Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN Látványos lépések nélkül •—• Milyen érzést váltott ki- önből a január 1. óta megkapott önállóság? — Folyamatról van szó, amelyet az/ELZETT Művek is szorgalmazott, s ez találkozott a szécsényi kollektíva érdekével. A gyáregység fokozatos bővülése és szervezeti fejlődése révén jutott el a mai kellemes helyzethez. Jómagam szerencsés vagyok, mert 1970-től dolgozok itt, s részese voltam, s vagyok az elért fejlődésnek. Én és a kollektíva megtiszteltetésnek és felelősségnek tekintjük az irántunk megnyilvánult bizalmat, s a jövőben azon igyekszünk, hogy megfeleljünk az egyre magasabb követelményeknek —- mondja bevezetésképpen és válaszul Róka Miklós, az ELZETT szécsényi gyárának igazgatója. Találkoztak az elképzelések Az önállóságra való felkészülést a napi termelési és gazdálkodási feladatokkal együtt oldották meg. Hogy jól, azt a tavalyi esztendőben elért tervteljesítés, árbevétel és jelentős összegű nyereség tanúsítják. Közben a művek által összeállított komplex gyári szervezési tervnek megfelelően végezték az önállóságból adódó nagyobb, és új követelményekre való felkészülést. Az előbb említett dokumentumban megtestesülnek a gyári elképzelések is. Többszöri átdolgozás után nyerte el végleges formáját. A szokásosnál nagyobb véleménycserét váltott ki a technikaiműszaki feltételek biztosításához szükséges 'pénz előteremtése. — Örömmel mondhatom, hogy aránylag zökkenőmentesen oldottuk meg az átállást. Ebbe a munkába bevontuk a gyár dolgozóit, ugyanakkor a kisebb és nagyobb kérdésekről folyamatosan tájékoztattuk őket. Ebből mindenki érezte, felismerte, tudta, hogy most az átlagosnál nagyobb összefogásra van szükség. Mivel a vezetés elképzelése, kérése találkozott a dolgozókéval, amikor szükség volt rá, gyors és hathatós segítséget kaptunk. Például egy fontos gép Budapestről Szécsénybe történő telepítését — jó műszaki és termelési előkészítő munka és emberi magatartás következményeként gyorsan megoldottuk. A csütörtökön még Budapesten üzemelő gép hétfőn már Szécsényben termelt. Mindezt saját fejlődésünk érdekében cselekedtük. Ismerve fejlesztési lehetőségeinket, egyébként nem voltunk képesek arra, hogy látványos lépéseket tegyünk. Így hát tudomásul vettük, hogy a kisebb költségeket kívánó feladatokra irányítsuk figyelmünket. A stáb készen állt Egy-két műszaki ügyintéző kivételével már tavaly októberben készen állt az idén kezdő, megfiatalított és kibővített vezetői stáb — érzékelteti a felkészülés egyik fontos momentumát a gyár igazgatója. — Közben ügyeltünk arra is, hogy minél kevesebb legyen a lépcső, azaz minél közelebb kerüljön a vezetés a termeléshez. Ennek megfelelően létrehoztuk a műszaki fejlesztési osztályt, amely az új gyártmányok fejlesztésével foglalkozik. A fődiszpécser- rendszer bevezetésével pedig egy kézbe került a termelés irányítása és a végrehajtás. Összevontuk a terv- és üzem- gazdasági, — Pesten külön van — a munkaügyi és bér-, a számviteli és pénzügyi osztályt. Az új felálláshoz 50 fős létszámnövekedés is párosult, melyből 15 fizikai munkás, a többi pedig alkalmazott, — döntően műszaki és számviteli dolgozó. Az új vezetői munkakörök betöltéséhez szükséges szakemberek döntő többségét helyből választottuk ki, a fiatal, tehetséges és a .gyakorlati termelésben is jó eredményeket felmutató szakemberek soraiból. Az első saját terv Először készítettek olyan tervet, amelyet minden tekintetben sajátjukénak éreznek. Ez 320 milliós termelést, és 13 millió forint nyereséget ír elő. A termelésből 150 milliót képvisel az export, és ezen belül 127,5 milliót a tőkéspiacokra szánt termékek értéke. Éppen ezért a tennivalók fő irányát a tőkéspiacok megtartásában, az ide szállított termékek növelésében és az új termékek mielőbbi létrehozásában jelölték meg. A már megszerzett piacokon való bentmaradás megkívánja, hogy a tőkéspiacokra szánt új cikkek termelésének beindításával exportfejlesztési hitelhez is jussanak. Ameny- nyiben ez sikerül, akkor az innen kapott összeg jól kiegészíti a művek által adott 7.2 millió forintnyi beruházást, amit gavalléros eljárásnak tekinthetünk. Többletexportra ösztönzi a gyáriakat a kísérleti bér- szabályozás bevezetése is. Mivel a tőkésexportra küldött áruk nyereségesek, ez jó lehetőséget teremt a nyereségterv túlteljesítéséhez, ugyanakkor jelentős pluszbérhez — mozgóbér formájában — juttatja a dolgozókat. Az előzetes számok arra utalnak, hogy az első két hónapban, az előbb említett előkészítő munka meghozta a gyümölcsét. Az 53 millió forint értékű termelésből 51,5 milliót értékesítettek. Tőkésexportjuk meghaladja az időarányosat, de eleget tettek belföldi kötelezettségeiknek is. Átlagon felüli feladatokra A kollektíva, a fiatal, lendületes, kezdeményező, új iránti fogékony, egészséges nyugtalansággal, alkotóvágy- gyal teli igazgatójával együtt a jövőben még igen sokszor bebizonyíthatja, hogy valóban rászolgált az önállósággal járó. nagyobb bizalomra és még nagyobb , felelősségre. Amennyiben az elért tempót nem csökkentik, hanem tovább növelik, akkor átlagon felüli feladatok megoldására is képes ez a fiatal, emberileg és szakmailag jól együttműködő kollektíva. — venesz — f NEM TALMI RAGYOGÁS Mit ér a — Nekünk, kérem, anyagilag nem sokat — válaszol a kérdésre a brigád korban legidősebbike, Szűcs Imre formázó. — De van valami, ami ennél is fontosabb: a becsület, a megbecsülés. Nagy szó ez, sokkal többet ér holmi forintoknál. Rábólint szavaira a rövid vacsoraszünetben körénk gyűlt Bodor Balázs, Telek Gyula és Egyed János is. Furcsa története van ennek a Kun Béla nevét viselő szocialista brigádnak: mondhatják magukat a legrégebbieknek meg a legújabbaknak is. Voltaképpen a „jogelőd” a legelsők között, még 1960-ban alakult, de hogy négy évvel ezelőtt, egy nagyszabású rekonstrukciós munka eredményeként felszerelték a korszerű öntő-formázó gépet, hát üzemeltetésére össze kelleti szedni egy csapatot. Nem kellett sokáig keresgélni, adva volt a mag, a Kun Bélá-sok személyében, s csak néhány ember kellett kiegészítésül. Lett s most húszán vannak: — Sajnos — mondja Szo- ta János, az „új” brigád vezetője — egyetlen bajunk van: hogy elszálltak felettünk az évek. Nyolcvan százalékunk több mint húsz éve dolgozik már itt, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Én is például, m,ár huszonnyolcadik tavasza szívom itt munka közben a füstöt. De nincs közülünk egy se, aki ne volna itt legalább egy évtizede. Sajnos mi öregszünk, a gyár meg lassan, de fiatalodik. De hát ez a sorsunk. Jelzőfények tucatjai vilióznak a vezérlőpulton, önti magából az öntvényeket az automata mostrum. Szota János figyelme, akit majd később váltanak le, hogy haraphasson néhány falatot, pillanatra sem csökken. — A munkára, arra nagyon kell ügyelni! Ebben az évben is erre helyezzük a hangsúlyt: hogy tovább csökkentsük a selejtet s javítsuk a minőséget. Mert hiába, hogy csaknem mindent a gép esikoszorú, HA nál, eleg egy pillanatnyi elnézés, és maris megvan a baj. Fent a magasban billen az üst, s lángolva ömlik a formákba a folyékony vas. Szikrák pattognak, fekete öntőhomok finom permete száll a levegőben. A brigádvezetö elégedetten néz, s mint ahogy a kiscsikó farát szokták, meg- paskolja a kolosszus oldalát. Eszerint, mondani sem kell, rendben mennek a dolgok. — A brigád húsz tagja közül — mondja Sándor Miklós üzemvezető, aki eleddig csendes szemlélője volt a beszédnek — heten dolgoznak itt az automatán, a többiek öntök, gépi formázok. Amolyan komplexcsapat. De sok ilyen kellene! A múlt évben is az öntödében egyedül őket — illetőleg minket, mert engem is taggá választottak — tüntettek ki aranykoszorúval. Ennek viszont, látható, már súlya van. — Erkölcsi, vagy anyagi? — Nézze! — figyel fel a kérdésre Egyed János — mink nem azért a nyolcszáz forintért hajtunk, ami ezért az elismerésért, a kollektív szerződés értelmében koponyánként jár. Mi ebbe a gyárba mindennap dolgozni ARANY? járunk be. Jól dolgozni, ahogy csak az erőnkből és képességeinkből kitelik. Közöttünk, nincsenek, nem is lehetnének, mert kitennénk a szűrét, lógósok. Szóval, nem a jelvény, meg a pénz miatt vagyunk ilyenek, amilyenek. Persze, nem mondom, nagyon jó tudni, hogy ennyire értékelnek. Ha érzi az ember, hogy bizalom van iránta, még a munkája is másabb. — 1970 óta — veszi át a szói újólag Szota János — csupán egyetlen alkalommal voltunk ezüstkoszorúsok. A többi mind-mind arany. És mi — mondták már — nem emiatt hajtunk becsületesen. Személyes felelősségérzet is van a világon — s ezt ne vegye nagy szólamnak — a gyár és munkatársaink iránt. — Természetesen — mondja az üzemvezető — az a sok aranykoszorú sokat nyom. a latban az elbírálásoknál; a kedvezményeknél, a fizetés- emeléseknél. Ebben az évben is, a brigád tagjai kiemelt bérezésben részesültek. De hát: valamit, valamiért. Igen, valamit, valamiért. A Kun Bélá-sok rászolgáltak a bőkezűségre ... Karácsony György Balatoni kedvezmények Az előszezonban — június 20-ig,— jelentős kedvezménynyel lehet pihenni a Balatonnál. A Balatontourist Nordnak, az északi parton lévő kempingjei és nyaralóházai 20—25 százalékos kedvezménnyel vehetők igénybe, A balatonfüredi Strand Szálló appartement-jai 40—50 százalékkal, a balatonfüredi kemping faházai 35 százalékkal, az alsóörsi tábor faépületei pedig 40 százalékkal olcsóbban bérelhetők mind a hazai, mind a külföldi vendégek számára. A tó északi partjának kempingjei a nyitástól június 20-ig 25 százalékos engedményt adnak a területhasználati díjból. A tó déli partján a Siótour nagyjából hasonló kedvezményeket és több tavaszi, nyár eleji üdülőprogramot kínál az érdeklődőknek. A balaton- szemesí „Vadvirág” nyaralótelep kétszer kétágyas luxus kategóriájú tóparti házaiban május 12—18. között személyenként és félpanzióval 990 forintért, május 19—25. között pedig személyenként 1266 forintért lehet üdülni egy hétig. Üzemi háztáji Kevés betűszónk van, mely ennyire közismert lenne: vé- géemká. Megütközést, elcso- dálkozást napjainkban mór aligha keltelek a vállalati gazdasági munkaközösségek, azt azonban túlzás lenne állítani, hogy mindenütt és mindenki teljes mértékben elfogadta volna létüket, megbékélt volna velük. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár azok közé tartozik, akik nem sokat teketóriáztak a vgmk-k létrehozásával. Siettek, mert szükségük volt rájuk. A fából készült kábeldobokra számottevő igény jelentkezett, ezeket javítani is kellett — idő, múnkáskéz viszont kevesebb volt a kelleténél. Azaz volni volt... Csak éppen a gyár szempontjából közömbös módon hasznosult: állatot tenyésztettek a ház körül, hét végén kőműves mellett sitnyíkeskedtek, az Alföldre utaztak jól fizető mezőgazdasági munkákra a bútorgyáriak. — A végéemká azért remek lehetőség, mert általa szűkös bérviszonyok közepette is érdekeltté tehetjük dolgozóinkat a többletmunkában — mondja Dely László főmérnök. — Hübelebalázs módjára azért mégsem fogtunk hozzá, kidolgoztunk néhány olyan alapelvet, melyhez továbbra is ragaszkodunk. írott és íratlan alapelvek Ilyen például az, hogy a fő munkaidőben folyó termeléstől jól elkülöníthető legyen a vgmk-ban végzett munka, legyen meg rajta a vállalatnak és a munkaközösségnek is a haszna, emelkedjen a termelési érték, megfelelő bérezéshez jussanak a munkások. Külön ugyan nem rögzítették, de hallgatólagos megállapodásként nagyon is tiszteletben tartják azt, hogy vezető beosztású dolgozó csak olyan vgmk-ban vehet részt, mely munkakörével összeegyeztethető, ellene a részrehajlás vádja ne merülhessen föl. Jelenleg hat vgmk mőkö- dik a bútorgyárban. Elmúlt évi termelési értékük meghaladta a hétmillió forintot, munkájuk termelékenysége, minősége vitathatatlanul jobb, mint amit a gyár rendes munkaidőben nyújtani képes. — Éppen ez az, ami szemet szúr: ha délután képesek minderre, délelőtt miért nem? — Szinte szóról szóra így hangzott el a márciusi brigádvezetői értekezleten — bólint a kérdésre a főmérnök. — Miért csak délután ilyen klassz gyerekek a géem- kások? Kaptak rá választ, de alig hiszem, hogy beérték volna vele. Pedig a magyarázat kézenfekvő. Zólyomi Ferenc üzemvezető-helyettes, ma már maga is vgmk-vezető azonnal szolgál vele: — Kezdettől fogva figyeltem a csapatok működését. Mondhatom, kellemes meglepetést okoztak: minőségben, tempóban még a vérmes reményeket is túlszárnyalták. Tehették, hiszen eleve a legjobb munkásokat vették be, a vgmk-khoz mindenütt az elit tartozik. Ezen túl presztízsokokból is bizonyítani akarják: többre képesek, s ezt a többet tartósan tudják produkálni. Kemény formt A munkások krémjéhez tartozni jó dolog, megtiszteltetés. A kívül rekedtek, a kérdezettének annál ferdébb szemekkel nézik. — Nem egyszer, nem kétszer kopogtattak nálam — említ rá példát Olexa Miklós üzemvezető. — Hogy miért nem tudunk délelőtt is any- nyit fizetni, mint amennyit délután a vég'éemkák fölmarkolnak? Meg, hogy nem marad a délelőttieknek munka miattuk. — S mit mondott rá? — Mit mondhattam? A bérforint kemény forint, a' bérezési viszonyok olyanok, ami-, lyenek, erről nem mi tehetünk. S hogy elennék a többi elől a kenyeret?! Amilyenek most a piaci igények, ettől még sokáig nem kell félnünk! Zólyomiék vgmk-ja pár hete dolgozik már, bár papírjaik tulajdonképpen nem teljesen készek még. Az alakítással járó adminisztráció, intézkedés változatlanul gyötrel- mesen hosszú, kínosan bonyodalmas. Pedig Zólyomi Ferenc szerint a tanácsiak igazán segítőkészek: mégis visz- szaküldték még ötödszörre is, mert a bútorgyár neve előtt az Ipoly szónál hibádzott a macskaköröm. A tizenhárom ember azonban úgy döntött, megelőlegezi a bizalmat a gyárnak, s munkához lát. A Columbia szekrénysorra tetemes a kereskedelmi igény, a boltok azonban nem mutatnak hajlandóságot a készletezésre, előjegyzés alapján rendelik a bútort a gyártótól. Az emiatti szüntelen átállást csak egy kicsiny, mozgékony csapat győzi, egy egész üzemcsarnok aligha. Ez hívta életre Zólyomiék vgmk-ját. Miénk a szekrénysor — Csaknem mindennap benn maradunk — így a munkaközösség vezetője. — A szekrénysor teljes egészében a miénk, igény szerint gyártjuk, szereljük. Fals hangok? Hát aztán? A háztáji fellendítésénél talán nem voltak? Ez is az: üzemi háztáji. Nagyon ideje volt már ennek. Kinek jó az, ha legjobb gépmunkásunk otthon nyúlólakat takarít, ahelyett, hogy tudásával keresné meg a szükséges pénzt? Zólyomiék gmk-ja a jövővel nem sokat foglalkozik. Mi lesz, hogy lesz — arra garancia úgy sincs, ők maguk pedig addig végéemkáznak, amíg megéri. A bútorgyár 5-ös számú szécsényi üzemében már lefújták a műszakot, az üzem mégsem üres. A végéemkások dolgoznak. A 2-es dobjavító vgmk a tavalyi gyári „háztáji” termelésének zömét hozta: év végéig ötmillió forintra rúgott a mára húszfősre szaporodott csapat árbevétele. — Kezdetben tizennégyen voltunk — magyarázza Lacz- kó Ferenc asztalos művezető, a vgmk képviselője. — őszszel újjáalakultunk, s ezzel egyidőben további embereket vettünk föl. De megnéztük, hogy kit! — Néhányan tehát alighanem megsértődtek... — Nem vettem észre — gondolkodik el a határozott szavú férfi. — Akárki nem jöhet. Nálunk minden percnek fedezete van, hogy egészen pontos legyek: egy percünk egy forintot ér. A másikra rádolgozni senki nem hajlandó, tehát csak megbízható, jó szakemberekkel állunk szóba. Délutáni tempó Garamvölgyi Ferencné újjáalakulás óta látja el munkaközösség adminisztrációs teendőit. Napra készen, pontosan — mert ez is fontos szempont. Az ő véleménye is az: a délutáni munka tempója legalább harminc százalékkal intenzívebb a délelőttinél. — Csak a jó fizetség miatt? — Nem így van, bár nyilván a havi második fizetés is szerepet játszik benne — állítja Laczkó Ferenc. — De gondoljon bele: délután a targonca csak minket szolgál ki, délelőtt százharmincnégy embert! Kevés ember munkáját pontosabban lehet megszervezni, az átállás rugalmasabb, senki nem vár senkire. Minden fitten pereg, haszontalan idő nincs. Elismeri azt is, hogy a délutáni, valóban hajszolt tempót napi tizenkét órán át aligha tarthatnák. S, ha győznék mégis — alighanem szorult helyzetbe hoznák vele az üzemet. A szécsényi üzemben újabb vgmk alakul — eztán két csapat oszkozkodik délutánonként a helyen, a gépen, az anyagon. Nem idegeskednek miatta. Munka bőviben, az egyezség meg majdcsak meglesz. A bútorgyári vgmk-k híznak; számukra ez a lehetőség nem csupán átmenetinek bizonyul. A gyár újabb munka- közösségek alakítására biztatja dolgozóit. Nyilvánvaló érdeke, hiszen segítségükkel piacot tart meg. termelést bő» az vít, hasznot hizlal. Szendi Márta 6 NÓGRÁD — 1964. április 4., szerda
