Nógrád. 1984. május (40. évfolyam. 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

Beszélgessünk a kancsalságról Mindnyájan tudjuk, hogy kancsalságnak nevezzük, ha a szemek nem párhuzamosan állnak. Az egyik szem befe­lé, vagy kifelé tér, esetleg váltva mindkét szem. De nem mindenki tudja, hogy a kan­csalság nem „csak” szépség­hiba. A kancsalság látáshiba. Egyszeműséget jelent, mellyel együtt jár gyenge látás,- gjm- korta az egyik szem látásá­nak komoly leromlása, tom- palását, valamint a hibás tér­látás. A kancsalság gyakori elvál­tozás. Nagy tömegeket érintő szűrővizsgálatok kapcsán úgy találták, hogy az . iskolás gyermekek 12 százaléka kan­csal. Mit tehetünk, és mit kell tennünk a kancsal gyermek érdekében? Ha kancsalság gyanúja felmerül, szemorvos­hoz viszik, aki ha kancsalgya- núsnak találja a gyermeket, orthopticára utalja. Az ortop-' tica munkája kétirányú: egyik a pleoptika, mely a látás fel­javítását, másik része az oerthopticai, mely az izmok helyes működését, a párhuza­mos együttlátást célozza. A gyógykezelés orvosi fel­adat. de az utasítások betar­tása és betarttatasa már a szü­lőké. A kancsalsággal foglal­kozó irodalom mindenütt han­goztatja, hogy jó eredményt csak úgy lehet elérni, ha or­vos, szülő és gyermek együtt mindent megtesz a jó látás érdekében. Ez nem mindig könnyű. A szemüveg viselésén kívül, gyakorta kell az egyik szemet takarni, ami a gyerek­nek kifejezetten kellemetlen, de a jó látás kifejlesztése ér­dekében okvetlenül szükséges. A kezeléshez némely esetben műtét is tartozik. El kell osz­latnunk azonban azt a tévhi­tet, hogy a műtéttől a szem­üvegviselés nélkülözhetővé vá­lik. Sajnos nem. Szemüveget a műtét után is viselni kell. Ne idegenkedjünk a szem­üvegtől, a gyermek báját nem csorbítja. Soknak közülük ki­fejezetten jól áll. Ne sajnál­kozzunk a szemüveges gyere­ken. Ne tudakoljuk a takarás okát. Fogadjuk el természete­sen. Ne tűrjük el, hogy a gye­rekek csúfolják társukat szemüvege, vagy a takarás miatt. Művelt társadalmunk­ban nem szabadna, hogy probléma legyen a szemüveg­viselés. Az esetek legnagyobb részé­ben a kezeléssel igen jó ered­mény érhető el: szemüveg­gel jó látás, párhuzamos szemállás és jó kétszemes lá­tás. Sokan vezetnek autót, dol­goznak jó látást és térlátást igénylő munkahelyeken, akik ezt kezelés nélkül sohasem tehették volna. Olyanok, akik kisgyermekkorukban takart szemüveget viseltek. A látás meghatározó életünkben. Ügy munkánkban, mint szórakozá­sunkban. A magyar közmon­dás, ha valami nagyon fon­tos, azt mondja, „úgy vigyáz rá, mint a szeme világára”. Vigyázzunk gyermekeink lá­tására és tegyünk meg min­dent javítása érdekében! Dr. Vén Kezsőné Előretörnek a robotok ' 1990-ben Svédországban és Japánban előreláthatólag a munkahelyek 3 %-át robot­gépeli: fogják betölteni. Ezt állapítja meg a párizsi Gaz­dasági Fejlesztési és Együtt­működési Szervezet (OECD) előrejelzése. A Német Szövetségi Köz­társaságban ez az arány az előrejelzés szerint 1,5 %, az Egyesült Államokban 1 % és Franciaországban, valamint Nagy-Britanniában fél száza­lék lesz. Az OECD azért hozta nyil­vánosságra ezeket az adato­kat, hogy megmutassa: a ro­botgépek előretörése nem olyan gyors, mint sokan ag­godalommal gondolják. A leg­gyorsabb az előrehaladás Svédországban és Japánban. 1981-ben Svédországban 10 0Ö0 foglalkoztatottra csaknem 30 robot. Japánban 13 és az NSZK-ban 4.6 robot jutott. A lista végén 1,2-del Nagy-Bri- tannia állt. 1982-ben az egész világon körülbelül 31 000 programoz­ható robotgép működött — 42 %-uk Japánban, 20 %-uk az Egyesült Államokban és 11 %-uk az NSZK-ban. 1990-ig a robotgépek száma az OECD nézete szerint összesen 230 000 —330 000-re növekszik. Fiatalok a véradómozgalomban Csoportosan jelentkeznek véradásra a középiskolák végző tanulói, miután betöl­tötték 18. életévüket. Számo­sán — új hagyomány szerint — ezekben a napokban, érett­ségi vizsgájuk előtt ajánlják fel vérüket a betegek, sérül­tek gyógykezeléséhez. Ily módon is bizonyítják: felnőt­té váltak, felelősséget érez­nek embertársaik életéért. Az elmúlt tanévben csaknem 3000 végző diák járult hozzá az életmentéshez. Az egyetemek, főiskolák hallgatóinak immár a 14 szá­zaléka lépett a donorok so­rába, s többségük nem csu­pán tanulmányai idején vál­lalja ezt az áldozatot, hanem elkötelezte magát a véradó­mozgalomnak. A gyárak, üze­mek fiatal dolgozói közül is többen követték az eddigiek­nél véradó munkatársaik pél­dáját, főleg azoknak a mun­kaközösségeknek a tagjai, amelyeknek a 30—50 százalé­ka véradó. Sok a fiatal vér­adó például a szegedi kábel­gyárban, a Videoton székes- fehérvári gyárában. A SZOT Munkavédelmi Kutató Inté­zete Interferon brigádjának minden tagja az. A katonafi­atalok szintén jelentős mér­tékben segítik elő az ország vérellátását: az évente szük­séges 240—250 ezer liter vér 10 százalékát, egyes megyék­ben 15—20 százalékát adják. Bármikor teljesítik a sürgős, a rendkívüli ■>'4ri''=nvekot is. Ma már több mint félmil­lió rendszeres véradó mintegy 30—40 százaléka fiatal. Ök is, akárcsak az idősebb donorok, évente egyszer, de ha a ké­szenlétiek sorába tartoznak, vagy ritka vércsoportúak. évente több ízben adnak vért — díjtalanul., Az idős dono­rok helyébe lépnek, megfia­talítják ezt a mozgalmat. Ez az eredménye annak, hogy jó utánpótlást nevelt a - Vö­röskereszt. A Magyar Úttö­rők Szövetségének vöröske- resztes csoportjai például vér­adásra hívják a lakosokat, a vér.adás, napján „vi*ággal kis ajándékaikkal, műsoraikkal kedveskednek á véradóknak, miközben megtanulják: a vér életet ment, csak az ember segíthet embertársának. Már gyermekkorukban indíttatást, ösztönzést kapnak az önzet­len emberbaráti cselekedet­re. Hogy milyen sok élményt szereztek már fiatal koruk­ban, bizonyítja az a sok-sok rajz, amelyet a 7—16 éves gyerekek, tanulók küldtek be a Magyar Vöröskereszthez a közeljövőben kezdődő VT. or­szágos véradó-konferencia al­kalmából meghirdetett rajz­pályázatra. Kihalás fenyegeti a ritka állatot Pandagondok Kínában Hónapok óta megfeszített erővel folyik a munka Sze- csuan tartományban: biológu­sok. és zoológusok válogatott csapata, s vadvédelmi dolgo­zók százai igyekeznek meg­akadályozni a Kínában ős­honos óriás pandák kihalá­sát. A kedvesen bumfurdi ál­latok már jó néhány éve fel­kerültek arra a listára, amely a föld legveszélyeztetett fa­jait tartalmazza. Különleges­ségüket, értéküket érzékelte­ti. hogy legtöbbször csak igen magas rangú politikusok pe­kingi látogatása alkalmából, ritka díszajándékként szoktak külföldre juttatni belőlük egyet-egyet, mint például a kínai—japán, vagy a kinai— amerikai csúcstalálkozók ese­tében. Napjainkban szabadon, he­lyesebben szólva Kína tizen­két vadvédelmi erdőterületén élő példányait mindössze ezer­re' becsülik. A szakértők sze­rint köztük most 300—400 ál­lat élete forog kockán, mivel a legfontosabb, vulungi ter­mészetvédő körzetben (Sze- csuán fővárosától, Csengtu- től 140 kilométerre északra) kipusztult a pandák alap­táplálékául szolgáló bambusz. E növény ugyanis 50—80 évenként egyszer virágzik, szórja szét magvait, majd el­szárad; utána pedig körülbe­lül egy évtized múlik el, míg az elhullajtott magvakból fo­gyasztásra alkalmas bambusz sarjad. Márpedig a pandák válogatósak, s más táplálékot alig-alig hajlandók elfogyasz­tani. A tudósok megpróbáltak újfajta bambusztípusokat ki­nemesíteni, de ezek nem pó­tolják teljesen a megszokott étrendet. A mostani mentő­akciók során tonnányi birka- és sertéshúst helyeztek el az erdős hegyvidékeken, (ezt ugyanis furcsa módon szintén mód fel“tt kedvelik a oan- dák) azérti hogy alacsonyab­ban fekvő régiókba csalogas­sák át az állatokat, ahol még bőségesebb a bambuszállo­mány. A legutóbbi, 1974—76-os periódusban, amikor az úgy­nevezett esernyőbambusz vi­rágzott el hirtelen, egyes körzetekben csaknem 140 ma­ci halt éhen. Tavaly ősztől pedig Szecsuán tartomány több részén, összesen mintegy 30 ezer hektáros területen a nyílbambusz kezdett rohamo­san ritkulni. A kínai kormányzat illeté­kesei és a Nemzetközi Vad­védelmi Alap (World Wildli­fe Fund — WWF) vezetői a pandagondok megoldása érde­kében már évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttek. Kidolgozták a men­tőakciók tervét, amelyhez Pe­king az elmúlt hórom eszten­dőben hárommillió, a nem­im -m\ szervig >t o°dig to­vábbi egymillió dollárral já­rult hozzá. Vulungban pan­dakórházat és kutatóintézetet hoztak létre, ahol a táplálko­zási problémák tanulmányo­zása mellett a pandák szapo­rodását is vizsgálják. Kihalásuk veszélye ugyan­is azért különösen fenyegető, mert mind ez ideig megoldat­lan fogságban való szaporítá­suk kérdése. A világ azon szerencsés állatkertjei, ahol pandát őriznek, régóta pró­bálkoznak védenceik „család- alapitási kedvének” élénkíté­sével. Nemegyszer távoli 'or­szágokból hozatnak egy-egy kiszemelt társat saját nős­tényállatukhoz. Az 1982 szep­temberében Madridban szüle­Erősödő szlovák-magyar barátság Szlovák testvérszerveze­tünkkel, a SVAZARM közép­szlovákiai kerületi bizottsá­gával már évek óta gyümöl­csöző kapcsolat alakult ki. Rendszeressé váltak a model­lezők és lövészek találkozói. Ebben az évben a rádió- iránymérők is tervezik a részvételt a Nógrádi Sándor- partizáncsopor.t utolsó harc­tevékenységének székhelyén, az Abroncspusztán rende­zendő rádió-iránymérő ver­senyen. Évente sor kerül ve­zetői tapasztalatcserére, bará­ti látogatásokra hol Beszter­cebányán, hol Salgótarjánban. A jó példa nyomán több klub és területi vezetőség is ered­ményes együttműködést ala­kított ki a határ túloldalán működő SVAZARM-szervezet- tel. így a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek honvédelmi klubja a rimaszombati, a so- mosjcőújfalui honvédelmi klub a ragyolciakkal. a mát- raverebélyi modellezőklub a losonci testvérklubbal tartja a kapcsolatot. Az említett klubok kölcsönösen meghív­ják egymást a sportversenyek­re, találkozókra. Az utóbbi másfél évben nagyon pozitív irányba halad a pásztói vá­rosi vezetőség honvédelmi klubja és a rimaszombati já­rásban, Safarikovo községben működő SVAZARM-alapszer- vezet kapcsolata. A napokban öttagú delegá­ció látogatott Pásztora, hogy az MHSZ megyei vezetőség kezdeményezésére újabb egy évre rögzítség az együttműkö­dés formáit. Mint a SVA­ZARM delegáció vezetője La- dislav Bálint járási titkár és Karol Olsovszky, a SVA­ZARM városi szervezet elnö­ke elmondotta, hogy a szlo­vák és magyar nyelvű szerző­dés a két honvédelmi szerve­zet közötti barátság elmélyí­tését, további erősítését, a rendszeres tapasztalatcseré­ket, közös versenyeken való részvétel lehetőségeit és ter­veit tartalmazza. Az elmúlt év már jó példával szolgált: a szlovák csapat részt vett Sóshartyánban a győzelem napja tiszteletére rendezett tartalékosok lövészversenyén. A pásztói klub versenyzői a csehszlovák néphadsereg nap­ja tiszteletére rendezett koszorúzáson és lövészeten vettek részt. A rangos lö­vészversenyen, melyen a csehszlovák hadsereg, népi milícia, közbiztonsági erők és a SVAZARM csapatai szere­peltek, a pásztói járás csapa­ta a harmadik helyen végze'-' a csehszlovák hadsereg és a SVAZARM csapatai után.. A mostani találkozó alkal­mából Kanyó Pál MHSZ vá­rosi és Bélák Ödön honvédel­mi klub titkára adtak tájé­koztatást az MHSZ elmúlt évi tevékenységéről. A szövetség megalakulásának 35. évfordu­lója tiszteletére a volt pásztói járásban tovább emelkedett a politikai nevelő munka színvo­nala, ezer. bili' is kiemelkedő a sajtópropaganda-tevékeny- ség és a névfelvételi munka szorgalmazása. A jelenlegi tapasztalatcse­rén örömmel újságolta Fran« tisek Simon, hogy a két hon­védelmi szerv munkájával többször is foglalkozott a „Gömöri Hírlap”, mely a pártbizottság hetilapla. A szlovák barátaink hangsúlyoz­ták, hogy a jelenlegi kapcso­lattartást bővíteni kell. Ne csak a tartalékos tagozat es a két járás, illetve város kap­csolatára szűküljön ez le, ha­nem valamennyi jól dolgozó alapszervezetre ki kell azt bővíteni. Továbbra is szor­galmazni kell a propaganda­anyagok cseréjét. Javaslatot kell tenni a szakági klubok­nak, hogy lövész, rádió és modellezés területén bővítsék a kapcsolatokat. A vezetők megállapították, hogy a lehe­tőség mindkét fél részéről adva van. csak jó kell azzal élni. Ebben az évben elsőként a modellezők között szorgal­mazzák az együttműködést, mivel a rimaszombati járás­ban jól működő hajó-, reptilő- és rakétásszakosztályok mű­ködnek. Nálunk pedig azért került e szakág az előtérbe, mivel ebben az évben ünne­peljük a magyar modellező­sport megalakulásának 75; évfordulóját. 4 Halak és horgászok Sokak vallják Nógrád me­gyében is, hogy a legjobb idegnyugtató a fárasztó napi munka után, ha az ember a horgászszereléssel „fölfegy­verkezve” kitelepszik valame­lyik víz partjára: legyen az tó, folyóvíz, vagy kisebb-na- gyobb víztároló. Ez az időtöltés Palócor­szágban is egyre népszerűbb. Míg a korábbi években a hor­gászok száma szaporodott, az élmúlt négy esztendőben a gondozásba vett vízterületek felülete is. TAVAK A NYlRJESBEN Hogy szenvedélyüknek mind többen hódolhassanak a Balassagyarmat környéki Nyírjesben összefogással és állami pénzzel hozzákezdtek a tavak fölélesztéséhez. Két tó már a horgászoké. A MO- HOSZ Nógrád megyei inté­ző bizottsága a salgótarjáni Tóstrand vizét gyermek- és ifjúsági horgászok számára tette hozzáférhetővé, két vál­lalat pedig a Winhard-féle tavat építette meg. Szécsény- ben a várkert tava bővítette a horgászok lehetőségeit. így jelenleg 180 hektár zártví­zen figyelhetik az úszó moz­Pandaanya. pandabocs — a világ bármely állatkertjében féltve őrzött kincs. tett Shu-Li apja például Lon­donból érkezett. A gondozók sokszor heteken keresztül igyekeznek „összemelegíteni” az így, messze honból ösze- hozott szülőjelölteket, s léleg­zetvisszafojtva figyelik a szaporodási hajlandóságot. Mivel azonban a „természe­tes rokonszenv” nem mindig egyezik meg a zoo-igazgatók párváiasztási döntéseivel, a siker eddig általában elma­radt. Ezért számos helyen kí­sérleteznek a mesterséges megtermékenyítéssel, hogy a közkedvelt, fekete fülű, gomb­szemű pandamacik ne tűn­jenek el a l'öld színéről. _ (szegő) gását a nyugalom és csönd szerelmesei. NEMCSAK VISZNEK, HOZNAK IS Természetesen a horgász­egyesületek gazdálkodnak is a vizek élővilágával. Tavaly például a megye tizenhárom egyesülete területén hektáron­ként — zártvizeken — több mint kétszáz kilogramm pon­tyot telepített, de természete­sen más halfajtákat is „pó­tolnak”, Ami öröm, hogy az egyesü­letek’' Vizein szennyezés nem fordult' elő, illetve az Ipolyon akad gond ugyan, de a fele­lősök megállapítása nem járt sikerrel. A határfolyó szeny- nyezése magyar részről tör­tént. .. VÁLOGATOTT „PECÄS” Nógrád megyében évente több versenyt rendeznek. A csapatbajnokságban mindig nagy a küzdelem: tavaly a tolmácsiak nyertek, s szorí­tották a harmadik helyre a többszörös győztes balassa­gyarmati Mikszáth Horgász Egyesületet. Az országos egyéni horgász-' bajnokságon a tolmácsi Jó­nás György második lett, igy az idén már tagja a magyar válogatott keretnek. Ballagási rongyrázás A húsbolt vezetőjét az idén már nem érheti meglepetés, kellő körültekintéssel jelkészült — a ballagásra. Igen, a bal­lagásra, hiszen elmondása — és az üzleti forgalom — szerint az iskolától való búcsú napjainkra az esztendő egyik leg­nagyobb ünnepévé vált. Olyan ünneppé, amikor úgy vásá­rolunk mint húsvét vagy karácsony előtt, s amikor illik egymásra licitálni az ajándékozásban is. Kis társaságunk hallgatja az előrelátó boltvezetőt, aki ezúttal gondoskodott róla, hogy a megsokszorozódó vevő­roham ne okozzon gondot, aztán ki-ki elmondja a saját tör­ténetét. Ballagásügyben. Egyikőnk hároméves kislányát kí­sérte a bölcsődei ballagási ünnepségre, ahol is a keresztma­ma átnyújtotta az apróságnak a karórát. A derék apuka pedig nagyhangon méltatlankodott, hiszen a csöppnyi gye­rek még a betűket és a számokat sem ismeri. Mindez per­sze, nem számít. A lényeg az, hogy a keresztmama megmu­tathatta: ki tesz ö magáért, ha a bölcsődei ballagás (!) úgy kívánja. A licitálás pedig folytatódik tovább. Ballagóknak szánt aranyékszerek után kutakodnak az üzletekben szülök és ro­konok, hadd érezze az a gyerek az ajándékozás örömét. Az sem baj, ha összébb kell húzni a nadrágszíjat, ha megsíny­li a családi háztartás ezt a mértéktelen ajándékozást. Az a fontos, hogy az osztálytárs és ‘a szomszéd is lássa: az én gyerekem, lieresztgyerekém, húgom, nővérem, miegymásom sem alábbvaló a többinél. A történetek pedig idézhetők vég nélkül. Az ifjú ember azt mondja, hogy kész elemi csapás az idei ballagás, mert öt rokonifjút kell meglátogatnia, s a családi szokások sze­rint minimum hatszáz forintos előrendelt csokrokkal illik beállítani. Háromezer forint — csak virágra. A ballagási rongyrázás példáit idéző társaságban akad egy szerencsés ember is: az idén nem kell mennie ballagásra. S nem kell pirulnia sem. Tavaly ugyanis egy rokonkislány általános iskolájában beállt az ünneplők közé, a puszilkodás után pedig átadta a három szál szekfüt, és a néhány száz fo­rintért vásárolt könyvsorozatot. Néztek is rá a tisztelt ro­konok, mint a véreshurkára szokás: honnan szalasztották ezt az illemet nem ismerő, sóher rokont. A könyveket a gyereklány is fitymálva és bosszúsan az anyja hóna alá nyomta, ő meg körbelibegett levizitálni: ki kapott súlyo­sabb aranyláncot... A nagyesküt ezúttal is bízvást le lehetne tenni, hogy sok családban hangosan is megfogalmazzák az átkot: „Áz ég ■ szakadna a ballagásra”. Mert ha a tehetség és a képesség szűkös is á nagyvonalú ajándékozáshoz, illemből nem sza­bad alulmaradni. Kinek jó ez? A kifosztott zsebű szülők­nek és rokonoknak nemigen, a meggondolatlan kényeztetés­nek pedig ihatja majdan a levét a ballagó diák is, hiszen fogalma sincs a drága holmikat fedező (többnyire) verej- tékes munkáról. A könnyen kapott értéknek pedig csekély a becsülete is. Ünneprontás lenne újmódi szokásaink felvillantása? Aligha. A ballagáshoz hozzátartozik a gesztus: a szerény ajándék, meg a jelképes csokor. Nem így a kivagyiság ét a rongyrázás. a. q.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom