Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

Minden szavára figyelni kell Három évtizede a sportért Ha Pásztón járok, mindig benézek Szálkái Jenőhöz. Ott üi hatalmas íróasztalánál, az emeleti sarokszobában, a régi járási hivatal( művelődési, egészségügyi és sportosztályá­nak sportfelügyelői székében, és dolgozik. Mindig dolgozik. Előtte katonás rendben sora­koznak a papírok, a dossziék, a kiadványok, az iratgyűjtők, meg az írószerek. Figyelme­sen tanulmányoz valami ira­tot, vagy maga rója míves gondossággal rajzolt gyöngy­betűit: jelentést, feljegyzést, összegzést készít, emlékezte­tőt. Amikor nyílik az ajtó, fölnéz, rámvillantja régi vágá­sú, műanyag keretes szemüve­gét, és az öröme valódi, nem s ritka látogatónak szóló, kö­telező udvariasság: — Üdvözlöm, Ferikém! De jó. hogy jön! Mesélnivalója akad bőven, minden ilyen találkozáskor. Mintahogy a megyei szakmai összejöveteleken, nyilván a párttaggyűléseken is hozzá­szól, ha van mondanivalója. Rendszerint van. Afféle nép­tanító típus, aki megragadja az alkalmakat, hogy átadhas­sa tapasztalatait a fiatalab­baknak, a többi járási (most- már körzeti vagy városkör­nyéki) sportfelügyelőnek, tá­jékoztassa a megyei vezető­ket. a sajtót. . Komótosan. megfontoltan beszél. Minden szavára fi­gyelni kell. Akkor is, ha már sokszor hallottuk — ahogyan mondja, az igazi élmény. És így is dolgozik: fokról fokra, nem elkapkodva, átgondoltan, türelmesen. Alig hiszem, de hát itt áll előttem a papíron, fehéren fe­ketén: 1927-ben született, és már 21 évesen sportvezető volt. Jómagam akkoriban lát­tam meg a napvilágot... A mátraszőlősi sportegyesület elnökségi tagja, majd első számú vezetője lett. Eredmé­nyes. nagy munkát végzett; nem véletlen, hogy majd húsz éven át rendre ismét bizal­mat szavaztak neki. Különö­sen 1956 után volt döntő sze­repe a község, de az egész járás sportéletének megszer­vezésében. Gyakorlott, meg­bízható sportvezető lett. Szin­te természetes volt. hogy őrá bízzák 1968-ban a járási test- nevelési és sportfelügyelői munkakört. Szervezett, irányított, nép­szerűsítette a sportot, olyan községeket vont be a szakág­ba, ahol azelőtt hírét is alig hallották a szakosztályoknak. Munkáját kitüntetések sora fémjelzi: felszabadulási jubi­leumi emlékérem (1970) a testnevelés és sport érdemes dolgozója (1972), 25 éves ta­nácsi munkáért (1975), MHSZ kiváló munkáért kitüntetés ezüst fokozata (1977), OTSH kiváló munkáért kitüntető jel­vény (1979). Kiváló társadal­mi munkáért, 30 éves tanácsi munkáért és törzsgárdajel- vény ezüst fokozat (1980), Honvédelmi Érdemérem (1981). És a napokban a tár­ca legmagasabb kitüntetését érdemelte ki: a Sport érdem­érem arany fokozatát. Szépén csillognak ezek a nemes fémek. De Jenő bácsi sokkal büszkébb arra. amiért kapta. Hogy a pásztói járás­ban néhány év alatt rende­ződtek a sorok, a PSE és a kisebb egyesületek mind több eredményt tudtak felmutatni, javult a tervszerűség, s a helybeli sportirányítás min­den szinten egyre jobban be­töltötte fontos pfolitikai fel­adatát. Üj sportágak honosod­tak meg ezen a területen: az atlétika, a birkózás — amely válogatottakat is adott már az országnak, — Palotáson a kajak-kenu; kisiskolások tö­megei kapcsolódtak be a rend­szeres testmozgásba, az egye­sületi életbe. A helybeliek mindig az élen végeztek a falusi dolgozók spartakiád- jain; legutóbb a téli versenyek döntőjén is a legjobbnak bizo­nyultak az összesítésben. Új sportlétesítmények „nőttek ki a földből” — valójában ren­geteg íutkosás (anyagért, en­gedélyekért, pénzért), szerve­zés (szakemberek és társadal­mi munka), áldozatos és kö­tött munkaidőt nem ismerő tevékenysége nyomán kaptak otthont több sportág művelői a környéken. Mindenre volt gondja: az aktívákra, a sportolói után­pótlás-nevelésre, a szakmai képzésre, a versenyrendszer folyamatosságára, a tömeg­sportra, a módszertani ön- és továbbképzésre, a cserháti aprófalvak bevonására a sportba. — Nem megy tovább a szekér — fogadott legutóbb. — Kérem a nyugdíjazásomat. Most, hogy város lettünk, jöj­jenek a fiatalok. Mutassák meg ők is, hogy helyt tudnak állni. Gondolom, ugyanolyan ka­tonás rendben hagy ott min­den dossziét, jelentést a bö- höm nagy íróasztalon, amikor utoljára megy be hivatalába, mint máskor is minden dél­után, vagy este. De hogy mi­kor megy be utoljára, azt nem tudom. Elképzelni sem bírom nélküle a — mostmár városi sportfelügyelőséget. Szerintem hetente többször is benéz majd. Érdeklődni, segí­teni, eligazítani az ..utódját”. A helyi sportélet aligha lehet meg nélküle, mint ahogyan ő sem bírná sokáig anélkül, hogy ne tenne valamit a sport­ért. Még valamit, amíg ere­jéből telik. Szükség van rá. És ez a komoly megbecsülés újabb erőt adhat neki. (várkonyi) Jövőre lesz öt ven esztende­je, hogy egy tizennégy éves kislegény belépett a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár kapuján. Ott — bár 10—12 órát is dolgoztak — is­merkedett meg a sporttal, a focival. De hiába biztatták, gz STC „jogelődjébe” nem ke­rült be; arra nem jutott idő, hogy edzésekre járjon, inkább a gyár szomszédságában, a tűzhelygyári művelődési ház­ban pattogtatta a kis kaucsuk- labdát. Kis megszakításokkal húsz esztendeig volt asztali­teniszező Szabó Jenő. (a meg­szakításokat . a történelem számlájára kell írni...): — Skuta Gusztávval, a me- gyi asztalitenisz-szövetség el­nökével játszottunk párosban tiszti tanfolyamra beiskoláz- sokáig. A felszabadulás utáni tak, rendszeresen játszottunk a években a röplabda lett na- honvédségi bajnokságban; gyón felkapott sportág, abba ötödik helynél rosszabbat nem is bekapcsolódtam, és 1950- értünk el. Ott szerettem meg a tői, amikor a néphadseregbe lövészetet is,. elég jól ment. A NÓGRÁD totótippjei, 14. hét 1. Bremen—Uerdingen i 2. Bayern Münchcn_VfB Stuttgart 1 x 3. Mannheim—Kaiserslautern l x 4. Oberhausen—Freiburg 1x2 5. Charlottcnburg—Aachen x 2 6. Lüttringhausen—Karlsruhe 1 2 7. Saarbrücken—Duisburg x 8. Stuttgart Kickers—Wattenscheid 1 x 9. Cavese—Cagliari 1 10. Empoli—Monza x 11. Padova—Atalanta x 2 12. Palermo—Arezzo 1 x 13. Perugia—Varese x 14. Offenbach—Leverkusen x 15. Pistoiese—Pcscgra 1 16. Sambenedettese—Lecce 1 Góltofópályázat Múlt heti pályázatunkra 369 szelvény érkezett. A két ki­emelt mérkőzés végeredménye: Darmstadt—Fortuna Köln 1—5, Juventus—Fiorentina 1—0. Telitalálatos szelvény nem volt, egy találatot 28-an értek el. Közülük sorsolás útján 5—5 darab totószelvényt nyertek:- Dohány Péter, Balassa­gyarmat. Arany J. u. 3.. Hlavacska Ferenc, Szirák, Kertész u. 8.. Nagy Pál, Bércéi, Deák E. u. 2.. Pollák Veronika, Somoskőújfalu, Csontváry út 8.. Ponyi Sándorné, Salgótar­ján, Budapesti út 58 B., Ungvári Lászlóné, Salgótarján. Ma- linovszkij út 48. sikerült, a másiknak nem RÖPLABDA NB II. Az egyiknek RSZR—Sá toraljaújhely 3—0 (7, 2, 11) Salgótarján, v.: Strasszer, Szomszéd. RSZR: Szkiba, Ve­res, Boros, Nagy E., Schujer, Szép, cs.: Handóné. Edző: Czankné Nagy Edit. Az első játszmában még aránylag szoros volt a „küz­delem, a másodikban henge­relt az RSZR. A harmadik menetben 5—5 után Boros védhetetlenül nyitott, majd 10—10 lett. Végül is a hazai­ak biztos győzelmet arattak. Az ifjúságiak mérkőzését az RSZR 3—0-ra nyerte. K. Lombik—STC 3—0 (8, 9, 8) Éudapest, v.: Bogyó, Nagy. STC: Kiss, Sárai, Laczkó, Szijj, Prajsnár, Liptai S.. cs.: Tajti, Besze. Edző: Farkas Róbert. Az első játszma biztatóan kezdődött: 6—0-ra vezettek a tarjániak. Az ellenfél ütései ekkor fokozatosan biztosabbá váltak, s a tarjániak rossz nyi­tásfogadásaival már 8—6 lett a budapestiek javára. A 2. szettben újból az STC kez­dett jobban, azonban 8—2-es vezetés után újból a nyitás­fogadások és a magas sánc döntött. A harmadik játszmá­ban váltakozó szerencseve) kezdett a két együttes, utolsó fellángolásaként az STC még 8—6-ra elhúzott. Ezután töké­letes lett a tarjániak „rövid* zárlata”... Az ifjúsági csapatok mér­kőzését 3—0-ra a vendégek nyerték. — mátyus — Góltotó 1. Bayern München—VfB Stuttgart, végeredmény: 2. Padova—Atalanta, végeredmény: NÉV: LAKCÍM: „Semmiben sem különbözők másoktól" ' Szabó Imre átlagembernek tartja magát, aki másoktól semmiben sem különbözik. Választott egy pályát: peda­gógus lett — követte a csalá­di tradíciót. Igaz is, apja ta­nító volt szülőfalujában, Nyír- martonfalván, a húga is a ne­velői pályára került, miként két fia és felesége is. Attila testnevelés—földrajz szakos ta­nár, Zsolt most végzi az eg­ri tanárképző főiskolát. Test­nevelőnek készül... („Szerencsésen »találkoz­tam« a gyerekekkel. Kölcsö­nösen hatottunk egymásra, igy amit 34 éve csinálok sosem éreztem tehernek. Ez a peda­góguspályán alapvető kérdés! Tanítványaim ragaszkodása, előrehaladása ambicionált mindig előre.”) A debreceni kollégiumban tanítói oklevelet szerzett fia­talember pályafutása a Nóg- rád megyei Palotáson kezdő­dött, 1950 tavaszán. Tanított és tanult: hat év múltán ta­nári diplomát szerzett, Eger­ben. Testnevelő lett; kezdettől fogva ez volt a célja. . . (..Milyen is az ember! Nem elégedtem meg ennyivel: má­sokat, fiaimat, gyerkőceimet is erre biztattam. Csak az Utolsó évtizedben 16 volt ta­nítványomból lett testnevelő tanár. Jelenlegi két kollegám is valamikor a kezeim alatt ismerkedett meg a sport alap­jaival. Még csak annyit: én magam is sportoltam, távolt ugrottam, futottam, és ked­veltem a hármasugrást is. Hogy nem értem el kiváló eredményeket? Feleségem és a két fiú annál inkább. At­tila öt esztendeje kézilabdá­zik az STC másodosztályú csapatában, Zsolti a Szőnyi SE-ben sportolt, jelenleg a főiskola csapatában kézizik. Es Mária korábban ismert ugró és futó volt. A falusi dolgozók spartakiádján, 30 évvel ezelőtt, távolugrásban bajnoki címet szerzett, 100 méteren pedig második helye­zést ért el.”) Mindhármójuk edzője a családfő volt. De a nagyobb közösség — a község, az isko­la — érdekében is hajlandó volt a cselekvésre. Palotáson „behódolt neki a falu”: mert volt bátorsága a bőszoknyás lányokat tornaruhába bújtat­ni, a fiúkra, klottgatyát ad­ni, a labdarúgókat a „végki­merülésig” felkészíteni. Lénye­gében véve ezt tette új állo­máshelyén, Jobbágyiban is. Vállalta az úttörő szerepet: lét­rehozta az atlétikát, a tor­nát és a kézilabdacsapatokat. („A palotást futballisták ak­kortájt is híresek voltak, a jobbágyi tornászlányok har­madik helyen végeztek az országos akrobatikus bajnok­ságon, a kézilabdások sikere­sen szerepeltek, miként a lab­darúgók is. Egy ízben példá­ul az MNK-ból kiverték a harmadosztályú Pásztót, és csak nehezen adták meg ma­gukat az NB I B-s Nagybá- tonynak... Az iskolások is letették névjegyüket, az úttö­rő-olimpiákon hosszú évek óta van jobbágyi »ered­mény«”.) A „tanár úr” időközben szakfelügyelői megbízatást kapott. Tíz éven át járta a pásztói járás iskoláit. Nem ellenőrként lépett fel, hanem segített. Ma is ezt teszi, csak saját intézményében, ahol kerek évtizede igazgatóhelyet­tes. („Ez a munka azért is kell az embernek, hogy ne szű­küljön be. Az óralátogatások során módom van betekinteni más tárgyak világába, aztán a végzett felmérések is sokat jelentenek: tükrözik a helyze­tet, fejlődést vagy visszaesést jeleznek. Napjaim túlzsúfol­tak, de megszoktam, így van ez rendjén”.) Szabó Imre sok mindenre büszke lehet. Életére, mun­kásságára és tucatnyi kitün­tetésére. Ö egyébként tanít­ványaira a legbüszkébb. Így fogalmazott: „A gyerekek ra­gaszkodását, szeretetét tartom a legnagyobb elismerésnek. És amennyiben a kitüntetések sorából valamit ki lehetne emelni, a Gyermekekért Ér­demérmet teszem”. Legkedve­sebb emléke is ehhez fűző­dik. Kiss Kati — ma már testnevelő tanár Szolnokon — csípőficamos kislányként je­lentkezett nála: „Sportolni akarok!’’ Az első edzésen csak egy bukfencet engedélyezett számára. Kati később, nyol­cadikos korában kiváló tor­nász lett... („Van egy elsős kislány, Mónika, minden reggel beku­kucskál az irodám ajtaján, és ha észreveszem, köszön, hogy csókolom, majd meg­jegyzi: tegnap kerestelek... Magáz és tegez — ennek rop­pant örülök”.) * Szabó Imre kedden hivata­los volt a megyei tanácson megrendezett felszabadulási ünnepségre. Az első sorban kapott helyet. Elérzékenyülve vette át a „Nógrád Sportjá­ért Emlékplakettet”... Tóth István 8 NÓGRÁD - 1984. április 4., szerda Aztán 1957-ben egy poromű- tét miatt az asztaliteniszt ab­bahagytam, de a röplabdázást csak ötvenéves koromban. Hűséges ember Szabó Jenő: a megye sportéletében több mint harminc éve vesz részt társadalmi munkásként. — 1976-ban mentem nyug­díjba, azóta még több időt fordítok a szervezésre, koor­dinálásra. A tömegsport erő­sítését a különböző szervek együttműködése nélkül szin­te lehetetlen elképzelni: a KISZ, az MHSZ, a KIOSZ. a TESZÖV, a MÉSZÖV, a mű­velődési osztályok közös mun­kájára van szükség. Megyei tanácstag is vagyok, a sport- hivatallal közösen állítottuk össze a tömegsporttal kap­csolatos előterjesztést, amely­nek nyomán 1978-ban a me­gyei tanácsülés határozatot hozott a tanácsi szervek tö- mcgspor.tfeladatairól. Az utóbbi években örvendetesen emelkedett a résztvevők szá­ma. pozitívan változott a szemlélet. Ez utóbbiban nagy része van a koordinációs munka javulásának is. Jól mutatja ezt a tömeg- sportnantár — néhán" éve a koordinálás gyümölcseként ilyen kis füzetet jelentetnek meg. — „Lent”, a területen, a munkahelyeken kell szervez­ni, sportolásra buzdítani az embereket, ez „föntről”, pa­pírmunkával nem megy A jobb eredményhez persze még az is szükséges, hogy a mun­kahelyi vezetők támogassák az ügyet, anyagilag is segítsék. Szenvedélyesen, lelkesen szól a helyiek szerepéről, a ta­nácsi korszerűsítés nyomán kialakult körzetekkel kapcso­latos, időszerű feladatokról (négy helyen új ember ke­rült a sportfelügyelői poszt­ra), a téli-nyári falusi sparta- kiádokról, az OSN-ről. Ami­kor megkérdezem, az eltelt évek alatt mi jelentette neki a legnagyobb élményt, látható­an nehezen választ... — 1978-ban Szombathelyen a nyári spartakiád országos döntőjén a nem hivatalos pontversenyben a megyék kö­zött elsők lettünk! És egy sze­mélyesebb emlék: a megye­tanács jutalomból elküldött a csehszlovákiai spartakiád döntőire — rengeteg tapaszta­latot gyűjtöttem azokban a napokban. Lendületet adott a munkához. Szabó Jenő, az idén április 4-ére megkapta a Nógrád Sportjáért Emlékplakettet. — gkm — Figyelmükbe ajánljuk Ma reggel 7.3(1 órakor a Tarjan vendéglőtől indul a megyei természetbarát-szövet­ség felszabadulási emléktú­rája. A 12 km-es, négy órán át tartó túrán a természetjá­rók Kercsegrét, Zsadánypusz- ta érintésével jutnak el a ka- rancsberényi partizánmúze­umhoz. Itt koszorúzásra ke­rül sor. ☆ A megyei modellezőszö­vetség ma, a délelőtti órák­ban Szarvasgede térségében rendezi meg a többéves ha­gyománnyal rendelkező fel­szabadul ási emlékversenyét. A területi, egyben minősítő ver­senyen Borsod, Heves és Nógrád megye, valamint Debrecen város versenyzői vesznek részt, szabadon re­pülő gépeikkel. ☆ A salgótarjáni városi sportcsarnok ad otthont a megyei sakkszövetség ren­dezésében ma kilenc órakor kezdődő Felszabadulási Kupa sakkversenynek. A versenyen bárki indulhat, nevezni a helyszínen lehet 8.45 óráig. ☆ A megyei labdarúgó-baj­nokság vasárnapi fordulóiról készült tudósításokat — anvagtorlódás miatt — a pén­teki számunkban közöljük. Az érdekeltek szíves elnézé­sét kérjük. ☆ Az STC-öregfiúk együttese ma délután 15 órakor Eay- házasgergén játszik hírverő mérkőzést. Ellenfele a hazai­ak old boy csapata lesz. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom