Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
Fiipperjáték, sötét ifjúsági klub, 7.1uxusM-disco ^ Esti őrjárat rendőrökkel KÉT A ÜTŐ INDUL a mely« rendőr-főkapitányság udvarából. Szürke péntek délután van. öt óra. Az autók utasai ifjúságvédelmi felelősök, egy kereskedelmi ellenőr, egy középiskolai igazgató; nyugodtak. Nekik nem újdonság, hogy havonta esti őrjáratot tartanak a megyében, hivatalosan fogalmazva, fogyasztói érdekvédelemmel egybekötött ifjúságvédelmi ellenőrzést. Egyedül ai újságíró nyugtalankodik, fészkelődik az ülésen. Valami különlegeset, valami rendkívülit vár. Mondják neki, akkor lesz jó, ha nem történik semmi. Akkor jó, ha nyugodt az este, az éjszaka. Persze néha bejönnek „kuriózumok” is, hivatalosan fogalmazva, rendőrségi, gyámhatósági ügy válik az egyszerű ellenőrzésből. Megy a két autó egymás «tán. Szürke péntek délután «an. Öt óra. — Ilyenkor még ne számítson rumlira. Korán van — szói hátra az első ülésről Balya Sándor rendőr főhadnagy, ifjúságvédelmis. Kisterenye 41. sz. Anna büfé. Szerződéses. Jó sűrű a levegő, ahhoz képest, hogy alig múlt a délután. Az asztaloknál sörözgető honpolgárok, a pulton a féldecis poharak is jócskán sorakoznak. A falon tábla: „Hitel csak száz éven felülieknek!” — Talán jobb lenne, ha a fiatalokra vonatkozó rendelkezést függesztenék ki — jegyit meg az ifjúságvédelmis —, mivel azok nagyobb számban fordulnak itt meg, mint a száz éven felüliek. Egyéb rendellenesség? Nincs, mert hirtelen felszívódott. Vagyis, az a néhány részeg, tántorgó ember, aki beléptünkkor azonnal megsejtette, itt valami „hivatalos” zajlik. Következő állomás, az a hires, nagybátonyi 57-es! Az étteremben egy hangoskodó társaság mellett 14 év körüli fiú támasztja a falat Nem ül köztük, csak nézi őket. — A nevelőapámat várom — mondja az igazoltatásnál. Nevelőapa szeme könnybe lábad; mily’ nehéz is az élet. Neki muszáj néhány fröccs, de a fiú, az nem, az nem szokott inni. Most is asak azért jött, hogy őt, a nehéz életével együtt hazacipelje. A társaságban ülő, magabiztos, borvirágos hongoskodva kinyilatkoztatja: — Ha engem annak idején így védtek volna, nem jutok idáig. — Miért, hová jutott? Már mondaná, de visszanyeli, bizalmatlanul néz körbe. — Ä, semmi, úgyis tudom, hogy magnóra veszik! Eközben a kereskedelmi ellenőr a kocsmában dolgozik. A konyak fél deci, az árral sincs differencia. Nemhiába. Felismerték. Azonnal látták, próbavásárló. SEMMI KIVETNIVALÓ nincs a pásztói Napsugár presszóban. Hacsak azon nem akad meg p szem, hogy itt is mennyire dívik a flipperjáték, és egyéb pénznyelő, színes szerkentyűk berhelése. Egyébként disco lesz. A zenekar már hurcolja a felszerelést. Az árlapot nézegetve, meglehetősen borsos a szeszes italok ára, ezért nem valószínű, hogy a fiatalok le- részegednének a mulatság végére. Megy a két autó egymás után. Már sűrűsödik az este, amikor a csécsei presszó mellett parkolunk. Hirtelen egy dülöngélő alak toppan elénk. „Ma önről álmodtam megint...” — dől belőle a dal, á szesszel együtt. Kezében kétdecis üveget szorongat. Húzzák meg no, húzzák meg csak nyugodtan... a kicsi feleségemnek viszem! Én min- tafórj vagyok” ...aztán; „de nincsen abban semmi, hogy...” — harsog bele a csendbe a nóta folytatása. Ilyen is van. Ez a jámbo- rabb fajta. Nem kötekszik, nem verekszik, az ital nagy emberbaráttá varázsolja. Időben megtér a családi tűzhely melegébe. Részegen! A presszó sarkában fiatalok beszélgetnek. Sör mellett. Nem figyelnek a belépőkre. Csak az egyik lány arca kékül el, amikor észreveszi Bihari Lajost, a salgótarjáni közgazdasági szakközépiskola igazgatóját. — Jó estét Katalin! Már megint? Katalin megpróbál ártatlan képet vágni. — Ä, csak úgy, véletlenül, néhány percre... Katalin harmadikos köz- gazdaságis. Csécsei lakos. Az ifjúságvédelmisek régi jó ismerőse. „Csak, úgy, véletlenül” igen gyakran megfordul szórakozóhelyeken. Meg az iskolában emiatt az igazgatója előtt. Az ellenőrök a presszó vezetőjére szabják a büntetést, mert fiatalkorúnknak szeszes italt szolgált ki. Eközben a fiatalkorúak panaszkodnak. — Hová menjünk, hol beszélgessünk? Az ifiklub csak vasárnap van nyitva, mozi hétfőn, csütörtökön, szombaton... Amikor így hét végén hazajövünk a suliból, Pásztó- ról, Tarjánból, jólesik összeülni a bandával. Csak a presszóban lehet... Bihari Lajos középiskolaigazgató lojális. Herencsény és még néhány apró falu kocsmáinak tapasztalatait összegezve azt mondja: — Ha jól belegondol, a hiba nem egyedül a fiatalokban keresendő. Hol a K1SZ- szervezet, hol vannak a klubok? Hol a művelődésnek azok a szakemberei, akik értelmes programokkal, értelmes helyekre csábítják napjaink ifjúságát? Mert a szórakozás. beszélgetés természetes igény... De mifél szórakozás? Miféle programok? Mi az, ami kellene ttjainknak, leányainknak? Ez a kérdés már a balassagyarmati Tünde eszpresszó két 15 éves vendégének szól. Hontiak. Az ISZI- ből menekültek a Tündébe. Pontosabban a farsangi discó- ból. Nyelik a narancslevet, félszegek, zavartak. Az autóbusz tíz óra 25 perckor indul a faluba. — Untuk a discót, a sok érthetetlen szövegű, külföldi zenét. — Mi kellene? — Magyar rock, kemény... — Például? — Mondtuk, magyar rock.,. Belebámulnak a narancsospohárba. Milyen magyar rock, mennyire kemény...? Maguk sem tudják. Tény, hogy jobb a presszóban üldögélni, mint a buszváró termében. Megy a két autó. Az éj leple alatt. Eddig nem történt semmi különös. Szeszt ivó fiatalok, akik a személyi igazolványt yéletlenül otthon hagyták, lányok, akik csupán egy percre, csak a banda kedvéért..., sötét ablakú ifjúsági klubok, menekülők a „luxus nyugati” diseóból... A két autó beáll a megyei rendőr-főkapitányság udvarába. A csapat összegez. Tulajdonképpen nem történt semmi eltérő a szokványostól. Csak az ifjúságivédelmisek hajtogatják: személyi igazolvány miatt ennyi főt, fiatalkorúak szesszel való kiszolgálása miatt ennyi főt..., A középiskola igazgatója csendben megjegyzi: Nemrégiben a fiatalkorúak életmódkutatásával foglalkoztunk, komplett anyagunk van, ebből felmérhető,' lemérhető, hogy mi a további teendő? AZ ÜJSAGÍRŐ nyugtalankodik, talán fontoskodásnak veszik? Mindegy. Néhány hónap múltán újabb őrjáratra jelentkezik majd Vajon lesz- nek-e felmérhető, lemérhető eredmények? Vajon tudjuk-e majd akkor, mi a további teendő? Kiss Mária A Reimann család története „Egetverő sivítás verte föl, szinte egyidöben a cserháti hegyek alatt megbúvó két kis falucska, Hollókő és Felsötold lakosságát, egy augusztusi péntek hajnalán. Markos, izmos férfiak kényszerítették megadásra a dagadtra hízott disznókat, ahogyan a köznyelv nevezi, lagzimalacokat. Rekedt, csöndbe fuló hörgés jelezte, hogy a malackák búcsút mondtak a földi világnak, ami azt is jelentette, hogy biztatóan vette kezdetét a lakodalmi mulatság..E sorok idestova négy esztendeje íródtak, amikor is elhatároztam, megpróbálom végigkísérni egy mai házasság történetét. őszintén szólva, sem a népszerű családregények — akkor még Laurenték története a íróasztalfiókban pihent —, sem az örökzöld Szabó család nem inspirált; talán Tolsztoj Anna Kareninájá- nak a kezdő sorai adták az ötletet: minden boldog család hasonlít egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az. Szóval, miképpen fest egy mai házasság? Szerencsére, Reimannék vállalták, hogy négy-öt évenként bekukkantsunk hozzájuk, megnézni, hogy vannak, hogy élnek? Az akkori háromnapos „ri- portút” azzal ért véget, hogy „a házaspár a soproni nász- úton talán boldogan-izgalma- san azt találgatja, mit hoz a jövő”. Nos azóta sok viz lefolyt az Ipolyon... — Amikor hazajöttünk a nászútról, fölgyorsultak az események — magyarázza Gyula, a férj —, Margónak kezdődött az iskola, hiszen még egy éve hátravolt a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán! Én pedig kaptam egy díszes levelet, amelyben közölték, hogy december , 18-tól eleget kell tennem állampolgári kötelességemnek. Előbb Nyírbátorban a határőrségnél kaptam háromhónapos kiképzést, majd Balassagyarmaton katonáskodtam. Végül is mind a ketten itt kötöttünk ki ebben a városban, sőt a munkahelyünk is egy: a kábelgyár. Támogatásukkal kaptuk ezt a szép lakást — mutat körbe a bajszos, mokány fiatalember, s végigkalauzol a szobákon. Partnerül szegődik mellénk az ifjú trónörökös, született Reimann Krisztián, aki leginkább a Prüntyi névre hallgat, s már tizenegy hónapos gazdag élettapasztalattal rendelkezik. Miközben a feleség a tágas és világos konyhában látja el háziasz- szonyi teendőit. — Nagyon vártuk a lakást — említi a férj —, amikor múlt év október 5-én délelőtt tíz órakor átadták a kulcsot, elsőnek költöztünk, s már a déli harangszót „az otthonunkban” hallhattuk. Persze, egyedül nem bírtuk volna a költségeket, a szülőknek nagyon sokat köszönhetünk! Amint a szoba kisasztalká- jára fölkerül az otthoni papra- morgó, fölelevenítődik a lag- zi. Amely, bizony négy álló napon át tartott, s talán az olvasónak is sokat mond a 300 vendég fogyasztása: 3 malac, 80 csirke, 120 láda sör, 70 liter pálinka, 80 láda üdítő, 200 liter bor. Lapozgatjuk az esküvői fényképalbumot, rokonok, ismerősök, barátok. — Osztálytársaim az ország minden részébe szétszóródtak — mondja a feleség —, legtöbbjükkel csak levelezünk. De azért hébe-hóba összefutunk, találkozunk. Rohanó világban élünk valamennyien, nagyon be kell osztani az időt. Magam is úgy gondoltam, itthon maradok három évet gyesen Krisztiánnal, aztán egyrészt a kollégáim kedves invitálásaira, másrészt pedig a nem könnyű anyagi helyzet miatt át kell újra gondolni, mit tegyünk. — Egy fizetésből, plusz az 1000 forint segélyből hogyan tudtok megélni? Szinte egyszerre mondják, fogalmuk sincs, mi lenne a szülői segítségnyújtás nélkül. Ha nem lenne otthon egy kis hús, gyümölcs, tojás, meg éppen amire szükség van, szóval, ha ez nem lenne... De van, s ez a lényeg! Így aztán a lakás után rövidesen egy vadonatúj Dácia is beállhat majd a Rákóczi út 79-es számú ház elé, s ezáltal, természetesen gyakrabban látogathat majd a család az otthoniakhoz, Hollókőre, illetve Fel- sőtoldra. > Felhők tornyosulnak,1 szél Vágtázik a falun végig. A művelődési ház előtti térről belátni a település központját. Lent balra, a takaros házak között az állami gazdaság központja, kicsit jobbra az áfésziroda, a szembe lévő domboldalon a templom sárga épülete, távolabb a víztorony. Magyar- nándor körzetközpont, virágzó település. Először vagyok itt — monja Barna Csilla berceli könyvtáros. — A gyerekeket kísértem el a vetélkedőre. A balassagyarmati városi könyvtár Móra Ferenc születésének centenáriuma alkalmából műveltségi vetélkedőt hirdetett vonzáskörzetében a kiváló ifjúsági író, muzeológus életének és munkásságának ismeretéből. Egyik területi mérkőzését a magyarnán- dori Radnóti Miklós körzeti Művelődési Házban bonyolították le. A hazaiak mellett Mohora, Szanda és Bércéi általános iskolásai mérkőztek. — Milyen benyomást tett fcnre az intézmény? — Csak a miénkkel tudom összehasonlítani. így nekem tetszik. Otthonosabbnak tűnik, nem olyan szürke. Hogy aztán milyen rendezvényeket tartanak, azt nem tudom. Mai próféták — Községünkben már régóta élénk kulturális élet zaj ük — formálja véleményét Da- róczi Ferencné, a községi közös tanács főelőadója. — A hetvenes évek elején kezdődött a fellendülés, amikor függetlenített népművelő került a kultúrház élére. Ra- dácsi László volt az első. A magvetés — személyes emlékekkel, tapasztalatokkal bizonyíthatom — valóban akkoriban kezdődött: kialakult a nagytermi rendezvények szisztémája, az egyes műsorfajtáknak megfelelő közönsége verbuválódott, gomba módra elszaporodtak és meggyökereztek a kiscsoportos művelődő közösségek. — Dr. Kecskeméthy Gyulá- né idejében formájában és tartalmában tovább szélesé- dett a tevékenység. Azt hiszem, nem tévedek, ha úgy fogalmazok: nem csak a környéken vívott ki nevet magának az intézmény, hanem az egész megyében, sőt a megyehatárokon túl is. Kecskeméthyné munkáját országosan is elismerték, s megkapta a „Kiváló népművelő” címet. Ezért aligha meglepő, hogy tavaiy év eleji NÖGRÁD - 1984. április 7szombat távozásával egy kicsit a feje tetejére állt minden. A közönség hozzászokott a pezsgéshez, hogy a község kulturális életében mindig történik valami figyelemre méltó, visszalépni tehát nem lehetett. Kérdés azonban, kit ültessenek a megüresedett igazgatói székbe. Olyan személyre volt szükség, aki képes lesz a folytatásra. Kezdetben csak átmeneti megoldásra leltek: fél évig a körzeti könyvtáros, Majoros Magdolna vezette az intézményt — a fenntartók és a közönség megelégedésére. Lassan egy esztendeje lesz beszélgetésünknek, melyet az akkori müvelődésiház-ve- zetővel és a tanácselnökkel, Sándor Istvánnal folytattunk. Tisztán látták a feladatot. Rövid időn belül főhivatású népművelőt kell találni, olyat aki megfelelő főiskolai végzettséggel és rátermettséggel rendelkezik, s jól ismeri a települést. Addig bizonyos visszaesést a munkában természetesnek vettek, de nem nagyot, mert az eredményeket senki sem kívánta kockára tenni. Évek során keményen dolgoztak érte, tudtak, elvesztegetni szinte pillanatok műve, míg újra megszerezni annál nehezebb. o — Ebben a kultúrházban bőven van program, rendezvény, nem unatkozhat senki, — mondja Szűcs Lászlóné, a Mohorai Általános Iskola magyar—orosz szakos tanára. — Nagyon gyakran megfordulok a falai között — a gyerekekkel hivatalból és a családommal magánemberként. Bérletünk volt az, előadássorozatra. — Mi jelenti a vonzerőt? — A programok érdekessége, színvonala. Tősgyökeres mohorai vagyok. A mi fiiunkban kevés a műsor, a televízió, a hanglemez pedig nem pótolja szememben az élő előadásokat. Lilla, vagyis Kecskeméthyné, olyan magas mércét állított itt fel, amit nehéz ugrani. Az utódja nem irigylésre méltó. De én bízom Évában. Elmondtam ezt a tanácsülésen is. — És érdemesnek mutatkozik a bizalomra? — Tartani tudja a szintet, nem csalódtam benne. Filitzkiné Nagy Éva óvónői állását cserélte fel a kultúr- ház-igazgatóival 1983. augusztus 14-én. Itt. született, itt lakik. — Voltak kétségeim, hiszen elődeim kiváló munkát végeztek — emlékezik —, de annyira jártak utánam, hogy ráálltam. Azóta sok mindent tanultam. Érzem, milyen borzasztó leterhelést jelent ez a munka, mennyi utánajárást, szervezést, s bizony az eredmény ennek csak töredéke. Ezt a munkát nem lehet megtanulni az iskolában. Előrelátás, körültekintés, ambíció kell hozzá, másképp nincs eredmény. Az intézménynek továbbra is élő, gyümölcsöző a társadalmi kapcsolata. A kultúrház a tanács, a tsz, a gazdaság, az áfész közös fenntartásában üzemel. Az igazgató mellett két gazdasági ügyintéző dolgozik, akik olykor a tartalmi tevékenységbe is besegítenek. Az 1400 ember és a három társközség 600 lakója gazdag művelődési formák között válogathat. — Közösen végzünk mindent — summázza az igazgató. — A közművelődés szervezését nem lehet másképp csinálni. o A szél nem unta meg a nyargalászást. — Jól érzem magamat otthon — mondja Szűcs Lászlóné. — Sok időmbe tellett, de próféta vagyok saját hazámban. Egyszer talán elmondhatja magáról a művelődési ház vezelője is. Sulyok László Csaknem négy év telt el a Reimann család történetéből. Ötvenéves házasok szokták, mondogatni, „csak az első ötven év nehéz”, mindenesetre Reimannék túlvannak azon az időszakon, amely a család- alapítás, az életkezdés legnehezebb részének tituláltatik. Vajon mit tartogat még a hátralévő negyvenhat esztendő? Ennek fejleményeiről majd 1990 tavaszán olvashatnak bővebben az érdeklődők! Tanka László Milliós összeg az Eiffel-torony lépcsőjéért Aranybánya a párizsi Eiffel-torony, amelyen nemrég a százmilliomodik látogatót üdvözölték. A közelmúltban a helyszínen rendezett árverésen egy kiselejtezett, húsz részre bontott csigalépcső átszámítva 4,2 millió schillin- gért kelt el. Kalapács alá került 89,9 méter a mindössze 65 centiméter széles eredeti öntöttvas lépcsőből, amely a második és a harmadik szintet kötötte össze. A legnagyobb árat, 415 000 schillingnek megfelelő összeget a floridai Walt-Disney Múzeum fizette egy 7,40 méter magas, 55 lépcsőfokból álló díszpéldányért. Egy svájci lépcsőgyáros megelégedett egy 2,6 méteres darabbal, amelyet átszámítva 180 000 schillin- gért kapott meg. Egy 4,3 méter magas lépcsőtöredék emlékként a toronyban maradt. Három másik darab francia gyűjteményekbe került.
