Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-13 / 87. szám

Bátrabban szólni a szocialista építés eredményeiről A belorusz vendég ma elutazik Nógrádból Tegnap Salgótarjánban foly­tatta Nógrád megyei prog­ramját Pavlov Szavelij Jeji- movics, a történelemtudomá­nyok kandidátusa, a Belo­rusz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője. Rövid látogatást tett a legendás hírű Nógrádi Sán­dor vezette partizáncsoport harcálláspontján, a karancs- berénvi emlékmúzeumban. Ezt követően az Üvegipari Művek Salgótarjáni Síküveg­gyárába vezetett a vendég útja. Lőcsei József igazgató- helvettes tájékoztatója után rövid gyárlátogatás követke­zett a dinamikusan fejlődő, több mint kétezer munkást foglalkoztató nagyüzemben. Délután az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatósa­gán tartott előadást Pavlov Szavelij Jefimovics, amelyen az intézmény tanárai, a me­gyei, a városi, a nagyközségi pártbizottságok képviselői, ve­zető propagandisták és a párt- iskolai hallgatók vettek részt. Ott volt dr. Gordos János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Nógrád megyei Bizottsá­gának titkára. Az Ideológiai harc időszerű kérdéseiről szólva, az előadó elmondotta: a két ellentétes világnézet között éles ideoló­giai harc folyik, amelynek ki­menetelétől nem kismérték­ben függ az emberiség jövő­je. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok folytonos kihívásait, törekvését a két rendszer közti konfrontációra a világ népei mindinkább felismerik. Közülük egyre többen száll­nak síkra a béke, az embe­ri civilizáció védelmében. A későbbiekben arról beszélt, hogy az Amerikai Egyesült Államok igyekszik kihasznál­ni a gazdasági, politikai ere­jét, lehetőségeit saját szövet­ségesei, a fejlődő országok, de mindenekelőtt a Szovjet­unió, a szocialista országok ellen. Részletesen elemezte a burzsoá propaganda tartal­mát, fő területeit, eszközeit és módszereit. Kiemelte, hogy a burzsoá propaganda habo­zás nélkül kihasználja a szo­cializmus építésének gyakor­latában jelentkező gondokat, nehézségeket és a fiatal kor­osztály tapasztalatlanságát. Előadása további részében a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának osz­tályvezetője a burzsoá ideoló­gia elleni következetes harc­ról, a szocialista ideológia fejlődésének dinamizmusá­ról, hatékonyságáról szólt. Többek között elmondotta, ügyelni kell arra, hogy az imperializmus szigorú ténye­ken alapuló kritikája mellett szóljunk a létező szocializ­mus fejlődéséről, eredményei ről és reálisan vessünk szá­mot a fejlődéssel járó gon­dokkal, a tennivalókkal. Be fejezésül hangsúlyozta: : szovjet párt a konstruktív viták, dialógusok híve. Kész véleménycserét folytatni mindazokkal az erőkkel, ame­lyekkel a béke, a leszerelés, a nemzetközi enyhülés, a bé­kés egymás mellett élés ér­dekében lehetséges az együtt működés. Az előadást követően i résztvevők kérdéseire vála­szolt Pavlov Szavelij Jefimo­vics, majd hasznos eszmecse­rén vett részt az oktatási igazgatóság tanáraival. Ma — látogatásának utol só napja- — a belorusz ven­dég a r eszékhellyel is- merkedi! Tlátogat a Nógrá­di Sándor Múzeumba, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsa oktatási központjába és előadást tart Salgóbányán a KISZ-iskolán. Hallgatói ez­úttal a KISZ-iskolán tanuló fiatalok, a középiskolák KISZ aiapszervezeteinek titkárai lesznek. A Belorusz Kommunista Párt KB osztályvezetője ma visszautazik Budapestre. Kivágták a rezet a külfejtésiek Az immár hagyományos jó eredménnyel zárta az első negyedévet a Nógrádi Szén­bányák. A népgazdaság szá­mára 271 138 tonna szenet termeltek és első háromhó­napi tervüket 103.6 százalék­ra teljesítették, A túlteljesí­tés megközelítette a tízezer tonnát. A különböző termelő­gazdálkodó egységeket vizs­gálva azonban változatos a kép. Kányás-bányaüzem a ne­gyedévet 77.4 százalékos telje­sítménnyel zárta. A két akna­üzem közül kiemelkedő Tiri- bes produkciója, mert 8.2 szá­zalékkal túlszárnyalták az előirányzatot. A nehéz műve­lési viszonyok között dolgozó kányásiak havi teljesítménye növekedett, de a tervszámo­kat így sem sikerült elérni. Szorospatakon és Ménkesen ha kismértékben is, de túl­teljesítették negyedéves ter­vüket. Szorospatakon febru­árban kisebb kisiklás követ­kezett be, míg Ménkesen egy­re jobban belelendültek, és márciusi tervüket már 10.3 százalékkal túlteljesítették. A legjobb eredményt — mint már annyiszor — a kül­fejtési bányaüzem érte el. Kihasználták a viszonylag kedvező időjárást, és tervü­ket 56.6 százalékkal túltelje­sítették. A szén minősége is kedve­zően alakult, mert tonnán­ként 16 forinttal többet ka­pott a vállalat, mint azt elő­re elgondolták. A több terme­lés és a jobb minőség ered­ménye, hogy a vállalat az el­múlt három hónapban 11 millió forint árbevételi több­letet ért el. Vágathajtásban már nem ilyen rózsás a kép, mert csak Ménkesen és Tiribesen sike­rült teljesíteni a tervet, Ká- nyáson és Szorospatakon je­lentős lemaradás következett be. Kedvező viszont, hogy a Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat által készülő kányási lejtősaknában 110 métert ha­ladtak előre, úgy hogy janu­árban csak szereléssel foglal­koztak. Uléserett ö szolt szervezetele megyei tanácsa Napirenden a szakszervezeti mozgalom továbbfejlesztése Tegnap Salgótarjánban tartotta ülését a szakszerveze­tek megyei tanácsa. A testület megvitatta a szakszerve­zeti mozgalom továbbfejlesztésének feladatait, a Központi Bizottság 1983. októberi és a megyei pártbizottság 1984. februári állásfoglalása alapján. Az előzőleg írásban kikül­dött állásfoglaláshoz Medved Károly, az SZMT vezető tit­kára fűzött szóbeli kiegészítőt. A bevezetőben szó volt a megye szakszervezeti mozgal­mának kialakulásáról, fejlő­déséről, többszöri megújulá­sáról, majd rátérve a mai fel­adatokra, utalt a tervező- munkában betöltött szerepé­re, a bizalmitestületek, bi­zalmicsoportok javuló és eredményes munkájára. A szakszervezetek a mun­kamozgalmak segítségével je­lentős tényezői voltak a me­gyei, gazdasági építőmunká­nak, a szocialista viszonyok fejlesztésének. A szocialista brigádmozgalom segítette a műveltség, a szakmai tudás és a politikai tájékozottság növelését. Fokozatosan javult, tartalmában gazdagodott a munkahelyi demokratizmus. Az előterjesztés szerint az érdekvédelemben a súlypon­tok átrendeződtek, a szak- szervezetek jelentős részt vál­laltak a településfejlesztést szolgáló és elősegítő társadal­mi munkaakciókból, szerve­zetten mozgósítottak a kör­nyezetvédelmi feladatok meg­oldására. A nevelő munkában jól közvetítették a tagsághoz a társadalom és a népgazdaság követelményeit, elősegítették az olykor nem mindig nép­szerű intézkedések megérte­tését, ugyanakkor cselekvésre ösztönöztek a helyi felada­tok megoldására. A pártszervezete^ egyre magasabb szinten biztosítják a különböző szintű szakszer­vezeti szervek önálló tevé­kenységének politikai felté­teleit, a törvényekben megfo­galmazott jogok alkalmazását. A fejlődés ellenére sem si­került megfelelni a tagság igényeinek, a társadalmi, a politikai és gazdasági életből származó követelményeknek. A nevelő munkában sem tud­ták kellően fokozni a tagság fogadó- és megértőkészségét. A munkamódszer és munka­stílus még nem mindenben követi a megváltozott igé­nyeket. Nem elég egyenletes az alapszervezeteket segítő, ellenőrző, koordináló munka, a pártszervezetek egy része nem biztosít kellő önállóságot a szakszervezeti munkához. Az érdekvédelmi tevékeny­ségben erősíteni kell az érdek- védelmi és gazdasági felada­tok teljesítése közötti össz­hangot. Kiemelt a feladat a terület- és településfejlesztési koncepció kialakításában, a döntések előkészítésében való eredményesebb részvétel. A termelést, gazdálkodást segítő tevékenység szolgálja még jobban az intenzív gaz­dálkodás kibontakoztatását, a népgazdasági egyensúly ja­vítását, az ország fizetőképes­ségének megtartását, az elért vívmányok megőrzését. Az SZMT tudatosítsa, hogy a gazdasági élet új körülmé­nyei, változó feladatai, meg­felelő alkalmazkodóképessé­get kívánnak a munkamoz­galmaktól is. A szociálpoliti­kában a lehetőségek függvé­nyében rangsorolni kell a ten­nivalókat Érvényesíteni szükséges a munkabiztonsági és egészségvédelmi célok el­sőbbségét. Az SZMT segítse, erősítse a szakszervezetek szerepét a munkahelyi _ de­mokrácia fejlesztésében. A nevélő munka segítse jobban a mozgalmi tevékenység erősí­tését, társadalmasításának fokozását, a szakszervezetek tömegbefolyásának növekedé­sét. A munkastílus, munka- módszer továbbfejlesztése pe­dig tartsa a tömegkapcsola­tokat. A megye szakszerve­zeti tagságát érintő kérdések­ben, a mozgalom előtt álló feladatokban rendszeres kon­zultációt folytatnak majd a SZOT osztályaival, az ágazati szakszervezeti központok ve­ötven éve született dr. Dó­sa Ferenc, aki közel két év­tizeden át irányította, szer­vezte a rétsági járás politikai, gazdasági, kulturális életét. Az évfordulón az MSZMP Rétság városi jogú nagyköz­ségi Bizottsága és a városi jogú nagyközségi Tanács ér­sekvadkerti sírjánál koszorú­zással, Rútságon emléktábla­avatással adózik emlékének. Dósa Ferenc 1934. április 13-án született Érsekvadker- ten ötgyermekes építőmun­kás-családban. Hétéves sem volt, amikor édesanyját el­vesztette. Éles eszű, szorgal­mas diák lévén a család úgy döntött, hogy a nehéz körül­ményeik ellenére taníttatják. Fejlett igazságérzetének is része volt abban, hogy már középiskolásként vonzódott a jogi pálya iránt. A szakérett­ségit követően felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudomány­egyetem állam- és jogtudo­mányi karára, ahol 1956-ban szerzett diplomát. Szakmai képesítését az ügyészségi szolgálatban hasz­nosította az ország különböző településein így Putnokon. Szikszón és Budapesten. Mun­kája mellett részt vállalt az ifu’sági mozgalom újjászerve­zéséből, tagja lett a KISZ-nek, később -alapszervezeti vezető­sége is beválasztották. Balassagyarmatra 1959 áp­rilisában nevezték ki ügyész­nek Széles... körű jogpolitil>ai ismeretterjesztő munkát vég­zett. Szülőfalujában segítette a termelőszövetkezet megala­kulását, évekig patronálta, jogi és politikai tanácsokkal segítette a szövetkezet vezeté­sét. Mint megannyi építőkő Dr. Dósa Ferencre emlékezve A Magyar Szocialista Mun­káspártnak 1963-ban lett tag­ja, ettől kezdve élete végéig a párt tevékeny propagandis­tája. Rútságra 1964 január­jában került, ahol hat éven át vezető ügyészként dolgozott. Itt is aktívan bekapcsolódott a közéletbe. Vezetői munkájá­ban, társadalmi tevékenységé­ben szüntelenül a párt poli­tikájának következetes végre­hajtásán munkálkodott. Az emberek körében nagy tekin­télyt vívott ki a szocializmus ügye iránti elkötelezettségé­vel, elmélyült szakmai tudá­sával. A járási pártbizottság tag­jává 1967-ben választották. A testületi tagsággal járó fel­adatokat is nagy lelkesedés­sel végezte. Erkölcsi, jellem­beli szilárdságát, politikai érettségét és kommunista el­kötelezettségét példázta azzal, hogy 1969 novemberében a politikai munkát választotta hivatásul. Három évig az ap­parátus propaganda- és műve­lődési csoportjának vezetője­ként szervezte a járásban a káderképzést, a pártoktatást, irányította a kulturális, egész­ségügyi és az ideológiai éle­tet. Később — 1972-ben — a párt járási végrehajtó bizott­ság tagjává és a pártbizottság titkárává választották. E mi­nőségben is reá jellemző fá­radhatatlan tenni akarással, jó érzékkel szervezte a határo­zatok végrehajtását. A járási pártbizottság első titkárává 1977-ben, a megyei pártbizottság tagjává pedig 1980-ban választották. Mindez további lelkesítő ösztönzést adott újabb nagy célok, ter­vek megvalósításához. Ott volt a járás új ipari üzemeinek születésénél, fejlesztésénél, a termelőszövetkezetek erő­sítésénél, számos ipari és mezőgazdasági beruházás, több művelődési és kommu­nális létesítmény született szervező, koordináló munká­ja, személyes közreműködése nyomán. Ezekben az években gyorsult fel Rétság és Rom­hány, valamint az üdülőterüle­tek fejlődése: alapvető válto­zások következtek be a mű­velődési, egészségügyi intéz­ményhálózat tárgyi és szemé­lyi feltételeiben. Jelentős sze­repe volt Romhányban az építési kerámiagyári beruhá­zás, a rétsági Globus Nyomda rekonstrukciómegvalósulásá­ban, nevéhez is fűződnek olyan létesítmények, mint a bánki ifjúsági váltótábor, a rétsági óvoda, vagy a szolgál­tatóház. Áldozatkész munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta a Szocialista Kul­túráért Érdemérem, a Mun­kásőr emlékjelvény, a TIT aranykoszorús jelvény, és a Munka Érdemrend arany fo­kozata, valamint az építési és városfejlesztési miniszter Kiváló munkáért kitüntetését. A munka mellett állandóan képezte magát. Levelező tago­zaton kiemelkedő eredmény­nyel végezte el az MSZMP Politikai Főiskolát. Tisztelet- díjas tanárként bekapcsoló­dott a megyei oktatási igaz­gatóság munkájába, számta­lan élményszámba menő elő­adást tartott, szemináriumot, vitát vezetett. Minden erejével, önzetlenül a közösség javát, a fejlődés ügyét szolgálta. Személye, munkája tiszteletet parancsolt, s ahol csak megfordult tekin­télyt szerzett széles látóköre, elemző- és kezdeményezőkész­sége, energikus személyisége révén. Elvhűsége, fegyelme­zettsége, morális értékei ösz­tönzőleg hatottak másokra is. Önmagával, környezetével szemben egyaránt igényes, őszinte és kritikus, de ezzel együtt melegszívű, önzetlen, segítőkész ember volt. Nagy gonddal ápolta, fejlesztette elvtársi, baráti kapcsolatait munkásokkal, tsz-tagokkal, katonákkal, munkásőrökkel, értelmiségiekkel, a gazdasági, tanácsi, társadalmi szervek és intézmények dolgozóival. Sokirányú társadalmi elfog­laltságához a családi élet harmóniája biztosította a nyu­godt, kiegyensúlyozott hátte­ret, a pihenés, az önművelés lehetőségét. Feleségével — Molnár Piroskával — két gyermeket neveltek.1 . Súlyos, gyógyíthatatlan be­tegsége tudatában, fizikai fáj­dalmát is leküzdve dolgozott, hogy terveiből még néhányat megvalósítson. Nem volt öt­venéves, amikor 1981. július 14-én elhunyt Budapesten. Hamvait szülőfaluja temetőjé­ben helyezték nyugalomra. Ha az idő múlásával el is mosó­dik alakja, színes, magabiztos egyénisége, munkájának kéz­zelfogható eredményei, a Rút­ságon eltöltött évek erőfeszí­tései, sikerei, mint megannyi építőkő, emlékeztetik az utó­kort, egy igaz kommunista vezető életútjára. Sínka Sándor zetőségeivel. Még tartalma.» sabbá és gyakorlatiasabbá te­szik az együttműködést a megyei és helyi tanács testű, leteivel, vezetőivel. A szóbeli kiegészítőt köve. tő eszmecserében Merlák Er­vin, a SZOT tagja, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeli szakszervezeti bizottságának titkára a többi között hang­súlyozta: ma még többet be­szélünk az alapszervezetek se­gítéséről, mint amennyit cse­lekszünk. Elmondta, hogy a szakszervezeti munka tartal­mi javulása, tekintélye attól függ, miként gyarapodik az aktívák tudása, hozzáértése. Az eredményesebb szakszer­vezeti csoportmunka újszerű feltételeket követel. Utalt ar­ra is, hogy késnek az ered­ményesebb munkát segítő köz­ponti intézkedések. Kelemen Béla SZMT-tag, a szécsényi szakmaközi bizott­ság titkára munkájuk mód­szereiről és eredményeiről beszélt, hangsúlyozva a szakmai megyebizottságok­kal való jobb kapcsolatok szükségességét, valamint a tárgyi feltételek javítását. Tihanyi Pálné, SZMT-tag, a balassagyarmati kórház szak- szervezeti bizottságának tit­kára közölte, hogy látogatá­sokat szerveznek, ahol meg­ismerik a munkások vélemé­nyét a kórház dolgozóinak magatartásáról, munkájáról. Szóvá tette, hogy az egész­ségnevelési tevékenység ja­vítása megkívánja a lakosság kulturáltságának, kulturált magatartásának fokozását. Kadlót Sándor SZMT-tag, a vasas területi szervezője, a párt- és szakszervezet ered­ményes elvi, politikai együtt­működéséről, majd a szak- szervezetek termelést, gazdál­kodást segítő differenciált te­vékenységéről szólt. Vinkovics Jánosné, a SZOT szervezési és káderosztály-ve- zető helyettese elmondta, hogy az előterjesztések, elemző ér­tékelések nemcsak jó alapot adnak a továbblépéshez, ha­nem bizonyítják, hogy az SZMT érti, látja és jól fogal­mazza meg a feladatokat. A jövőben nagyobbrészt kell vállalnia a területpolitika megformálásában, végrehaj­tásában, nagyobb figyelmet kell fordítani az alapszerve­zeti munka segítésére, a tag­ság érdekében végzett mun­ka megismertetésére, a köz­vetlen kapcsolatok erősítésé­re. Romhányi Istvánné, az SZMT tagja, a Salgótarjáni Ruhagyár szakszervezeti bi­zottságának titkára a fiatalok nevelésével kapcsolatos ten­nivalókról szólt. Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára tolmá­csolta a megyei pártbizottság elismerését a szakszervezeti testületeknek, tisztségviselők­nek, aktíváknak, a cselekvő tagságnak, az eddigi eredmé­nyes munkáért, majd tájékoz­tatta a jelenlevőket arról, hogy a pártszervezetek hol tartanak a határozat feldol­gozásában. Utalt arra, hogy a pártszervezetek nem elem­zik a szakszervezetek tevé­kenységét, hanem a saját ten­nivalójukat határozzák meg. A különböző szakszervezeti szervek pedig önállóan és fe­lelősséggel végzik el az érté­kelő, elemző munkát, s a tagságra támaszkodva szabják meg a feladatokat. Hangsú­lyozta, hogy a párthatároza­tok jó végrehajtásában kulcs­szerepe van a szakszervezetek­nek. Foglalkozott még a helytelen szemlélettel, majd utalt arra, hogy a megye szak- szervezetei képesek a jelen­leginél is nagyobb feladatok megoldására. A vitában felmerült kérdé­sekre Medved Károly vála­szolt, majd a testület egy ki­egészítő javaslattal elfogadta a szóbeli és írásbeli előter­jesztéseket, a vitában elhang­zottakat. r NÓGRÁD - 1984. április 13., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom