államiság felszá­molását; a szlovák és a cseh­nemzet tényleges érdekeinek megfelelően a szomszédos nemzetekkel baráti, szövetsé­gi viszonyban álló, a födera­tív szlovák és cseh köztársa­ságot egyesítő, szocialista Csehszlovákia megvalósítását tartotta szem előtt. S bár nem volt hosszú éle­tű, nagy történelmi jelentő­sége. hogy először deklarált olyan elveket, amelyekre a ma felépülhetett. Olyan szlo­vák, cseh, magyar és ukrán dolgozók közös internaciona­lista műve volt, akik a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom eszméitől és a Magyar Tanácsköztársaság példájától föllelkesülten elhatározták: a társadalom szocialista építé­sének útjára lépnek. Újlaki László Menü lapon is találni olyan ígyenc- ségeket, mint zuzapörkölt, rántott velő, rántott csirke­máj. Ha itthon nem kapok hoz­závalót, Gyöngyösre is elme­gyek érte — magyarázza a boltvezető a faluhelyen nem éppen megszokott választékot. Menüt kétfélét kínál, ára is rendben van. Igaz, enged­ményt nem ad belőle, nem is hallott ilyenről. * Börzsöny étterem, Rétság. Június elejétől szerződéses a jó hírű étkezőhely. Étlapja most is igen változatos, a havi 600 ezer forintos forga­lom egyh armada az ételfo­gyasztásból jön össze. Ehhez persze a nyersanyagokat egy­általán nem könnyű megsze­rezni, de Balog István nem azért főnök itt hat éve, hogy ne ismerné a forszát. Az előfizetéses ebéd mellett kétféle menüt ajánlanak, kis- adagos ételben kilencfélét. A menüből kötelezően adandó tízszázalékos engedményről azonban itt sem tudnak. Hogy miben töri a fejét, mint újdonsült szerződéses, arra Balog István így vála­szol: — Egy tippünk már volt, arról lebeszéltek, alighanem igazuk is volt. Ki akartuk tenni a csapospultot a ven­dégtérbe. Jót tett volna a for­galomnak, de kissé kocsma? van? jelleget öltött volna az étte­rem. Akkor már inkább nem. Viszont a sörcsapolás beveze­tésén változatlanul gondolko­dunk. Nyáron sörínséges időkben hordós sörhöz még mindig könnyebb hozzájutni. Eddig ugyan nincs panaszunk az ellátásra, igaz, valódi me­leg sem volt még. * Bokréta étterem, Érsekvad- kert. Az Ipolyvidéki Áfész sza- badkasszás egységében Pistyur Jánosné üzletvezető szabályos menükalkulációkat mutat. A kétfajta menüt naponként váltogatják, viszont aki hosz- szabb időn át ebből akar jól­lakni, az az ételek rendszeres ismétlődését tapasztalhatja. A menüszolgáltatás tehát rendben van, nem mondható el ugyanez az étterem és a konyha általános rendjére. A pénteki fizetésnap után törött ablak, tönkretett üvegberakás, összetört vizelde, piszkos fal fogadja a vendéget. Egyébként alig néhány hete meszeltek. A vendég néha elfelejti a kultú­rát. .. A konyhai dolgozók viszont a szabályos ételtárolást. A hű­tőkből kifőtt tészta, egyéb ételmaradékok, csészealjon nyers velő kerül elő. Van mit kidobni a szemétbe! Bárka kisvendéglő, Bánk. Negyven iskolásra főznek, ők lakatják jól a faluban dolgo­zó vizeseket is. Es lesik az eget szomorúan: jönne már végre az igazi nyári szezon, s vele az üdülők pénze is. Egyelőre késik. A legutóbbi vasárnap is hideg idővel ke­serítette a „bárkásokat”, pe­dig Csereklye Sándor üzlet­vezető, bízva az idő jobbra- fordulásában, alaposan bevá­sárolt, Bár ne tette volna! A hűtő alsó fiókjában Vancsik János kereskedelmi felügyelő megtalálja a pénteken vásá­rolt májat — elszíneződött és bűzlő állapotban. — Leégett az éjjel a hűtő konnektorja — mutatja a fő­nök. — Ezért romolhatott meg. Amit mond, az igaz, de nem változtat azon a tényen, hogy a nyers máj jócskán túljutott eltarthatósági idején, szuper hűtőben sem tárolható. Menü csak egyféle kapható a Bárkában, babgulyás és tészta. A főnök szerint ilyen­kor még ez is sok, viszont, ha beütne végre a szezon, úgyis több fajtát kínálnak. Az étlap különben változa­tos, alján még egy ígéretes ajánlat is olvasható: ha ked­venc ételét nem találja szíve­sen elkészítjük a rendelkezé­sünkre álló anyagokból! * Borongós, szeles időket ho-í zó, nyárelőn ezt láttuk. Sze­zonban vajon milyen színek kerülnek majd a vendéglátás palettájára? — szendi —■ NÓGRÁD 3 1584. június 15, péntek j >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom