Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-08 / 83. szám
Egy éra Bercelen Úgyszólván véletlenül tériünk be a hét elején a berce- li termelőszövetkezetbe, bár ebben a közös gazdaságban — amellett, hogy mindig szívesen fogadják az újságírót — mindig történik valami. Ahogy mondat szokás... Most éppen a négy legjobb munkát végző termelőszövetkezeti tagot tüntették ki. Pontosabban kettőt, mert ketten előző nap vehették át a megérdemelt kitüntetést a megyei tanácson. Tamási János elnök irodájában nehéz lett volna bármit is leejteni a szépszámú egybegyűlt jóvoltából. A vezetők ..ami jó az egyes dolgozóknak, az jó a közösnek is" elv alapján rögtönzött fogadással kedveskedtek a kitüntetetteknek. És viszont... Az elnök osztatlan sikert aratott ünnepi szónoklatával, amikor azt mondta: — Nem akarok sokat beszélni, ezek a kitüntetések önmagukért beszélnek. Egy másik nagyüzemben sem kapott négy dolgozó egyszerre ilyen elismerést. Nem akarok ünneprontó sem lenni, de akik kapják, tudják, hogy még többet várunk tőlük ezután. Ezen azután derültek egyet a jelenlevők mert Vrbovszki János, bognár, a Mezőgazdaság kiváló dolgozója jelvény tulajdonosa épp az imént vonult nyugdíjba. Ennélfogva legfeljebb megkérhetik, hogy nézzen már be néha... Meg is kérik. Bognárból nincs mostanában túltermelés. A hófehér hajú mesterember ennek tudatában mosolyogva veszi át a fényes kitüntetést. Szklevan József néról azt tartják, hogy a megye legjobb SZTK-s ügyintézője. Mióta itt dolgozik egy fillérnyi büntetést sem fizetett a szövetkezet. — Lelkiismeretesen kell dolgozni és ismerni kell azt a havi egy-két új rendeletet, ami még jelenik' — mondja szerényen. Amire az elnök csak bólintani tud. Az egyik nemrégiben megjelentet ő is jól ismeri. Két és fél milliót jelent a közösnek... Saskó Sándor lakatost jobbára csak úgy ismerik, ő a szécsénkei mindenes. Ehhez a „mindenhez” most hozzájött egy „Munka érdemrend bronz fokozat” is. Jól megtermett szemüveges fiatalember most a szövetkezeti demokráciára Szklevan Józsefné Vrbovszki János Bízik János neheztel egy kissé, hogy eltitkolták előtte a jeles eseményt. — Bízik elvtárs azt mondta, hogy polgári védelmi oktatásra kell mennem hétfőn délután — ecseteli a történteket, kirobbanó sikert aratva a társaság körében. — Legközelebb mehetsz oda is — biztatják. Bízik János, a negyedik kitüntetett — szintén a Mező- gazdaság kiváló dolgozója — nem bánkódik különösebben legutóbbi csínytevésén. Inkább úgy tűnik, szívesen belemenne ilyen „játékba” akár hetente is. Róla azt állítják, mindig elsőnek jár be munkahelyére és utolsónak indul haza. Április negyedikén is ő az ügyeletes. Jutalomból... — Pont most április tizedikén lesz 21 éve, hogy itt dolgozom a termelőszövetkezetben — mondja az elnökhelyettes. — Ez pedig nyerőszám. Talán ezért is várok olyan sokat az idei esztendőtől.,, — Eddig bejött! —- rikkantja valaki. Azután megnyugszanak a kedélyek és elmélyült, baráti beszélgetés következik. — Jó passzban vagyunk — mondja az elnök, amikor távozunk. — Egészen addig amíg élni tudunk lehetőségeinkkel, amíg úgy dolgozunk, ahogy azt elvárják. Remélem sokáig... (Zilahy) A fogyasztók érdekeinek védelméért Interjú Havas Ferenccel, a megyei tanács elnökhelyettesével Megyénk élelmiszer-, iparcikk- és vendéglátó üzletei — a nehezedő gazdasági feltételek ellenére — az elmúlt esztendőben is kiegyensúlyozott kínálattal álltak a vásárlók rendelkezésére. Az is igaz viszont, hogy olykor joggal bosz- szankodtak az építkezni szándékozók a Tüzép-telepeken, hiányzott a boltokból néhány tartós fogyasztási cikk, borzolta a kedélyeket, ha a keresett áruhoz csak csúszópénz fejében juthattak hozzá, vagy héhány forinttal többet számolt a pincér, néhány dekával kevesebbet mért a hentes. A fogyasztók érdekeinek védelmére nagy energiát fordítanak a tanácsok. A tapasztalatokról és teendőkről Havas Ferenccel, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettesével beszélgettünk. — Igaz lenne, hogy a vásárlókat mind gyakrabban károsítják meg a kereskedelem dolgozói? — Hiba volna általánosítani, hiszen a megye üzleteiben, áruházaiban, az eladók, üzletvezetők többsége becsületesen látja el feladatát. Ezt bizonyítja, hogy a meglevő hiányosságok mellett is az ellátás színvonala változatlanul jó néhány területen bővül a választék. Azt is tudomásul kell azonban venni, hogy a vásárlók igényesebbek, érzékenyebbek lettek. — Miként jellemezhető tehát napjainkban a fogyasztók érdekeinek védelme? — A helyzet semmivel sem kedvezőtlenebb Nógrádban az országosnál. Közrejátszik ebben, hogy az állami kereskedelmi ellenőrzést végző szerveik folyamatos és következetes munkát végeznek, tevékenységüket összehangolják partnereikkel és szigorúan fellépnek a fogyatékosságok ellen. Összességében azonban mégsem lehetünk elégedettek. Az utóbbi két esztendőben a próbavásárlások alkalmával 17 százalékról 24 százalékra emelkedett a feltárt szabálytalanságok aránya. Ezek között megtalálható a „hagyományos” súlycsonkítás, a minőségrontás, a pult alóli árusítás, a bizonylati fegyelem megsértése. — Űj jelenségekkel, módszerekkel is találkozni? — A hiánycikkek alkalmat teremtenek a megvesztegetéssel egyenértékű csúszópénz adásához. Arra is akad példa — ellenőrzéseink megállapítása szerint —, hogy az állami, vagy szövetkezeti bolt vezetője a keresett árut egy tételben adja tovább a magán- iparosnak, aki ezáltal előnyös helyzetbe kerül. — Említene néhány kirívó esetet? — Az ellenőrzések során a legtöbb szabálytalansággal a vendéglátóiparban találkozni. jy ' tömegétkeztetést ellátó egységekben a legutóbbi cél- vizsgálataink alapján a minták hatvan százaléka volt a kifogásolható, mert a nyersanyag egy része nem került a fogyasztók tányérjába. Neves szállodánk éttermében több tízezer forinttal károsították a turistacsoportokat. Az ellenőrzések központjában szerepel az élelmiszertörvény betartásának vizsgálata. Sok helyen még fnindig árusítanak lejárt szavatosságú termékeket teljes értékű áruként, és ezzel is a fogyasztó károsodik. — Az építőanyag-ellátásról nem sok jót mondanak a családiház-cpítők. — A panaszok egy része jogos és ez az ellátás meglevő hiányosságai mellett még inkább irritálja a vásárlókat. Az építőanyag-telepeken gyakran előfordul, hogy a fenyőfűrészárut a minősítés, az osztályozás jelzésének figyelmen kívül hagyásával magasabb osztályú áron értékesítik. Hasonló a helyzet a kisméretű téglával is: A Tüzépnél I. osztályú áruként kifizetett építőanyag minősége az ipartelepen való átvételkor nem mindig felel meg az osztályának. — Az ellenőrzések betöl- tik-e' visszatartó szerepüket? — Az elmondott példák ellenére állíthatom, hogy igen. Az 1983. évben kiszabott jelentős összegű pénzbírságnak, amely több személynél elérte az 5—8 ezer forintot, visszatartó ereje van. Az utóbbi időben kialakultak a fogyasztói érdekvédelem szervezeti keretei, jobbak a személyi feltételek is, noha még itt is van bőven tennivalónk. A legnagyobb feladat a tanácsok ellenőrzési, igazgatási apparátusára hárul. Növeltük, a megyei tanács kereskedelmi osztálya fogyasztói érdekvédelemben illetékes csoportjának létszámát. A közigazgatás korszerűsítésével párhuzamosan a városi jogú nagyközségekben is kedvezőbbek a feltételek a színvonalas kereskedelmi igazgatáshoz és ellenőrzéshez. A helyi tanácsok kereskedelmi igazgatási társulásokat hozM em is hinné az ember, mennyi boldogság fér meg egy városi betonkolosszusban. Tekintsünk hát be egy villanásnyit Tarján- ban a Pécskő út eleji sokemeletes ház negyedik szintjére Telek Gyuláékhoz. Mint a napsugár, simogatja a két tündér szemű kislány a nagyanyjukat, Margit nénit. ö meg csak viseli az iránta áradó szeretetet. Talán ez teszi olyan széppé hófehér haját, simítja el arcáról viharos életének nyomait. Megszépülnek vonásai, kezének mozdulata gyengéd, amikor megsimogatja a kislányokat és alig hallható'a hangja. — Jók legyetek... — szeretet árad hangjából. Húsz hosszú esztendőn keresztül a tűzhelygyár szűk telefonközpontjának kezelőjeként élte életét. Csendesen, hangját csak a hálózat vitte tovább. És most otthon, nyugalomban az unokákkal. De tud ő nyugalomban végképpen elmerülni? Nem, mert az unokáknak szerzett öröm ami igazán átmelegíti szívét, amit valaha olyan kegyetlen ridég- séggel téptek meg tőle. Telek Gyulánét, a legendás Ka- kuk József leányát, Margitot, a régmúlt letűnt világ ridegen marcangolta, becsületét felfeszítette. De megtörni soha-soha sem tudta. Aztán a szabadulás utáni évek sem hoztak számára fényes életet. Annyi jutott neki, amit a telefonközpont pislákoló fénye nyújtott. Felemelte fehéren A baglyasi lány... fénylő fejét, szemében büszkeség villant. — De élünk és hiszünk! Baglyasalján, a bányászkolóniában élt valamikor egy család. Kakuk József bányász- családja. Élt volna, ha békén hagyják. De Kakuk József belekóstolt a forradalom izébe. Látott satnya bányászgyerekeket ragyogó arccal a Balatonhoz utazni. Kenyérrel kezükben boldogan nevetni. Hatalmat a munkások kezében tudni. Aztán egyszerre, mint amikor napra borul a felhő, minden elsötétült. Any- nyi maradt benne, hogy küzdeni, küzdeni és újból a munkások kezébe tenni a hatalmat. Margit leánya akkor még növendéknyi kislány volt. De benne maradt emlékezetében az a borzalom, amikor a baglyasi lejtaknából jött a szörnyű hír. Hét ember lelte halálát, mert nem tudták biztosítani a szénfejtést. Gyász borult a telepre, Kakuk József szívében pedig bosszú a halálért. Lent a mélyben vágatról vágatra, kint a felszínen házról házra járt: „Bosszuljuk meg az értelmetlen bűnös halált!” — Apám volt az illegális kommunista szervezet titkára — emlékezik a leánya, annyi időn túlról is,- világosan idézve a történteket. Felbolydult a bányászok fekete serege. Röpiratokkal teltek meg a vágatok. A kolóniák falán feliratok a számonkérést hirdették. De megmozdultak a bánya urai is, a csendőrsereggel. De mindhiába, a harmincas évek nagy sztrájkját nem tudták megelőzni. Kakuk Józsefet a győzelemben is mély gyász érte. Fiatalon meghalt a felesége. Aztán Albertra száműzték. A kislány nevelését a nagyanyja vállalta. De már akkor az ébredező tudata megvilágította Margit előtt, hogy kegyetlen küzdelem folyik a munkások és az urak között. Amikor az édesapját száműzték, munkát nem adtak, rájuk szakadt a nagy nélkülözés. És ebben a torokfojtogató keserűségben megismerte apja elszántságát. Hiába túrták fel naponta a lakásukat, nem bírták megfélemlíteni a Kakuk családot. Ellenkezőleg, egyre keményebben küzdöttek. Megismerte Margit apja harcostársait: Furák Andrist, Hován Józsefet, Rátkai Tibort és ki tudná még hányukat. Ismerte Furák Terézt, a törékeny lányt, aki időnként a fővárosba ment, majd felvilágosító iratokkal érkezett. Fellendült a mozgalom Baglyasalján és hire szállt ország-világban, hogy a munkások tovább küzdenek az urak ellen. Aztán egy időre elcsendesült a vihar. — Lefogták az apámat. Három hosszú évet ült a börtönben. Nyomorékan tért haza és korán meghalt... — a hangja fájdalommal teli Te- lekné Kakuk Margitnak. Képtelenek voltak a mozgalmat megállítani, hiába, hogy szemrebbenés nélkül öltek az urak. Kakuk Margit is apja nyomába lépett. Még többet járt vörös blúzában. Fogai között szegfűvel, ami jelkép lett Baglyasalján. Gyűjtött a raboknak pénzt a Vörös Segély megbízásából. Hordta kebelében a tiltott röpiratokat, könyveket. Eligazította titkos találkákra az ellenállókat. Annyira nekifeszülve sorsának végezte dolgát, hogy a szabadon mozgó társai figyelmeztették, vigyázzon. De akkor már késő volt. öt is elfogták, vallatták. Törékeny testét megkínozták. Nem tudták megtörni. Pedig meleg simogatásra vágyó arcát durva csendőrkéz ütötte. — Beszélj, mert megdög- lesz! Ki adta azt a könyvet? — Nem tudok semmit... A futár hozta aznap a háború ellen tiltakozó iratokat és könyveket. Azok továbbítása közben fogták el. Aztán valamilyen oknál fogva szabadon engedték, néhány nap kínzás után. Csak rövid ideig maradt tétlen Kakuk Margit, mert már indult is gyűjteni segélyt a lefogottaknak. A lecke azért nem maradt haszontalan, óvatosabb lett. A begyűjtött pénzt vitte a postára. Fejben kellett akkor mindent' megjegyezni. A pénztár ablakába beszólván csekket kért. Ott kellett az utasítás szerint kitölteni. Már leszámolta a pénzt, amikor rémülten eszmélt fel, hogy elfeledte a fővárosi címet. A nevet, hogy Szabó Piros még tudta, de az utca neve nem jutott az eszébe. A rémület markolta meg szívét és mozdulatlanná vált. A postai tisztviselő nézte őt. — Rosszul lett? — Nem, nem! Kérem adja vissza a pénzt, nem jól számoltam. M ásnap kellett megismételnie a pénz feladását. Veszély, veszélyt követett. De Kakuk Margit apja nyomdokain járva végezte csendben a feladatát. Aztán amikor felszabadult az ország, akkor is észrevétlen maradt apró gyerekei között, míg fel nem erősödtek. Majd munkába állt a telefonközpontban. Az elismerések csak később érték utói. De nem követelt sohasem. Azt mondta a napokban csendesen, unokáin függő tekintettel: — Csak nekik jobb legyen már... Ki tudja miért, egy könnycsepp csillant a szeme csücskében, de nem törölte le, végig gördült az arcán. Bobál Gyula tak létre, amelyeknek egyik legfontosabb teendője a gyakoribb, szakszerűbb ellenőrzés. Eredményes az együttműködés a fogyasztók megyei tanácsával. A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottsággal és más, a fogyasztók érdekvédelmével kapcsolatos tevékenységet ellátó szervekkel együttműködve zajlanak közös vizsgálatok. Az ellenőrzést azonban gyakran hátráltatják szemléletbeli fogyatékosságok. A vállalatok és szövetkezetek nem kellő súllyal és felelősséggel foglalkoznak a fogyasztók érdekvédelmével, a kereskedelmi dolgozók etikai nevelésével. Ezen túl maguk a vásárlók, a károsultak is elzárkóznak a vásárlókönyvi bejegyzésektől, pedig a fogyasztók érdekeinek védelmét a fogyasztók akarata ellenére sokszor nehéz ellátni. Társadalmi feladatról van itt szó, s nem véletlenül értékeljük nagyra a szakszervezeti, az üzemi, tanácsi társadalmi ellenőrök tevékenységét, akik az elmúlt esztendőben is megközelítőleg kétszáz alkalommal végeztek önálló ellenőrzést. Nélkülük ezt a feladatot a hivatásos ellenőrzés képtelen megoldani. — Milyen időszerű feladatok jelentkeznek a hatékonyabb fogyasztói érdekvédelemért? — A megye kereskedelmében dolgozók nyolcvanhét százaléka szakképzett, többségük előzékenyen, lelkiismeretesen áll a vásárlók rendelkezésére. Szolgálatnak tekintik a munkájukat, s tisztában vannak azzal is, hogy a gazdaság nehezebb körülményei között akadozhat egy-egy területen az áruutánpótlás, az árintézkedések kedvezőtlenül befolyásolhatják a vevő hangulatát, aki sokkal érzékenyebben reagál a kereskedelemben fellelhető negatív jelenségekre, a fopratékosságofe- ra. A fogyasztói érdekvédelem javításában elsősorban a kereskedelmi etika szabályait betartó eladók, üzletvezetők személyes példamutatására számítunk. E téren ismétlem, hogy van, mit tenni. Például az állami vállalatok és szövetkezetek vezetőinek is, hiszen a belső ellenőrzés egyik funkciója a fogyasztókat szándékosan károsítok elleni határozott fellépés. Néhány területen a problé-’ mák az áruellátás javításával kiküszöbölhetőek, amihez a kereskedelmi egységek vezetőinek ki kell használniuk a közvetlen árubeszerzés, a termeltetés csatornáit. Amíg nem biztosítható folyamatos ellátás egyes cikkekből, addig a feszültségeket jelentősebb mértékben enyhítheti az előjegyzéses vásárlás és annak következetes betartása. A vállalatokat, szövetkezeteket, magánkereskedőket ellenőrző, felügyelő szerveknek is következetesebb, határozottabb tevékenységet kell kifejteniük a fogyasztók érdekeinek védelmében. Indokoltnak tartom az ellenőrzés társadalmi bázisának szélesítését. Azt is, hogy a megkárosított fogyasztó bátran éljen jogával, panaszát nyomban jegyezze be a vásárlók könyvébe. Ezzel nem csak a bolt dolgozóinak munkáját minősítené, hanem az ellenőrzést végző szervek tevékenységét is. Végezetül azt tartom szükségesnek, hogy minden szinten és területen az ellenőrzés még következetesebbé és ösz- szehangoltabbá váljon. A figyelmet a legkritikusabb területekre kívánjuk összpontosítani, például a hiányhelyzetből adódó visszaélések és árdrágítások megelőzésére, a fogyasztók minőségi és meny- nyiségi megkárosításának megakadályozására. Előtérbe helyezve a tudati, szemléleti formálást, nevelést és, ahol ez sem segít, szigorítjuk a felelősségre vonást — fejezte be a beszélgetést Havas Ferenc. M. Sz. Gy. r NÓGRÁD - 1984. április 8., vasárnap 3
