Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

megújhodó szénbányászat 2. Az eocén- és liászprogram A hazai szén jelene és jö­vője kapcsán gyakran szóba kerül két földtörténeti kor, az eocén és a liász neve. A Bányászati Egyesülés vezér- igazgatója, dr. Tamásy Ist­ván is gyakran emlegeti őket, megjegyezve: az eocén prog­ram a barnaszén-, a liász­program pedig a feketeszén­bányászat fejlesztését jelöli. Minthogy barnaszénbányánk sok van, több szénmedencét is érint az eocénprogram, a li­ászprogram viszont leszűkül a Mecsek vidékére. Négy új bányaüzem Már az elején leszögezhet­jük: az ország számára négy új bányaüzem létesítését, va­lamint öt meglévő üzem tel­jes rekonstrukcióját jelenti ez a két program. Ami az eocénprogramot il­leti: már 1981-ben termelni kezdett az Oroszlányi Szén­bányákhoz tartozó Márkus- hegy és a Tatabányai Szén­bányák nagyegyházi bánya­üzeme. Az ugyancsak tatabá­nyai, szakaszolt beruházású Mány és a Dorogi Szénbá­nyák Lencsehegy II. nevű bá­nyaüzeme 1985-ben ad elő­ször szenet az országnak. Do­rog kapcsán meg kell jegyez­ni, hogy Lencsehegy a jövő, a távlatok szinonimájává vált ztil addigra 2 megszűnik. A pótlásukra új, nagy teljesít­ményű aknát mélyítenek Pécs határában, István III. akna néven. A másik cél: ugyan­csak 1993-ra, a kokszolásra alkalmas kokszszén-koncent- rátummennyisége a mai évi 480 ezer tonnáról nőjjön 900 ezer tonnára. Ehhez a pécsi szénmosó rekonstrukciójára van szükség, hiszen ez felté­tén tarthat igényt jobb mi­nőségű szénre. Ezért épült, illetve épül új szénmosó Ta­tabányán, Berentén, Nagybá- tonyban, dúsítómű Oroszlány­ban. Az említett mosó- és dúsítóművekből kikerülő szén jóval kevesebb meddőt tar­talmaz majd, mint idáig, en­nél fogva a hamutartalma is kisebb lesz, mint a jelenle­gieknek. Minthogy a mai 1,5 tele annak, hogy valóban millió tonnás brikett-terme­több kokszszén-koncentrátu mot szállíthassanak majd a Dunai Vasműbe. Mind István III. akna építése, mint pedig a pécsi szénmosó rekonstruk­ciója igen találékonyan, nagy horderejű műszaki újítások bevezetésével megy végbe, amelyek milliárdos összegű megtakarításokat tesznek le­hetővé. Automatizálás és brikettgyár léssel nem tudják kielégíteni a lakosság, iskolák, óvodák stb. igényeit, korszerűsítik, bővítik a várpalotai és nagy- mányoki brikettgyárat, úgy­nevezett gyöngybrikettet gyár­tanak Tatabányán. A legje­lentősebb beruházás a doro­gi brikettgyár, amelynek né­hány hónapja kezdték meg az építését, s 1987-től 450 ezer tonna kedvelt tüzelő­anyagot ad majd évenként. Az elmondottak olyan kép­zetet kelthetnek, hogy min­den a legnagyobb rendben bányaüzemék építé- van a hazai szénbányászatban és még felhő sem árnyékolja be a bányászok hétköznapja­it. A rideg valóság természe­tesen nem ilyen szép. Mint minden iparágnak, a bányá­szatnak is megvannak a ma­ga gondjai. Az új sével párhuzamosan folyik a meglévők korszerűsítése is. Bár a pénzszűke nehéz hely­zetbe hozta a szénbánya vál­lalatokat, a korábbi elhatáro­zásoknak megfelelően számos helyen új és nagy teljesítmé­nyű szénjövesztő gépeket, kor- , _ , szerű biztosító berendezése- Az iparág gondjai két állítanak üzembe. Mind a ma mindössze 0,5 millió több helyen automatizálják a tonna szenet termelő, nagy szállítást. Már ma is diszpé­múltú szénmedence számára, cser által vezérelt, félautoma­Hasonlóan alakult Tatabánya tizált, automatizált gumisza­helyzete ^ is, Nagyegyháza, lagsorok szállítják a szenet Mány bányaüzemek létesítő- több aknán, így Várpalota nyelné. Mind jobban eladó sével. _ S—II. bányaüzemében, Már- sódnak a bányavállalatok, A liászprogramnak két fő kushegyen és a Borsod me­Hogy csak néhányat említ­sünk közülük: nincs döntés újabb beruházások kezdésé­ről, márpedig a folyamatosság a jövő megalapozása ezt igé­mért az állam különböző cí­célja van. Az első: a mécsé- gyei Lyukóbányán. Ez utóbbi meken hovatovább szinte min- ki szénmedence feketeszén- üzem egyébként arról is ne- termele.se 1993-ra a jelenlegi vezetes, hogy itt a szénterme- 2,9 millió tonnáról növeked- lés évi mennyisége meghalad­ják évi 3,3 millió tonnára, ta az egymillió tonnát, annak ellenére, hogy a szén- Gondolnak a fogyasztókra vidék 6 termelőüzeme kö- is, arra hogy a lakosság mái­dén szabad pénzeszközt el­von tőlük. Többnyire csök­ken a létszám, változatlanul tetemes a termelésre igénybe vett szabadnapok száma. Magyar László Salgó-cipő kereslethez igazodva A tavalyi tapasztalatok, a gyakran hullámzó piaci igé­osztály igényeihez alkalmaz­kodva pedig korszerű cipő­nyék után idei piacpolitikáját ipari műbőrök felhasználásá- igen megfontoltan alakította val beindította az olcsóbb ár­ki a Salgó Cipőipari Szövet- fekvésű női és férfiszanda- kezet. Növeli a kényelmi, lók gyártását. Ezekből a láb- szabadidő-cipők előállítását, beliktől ugyanis érezhető volt mert elsősorban ezek iránt ér- a hiány a kereskedelemben, deklődnek a vevők, valamint Az olcsóbb termékekhez a előrelép a fiú- és lánykaláb- tervek szerint a szövetkezel belik készítésében. saját maga állítja majd elő A divatot szorosan követő, az új formagumi és pvc-tal- ígényes minőségű cipőket vi- pákát is, várhatóan a máso- szonylag kis szériában gyártja dik fél évtől, az idén a szövetkezet, ugyan- Mátraverebélyi üzemét pa- akkor a mérsékeltebb jövedel- pucskészítésre nyitotta meg a mekhez igazodva szolidabb szövetkezet, de már most gon- árú női és férfiszandálok dől arra, hogy a szobapapues- megjelentetésére is felkészül, csal szembeni kereslet eset- Évente két alkalommal leges csökkenése esetén időben vesz részt szakvásáron a Sai- átállhassanak más termékre, gó Cipőipari Szövetkezet. A E célból a mátraverebelyi februári pécsi szakvásáron ta- üzemben kiegészítő beruhá- pasztaltak igazolták piaci tak- zással megteremtik a feltéte­lét a zárt cipő gyártásának is. A kiegészítő gépek közül az egyik máris megérkezett, a többit év végéig várják. A technológiához szükséges alapgépek egy része célszerű e célokat kívánja átcsoportosítással biztosítható, szövetkezet idei Mindemellett számos in­tikáját: bemutatott cipőik tetszésre találtak, az üzletkö­téseknek csak a termelői ka­pacitások szabtak határt. Szépet, divatosat, olcsót, s ezzel párhuzamosan hatéko­nyan is — elérni a gyártmányfejlesztési elképze- tézkedést tervez a szövetkezel lése. A férficipők előállításé- a minőség javítására is. Má­nál bevezették a kombinált gasabb fokú üzem- és muri- bélés alkalmazását, mely a kaszervezéssel, valamint ki­kedvezőbb anyaghányad mel- egészítő gépi beruházásokkal lett minőségileg is jobb ter­méket biztosít. Űj, korszerű iparkodik a műszaki és mi­nőségi színvonalat emelni. A közbélelő anyagokra tért át a fűződében például ABC futó­szövetkezet: az elmúlt év vé- szalag beszerelését tervezi az gétől a lábbeli higiéniai köve- év második felében, a termék telményeinek való magasabb talpragasztási szilárdságának szintű megfelelés végett bevc- javítására pedig lamellás zette a pafix bevasalható köz- talpprés indítása szerepel az bélelő anyagot. A középkor- előirányzatok között. Lehetőségek ellenére is gondok A Volán megyei vállalata, »mely négy nagy forgalmú állo­másról: Kisterenyéröl, Salgótar- ;}án-külsőről, Balassagyarmatról, valamint Pásztóról végez jelentős mértékű mennyiségben vasúti el­és felfuvarozást, gondokkal küsz­ködik. Mert még mindig nem növekszik — a népgazdasági el­várások mértékében — a géppel kezelhető küldemények részará­nya. Pedig a vállalat ezeken a helyeken rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, berende­zésekkel, amelyek kiválóan al­kalmasak az egységrakományos, gépekkel kezelhető — az embe­ri, nehéz, megerőltető, a lassú­sággal járó — munkák elvégzé­sére. Ügy tűnik, mintha ez irányú erőfeszítéseik, amelyek éppen ezek megoldására „célozódtak”, mintha pusztába kiáltott szóként hangzanának. Mert saját erőfor­rásaik mellett, csak központi fej­lesztési alapból vett támogatás­sal sikerült erre — a nálunk vi­szonylag magas — nívóra eljut- niok. Most meg, mintha a kor­szerűsítés dugába dől volna. Mert még mindig csak a kéz, a kéz, a kéz, a targonca... Nagy kár lenne, hogy továbbra is íey legyen! Igaz, ez nem csu- r;• ii rajtunk, nógrádiakon múlik...! — karácsony — Furcsa halbetegség Az USA déliíplyóiban több olyan halat találtak a kutatók, amelyeknek rendkívül törékeny- nyé vált a hátgerincük. Annyi­ra, hogy egy hirtelen mozdulatra megrepedhet a csigolyacsontjuk. Ennek következtében megbénul és rövidesen elhal a hal hátsó testrésze. Megállapították, hogy ezt a betegséget •— a halak 3—5 százaléka szenved benne — egy elterjedt klórtartalmú növény­védő szer, a toxofén okozza. E védőszer az esővízzel kerül a folyókba, és onnan a halakba. A tanulság szándékával BRUTYÓ JÁNOS „MÉRLEGE’ „Az emlékezés nem köny- kezéseit a Tanácsköztársa- nyű dolog. Nemcsak azért, ság napjairól, aztán a fő­mert nem tudjuk megőrizni múltunk minden részletét, de nem is készültünk arra, hogy egyszer majd vissza­emlékezést írjunk. A legki­sebb gondunk is nagyobb volt ennél. Az emlékezést az is nehezíti, hogy a múlt­ra visszatekinteni csak a je­lenből lehet. Igen ám, csakhogy az ember utólag sok mindent másként lát, mint akkor, amikor benne élt. Utólag látjuk miben hi­báztunk, mi sikerült. A visszaemlékezés így óha­tatlanul is egy kicsit értéke­lés is, vagyis nemcsak „lel­tár”, hanem „mérleg”, nem a megszépítés, hanem a ta­nulság szándékával...” — e sorokat Brutyó János, az városba kerül, ahol 1933- ban lesz tagja az építőmun­kások szakszervezetének, 1934-ben pedig az illegális kommunista pártnak. A ko­rai frigy a munkásmozga­lommal Brutyó János éle­tének egyik legdöntőbb ál­lomása. A felszabadulás után különböző tisztségeket tölt be: a többi között volt az építők szakszervezetének főtitkára, a SZOT főtitkára, majd elnöke, építésügyi mi­niszterhelyettes, aztán az s tapasztalhatta, hogy 3 dolgozók között mint tér-! jedt a felismerés: az élet- és munkakörülmények, az életszínvonal csak akkor javulhat, ha a gazdálkodás­ban sikerül megteremteni hozzá a feltételeket. Brutyó János munkásságai számos szállal kötődik Nőg- rád megyéhez is, hiszen 1962-től a mai napig Salgó­tarján országgyűlési képviJ selője, de nógrádi kapcsolati tai ettől jóval korábbiak: Részese volt a megyeszék­hely új arculata formálásán MSZMP IX. kongresszusán nak, megválasztották Salgó- megválasztották a Központi tarján díszpolgárának. Ha Ellenőrző Bizottság elnöké­nek, s nyugállományba vonulásáig ezt a funkciót látta el. Brutyó János annak a MSZMP Központi Bizottsá- nemzedéknek a tagja, amely gának tagja, a KEB nyugal- a fasizmus idején, a rend­mazott elnöke vetette pa­pírra Munkásévek című könyvében. Az utóbbi években meg­szaporodtak a visszaemlé­kezések, memoárok. Nem- csupán csak azért, mert az ezek iránti olvasói igény is megnövekedett. Társadal­munk tagjainak közös érde­ke, hogy legújabbkori törté­nelmünk eseményeiből a szemtanúk hiteles leírása, elemzése alapján is tanul­junk. Brutyó János — aki­ről a Magyar Televízió portréfilmet készített a kö­zelmúltban és május elseje előestéjén sugározta — azok közé tartozik, akinek élete szorosan összekapcsolódik a magyar nép jobb és szebb életéért vívott küzdelem­mel. Makói mezőgazdasági munkások gyermekeként, 1911 november 20-án szü­letett. Jól emlékszik az el­ső világháborút követő nyo­morúságra, tizenkét éves korában mezőgazdasági cse­lédnek szegődik kitanulja az ácsszakmát. Fiatal fővel téli estéken hallgatja a meglett férfiak visszaemlé­kívüli körülmények között is vállalta — gyakran éle­te kockáztatásával — a küz­delmet, amelyben a terror nem a félelmet, hanem az elszántságot növelte, s a mindmáig kitartó optimiz­must. Ahogy ő fogalmaz: „Végig kellett járnunk azt az iskolát, amiről ugyan nem adtak bizonyítványt, de mégis meg lehetett buk­ni és drága tandíjat kellett fizetni.” A mai ifjú nemzedék az egykori filmhíradók kép­kockáiról, a történelem- könyvek lapjairól ismeri a két párt egyesülésének tör­ténetét, Dunapentele nevét, ahol Dunaújváros épült lá­zas ütemben, s ahol Brutyó János a becsületes munkás­emberekre támaszkodva vé­gezte felelősségteljes meg­bízatását olykor elképzelhe­tetlenül nehéz körülmények között. Részese volt az el­lenforradalmat követően az újjászületett magyar szak- szervezeti mozgalom törek­vései megvalósulásának, je­len volt a szocialista bri­gádmozgalom „bölcsőjénél” teheti, ma is szívesen keresi fel a megye településeit, s mint emlegetni szokta: a nógrádiak nagyon a szívé­hez nőttek. A televízió képernyőjén a riporter kérdésére Brutyó János felsorolt néhány tisztséget, társadalmi meg­bízatást, amelyet napjaink-; ban is betölt, utalva arraj hogy nincs ideje unatkozni: De vajon gondolhat-e pihe­nésre az az ember, akinek élete minden percét a munka töltötte ki? A kü-! lönböző beosztásokat párt*} megbízatásként vette, igye- kezett legjobb tudása ' ve­rrat eleget tenni azokn; S megmaradt annak, aki volts egyszerű, szerény ember­nek, nem tévesztve szem elől, hogy mennyire fontos a kommunista személyes példamutatása. „A pártot az egyes em­ber szemében azok a párt­tagok testesítik meg, akik­kel találkozik. Előttük úgy jelenik meg a párt, ahogyan a környezetükben a pártta­gokat látják. Az egyes párt­tagok magatartása, tettei tehát nemcsak személyes érvényűek, hanem általáno­sítható erejük” — véleke­dik Brutyó János. S erről párttagságának fél évszáza­da alatt sohasem feledke­zett meg. M. Sz. Gy. Utak, sorsok, emberek S üvít, hej, de hogyan, ez az április végi szél. Csaknem úgy, mintha megint telet hozna, amire az­tán senkinek sem lenne szük­sége. Mert látni: az út mel­lett húzódó földek a vetést végző traktor nyomán úgy porzanak, hogy messze ma­gasra leng mögötte a szemet is bántó porgomolyag és pat­tog föl a levegőbe az előttünk a nemrégiben útra terített, finom kőzúzalék ezernyi szem­cséje is. — De hát, sebaj! Bolond volt mindig az április, néha még a május is. Sosem felej­tem: éppen 1953-ban már vi­rágoztak az orgonák és arra esett a hó. Igaz, még egy na­pig sem bírta a nappal vívott küzdelmet, de arra elég volt, hogy tönkre tegyen minden gyümölcsöst, veteményest, s vetett vissza minket is a mun­kában. Patak közelében mondja e szavakat Priberszki Pál, a balassagyarmati közúti üzem- mérnökség Petőfi brigádjának vezetője, a veteránszámba menő útépítő mester, miköz­ben szorosabbra húzza magán a narancssárga védőruhát, meg az alatta lévő, melegítő göncöket is. — Csúf idő jár most ma­gukra ! — Az. De volt már kemé­nyebb is. Amikor szinte hó­napszámra nem tudtunk az úttal foglalkozni, csak hórá­csokat szereltünk fel, meg se­gítettünk az utak megnyitá­sában. buszokat, elakadt. te­her- és személygépkocsikat segítettünk ki a hótorlaszok közül. Piszok egy munka volt, nem éppen útépítőknek való. De hát ez a kötelességünk, erre szerződtünk, mi, ma­gunknak választottuk. — Választották? — Hát. Ki önszántából, ki muszájból. — Maga.. .? — Hát az én históriám hosszabb. De ha meg akarja írni, akkor elmondom. Ötven­nyolc éves vagyok jelenleg, apám cseléd volt, kevés pénz­zel, úgyhogy nekem is korán munkába kellett állni. Negy­venötben már az újjáépítése­ken dolgoztam a fővárosban, volt ott munka elégnél ele­gebb akkoriban, de hogy a pénz nagyon kevés volt, meg hogy csak egy-kéthetente ju­tottunk csak haza, hát meg­untam az akkori mostoha kö­rülményeket, s így hazajöt­tem Szentére. Hogy a közel­ben dolgozhassak. Így kerül­tem be a Magyarnándori Ál­lami Gazdaságba, ahol először kocsis voltam, aztán meg a marhákkal foglalkoztam, mert hozzájuk is értettem. De sok- volt a távolság, a fölöslege­sen elpocsékolt utazási idő, így hát tizenegy évvel ezelőtt elszegődtem a közúti igazga­tósághoz, útépítőnek. Hoznak- visznek munkába, munkából. Ezóta jól megvagyok, bár nem fizetnek agyon minket, azért a számításomat megta­lálom a cégnél... Szocialista brigádvezető vagyok, három­szor lettünk már aranykoszo­rúsok és dolgozunk, dolgo­zunk. Bozsó Pál, a brigád másik tagja, leteszi kezébői a jtír lát. — Látja, szinte kuriózum hogy ezt látja nálam, mert ez a szerszám már kivesző­iéiben van. Mert itt vannak a gépek, s ezzel már csak jövő júniusban „leszerelek.” De addig is, még itt a he­lyem, mindennap, becsület­tel. Blaskó János sem mai gye­rek már: — Ötvenhét éves vagyok. És ebből az időből sokat töl­töttem munkával a szabad­ban. Negyvenhatban, mint utólagos simításokat végzünk, sok más a környéken lakók Mert az útépítés, hiába akár­milyen fokon gépesített, az emberi kezet nem nélkülöz­heti. Beleköp a markába és to­vább hányja vissza a padká­ról az odaszóródott kőzúzalé­kot. — Nem egy könnyű munka ez most sem. Hiába a gépe­sítés, nekünk azért még min­dig erősen meg kell dolgozni. Fizikailag, meg az időjárás­ból kifolyólag is. De sokat ázunk-fázunk mi itt kint, az utakon, ahol néha még egy nagyobb fa sincs, hogy alatta meghúzódhassunk. Persze, ez nékem már nem újdonság. Tizennégy évvel ezelőtt jöt­tem ehhez a céghez, előtte az építőiparban dolgoztam, úgy­hogy megtanultam, mi is az a magyarok istene... De nem bánom, hogy így választot­tam, mert nem kell hét szám­ra távol lenni a családtól, örülhetek a két unokámnak, játszadozhatok velük. Mert, tudja, egy lányom van, aki már férjhez ment, a vöm kő­műves, „kikapcsolódásként” vele együtt építünk most egy házat, hogy kényelmesebben elférjenek. — És az utak? — Nekem már nem sok van hátra belőlük... Ötvenkilen- cedik esztendőmet taposom, közül, én is elszegődtem Pestre, az építkezésekhez. Voltam én ott minden, aztán megúntam, mert jobban esett valahogy a munka itthoni közelsége. Egyébként magyar­nándori vagyok, no, amikor visszajöttem, felvettek útőr- nek. Tíz évig az voltam. Jaj, de sokat viliáztam, csáká­nyoztam, ásóztam, meg meny­nyi de mennyi bozótot irtot­tam, és néhány fát elültettem, ápoltam. Aztán átjöttem az útépítőkhöz és biztos, hogy nyugdíjba is innen megyek. A szél még továbbra sem csillapodik, homokot röpít arcunkba, szemünkbe. — Mégis szép foglalatosság ez mondja a brigádvezető. Tudja, milyen jó érzés végig­menni azokon az utakon, ame­lyeket tudom, mi csinál­tunk...?! A gépek és a mi két kezünk munkája van benne. Azt hiszem, nem hi­ába kaptuk meg a szocialista brigádmozgalom harmadik aranykoszorúját. gyetlen zökkenő nélkül fut be kocsink a most elkészült úton Dej tárba. A velünk tartó brigádvezető szerint a brigád neve alap­ján, nyugodtan lehetne ezt a szakaszt Petőfi útnak is titu­lálni. .. Karácsony György E | NÖGRAD - 1984. május 6., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom