Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
V Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatói at 1. oldalról.) szerünkbe. Jelentős az a törekvés, amelyik a szakközép- iskola és a technikum első két évfolyamának képzését egyesiti, mert így jó színvonalú közismereti oktatást kap minden tanuló, ugyanakkor a szakmai-elméleti képzés a továbbtanulást alapozza meg. Nagyobb gondot akarunk fordítani a szakmunkástanulók képzésére. Itt az lesz az alapvető változás, hogy a nagyobb tudást igénylő szakmákban az érettségizettekéhez közelálló szintű közismereti oktatásban részesülnek a fiatalok. Szorosabb lesz a munkahelyek és a szakmunkásképzők közötti kapcsolat. A felsőfokú oktatás megújulására is szükség van. Főként arra törekszünk, hogy a tanárok és a diákok önálló cselekvési, döntési lehetősége növekedjék. Bővül az intézmények belső demokráciája. Szigorítjuk a nyelvtanítással és -tanulással kapcsolatos követelményeket, s bővítjük az intézmények kutatási • lehetőségeit. A felsőfokon tanulók beilleszkedését kívánjuk megkönnyíteni azzal, hogy időlegesen megszakíthatják tanulmányaikat, illetve — azokkal párhuzamosan — részt vehetnek nemcsak az egyetemi-főiskolai, hanem a helyi, sőt az országos közéletben is. Szigorítjuk az előmenetel elbírálását. Azt akarjuk elérni, hogy kemény munkával jussanak az arra érdemesek a diploma birtokába. Az iskolaügyben minden fokon meghatározó szerepe van a pedagógusoknak. Döntő a szerepük abban, hogy milyen felkészültségű, világnézetű és erkölcsiségű emberek alkotják ma és a jövőben a magyar társadalmat. Az 6 feladatuk, hogy utódainkat — családdal közösen — gondolkodó, tanult, haza- és munkaszerető emberré neveljék. Ha a társadalom tisztelettel és megbecsüléssel veszi körül a pedagógust, akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy igaz szocialista ember legyen. Ha folyamatosan élünk az erkölcsi • elismerés lehetőségeivel, akkor a pedagógusi pálya valóban élethivatássá válik művelői számára. Ha csökkentjük azokat a gondokat, amelyek anyagi nehézségeket okoznak ma az óvónői nek, tanítóknak, tanároknak, professzoroknak, — akkor nyugodtabban, derűsebben végzik majd mindenna- ] js munkájukat. A kormány ismeri a pedagógustársadalom gondjait, szándékában van, hogy ezek feloldásához fokozatosan megtegye a szükséges lépéseket. Sarlós István befejezésül újra megerősítette: a kormány — a párt politikájának megfelelően — a magyar oktatási rendszer fejlődésére, a tananyag korszerűsítésére, a pedagógiai módszerek finomítására a jövőben is jelentős eszközöket használ fel. Bízunk abban, hogy a társadalom egésze által támogatott iskola mindinkább betölti emberformáló, népnevelő funkcióját. Bízunk abban, hogy az iskoláinkból olyan tudású fiatalok kerülnek ki, akik képességükkel, a szocializmus iránti elkötelezettségükkel, az új iránti készségükkel jól megállják helyüket az életben és kezdeményezői lesznek a gazdaság, a kultúra, a társadalmi együttélés folyamatos megújulásának. — A miniszteri expozéban kifejtett elgondolásokkal egyetértek, s azokat a Központi Bizottság és a kormány nevében elfogadásra ajánlom — r^ondotta befejezésül Sarlós István. A képviselők véleménynyilvánítása Palásti József né (Borsod m. 15. vk.), a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára a gimnáziumok gondjairól szólt. Az itt bevezetett, úgynevezett fakultációnak olyan feladata is lenne, hogy segítse a gyakorlati elhelyezkedést is, ám erre alig képes a jelenlegi rendszer. Minden fakultációs csortban vannak a tárgyakat kényszerből választó tanulók, akiknél a kény- szerűséget az iskola korlátozott lehetőségei, vagy saját motiválatlanságuk, belső ösztönzésük, megalapozott pálya- választási elképzeléseik hiánya okozza. A fakultáció továbbfejlesztésére több ígéret hangzott el a korábbiakban, a most tárgyalt dokumentumban azonban nincs utalás a korrekcióra. Dr. Móricz Lajos (Fejér m. 6. vk.) altábornagy, seregtest- parancsnok rámutatott: az oktatás és a felsőoktatás fejlesztési programja logikus rendbe szedi a célokat, a követelményeket és a feltételeket, lényeges viszont, hogy e követelményrendszer tartson lépést az élet követelményeivel, a szükséges szubjektív és tárgyi feltételekkel, s nem utolsósorban a pedagógusok és a tanulók teljesítőképességével. Szólt arról is, hogy a néphadseregben is érzékelni lehet azt a nagy fejlődést, ami a fiataloknak politikai és technikai felkészültségében bekövetkezett az utóbbi években. Ugyanakkor tapasztalhatók az iskolai nevelés, oktatás gyengeségei is. Elmondta, hogy a hadsereg kötelékein belül évente mintegy 900-an folytatnak általános iskolai tanulmányokat, és 500-an fejezik be a 8. osztályt. Esztendőnként csaknem ezren kapnak szakmunkás-bizonyítványt, és több mint 6000 fiatal saját szakmájában szerez további gyakorlatot. Kapinya Miklósné (Tolna m. 2. vk.), a Magyar Selyemipari Vállalat tolnai fonógyárának üzemtechnikusa hangsúlyozta: speciális képzés, szakmaváltás feltételeinek megteremtése nemcsak az oktatási intézmények, hanem a termelő- egységek, vállalatok feladata is. Egyetértett a fejlesztési program azon célkitűzéseivel, hogy növelni kell az< érettségivel záruló, tehát a magasabb általános és szakmai képzést nyújtó iskolák számát. Ám még hosszú távon szükség lesz a szakmunkásképző iskolákra, mert ma ez az egyetlen olyan iskolatípus, amely az általános iskola teljesítőképességének átlagos, reális szintjén ad továbbtanulási lehetőséget széles rétegek számára. Tőzsér Gáspár hozzászólása Munkaköröm nem kapcsolódik szorosan a közoktatáshoz, mint közéleti ember, dolgozó és szülő kértem szót, ebben a valamennyiünk számára fontos kérdésben. Szűkebb hazámban, Nógrád megyében a közoktatás feltételi kiegyensúlyozottan fejlődtek, ha neny is minden részletében, elképzeléseink szerint. Az országosnál is nagyobb ütemben nőtt az óvodák száma, befogadóképessége, javultak tárgyi és személyi feltételei, s ennek megfelelően az óvodai nevelő munka színvonala is. Az aprófalvas választókörzetem minden településén jól felszerelt óvodák működnek, s ma már egyetlen óvodás korú gyermeket sem kell helyhiány miatt elutasítani. Az általános iskolákban a demográfiai hullám — néhány nagyintézmény kivételével — nem okozott számottevő feszültséget. Megyénkben már a korábbi tervciklusban is megvalósultak a tervezett általános iskolai tanteremépítések, a VI. ötéves tervre előirányzott tantermek is nagyrészt elkészültek, vagy közel állnak a befejezéshez. Tanácsaink az alsófokú intézmények fejlesztési programját fontosságának megfelelően rangsorolták, a tanteremépí- tést előtérbe helyezték, s az állampolgárok sem sajnálták az idejüket önzetlenül társadalmi munkára áldozni, ha gyermekeik óvodáit, iskoláit kellett szépíteni, fejleszteni. A lakosság összefogásának, az üzemek, vállalatok segítőkészségének, a szocialista brigádok munkájának is köszönhető, hogy például választó- körzetem legnagyobb településén. Bátonyterenvén az 50 személyes óvoda helyett 100- as épült, és néhány településen a tervezettnél több tanterem készült. Mindezek eredményeként megyénkben alig fordul elő két műszakos tanítás. A fejlesztésben elért szép eredmények, a pozitív tendenciák ellenére megyénkben is vannak komoly gondok, feszültségek, főleg az oktatónevelő munka minőségében. Nagy színvonalbeli különbségek vannak az egyes iskolák között, a tanulók egy részének tudásában, készségeik fejlettségében. E helyzet megváltoztatásának szükségességét a fejlesztési program is hangsúlyozza. Különösen fontosnak tartom a tanulmányi fegyelem erősítését és azt, hogy megtanítsuk a diákokat tanulni, hogy a korszerűbb tananyagot megértsék és fel tudják dolgozni. Ebben döntő szerepe van a pedagógus személyiségének. Örvendetes, hogy a fejlesztési program is e szellemben foglalkozik a nevelés szerepével. Ugyancsak egyetértés kíséri a család és az iskola jobb együttműködését szorgalmazó törekvéseket, ugyanis a szülők egy része nem tartott lépést az új követelményekkel. Ugyancsak a közvélemény széles körének egyetértésével találkozik a fejlesztési programnak az a gondolata, amely az alsófokú képzés további kiemelt fejlesztését fogalmazza meg. A növekvő létszámú közép- iskolás korúak iskoláztatásával is érdemben foglalkozunk. A középfokú iskoláztatás belső arányainak javítására született intézkedések szerint növeljük az érettségit adó szakképzés arányát és a gimnáziumi tanulócsoportok számát. Ez a feladat a VII. ötéves tervet is végigkíséri. A jövő szempontjából is bíztató, kedvelő tapasztalataim vannak a termelőüzemnek és a szakÄ NÓGRÁD — 1984. április 14,, szombat képző intézmények tartalmi együttműködéséről. Egyre több üzem ismerte fel közvetett érdekeltségét az iskolákkal való kapcsolatokban. A jó együttműködés példájaként említhetem a Nógrádi Szénbányákat, mely a szakmunkásképzőn túl a körzet szinte valamennyi gyermekintézményével tart fenn kölcsönösen hasznos kapcsolatot. Hasonló tapasztalatokat szervünk a képviselőcsoport legutóbbi ülésekor Szécsény- ben is, mezőgazdasági képzésünk bázisán. Tisztelt országgyűlés! Mint bányászképviselő, feladatomnak érzem, hogy a Parlamentben is szóvá tegyem a tárgyalt témával kapcsolatos iparági gondokat, feladatokat. A bányavállalatok a műszaki haladással, a termeléssel összefüggésben komoly feladatokat vállalnak magukra az oktatás, a képzés területén. Hatékonyan tevékenykedik vállalatunknál a művelődési bizottság az oktatási bázisunk. Dolgozóink egy- harmadát évente továbbképzésben részesítjük. A mai bányászat korszerű technikával dolgozik a külszíni munkahelyeken is, mely jól felkészült szakembergárdát igényel. A vájártanuló-képzésben meglévő jelentős beiskolázási gondokat csak a munkaviszonyban állók — lakatosok, villanyszerelők — átképzésével, felnőttképzéssel sikerült enyhíteni. A vállalati átképzésnél, továbbképzéseknél sajnos nem számíthatunk azon dolgozóinkra, akik nem végezték el az általános iskolát (vállalatomnál a köze! 5 ezer fizikai dolgozóból ez 800 főt jelent). Az általános iskolát el nem végzettek újratermelődését talán ez az iparág érzi a legjobban. Ugyanakkor megyénkben is erőteljesen csökken a dolgozók általános iskolájában tanulók száma. A bányászat gondjainak enyhítése is megkívánja az általános iskolát eredményesen elvégzők számának és arányának növelését. Emellett kérem az illetékes minisztériumokat, vizsgálják meg a műszaki fejlődés követelményeit jobban kielégítő iskola- rendszerű szakmai képzés kialakításának, továbbfejlesztésének lehetőségét, az aknászképzés mellett szükségét látjuk a vájárképzés színvonalas emelésének is. Tisztelt országgyűlés! Most, a VII. ötéves terv küszöbén, amikor az előirányzatok kimunkálása folyik, úgy gondolom érdemes számba venni gazdasági lehetőségeinket és megvizsgálni, hogy nemzeti jövedelmünkből hogyan fordíthatnánk nagyobb arányt a közoktatásra. Hogyan juthatna több az alapfokú képzés magasabb színvonalon történő nivellálására, a középfokú és felsőfokú képzésre az elnőiesedő pedagógus- pálya mainál jobb anyagi elismerésére. A miniszter elvtárs beszámolóját a magam és a nógrádi képviselőcsoport nevében elfogadom, a tisztelt háznak elfogadásra javaslom. Mészáros István (Békés m. 11. vk.), a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatója Békés megye közoktatási fejlesztésének sajátos gondjairól szólt. Részben a történelmi örökségek miatt a megyében az értelmiség aránya még ma is igen alacsony, az országos átlagnak mintegy fele. Ennek káros hatása ma már az élenjáró ágazatokban, így a mezőgazdaságban is jelentkezik, de különösen a pénzügyi-közgazdasági szakemberek hiányát érzik meg a vállalatok, szövetkezetek. Dr. Király István (Budapest, 31. vk), az Eötvös Löránd Tudományegyetem magyar irodalom-történeti tanszékének egyetemi tanára a tézissorozat realizmusát és pedagógusközpontúságát méltatta, mondván: azzal, hogy a program a pedagógus alakját, élet- és munkakörülményeit állítja középpontba, távlatot ad az oktatásnak. A magyar oktatásügy nagy vívmánya demokratizmusa és azon lényegi koncepciója, amely a teherbíró, szilárd művelődésügyet az alapok felől építi, és egy kulturálisan, emberileg mind egységesebb társadalmat tekint eszményinek. Gyuricza László (Veszprém m., 2. vk.), a VeszDrém megyei Tanács elnöke felszólalásában kitért arra, hogy a körzetesített iskolák számára a megnövekedett ter- heikhez nem biztosították a tárgyi feltételeket. A városi iskolákban egy tanteremre, egy pedagógusra jutó tanulók aránya ma rosszabb a falusi átlagnál. Ez a városi iskolák fejlesztését indokolja. Viszont más tényezők a falusi iskolák fejlesztését teszik szükségessé. Bata János (Pest m., 12. vk.), a Gyömrői Ruhaipari Ktsz elnöke szerint a felnövekvő fiatalok soraiból úgy pótolhatók a hiányzó szakemberek, ha a szakmunkásképzés feltételei javulnak. Ezeket az intézményeket is sújtja a pedagógus- és tanteremhiány, a tanműhelyek, a megfelelő gépék és felszerelések, a szemléltetőeszközök szűkössége. Fontos lenne, hogy a nagyüzemi szakmunkásképzés mellett a kisebb szervezetek, a kisiparosok jobban érdekeltek legyenek a kihaló, illetve hiányszakmákra is kiterjedő képzésben. Dr. Végh György (Zala m., 5. vk.) a keszthelyi agrártudományi egyetem tanszékvezető tanára kiemelte, hogy a fejlesztési irányokat helyesen foglalja össze a program, s az egyik legfontosabb, és ugyanakkor legnehezebb feladatnak a .-.művelt értelmiségi állampolgár" nevelését nevezte. Pásztóhy András (Somogy m.. 4. vk.). a szenteá- loskéri Béke Mgtsz elnöke szóvá tette: annak ellenére, hogy a mezőgazdasági termelés bruttó értékének több mint 50 százalékát az állat- tenyésztés állítja elő, az ágazat számára nem képeznek egyetemi szintű szakembereket. Sztrapák Ferenc (Bács- Kiskun m. 6. vk.), újságíró, a Petőfi Népe főszerkesztője hangsúlyozta, hogy mind több szakmában elengedhetetlenné válik az automatizálás tanítása, s válik nélkülözhetetlenné a nyelvi, kommunikációs kifejezőképesség növelése. Sokan és sokáig tanulnak oroszul, angolul, németül, franciául — az eredmény mégsem kielégítő. Az idegen nyelvű oktatást az eddiginél sokkal inkább minőségi kérdésként kell felfogni. A vitában felvetett kérdésekre Köpeczi Béla művelődési miniszter válaszolt, majd határozathozatal következett: az országgyűlés a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját elfogadta. Ezt követően a Hazafias Népfront Országos -Tanácsa elnökségének javaslatára az országgyűlés megválasztotta az alkotmányjogi tanács elnökét, titkárát és tagjait. Interpellációk Dr. Tóth Dankó István (Borsod m. 16. vk.) encsi körzeti orvos a közlekedési miniszterhez interpellált az En- csen áthaladó nemzetközi gyorsvonat megállításának ügyében. Válaszában a közlekedési miniszter közölte, június 3-tól az új vasúti menetrend életbelépésétől az encsi lakosok kérésének eleget tudnak tenni. Az interpelláló képviselő és az országgyűlés a közlekedési miniszter válaszát tudomásul vette. Ketten ellenszavazattal éltek, s három képviselő tartózkodott a szavazástól. Mag Pál (Csongrád m. 11. vk.), a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója az igazságügy-miniszterhez interpellált a lakásügyekben rendkívül nehezen végrehajtható jogerős bírói ítéletek tárgyában. Felhívta a figyelmet arra, hogy különösen gyakoriak az ilyen ügyek az elváltak életében. Megkérdezte a minisztert: lát-e lehetőséget az ilyen helyzetek megoldására. Válaszában dr. Markója Imre igazságügy-miniszter megállapította, hogy a képviselő interpellációja valós problémát vet fel. Igaz ugyanis, hogy a bírósági ítéletek végrehajtásában — különösen a családjogi perekben — gondok jelentkeznek. Ezek elsősorban a válások kimondásával nemegyszer együtt járó lakásügyi döntések1 végrehajtására vonatkoznak. 1982-ben átfogóan felülvizsgálták a lakásügyekre vonatkozó jogszabályokat. A korszerűsített jogszabályok minden feltételt biztosítanak a törvényes és színvonalas jogalkotáshoz. Ennek ellenére a családjogi törvény soron levő felülvizsgálata keretében foglalkoznak azzal a kérdéssel is: a házasság felbontása esetén hogyan lehetne mindkét felet érdekeltté tenni abban, hogy nem kívánt együttlakásukat megszüntessék. A rendelkezések gyakorlati végrehajtása már több nehézséggel jár. A kép akkor kezd kedvezőtlenné válni, amikor a tanácsoknak kell lakást biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás megtörténhessen. A lakáshiány miatt ugyanis érthető, ha a tanácsok előre sorolják a sokgyermekes, nehéz körülmények között élő családok elhelyezési gondjainak megoldását A miniszter ennek ellenére kifejezte meggyőződését, hogy még számos olyan módszer van, amellyel a bíróságok és a bírósági végrehajtók, valamint a lakásügyi hatóságok javíthatják a lakásügyi végrehajtást, s ígéreteket tett intézkedésekre is. A miniszteri választ az interpelláló képviselő elfogadta, az országgyűlés 19 ellenszavazattal, 26 tartózkodással, tudomásul vette. Kovács Istvánná (Pest m. t. vk), a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse Tóth Illés államtitkárhoz, a Magyar Posta elnökéhez interpellált: választókerületében, a 20 ezer lakosú Kerepestarcsán m'kor számíthatnak a telefonhálózat bővítésére, korszerűsítésére? Az államtitkár válaszában elmondta, hogv a kormány népgazdasági érdeknek, össztársadalmi ügynek tekinti a telefonhelyzet jelentős javítását. A szegedi jő tapasztalatok nyomán — elvileg a kerepestarcsai telefonhálózat bővítése is lehetséges a lakosság és a közületek összefogásával. A Masvar Posta elnöke ígéretet tett. hoav a közeljövőben megvizsgálják a fejlesztés lehetőségeit. Az interpelláló képviselő a választ elfogadta, az ország- gvűlés — 5 ellenszavazattal. 3 tartózkodással — tudomásul vette. Ezzel az országg37űlés tavaszi ülésszaka — amelvnek második napján Apró Antal és Péter János felváltva elnökölt — befejezte munkáját. Emléktábla a ház falán Dr. Dósa Ferencre emlékeztek Rétságon Dósa Ferencre, az elkötelezett pártmunkásra, a volt járási pártbizottság első titkárára emlékeztek tegnap Rétságon. Születésének ötvenedik évfordulóján az MSZMP Rét- ság városi jogú nagyközségi Bizottsága és a városi jogú nagyközségi tanács tegnap emléktáblát avatott a településen. Ezt megelőzően szülőfalujában, az érsekvadkerti temetőben emlékeztek meg dr. Dósa Ferencről. Sírjánál koszorút helyeztek el a Nógrád megyei pártbizottság és a Nógrád megyei Tanács, a Rétság városi jogú nagyközségi pártbizottság és nagyközségi tanács, a Rétságon és környékén tevékenykedő gazdasági egységek, valamint a társadalmi és tömegszerveztek képviselői. Ott voltak a megemlékezésen a vojt járási párt- bizottság első titkárának családtagjai, barátai, tisztelői, akik ugyancsak elhelyezték a sírra á kegyelet, a megemlékezés virágait. Ezt követően Rétságon dr. Dósa Ferenc — a József Attila út 12. szám alatti lakásának falán — emléktábla leleplezésére került sor. Az avatóbeszédet Varga József, a városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára mondotta. Tisztelettel és kegyelettel emlékezett a korán elhunyt kommunista vezetőre, aki munkáséveiből csaknem két évtizedet Rétságon töltött, s aktívan részt vett Rétság és a környező települések fejlesztési elképzeléseinek kialakításában, megvalósításában. Életútját ismertetve szólt felkészültségéről, pozitív emberi tulajdonságairól, amelyek tiszteletet és megbecsülést vívtak ki számára az emberek között. Meggyőződéssel vállalta — hosszú időn hivatásos pártmunkásként is — a párt politikájának ismertetését, végrehajtását, s azt, hogy arra mozgósítsa a dolgozó emberek sokaságát. Varga József befejezésül hangsúlyozta: dr. Dósa Ferenc, az elvhű kommunista vezető emlékét úay is őrzik, hogy születésének ötvenedik évfordulóján emléktáblát avatnak lakásának falán. Az avatóünnepség befejezéseként dr. Dósa Ferenc családtagiak barátai, tisztelői, a Nógrád megyei, a rétsáni párt-, állami, társadalmi ' és tömegszervezetek. valamint az üzemek képviselői jelenlétében elhelvezték az emléktáblán a rétsági pártbizottság és a nagyközségi tanács koszorúját.
