Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-29 / 101. szám
Kultúránk képviseletében „Exportált” népművészet Franciaországba A tükrös táncteremben kicsik próbálnak, zongorakíséretre hajlongnak, lépdelnek — az igazgató szobájából jól látható az üvegfalon át. Átszűröd'!-: a zongora hangja meg az ütemes számolás. Mlinár Pál most az adminisztrációt szakítja félbe, hogy a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes francia kapcsolatairól beszélgessünk. A francia kapcsolatokról, amelyek gyökerei még Békéscsabára — korábban ott dolgozott az együttes vezetője — nyúlnak vissza, majd a hollókői nyári tanfolyamokkal folytatódott, de ezeket olvasóink ismerhetik. A párizsi Itergroupe Folklores RP 1981 nyarán szervezett először komplex népművészeti tanfolyamét Hollókőn és azóta minden nyáron népes érdek- Ipdőtábor érkezik Franciaországból. Az elmúlt hónapban azonban gazdagodott a kapcsolat. Mlinár Pál és a Düvő népzenei együttes három tagja — Oszvald György, Or- bár György, Ilrúz Dénes — három hóiig tartózkodott Franciaországban és tanított. — Ezt már az elején is így terveztük Christian Pfeiffer- rel, sz Intergroupe Folklores vezetőjével — magyarázza Mlinár Pál —, hogy egyszer Hollókőn tanítjuk a franciákat, egyszer pedig mi utazunk. '81-ben az elnökválasztás évében nem tudták hazai környezetben megszervezni a taníolyamot, aztán meg más jött közbe. — A kérdő arc- kifejezésre a táncos-koreográfus megmagyarázza. — Ha elnökválasztás van, akkor náluk mindenki azzal van elfoglalva. Mást szervezni, mint a választást lehetetten dolog. Ezzel a furcsasággal már egy más alkalommal is találkoztunk: az Intergroupe megszervezte az együttes vendégszereplésére Párizs egyik kerületében. Közben-tanácstagi választások voltak, a kommunista párt helyett a szociál- demokra'ák kerültek többségbe. ós kútba esett az út. Ügy döntöttek, nem kellünk.' Most nem jött közbe ilyesmi. A franciaországi program március 24-én kezdődött, a Düvő együttes koncertezett, Mlinár Pál bemuta'ókat táncolt, a fellépést táncház, tánc- tanítás követte. Ezen kívül lánccsoportoknál is tanítottak jártak Dél-Franciaországban, az Alpok között, Párizsban. Három hétig táncoltak, mu- zs káltak és utaztak, összesen 5600 kilométert. — Az Intergroupe Folklores tánctanfolyamokat szervező iroda. Olyan nagy kultusza van ott a táncnak, hogy egy iroda ebből él? — Az iroda vezetőjével, Christiannal beszélgetve kiderült, ez nem annyira üzlet, mint politika. A művelődési minisztérium támogatását élvezik, de csak fél állásban végzik munkájukat. A franciák nagyon ismerik a maguk „Aki elültetett eqy fát..." Ezzel a plakáttal hirdették Mlinár Pál és a Düvő együttes fellépéseit Franciaországban. letisztult, csiszolt udvari, polgári táncait. Ezért kifelé érdeklődnek. Legnépszerűbbek a keleti táncok, de a Kárpátmedence is érdekli őket, vonzódnak a mi improvizációs elemekkel átszőtt táncvilágunkhoz. Az irodának pedig az a célja, hogy a francia állampolgárral megismertesse más népek folklórját, ezzel lehetőséget teremtsen a nemzetek közti közeledésre. — Ebben — mint tanítók — cselekvőén részt vettek. Mit tapasztaltak, milyen fogalmaik vannak a franciáknak rólunk? — Tánctanítás előtt, után, rengeteget beszélgettünk. Nem győztünk volna válaszolni a kérdésekre, ha azok a franciák, akik egyszer vagy többször már jártak Hollókőn nem segítenek nekünk. Óriási viták során magyarázták honfitársaiknak, hogy ők mit tapasztaltak nálunk, és azt higgyék el. Azért tőlünk is kérdeztek, például, hogy ha most hazamegyünk, kinek kell beszámolni, vagy egyáltalán, hogy mehettünk ki. Mondtam a feleségemnek fogok beszámolni, és Magyar- országról az nem utazhat, aki büntetett előéletű, de ez Franciaországban is így van. Találkoztunk egy úrral aki szerint Magyarország Ausztria egyik tartománya, mások csak a pusztáról, meg a gulyásról hallottak. Ezeken a beszélgetéseken, no és a magyar folklór bemutatásával egy kis rendet teremthettünk a fejekben, kicsit korrigálhattuk a rólunk kialakult torz képet. A nagy bajuszú koreográfusnak felderül az arca, eszébe jutott valami. — A legnagyobb élményünk. Párizsban volt egy nagy koncertünk, kibérelt az Intergroupe Folklores egy színháztermet. A koncert és a bemutató tánc után táncház következett, de ez valami fantasztikus volt. A közönség egymás után rendelte a muzsikát: most palócot akarunk táncolni, most dél-dunántúlit. .. Csak pislogtunk. Olyan tapinthatóan érezhettük munkánk eredményét ezen az estén, a hollókői munka eredményét is. Nagyszerű volt. Mégis, tulajdonképpen csak itthon döbbentem rá, milyen fontos az ilyen kapcsolat ebben a légkörben... A kerekasztal mögött, a tárgyalóteremben nagy dolgok dőlnek el, mégsem minden. A fontos apróságok esetleg Hollókőn, vagy a táncteremben, vagy másutt. A találkozásoknál, az emberközeli kapcsolatok által. A kultúra közvetítésével, egymás értékeinek megismertetésével. A következő alkalom júliusban lesz a kapcsolatok mélyítésére, egymás jobb megismerésére, amikor az újabb francia csoport megérkezik Hollókőre. Veszprémi Erzsébet Jubileumos időszakot él mostanában Vojtkó István. A Volán balassagyarmati üzemegységének dekoratőre a közeli hetekben lesz ötvenéves; május elseje előtt köszöntötték 30 éves törzsgárdatagsága alkalmából; nem régen ünnepelte 25. házassági évfordulóját. Ebben a sorban említhető még, hogy a város élő lexikona a maga módján nagy munkával készül hazánk fel- szabadulásának 40. évfordulójára; megírta Balassagyarmat 1944. évi történetét. A Balassa utcai lakás első pillantásra jelzi: lakói nem mindennapi emberek: dokumentumokkal, fényképekkel, rajzokkal, aprólékos munkával készített borítólapok közé kötött kéziratpapírok ezreivel élnek együtt. E szobákban itt van a város történelme is. — Hobbi volt ez valamikor az életemben, de azon már túlvagyok. A történeti búvárkodás többet jelent a szabad idő eltöltésénél, ez a munka fontos része az életemnek. A közlekedéstörténeti érdeklődéssel kezdődött, majd kiteljesedett ez a különös étet azzal, hogy beleszeretett Vojtkó István a helytörténetbe: városába és múltjába. — Az álmom az volt, hogy karosszéria-tervező mérnök leszek, már gyerekkoromtól | rendszeresen gyűjtöttem az i autós anyagot. Az ötvenket- tes érettségi után a „benépe- 1 sítő” első évfolyammal kezdtem a tanulmányaimat a miskolci egyetemen, de jött a betegségem, a tanulást abba kellett hagyni. A vasútnál lett tisztgyakornok a széles érdeklődési körrel megáldott fiatalember, akinél a munka sohasem csak a szolgálatot jelentette. A beszédes példa: megírta a balassagyarmati vasúti csomópont történetét, a jeles munkát ma a közlekedési múzeumban őrzik. — Természetesen sok kutatás előzte meg a papírrave- tést. Az éjszakák a konyhában értek, minden percet ki akartam használni egész életemben... — ... s ha elszunnyadt munka közben, ülve a fotelban, akkor röpke pihenés után újra kezdte — szól közbe a feleség. S az eredmény? A kutatő- és gyűjtőmunka számos ágát nem is említve, csak az autótörténeti gyűjtemény dokumentálása a 114. füzetnél tart... Könyvek, füzetek — tele a lakás a gyöngybetüs, kézírásos gyűjteményekkel. Az egyiknek a címe: „Ipoly-parti igaz mesék.” — 1879-től 1945-ig tart ez a történet. Addig, amíg feljöttünk a pincéből. A családom, és a város életéről szól, a megírásban pedig sokat köszönhettem a mesélő kedvű édesapámnak. Üjabb kézírásos kötetet vesz a kezébe Vojtkó István, ennek ezt írta a címlapjára: „Balassagyarmat tegnap és ma.” — Elgondolkodtatott, hogy a megjelent városi monográfiában milyen kevés fénykép kapott helyet. Igyekeztem ezt Salgó Szövker Vesz, elad, kínálatot bővít Ä Salgó Szövker Kereske- dupláját irányozta elő a Sal- delmi és Szolgáltató Gazda- gó Szövker, ehhez a raktár- sági Társaság idén 250 millió bázis bővítése megfelelő felforint értékű aruval járul téteteket nyújt. Az élelmisze- hozzá a tagszövetkezetek és reket és vegyi cikkeket főmás vásárlók kínálatának bő- ként a Skála Élelmiszer és vítesébez. A szövetkezetekkel Vegyi Igazgatósága biztosítja, való gazdasági kapcsolatok de keresi a lehetőségét a gaz- eiösítés«, a tagok jogos ki- dasági társaság annak, hogy válságainak teljesítése céljá- határmehti forgalomból illet- ból * gazdasági társaság ve áruházi csere útján is ki- egy'’ttmű!tödési megállapodást egészítse a kínálatot, kötött az ellátási körzetben A vegyesiparcikkek több iriftteflrfő tagokkal illetve a mint felét ugyancsak a Skála n,*n' tag áíészekkel is. A vá- választékából kínálja vásárló- la«"‘«í«i belföldi és import- inak a Salgó Szövker, de je- árukkal gazdagítja, s tovább lentős a megyei árualapból foglalkozik az energetikai ta- való saját beszerzése is, töb- náesadó-szolgáltató tevékeny- bek között a síküveg, a tűz- séggel. hely, a szeg, a drótfonat. A A tervezett áruforgalom az gazdasági társaság új partne- elmúlt évihez kepest csak- re az ELZETT Művek, vele tíznem ötszázalékos fejlődést millió forint értékben laka- foglal magába. Az élelmiszer- tokra, zárakra kötött szerző- és vegyi árukat illetően a ta- dést. Ezek mellett kisebb té- fcalyi eladasöjiJs több mint tejben ipari szövetkezetektől. kisiparosoktól is vásárol kelendő árut. Idei szállításra közvetlen termelői kapcsolatot hozott létre — elsősorban különféle szeráruk, tapéta, játék, bútor, szerszámnyél beszerzésére. Különös érdeklődésre tarthat számot az a terv-e, miszerint határmenti közvetlen árucsere útján mintegy másfél millió rubel értékben építőanyagot, téglát hoz be az idén, többféle méretből összesen hat-hét millió darabot. A ruházati ellátás terén lábbelit kizárólag a megyei árualapból szerez be a Salgó Szövker, részint a Favorit, részint a Salgó Cipőipari Szövetkezet kínálatából. Közvetlen termelő beszerzésből, saját üzletkötés alapján biztosítja a kötött-divatáru és a lakástextilcikkek kétharmadát, - . ... Áruházi cseréből illetve határmenti és választékcseréből az idén összesen 1 millió 844 ezer rubel értékű exportot és 3 millió 144 ezer rubel értékű importot bonyolít le a gazdasági társaság. A behozatalban főként műszaki áruk, hűtők., kerékpárok, ruhafélék, takarók szerepelnek. A szövetkezetekkel létesített árukapcsolatok szorosabbá fűzésére negyedévenként tájékoztatásul listát küld a gazdasági társaság a kapható Illetve a várható áruk megjelölésével. A boltok beszerzését ezen túl üzletszerzői látogatással, személyes vásárlásra való meghívással is segíti, s rendszeresen felkeresi a boltokat a slepptúra járat is A napi ruházati áruajánlattal. a magam módján pótolni. Az összegyűjtött egykori megsárgult fényképekkel végigjártam a várost. A valamikori helyszíneken, lehetőleg ugyanabból a szögből, új felvételt készítettünk a fiammal, s a kettő egymás mellett került a kötetbe. Nehezen tudja az ember letenni a kezéből ezt a házi készítésű könyvet. A lapokon ott a régmúlt és a jelen találkozása, köszönhetően egy sokat vállaló embernek. Az albumokról egy pillantás a falra, s a látogató múzeumban érzi magát. — Tusrajzok ezek, valamennyit magam készítettem. Még itt-ott fellelhető, csaknem tönkrement egykori levelezőlapok és más dokumentumok segítségével. Azokat a jellegzetes városi épületeket akartam ily módon megörökíteni, amelyek már régen nincsenek meg, vagy jelentős mértékben átalakították őket. Nézzünk csak egy példát. Itt egy színes tusrajz a jeles eseményről: 1891. augusztus 15-én befut az első vonat Balassagyarmatra. Egy másik már azt dokumentálja, hogy az állomásépület 1908-ban kiegészül két földszinti szárnynyal, az 1924-es változást pedig a harmadik tusrajz örökíti meg: felhúzták az állomásépületre a két emeletet is. A kortörténetet dokumentáló Vojtkó-gyűjteménvben persze más is helyet kapott. A tekintetet vonzó tusrajzok szemlélése után előkeres valamelyik albumban egy sárga-barna fényképet: „Így nézett ki az épület a lebombázás után...” Hány élete lehet, mennyi ember munkabírása szorult Vojtkó Istvánba? — ezen tűnődöm, miközben a különös gyűjtemény legtekintélyesebb darabjait lapozom. A kisebb asztallapnyi kötetek sajtótükrök: ezt írták az újságok Balassagyarmatról. 1965. és 1873. között például, amire rögtön megjegyzi a jeles helytörténész: „Ez volt a városnak a legdinamikusabb időszaka.” Irigylésre méltó ez a házi archívum. Csak egyetlen perc és máris utána nézhetek: mi történt a városban éppen tíz évvel ezelőtt. Vojtkó István készséggel lapoz és máris megtudom, hogy beszélgetésünk előtt pontosan egy évtizeddel Komlós Jánost és Ho- fi Gézát telt házzal várta Balassagyarmat; a gimnázium Ill/a osztályának külfödi útjáról tudósít Szirtes Ágnes. A városi tanács végrehajtó bizottsága pedig az egykori tudósítás szerint 1974. áprilisában többek között a víz- gazdálkodást és a művelődés- ügy kérdéseit vitatta meg. — A sajtótükör első kötetéről elkészült a katalógus is, ez már a honismereti gyűjteménytárban van. A cikkanyagom meg van 1976-tól is, csak még feldolgozásra vár. Szó volt már róla, hogy Vojtkó István munkájának eredményét elhelyezik a gyűjteménytárban, ő maga pedig kap ott egy dolgozószobát. — A gyűjteményt a sírba úgysem viszem magammal, dolgozni meg jobb, egyszerűbb itthon. Elvégre, nyugodtan leülhetek akkor is. ha csak egy fél órám van, meg a lakásban éjszaka Is dolgozhatok... Vojtkó István mindennap fél ötkor kel, ötkor már autóbuszon ül, háromnegyed hatkor helyet foglal a rajzasztalánál. Munka után pedig igyekszik haza, élni a hobbiból alakult szép hivatásának. Munkabírása és lelkesedése ugyanis vetekszik a hivatásos történészével. Miért teszi? Miért teszi, amikor a fotózás miatt drága is ez a szenvedély (bár ez ügyben már könnyebbséget jelent a Palóc Múzeum segítsége) és rámegy, minden ideje. — Én még nyaralni sem megyek. Azt mondom a családnak, hogy induljatok, én addig is dolgozhatok. Miért... Nézze, én abban a korban nőttem fel. amikor nem ez volt az első kérdés egy-egy teendő előtt: mennyit fizetnek?! Hajt valami belső kényszer. S, ha egy munkámmal kész vagyok, leteszem, akkor az csodálatos érzés. Ha pedig egy monográfia az én nevemet, mint „forrásanyagot” említi, akkor máris megvan az eredménye a munkámnak. Válaszként a miértre egy mondást is idéz Vojtkó István: aki elültetett egy fát, felnevelt egy fiút. az már nem élt hiába. A fiú, ifi. Vojtkó István, örökölte apja szép szenvedélyét. Az áfésznél áruforgalmi előadóként dolgozó fiatalember egyik vaskos dolgozatának «s a címe: „A balassagyarmati dalegylet művelődési éteWs és közművelődési tevékenysége a dualizmus korában.” Tervek, vágyak, elképzelések? — Ha új vállalkozásba nem fogok, akkor is kellene a folyamatban levő munkáim befejezéséhez húsz év. A közlekedéstörténet nagyjából megvan,' de fel kellene dolgozni a teljes városi közlekedés történetét... aztán a városkép alakulását... az iparos életmódot... a balassagyarmati zsidóság történetét. A konyhában ott a jó öreg Continentál írógép, éjszaka folytatja Vojtkó István a város 1944-es esztendejének kézírással immár papírra vetett történetét. 115 sűrűn gépelt oldal — „Nekem az is fontos, hogy kevés fogyjon a drága papírból” — már készen van. — Most ez a legfontosabb, aztán jöhet a többi... Határtalan szeretettel megsimogatja feleségét: — Csak neki is legyen egészsége. Ha kevesebbet kell hozzá járni a kórházba, több idő jut a szenvedélyemre. Gyanítom, a búcsúzás után siet vissza Vojtkó Is:ván a szobába és vallatóra fog egy egyszerű műbőr táskát. Kmetty Kálmán egykori tanácselnök-helyettestől kapta a város amatőr történésze sok-sok fényképpel. A gyűjtő pedig a régészek szenvedélyével túr bele: milyen titkokra derülhet fény. A múltról — a jelen és a jövő szolgálatában. Kelemen Gábor | NÓGRÁD — ,1984. április 30., hétfő 13
