Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

VrLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Központi anyák napi ünnepség Salgótarjánban NÓGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS'A MEGYÉI TANÁCS LAPslAiíSift­XL. ÉVF., 105. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. MÁJUS 6.. VASÁRNAP KISZ-küldöttgyíílések Salgótarjánban, Bátonyterenyén és Balassagyarmaton Felelős számvetés A kellemesnek ígérkező hét végét Salgótarján, Balassa­gyarmat és Bátonyterenye KISZ-szervezeteinck küldöttei a kirándulás, a pihenés helyett a szombati napot felelősség- teljes munkavar töltötték: három esztendő mozgalmi mun­kájának tapasztalatait vitatták, beszélték meg, egész napos tanácskozásukon. Szó esett az elkövetkező évek feladatairól is. majd a küldöttek megválasztották az illetékes bizottsá­gokat, valamint a május 26-i megyei küldöttgyűlés delegált­jait. Salgótarján város ’ három­százhetvenkettő KlSZ-alap- szervezetének 8380 ifjúkom­munistája képviseletében szombaton több mint kétszáz küldött és meghívott gyűlt össze — közöttük a megye, a város, párt, állami és tár­sadalmi szerveinek képviselői — a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, hogy meghallgas­sák és megvitassák a városi KISZ-bizottság beszámolóját, illetve ennek szóbeli kiegé­szítését, amelyet Lichner András titkár terjesztett elő. — Elsődleges feladatunk ezekben az években is a párt politikájának közvetítése volt a fiatalokhoz — mondotta bevezetőül Lichner András, majd a továbbiakban így folytatta: — A KISZ X. kong­resszusa határozatának szel­lemében a mozgalmi mun­kánkra jellemző volt a dif­ferenciált, rétegek szerinti tevékenység. Ifjúsági szövet­ségünk célja, hogy minden fiatal számára megfelelő prog­ramot alkosson, s ez biztosít­sa a társadalmi életben való aktív részvételt, a személyi­* ségformálást. Ügy érezzük, hogy a KISZ-alapszervezetek számára nagymértékben meg­növekedett a mozgalmi mun­ka önállóságának, saját kez­deményező készségének a le­hetősége. Egyelőre azonban ezek csak lehetőségek marad­tak. .. Épp ezért az elkövet­kezendő időszak kiemelt fel­adata, hogy folyamatosan alakítsák ki az alapszerveze­tek mindazon munkamódsze­reket, amelyek alkalmasak a jobb minőségi munkára. Beszéde további részében Lichner András áttekintette a mozgalmi élet különféle te­rületeit, a gazdasági építő­munkában való részvételt, az eszmei-politikai nevelő mun­kát, a szabadidős-tevékenysé­get, majd a KISZ belső éle­tével foglalkozott. — Az elmúlt hároméves te­vékenységünk igen sokrétű és gazdag volt — mondotta be­fejezésül —, elmondhatjuk, hogy az önmegújulás útját járjuk. Eredményes és jó munka áll mögöttünk, de az elhibázott dolgok is tanulsá­gosak az előttünk álló felada­tok magasabb színvonalon va­ló teljesítésénél. A tanácskozás további ré­szében hozzászólásokra került sor. Alexi József, a Nógrád megyei Tanács küldötte az emberi tényezők fokozottabb figyelembevételét hangsúlyoz­ta a mozgalmi élet vala­mennyi területén. Herperger János, a salgótarjáni síküveg­gyár képviseletében, a többi között a gyár és a Budapesti úti Általános Iskola közötti eredményes együttműködés tapasztalatait Ismertette. Szá­lai László, az MSZMP Salgó­tarjáni városi Bizottságának első titkára bevezetőül elis­merően szólt a megyeszékhely ifjúságmozgalmának eredmé­nyeiről, őszinte számvetésük­ről. Beszélt a párt ifjúság- politikájának helyi megvaló­sításáról, kiemelve. hogy olyan programot kell nyújta­ni a fiataloknak, amely vonzó számukra. Ezután szekcióülésekre ke­rült sor. Külön-külön tanács­koztak a tanuló, a munkás, a szellemi dolgozó fiatalok, va­lamint a mezőgazdaságban és a lakóterületeken élő KISZ- esek, akik így közvetlenebb formában beszélhették meg rétegük sajátos gondjait, a továbblépés tehetségeit. Dél­után plenáris üléssel folytat­ta munkáját a küldöttgyűlés, s elsőnek a szekcióvez'tnk mondhatták el a réteg tané To­kozásokon elhangzott főbb (Folytatás a 2. oldalon) Fejkendős idős^ nénik, ün­nepi ruhába öltözött közép­korúak, és arcukon még a hamvasságot viselő fiatalok sokgyermekes, nagycsaládos édesanyák, több mint hatszá- zan igyekeztek tegnap dél­előtt a megyei művelődési központba, hogy részesei le­hessenek a HNF megyei bi­zottsága kezdeményezése alap­ján, a megye különböző szer­vezeteinek és intézményeinek támogatásával megrendezett központi anyák napi ünnep­ségen. A megye számos tele­püléséről érkezett anyá­kat, már az üvegcsarnokban úttörők köszöntötték egy-egy szál virággal. A hangulat egyre forróso­dott, amikor megkezdődött a nagyterem színpadán az ün­nepi műsor. A Mártírok úti iskola kamarakórusának dal­csokra után óriási taps fogad­ta az Arany János úti óvoda nagycsoportosainak kedves, vidám műsorát. Ezután Ba­jor Nagy Ernő, hírlapíró lé­Fúvószenekarok megyei randevúja Negyedszer rendezték meg szombaton Bátonyterenyén a kastélykertben Nógrád megye fúvószenekarainak találko­zóját. A műemléki kastély elé viuzsikával felvonuló zeneka­rok együtt adták elő, Berták Zoltán vezényletével, Müller József Jász-kun indulóját. A bemutatók sorát a bátonyte- renyei ifjúsági zenekar kezd­te Garami József dirigálásá­val, majd a balassagyarmati városi fúvósok következtek Gyimesi László vezetésével. Igazolta jó hírét a salgótar­jáni bányász fúvószenekar, Becze Lajos muzsikusai. Szép teljesítményt nyújtott a sal­gótarjáni ifjúsági zenekar (Tarják Vilmos vezényletével), a bátonyterenyei bányász ze­nekar (Berták Zoltán), a sal­gótarjáni kohász fúvósok (Bo­ros Sándor). Jól szórakoztat­tak a szépszámú érdeklődőt a szlovákiai Kékkőről érke­zett. Hradcsianka együttes tagjai. A múltat értékelve figyelni a jövőre Emlékülés Szécsény mezővárossá nyilvánításának 650. évfordulóján pett a színre, aki a meghí­vóban jelzett ünnepi szónok­lat helyett amolyan „gyónás­szerű meditációt” tartott az egybegyűlteknek. A tőle meg­szokott oldott és közvetlen hangnemben beszélt a nők helyéről, szerepéről a társada­lomban, a történelem folya­mán. Mi hozta létre az ünne­pet, az anyák napját? — tet­te fel a kérdést. A társada­lom tisztelete, a társadalom lelkiismeret-furdalása — adta meg azonnal a választ. Igen a lelkiismeret-íurdalás is, hi­szen napjainkban mindenki előtt világos, mily nagy te­hertétel hárul a nőkre, az édesanyákra. A munkahelyen és a családban egyaránt. Ami belátás, melegség, türelem van a földön, az a nőknek köszönhető. S a gyengébbik nem hivatása elsősorban, még ma is — egyenjogúság ide, vagy oda — a család össze­tartása. Az édesanyákat köszöntöt­te az a műsor is, amely a fő­városi műv szék előadásában hangzott el. Koncz Gábor lírai előadása után régi nó­ták, táncdalok szórakoztatták a közönséget, s a hangulat akkor hágott tetőfokára, ami­kor megjelent ifj. Latabár Kálmán. Az anyákat köszön­tő virágok nagy része „fel­vándorolt” a színpadra a tetszésnyilvánítás jeléül. Ügy hittük, ettől nagyobb megle­petés már nem kell. Téved­tünk. Rövid szünet után fel­gördült a függöny: Gabora Károly és népizenekara kísé­retében, a televízióból már oly jól ismert salgótarjáni Bo- hács István lépett a színpad­ra. Együtt dalolt nótaénekes, öreg néni, fiatal. Oly nagy volt a siker, hogy a műsor csak nem akart befejeződni. Oly nagy volt a tetszésnyil­vánítás, hogy úgy gondoljuk, ezt a kezdeményezést, ezt a központi ünnepséget a jövő­ben, a következő években is érdemes lesz megismételni. Zászlódísz és ünnepi han­gulat jelezte szombaton Szé- csényben, hogy jeles évfordu­lóra emlékezik a település. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulájában tartott, tör­ténelmi korszakokat átölelő, emlékülés régmúlt időket ele­venített fel: 650 évvel ezelőtt — pontosan 1334 május 5-én — kapta meg Szécsény a mező­városi kiváltságokat Károly Róbert királytól. A ritka év­forduló előtt tisztelgő esemé­nyen ott volt Géczi János, az MSZMP KB tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első tit­kára; dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter; Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Tanács el­nöke. A Himnusz után Csikász István mondta el Illyés Gyu­la Az új nemzetgyűléshez ci- mű költeményét, majd Batta László, a városi jogú nagy­községi pártbizottság első tit­kára nyitotta meg az emlék­ülés munkáját. Az ünnepi kö­szöntőt mondó Földi László nagyközségi tanácselnök csak a főbb „állomásokat” idézhet­te fel. A mai Szécsény ta­nácselnöke küzdelmes múlt­ról emlékezhetett meg, hiszen a település ősidők óta lakott hely, az első írásos emlék pe­dig 1219-ből való. A nagy ér­deklődéssel kísért köszöntő különleges történelemóra volt, megjelenítve a harcot és a forgandó hadiszerencsét is. Természetesen szólt Földi László a felszabadulás hozta társadalmi változásokról is, érzékeltetve a mezőgazdaság, az ipar, és a közélet fejlődé­sét. Az emlékülésen felszólalt dr. Szittner András, Salgó­tarján város Tanácsának el­nöke, aki a megyei tanács végrehajtó bizottsága és Nóg­rád többi települése nevében köszöntötte a nem minden­napi évfordulóra emlékező Szécsényt. Megfogalmazása szerint a királyi adományle­vél a dolgos törekvést és a szorgalmat ismerte el. A tör­ténelem során Szécsénynek ke­vesebb dicsőség és több szen­vedés adatott meg, de min­dig újra épült a település, mert volt erő a lábraálláshoz. A mai Szécsény közigazgatá­si, gazdasági és kulturális központ is. A szécsényi fia­talok véleményét Vozári Er­zsébet, az ÉPSZÖV KISZ-tit- kára tolmácsolta. . Ezt követően dr. Ábrahám kálmán építésügyi és város­fejlesztési miniszter mondott nagy tetszéssel fogadott be­szédet. „Élmény találkozni azokkal, akik Szécsény mai arculatát alakítják” — mon­dotta, majd arra utalt, hogy a múlt értékelése igen fon­tos, de még körültekintőbben kell gondolni arra, ami előt­tünk áll. A miniszter nagy teret szentelt a településfej­lesztés jövőjét illető kérdé­seknek. Külön is szólt az irá­nyítás egyszerűbbé tételéről, a gazdaságirányítási rendszer to­vábbfejlesztéséről, valamint az emberi környezet szebbé és jobbá alakításának fontos­ságáról. A településfejlesz­tésben is meghatározó lehet a patrióta szellem éltetése és magasabb hőfokra emelése, s a településeket együtt alakít­hatja a tudomány és az érze­lemvilág. A célokat valóra váltani természetesen csak az állami és a lakossági forrá­sok együttes erejével lehet. Végül ezzel zárta gondolatát: — Hogy mikor lesz Szécsény újra város, erre ígéretet nem tehetek. Sok feltétele ennek máris megvan, s ezek tovább fejleszthetők. Talán nem is a távoli jövőben, Szécsény új­ra visszaszerezheti az egyszer elvesztett rangot. Az emlékülést követő kul­turális műsor ugyancsak íze­lítőt adott Szécsény történel­méből, majd a résztvevők je­lenlétében felavatták a múze­um mellett elhelyezett em­lékkövet. Avatóbeszédet Tóth Endréné, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának tit­kára mondott. A monumen­tális-jelen csupán két évszám látható: „1334—1984.” Idézve a régmúltat és a mai napot. „A múlt felidézése dicséretes, a jelen és a jövő építése kö­telesség. így lehetünk méltók azokhoz is, akikre most em­lékezünk.” Dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter beszéd közben (bal olda­lon), Az emlékkő felavatása (jobboldali).

Next

/
Oldalképek
Tartalom