Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-11 / 85. szám
Rövid físfa; nagy értékét Gyorsfénykép Ludányhalásziról SXXVXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXOC.XXVXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX — Tudja mi kellene, fiatalember? Egy nagy közjürdő, hogy kiáztathassuk már vén lábainkat! — Komolyan kérdeztem! « — Én meg komolyan mondtam — mosolyog bele nagy- kendőjébe. — Szóljatok már ti is! Ez a felszólítás három hasonló korú társának szólt, együtt állunk, toporogva az olvadó hóban, a kis bolt előtt. — Itt nem messze, Ráróson van meleg víz, csak azt mondják, nincs most pénz, hogy fürdő legyen belőle. Pedig igen elkelne, sokat dolgoztunk, fájnak a tagjaink — veszi át a mondandó fonalát a bátyus néni. — Valóban már csak ez kellene? — Mi kellene már nekünk? A boltban,, ami szükséges megvan, Szécsény sincs mesz- sze... — De a gyerekeknek, az unokáknak! — Mi már megcsináltuk a magunkét — mondja a harmadik asszonyság — ők már ebbe is beleülhetnek, aztán meg, úgyse nagyon jó az nekik, amit mi csináltunk. Na, isten áldja fiatalember, menni kell, mert így nem lesz ebéd az embernek. Szemben, nem túl régi épület, rajta a felirat, Községi közös Tanács, Ludányhalászi. Az ajtón egy cetli: A tatarozás alatt a tanács a volt tsz- irodában működik. Néhány száz méter, ez nem is távolság a négy és fél kilométeres faluban. Ahol már eltűnt a hó és a jég az útról, az autósnak feltűnik, hogy a néhány éve még tengelytörő flaszteren simán gurul a kocsi. Mondom is ezt Szigeti László tanácselnöknek. — Bizony a rendbetétel megváltás volt a helybelieknek és az errejáróknak is. — És a leágazások? — Igencsak szorított minket a lakosság a Rákóczi és különösen a Népköztársaság útjának elviselhetetlen állapota miatt. Tavaly terven felül elkészült mindkettő az utóbbi egy kilométer hosszon kapott új burkolatot. És ami ebben nagyon fontos, a tanács csak követ és némi más anyagot biztosított, az út társadalmi munkában készült el. — Miben, mivel gyarapodtak még 1983-ban? — Felépült Ludányhalászi- ban az új ravatalozó, ötezer forintjába került a tanácsnak. — Mennyibe??? — Ötezer. Ugyanis ez is társadalmi munkában készült, teljes értéke félmillió forint körül van. Szeptemberben kezdődött a munka és november elején már kész is volt az épület. — Újnak tűnik a felső- ludányi temetőkerítés is. — Az is. Emellett Nógrád- szakálban is felépült a ravatalozó. — Más újdonság? — Korszerűsítettük az iskola fűtését, az olaj- és a rossz minőségű cserépkályhákat központi fűtéssel váltottuk fel. Ez az akció 1,2 millióba került. Az összeg már- már jelzi, hogy másra nem is futotta. — Viszonylag kevés új házat látni a településen. — Igazából most jött meg az építési kedv, hozzá is kezdtünk 20 építési telek kialakításához, tavasszal szándékozunk tartós használatba adni. Idetartozik még az is, hogy Ráróspusztán 12 új üdülőtelket jelöltünk ki. — És mi az, ami nagyon hiányzik? — Nógrádszakálban a víz, a a víz, a víz! Hiányá, nagyon komoly mértékben csak tavaly jelentkezett, az aszály is közrejátszott. Sürgős megoldást kellene keresni. A gyarapodást listára téve, számszerűségében talán nem sék, értékében annál több. Különösen, ha a lakosság segítőkészségét, a számlára írjuk. Visszaindulva, Szécsény irányába, az „eredeti” tanácsháza mellett, kivillan az enyhe kanyar mögül a szociális otthon új szárnya, amit nemrégiben a televízióban is láttunk. Ám a régi kastélyrész „romokban” hever, munkások serénykednek felújításánál. Erről a nagy munkáról, talán véletlenül, nem esett szó a tanács elnökénél. Persze, mint kiderül, anyagiak terén nincs is köze hozzá a helyieknek, hiszen ez megyei intézmény. Az új pavilon mellett ugyan mi lesz a régivel, mi lesz a régiben? — A kastély visszakapja eredeti formáját, szinte minden részletében — mondja Bertók Sándorné igazgató. — Belül, az új pavilon kiegészítőhelyiségei lesznek. Társalgók, még hat szoba, külön betgszobák. Itt kapnak helyet a foglalkoztatók és a földszinten egy korszerű étterem. Lassan köd ereszkedik a falura, elveszi a szemlélődétől a nézelődés lehetőségét. Azt még látni, hogy egy üres telekre befarol egy téglával megrakott teherautó és a kőrakás mellett megszabadítják terhétől. Egy esztendő múlva, valószínűleg, ezzel az új házzal is bővül .Ludányhalászi gyarapodási listája. Zengő Árpád Alagutak a Bajkál- tó partján Befejezték annak az alagútnak a fúrását, amely a Bajkál-tó partvidékén elterülő hegyvonulatok között épülő alagutak közül az utolsó, a leghosszabb. Az alagutat ősszel nyitják meg a vasúti közlekedés előtt. A Bajkál—Amur vasútvonal alagút- jain általában egy sínpár vezet keresztül, a part menti alagutakban azonban két sínpárt fektettek le. Ezeknek az alagutaknak a keresztmetszete ötször nagyobb, mint a szokásos metróalagutaké. A BAM vonalán összesen kilenc alagút épül, teljes hosszuk 30 kilométer lesz. Jíz hónap alatt Felépült az ifjúság háza ■ (Ügy kezdődött, hogy..,) Régi igényként jelentkezett » községben. Sokan szóvá tették, miért ülik tele esténként n fiatalok a kocsmát, a presz- szót? Miért nem keresnek maguknak kulturált kikapcsolódást. Igen ám, de hol? Elképzelés akadt, csak anyagi fedezetnek voltak híján. Aztán 1982-ben a megyei társadalmi munkaversenyben elért eredményéért a község négyszázezer forintot kapott. Ez képezte az induló tőkét. S ettől kezdve már a leleményesség is közrejátszott abban, hogy Érsekvadkerten elkezdődhessék az ifjúsági ház építése. A tanács a Vadkert és Patak között lévő száz (darab zárt kertnek több mint a felét tartós használatba adta, amelyből szintén jelentős összeg befutott. Ezután következtek a helyi gazdálkodó egységek: a termelőszövetkezet, az áfész, a FORCON, az építőipari szövetkezet, a SER- KÖV ' és á gabonaforgalmi vállalat. Innen is onnan is csurrant-cseppent, több mint egymillió forinttal gazdagodott a „közös kalap.” (Ügy folytatódott, hogy...) Falugyűlésre hívták össze az érsekvadkertieket. A tanács vezetői jól tudták kellene ez is, az is, sokan teszik szóvá az utak állapotát, a temető felújítását, vajon mit szól majd az idősebb korosztály az ifjúsági ház építéséhez? Parázs vita alakult ki. A fiatalok egyöntetűen megszavazták a tervet, mi több, társadalmi munkát ajánlottak fel. Amikor pedig az egyik nagyapa felállt és kijelentette. ő is támogatja az ötletet, hiázen nem mindegy, hogy a gyereke, unokája milyen környezetben tölti a szabad idejét — az idősebbek körében is megtört a jég. Falubéii kisiparosok jelentkeztek szakmunkákra, nyilatkoztatták ki segítő szándékukat. Eme felbuzdulás láttán, hallatán, a megyei tanács egymillió-százezer forinttal támogatta a kezdeményezést. (Ezután jött a java...) 1983 nyarán megkezdődött az építkezés. Balázs Ferenc, aki a tsz-irodaház tervezését végezte, tovább álmodta az épületegyüttest. Az ÉPSZÖV versenytárgyalás útján nyerte el a kivitelezői szerepet. De a hivatalos építők mellett ott sündörögtek a KISZ-esek, a környék kisiparosai, a gazdasági egységek szocialista brigádjai, munkakollektívái. A bádogozás, a villanyszerelés, a lambériázás helyi mesterek keze nyomán született. Az aljazatbetonozás, a csapadékvíz-elvezetés, a park- és tereprendezés — mind-mind társadalmi munkában készült. S, amikor már állt az épület, hajnalonta húsz-harminc asszony takarított, pucolta az ablakokat. Az érsekvadkerti ifjúsági ház tíz hónap alatt készült el, értéke csaknem hatmillió forint, ebből a társadalmi munka 2.8 millió forintra rúg. (Ami a tények, a számok mögött van...) Az elnöki szobában — most már az átadás után — nyugodtan és felszabadultan nyilatkoznak a tanács vezetői: Molnár Imre a tanács elnöke, Koltányi Károly vb-titkár és Valkó József a HNF helyi bizottságának elnöke. — Ér- sekvadkert lakóinak száma több mint négyezer. Ebből a fiatalok aránya mintegy 25 százalék. Hosszú ideig csupán egy 48 négyzetméter alap- területű könyvtárral rendelkeztünk, no meg az egyetlen nagyteremből álló művelődési házzal, ahol a filmvetítések zajlanak. Kiscsoportos foglalkozásokra lehetőségünk nem volt, — mondja a vb-titkár, aki maga is a fiatal korosztályhoz tartozik. — Elmondhatjuk a vadkertiekről, hogy szorgalmas, lelkes emberek. Nem kellett félnünk attól, hogy cserbenhagynak minket, hiszen az iskola bővítésénél, a község szépítésénél már bebizonyították, van bennünk vállalkozó szellem, nem kell könyörögni a társadalmi munkák szervezésénél. Jól értelmezték az ifjúsági ház ügyét is. Ennek köszönhető, hogy tíz hónap alatt elkészült — így Valkó József HNF-elnök. — De talán sétáljunk át a házba — invitál Molnár Imre, a tanács elnöke — tőle a kalauzolást Fülőp Miklós, az ifjúság ház vezetője veszi át. Mindenhol rend, tisztaság, friss festékszag. A 13 ezer kötetes könyvtárban élénk a forgalom, a leválasztott részben kiscsoportos foglalkozás van. A klubterem tágas, hangulatosan berendezett. Itt tartják majd a bábszakkört, a tánccsoport, a színjátszókor próbáit, de lesz aerobic-tán- folyam, az idősebbeknek pedig kertbarátkor. Szombatvasárnaponként mintegy 150- en fordulnak meg a házban. — De kérdezze csak meg a presszó pincéreit, csökkent-e a forgalom, mióta megnyílt a fiatalok háza? — javasolják a község vezetői. Megkérdeztük: — Azt nem állítom, hogy nem ugranak be egy sörre, egy kólára a gyerekek. D nem töltik itt az estéiket, mint azelőtt. Sokkal kevesebb a tengő-lengő fiatal. Kiss Mária En nem tudtam azt, ;.. hogy visszabeszélésnek számít az, ha elmondom a véleményem. Ha szóvá teszem azt, amiről mindenki tudja, hogy nem úgy kell csinálni. Mondok egy példát: Gundel palacsinta. Xűgye, e finomság receptje valahogyan úgy írja elő, hogy darált diót forró tejjel összekeverünk, kicsit felfőzzük, rumot öntünk rá, áztatott mazsolát, citromhéjat keverünk hozzá, s voltaképpen ettől lenne gundeli... de bizony ebből nálunk gyakran kimarad a rum, a mazsola meg a citromhéj. Vagy említhetném a csokoládékrémet, amiből olykor „csak" a tej, a vanília a tojás sárgája és vaj hiányzik... Szóval, mi az iskolában nem ezt tanuljuk gyakorlaton meg így látjuk. Azt hiszen, sok-n és sokszor halljuk, hogy a jövő szakmunkásait f*l kell készíteni a nagy betűs ÉLET-re, hiszen nőnek a követelmények. De kérdem én hogyan tanuljam meg a szakmámat tisztességesen, ha harmadéves létemre legtöbbször segédmunkát végzek? Előre félek attól, hogy három hónap múlva már teljesen egyedül, önállóan és felelősséggel kell helytállnom. Isten őrizz attól, hogy valamiféle eminens diák látszatát keltsem. Hogy embereket bántsak meg vagy éppen szakmai alkalmasságukat kérdőjelezzem meg. Szó sincs erről! De úgy érzem el kell mondani, hogy nem kapunk elegendő szakmai ismeretet, gyakorlatot, ezáltal tudásunk hézagos marad. S ki látja a kárát? Hát, persze hogy a vendég. Én soha nem voltam az az áldott jó gyerek, ami a szívemen az a számon is. Otthon őszinteségre tanítottak, noha eléggé szigorúan fogtak. Ha rossz fát tettem a tűzre, ki- menőelvonás, tévéeltiltás, meg £1 NÓGRÁD — 1984. április 11., szerda kérem... effélék következtek. Az iskolában sem rajongtak értem a tanárok, ott sem állt be a szám. Komolyan vettem, ha azt mondták, gyerekek, bátran nyilvánítsatok véleményt! Meg aztán nem vagyok ájta- tos fegyelmü gyerek, szeretek játszani, tréfálkozni, szerepelni. Persze, több helyütt, úgy érzem, legalábbis, szívesen fogadnak, szeretnek. Az első gyakorlati munkahelyemen törődtek az inasokkal, szerencsémre jó mesterem akadt szánt rám időt mindig. Elmagyarázta, mitől jó leves a leves, hogyan kell fűszerezni, s néhány receptet is kipróbálhattam. Emlékszem, kutattam a könyvesboltokban a „szakáé sm.yv eket”, érdekeltek a konyha titkai. Második évben már vegyes benyomásaim voltak, jó és rossz tapasztalataim egyaránt adódtak. Nem tudtam például megérteni, a szombati lakodalmi tyúkhúsleves m.aradékát miért kell föltálalni a vasárnapi vendégeknek? Aztán most, harmadikban egyre kevesebb szakmai jellegű feladatot kapok, éppen mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Mi a véleményem az étkezési kultúránkról? Azt hiszem, igen szegényes és egyoldalú, s ebben a vendéglátósok is ludasok. Mert nincs elegendő választék, hamar bekerülnek az ikszek az étlapra, s a különlegességek is, finoman szólva: fogyatékosak. Így aztán a vendég marad a csontlevesnél a pörköltnél, s a rántott húsnál. Pedig ám lehet olcsón is jól főzni! Ami a terveimet illeti: szeretnék tisztességesen szakmunkásvizsgát tenni. Tudom, nem lesz könnyű... Aztán? Egészen őszinte leszek: el akarok menni a megyéből. Talán valamelyik fővárosi egységbe. Ha ez nem sikerülne, akkor hajószakácsnak megyek, ugyanis imádok utazni. Közben szeretnék továbbtanulni, s persze finomakat főzni. Olyanokat, amelyek után a tisztelt vendég megnyalja mind a tíz ujját! Elmondta: Iván Imre Lejegyezte: Tanka László Üj porelszívó berendezés üzemel a hasznosi faipari telepen. A pásztói Béke Termelőszövetkezet üzemében 36 dolgozó végzi a különböző faipari termékek gyártását. A keletkező fűrészpor eltávolítása korábban nagy problémát jelentett. A berendezés előnye, sikerül hasznosítani a melléktermékként szereplő fűrészport, és csökkent a levegő szennyezettsége. Bencze Péter
