Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)
1984-05-18 / 115. szám
Élet és közélet Beszélgetés Rampasek Péterrel, a KISZ balassagyarmati városi bizottságának titkárával Néhány nappal ezelőtt a és egyéni problémájukat elő- jai az ifjúsági szervezetnek, Hzokottnái is forgalmasabb térbe helyezték. Ma már egy- akár nem. Ez egészséges „mozgást” indíthat meg. — Pontosan így van. Változást csak mi magunk vívhatunk ki és ennek így is kell lennie, hiszen — élvezzük a párt bizalmát — nem várhatjuk el, hogy valaki helyettünk elintézze a nehezebb feltolt a párt balassagyarmati re ritkábban találkozhatni ez- székházának földszintje. A zel a jelenséggel, bár botorság KISZ városi bizottsága lenne azt hinni, hogy nem ugyanis küldöttértekezletre fordul elő. készült, s a bizottság tagjai — Mitől a változás? közösen készítették a beszá- — Így fogalmaztunk a külmolót. Azóta két hét telt el. döttgyűlésen is: mind na- A korábbi egészséges feszült- gyobb az ifjúság szerepe a ség — elfogadják-e az élmúlt közéletben, s azt csak gyakor- adatokat! Kétségkívül igaz, három esztendő munkájáról lás közben lehet igazán meg- még jobban kell figyelnünk szóló beszámolót a küldöttek? tapasztalni. Megtanultunk job- az ifjúsági mozgalomban te- — már régen föloldódott. ban élni jogainkkal, lehető- vékenykedők kiválasztásakor. Amit a küldöttértekezleten ségeinkkel, miközben nem a legrátermettebbek és legális megállapíthatott bárki: feledkeztünk meg kötelessé- kalmasabbak közül kerülje- akik ott voltak, azokat érdé- geinkről sem. No, de mi kel- nek ki! Küldöttgyűlésünk is kelte az esemény, s akinek lett ahhoz, hogy közéletíbbé azt bizonyította, hogy sok volt mondanivalója, bátran váljanak az ifjabb korosztály olyan fiatal van, aki vezetéskifejtette gondolatait. Más- tagjai? Véleményem szerint re termett, akinek rendezet- más területen dolgoztak, ta- az, hogy sok gondja ellenére tek a gondolatai, azokat át is nultak a hozzászólók, egy do- is nőtt a KISZ rangja, ha tudja adni másoknak. Ez a logban azonban megegyeztek, méréskeltebben is, mint sze- biztosítéka annak, hogy magá- hogy tudniillik mondandójuk retnénk. Megerősödött érdek- Val is ragadja őket, s a tettek- s nagyobb közösséget érintet- védelmi tevékenységünk. Csak re nagy szükség van. A kö- te. egy példa. Balassagyarmaton, zömbösség ellen sokat tehe— Korábban, ifjúsági fóru- éppen a városi bizottságunk tünk. tennünk is kell, hiszen mokon gyakori volt a vád: javaslatára indult el a fiatal a miénk is ez a világ. Nélkü- egyeseknek mintha fontosabb házasok akciója, amelyben a iank nem az lenne, ami most, volna a saját dolga, mint az tanács az ifjúság lakáshoz ju- de csak velünk lehet jobb. Itt ügy, amit egy-egy közösség tását támogatja, a már ismert persze nem csupán a BalassavnorfKíoóca olonión Irómricol. oe55 wűtínlrlóolvsn A r> ___________i___i ••___________________ it O rszágos liiéliészegyesiilet alakul i Akácvirágzásra várva. Méhkaptárak Salgótarján határában. (Fotó: Bencze) Alighanem nagy megnyugvással vehetik tudomásul hazánk — és szűkebb hazánk, Nógrád megye — méhészei, hogy több éves törekvésüket siker koronázta és még ebben az évben méhészegyesületet alakíthatnak. Az ehhez szükséges engedélyt nemrégiben megbízása alapján képvisel- „lépcsőzetes” megoldásban. Az gyarmaton és környékén élő fi- írta aIa . Yáncsa Jcno mezoKie kellene. Ez a mostani kül- üzemi négyszögekben szót atalokra gondolok, hanem kor- ! pazrias:’fi “ élelmezésüevi midöttgyűlés csöppet sem hason- emelnek a mozgalom képvise- osztályunknak az országban és 1 ítntt Mikhez a fórumokhoz lői. részt vesznek a döntések- határainkon túl élő tagjaira is. Az a fontos, hogy azokkal <— kezdjük a beszélgetést ben, véleményük — épp tuRampasek Péterrel, a KISZ dásuk megalapozottsága ré- a lehetőségekkel, amelyek ma balassagyarmati városi bízott- vén — rangot kapott. Ugyanez rendelkezésünkre állanak ta- ságának titkárával. már hiányzik a mezőgazda- nulásban, munkában úgy él— Közhely, de ami él, fej- ság területén, s ebben váltó- jünk, hogy az a közösség szá- lődik és az ifjúsági mozga- zást szeretnénk. Ott még él mara a leghasznosabb legyen, lom él! Nem vitás, a fejlődés az a szemlélet, mely szerint Ha a nagyobb közösség élet- egyfelől nem töretlen, más- népszerűtlen szót emelni. feltételei javulnak, akkor — felől előfordulnak téves lépé- — Hisz ez régebben is így nem nehéz belátni — az sek útközben. Ez természete- volt, s ebben nem könnyű egyén lehetőségei is jobbá vál- sen nem azt jelenti, hogy az változást hozni. Talán az ifjú- nak. Az a szemlélet, ami erő- útról letérnénk. Sőt, ha ehhez sági vezetők jobb kiválasztá- södik mostanában épp ez, épp az úthasonlathoz ragaszko- sa emelheti a mozgalom rang- ,iyen. Ennek igyekszik majd a dóm, akkor azt kell monda- ját. Aki ki tudja harcolni a jövőben is segítséget adni a nőm, épp a járást próbálgat- megbecsülést a vezetők előtt, kisz városi bizottsága, ták, azok, akik időnként sző- az nyilván nagyobb rangot kebb látókörűnek bizonyultak kap társai előtt is, akár tag- H. 25* A világon először Villamos biztosíték—alimíniumli! gazdasági és élelmezésügyi miniszter. A leendő méhészegyesület Nógrád megyei szervezetének létrehozására a közeljövőben kerül sor Salgótarjánban. A méhészeti termelés hazánkban mézfőtermék központú, s emiatt kiegyensúlyozatlan. Lényegesen kedvezőbb lenne a helyzete, ha egyéb termékek — viasz, virágpor, propolisz és más egyebek — termeltetése is folyamatos lenne. Magyarországon a múlt évben mintegy 16 ezer 500 tonna mézet vásároltak fel a fogyasztási szövetkezetek és adtak át közös vállalatuknak, Maannyit jelentene, hogy gyarország részesedése a világ mézkivitelében 3—5 százalék. Csaknem valamennyi nyugat-európai tőkésország, valamint az Egyesült Államok és Japán partnerünk ebben. A követelmények azonban ennél a terméknél is szigorodnak és nem valószínű, hogy továbbra is a hordós kiszerelés —, amelyért a legkevea HUNGARONEKTÁR-nak, az sebbet kapjuk — a legmegfeSzovjet kutatóik az ipari berendezéseik villamos részegységeinek túlterhelése elleni védelmet biztosító külön- ileges olvadóbiztosíték-konst- rukeiót fejlesztettek ki. A nagy megszakítóképes- *égű biztosítékok olvadóbetéteit általában ezüstből, vagy a-ézből készítik. Az ezüst azonban drága és kevés van bélőle. A réz pedig a magas hőmérsékleten bekövetkező alacsony fokú rozsdaállósága miatt nem biztosítja a szükséges paramétereik állandóságát. A szovjet elektrotechnikai szakembereknek a világon elsőként sikerült kifejleszteni olyan megbízható berendezéseket, amelyeknél valamennyi elektromosan vezető alkatrész alumíniumból készült. Ezek olcsók és megfelelő villamos és hővezetőképes- eégűek. Ezen túlmenően az alumínium alfcatrészék felületén keletkező oxidréteg megbízható védelmet nyújt a légköri korrózióval szemben. Az KOKORSZAKI ver FEGYVEREKEN ÉS ESZKÖZÖKÖN A régészek eddig úgy vélték: nincs értelme kőkorszaki fegyvereken és eszközökön vérnyomokat keresni, mert a vér gyorsan elbomlik. A kanadai Victoriában a Provincia] Museum régészének Th. H. Loynak most egy kórházakban rutinszerűen alkalmazott eljárás segítségével sikerült a vér alkotórészeit és vörös vér- testecskéket kimutatnia 1000 —6000 éves tárgyakon. A vérszínezék, a hemoglobin kristályainak nagyságából és formájából arra következtetett, hogy a vér különböző állatokból, többek között kaliforniai oroszlánfókától és grizz- ly-medvétől származik. Az emberi vér néhány fiatalabb darabon szerszámkészítőktől származhatott. A vérnyomok váratlan fennmaradását a régész arra vezeti vissza, hogy a tárgyak a napon megszáradtak, majd a földbe kerültek. ilyen típusú olvadóbetétek hideghúzással készülnek, és olyan új módszerrel, amely kizárja a töltéshibát, és feleslegessé teszi a művelet műszaki ellenőrzését. Az előírt áramerősség határain belül és rövid idejű túlterhelések esetén a biztosíték hagyományos vezetőként működik. Az alumínium kiváló vezetőképessége folytán az elemek hosszú élettarta- múak. nem melegszenek fel és szinte teljesítményveszteség nélkül üzemelnek. A váratlanul bekövetkező túlterhelési csúcsok során az olvadóbetét kiold, és a keletkező villamosívet (átcsapást) a benne lévő kvarchomok megbízhatóan kioltja. A szovjet szakembereiknek elsőként Sikerült az alumínium és a töltőanyag olyan kedvező arányának kialakítása, amely- lyel a kvarchomok képes a túlterhelés okozta saját energiatöbbletének felvételére és kisugárzására, illetve a keletkező villamosív oltására. A korábban alkalmazott alumínium biztosítékok a túlterhelések során tönkrementek, és ezzel egyidejűleg az adott berendezés is üzemképtelenné vált. A kísérleti vizsgálatok során az új biztosítékok igen nagy megbízhatósággal működtek. Olyan vibrációs és ütési terhelésnél is üzemképesek maradtak, amelyeket maga a kísérleti eszköz már nem viselt el. A szovjet tervezésű alumínium olvadóbetétes biztosítékok alkalmazása több tonna ezüst és réz megtakarítását teszi lehetővé. Hányán vannak ? Alig hihető, hogy milyen rögös utat kellett megjárni ennék érdekében annak a 30 ezer méhésznek, aki ma hazánkban méhészettel foglalkozik. Hogy mennyire gondjukat viselték az elmúlt évben, azt jól bizonyítja, hogy a KSH 385 ezer méhcsaládról ad számot, a HUNGARONEK- TÁR, amely lényegében felvásárló vállalattá alakult az elmúlt években 680 ezerre teszi a méhcsaládok számát, míg a méhegészségügyi felelősi hálózat 631 ezer méhcsalád után fizetett ellenőrzési díjat a múlt évben. Erre a nagy eltérésre a legenyhébb kifejezés, amely a MÉM mi- niszterhelyettesi koordinációs értekezleten hangzott el, az, hogy a méhészet jelenleg mellékesen kezelt terület. Hazánkban nagyüzemi méhészet nincs — a méhészetek 99,17 százalékban egyéni tulajdonban vannak — és aligha képzelhető el nagyobb szabású változás ebben. A méhészetnek a megpor- zásból eredő közvetett népgazdasági hasznát nehéz lenne kiszámítani a 11,5 milliárdos növényi termék értékéből, de szerepük nélkülözhetetlen. Sajnos, ezt még nem mindenütt veszik tudomásul, s ebben ugyancsak közrejátszik a nagyüzemek érthetetlen idegenkedése, az együttműködés hiánya méhészek és gazdaságok között. általa megállapított árak szerint. Az árak, az elmúlt öt év alatt 10 százalékkal emelkedtek. a költségek 20—30 százalékkal, miközben a világpiacon csökkenőben a méz ára. . . . ,, , , Ezzel párhuzamosan a HUN- Megoldásra VQfO lelőbb az értékesítésben. Amennyiben ezen a területen nem változik a helyzet, tovább romlanak az értékesítési lehetőségek. GARONEKTÁR fokozatosan megszüntette a méhészek korábbi kedvezményeit, hogy nehéz helyzetéből kijusson. Mindez elsősorban a méhészeket sújtja, akik szerint viszont a vállalat is felelős a kialakult helyzetért. Hogy némi igazság lehet ebben, azt az is bizonyítja, hogy a felvásárolt méz 60 százaléka van akácból, a Külkereskedelmi Minisztérium szerint pedig az feladatok A méhészkedés ma — az ebben járatos szakemberek szerint — hobbiszintű támogatást kap az elvárható szakmai helyett. így érthető, hogy a termelés is ennek megfelelően alakult az iparszerű helyett. Nem megoldott a képzés és továbbképzés, a méhészek a mezőgazdaságban inkább csak megtűrtek, mint exportnak csak 30 százalékát olyanok, akik több száz milliteszi ki az akácméz, Itt a méz, hol a méz? A bevezetett felvásárlási ütemezés újabb hátrányokat jelent a méhészeknek. Pénzük a mézben fekszik, nincs megfelelő mennyiségű tárolóedényük, romlik a minőség és nincs lehetőségük a vándorlásra. A becslések szerint több száz vagonnyi méz kallódik az előbbrelépésének nélkülözhe országban. tetten feltétele. Talán most új Érthető, hogy a méhészek lehetőség nyílik a méhészek megpróbálnak magukon segí- előtt, hogy a MÉM megtette teni részben egyénileg, rész- az általa is szükségesnek vélt ben rugalmasabb fogyasztási intézkedéseket. ős hasznokat hajtanak méheik megporzótevékenysége révén az ágazatnak. A számítások szerint a megporzással a méhek tízszer annyi hasznot hoznak a mezőgazdáknak, mint a méhésznek. Ugyanakkor a termelőszövetkezeti méhészetek több mint tíz éve megszűntek, s újak létrehozásáról nincs tudomásunk. A valódi, aktív szakmai érdekképviselet a méhészet szövetkezetek segítségével. Sok áruházban — főként a fővarosban egyéni méhészek ízlésesen kiszerelt, címkézett méze kapható. A mézexport a múlt évben 14 ezer 737 tonnát tett ki, az idei terv 17 ezer tonna. Ez „Méhészegyesület-alakítő kezdeményezésüket támogaS tóm. Munkájukat MÉM-ren- delet segíti” — írta Váncsas Jenő miniszter levelében. A többi már a méhészeken múlik... Zilahy Tamás iyét idős asszony, két vérit beli kereskedő úgy ha- tározott, hogy nem figyel oda az évek múlására. Lehetnének már hosszú ideje otthon: egyik családja körében, másik magányosságában. Ügy gondolták azonban, ráérnek még elfáradni, nincs még szükségük a munkátlan- ság nyugalmára. S hogy a testi erő nem mindig éri utol, kedvüket, akaratukat, azt is csak akkor érzik, ha kis pihenő után újra meg kell mozgatni a csontokat. Hej, azok a térdek, de tudnak tiltakozni! A Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat két nyugdíjasával naponta találkoznak a vevők a zagyvapálfalvi 93-as árudában, illetve a 18-as kis ABC- ben. Mérnek, számolnak, blokkolnak, eligazítanak — törődnek a vásárlóval. Teszik, amit mesterségük megkövetel, saját, szigorú mércéjük szerint. Az idén a vállalattól mindketten Kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. Rutkai Istvánná, 63 éves. — Énnekem már lánykaNyugdíjban romban szerelmesem volt « kereskedői szakma. Boltban dolgozott nővérem, szomszéd- asszonyom, én meg egyre csak sóhajtoztam: milyen jó is nektek, hogy ilyen szép munkátok van! Mondták, hát gye- ségesszakmát re te is! Csakhogy az én uram mindig azt vallotta; a családot a férfiembernek kell eltartani. Addig-addig, míg mégis csak bekopogtam a vállalat igazgatójához, hogy én pedig boltos akarok lenni! Kérdezgetett, számoltatott, s pár nap múlva már a pult mögött találtam magam. — Aki aztán harminchárom évet leszolgál a kereskedelemben, az nem tud ám csak úgy otthon megmaradni. Tudtam én, ha eljön az idő, nyugdíjba kell menni, de bizony csak a felmondási időt töltöttem otthon. Az első hívó szóra visszajöttem. Most amolyan fregoli ember lettem a vállalatnál, állandó helyettes. Mindig oda irányítanak, ahol szükség van rám. így aztán lassan megjárom az összes közeli árudát, még Vizsláson is dolgoztam, ahol utoljára lánykoromban voltam. Oda jártunk tejért a hegyen át. öreg fejjel még a zöld- is kitanultam. td kell adni'! Házaltunk vele, túl is adtunk rajta. Azok ilyen idők voltak... — Az egészségemre hál' istennek nem panaszkodhatok Régi kolóniaház emeletén laJ rögtön, nem lesz komoly do- kom, a vödör vizet is felviá log ez a nyugdíjasság. Ugyan szem a falépcsőn, ha a szóm* mit is csinálhatnék én egész szádok nincsenek otthon. Mer4 nap otthon egymagámban? azok bizony kiveszik a kei. Naphosszat a tyúkjaimmal se zemből, vigyáznak rám. Szíí diskurálhatok! Az én uram vesen jövök be szabad szórná ott maradt a háborúban, és baton, sőt, lehúztam a töM Merthoggy éppen zöldségbolt- én sokáig nem akartam el- biekkel a kommunista muszáj ban volt üresedés. Nem is hinni. Miért éppen ő, hiszen kot is. Én hoztam nekik regtj gondoltam volna, milyen ér- a telepi férfiak sorra térnek gel a meleg lángost. dekes egy ilyen helyen dől- haza! Hosszú-hosszú ideig — Amúgy ki se mozdulóik gozni! vártam, de mindhiába. Köz- Pálfalváról. Még be a város— Napi mjolc órát vagyok ben röpültek az évek — és ba se. Hanem négy éve mégi a boltban. Reggel fél hétre én egyedül maradtam. — Mit is mondok, dehogy is egyedül! Hiszen a munkámhoz is azért ragaszkodtam, hogy emberek között lehessek. Ez a 18-as bolt valahogy mindig olyan családias hangulatú volt, most is az. Nevetünk, mókázunk, néha jövök, s jól benne tartunk a délutánban, amikor leveszem a köpenyt. Három unokám van. Majd) ha a menyemnek lejár a gyese én leszek velük. Nagyon szeretem őket, gondolhatja, de hogy miképpen leszek meg a bolt nélkül, arra most még gondolni összekapunk egymással, mint se akarok. Hacher Lajosné, 75 éves. — Annyi az bizony, mivel ezerkilencszázhatvanhatban mentem nyugdíjba. Tudtam otthon. Szerettem a tejcsarnokban is, itt volt a szomszédban. Egyszer nagyon sok tej megmaradt, mondom, kapjuk csak a kannát, mérőt, ezt is Pestre kellett menni, nem is akárhová a Parlamentbe; Képzelje, nőnapkor a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kaptam meg. Hogy az mfy lyen gyönyörű ünnep volt! D e hogy maga milyen isá merős nekem... Pár éve járt itt? Na, látjaJ hát azért! Nem olyan rósz- szak még az én szemeim, aa emlékezetem se csal meg. Legfeljebb, majd ha meg* öregszem. Szendi Márta \ NÓGRÁD ír 19BS. május 18„ péntek
