Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
IFA teherautóra szerelheti utcatisztítő gép szemétgyűjtő tartályát készíti a bátonyerenyei Penlamer. A tízdarabos importkiváltó szállítmányt a Fővárosi Közterületfennlarló Vállalat részére gyártják. A képen Gál Tibor és Menczel László hegesztés közben. Felvétel: Beneze Péter Balassagyarmaton Legyen partner a vállalat Nem mindegy, hogy a munkahelyén ki-ki mennyit dolgozik munkaidejéből, s menynyit tölt el kávézással, beszélgetőssel, anyag utáni hájszávai, netán azzal, hogy hiva- , latos ügyei intézésére szán . egy-két órát. Balassagyarmaton, a városi tanács ügyfél- szolgálati irodájában pontos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de tudják, hogy az ügyi él tömeg egy része munkaidőben keresi föl az ügyintézőket. Korábban is értesítették a különféle munkahelyeket arról, hogy van olyan nap, amikor munkaidő után is elérhetők a „hivatal” dolgozói, de nem sok sikerrel járt a kezdeményezés. A tanács tehát lépett egyet a jó úton, partnerre viszont nem mindenütt talált. S, bár a vállalatoknál sincs pontos kimutatás az emiatt kiesett munkaidőről, néha-néha rosz- szalóan csóválják a fejüket egyes vezetők: miért munkaidőben rendelik be dolgozójukat a tanácsra. — Többnyire nem akkor rendeljük be ügyfeleinket, amikor munkaidejük van, csak akkor teszünk így, ha jobb megoldás nem kínálkozik — mondja Révész László, a városi tanács ügyfélszolgálati irodájának vezetője. — Arról nem is beszélve, hogy régi gyakorlat szerint két időpontot is megadunk a hívó levélben, legyen mód a megfelelőbb kiválasztására. Ennek ellenére is, gyakran jönnek a városlakók hívatlanul, munkaidejükben, csupán egyszerű információért. Én magam úgy vélem, hogy ezzel sok hasznos munkaidő megy veszendőbe. — Június elsejétől új ügy- félfogadási rend szerint várják azokat, akiknek elintéznivalója lesz a tanácson. Többek között hétfőn és szerdán reggel nyolctól délután négyig, pénteken pedig déltől háromnegyed négyig. Csütörtökön csak a hatósági osztály dolgozói számítanak az ügyfelékre, ők viszont már reggel héttől este hétig, tehát tizenkét órán át. Mit remélnek az ettől az áj rendtől? — A tanácsi munka is egyfajta szolgáltatás, az állampolgárok érdekeihez alkalmazkodik. A^t várjuk természetesen, hogy ekkor keresnek föl bennünket, s kivált csütörtökön kifejezetten munkaidejük után jönnek majd, a városban élők. Ez nem csupán az ő érdekük, de a vállalatoké is. hiszen így ki-ki a munkahelyen tölti termelőmunkával az időt. Az ügy- félfogadás új rendjéről értesítettük az intézményeket, üzemeket, vállalatokat. Mondom, nem valami forradalmian új dologról van szó, legföljebb még jobban próbálunk alkalmazkodni az igényekhez. Ha a vállalatok nem lesznek partnerek, akkor végül is nem érhetünk el célt. — A termelőüzemek jogsegélyszolgálata, többek között, szintén nagy segítséget adhat az állampolgároknak, hiszen számtalan dologért nem kellene utazni, időt tölteni, csupán „cégen belül” szükséges valaki, aki jártás o hivatali dolgokban. — így van. Évek óta kitűnően működik a kábelgyár és a Budapesti Finomkötöttárugyár jogsegélyszolgálata, a kórházé nemkülönben. Különféle beadvány mintákkal, nyomtatványokkal láttuk el a jogászokat és így helyben elintéződnek a formaságok. Az érdemi munkát aztán természetesen a tanácsi apparátus végzi, de már előre elkészített ügyiratokkal foglalkoznak, ez gyorsítja az intézési időt. Számtalan olyan dolog van. amikor nem is szükséges közvetlenül találkoznunk az ügyféllel, hiszen csupán néhány adat fölvételével már el is rendezhető. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az állampolgárok ne keressek föl a tanácsot, sőt, ellenkezőleg! Az idejüket kíméljük akkor, amikor fölöslegesen nem fárasztjuk őket. — Ha a jogsegélyszolgálat egyik-másik helyütt ilyen jól funkcionál, akkor miért marad ez a városban ilyen elszigetelt? — Erre én nem válaszolhatok, a munkahelyi vezetők talán jobban tudják. Nyilván nem mindenütt tudnak megfizetni egy jogászt, s talán nincs is rá akkora igény, de az mindenképnen elérhető lenne, hogy valaki részmunkaidőben foglalkozhatna ezzel, afféle összekötő lenne az apparátus és a munkahely között. Mondom ezt azért, mert a. különféle beadványok tulajdonképpen rutinmunkák, könnyen megtanulható elkészítésük. Szó sincs arról, hegy az apparátus tagjai le akarnának rázni a nyakukról valamit,. hanem csuoán arról, hogy ki-ki munkahelyén a munkával törődjék, dolgozzék és ne mással foglalkozzék.. Ezekben a (dolgokban nem vagyok jártas, de Révész László szavai eléggé meggyőzőek. Ami kétségtelen: a munkaidőbeni csellengések megszüntetése forinttal is mérhető nyeresége egy-egy termelőüzemnek. A maguk ellenségei talán, hogy ott. ahol a formt megfogható, inkább hagyják elgurulni? Csak remélhető, hogy azok a munkahelyi vezetők, akik eddig még nem tették meg. most jobban figyelnek a „hivalatos ügyemet intézem” örve alatti lógásokra. A tanács mindenesetre partnerük. — hotobágyi — A zt mondta Mészáros László, hogy Erdőtar- csán, azon a decemberi téli estén tanulta meg, hogy mit jelent megkülönböztetni lényegest a lényegtelentől. Ebben az ezer lelket sem számláló kicsi nógrádi faluban a kiváló tanító ember, Markovics Sándor, iskolán túl, esetenként a politikai tárgyakat is tanította a dolgozó embereknek. Mint Mészáros László traktorosnak is, akik nappal dolgoztak, este művelődni vágyódtak. Időről időre meg is telt hallgatóságával a falusi klubhelyiség. Csakhogy nem magoltatott, hanem hol az egyik, hol a másik hallgatóját bízta meg a tankönyvből kiolvasottak nyomán egy-egy kiselőadással. Azt mondta a kijelöltjének: „Olvasd el, gondold át és a számodra legfontosabbat mond el kiegészítve saját gondolataiddal...” Életének első előadását ott Markovics Sándor tanító és a többi feszült figyelemmel rászegeződött hallgatóság előtt mondta el. Aztán peregtek feléje a kérdések. Miért azt emelted ki? Magyarázd ezt is, azt is... Bizony, a veríték kivert a homlokon, mert ki maradna közömbös az iránt, hogy miként ítélik meg beszédét társai. — Mi így edződtünk a politikára... Azóta bizony, sok esztendő múlott már. Mészáros László, jóllehet alig túl a harmincon, de megfehéredett a haja. Családi vonás. Az arca is teltebb és bizony, két gyönyörű gyermek apja lett. Kállón pedig a termelőszövetkezet pártalap- szervezetének a titkára, miKövetelmény helyett bérverseny Ifi mm ni kesergünk azon, hogy gazda- Juyydl ságunk mai intenzív szakaszában a népgazdaság teljesítőképessége nehezen, a kívántnál lassabban növekszik. Bárki is vállalkozna az okok sokaságának, ösz- szetevőinek kimunkálására, igen messzire jutna el, mert valóban komplex, sokrétű, ellentmondásokkal teli témáról, illetve gondokról van szó. Az árnyaltan is jelentkező, mai állapotot tükröző, rögzítő, alacsony teljesítménykövetelményeinket, ha összevetjük a tőlünk nyugatra található országokkal, 30—40 százalékos elmaradást tapasztalunk a termelékenységben, ugyanakkor a jórészt azonos nehézségekkel küszködő, intenzív szakaszba érkezett szocialista országok között is meg kell elégednünk a rangsor a nem éppen dicséretes utolsó harmadával. Pedig a népgazdaság teljesítőképességének növelése érdekében több, új, a korábbitól eltérő szervezeti és ösztönzési formákkal, kényszerítő eszközökkel bővítették a termelésre, gazdálkodásra ösztönző eszközök palettáját. Ennek ellenére nehezen tudunk előre jutni, a korábbi gondjainktól megszabadulni, a jelenleginél nagyobb ütemet diktálni. Az érdekellentéteket is jól egybefogó okok sorából érdemes felfigyelni a gazdasági vezetők megnyilatkozásaira. Egyre többen ismerik el, hogy valóban alacsonyak a teljesítménykövetelmények, ugyanakkor megteremtői, részesei és elősegítői voltak az egészségtelen bérversenynek. Egyesek szerint a teljesítménykövetelmények devalválódása az 1960-as éveket követően erőteljesen felgyorsult, annak ellenére, hogy azóta jelentős műszaki, technikai, technológiai fejlődés történt, ennek megfelelően javult a szervezettség színvonala, számítógépek rövidítik le a tervezés, az anyaggazdálkodás, a programozás, az elemző munka • időszakát, dolgozzák ki a több variációs megoldások lehetőségét, s mindezek a korábbinál gyorsabb, operatívabb, eredményesebb vállalati beavatkozást segítik elő. Mondandóm érzékeltetésére és ellentmondásosságra hadd idézzem egyik igazgató szemléletes példáját. Harminc évvel ezelőtt egy kőműves egy műszakban 4,5 köbméter falat húzott fel. Ma jó ha 2-re szól a norma. Ezért, ha az állami vagy tanácsi vállalat meg akarja tartani a fizikai munkáslétszámát, akkor az ebből, igazán alacsony követelményből még tovább kell engednie, mert más termelőszervezetekben még ennél is kisebb a követelmény, ugyanakkor magasabb a bér. Ráadásul — maradva az előbbi példánál — a két köbméter falért a legtöbbet az alacsony műszaki felszereltséggel rendelkező termelő, gazdálkodó szervezetek fizetnek. Amennyiben a feladatokhoz a vállalati gazdasági munkaközösség munkájára is szükség van, akkor a fő munkaidőben kifizetett bér dupláját kapják meg, s ennél még többet, ha a kisiparos végzi el. Ha csak az építőiparban lenne ilyen a helyzet, felfoghatnánk egy rossz irányú sajátosságnak. De csaknem minden iparágra vonatkoznak az előbbiek, fgy hát nem csodálkozhatunk a már kialakult helyzeten. Az meg egészen szentségtörés, ha netán megkérdi az ember: milyen mértékben növelték a teljesítménykövetelményeket a bekövetkezett technikai, technológiai váltás után, illetve mennyire vették figyelembe az elmúlt években szerzett gyakorlatot, tapasztalatot? Egyszerűbben: a kormány idevonatkozó határozata értelmében, évenként korszerűsítették-e, illetve karbantartották-e a normákat? Megyénk szakszervezetei is az éves tervek kialakításakor a korábbi években erőteljesebben, de még ma is elég sok helyen jórészt csak a bérek növelésére, a szociális feladatokra koncentrálnak, s csak általában hangsúlyoznák a teljesítménynövekedést szolgáló normák értelmes, munkaidőt jobban kihasználó, rendet és fegyelmet elősegitő karbantartását. Ezek után azon sem csodálkozhatunk, hogy egyes szakmákban fokozatosan jelentkezik a munkaerőhiány. Mert amit egy embernek kellene elvégezni, azt kettő, vagy három végzi el. Egyik igazgató ismerősöm, hosszas eszmecsere után bevallotta, hogy az 1960-tól bekövetkezett erőteljes teljesítménykövetelmény- devalválódást tetézték a mára kialakult bérversennyel. Ennek eredményeként olyan dolgozók, illetve munkakörök is felértékelődtek — mások, az értékesebbek pedig le — aminek egyáltalán nincs megmagyarázható, elfogadható, bizonyítható alapja. Az utóbbi években — öt-hat év — pedig az évenkénti egyszer kisebb, máskor nagyobb bérfejlesztés, pótlékok, preferenciák pedig a fogyasztói árnövekedés ellensúlyozására irányultak, s csak elvétve és elenyésző mértékben mozdultak a nagyobb teljesítménykövetelmény irányában. S hogy ennek ellenére, valamint a közgazdasági szabályozók szigorításának dacára, évről évre növelték a nyereségüket megyénk vállalatai, az elsősorban a pazarlás valamelyest mérséklésének, a különböző költségek csökkentésének, az új gyártmányokból fakadó kisebb-riagyobb áremelkedésnek, a dráguló energia- és anyagköltség teljes, vagy részleges áthárításának köszönhetjük,, nem pedig az új értéket teremtő, nemzeti jövede- met gyarapító, több, jobb és gazdaságosan előállítható termékgyártásnak. Fmolloff persze a különböző töltéLlllClIull sű, termelő, gazdálkodó szervezetek kedvezményrendszere is közrejátszik. Nem beszélve a vállalatoknál még erőteljesen ható egyenlősöiről, a bekövetkezett egészségtelen nivellálódásról, a bér- gazdálkodás teljesítmény növelését visszafogó szerepéről és annak ellen mondásosságáról. Mindezeket figyelembe véve az alapvető okokat azonban nem itt, hanem a bátortalan, igénytelen, a normakövetelmények növelését tabunak tekintő helytelen felfogásban és gyakorlatban kell keresni. Vajon meddig? — ven»! — Útközben közben ellátja a pártvezetőségi titkári tisztet is, ami any- nyit jelent, hogy több község és alapszervezet irányítása is a vállán nyugszik. Hiába, az már az ember ölök kísérője, hogy, amikor a jelenét mérlegeli, akkor feltörnek benne a régi emlékek. Akár ott Kallón ezen a vihar utáni napon. Kegyetlen nagy víz zúdult a községre. A nyomai is iszonyatosak. Az emberek sírtak a kár láttán, akár Varga Lajos. a tsz elnöke, mert a lezúduló víz kimosta a cukorrépájukat. Addig meg csörgött a határ a szárazságtól. Mészáros László is ezen kesereg és mondja, hogy valamikor gyerekkorában volt ilyen felhőszakadás Erdőtar- csán. Mert ő abba a községbe való. És a két tsz egyesülésével került a kállóiakhoz traktorosnak. Volt Tárcsán egy Tóth József nevezetű párttitkár, ő figyelt fel arra, hogy milyen élénken érdeklődik ez a fiatal a politika iránt. Arról a bizonyos előadásról is hallott Markovics Sándortól. De a faluban nem olyan egyszerű a fiatal útirányát a párt felé terelni, sem most, sem akkor nem volt. Mészáros Laci is bevallja, hogy különösen a nagyszülei néztek rá görbébben, hogy minek az a szereplés. meg a párt, mi haszna van abból neki. őket sem lehetett csak úgy félretolni az útból. — A párttitkárunk találta meg a módját — emlékezett Mészáros László. Először elvitték iskolára öt hónapig. A tanulásért nem neheztelt a család. Aztán onnan az esti egyetem, ami már a községben is számított az emberek szemében. De, ami mindennél a legfontosabb volt, hogy Mészáros Laci olyan szorgalmasan végezte munkáját a traktoron, mintha semmi sem történt volna vele. Pedig akkor már, mint politikailag felkészültebb fiatalt, felvették a pártalapszer- vezetbe, beválasztották a járási pártbizottságba, ahol igen élénken vett részt a munkában. Mindég volt mondanivalója. Kállón pedig Dudok János, ‘az akkori párttitkár vette szárnyai alá. Baráti hangon, jó akarattal egyengette az útját, amikor egy napon tudomására hozták, javasolják a párttagságnak, hogy válassza meg titkárnak a termelőszövetkezetbe. Mészáros László arca még most is'visz- szaidézi az akkori érzését. — Erre nem számítottam és nagyon meglepett, hogy engem jelöltek erre a tisztségre... Nem is tagadja a tárcsái is és a káliói titkár is, szemében nagy emberek voltak. Méltatlannak tartotta magát arra a tisztségre. Akkor már Kiroveccel szántott. Amíg szelte a barázdákat, volt ideje gondolkodni. Végül is úgy döntött, hogy elvállalja, ha a tagság is úgy akarja. Egyhangúlag szavaztak Mészáros Lászlóra, a traktorosra. — A neheze csak akkor kezdődött — mondja. Emberek elé állni nem mindennapi dolog, még akkor sem, ha egymást követőles: sűrűsödnek is a szereplések. Nehéz éjszakák és nappalok követték egymást Mészáros László életében is. Dudok János pedig oktatta: — Gondosan szerkeszd, egyszerű szavakat használj!“ — Jólesett ez a törődés — mondja — Markovics Sándor tanításai is előttem voltak. Mindég a leglényegesebbre... így következett el az első párttitkári beszámoló napja. Az első percekben mintha fűtöttek volna körülötte, melege volt. Aztán találkozott a tekintete a hallgatósággal. Ismerte valamennyiüket. Megnyugodott és beszélt egyenletesen mindennapi gondjaikról, feladatokról. Amikor a taggyűlés véget ért, az erdő- kürti Németh László odament hozzá, és csak annyit mondott neki: Nagyon jól beszéltél... — Átestem a tűzkeresztségen... C sakhogy a párttitttárnate naponta át kell ezen esni. Mészáros László a kallói tsz pártalapszorvezeté- nek és a pártvezetőségnek titkára, ahogyan tanulta azon a tárcsái téli estén, hogy mindég a leglényegesebbet a figyelem középpontjába, végzi feladatát. Ha az utcán megy, köszöntik az emberek, de ritkán szokták megelőzni. Bobál Gyula NÖGRÁD - 1984. május 20., vasárnap 3
