Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

Felváltják a vascsöveket Műanyag csövek a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban mind nagyobb tért hódítanak a műanyagok. A horganyzott vascsöveket is kezdik felvál­tani a műanyagból valók. Ezek nemcsak könnyebbek a fémcsöveknél, ami mozgatásu­kat egyszerűsíti, Hanem hosz- szú élettartamúak is, a korró­ziónak ellenállnak. A lágy polietilén, polipropilén csöve­ket azért részesítik előnyben a kemény pvc-vel szemben, mert földbe süllyesztve nem kell a szokásos fagyhatár alá tenni őket, ugyanis nem fagy­hatnak szét Ugyancsak a hajlékonyságuk miatt nem fontos, hogy sima aljú árokba kerüljenek, az árok görbüle­tét is képesek követni. A magas vízállású terüle­teken a felesleges víz elveze­tése is megoldható műanyag csövekkel. Vízelvezető árok kialakítása vagy más költsé­ges módszer helyett, traktorra szerelt ároknyitó szerkezettel, vaev önálló, direkt e célra készült géppel megfe­lelő mélységű keskeny árok készíthető, amelybe lyuggatott falú műanyag csöveket fek­tetnek, hogy azok összegyűjt- sck és elvezessék a felesleges vizet. Ugyanez a csőhálózat fordítva öntözésre is használ­ható, úgy, hogy vizet nyom­nak bele, s az fokozatosan, alulról felfelé haladva átned­vesíti a talajt. így rendszerint sokkal kevesebb vízzel elér­hető a kívánt nedvesség! álla­pot, mint egyéb felszíni öntö­zési eljárásokkal. Tiszta víz helyett műtrágyákból készí­tett tápoldat is nyomható a föld alatti csőhálózatba, és ezzel megoldható a műtrá­gyázás is. Ma már vannak olyan kombinált gépek, ame­lyek. az ároknyitást és a cső­fektetést egy munkafolyamat­ban, egyenletesen előrehalad­va végzik. En és a kiscsibék — ügye, milyen édesek? Éjjel-nappal csipognak ezek­ben a nagy hodályokban. Hét hetet töltenek nálunk, ez idő alatt elérik a másfél kilós súlyt, aztán leadjuk őket Bu­dafoknak. Most éppen két­százezer kiscsibe van itt a te­lepen. Nem mondom, akad velük gond jócskán! Pláne, hogy most én lettem a meg­bízott telepvezető, itt a szé- csényi téesz baromfirészle­gén... Őszintén szólva, erre ál­momban sem gondoltam vagy tíz évvel ezelőtt. Még csak egy macskánk se volt otthon, én mégis úgy döntöttem, hogy a mezőgazdasági szakközépis­kolába 'jelentkezem, majd csak lesz valahogy... Aztán tisz­tességgel elvégeztem, g ha már ezt a szakmát tanulom, gondoltam, akkor a téeszben keresek munkát! Egy csöp­pet sem bántam meg, hogy annak idején minden ntána- Kézés nélkül választottam szakmát. Itten nagyon érté­kelik a munkámat, igaz, én is megteszek mindent, hogy jól menjenek a dolgok. Több százezer csirkéről gondoskod­ni a mai körülmények és pia­cok mellett... Szóval nem könnyű, töröm is a fejem sokat rajta, miként lehetne csökken­teni az elhullást, hogyan lehet­nének egészségesebbek, szeb­bek ezek a pipik... Anyagilag is elégedett vagyok. Mondd már, huszonkét évesen hol kap az ember 4500 forintos fizetést?! Meg aztán az elmúlt év vé­gén 14 000 forint prémiumot vehettem át, beírhatod ezt is a cikkbe... Édesanyámmal élünk kettesben, így jut idő a mozgalomra is, itt az alap­szervezetben gazdasági felelős vagyok, a nagyközségnél pe­dig a pénzügyi ellenőrző bi­zottságba választottak bé. És hát készülök a megyei kül­döttgyűlésre is, kíváncsian vá­rom... Ja, majd elfelejtemt Brozsék Katalinnak hívnak! Elkapkodták az öntözési részjegyet A homokterületen gazdál­kodó szatymazi Finn—Magyar Barátság Tsz öntözési rész­jegyeket bocsátott ki. Kizáró­lag a-szövetkezet tagjai je­gyezhetik. A legalacsonyabb névértékű részjegy 40 00Ó fo­rintos. A gazdaság, saját . erőből, állami támogatással és a tsz- lagok kölcsönéből összesen mintegy 7 millió forintos be­ruházással, gyors ütemben akarja kiépíteni öntözőháló- eatát. A részjegyekre az első évben 1«, a másodikban 11 és a harmadikban 12 százalékos kamatot fizet. Az egymillió forint értékben kibocsátott részjegyek iránt olyan érdek­lődés nyilvánult meg, hogy két nap alatt szinte elkap­kodták. A pénz tehát rendel­kezésre áll, s így már a kö­zeli hetekben megkezdik az öntözést. Elsőként a legjob­ban jövedelmező zöldségnö­vényre — a pritaminpapriká- ra — juttatnak mesterséges csapadékot. Ä szövetkezetben eddig, az öntözési lehetőség hiányában, bizonytalan volt a zöldségter­mesztés. Ha tartós volt az aszály, a forró homokon ki­égtek, elpusztultak a növé­nyek. Most már nem kell tar- taniok ettől, ezért a nagy mennyiségű termés előfeldol- gozására is berendezkednek. Két paprikaszeletelő berende­zést állítanak majd üzembe és a termést félkészen szállítják a konzerviparnak. Nagy teljesítményű ekék mintapéldányai... Űj típusú ekék mintapél­dányai készültek el a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár mosonmagyaróvári mezőgaz­dasági gépgyárban. Az Egye­sült Államokból vásárolt li­cenc alapján készülő ekék műszaki érdekessége, hogy az egyes ekefejek fogásszélessé­gét a traktor vezetőfülkéjéből hidraulikus úton szabályozni lehet. Az öt-, illetve hatvasú ekék-munkaszélessége 213 és 353 centiméter között állítha­tó a talajviszonyoknak meg­felelően. Az új ekéket nem­csak a Rába erőgépekhez le­het kapcsolni, a Zetor 160-as és T—150-es traktorokhoz is használhatók. Munka és vasár 99 mm Ismét megnyílik a Május zj-cm BNV. A iátványos külsőségek — intenzív megvilágítás, színes prospektusok, fülbemászó zene, tetszetős külsejű pavilonok, tárgyalószobák, kávét, hűsítő italt felszolgáló csinos nők — olykor elvonják a figyelmet a lényegről, arról, hogy az ilyen kiállítások mögött kemény, fárasztó munka rejlik. Olyan munka, amelynek csak jelentéktelen, végső mozzanata a pavilonok építése, hiszen egész éven át nagyon sokat kell tenni azért, hogy a versenyképesség esélyével rajtolhasson egy-egy termék ott, ahol oly sok más termék is megméretik. Bár még csak előzetes adataink vannak a BNV-ről, ezek ismeretében is levonhatunk néhány biztató következtetést. Tavaly 1667 volt a magyar és 865 a kül­földi kiállítók száma, az idén pedig 1839, il­letve 919. Ez egyértelműen igazolja, hogy mind itthon, mind külföldön nőtt az érdek­lődés a BNV iránt. Közvetve ebből az is meg­állapítható, hogy a hazai cégeknél már na­gyobb súlya-rangja van a marketingtevé­kenységnek, vagyis a piaci, üzleti politikának, mint korábban. Ez azért is örvendetes, mert sokáig gyenge oldalunk volt az értékesítési szféra, sőt, részben még ma is az. Tanulsá­gos esetek sokasága igazolta, hogy jó, kelen­dő árut termelni már számtalan vállalatunk tud, az eladáshoz, annak megszervezéséhez és művészetéhez viszont még kevésbé ért. (Még a tavalyi BNV-nagydíjas termékek kö­zött is van erre figyelmeztető példa!) Ha gyökeres változásról még nem is beszélhe­tünk, annyit mindenesetre leszögezhetünk: a legtöbb ipari vállalat már eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a mai pénzszűke ellenére is meg kell jelenni a BNV-n, s vállalni kell — mert érdemes — az ezzel járó elég borsos kiadásokat is, hiszen a vásár olyan intenzív reklámlehetőség, amelyhez fogható nemigen akad máskor. Még a szuggesztív hatású tv- reklám sem veheti fel vele a versenyt, hi­szen a dolgok természete szerint az is egy­oldalú, mit sem árul el abból, hogy az adott terméket hogyan fogadja a fogyasztó. A vá­sáron viszont azonnal lemérhető a hatás. Szembetűnő változást jelez az is, hogy az idén a komplett gépek, berendezések mel­lett lényegesen több alkatrésszel, részegység­gel jelennek meg a pavilonban a kiállítók. Aki csak egy kicsit is járatos az ipar gond­jaiban, az örül a több évtizedes szélsősége­sen késztermékközponti szemlélet nyilván­való változásának. Látszólag jelentéktelen apróság a BNV ki­állítóinak szakosodása, vagyis az, hogy ta­valy még együtt állított ki az energetikai* elektronikai és erősáramú ipar, az idén pe­dig már mindegyik külön helyen mutatja be a termékeit. (Hasonlókat mondhatunk egyéb­ként a vegyipar, s több más iparág területé­ről is.) Ám, aki végighallgatta dr. Kapolyi László ipari miniszter beszédét februárban, az ipari vezetők országos tanácskozásán, az tudja, hogy az ilyen „osztódások” mögött ör­vendetes jelenség rejlik. Azok az ágazatok; iparágak követelnek maguknak külön helyet a BNV-n is, amelyek előtt nagyobb jövő áll. Más szavakkal a BNV azt is tükrözi, hogy a honi ipar termékszerkezete fokozatosan kor­szerűsödik. Amint más években,' az idén is iparunk teljesítőképességének fokmérője lesz a BNV. A hasonló célra hivatott magyar és külföldi termékek összehasonlítása alkalmat ad arra,' hogy felmérjük: miben haladtunk előre, hol vagyunk elmaradva, mit kell tennünk azért; hogy iparcikkeink többségét ne közepes mi­nőségűnek, hanem annál jobbnak minősítse a világpiac. Szemléletes és átfogó képet ka­punk ipari kultúránk fejlettségi fokáról,' hogy mennyire exportképes, s mennyire komplex ez az ipari kultúra, amely fogalom­körbe az alkatrészek és részegységek széles választéka, a folyamatos és megbízható szer-; víz egyaránt beletartozik. egybevetve: az idén isi munkahely lesz az ipar: .'fi­zetők, szakemberek és kereskedők számára a BNV. A tájékozódás és a megméretés, az üzleti tárgyalások és új fejlesztési elhatáro­zások színtere. Az ilyen helyeken szokásos külsőségek — intenzív megvilágítás, színes prospektusok, fülbemászó zene, tetszetős kül­sejű pavilonok, tárgyalószobák és így tovább — valóban csak arra szolgálnak, hogy nem­zetközi mércével mérve is kellemes kulturált környezetben folyjék a munka, amely vélhe­tően — egyebek között — iparunk megúju­lási készségét is tükrözi. Magyar László Mindent Igazi kincs a tiszta víz A föld állandó vízkészletét 1,3 milliárd köbkilométerre, Európáét 600 ezer köbkilomé­terre, Magyarországét 5054 köbkilométerre becsülik a hidrológusok. Ez a természe­tes vízkészlet nem növelhető, csak fogyasztható, illetve szennyezhető. Figyelmeztető jel, hogy a fejlett iparú és mezőgazdaságú területeken mind mélyebb rétegekbe kell lefúrni, a kielégítő minőségű ivóvízért, mert a felszíni vi­zek veszélyes mértékben szennyezettek. Országunkban csaknem nyolcmillió ember van ellátva vezetékes ivóvízzel, két és fél millióan viszont még nincse­nek. Míg Budapesten egy fő átlagosan napi 220 liter vi­zet használ fel, addig a vidé­ki városokban ez a szám 147 liter. A faluban élők napi és fejenkénti átlagos vízfogyasz­tása ezzel szemben 65 liter. Sa jnálatos, hogy ma még 900 olyan falunk van, ahová pa­lackokban vagy lajtkocsikkal szállítják az ivóvizet, mert a helyi kutak magas nitráttar­talmú vize nem egészséges, a csecsemőknek pedig egyene­sen tilos az ilyen vízfogyasz­tása. A víz előállítási költsége és fogyasztói ára között nagyon jelentős a különbség. A tény­leges és a fizetett ár közötti különbséget az állami költ­ségvetés egyenlíti ki: egy li­ter ivóvíz árában átlagosan 70 százalék jelenleg a dotá­ció. És akkor még hol van a vezetékrendszerek kiépítésé­nek horribilis költsége VI Az államnak ősidők óta egyik elsődleges társadalmi, egészségügyi, szociális funkci­ója lakosai részére az ivóvíz biztosítása, a kutak, vezeté­kek, csatornák létrehozása. E feladatkör újabban az egyenletes nyomású és meny- nyiségű vízellátás biztosításá­ra szolgáló víztornyok építé­sével is kiegészült. Szerződés a körrel Fgyüttműködés? szerződést kötött a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum baráti kö­rével, s így annak pártoló tagja lett a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. A megállapodás szerint a múzeum baráti kö­re segíti a vállalat szocialista brigádjait a közművelődési programokba való bekapcso­lódásban, hogy igénybe ve­hessék a múzeum nyújtotta művelődési lehetőségeket. Felajánlotta azt is, hogy a brigádok más megyében lévő múzeumokba tervezett láto­gatásait testvérintézményei­nél szervező, előkészítő mun­kával segíti. A vállalat viszont a kereskedelmi szakma, va­lamint a vállalat múltjának tárgyi, személyi emlékeit iparkodik felkutatni és a múzeum rendelkezésére bo­csátani. A BESZÉD KEVESEBB, ÄM.­Demokráciás pillanatkép Á Salgótarjáni Kohászati Üzemek dróthúzó üzemében néhány héttel ezelőtt még üzázkilencvenketten dolgoz­lak. Számuk azóta kettővel csökkent. Nem kilépés miatt. — A kollektíva, hogy ezzel a divatos szóhasználattal él­jek — mondja Szőcs Tibor üzemvezető — demokratikus módon kizárta őket a „csa­patból”, mert munkamoráljuk egyáltalán nem illett bele ab­ba a légkörbe, amit a tíz, meg húsz, vagy még ennél több éve itt dolgozók maguk­nak kialakítottak, megszok­tak. Kilógtak a sorból, men- niök kellett más helyre. — Demokratikusan... — Ügy! Mi nem sokat be­szélünk az üzemi-munkahe­lyi demokráciáról, megtette ezt már helyettünk régebben a sajtó, a rádió, a televízió: mi csináljuk, teszünk ennek érdekében, minden különö­sebb cécó, felhajtás, a reá va­ló hivatkozás nélkül. — Hogyan működik önök­nél ez a fórum? — Sokféleképp, de egyálta­lán nem bonyolultan. Minden ríván fontos témát, amely az üzem életére kihatással van, elsődlegesen megkonzultálunk a párt képviselőjével, a szak- szervezet területfelelősével, a főbizalmival és a művezetők­kel. Kialakítunk egy egysé­ges platformot, ezt kiadjuk megvitatásra, hangsúlyozom, nem elfogadásra, amit a bri­gádtagok megvitatnak. Ha né­zetbeli eltérések, egyet nem értések vannak, mert ilye­nekre is tudnék példákat fel­sorolni, azok visszajutnak hozzánk, s a döntést újólag megfontoljuk. — Az üzem dolgozóinak több mint az egy negyede tagja a pártnak — mondja Földi György, az üzem párt­titkára. — ök az agitációban, a bővebb véleménynyilvání- tésbari, mondhatni, emberi kiállásban is bátrabbak, szó­kimondóbbak. Magyarán: tol­mácsolni tudják bármely fó­rumon, lett légyen az terme­lési tanácskozás, szocialista brigádvezetők értekezlete, merészebben vetik fel a gon­dokat. S ez jó. Mert — van még ilyen — sokan azért nem feszegetnek valós, termeléssel, anyagellátással, rendezetlen munkahelyi körülményekkel kapcsolatos problémákat, mert bennük van a félsz, hogy eset­leg rosszul fogalmaznak, las­sabban ered meg bennük a kimondandó szó, s a kézfel- nyújtás után esetleg „leége­tik” magukat társaik előtt. Beszédünk közepette jele­nik meg a szűkre szabott iro­dában Bagyiszki Ferenc, szak- szervezeti főbizalmi, aki kü­lön megkér, hogy ne y-nal ír­jam a nevét. Mert ez neki, lévén a cirillbetűs ábécében ilyen nincs, csaknem egy évé­be tellett. Önként vállalt ha­difogságából ezért került esz- tendőnyivel később haza. Mert mind hátrább tologat­ták tologatták az aktáját. — És most maga is tolo­gatja? Rám néz, bosszúsan. — Mi már nem papírokból élünk. Az életből. A problé­mákból, az újabbnál újabb feladatok megoldásából. — És — veszi vissza a szót a párttitkár — megszűnt a „levelezés”, a parancskiadás. Munkamegbeszélésekké, egyé­nekkel történő gondmegvita­tássá változtak a dolgok. Kö­tetlenebb így, emberközelibb és — eredményesebb. Igaz, éppen emiatt értek már min­ket olyan vádak, hogy az üzemi demokrácia egyik fő fórumán, a termelési tanács­kozásokon, az utóbbi időkben megcsappant a felszólalók száma. Mi ezt viszont termé­szetesnek tartjuk, lévén, hogy azokat a dolgokat, amelyek­nek itt kellett volna felve- tődniök, mi már menet köz­ben lerendeztük. — Persze — mosoiyodik el szemüvege mögött a főbizal­mi — azok az úgynevezett ügyeletes hozzászólók, hár- man-négyen talán, még meg­maradtak. A többség viszont csak életbe és termelésbe vá­góan fontos témákról szól. Lei került már a napirendről, hogy géphibákkal, az anyag- ellátás ütemtelenségével fog­lalkozzunk. Erre nem kell egy negyedévet várni, azt azonnal, intézkedéssel, meg­szüntetjük. És, hogy . vissza­térjek a témára: az üzemi demokráciáról nem beszélni kell! Annak szellemében kell cselekedni I Menus Ferencné huszonhar- madik éve vezeti az Alkot­mány nevű szocialista brigá­dot. amelynek tagjai, szám­talan egyéb elismerés mel­lett, idén immáron harmacf^ szór nyerték el a Vállalat kit* váló brigádja címet, s kiérde­melték a kemerovói testvér­gyár, a gurjevszkiji acélmű vörös vándorzászlaját is. — Nálunk, nem ..hivatal bői” mondom, él, eleven a demokrácia. Legyen szó akár bérfejlesztésről, jutalmazások odaítéléséről, a munkáról. Fő­leg ez utóbbi a téma nálunk, amit igazol, hogy ötödik éve immár sosem teljesítettünk száz százalék alatt. Ez egyéb­ként annak a következménye is, hogy a mi, csupa nőből ál­ló brigádunkba nem jöhet akárki. És döntünk — telje­sen demokratikusan. Már csak azért is, mert tizenhármunk közül majd mindannyian húsz esztendeje dolgozunk egyetlen munkahelyen. Nálunk ez a demokrácia. Érti...? Értem: kevesebb szó. ki* sebb „felhajtás”, több tett. Követendő a huzalműi — nem példa! — gyakorlat! Karácsony Kyörgy ' { NQGRAP - 1984. május 23., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom