Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

I I Wojciech Jaruzelski munkalátogatása Moszkvában Hosszú távra szóló együttműködési program — Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke és Wojciech Jaru­zelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság Mi. nisztertanácsának elnöke pén­teken megelégedéssel szólt a szovjet—lengyel kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és táv. latairól. Konsztantyin Csernyenko tájékoztatta Wojciech Jaru- zelskit arról, hogy az SZKP milyen tevékenységet fejt ki * párt XXVI. kongresszusán és a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésein elfogadott ha- tározatok végrehajtása érde­kében. Aláhúzta, hogy a szovjet párt és állam politi­kai vonala folyamatos, válto­zatlan. Wojciech Jaruzelski vázol­ta, hogyan folyik Lengyelor­szágban a LEMP IX. kong­resszusán, az országos párt­konferencián és a LEMP KB ülésein elfogadott határoza­tok megvalósítása. Nemzetközi kérdésekről szólva Konsztantyin Cser­Díszvacsora a Kremlben nyenko és Wojciech Jaru­zelski azonos véleményt fej­te' t ki a jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzet kialakulá­sának okairól, nevezetesen azt, hogy a feszültség élező­désének fő oka a legagresz- szivabb imperialista körök politikája. Ugyancsak pénteken a Kremlben négyszemközti megbeszélésre került sor Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára és a rö­vid munkalátogatásra Moszk­vába érkezett Wojciech Jaru­zelski, a LEMP KB első tit­kára, miniszterelnök között. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen a Szov­jetunió és Lengyelország test­véri szövetsége, barátsága és szoros együttműködése továb­bi fejlesztésének és elmélyíté­sének kérdéseiről folytattak véleménycserét. A Kremlben pénteken alá­írták a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság gaz­dasági és tudományos-mű­szaki együttműködése fejlesz­tésének 2000-ig szóló, hosz- szú távú programját. Lenin-rend álnyújtása A dokumentumot szovjet részről Konsztantyin Cser­nyenko, az SZKP KB főtit­kára. a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, lengyel részről Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, mi­niszterelnök látta el kézje­gyével. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke pén­teken a Kremlben átnyújtot­ta a Lenin-rendet Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok­nak, a LEMP KB első titká­rának, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnökének. Az SZKP Központi Bizott­sága és a szovjet kormány pénteken a Nagy Kreml pa­lotában vacsorát adott Woj­ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Nép­köztársaság miniszterelnöke tiszteletére. ] A baráti légkörű vacsorán Konsztantyin Csernyenko és Wojciech Jaruzelski pohár­köszöntőt mondott. A szovjet sajtó napja Naponta mintegy 11 millió­an olvassák a Pravdát, az SZKP Központi Bizottságának lapját, amely 1912. május 5- én jelent meg először. Ezen a napon ünnepük a sajtó nap­ját a Szovjetunióban. Az idei évfordulón, szom­baton a lap 24 017. alkalom­mal tájékoztatja olvasóit a világ eseményeiről, s a Szov­jetunió életéről. Az első, mindössze 60 000 példányban kinyomtatott lap­szám óta a Pravdában alig­hanem csak a lap címét köz­lő, szép formájú betűk nem változtak. Mindennél azonban sokkal lényegesebb a lap tartalma. Mint minden szovjet közpon­ti lapnak, a Pravdának is olyannak kell lennie, hogy azt egyaránt érdeklődéssel és ért­ve olvashassák az üzbég gya­pottermelők és a messzi észa­kon dolgozó olajbányászok, a szibériai tajga vasútépítői és a szűzföldek megművelői, egy­szóval, a Szovjetunió több mint száz — különböző körül­mények között élő, más hagyo­mányokat követő népének és nemzetiségének a legkülönfé­lébb foglalkozási ágakban dol­gozó képviselői. E feladatnak a Pravda bél­és külföldi tudósítói, munka­társai és szerkesztői egyre nagyobb sikerrel tesz eleget. Felelősségük óriási: hogy az újság milyen érdeklődésre tart számot, azt nem csupán a hatalmas példányszám bizo­nyítja, hanem azok az olvasói levelek is, amelyekben az emberek milliószám reagálnak a lap egyes írásaira. Sok minden változott az utóbbi években a szovjet la­pok szerkesztésében: már ré­gen alig akad „tabutéma”, s szinte nincs lapszám olyan írások nélkül, amelyek az élet legkülönbözőbb területein még meglevő hiányosságokat, hi­bákat lepleznek le. Ez utóbbi cikkek sokszor késztetik az olvasókat arra, hogy levélben nyilvánítsanak véleményt. Egyszóval: ahogyan a Szov­jetunió gazdasági és társadalmi élete egyre élénkebb, mozgal­masabb, ahogyan az ország előtt álló, s a gazdaságtól egészen az oktatásig terjedő, a mun­kaszervezést és irányítást is magában foglaló korszerűsí­tési program halad előre, úgy válik változatosabbá, érdeke­sebbé a szovjet sajtó is. Az idén 72 -szer köszöntik Szovjetunió-szerte mindazo­kat, akiknek közreműködése nyomán e sajtótermékek meg­jelennek. * A szovjet sajtó napja al­kalmából Vlagyimir Bazovsz- kij, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete koktélt adott a nagykövetségen. Megjelent Lakatos Ernő,’ az MSZMP Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának ve­zetője, továbbá a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­la, a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetsége, valamint az országos lapok, az MTI, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió több vezetője és ve­zető munkatársa. (MTI) Bizalomerősítés a gazdasági kapcsolatokban Napjainkban a kis országok és főleg a fejlődő világ álla­mai gyakran kerülnek olyan dilemma elé, hogy gazdasági biztonságuk érdekében a be­zárkózást válasszák-e vagy vállalják-e annak a kockáza­tát, hogy a fejlett tőkésor­szágokkal való gazdasági együttműködés kölcsönös füg­gőségét az erősebb fél poli­tikai célokra használhatja ki. A kisebb országok gazdasága­it sokszor katasztrofális mé­retekben érintik az egyre szaporodó protekcionista in­tézkedések, elsősorban a fej­lett tőkésországok import- korlátozásai vagy a kivitel tilalma, amely a magyar gaz­daságot is kellemetlenül érin­tette már több esetben. Olyan helyzetben, amikor az államok közötti politikai feszültség sokszor kelt bi­zonytalanságot a gazdasági kapcsolatokban is, időszerű az a javaslat, hogy az ENSZ tag­államai hozzanak intézkedé­seket a gazdasági együttmű­ködés iránti bizalom megerő­sítésére. Ezt a kezdeménye­zést, amelyet a Varsói Szerző­dés tagállamai teljes mérték­ben támogattak, a lengyel kor­mány terjesztette az ENSZ- közgyűlés elé, s az tavaly de­cemberben ellenszavazat nél­kül (24 nyugati ország tar­2 tózkodásával) támogatásáról biztosította. Az elfogadott ja­vaslat értelmében a közgyű­lés felkérte az ENSZ főtitká­rát, hogy konzultáljon a tag­államokkal és az ENSZ sza­kosított szerveivel arról, mi­lyen konkrét lépéseket tarta­nak szükségesnek az egyes országok, s készítsen erről be­számolót a közgyűlés idei, ősszel kezdődő ülésszakára. A lengyel külügyminiszté­rium a közelmúltban vala­mennyi varsói diplomáciai képviselet vezetőjét memo­randumban kérte fel a főtit­kár erőfeszítéseinek támoga­tására. A lengyel javaslatnak az a célja, hogy megvédje a gaz­dasági kapcsolatokat a poli­tikai viszonyok növekvő fe­szültségétől, és visszaállítsa a gazdasági együttműködések stabilitását. A lengyel kor­mány első lépésként azt tart­ja szükségesnek, hogy az ál­lamok ne emeljenek újabb nem gazdasági jellegű akadá­lyokat a gazdasági együttmű­ködés útjában, és kezdjenek hozzá a meglévő akadályok lebontásához. A következő léoés az lehetne, hogy a kor­mányok ne a gazdasági együtt­működés fékezése, hanem ösz­tönzése érdekében avatkozza­nak bele a gazdasági v életbe. Ez abban nyilvánulhatna meg, hogy a kormányok a nemzetközi gazdasági együtt­működés elfogadott alapelve­inek és szokásainak megtar­tására ösztönöznék a befolyá­suk alatt álló gazdasági szer­vezeteket. Az államoknak szű­kíteniük kell az együttműkö­désben fellépő bizonytalansá­gok területét, kölcsönösen tá­jékoztathatnák egymást az olyan tervezett lépéseikről, amelyek befolyásolhatják a partnerországok gazdaságát. Különleges intézkedéseket kellene tenni azoknak az or­szágoknak a megsegítésére, amelyek átmeneti nehézségek­kel (például fizetési mérleghi­ánnyal) küzdenek. A bizalmat nagymértékben erősíthetné az is, ha a különböző orszá­gok együttesen széles körű termelési és kutatási együtt­működésbe kezdenének. Az ilyen hosszú távú vállalkozá­sokhoz a kölcsönös bizalom légköre szükséges, s a kor­mányok minden bizonnyal tartózkodnának olyan lépése­ket tenni, amelyek fenyeget­hetnék e vállalkozások sike­rét. A bizalomerősítő intéz­kedések tehát növelnék a gaz­dasági együttműködésekben való részvétel biztonságát, anélkül, hogy az egyes orszá­goknak le kellene mondaniuk a nemzetközi együttműködés- föl. ____ NÖGRAD - 19E4. május 5., szombat Illést tarlóit a SZÓI (Folytatás az l. oldalról) Végig kell azonban gondolni, hogy a szakszervezeti munka szervezeti keretei, formái, a jog- és hatáskörök, a munka­stílus milyen változáson men­tek át az elmúlt 16 év alatt és milyen igények vannak ezek továbbfejlesztésére. Hi­szen a magyar szakszerveze­tek nemzetközileg is elismert munkájának szervezeti for­mai — jog- és hatásköre — eddig is abban a folyamatos fejlődésben alakultak ki, ame­lyek kapcsolódtak a gazdaság- irányítási rendszer változásai­hoz. Lényeges vonása a változá­soknak, hogy a szakszerveze­teken belül egyre nagyobb ön­állósággal rendelkeznek az alapszervezetek, széles jogkört kaptak a bizalmiak. A szak- szervezetek felkészültek arra, hogy amennyiben nő a vál­lalatok, azon belül egyes gaz­dasági egységek önállósága, a szakszervezetek megfelelő partnerek legyenek. Mégis vizsgálni kell a szakszerveze­tek munkastílusát, munka- módszereit annak érdekében, hogy tovább erősödjék a helyi szervek önállósága és fele­lőssége, csökkeiljen a szak- szervezeti munka bürokratiz­musa. S vizsgálni kell azt is, hogy az érdekegyeztetésnek milyen rendszere alakuljon ki a különböző szinteken, bele­értve a kormány és a SZOT, az ágazati szakszervezetek és a partner állami szervek, va­lamint a SZOT és az ágaza­tok közötti együttműködés kérdéseit. Utalt arra, hogy a vállala­toknál a beleszólási jog gya­korlása erősen differenciálód­ni fog anélkül, hogy a szak- szervezetek jog- és hatásköre változna. Ezzel a hatáskörrel ugyanis másképpen kell élni a közműveknél, a nagyvállala­toknál és másképpen ott, ahol vállalati tanácsok működnek, illetve a kisvállalatoknál, ahol a dolgozók által választott ve­zetőség irányít. Tisztázni kell azt is, hogy érdekellentétek esetén hol és hogyan kell a kifogásolási joggal élni. Mind­ez sok és körültekintő munkát igényel majd. A SZOT főtitkára emlékez­tetett arra is, hogy a gazda­ságirányítási rendszer tovább­fejlesztésével kapcsolatos fő feladatok elsősorban a munka tartalmában fognak jelentkez­ni. Mint mondotta, csupa is­merős kérdés kerül elő: a Az ENSZ-főti tikár kör jegy­zékére adott válaszában a len­gyel kormány további konkrét javaslatokat tett, egyebek kö­zött egy nemzetközi tanács­adó és békéltető fórum lét­rehozására, amely segítené a politikai eredetű gazdasági viták rendezését. Egy másik konkrét lengyel javaslat sze­rint az élelmiszer- és gyógy­szerszállításokra vállalt köte­lezettségeiket az államoknak akkor is teljesíteniük kell, ha a partner országgal politikai természetű vitája támadt. A lengyel javaslatok tehát — amint ezt a válaszdoku­mentum általánosabb javas­latai is megfogalmazzák — egy fajta szabálygyűjtemény összeállítását szorgalmazzák. Ennek létrejötte betöltené azt az űrt, amely a gazdasági és a politikai kapcsolatok talál­kozásánál van a nemzetközi kapcsolatok rendszerében. A gazdasági eredetű viták meg­oldására ugyanis ott van pél­dául a GATT, de léteznek egyéb eszközök is, vannak mechanizmusok a politikai nyomásgyakorlás kérdéseinek tisztázására (a Biztonsági Ta­nács), de nincsenek mechaniz­mussá a politikai hátterű gazdasági viták tisztázására. A létező szabályok szétszór­va, különböző rangú doku­mentumokban vannak megfo­galmazva, nem képeznek lo­gikus egységet. A kezdeményezés jelentősége túlnő a gazdasági kapcsola­tokon. A javaslatok megvaló­sulása az enyhülési politika elfogadását, a nemzetközi biz­tonság anyagi alapjainak megerősítését fogja jelenteni. veszteséges termékek gyártá­sának megszüntetése, a vesz­teséges, alaphiányos vállala­tok rendbetétele, a teljesít­ménykülönbségek érzékelteté­se a nyereségben, személyi jövedelmekben. A kezdemé­nyezésekben nagy a szerepük a szakszervezeteknek is, hi­szen a vállalati önállóság nö­velésével az érdekképviselet mozgástere bővül, növekszik a tagság, a testületek, a tiszt­ségviselők helyi szerepe. Számolni kell azzal is, hogy az érdekösszeütközés gyako­ribb lesz, ezért az érdekegyez­tetés rendszereinek kimunká­lása a gazdaságirányítás to­vábbfejlesztésének érzékeny része, amely nagy politikai fe­lelősséget, körültekintő poli­tikai munkát igényel. Ezután arról szólt, hogy a teljes 1 foglalkoztatottságot az államnak, a hatékony foglal­koztatást pedig a vállalatok­nak kell biztosítaniok. A ha­tékony foglalkoztatással való szembenállás nem lehet a szakszervezetek álláspontja, de feladata segíteni, hogy min­denki dolgozni tudjon, aki,' dolgozni akar. Nem kis feladatok várnak a szakszervezetekre a nagyobb munkahelyi és társadalmi fe­gyelem megteremtésének elő­segítésében. a társadalomban fellelhető vadhajtások, bármely formája elleni fellépésben. Ez is érdekvédelem — mondotta a főtitkár. Közérdek az is, hogy a szakszervezetek is ha­tározottabban és következete­sebben végezzék munkájukat a zavartalan és folyamatos munkafeltételek javításáért, a dolgozók termelési aktivitásá­nak segítéséért. A vállalatok önállóságának növelése ehhez is jobb feltételeket nyújt Méhes Lajos hangsúlyozta: a szocialista munkaverseny nagyszerű eredményeket ho­zott. Jelentős anyagi, szellemi, és erkölcsi értékekkel gazda­gította társadalmunkat. A jö­vőben is fontos szerepet szá­nunk a dolgozók munkamoz­galmainak. Alkotó viták előtt Befejezésül elmondta, hogy a következő hetekben, hóna­pokban alkotó viták, konkrét feladatok várnak a szakszer­vezeti mozgalomra és vala­mennyi tisztségviselőre. További napirendi pontként az 1984. évi népgazdasági terv eddigi teljesítését és a továb­bi feladatokat vitatta meg a tanácsülés. Gál László, a SZOT főtit­kárhelyettese, a napirendi pont előadója elmondta, hogy megnőtt a vállalati kollektí­vák érdeklődése munkahelyük közügyei iránt, a korábbiak­nál tájékozottabbak a válla­lat feladatairól és a dolgozók tervkészítésbe is mindinkább bekapcsolódnak. Kedvez a demokratizmusnak, hogy a rugalmas tervezési módszerek kezdenek általánossá válni. A munkahelyi fórumokon gyakran tervvariánsokat vitat­nak meg, számolva a piac le­hetséges változásaival, így a rendkívüli feladatok sem vá­ratlanok a kollektívák számá­ra. A bérezési feszültségek eny­hítését segíti, hogy a kor­mány, a szakszervezetek kez­deményezésére bizonyos felté­telek mellett központi támo­gatást nyújt a vállalatoknak és szövetkezeteknek a műszak- pótlék emeléséhez és a me­legüzemi pótlék bevezetésé­hez. A műszakpótlék emelése vállalati hatáskör, a pótlék­emelés teljes körű támogatá­sára nincs mód, a központi pénzeszközök csak a vállala­ti keretek kiegészítését teszik lehetővé. A gazdálkodási kö­rülményeket mérlegelve az illetékes minisztériumok az ágazati szakszervezetekkel együttműködve döntik el, hogy melyik vállalatok és mi­lyen mértékben részesülhet­nek támogatásban. A melegüzemi pótlék beve­zetésénél is feltétele a köz­ponti támogatásnak, hogy a vállalatok saját eszközeikből is fordítsanak erre pénzt. Azok az egységek számíthat­nak támogatásra, ahol a me­legüzemben legalább 40—60-an dolgoznak. A műszakpótlék bevezetése várhatóan 350 ezer, a melegüzemi pótlék pe­dig mintegy 40 ezer dolgozót érint. A SZOT főtitkárhelyettese ezután részletesen szólt a népgazdaság első negyedévi eredményeiről és utalt arra, hogy a termelés külső és bel­ső feltételei összességében va­lamivel kedvezőbbek, mint a múlt év hasonló időszakában. A javuló anyagellátás az elő­ző évinél tervszerűbb gazdál­kodást tesz lehetővé, bár a beszerzés lehetőségei egyes ágazatokban továbbra sem ki- elégítőek. Exporttermékeink­re a rendelésállomány vala­mivel jobb a tavalyinál. Élén­külés tapasztalható például a könnyűiparban és a vegyipar­ban. Néhány területen, pél­dául a vaskohászatban viszont továbbra is kedvezőtlenek a külgazdasági feltételek. E folyamatokat összességében óvatos derűlátással a fellen­dülés első jelének is lehet ér­tékelni jóllehet ma még nem lehetünk biztosak \pbban, hogy ez a folyamat tartósnak bi­zonyul-e. A továbbiakban arról szólt, hogy a vállalatok többsége a szocialista munkaversenyben rejlő lehetőségeket is jobban ki akarja használni, ezért - a versenycélokat jobban össze­hangolták a sajátos vállalati feladatokkal. Sok értékes munkafelajánlást tettek a dolgozók hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója tiszte­letére. Jó lehetőséget teremtett a vállalatok számára, hogy most már önállóan szabhat­ják meg a munkaverseny feltételeit, a jutalmazás mód­jait és annak összegeit, bár sok vállalat ma még bátorta­lanul él ezzel a lehetőséggel. Még mindig ragaszkodnak a beidegződött formákhoz, árú biztató, hogy jd néhány válla­latnál új formákat, hatásos módszereket vezettek be a munkaverseny ösztönzésére — mondotta a SZOT főtitkárhe-. lyettese. Gál László beszédét vita követte. A tanácsülés a be­számolót egyhangúlag ■ elfo­gadta. • Szervezeti és személyi kérdések Ezután a tanácsülés szerve­zeti és személyi kérdésekben döntött. A SZOT munkavédelmi ősz' tálya helyett létrehozta a SZOT munkavédelmi, társa­dalombiztosítási és egészség- ügyi osztályát. Timmer Józsefet, a SZOT • titkárát — érdemei elismeré­sével, SZOT-tagságának érin­tetlenül hagyásával — fel­mentette SZOT elnökségi és titkársági tagságából, vala­mint SZOT-titkári funkciójá­ból, mivel nyugállományba vonul; dr. Bukta Lászlót, a SZOT közgazdasági és étet- szinvonaí-politikai osztályának vezetőjét megválasztotta a SZOT elnöksége, valamint titkársága tagjának és a SZOT titkárának: Szlovat- sik Károlyt, a SZOT nem­zetközi kapcsolatok osz­tályának vezetőjét megvá­lasztotta a SZOT titkárságá­nak tagjává; Gerő Jánost, a SZOT pénzügyi és gazdasági osztályának vezetőjét — ér­demeinek elismerésével — fel­mentette osztályvezetői be­osztásából, mivel nyugállo­mányba vonul; Pintér Györ­gyöt kinevezte a SZOT pénz­ügyi és gazdasági osztályának vezetőjévé: Főcze Lajost, $ SZOT munkavédelmi osztá­lyának vezetőjét kinevezte az újonnan létrehozott SZOT munkavédelmi, társadalom­biztosítási és egészségügyi osztályának vezetőjévé. . (MTI). /

Next

/
Oldalképek
Tartalom