Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-06 / 105. szám
LACZKÓ PAL*: Esetek és jogi esetek Beszélgetés dr. Erőss Pállal V B " » Ä onalsuruspg Azok, akik nézői a televízió népszerű műsorának, a Jogi eseteknek, állítják: dr. Erőss Pál, az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetője nagy nyeresége a sorozatnak. Ízes beszéde, közérthető okfejtése sokakat — épp miatta — ültet esténként a készülékek elé. — Több célja is volt a műsornak, amikor elkezdtük — mondja dr. Erőss Pál. — Elsősorban azt akartuk megértetni az emberekkel, hogy a jog logikus tudomány, rendszere tulajdonképpen közérthető. Szándékunk volt, hogy adjunk mindennapi jogi tájékozottságot, s hogy kicsit vezessük a kevésbé íníormálta- kat: mikor kell a bírósághoz fordulni. — őszintén szólva, ez a műsor szórakoztatóbb» vált ai utóbbi időkben. — Rétegműsorként indult, s csupán néhány adást terveztek, de az érdeklődés akkorává duzzadt, hogy immár a százhatvanadik adáson is túlvagyunk. Szólunk a nagy- közönséghez, de a jogászkol- légákho? is, ez némi komp- rom'sszum megkötésére sarkallt bennünket. — Számítottak ekkora népszerűségre? — Bevallom, nem. De az emberek örülnek annak, hogy az igazság győz a képernyőn is, hogy, aki az igazságot képviseli, az nem bukik el. A nézőkben megerősödik a hit, miszerint a jog nem hagyja cserben őket és ez jó dolog. Szeretik a vitát, sokszor hallom adás után nézőktől: épp így gondoltam én is. — Jogi vita a nagy nyilvánosság előtt? — Akadnak jogilag nem pontosan eldöntött, vagy eldönthető esetek, épp ezért talán kicsit szorgalmazzuk is a „hézagok” betöltését, jogszabályok alkotását. Az apaság megállapítása nélküli gyermektartás fizetése például még az ötvenes évek ele. jéről számlázó paragrafus alapján történik. Azóta sokat változott az általános erkölcs, a megítélés, minden bizonynyal az űj családjogi törvény megalkotásánál erre kitérnek majd. — ízes szavait sokan kedvelik, Nem okozott ez gondot? — Szatmári beszédem? Magam nem is tudtam róla, amíg magnetofonon meg nem hallottam. Soha nem okozott konfliktust. Büszke vagyok rá! — A Jogi esetekben nem S mindenki követi az „Erőss- vonalat”, már, ami a világos, közérthető okfejtést illeti. — Soha nem szerettem a bikkfanyelvet. A szakzsargon is elmondható köznyelven és úgy jobban célba is talál. — Népszerűsége minisztériumi munkájában nem akadályozza? — Tolerálják, végül is a munkám része. A kollégák is segítenek, nemegyszer a műsor anyagának összeállításában is. — Megtörtént eseteket dolgoznak föl? — Mindig. Gyűjti a stáb is, de kapunk bíróságoktól is ötleteket. Tízezer levelet dolgozunk föl évente! Már áll is föl, gombolja zakóját, várják. Azt mondja magáról, hogy csöndes, otthonülő fajta tulajdonképpen, ez a népszerűség csak „úgy lett magától”. De nem zavarja. Egy feladat, aminek megfelel, amit teljesít. — hortobágyi — Egy szélhámos karrierje Üj lengyel folytatásos film a képernyőn Nykodem Dyzma —• nem egészen ismeretlen hős a magyar irodalomban sem. Persze más néven, de már találkozhattunk vele, a tehetetlen kisemberrel, akit a véletlenül mellé szegődött szerencse visz, ragad magával egyre feljebb, feljebb mígnem;.. Dyzma a fiatalon elhunyt, kitűnő író, Tadeusz Dolega-Mostowicz, nálunk 1962-ben Mészáros István fordításában Karrier címmel megjelent regényének főszereplője, akit most újabb milliók ismerhetnek meg abból a hétrészes tévésorozatból, amelynek vetítése május 8-tól kezdődik a képernyőn. Egy szélhámos karrierje címmel. A maga idejében népszerű és könnyed hangvételű művekkel jelentkező Dolega-Mos- tovicz a húszas évek Lengyelországába invitálta olvasóit, s ez a hajdanvolt, furcsa és ellentmondásos világ bukkan most elő Rybkowsky és Nowicki produkciójában is, középpontjában a már nem egészen fiatal, nem is tehetséges muzsikussal, Dyzmával, aki éppen állás után kutat. A munka nélküli vidéki zenész egyik sétája alkalmával éppen a minisztertanács előtt bámészkodik, amikor egy idős urat pillant meg, aki elveszít egy borítékot, s a benne talált meghívót a maga céljaira használja fel. így jut el arra a nagyszabású estélyre, amely a továbbiakban egész életét meghatározza. Nykodem a gazdágon terített, ellenállhatatlan svédasztal előtt vitába keveredik egy ismeretlen úrral, aki kiveri kezéből az áhított falatokat... A fe- lelősségrevonás nem marad el, s a környezetben hallgatózó méltóságok, előkelőségek döbbenten hallgatják, hogyan olvas be a furcsa vendég.., Elvégre nem kis bátorság kell ahhoz, hogy a főrendi ház egyik tagjával így merjen bárki is beszélni..; Anélkül, hogy sejtené, mibe is bonyolódott, Nykodem egyszerre kivívja környezete csodálatát, s ezzel teszi meg az első lépést egy nem is sejtett, nem is várt szédületes karrier felé. Egyre többen kíváncsiak rá, egyre többen szeretnék a társaságát, s Nyködém ki is használja az alkalmat, nemcsak barátainak száma gyarapszik, hanem vagyona is, előbb-utóbb pénzügyi szakember lesz, a Gabonabank elnöke, hogy aztán a kormányig is eljusson. .. Dehát semmi sem tart örökké, Nykodem Dyzma előtt is ott az a bizonyos végzetes banánhéj... A főszerepet a nálunk is ismert nagyszerű színész, Roman Wilhelmi alakítja. Partnerei: Graczyna Barszcznos- ka, Alicija, Jachiewicz. E. Trojanowska és Nronislaw Pawlik. Wilhelmi magyar hangja: Sztankay István. Nemlaha György 4. Gábor tétován felnéz, első hallásra nem érti a kérdést, aztán kapcsol. Emeli a poharát úgy válaszol: — Két héten belül. Ez mái a finis... József vele iszik. Gábor folytatja: — Tudod, rosszkor jöttünk. Jobban meg kellett volna néznünk, hogy melyik korosztályba szülessünk. Most kezd derengeni, hogy fölöslegesen strapáltam magam. Én hülye! Ráhajtottam, hogy tarthassam mások alatt a létrát! Röhej! Én, a realista! Az okosan, elvszerűen taktikus! Akihez a balekságnak még az árnyéka sem fér... Nézz szét! Mit látsz? Mindjárt a nyakunkba hullanak, lesodornak minkéi is. Míg' tápászko- dunk, hajrá!, jön a következő, szerencsésebb hullám. Nekem meg jó, ha marad a létratartás. Mint szamárnak a fül. Józsefet nem hatja meg a borongás újabb változata. Arra kíváncsi, amit még megtudhat. De azért nem állja meg, hogy bele ne csípjen: — Mi az? Győz a személyzeti «osztály? Már nem jársz be a „háttérbe szorított nagyokhoz”? — Mert azt hiszed, még most is megélhetsz az évekkel ezelőtti helyzetismeretedből? Most többről van szó. Elmúlt a kis intrikák ideje. Nagyban megy a játék. József méltányolja a viszsza vágást. — Az öreg? — Nyugdíjba. Érdemei elismerése mellett. Nála legalább igaz is. — Szerinted.. — Te ebben nem lehetsz tárgyilagos. — Miért? Azt hiszed, miatta hagytalak ott benneteket? — Azt. József kivár, reméli, Gábor még folytatja. A maga részéről lezárt és távoli az egész ügy. A gyár mégis érdekelte, szeretett naprakész lenni. Tudott is mindenről, mégis kedvelte, ha többek szájából is hallja, amit mások már megrágtak előtte. Az apró eltérésekből számára pontosabb kép rakódott ki, mint azoknak, akiktől informálódott. Még a következtetéseket, kombinációkat is megkockáztathatta. — És te? — kérdezi a hallgató Gábort. — Még bizonytalan. Lehetnek meglepetések. — Kinn múlik? — Nem tudom. — Hogy’ hogy? Csalatkoznom kéne benned? — Elhagyhatod a malició- dat. A partvonalról könnyű... Értsd meg: egyszerűen nem tudom. A helyiekre nem figyeltem eléggé.. — És ezt nevezed te Nagy Játéknak? — Békén hagynál? Tényleg, ne érts félre. Valóban örülök, hogy itt vagytok. Csak tudod, elegem van a hétből. Erre minden abban a dög telefonban csúcsosodik ki... Mintha váratlan ötlete támadna, úgy néz felcsillanó szemmel Józsefre: — Tudod mit? Gyere visz- sza hozzánk! József kajánul elmosolyodik. Végre kiderült, mi a meghívás célja, nyugtázza. „Szóval most újra kellenék? Vajon miért?” — Mielőtt igennel vagy nemmel válaszolnék, erre nyelhetnénk egy korty hideg sört. Vagy ne is! Hisz kész a válaszom. — Halljuk! — Semmi pénzért, édes öregem. Semmi pénzért. Gábor érzi, hogy elhamarkodta. Túl korán kérdezett rá. Ez a rohadt fáradtság, amiatt van, gondolja. — Nem látsz benne fantáziát? Űj helyzet! Sakkozd csak végig! Önállóság! Annak idején te is erre vártál. — Azt hiszed, elérzékenyü- lök? Vagy mire számítottál? Lódobogásra? Űj helyzet!? A helyzet mindig új. Hagyjál engem békén! Neked se kellene ilyen komolyan venned a léggömbhámozást. Elégtétel a számomra, hogy most, ebben a kulimászbaa nem vagyok benne. Gábor most már komolyan korholja magát. Taktikai hibát vétett Pedig mindent átgondolt. Felépítette ezt a péntek estét. Az az átkozott telefon. .. Ha nem vonja el a figyelmét. Persze még nincs veszve semmi. Legfeljebb másik irányból tesz kísérletet: — Finoman fogalmazva, te sem vagy a régi. József érti a húzást. — Hagyjuk ezt... Nincs mit egymás szemére vetnünk. Bár ami engem illet, felhozhatnék egynémely mozzanatot. De azt is hagyjuk.. Fá- tyolt, reá. Inkább van egy ötletem. Hívjunk fel mindenkit, akit elérünk a bandánkból. Neked milyen számok vannak meg? ' — Várjunk csak, várjunk — ülteti vissza Gábor. — Szóval mégis maradtak benned miattam is sérelmek? Ügy tudom, annak idején tisztáztunk mindent. Vagy nem? — Hogyne. Persze. Ezért mondtam, amit mondtam.. József nevet magában, amiért ismételten összezavarta Gábor hadmozdulatait: ha itt megrekednek egy ideig, nehéz lesz az egyetértés békésebb vizeire közösen kievezni. Gábor tervének irányába különösen. — Mert tisztáztunk mindent, vagy nem? — erőskö- dik Gábor. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. (Folytatjuk) J „Sztárparádé" Pásztán Sztárokat, mégpedig régi magyar filmcsillagokat vonultat fel az a filmklubprogram, melynek első előadását a minap tartották meg Pásztón, a Mátra Filmszínházban. A sorozat nyitánya Vajda László 1936-ban készült filmje, az „Ember a híd alatt” volt, Csor- tos Gyula, Jávor Pál és Lázár Mária főszereplésével. A sorozatot a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat munkatársai állították össze, tíz — ér. deklődésre kordokumentumként is számottartó — alkotást választva ki a két világháború közötti magyar filmtermésből. A pásztói filmklub nyár végéig ígér kéthetente csemegét a bérlettulajdonosoknak. A többi között bemutatásra kerül az „Egy tál lencse”, a „Két fogoly” és a „Szüts Mara házassága” című produkció. fölöméire TaM6“ alioUa Revü romantika A vér alkoholtartalmának elit -őrzésére angol kutatók egy ú. bb eljárást dolgoztak ki. Á leheletet egy kálium-bikro- m ltot is tartalmazó sárga színi'. oldatban nyeletik el, amely az alkohollal reagálva káliumszulfáttá és krómszulfáttá alakul (közben kénsav, ecetsav és víz keletkezik), s a folyadék színe az eredeti sárgáról zöldre változik. Az oldatot küvettába (párhuzamos falú üvegedény) öntik, majd összehasonlító oldatnak egy másik küvettába leheletet nem tartalmazó kálium-bikromát oldatot öntenek. Mindkét kü- vettát egy műszerbe — fotométerbe — helyezik és átvilágítják. A műszer megméri, hogy változott-e a szín, és hogy a színváltozás milyen mértékű. Minél több a véralkohol, annál erősebb a szín- változás. A szubjektív körülményeket a módszer teljesen kizárja. A vér alkoholtartalmát a műszer skálájából közvetlenül le lehet olvasni, Már régen vártam, hogy valaki pártfogásába veszi a revüt. Abban az országban, ahol az „úri kutyák” farsangi bálja a főváros kiemelt szállodájában és a fóti szegény kutyák sanyarú sorsa, na meg az elhagyott öregek életének bemutatása egy műsoron belül — közfelháborodást okozhatott, de akkorát, hogy Hajdú Jánosnak szinte a földig kellett hajolnia önkritikusi minőségében (A Hét), szinte törvényszerűn be kellett következni annak is, hogy Nógrádi Gábor az Űj Tükör képes oldalain védelmébe vegye a revüt. „Éljen a revü! Ha lehet” — mondja „kritikája” végén a szerző (Farkas Tamás felvételei a budapesti Maximban és Moulin Rougeban készültek és igazán impozánsak), jó-jó éljen, de kimi ellenében? Miért érzi szükségét egy mai hazai publicista, hogy a revüt védelmébe vegye, hogy két hasábot áldozzon arra; bizonyított legyen a szórakoztatás e ledérnek ítélt(?) műfajának létjogosultsága? ___ _ A z idejét nem tudom megmondani, mikor voltam utoljára revüben (Nógrádi Gábor néhány hete életében először és mindjárt írt is két hasábot róla), de ezzel meg az a helyzet, hogy a hazai közönség (az egyetemi tanár, a lakatos és a kosárfonó) valahogy nem úgy jár revübe, mint akár színházba-moziba mulatságba-társaságba, nem olyan rendszerességgel. Az ember a revübe többnyire „csak úgy” beesik, mert valahogy úgy hozza a bolyongás sora, hogy „na, akkor ide bemegyünk” — esetleg. Éppen ezért összehasonlításokat sem tud tenni, hogy melyik revü volt a jobb. Így aztán semmi értelme annak, hogy a sosem látott revükről kritikákat olvasson rendszeresen (a cikk valami ilyesmit is sürgetne talán), mert az meg olyan lenne, mint az éj- jeliedény, aminek belül van a füle, értelmetlen. Nekem — bár revüpárti vagyok, sőt, komoly érzések élnek bennem, hogy revürendezönek kellene talán mégis csak lennem — szóval személy szerint nekem nem hiányzik minduntalan, ad egy: maga a revü, ad kettő: a revükritika. De különönsen nem viselem egyszerűen, ha éppen az éjszakai könnyed szórakozás ad alkalmat arra, hogy kellőképpen összemossuk az amúgy is zavarossá vált művészeti élet, zavarossá vált műfajait ilyen mérlegelésekkel, hogy aszon- gya „Nem biztos, hogy a híres drámaköltő bűvészkedése értékesebb, csak azért, mert a nézők székei sorban állnak és nem a megterített asztalok körül... De ha úgy is volna, hogy az éjszakai szórakozóhelyekre általában csak a tehetősebbek és a külföldiek járhatnak, ez az érv akkor sem lehetne indok arra, hogy miért nem mérjük kritikával a revük színvonalát. Hiszen egy-egy exkluzívabb színházi előadásról is nyávogunk valamit, pedig jó néhány százezren vannak, akiknek ezek megtekintése is elérhetetlenül sokba kerül.. És így tovább meg előbb... Az idézett rész önmagáért beszél. Jómagam inkább elnézegetem még egy ideig a színes fotókat. És megállapítom, hogy a bal négyes görl a léniasorban a lábemelésnél „kiengedett”. Elég volt egyetlen kis figyelmetlenség ahhoz, hogy a legfeltűnőbb módon lemaradjon a lendítésben vagy éppen ellenkezőleg — ezt a fotó már nem árulja el. A négyes lány azért engedett ki, mert a közönségből valakire külön is figyelmet ‘ szentelt, jól látható, hogy valamennyi lánynál szélesebben mosolyog valakire . odelent”. Ennyi elég volt arra, hogy rontson. Hogy a többiek produkciójába belemozduljon, hogy az összhatást megzavarja, másszóval eszembe jut az Is, hogy menynyire kemény élet a görlöké. Hogy mennyire kemény élet az artistáké, akikre ugyanul épül a revü, mint a táncoslányokra, csak táncosokból ugyanis nem lehet igazán jó revüt csinálni. Hogy mennyire önkínzó hivatás az éjszakai táncosnőé, vagy az éjszakában szereplő ezerféle artistáé, hogy milyen hosszú és keserves kínokkal övezett út vezet oda — szerződést kapjon valaki, valamelyik éjszakai szórakozóhelyre egy éppen soros revüben, hogy mi mindent kell ezért kiállni már a válogatásnál, de előtte a szám kidolgozásánál, még előtte a szám kitalálásával mennyi munka van és hány ember tehetsége villan fel néhány perc alatt, amíg a r revüvarázslat, a revüroman- tika tart. Mert aztán hajnalo- dlk, fizetni kell, menni kell', vége az illúzióknak. A lányok már délelőtt keményen kínozzák az inaikat egy nagyon gorombán is beszélni képes „edző” parancsai szerint. A revü különben Michael Gyarmathy szerint színház. Jó esetben jó színház — ez meg evidencia. Rossz esetben a színház sem más, mint rossz revü. De hasonlítgatni mégis elsősorban és kizárólagosan a lányok egyszerre lendült lábát érdemes, ha revüről van szó. Amely az egyik leg- gyötrelmesebb műfaj a világon. (Aki nem hiszi, táncoljon utána). Mindezzel csak azt szeretném sugallni, hogy a revüt védeni kizárólag hozzáértéssel lehet és érdemes, ha egyáltalán szüksége van a védelemre. Persze csak önmagához hasonlítva, és Maxim (um) a nyers valóságot is megismerve, 'amelyben az „egy-ké- há-négy” egyenlő a lélegzet- vétellel. (T. Pataki) NÓGRÁD - 1964. május 6., vasárnap £
