Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
ZELK ZOLTÁN: Szabadság Jöjj el, szabadság! Te Hány év volt? Három? Huszonöt? Ügy vélnéd, ezer éve: s ím fölbukunk a föld alól s a téli napnak fénye a kínt, a rettegést, penészt lemossa rólunk végre. Még botorkálunk, mint vakok, de arcunkat az égnek emelve, édes italod kortyoljuk s drága fényed zabáljuk, mígnem jóllakik lelkünk, Szabadság, véled. Micsoda éh! Mily szomjúság! Hány évnek éhe, szomja! De légy hozzánk most még kemény, SIMON ISTVÁN: szülj nekem rendet... * József Attila ints minket buzgalomra, mert kevés, aki megmaradt és mindnek sok a dolga: Jaj, holtan fekszik városunk, s a falvak, bányák, kertek egy jajongó ország ölén, anyjuk ölén hevernek — ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed! Ints munkára, de Te segíts, hogy vélünk fölemeljed dúlt falvaink, hullt városunk s harsogjanak a kertek! — Te légy Napunk és kenyerünk, Te szüld nekünk a rendet! Zeng a fűrész Nini, a bakról sárga vér folyt — pedig csak a lenge fűrészport muzsikálja ki a rönk. Szorítom sajgó tenyeremmel a fűrésznyelet, míg december szele az öklömre süvölt. Egymással szemben, — apám és én a csipkés acél egy-egy végén állunk és húzzuk módosán. Rövidül a konok, havas fa, társaihoz minden darabja tompán a föld felé zuhan. Ránézek a gyűrött kalapra, s visszanéz fiára az apja — és talán egyre gondolunk: volt egy világ, ami a vállát nyomta, kegyetlen, nagy hasábfák, ezer félelmetes dorong. Az már a földön! földre döntve hever a múlt rémisztő rönkje, de fel kell még aprítani. Vidám újesztendőt kiáltva harsog a kakas trombitája, itt szól közel, jól hallani. És — húzzuk, húzzuk mind a ketten a két végén, egymással szemben, egy célért, ebben egyetért: 6 is valahogy így akarja, essen szét az a kiszáradt fa, mely elszívta az erejét. tie öreg már, nehezen bírja, fárad a kéz, gyorsan sípolva dolgozik az ernyedt tüdő. És közbe-közbe meg-megállva rámnéz, míg a fejét csóválja: milyen idő, nehéz idő... Én nem állhatok meg nyugodni! ÉS, hogy menjen a munka, húzni, húzni kell tehát neki is. Száll az idő, mint a fűrészpor, amit a füttyentgető szél oly kapzsin elkap és messze visz. Tudom, nem ért meg, nem is tudja... Pedig velem, itt szemben húzza. Nem érti meg dacos fiát, aki már milliók szemén át nézi, mit a földkerekén lát. mert nagyobb neki a világ. .. .Húzzuk a kemény nagy-fűrésszel, rózsaként virít a két kézfej, fáradt apa és a fia. Szemem drága arcára téved, és fáj, hogy neki már az élet csak látvány, csak komédia. Ki másnak cipelt nagy erdőket, ma a sajátján is meggörnyed: megöregült, — mennyire fáj! Ki velünk jönne most a harcba, holnap talán e lucskos bakra buktatja arccal a halál. Én majd küzdők! Melegség önt el. Bundás, megriadt hófelhőkkel vonul a téli, árnyas ég, • míg a szemem fölvetem rája, mintha az ég, a felhő állna, és mintha csak én szállantk.:: NEM LENNI A Csalogány utca Budán a Batthyány teret köti össze a Széna térrel. A Csalogány utca 1944 decemberében sem volt frontvonal. Működött a pékség. Kenyeret nem árult ugyan, de vállalta a pincében dagasztott kenyértészta sütését. Az ember itt tehát tovább állt sorba, de kevésbé tülekedett, mint a lótetemek körül, melyekből ki-ki szeretett volna kihasítani egy le- vesrevalót. Álltunk a Csalogány utcában és vártuk, hogy szólítson a pék, ha végre megsült a kenyér. A férfi a túloldalon sietett valamerre. Egyenruhát viselt. Postás volt-e vagy vasutas, nem tudom már. Egyensapkására sem emlékszem pontosan, csak sötét köpenyére. Repülőgépzúgást hallottunk és behúzódtunk a kapa alá a pékség mellett. Nem féltünk, fel se néztünk az égre, megszoktuk már a repülőgépeket, három hete állt az ostrom. Az egyenruhás a túloldalon nem húzódott fedezékbe, csak si- etősebbre fogta lépteit. És aztán felbukott. Felbukott és elterült a járdán, moccanatlan. mint egv tárgy. A reníj- lőséozúsás eltávolodott. né- hánv idősebb nő átszaladt a túlsó járdára. A hasán fekvő ismeretlent a hátára fordították. Aztán visszajöttek a pékség előtti sorba. Volt, aki sóhajtott egvet és azt mondta, szegény. Más. csak a feiét csóválta. E®v érzelmes hölv kenettelies hangon jegyezte me": legalább nem szenvedett. Szerencsés halál. Én akkor láttam életemben először meghalni embert. Nem fájdalmat, bánatot, nem is iszonyt éreztem. Fel voltam háborodva! Hát csak ennyi az egész? Hát itt senki nem érzi, hogy ez a dolog képtelenség, aljasság, ezt a dolgot nem lehet tudomásul venni?! Hisz ez az ember láthatóan haza sietett. Ennek felesége van otthon és gyerekei, talán azért sietett úgy, mert rég látta őket, de az iS lehet, hogy éhes volt, talán náluk is dagasztják a kenyértésztát, és jött volna vissza vele a Csalogány utcai pékhez megsüttetnl. Talán szidják is odahaza, hol marad ilyen sokáig ez a Lajos vagy János vagy István, dehogy István, ez Pista, Jancsi Lali, hói csavarog Édesapa, az Apuska, a Tata és csak holnap döbbennek rá, hogy már soha többé nem érkezik meg. Most még igazságtalanul szapulják, mert nem tudják, hogy a minden elképzelhető- nél nagyobb igazságtalanság esett meg vele, számára nem volt kérdés a lenni vagy nem lenni, egyszerűen megtörtént vele, ami történt, számára már végérvényesen beköszöntött a nemlét állapota. Ennél nagyobb igazságtalanságot én eddig még soha nem láttam. Budán, az ostrom nyolc hete alatt, majd békében, betegágyon sok halottat láttam még ezután. A hozzám legközelebb állók halálát is. De az akkori érzést, azt a kamaszlázadást azóta sem tudtam kinőni. Az élethez való jog számomra mindenekfö- lött álló joga az emberi lénynek, mindaddig, amíg nem esett át a matuzsálemi kor természetes kopásán, azon a stádiumon, amikor létezés már vegetációvá silányul. Az egyenruhás ember harminckilenc évvel ezelőtt vágódott el a budai Csalogány utcában. Áprilisban harminckilenc éve, hogy Magyarországon véget ért a háború. Májusban beköszöntött a béke Európába. Szeptemberben — úgy mondjuk — a világon is, a japán fegyverletétellel. Meglett emberek közt élek, akik csak történelemkönyvekből és filmvászonról ismerik a háborút. Eközben nem volt azóta sem nap a földön, amikor valahol ne lőttek volna egymásra emberek. Most Irán —Irak, Libanon áll a nemzetközi figyelem előterében. De helyi háborúk nem csak ott találhatók. S, ha így volna is. Az a béke, ahol csecsemők éhhalálra születnek, nem teljes béke. A csecsemő joga az élethez semmivel sem kisebb, mint a miénk. A magyar büntető törvény- köny XIV. fejezete (A személy elleni bűncselekmények című) — első helyen említi az emberölést. „A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytiglan tartó szabadságvesztés vagy halál, ha a bűncselekményt különösen kegyetlen, előre kitervelt vagy sok ember életét veszélyez tető módon... több emberen vagy visszaesőként követték el...” A közvélemény a . törvénykönyvnél is szigorúbban ítél, ha gyilkosról van szó. Szelíd háziasszonyok fejeket követelnek. Vajon az ő békében fogant magánítélkezéseik szerint hány halállal kellett volna meghalniok azoknak, akik a második világháborút kitervelték, kirobbantották, akik hadszíntérré tették a magyar fővárost, akik ily módon közvetett, de elszánt gyilkosai voltak az egyenruhás embernek, függetlenül attól, hogy a golyó, amely végzett vele angol, amerikai vagy szovjet gyártmányú volt. S e szelíd háziasszonyok, akik a köztörvényes bűnözők, gyilkosok fejét követelik (én értem és megértem őket) vajon miért nem fogják fel, hogy a békemenetek fiataljai nem csak forgalmi akadályt okozó gyerekek, hanem önvédelemre és életvédelemre szövetkező csapatocskák, akiknek jelszavai, még ha nem saját fogatmazványű szövegek is, a mindennél értelmetlenebb halál ellen mozgósítanak? Vart, aki még ma is úgy véli, az ő legelemibb jogát képviselni csak a politikusok dolga, a világ sora valahol „fent” már-már meny- nyei magasságokban fordul ióra vagy a legrosszabbra, a kisember csak végezze a maga dolgát, gyarapodjék, égvén, aludjon, gyermekeivel néoesítse be a hazát és a földet. Valószínűleg így gondolkodott az a postás vagy vasutas is. Aztán meghalt. Hang nélkül, fahasábként eldőlt a járdán. Gyermekei azóta félárván felnőttek. Talán ők is sietnek munka után haza, mint ahogy ő tartott hazafelé. A különbség csak annyi, hogy ha a hidegháborús szelek ismét forró háborúhoz vezetnének, a mai családapa nem magányosan pusztulna el az utcán. A szemközti pékség előtt se maradna életben ember, és a családja se szidhatná, hol maradt ilyen sokáig. Máriássy Judit SIPOSÉK FIA AZNAP jött haza Sopronból. „Gyere haza fiam, ha már mindenhogyan halni kell, haljunk meg együtt” — írta neki az édesanyja. A holmiját kopott papírbőröndbe hozta, felöltőjét a vállára vetve jött a Répce felől. Jó idő volt, a füzek már kibontották hajukat, sárgán virított a gólyahír. A Siposék fián csöppet sem látszott a nagy elkomorodás, még kevésbé, hogy halni jön haza a falujába. Ä városban dolgozott, idehaza tengernyi gyerekkori emlék várta: a fűzfasípos tavasz, a mezítlábas ka- rikázás. — Mennyi sirályt láttam — lelkendezett, amikor kiszabadult anyja öleléséből. — Ügy röpködtek a víz fölött, mintha megkergültek volna. — Nem sirályok voltak azok — igazította ki az édesanyja, de a fiú váltig hajtogatta. hogy ő bizony sirályokat látott. Mutatta is, hogyan í'ikoltoztak. — A bíbicnek más a hangja, meg a rebbenése is — erősítette. — Ezek úgy estek a vízre, mint a stukák. Lengő repülésből hirtelen alázu- hafltak, majd meg laposan elhúztak a víz fölött, szárnyukkal verd esték fodrait. öregedő apja a csizmáival bajlódott. Későn feküdt, most meg sietnie kell vissza a kastélyba. Micsoda világ, düny- nyögte. Legszívesebben maradt volna a fiával, esetleg kisétálnak a Répce partjára, a suhogó füzek alá, gondosan kikerülve a rétekről apró kis patakokban csordogáló vizeket. A vállára vette volna a maga eszkábálta szigonyt, hogy a mélyebb árkokban, a folyással szemben úszó csukára lecsaphasson. Beszélgetne a fiával, megvitatnák a madarakat, hogy csakugyan sirályokat látott-e a gyerek, vagy a bíbicek párzás előtti handabandája tévesztette meg. A kastélyba szólította a kötelesség. Várt rá a kopasz őrnagy, a tisztek közül a vil- lódzó szemű Mávai, a mindig hangos Homonai. ö még ilyen tiszteket soha nem látott. Egymás közt is folyton marakodnak, a zagyva beszéd el PÓSFAI JÁNOS: hogy valamiért mégis nagyon fontos emberek lehettek. Faggatták, vallatták őket, a kisbíró látta, ahogy arcukon felreped a bőr a pofonoktól, hogy az öklök nyoma kék foltokban megmarad a testükön. Délután kivitték őket a kertbe, oda, ahol hajdanában Be- zerédj Amáliát sétáltatta a nevelőnője, gödröt ásattak vele, s a gödör széléről belelőt— Tudják, de akkor sem szabad beszélni róla. — Veled mennék, apám — mondta hirtelen a fia. — Nem lehet. — Máskor is elvittél magaddal. — Az régen volt. Akkor más világ volt — mondta öreg Sipos. — Ne menj te se, vasárnap van. öreg Sipos, a község kisbi- rója úgy ment elől, mintha ő lett volna a vezér. Kozák István, Zengő Pál, meg az öreg Kárász csöndesek voltak, csöndesebbek, mint a többiek, pedig nekik volt a legtöbb földjük, nekik fáj leginkább, ha bevonultatják a lovaikat. Az utca tele volt katonával, karszalagos nyilasokkal. A fenem maradhat egyiküknél sem. A tatárfe.iű hadnagy más volt, akit két nappal ezelőtt agyonlőttek a kertben, öreg Sipos a puszpán bokrok mögül figyelte, mi történik. A hadnagyot a fenyőfához állították, letépték a váll-lap- jait, leszedték a karszalagját, ő pedig keményen odavágta nekik: „Ha tudtam volna, hogy ilyen csürhe bandába keveredem, soha nem állok közétek!” De alig, hogy kimondta, alig, hogy ki tudta mondani azt a pár szót, már kelepéit is a géppisztoly. Teste megnyúlt, majd elvágódott a barna avarban. A tisztek arra se néztek, csak fordultak, és mentek vissza a kastélyba. öreg Sípos mást is látott azon a tavaszon. Két embert autóval hoztak a kastélyba. Tisztes távolságról szemlélte a dolgokat, de azért figyelt is. Soványak voltak, riadt szemmel bámulták a falat, melyet annyiszor nézettek velük, öreg Sípos csak azt tudta, hogy munkaszolgálatosok, legfeljebb sejtette. 10 NÓGRÁD - 1984. április 4., szerda ték őket a mélybe. Egymásra zuhantak, estükben megölelték egymást, s úgy takarta be őket az édes anyaföld. LEGSZÍVESEBBEN a fiával maradt volna. Beszélgettek volna a madarakról, elhessegetve minden szörnyűséget, szívfájdító élményt. — Hát a házakat miért meszelték feketére, apám? — kérdezte tőle a fia. — A repülők miatt — felelte öreg Sipos, s fölemelkedett görbült testhelyzetéből. — Ezek rendelték el. A házát mindenki meszelje be korommal. Hogy a repülőről ne lehessen látni. — A Répce mentén sehol nem láttam ilyen fekete házakat. — Másutt talán nem kellett lemeszelni. — Feketefalva — mondta a fiú. — Itt székel a nyilas parancsnokság — magyarázta az apja, és csontos kezét felemelve intett: — De erről nem szabad ám beszélni senkinek. — Akkor ezt tudják a faluban is. kete házak előtt jöttek-men- tek, tele volt velük a kastélyudvar is. Német katonai gépkocsik mentek át a falun. Nem álltak meg. Újfaluba mentek. Homonai és Mával a hallban fogadta a küldöttséget. — Nézzék — mondta a nyilas tiszt —, maguk is tudják, hogy a haza mit követel. Mostanság azt kívánja Sasbehívót kaptak a lovak — Vasárnap — mondta, vagy inkább kiáltotta az apja. — Egyre megy a köznap, vagy a vasárnap. De most a falu érdeke is, hogy - menjek. Jönnek a gazdák is Sasbehívót kaptak a lovak. Még a Bagi Mihály gebe lovának is megjött a behívója. — Pont most? — Pont most. amikor vetni kéne, amikor szükség lenne a lovakra. — Menj inkább a templomba — mondta a fiának az anyja. — Itthon a Sáli Pityu is a szemináriumból. Hazaeresztették őt is. ☆ A gazdák Kárász Vendel háza előtt gyülekeztek Velük volt Bagi Mihály is. kezében szorongatta a behívót. — Micsoda világ, micsoda világ — mondogatta. — Pont most viszik el a lovainkat, amikor itt a sok munka. — Majd meglátjuk — mondja egy cicás kabátos, hajlott hátú ember, és öklével elsimította bajuszát. Mentek a kastélyba. Soikszai Károly HIiiitIi írMMI
