Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

VASÁRFIA (1.) Ü| termékekkel a tarjaníak A hetvenkilencedik BNV zömök vásári katalógusát la­pozgatva az ember jólesően fedezi föl a közvetve vagy közvetlenül nógrádi illetősé­gű vállalatok, vállalati egy­ségek nevét. Az összesen 1840 bel- és külföldi résztve­vő között mintegy kéttucatnyi helyen mutatható ki megyénk- beli „érdekeltség”. Mozgó kompozíció A 24-es kohászpavilon alig­hanem „csak” a szakemberek­nek kínál izgalmas showt. Lemezek, alkatrészek, fémtö­retek önmagukban csupán visszafogott érdeklődést vál­tanak ki a laikusból. Ennek ellenére szokatlan pezsgés volt a nyitónapon a galéri­ás teremben: országos szak­igazgatási vezetők — és né­pes kíséretük — derítették föl a hangulatot. Itt láthatók a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek egyes portékái is. — Egész oldalas hirdetést közöltünk a NÓGRÁD-ban — közli Grosch Tamás, a válla­lati piacszervezés főnöke —, ezért most csak a legérdeke­sebb termékékre hívnám föl a figyelmet. Ilyenek a hideg­folyatással készült járműipari alkatrészek és a félmeleg- megmunkálással készült mun­kadarabok. Ezeknek a termé­keknek az előnye, hogy pre­cízek és nagy anyagtakaré­kossággal állíthatók elő. Egy kutatóintézettel' közösen fej­lesztettük ki őket. A vállalatára büszke mar­ketingvezető több érdekes­ségre irányítja a figyelmet még a teremben. A szomszé­dos kiállító VASKÚT vitrin­jében például megmutatja azt az élfelhegesztett boronatár­csát, amelyet együttes szelle­mi produkcióból az acélgyá­riak készítették. Büszkélkedik egy bemutató- újítással is: ».mozgó kompozíciónak” ne­vezték el azt a szerkezetet, amelyet Brunczel Tibor cso­portvezetővel találtak ki: a szalagacélök rugalmasságát érzékelteti a vásárlátogatók­nak. Bekapcsolja a tárgyaló­ban elhelyezett videoberende- rést is: ezzel mutatják be a gyárat az érdeklődőknek. — írja még meg azt, hogy épp a vásár idején gyártjuk B százezredik tonnát a DE- XION—Salgóból. Ezt a Fővá­rosi Vasedény értékesíti majd... Porok lombikban Ugyancsak a kohászpavilon- ban vehetők szemügyre ) a Salgótarjáni Ötvözetgyár ter­mékei is. Tört, csillogó ötvö- vőanyagok, lombikba tett .fémporok kínálják látványu­kat. — Már tavaly is itt volt, de most ismeri igazán a piac a szintetikus salakot, újnak számító termékünket — köz­li Ivády Árpád technológus. :— Ezt a Solymár—Szepesi újí­tópáros találta ki; már volt szó róla a NÓGRÁD-ban. Ezzel a ferrowanádium gyártása­kor keletkező anyaggal elő­nyös tulajdonságok alakítha­tók ki az acélban. Emellett összesen tizenötféle ötvöző­anyag sorakozik a kiállítóhe­lyünkön. Köztük természete­sen gyárunk nem hivatalos nevének adója, a „feszi”, vagyis a ferroszilícium is... Mint a szakember elmondta, az ugyancsak a Solymár—Sze­pesi duó által alkotott új ter­mék, a Salgómix egyelőre azért nem került a pultra, Számítógép a cipőfelsőrész­készítéshez Számítógép szolgálja ki a cipőfelsőrész-készítőket a bonyhádi cipőgyárban. Az új rendszerű, számítógéppel ve­zérelt futószalag lehetővé te­szi. hogy a dolgozók maguk határozzák meg munkájuk ütemét: aki nagyobb teljesít­ményre képes, az jelzést ad a számítógépnek, s ez nyomban „intézkedik”, hogy megkapja a kért anyagot. mert ezzel kapcsolatban egye­lőre a próbagyártás stádiu­mában tartanak. A nagyobb mennyiséghez egy speciális berendezés kellene, de egye­lőre nincs. így nem akarnak keresletet kelteni, még nem szállítható termék iránt. Üveghéj, szélvédő Már a pavilon előtt kint „kunkorodik” két úgynevezett üveghéj, a salgótarjáni sík­üveggyár új terméke. Az Üvegipari Művek gyártmányai több helyen fölfedezhetők. A talán leginkább említésre méltó hely az Ikarus buszok egyike: ez az első „járgány”, amelyben magyar gyártmányú az egybeöntött szélvédő! A tarjániak készítették. — Ezekhez az új termé­kekhez egy speciális kemen­ce kellett, tehát a gyárt­mányszerkezet bővítése bizo­nyos beruházást igényelt — adja a felvilágosítást Sápi Lajos, Salgótarjánból elszár­mazott vezérigazgató-helyet­tes. — Az üveghéj előnye, hogy jobb fényáteresztő, mint a korábbi műanyagok. Emel­lett fémekkel jól kombinál­ható. így az építőipari válla­latok élénken érdeklődnek irántuk. A „művek” egyéb termékei is számot tarthatnak az ér­deklődésre. Köztük az ugyan­csak Tarjánban készített zo­máncüvegek, az Orosházán gyártott üvegajtók, a részben tarjám úgynevezett labor­üvegek. Mindez már az első napon mérhető szakmai ér­deklődést váltott ki a vásár- báni Importot pótol — Itt a legtöbb termék ép­pen salgótarjáni! — adjatud- tul Szabó Bizcók Ferenc, a VEGYÉPSZER főosztályveze­tője a vegyipari pavilonban. •— A legérdekesebb gyárt­mány ez a két méter átmé­rőjű hullómkompenzátor. A beremendi cemenbművek füstgázvezetékébe építik majd be. Jelentős importpótlás! Mint a fővárosi szakember szavaiból kiviláglik: elsősor­ban a« importpótló termé­kekre irányították 9, figyel­met a vásárban. E fontos gazdasági feladat megoldásá­hoz a tarjániak kitűnően hoz­zájárultak. Így a BNV-re Ke­rült tőlük még a gázhordó, a lemezből hajlított vastagcső, a műanyaggal festett csövek és csőívek, valamint a leg­nagyobb kiállított VEGYEP- SZER-darab: a 3 és fél mé­ter magas, 4 méter átmérőjű, 6 és fél tonna súlyú festék­ipari keverőkészülék. A szer­kezet mintegy 6 millió forin­tot ér, szovjet exportra ke­rül... (molnár) R opognak a géppisztolyok, robban a kézigránát, megálljt parancsoló tü­zet okád a géppuska. Vakító­an süt a nap a munkásőrség lőterén, s csak néha, a völ­gyön áthúzódó friss szellő mozdítja a levegőt. — Ma három fontos kikép­zési feladatot hajtanak végre munkásőreink — kezdi a be­szélgetést Robotka János, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnokának helyettese. — Gyakoroljuk a géppisztoly harcszerű egyéni lőgyakorla­tát, az éles kézigránátdobást, nem utolsósorban a géppuska harcszerű egyéni, különböző, változó gyakorlatát. Jelenleg a megye géppuskásállománya tartózkodik a lőtéren. Egy nagyon fegyelmezett géppus- kásalegységet lát most itt, s a gyakorlat a lőtéri fegyelem teljes betartásával folyik. Ami számunkra igen fontos. Ezen a gyakorlaton az állomány több mint 90 százaléka jelent meg. Kis csoportokba verődve be­szélgetnek a munkásőrök. Vannak, akik már a célba dob­ták a kézigránátot, mások le­lőtték a géppisztoly-lőgyakor- latot, a többiek Németh Pál nyugállományú munkásőrtiszt utasításait hallgatják. Káposzta Elvira Kulcsár János Kemecsi Mária Vilcsek József Négyen a küldöttek közül Ma, mintegy húszezer nóg­rádi KISZ-es fiatal képvise­letében tanácskozik a megyei küldöttgyűlés, amelynek napi­rendjén az elmúlt három esz­tendő munkája szerepel. Mi­lyen is volt? Négy küldöttet faggattunk gondokról, sike­rekről, lehetőségekről. 1. (Káposzta Elvira, harminc­éves, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyárának műszaki rak­tárosa, a KISZ-bizottság tit­kára, tizenöt éve tagja az ifjúsági mozgalomnak.) — Nem valami jó előjelek­kel indult az én titkári mun­kám, hiszen „fentről” nem engem szemeltek ki e poszt­ra, viszont a tagság a válasz­táskor nekem adott bizal­mat. így hát alaposan rá­hajtottam, hogy ne vallják szégyent egyik irányba sem, egyrészt a rátermettséget, másrészt a „hálát” bizonyít­sam... Mindezt hátráltatta és hátráltatja, hogy a könnyű­ipar nincs valami rózsás hely­zetben: sok a munka, kevés a pénz, igényes a piac, s mindehhez a nők „család- fenntartó szerepe”. Szóval va­lamit tenni kellett! Először is a KISZ megtépázott tekinté­lyét kellett helyreállítani, ak­kor alig volt húsz aktivista... most nyolcvanhármán va­gyunk! El kellett fogadtatni a gazdasági vezetéssel, hogy ezek a fiatalok akarnak, sze­retnének bizonyítani, s ehhez a lehetőségekre is szükség van. Például? Lehessen ott és szólhasson bele a titkár a gyári ügyekbe, a tervezés­től a jutalomosztásig, termé­szetesen olyan mértékben, amilyen mértékben érintet­tek vagyunk, s „letettünk valamit az asztalra”. Min­denkinek van konkrét egyé­ni vállalása, s ezt a többség ! nagyon komolyan is veszi. Azt hiszem, a gyár gazdasági helyzetének rosszabbodása el­lenére sikerült a közösség szálait erősebbre fűzni, nem azt mondom, hogy mindenki „odáig” van a KlSZ-ért, de érzik a gyerekek, hogy saját érdekükért történik az egész... Hogy a nyolcvanöt főbő! nyolcvankettő nő? Hát, íme a bizonyíték arra, hogy még­sem annyira gyenge az a „gyengébb nem”... 2; (Kulcsár János, huszonki­lenc éves, gépészmérnök, a bátonyterenyei városi jogú KISZ-bizottság titkára, nős, tizennégy éve tagja az ifjúsá­gi mozgalomnak.) — Hadd olvassam már föl ezt a lenini idézetet: „min­den kor ifjúsága szükségszerű­en másképpen kénytelen a szocializmushoz közeledni, nem azon az úton, nem , ab­ban a formában, nem olyan viszonyok között, mint apá­ik.”. Mostanában elég gyak­ran hivatkozók erre a meg­állapításra, nem azért mint­ha különösebb vész lenne, hanem, mert olykor elfeled­kezünk arról, ha valakinek a nyomában haladunk, gépiesen másoljuk, akkor soha nem érhetjük utói... Márpedig, a KISZ-esektől mindenki sokat vár. Itt, árterületünkön több mint hétezren vannak azok, akik már túlvannak a tizen­negyedik életévükön, de még nem haladták meg a harma­dik ikszet. Ügy érzem, sike­rült rugalmasan megoldanunk a közigazgatási átszervezés­ből adódó feladatokat. De az irányításunk alá tartozó alap­szervezeteknek nemcsak a szá­ma, hanem az önállósága is megnövekedett! Őszintén szólva, nem mindenütt tap­sikolnak ennek az önállóság­nak, olykor olyanok sem, akik korábban ezt áhították... Ugyanis, az önállóság a fele­lősség növelésével is együtt­jár! Munkánk során gyakran találkozunk olyanokkal, akik „fentről jövő” kezdeménye­zésekre, precíz programokra várnak, konkrét megoldások­ra, receptekre... Már világo­san érzékelni az önállóság szülte minőségi különbsége­ket. Ez a bizottság irányító munkájában azt is jelenti, hogy jobban oda kell figyel­nünk a lemaradókra, több biztatást, segítséget kell nyúj­tanunk nekik. &. (Kemecsi Mária, tizennyolc éves, tanuló, a salgótarjáni Táncsics Mihály Közgazdasá­gi és Kereskedelmi Szakközép- iskola KISZ-bizottságának tit­kára.) — Azt kérdezed, van-e tit­ka annak, hogy az utóbbi években többször is mi ve­hettük ás a vörös vándor­zászlót, az ifjúsági mozgalom legmagasabb kollektív kitün­tetését? Ha titoknak lehet nevezni: sokat dolgozunk. Sze­münkre vethetik, mondják is többször, hogy könnyű a diákoknak! Mert, ugye az iskola négy falán belül ha­mar elérhetők a gyerekek, akiknek más gondjuk sincs csak a tanulás, meg aztán „jó pont” az, ha valaki a KISZ-ben dolgozik... dehát, kérdem én, akkor a megye tizenvalahány középiskolájá­nak többségében miért nincs rendszeres és színvonalas mozgalm^ élet? Persze, sem­miféle jogon nem kérhetek számon ilyet, csak úgy meg­említettem a kérdésre vála­szolva. Nálunk több éves ha­gyománya van már a jó mozgalmi munkának, azt is mondhatom kitaposott úton járunk. Az iskola tanári ve­zetése és a diákság összehan­golja teendőit úgy, hogy sem a KISZ önállósága, sem az „oktatáspolitikai célkitűzések” nem szenvednek csorbát. So­hasem ők döntik el, mit ké­ne és hogyan tenni a KISZ- eseknek. de azért egy-egy na­gyobb lépés előtt mi sem rös- tellünk tanácsot, véleményt kérni. Nem mondom, nagyon nehéz a diákság igényeinek eleget tenni, hiszen a bejá­róktól a kollégistákon át a tanulmányi követelményekig sok mindenre tekintettel kell lennie, de éppen e dolgokra figyelemmel, s maximális de­mokratizmussal állítjuk ösz- sze a programot... Mik a ter­veink? Jövőre is meglenget­ni azt a szép vörös zászlót... & (Vilcsek József, huszonki­lenc éves, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek villanyszere­lője, nős, tizennégy éve tag­ja a KISZ-nek.) — Tehát már az idősebb korosztályhoz tartozom, néha úgy is mondják ránk: az öre­gek. El is gondolkodom né­ha azon, jó-e az, ha „öreg­szik” a KISZ? Abban az esetben, ha ez hűséget jelent, vagyis, hogy több éven, év­tizeden át kitartó munkálj akkor, azt hiszem még büsz­kék is lehetünk arra, hogy „nem húzzák ki a csíkot” az idősebbek a mozgalomból. Ha viszont hiányzik az utánpót­lás, nem jönnek a tizenéve­sek a KISZ-be, nem vonzó számukra,' s ezért magasabb az átlagéletkor, nos, ekkor már baj van... Ügy érzem, mindkét eset előfordul. Dehát helyenként miért is nem von­zó a mozgalom? Számtalan oka lehet ennek, egy része nem is róható föl a KISZ- nek, egy dolgot azonban min­denképpen veszélyesnek ér-; zek. Nevezetesen, hogy né- melyütt valamiféle termelési közösségnek vélik a KISZ-t. Másról se esik szó a taggyűlé­seken, minthogy mennyi a termelés, hol kéne társadal­mi munkát szervezni, íník le-, gyenek a gazdasági vállalá­sok és így , tovább. Nem mon­dom, nagyon fontos kérdések ezek, de ne feledkezzünk meg mellette az eszemei-po- litikai nevelésről, a művelő-; désről, a szórakozásról. a sportról, mert a KISZ első­sorban politikai szervezel! S ha nem az életkori sajátos­ságoknak, hanem a gazdasá­gi szempontoknak megfelelő programmal állunk elő, ak­kor bizony nemcsak hogy öre­gedünk majd, hanem szá­munk is fogyni fog. jje Négy küldött, négy villanás­nyi vélemény, négy „tovább­gondolásra” érdemes helyzet­kép. A mai tanácskozáson több mint másfél száz küldött vesz részt. Tanka László Géppuskások a lőtéren — Az, hogy munkásőreink eddig is nagyszerűen lőttek, az éppen Németh Pál kiváló felkészítésének az eredménye — folytatja a beszélgetést Robotka János. Rövid Időre el tudjuk sza­kítani az egységtől Fülöp László szakaszparancsnokot, aki a salgótarjáni egység har­madik századának géppuskás- parancsnoka. — Büszke vagyok arra, hogy most leszek ötvenöt éves, és a munkásőrség alapító tagjai között vagyok. Önként vállaltam ezt a kötelességet, s úgy érzem, hogy még Soká­ig bírom a munkásőrséggel járó leterhelést. Ehhez véle­ményem szerint jól kell gaz­dálkodni az idővel. Ha mun­kásőri foglalkozásra kell jön­nöm, vagy más társadalmi el­foglaltság hív, arra az időre semmiképpen sem tervezek családi kötelezettséget. Arra külön büszke vagyok, hogy ezen a gyakorlaton kiválót lőttem. A salgótarjáni állat-egészség­ügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás gazdasági vezetője valóban büszkén emeli fel szavát a kiváló szónál. S, ami3 kor pedig az utánpótlásra te­relődik a beszélgetés, szinte felvidul a napsütötte arc. — A salgótarjáni Gagarin iskolában van egy munkásőr- úttörőszakaszunk. Ennek a vezetését magamra vállaltam. Hároméves távlati terv, meg­határozott kiképzési program szerint dolgozunk, s havonta egyszer kiképzési foglalkozást tartunk a gyerekekkel. El­mondjuk miért van szükség a munkásőrségre, alapkiképzést, lőgyakorlatot tartunk számuk­ra. Legutóbb járőrversenyt szerveztünk az úttörőknek. Biztos vagyok benne, hogy a munkásőr-úttörőszakaszban folyó munka elősegíti a fia­talság hazafias, honvédelmi nevelését, hiszen a szakasznak összetartó ereje van a kollek­tívában. Amire még külön is büszke vagyok? Július 2-án részt veszünk a megyei úttörő- gárda-szemlén. Ezek a fiata­lok már hozzánk nőttek. Ve­lünk ünnepelnek... Szóval a honvédelmi nevelést feltétlen elősegíti. Járjuk a lőtér területét Ro­botka Jánossal. A lövészetve­zető feladatairól faggatom a megyei, parancsnokhelyettest Hogy mi a lövészetve­zető feladata? A biztonsági rendszabályok betarttatása! Felelős a lövőalegység, egy­ség lövészetének megszerve­zéséért, a lövészek biztonsá­gos és az utasítás szerinti végrehajtásáért. Kötelessége a lövészetet megelőző időben, a lövészet megkezdése előtt, a lövészet alatt, a lövészet után külön-külön fejezetben, illetve parancsban meghatáro­zottakat végrehajtani. Sum­mázva úgy is fogalmazhatnék, hogy az egész lőgyakorlaton megjelent állomány irányítá­sa, ellenőrzése a kijelölt szol­gálatot ellátókon keresztül. Aztán György Gáspárt, a bátonyterenyei egység pa­rancsnokát figyeljük. A gép­puskások már elfoglalták he­lyüket. Harcszerű lőgyakorla- tot hajtanak végre a mun­kásőrök. Később derül ki, hogy a ki­váló eredményt lövő munkás­őr nem más,’mint Sárik Já­nos, a pásztói egység munkás­őre, aki meós az ÉLGÉP-vál- lalatnál. Megtörli, verejtékes homlokát, még nagyot szusz- szánt és utána mondja? — Apám katonatiszt volt; Magam is szeretem a fegy­vert. A ieszerelés után ezért is jelentkeztem többek között munkásőrnek. Két gyerme­kem van, s megértő a felesé­gem, segít, hogy eljárhassak az önként vállalt kötelezett­ség teljesítésére. Géppuskával most lőttem először. Férfiasán bevallom, nagyon izgultam előtte. Hű... Kemény dolog egy kicsit. Nagy odafigyelést igényel. Ez a géppuska olyan megálljt parancsoló, szinte basszus hangon szólal meg. Aligha futna el előle az ellen­ség. Örülök, hogy mindjárt az első lövésem kiválóra si­került. Úgy érzem, ebben benne van a kollektíva mun­kája is, az egymáson való se­gítés. M ég ugyan nincs vége a lövészetnek, de sokan már túlvannak az erő­próbán. S, amikor felsorakoz­nak a lőtéren az alegységek,' Robotka János dicséretét fe­jezi ki. Hiszen legtöbben kivá­ló, illetve jó eredményt értek el. Ök, a munkásőrök, akik önként vállalták a párt fegy­veres- szolgálatát. Somogyvári László i .NÓGRÁD — 1984. május 25., péntek 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom