Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-10 / 108. szám

t ■ mi , ............... - — ■■■............. ■ ■ , ír , ........... F onák ÁTLÁTSZÓ. Egy hete már a korán betört nyárelő test- és szívmelengető örömeit élvezhettem férfitársaimmal együtt: bátor és kacér ifjú hölgyek sokasága öltözött át könnyű, finom, átlátszó blúzba és szoknyába, vagy ruhába, az utcán megszokottnál jóval többet föltárva magából. A látvány kétségtelenül vonzó, s~t — jó esetben — szemet gyönyörködtető. Én azonban (es ez, remélem, nem a kü- Ignség vagy az öregedés jele) valahogy jobban kedvelem ezeknél a „mutatós" lányoknál azokat, akik inkább többet sejtetnek magukból, mint amennyit láttatnak a széles nyil­vánosság előtt. Az átlátszónál jobban tetsző az áttetsző, legalábbis amíg bárki csemegézhet rajta. Ilyenkor ugyan­is a férfiúi fantáziának legalább akkora szerep jut, mint a női formáknak, s a nem ingyen kapott öröm tudvalévő­én sokkal értékesebb... Hogyan kerül ezúttal a női divat a sportszerkesztői asztalra? Nos: itt és most csupán példa. Mert a sportban is akadnak átlátszó ügyek, amelyek nem igazán tetszető- sek. Egy hazai pályán kapott „hármas" mindig feltűnő, de nem mindegy, ki a vendég és melyik az otthon játszó fut­ballcsapat. Az NB I. középmezőnyébe tartozó Csepelt leg­utóbb a kiesőjelölt Nyíregyháza „leckéztette meg” a fővá­rosban, ám ez a lecke a vasgyáriaknak elég sokba került... Hogy a tüntetés gyanánt a játékosoktól levont, egyenként mintegy 4600 forint több-e vagy kevesebb, mint amennyit a dolog a csepeli labdarúgóknak megért, azt nem tudni. Csak gyanítható, hogy a nyírségi sem igen úszhatja meg a dolgot egészen simán. Nem azért, mert a találkozón ott volt az MLSZ elnöke is, hanem mert már a jelenléte sem lehetett egészen véletlen... A totóbotrány (bal)szsrencselovagjait a Legfelsőbb Bí­róság illetékesei sem mentették föl éppen... Csak hát et­től a kecske sem lakik jól, meg a káposztát sem lehet visz- szavarázsolni: a becsapott totózók soha nem látják viszont a pénzüket, a bundája pedig az idén tavasszal is van ve­vő! Hogy a kecskepásztor közben meggazdagszik? Sovány vigasz ez az éhező négylábúaknak. Az elrettentő büntetés, mint „megoldás” éppen olyan átlátszó, amilyen a lenge, nyári viselet. A bevétel viszont végül is tiszta nyereség! .. .DE BÜSZKÉN! Kapott ruhát az idei bajnokságban már a Stécé is bőven, jócskán többet a kelleténél. Pedig nem egy ellenfél megkereste jól kifizetődő döntetlenaján­lattal. A csapat visszautasította a csábító lehetőséget — mégis csak van hatása a példás büntetésnek! —, és emelt fővel veszített. Vergődött, küszködött, botladozva, siralma­san játszott (és még folyathatnánk a jelzők sorát, ha a nyomdafesték tűrné) — de büszkén! Becsületes küzdelem­ben maradt alul, így emelt fővel távozhatott volna a pá­lyáról. Hogy mégis inkább lehorgasztott fejeket lehet lát­ni ilyenkor? Hát igen. Voltaképpen a vereségre ritkán rá­tarti az ember. Ez pedig egy ilyen játék: veszíteni is lehet. Hanem most már a bentmaradás a tét! Egy esztendeje még a feljutásért hajtottak a fiúk, most pedig — ezen a néven — szinte az utolsókat rúgják. Hogy jövőre melyik osztályban? Ki törődik vele? Az elnök, az edző meg az in­téző Nyugaton túrázik az öregfiúk-válogatottal, miközben a csapat kap egy négyest Békéscsabán. Igaz. ott az NB I- es bajnokjelöltet is elverték, kiejtve az MNK-ból — ám erre is igaz a kérdés: ki törődik vele? A bajnoki cím rangosabb nemzetközi tornára kvalifikálja a Bp. Honvé­dőt. mint a kupasiker: a vezető edző már most tudja, hogy ö jövőre ismét technikai vezető lesz, helyére pedig egy vi­déki szakember kerül, magával hozva egy játékosát is... Csak ismételhetem: ez egy ilyen játék. Emelt fővel, sőt győzelemmel jött haza Moszkvából legutóbb olimpiai labdarúgó-válogatottunk is, bár „első fo­kon” kiesett a Los Angeles-i döntőből. Hogy a Szovjetunió visszalépése után mi lesz a következő lépés, azt most még nem tudni. Akárhogyan is lesz, erre a döntésre nem le­hetnek büszkék az Egyesült Államok illetékesei: a sport­világ színe-java marad távol a legnagyobb nemzetközi fesztiváltól, ha nem is éppen a labdarúgásra vonatkozik elsősorban ez a kijelentés. Ha nincsenek meg a tisztessé­ges versenyzés feltételei, érthető, hogy nem vállalják a felelősséget a sportvezetők, nem teszik ki a sportolókat zaklatásoknak, ellenséges légkör kockázatának, a nyílt erő­szak veszélyeinek. Nagy kár az sport, az olimpia valaha . tiszta eszméjéért. És hogy mit ér a győzelem ellenfél nél­kül? Érdemes lenne megkérdezni a sportolókat. Azt hi­szem, egyetértenek abban, hogy még annyit sem, mint a májusi eső... SAKK Nem sok hiányzott...! Vasútépítő TSK—St. Volán 7,5—6,5 Rá sem lehetett ismerni a tarjáni csapat játékára a 7. fordulóban Budapesten a Madriri utcában a listaveze­tő Vasútépítő Törekvés ellen. A volánosok nemcsak feled­tették a Miskolc elleni két számjegyű vereséget, hanem ahogy mondani szokták, „ki­vágták a rezet”, egyáltalán nem tisztelték a tavaly még az OB I-ben szerepelt, az él­táblákon Honfi Károly nem­zetközi mesterrel és Petro- nicsné Verőczi Zsuzsa nagy­mesternővel felálló fővárosi együttest. Tartalmas játsz­mákban. izgalmas körülmé­nyek között született meg a szoros eredmény, amely a vasutascsapatra hízelgő, mert kis szerencsével akár a tar­jáni gárda is nyerhetett vol­na. Az St. Volán sakkozói közül négyen is győzni tud­tak, s ezek közül kiemelke­dik Simkó Jenő 21 lépésben aratott látványos matt-táma- dásos győzelme. A 7. fordu­lóig 1.5 pont híján 10 pontos átlaggal győzedelmeskedő Vasútépítőktől eddig a tarjá­ni csapat szerezte a legtöbb pontot, s ezzel alaposan „be­segített” az ugyancsak ma­gasabb osztályra kacsingató Miskolci Medicornak. Részletes eredmények: 1. Honfi—Tóth L. 1—0, 2. P-né Verőczi Zs.—Egyed 1—0, 3. Dr. Mika—Istvanovszki dön­tetlen. 4. Pálkövi—Szokács döntetlen, 5. Bartos—Klepej 0—1, 6. Vincze—Ponyi 1—0, 7. Pesztericz—Gál 0—1, 8. Dr. Pálvölgyi—Palla döntetlen, 9. Novak—Szabó 1—0, 10. Hon­imé—Kassai döntetlen, 11. Rithnovszky—Váradi döntet­len, 12. Horváth—Tóth P. 0—1, 13. D’Albini—Simkó 0—1, 14. Fehér—Patai 1—0. A 7. forduló eredményei: Miskolc—BHG 9—5, Makó— Vízügy SC 7,5—6,5, Eger— Volánbusz 13—1, BEAC— Utasellátó 4,5—9,5, Kaba— Gyöngyös 5—9, Szeged—Ka­locsa 10,5—3,5. A Keleti csoport állása 1. Vasútépítő TSK 7 2. Miskolci M. 7 3. Eger SE 7 4. Utasellátó 7 5. Makói SVSE 7 6. Szegedi VSE 7 7. Vízügy SC 7 8. BHG 7 9. Kábái Egyetért. 7 10. Gyöngyösi SE 7 11. St. Volán 7 12. BEAC 7 13. Kalocsai SE 7 14. Volánbusz 7 7 - - 68 6 - 1 65,5 4 - 2 57 5 - 2 56 4 - 3 53,5 3 1 3 51,5 4 - 3 50,5 4 - 3 49,5 3 - 4 49 4 - 3 46,5 2 - 5 46,5 2-5 44.5- - 7 28,5- - 7 21,5 A 8. (tavaszi utolsó) forduló­ban május 13-án az St. Volán csapata Salgótarjánban fogadja a Makói SVSE együttesét. <tz. 1.) Kézilabda megyei bajnokság Meglepetések nélkül A megyei kézilabda-baj­nokságban a tavaszi IV. for­duló mérkőzéseire került sor az elmúlt hét végén. Megle­petésnek számító eredmények nem születtek. Férfiak: Bgy. Kábel SE—Ersekvadkert 37— 32 (16—11) V.: Babják — Kővári. Ld.: Kürtössy 12, ill.: Kovácspál 14. A sportszerű találkozón, el­sősorban mindkét csapat a támadást részesítette előny­ben. Bizonyítja ezt a közel 70 gól is. Nagy elánnal és el­szántsággal játszottak a csa­patok. A kábelgyáriak az el­ső félidőben szerzett előnyü­ket a mérkőzés végére is meg tudták tartani, s fgy újabb értékes két bajnoki ponthoz jutottak a jóképes­ségű, de eddig még nem túl eredményes Ersekvadkert el­lenében. Pásztói SE—Diósjenö 43—18 (23—8) V.: Simon — Pál. Ld.: Sándor 19, Csabuda 6. A pásztói gárda szokatla­nul sportszerűen játszott. Egyetlen kiállítás, de még fi­gyelmeztetés sem fordult elő a csapatnál. Ezen a találko­zón csak a játékkal törődtek, s ez gólokban nagyon is meg­mutatkozott. Sándor megint elemében volt: egyedül töb­bet dobott, mint az ellenfél játékosai összesen. De igen eredményes volt Bán is. A vendégeknél Csabuda és Schmittinger próbált lépést tartani, de ez kevésnek bi­zonyult. Szönyi M. SE—Tereske 38— 26 (13—13) V.: Békési — Hukics. Ld.: Varga 14, ill.: Franka 9. Nem kis meglepetésre, a vendég tereskei csapat az el­ső félidő utolsó percéig ve­zetésre állt a Szőnyi ottho­nában, s a hazai együttes csak ekkor tudott egyenlíte­ni. A szünet után teljesen más felfogással játszott mind­két gárda. Felhagytak a szo­ros emberfogással, s első­sorban a góllövést szorgal­mazták. A mindenáron való gólszerzés azonban sok hibá­val, labdaeladással párosult. A tereskei gárda nem bírta végig a gyors játékot. Elfá­radtak, s a Szőnyi indításai már rendre találatot eredmé­nyeztek. St. BRG—Nagybátony 26—18 (13—10) V.: Kenyeres — Zorván. Ld.: Szlávik 16, ill.: Susán 8. Az elmúlt forduló meglepe­téscsapata, a Nagybátony, mos aránylag könnyen adta meg magát a BRG otthonában. Már az első félidőben hátrány­ba került, amely a fordulás utón tovább nőtt. Szlávikot, a góllövőlista első helyezettjét a nagybátonyiak nem tudták semlegesíteni. Jók: Szlávik, Németh és Gulácsy kapus, Susán ésGai- bács kapus. A bajnokság állása 1. Pásztói SE 4 4 - - 127- 79 8 2. Bgy. Kábel 4 4 - - 116- 84 8 3. Szőnyi M. 4 3 - 1 11- 80 6 4. St. BRG 4 3 - 1 117- 93 6 5. E.-vadkert 4 1-3 104-110 2 6. Nagybátony 4 1 - 3 72-108 2 7. Tereske 4 - - 4 94-129 ­8. Diósjenö 4 - - 4 66-124 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Szlávik Viktor (St. BRG) 57, 2. Sándor István (Pásztói SE) 46, Kovácspál (Ersek­vadkert) 43, 4. Franka István (Tereske) 39, 5. Varga László (Szőnyi M. SE) 37 góllal. Férfi ifjúságiak: Bgy. Kábel SE—Ersekvadkert 22—9 (9—4) V.: Babják — Kővári. Ld.: Urbán és Stolcz 6—6, ill.: Budelszki 5. A hazai, kábelgyári fiata­lok folvtatták nagy gólkü­lönbségű győzelemsorozatu­kat. A tereskei fölényes győ­zelem után, most a vadkerti­eket is „simán” verték. Főleg a II. félidőben működött ola­jozottan a gépezet. Szemmel látható volt a két csapat kö­zötti fizikai és technikai kü­lönbség. A kábelgyáriak át- lövései rendre utat találtak az alacsony vadkerti kapus fölött a hálóba. A bajnokság állása 1. Bgy. Kábel 2 2 - - 45-16 4 2. Pásztói SE 2 1 - 1 32-33 2 3. Tereske 2 1 - 1 22-35 2 4. E.-vadkert 2 - - 2 27-42 ­A góllövőlista élmezőnye: I. Stolcz Péter (Bgy. Kábel SE) 16, 2. Szabó Ferenc (Pász­tói SE) 13, 3. Urbán Ottó (Bgy. Kábel SE) 12, 4. Bu­delszki Gábor (Ersekvadkert) II, 5. Szivák László (Pásztói SE) 10 góllal. Jelenet a Nagybátony—Rets. kapura dob, mellette Pádár ménykedhetnek... Nők: Pásztói SE—St. Síküveggyár I. 16—30 (7—18) V.: Csoór — Földi. Ld.: Bernáth 10, Bíró 4, ill.: Kiss- né 13. Főleg az első félidőben volt szembetűn'' a két csapat kö­zötti különbség. Elsősorban Kissné volt igen eredményes a síküveggyáriaknál. A szü­net után kissé kiengedett a vendégcsapat, s így a fia­tal hazai gárda is jobban szóhoz jutott. Ha 4 büntetőt nem hibáznak, ezt a félidőt megnyerik! Jók: Kissné és Honti, ill.: Bernáth. Nagybátony—Rétsági SE 23—14 (12—7) V.: Csoór — Földi. Ld.: Sző­ke és Pádár 10—10, ill. Fe- rencsik 9. A cserejátékos nélkül érke­ző rétsági együttes nem tu­dott elfogadható ellenfele lenni a nagybátonyi csapat­nak, amely pedig újból „re­mekelt” a büntetők értékesí­tésében. Amíg az elmúlt for­dulóban 14-ből 4-et értéke­sítettek, most ezt is „túlszár­nyalva”, a megítélt 14-ből csak kettőt dobtak be! Jók: Pádár és Szőke, ill.: Feren- csik és Ferencz. A bajnokság állása 1. St. Siküv. I. 3 2 1 - 73-49 5 2. Nagybátony 4 2 1 1 75-63 5 3. St. Siküv. II. 3 2 - 1 41-43 4 4. Rétsági SE 3 1 - 2 51-50 2 5. Pásztói SE 3 - - 3 44-79 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Pádár Katalin (Nagybátony) 33, 2. Ferencsik Melinda (Rét­sági SE) 29, 3. Kiss Lászlóné (St. Síküveg I.) 28, 4. Szőke Judit (Nagybátony) 24, 5. Bernáth Ildikó (Pásztói SE) 13 góllal. ig felnőttmérkőzésről: Szőke biztosít, a rétságiak csak re­Bencze Péter felvétele Női ifjúságiak: Pásztói SE—St. Síküveggyár 7—7 (4—4) V.: Csoór — Földi. Ld.: Márton 3, ill.: Csik és Sza- mosvári 2—2. Teljesen kiegyenlített két félidőt játszottak a csapatok. A másodikban ugyan már 3 gól előnnyel, 7—4-re is veze­tett a hazai együttes, de a vendég sfküveggyáriak nem adták fel, s igyekezetük végül is döntetlent eredményezett. A második játékrészben mindkét csapat 3—3 büntetőt is hibázott! A döntetlen ered­mény, a látottak alapján igazságosnak mondható. Nagybátony—Rétsági SE 1—19 (1—8) V.: Csoór — Földi. Ld.: Ponyi 1, ill.: Salgai 6. A rétsági fiatalok minden tekintetben ellenfelük fölé nőttek, s góljaikat tetszés sze­rint érték el. Az általános iskola 6—7-es osztályának tanulóiból verbuválódott nagybátonyiak csupán az ei- ső félidő 14. percében voltak eredményesek, amikor Ponyi révén megszerezték a becsü­letgólt. A bajnokság állása 1. St. Síküveg. 2 1 1 - 18-10 3 2. Rétsági SE 2 1-1 28-16 2 3. Pásztói SE* 3 111 22-16 2 4. Nagybátony 3 1 - 2 4-30 2 A góllövőlista élmezőnye: lj Podonyi Piroska (Pásztói SE) 10, 2—3. Salgai Judit (Rét­sági SE) 8, Oláh Mária (Rét­sági SE) 8, 4—5. Oláh Ágnes (St. Síküveggyár) 6, Csik Hajnal (St. Síküveggyár) 6 góllal. A síszakosztály őrzi előkelő helyét Interjú Vincze István vezető edzővel Labdarúgás Susán: mesterhármas Területi ifjúsági bajnokság Nagybátony—Petőfibánya 6—0 (4—0) Bátonyterenye, ISO néző, V.: Jóla I. Nagybátony: Hiesz — Szajkó, Hajdara, Oláh — Vatta I., Varga, Kovács — Vatta L. (Babcsány), Susán, Laczkó (Ba­rack), Kupolka. Edző: Veres Má­tyás. Góllövök: Susán (3), Szajkó (2), (mindkettőt ll-esből) és Lacz­kó. Jók: Hajdara, Varga, Susán (a mezőny legjobbja), Batta I„ Ko­vács. Kiállítva Tamasi és Molnár (mindkettő Petőfibánya) a 70., il­letve a 85. percben. A hazai csapat az első Játék­részben ellenállhatatlan volt: 4 alkalommal Is bevette ellenfele kapuját. A prímet Susán vitte, mesterhármast ért el! A nagybá­tonyiak a második félidőben sem álltak le és újabb nagyszerű gó­lokat szereztek. A lelkes ven­dégek csak időközönként „vol­tak” a pályán... DVTK—Síküveggyár! SE 2—0 (1—0) Miskolc, 100 néző, v.: Maklta. Síküveggyár: Susán — Szikszai, Tajti, Mátrai (Illés), Perényi — Rigó, Berki. Baksa (Klement) — Baranyl, Forgács, Brezovszkl. Edző: Szűcs László. Jó: Forgács. Az NB I-es egyesület érthe­tetlen módon a laza talajú, sala­kos pályán rendezte a találkozót. Nagy melegben és porfelhőben a hazaiak az első félidő közepén, kapu előtti kavarodásból szerez­tek gólt a síküveggyári fölény ellenére, és a tartalékosán föl- álló vendégcsapat szünet után sem tudott fordítani, pedig több hely­zete volt. Sőt: a hazaiak újabb góllal biztosították be győzelmü­ket. (A Bgy. SE Ifjúsági csapata szabadnapos volt.) __ A Salgótarjáni Torna Club siszakosztálya az elmúlt szezon­ban Is sok örömet szerzett a nógrádi síbarátoknak. A külön­böző korosztályokban több mint tucatnyi országos bajnoki címet szereztek, harminc-egynéhány — A közelmúltban értékelték a legutóbbi szezont. Milyen tanul­ságokkal lettek gazdagabbak? — Bár a bajnoki címek szá­ma elmaradt a korábbitól, összességében eredményes volt a szezon. Tudni kell, hogy a korosztályokban előre lépők idősebb társaikkal versenyez­nek, s például a serdülő II. korcsoportból a I. korcsoport­ba kerülők az első évben nemigen lehetnek váromá­nyosai az első helynek. Az is igaz, hogy a konkurrencia nö­vekszik a sífutó-, sílövész- versenyeken, a sportág mind népszerűbb, s ehhez az idei téli olimpia televíziós közve­títései is hozzájárultak. A legfontosabb tanulság: az eredmények továbbra sem hullanak az ölünkbe, egész évi szorgalmas, kitartó és ke­mény munka kell hozzá. Emellett alapvető számunkra, hogy egy pillanatra se feled­kezzünk meg az utánpótlás rendszeres neveléséről, felké­szítéséről. Szerencsére ebben olyan partnerünk van, mint a salgótarjáni Petőfi Általá­nos Iskola, amelynek testne­velői sok más sportág mellett a sít is szívügyüknek tekin­tik. Nem véletlen, hogy nö­vendékeik — akiknek több­sége a szakosztályunkban dolgozik — tarolnak a téli úttörő-olimpiákon. A kölcsö­nös érdekek a jó együttmű­ködéshez vezetnek. __ második és harmadik helyet ér­tek el. A szakosztály évek óta tartja előkelő helyét a magyar sísport élmezőnyében. Ennek „titkairól” beszélgettünk Vincze Istvánnal, a szakosztály vezető edzőjével. — Személy szerint kikkel volt elégedett a szakosztály vezető edzője? — A sífutók elmúlt szezon alapján összeállított országos rangsorában a felnőtt nőknél Galbács Judit az első, és ez mindennél többet mond; Be- reczki Brigitta holtversenyben második. A férfiaknál kelle­mes meglepetést szerzett Hor­váth János, akit a második helyre rangsoroltak. Sajnos Papp Zoltánnak, rajtunk kí­vül álló okok miatt, nem si­került az olimpiai kiküldeté­se. Géczi Tibor változatlanul a szakosztály legeredménye­sebb versenyzője. A javuló szakmai munkát jelzi, hogy felsorolt versenyzőink kivétel nélkül első osztályú minősí­tést szereztek a sportáguk­ban. — A közvetlen utánpótlás? — Sok tehetséges verseny­zővel rendelkezünk, akiket utánpótlásedzőink, Juhász Attila és Dombóvári Ferenc igyekeznek jó sífutóvá nevel­ni. Ipacs László, Turányi Ist­ván, Solymossy Ágnes, Tóth Klára a korosztályában a leg­jobbak között van, de ha­sonlót mondhatok például Ott­mar Jánosról, vagy Galbács Sándorról is. — Mostanában sokat hallani a sport nehezebbe váló feltételei­ről. Érzi ezt a siszakosztály is! — Nincs okunk dicsekvésre, de panaszra sem. Tudomásul vettük, más választás nem lévén, hogy csak a rendelke­résre álló anyagiakkal gaz- dálkdhatunk. Takarékosan, átgondoltan és differenciál­tan. Nagy előnyt jelent, hogy Galyatetőn saját síházzal ren­delkezünk. S olyan támogató­ink vannak, mint a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, a KARANCSHŰS, a Salgó SZÖVKER, és számos síbarát. A megyei sporthiva­tal pedig, méltányolva az el­múlt esztendők eredményeit, tisztes támogatást ad a szak­osztály működéséhez. — A sfzők napjainkban a le­vezető edzéseket tartják, majd némi szünet után kezdődik az új szezonra való felkészülés. Me­lyek a szakosztály előtt álló leg­fontosabb feladatok? — Mindenekelőtt a hagyo­mányainknak megfelelően szerepelni. Ehhez változatla­nul a kemény munkán ke­resztül vezet az út. Az után­pótlásunkat is szeretnénk szé­lesíteni, mert a minőségi sport alapja a mennyiség. S bol­dogok lennénk, ha az elmúlt évhez hasonlóan, a következő szezonban is sikerülne válo­gatott sportolóinknak nem­zetközi versenyeken egy-két, magyar viszonylatban figye­lemre méltó eredményt elérni. — Határozat született Salgótar­ján versenysportjának átszerve­zéséről. Ez miként érinti a sí- zőket? — Egyelőre semmilyen hi­vatalos információval nem rendelkezünk, de abban bí­zunk, hogy szakosztályunk új egyesületben, legalább ilyen körülmények között, s lega­lá bb ilyen sikeresen dolgoz­hat. Fiatal sportolóinkon, azt hiszem, nem múlik majd — fejezte be a beszélgetést Vin­cze István, (—6) ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom