Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
Pályázati felhívás a marxizmus—leninizmus esti egyetemre Az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1984—85-ös tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus— leninizmus esti egyetem következő tagozataira és tanfolyamaira: A hároméves általános tagozatra Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón, Bátony- terenyén és Rétságon. (Salgótarjánban és Balassagyarmaton — módosított tematikával — egy-egy osztály propagandisták részére indul.) A hároméves szakosított tagozaton: filozófia szakra Salgótarjánban, politikai gazdaságtan szakra Salgótarjánban és Balassagyarmaton, a magyar munkásmozgalom története szakra Salgótarjánban. Továbbképző tagozaton az alábbi tanfolyamok indulnak: Salgótarjánban: Valláskritika — Szocialista kultúra és közművelődés — Az ideológiai harc időszerű kérdései — Gazdaságpolitika — A termelés és gazdálkodás vállalati kérdései (síküveggyár) — Világgazdasági kérdések — A nemzetközi politika időszerű kérdései — A pártirányítás és a pártélet kérdései — Vezetési ismeretek — A pártoktatás módszertana — Ifjúságpolitika — Információs munka — Középvezetők általános továbbképző tanfolyama. Balassagyarmaton: Politikai szociológia — Gazdaságpolitika — Egészségpolitika — Tömegpolitikai munka. Pásztón: Az ideológiai harc időszerű kérdései: a politika oktatásának módszertana (két félév) — Káder- és személyzeti munka; az államélet pártirányítása. Bátonyterenyén: A szocializmus fejlődésének időszerű kérdései — Vezetési ismeretek. Rétságon: Gazdaságpolitika, gazdaságpolitikai propaganda. Szécsényben: A pártirányítás és a pártélet kérdései — A pártoktatás módszertana. A Nógrádi Szénbányák Vállalatnál: a termelés és gazdálkodás vállalati kérdései Az agitációs munka kérdéseiA továbbképző tagozat tanfolyamainak időtartama egy tanév — kivéve a középvezetők tanfolyamát, amely kétéves. Az esti egyetem hallgatója az lehet, akit a pártszervezet és a munkahelyi vezetés javasol, és sikeres felvételi vizsgát tesz. A továbbképző tagozaton felvételi elbeszélgetésen kell részt venni.Az általános tagozatra jelentkezőknek alapfokú, a szakosított és a továbbképző tagozatra jelentkezőknek középfokú politikai végzettséggel — illetve annak megfelelő ismeretekkel — kell rendelkezniük. Az esti egyetem valamennyi tanfolyamára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egy alkalommal minden tagozaton kötelező foglalkozás van. A jelentkezéshez szükséges kérdőívet és a felvételi vizsgakérdéseket a városi és a városi jogú nagyközségi pártbizottságokon szerezhetik be az érdeklődők. A kitöltött kérdőívet, az önéletrajzot, valamint két darab saját névre megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot, a munkahely szerint illetékes városi, illetve városi jogú nagyközségi pártbizottsághoz kell eljuttatni 1984. április 20-ig. A felvételi vizsgákat — értesítés szerinti időpontban — 1984. május 15-e, május 20-a között tartjuk. Az eredményről a jelentkezőket június 15-ig értesítjük. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága .HOZÓ MUNKÁSOK” BÄTONYBAN Forintok — vitán felül — Mi sokféle anyagi ösztönzéssel próbálkoztunk az utóbbi években — emlékezik vissza Homoky László üzemvezető. — Eredetileg volt a „személyi órabér”. Ezek a valamikor, valamilyen' okból megállapított keretek az égvilágon semmire sem ösztönöztek. Nekünk a legfontosabb szempont a mennyiség. Erre próbáltunk ösztönözni egy újabb módszerrel, amelynek lényege, hogy hónap végén egy „bérfelosztó bizottság” dönt a végzett munka arányában a bérről. Ez a testület művezetőből, csoportvezetőből, bizalmiból és két elismert munkásból áll. A módszer hátránya volt, hogy a döntések majdnem „pofára” történtek, mert nem voltak igazi mérőszámok, amelyek egyértelművé tették volna a megítélést. Ezért az ösztönző hatás is elmaradt. — Előfordulhat-e, hogy egyes műveletek díjazása nem arányos a vele járó fáradozással? — Apró eltérések persze lehetnek. De tavaly az év végén a műhely dolgozói végezhettek normarendezést. Ekkor a normásoknak szinte csak adminisztratív feladataik voltak. Az emberek tehát beleszólhattak a normába. ..Igazságosan döntünk’ Beleszóló emberek Községek lövője „A tahi, mint település, és » falu, mint a szocialista közösségek formálásának tere, az utóbbi időben erősítette pozícióit.” (A kecskeméti falukonferencián elhangzott előadói i beszédből.) Ä Járások megszüntetése íninden eddiginél jobban a kis közigazgatási egységekre terelte a figyelmet. Sok kísérlet történt már korábban is b falu helyzetének felmérésére, a fejlődési irány meghatározására. Évtizedekkel ezelőtt H falukutató írók munkái élesen világítottak rá az elmaradottság tényeire, majd a későbbi tudományos felmérések — Erdei Ferenc neve kívánkozik ide mindenekelőtt —- a szocialista átalakulás útját igyekeztek kijelölni. A közelmúltban, 1982 novemberében, a falukonferencia néven emlegetett kecskeméti országos tanácskozás —, amelynek anyagát a Kossuth Kiadó összegyűjtve megjelentette — tett sokat azért, hogy tisztábban lássuk a falu múltját és jövőjét. De talán az ott jelenlevők egy része sem gondolta még akkor, milyen új helyzet teremtődik rövidesen a települések életében azzal a ténnyel, hogy a századokat átvészelő járási közigazgatás megszűnik. A változás távolabbi hatását ma még" szinte érzékelni sem lehet, még kevésbé felbecsülni. Egészen bizonyos, hogy a döntés kimunkálói, előkészítői, politikai, gazdasági mérlegelői sincsenek olyan előnyös helyzetben, hogy a jövőbeni mozgási irányt előre lássák. Mint, ahogy minden születő új magában rejti a kockázatokat, de azért lemondani róla oktalanság volna, mert a járások megszűnése most már tényleg a maga lábára állítja a falusi köz- igazgatást. Mindezekkel együtt a változás elkerülhetetlen volt s, ha Erdei Ferenc élne, bizonyára nagy szellemi inténzi- t,ássál fejtené ki véleményét, s vázolná fel a községek jövőjét. amelyet nem is köny- nyfl kikövetkeztetni. Mert hiszen — bár megkísérelhető csoportokba, kategóriákba való sorolásuk — be kell vallani: ahány település, annyiféle adottság és lehetőség, any- nyiféle gazdasági, környezeti és emberi tényező együtthatása mozgatja, módosítja olykor még rövid távon Is sokszor teljésen váratlanul, hol kedvező, hol kedvezőtlen irányban egy-egy falu sorsát. Talán ez a mostani változás abban is segít majd, hogy természetes úton, a külső hatások minél kisebbre szorításával, rendeződjenek el a dolgok. Ne egy elképzelt településrend szabja meg a községek mindenkori helyzetét és fejlődési ütemét, hanem az élet által kiváltott, a lakosság szándéka szerinti folyamat. Eszerint bizonyára lesznek majd olyan települések, amelyek idővel elnéptelenednek, vagy talán üdülőfaluvá válnak, de máris vannak olyanok, ahol szinte gomba módra nőnek ki a házak, s holnap községi rangot kér az itteni lakosság. Nyilvánvaló, hogy az a településpolitika a helyes és minden időben következetes —, amit megyénkben már jó ideje tapasztalunk —, amely megpróbál nagyjából egyenlő esélyeket teremteni az emberi élethez, boldoguláshoz, lakóhelyi kötődéshez. Ez ugyan roppant nehéz és költséges útja a fejlődésnek, fejlesztésnek, de feltétlenül igazságos. Vagyis villanyt adni, ahol lehet még a tanyának is, hogy ott dolgozni, lakni, művelődni lehessen, s vízzel, közművekkel, kereskedelmi szolgáltatással ellátni a kisebb települést is, mert a megélhetést jelentő gazdasági tényezők mellett jelentős mértékben ez kötheti ide a szülőföldjükhöz, régi környezetükhöz szívesen ragaszkodó embereket. Nem számlabenyújtó adakozásra gondolok, hanem a társadalmi összefogást és egyéni áldozatkészséget is mozgósító szervezésre — példa van rá bőségesen! —, a valódi önállóságra, amely nem nélkülözheti a sokoldalú segítséget. A községek jövőjéről napjainkban sokan töprengenek. Ma a lakosság felének otthont adó falu valóban korszerű — szellemi, tervezői, műszaki, tudományos, banki, adópolitikai stb. — támogatásban részesül, felszínre törhetnek az eddig szunnyadó alkotói energiák, oly módon, hogy az a bizonyos — ma még ritka — városias falu, amely külsejében, megélhetési viszonyokban, ellátásban. s lakói életnívójában is megérdemli ezt a jelzőt — nem lesz utópia. Sportpálya — autógumiból A kiselejtezett autógumik értékesítésére már többféle eljárást kidolgoztak. Most egy' újabbat kísérleteztek ki angol kutatók. Az elhasznált abroncsok gumirészét (folyékony nitrogénnel keményre fagyasztva) morzsákká őrlik, majd mükaucsuklatex (gumiemulzió) kötőanyaggal 2x1 méter méretű lapokká préselik. Ezekkel a lapokkal szabadtéri sportpályákat fednek le. A hézagokat gumimorzsalatex-keverékkel töltik ki, így összefüggő, sima felületet kapnak. Az eljárás előnye, hogy bármely altalajon — betonon, salakon stb. — könnyen és gyorsan kialakítható a sportterület. A burkolatnak semmilyen időjárás sem árt, kezelést nem kíván, legfeljebb időnként le kell mosni. Igényes vasszerkezetek készülnek a FŰTÖBER nagy- bátonyi gyáregységének tartályüzemében. A 92 fős részleg termékei részben hazai megrendelőknek, részben NDK- beli partnereknek állnak ösz- sze a hosszú üzemcsarnokban. Hegesztő-, lángvágópisztolyok fénye viliódzik, kalapács dong, égett szag száll a levegőben. Testi erő, beidegzett munkamozdulatok, alapos hozzáértés egyaránt kell az itteni feladatokhoz. Nem mindegy, hogy ezeket az erényeket menynyire mozgósítja az anyagi- és erkölcsi ösztönzés. — Az új módszer, amit fokozatos bevezetés utón körülbelül egy éve alkalmazunk, abból áll, hogy egy-egy körülhatárolt - munkaműveletre a nehézségének megfelelő pénzt adunk — számol be az üzemvezető. — Szerencsénk, hogy jól el lehet különíteni az egyes műveleteket, és így egyéni teljesítményt mérhetünk. Mindenki maga is kiszámolhatja, hogy mennyit keresett: Bizonyos „tartalék pénzt” fenntartunk arra a célra, hogy a „bérfelosztó bizottság” más szempontok alapján jutalmazhasson. Ez a szempont lehet például a minőség. Porleválasztó ciklont hegeszt Érsekmurányi Antal lakatos, szakszervezeti bizalmi. A 34 éves nagybátonyi fiatalember tagja a „bérfelosztó bizottságnak”. — Ösztönzi-e az embereket valamire a mostani bérezés? — Ösztönzi — bólint a göndörkés hajú munkásember. — Hiszen így többet tud keresni, mint, ha órabérben dolgozna! — A hó végi bérfelosztás igazságosan dönti-e el a kü- lönjutalmazást? — Igazságosan döntünk — bólint Érsekmurányi. — Látni a napi beírófüzetből, ki, mennyit dolgozott és hogyan. Aki többet húz, több pénz jár neki. — Adódik-e vita ebben a testületben, vagy /mindenki rábólint arra, amit a művezető javasol? — Ritkán vitatkozunk, mert általában igazságosnak érezzük a javaslatot. De azért előfordult már, hogy valakinek a pénzéből „le is húztunk”. — Lehetne-e tökéletesífeni ezt a,bérezést? — Gondot az jelent, hogy a normát évente szorosabbra veszik. De egyébként jó így, ahogy van. A hosszú hajú, vékony Sólyom Zoltán az elismert munkások közé tartozik. A 32 éves lakatost gyakran hívják meg a „bérfelosztó bizottság” havi ülésére. — Főleg ilyen exportfel- adatoknál lehet többet keresni a mostani bérezéssel — utal az NDK igényelte ciklonokra a fiatalember. — Amúgy öt- öt és fél ezret keresünk, ciklonokkal hétezerre is kijöhet a pénz. Persze, ebben van túlóra is. — Igazságos ez az ösztönzési forma? — Igazságos — bólint Sólyom egy készülő ciklon mellett állva, kezében az Ívhegesztő nyelével —, mert így a húzó emberek megkeresik a pénzüket. Lehet ezer forint különbség is egyes dolgozók fizetése között. — Elképzelhető-e. hogy a bérfelosztás „pofára” történik? — Itt „pofára” nem lehet dönteni, mert a többiek beleszólnak. Egy-egy munkást is be szoktak hívni a két csoportból, és eléje teszik a listát, hogy egyetért-e vele. Ha nem ért egyet, reklamálhat. — ön reklamált már ilyen alkalmakkor? — Nem, mert egyetértettem vele. Kockázattal jár — Hozzá kell tennem — mondja Homoky László —, hogy ez a bérezési forma még nem kiforrott. Még inkább a mennyiségre ösztönöz. A minőség is fontos szempont, de a megítélésében sok lehet a szubjektivitás. El kell érni valahogyan, hogy a minőségi jellemzőket mérhetően, vitán felül meg lehessen állapítani. Idén kísérleti jelleggel bevezetünk néhány helyen egy régebbi módszert. Ilyen változtatás kockázattal jár. Mert ha az ösztönzés nem jó irányban működik, szétrombolhat kollektívákat. Egészségtelen vitákat szül, és megrontja az emberi kapcsolatokat. Utána pedig már nagyon nehéz újra rendet csinálni. Ezért még nem tudjuk pontosan, mi lesz a jó módszer. Molnár Paff F, Tóth Pál Nem könnyű húsz év után új munkahely ajtaján benyitni. Pedig dr. Tóth Jánossal ez történt. Balassagyarmaton, a járási hivatalban dolgozott egészen addig a napig, amíg az meg nem szűnt. Húsz év után új munkahelyen...? — Nem egészen. Épp az idén lett volna a húszesztendős jubileumom, akkor kerültem a járási tanácshoz. Tizennyolc évvel ezelőtt a titkárságra osztottak be, ott szépen haladtam fölfelé a ranglétrán — mondja a negyvenkét éves férfi. — Elvégeztem a tanácsakadémiát, majd az ELTE állam- és jogtudományi karát is levelező hallgatóként. — A két évtized alatt az államigazgatás egy-két változását közelről látta tehát. — Igen — mondja ritkuló, rövid haján simítva egyet. — így volt. A tanácsakadémiára még a járási tanácstól kerültem, de mikor két év után végeztem, már az átszervezett járási hivatal fogadott. Megváltozott a tennivaló. A járási tanács választott testületéiben operatívabb munka folyt, a döntések, azok végrehajtásának ellenőrzése közvetlenebb feladatokat határozott meg. Amikor 1971Hogy érzi magát? ben a harmadik tanács- törvény a hivatalok létrehozásáról döntött, akkor a törvényességi irányításban való részvétel, a helyi tanácsok megerősödésének szolgálata lett a mindennapi program. Természetesen az államigazgatás fejlesztése nem csupán nagy léptekben, de kisebb „araszolásokban” is megfigyelhető volt. Például a hatvanas évek végén, amikor döntés született a tanács munkája formális elemeinek megszüntetéséről. — Tavaly újabb változás került napirendre. — A járási hivatalok betöltötték feladatukat. Ezt tudtuk korábban is, készültünk a változásra, hiszen már megalakításukkor nyilvánvaló volt: ez ideiglenes megoldás. Nem ért hát senkit meglepetés. Én végül is közreműködtem a hivatal megszervezésében, most pedig föl- oszlatása körül volt tennivalóm. Nyugodt szívvel modhatom, hogy alaposan fölkészültünk, igyekeztünk mindennel számot vetni, nem akartuk, hogy akár a munkában, akár az emberek életében ez bármiféle töí'ést okozzon. — Sikerült így megoldani? — Igen gyújt rá egy Helikonra. — Nem volt nagy az öröm, de ez az összeszokott kollektíva elvesztése miatti érzésből fakadt. Megértettük, hogy a fejlődés ezt kívánja. — Személy szerint önnek nem okozott gondot a változás? — A titkárság vezetője voltam a járási hivatalban, s most ugyanez a feladatom itt, a balassagyarmati városi tanácson. Nem kerültem idegen emberek közé, hiszen a munkatársak kétharmadával korábban is munkakapcsolatban álltam. Szerencsés dolog, hogy az a „csapat, amelyikkel most dolgozom, fele-fele arányban tanácsi és hivatali dolgozókból áll. Szerencsés dolog, mert régi kollégáim a községi munkát ismerik jobbban, a helyiek pedig a városit, tehát jól kiegészítik egymást. Nekem nem sok időm maradt az ismerkedésre, mert rögtön a munka közepébe kerültem. Január elsejével vettem át a titkárság vezetését a városi tanácson, december 3I-én még a hivatalnál voltam állományban. Igaz, a két épület között esak karnyújtásnyi a távolság, de azért itt más a munka, ha nem is alapjaiban. Ismét a testületi ülések .légköréhez kell szokni, az operatívabb, közvetlenebb munkához. Miután azonban kilenc város környéki községgel is akadnak kö- . zös teendőink, a területi kapcsolatok sem szakadnak meg. Ma is gyakran fölkeresnek régi, községi tanácsi dolgozók elbeszélgetni, esetleg tanácsot kérni és én szívesen adok. — Tud-e a községekhez kikerült egykori hivatali dolgozók sorsáról? — Nem hivatali kötelességből. Ök az igazgatási társulásokban körzeti feladatokat kaptak, így találkozhatunk. Tudom, hogy jól érzik magukat, megtalálták a helyüket. — És ön? — Én sem mondhatok mást. Elfogadtak vezetőnek új munkatársaim, jól együttműködünk a „régiekkel”, ezt mondhatom a kollégáim nevében is. Más a teendő, tempósabb a munka, de úgy vélem, megfelelünk a követelményeknek. Végül is ezt várták tőlünk, ezt várja el a sok feladat is, amit el kell végeznünk — nyomja el a cigarettát. — hortobágyi —» | í
