Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

KERÉKASZTAL BESZÉLGETÉS Hazafiság és honvédelem A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Katona Horváth János, Patkós Imre alezredes, dr. Ábel László vezérőrnagy. Kovács Gergelyné, Pető György és Gyenge József. 1 A legkülönbözőbb fórumokon egyre több szó esik a ha­zafias honvédelmi nevelésről, annak fontosságáról. A foga­lom meghatározása, a vitás kérdések tisztázása és a felada­tok egyértelmű megjelölése napjaink aktuális kérdése. Kerekasztal-beszélgetésre hívtuk meg a hazafias hon­védelmi neveléssel foglalkozó társadalmi és fegyveres szer­vezetek vezető munkatársait, hogy megkérdezzük: vélemé­nyük szerint ma melyek a legfontosabb politikai és társa­dalmi tennivalók a tudatos, cselekvő hazafiú érzés feléb­resztésében a szocialista hazafiság eszméjének elmélyítésé­ben. A kerekasztal-beszélgetésen dr. Ábel László vezérőr­nagy, a BM Határőrség politikai csoportfőnöke, Gyenge Jó­zsef, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője, Kovács Gergelyné kultűrtörténész, a Hazafias Népfront honismere­ti bizottságának tagja, Patkós Imre alezredes, a Honvédel­mi Minisztérium osztályvezető-helyettese és Pető György, a KISZ KB osztályvezetője vett részt. A beszélgetésen a Központi Sajtószolgálatot Katona Horváth János képviselte. — Hazafiság és honvédelem. Tisztázott és elfogadott, hogy ezek egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Kíséreljük meg összefoglalni azokat a tartalmi jegyeket, amelyek ma a hazafias honvédelmi nevelés alapját, kiindulópontját ké­pezik. ÁBEL LÁSZLÓ: — Mai korunk még nem mentes a háború fenyegetésé­től, a két különböző társadalmi berendezkedésű szövetségi es világrendszer között folyó, nemzetközi méretű osztály­harc közepette élünk. Ezért kötelességünk a felnövekvő nemzedéket — és persze azokat is, akik erejük teljében lé­vő emberek — felvilágosítani arról, hogy mit is jelent a haza védelme és milyen kötelezettségeink vannak az or­szág gazdabbá tételével, vívmányaink megvédésével kap­csolatban. Az internacionalista szellemű hazafias nevelés mellett kellő módon foglalkozunk szocialista államunk pol­gárainak felkészítésével a haza fegyveres védelmére. „ KOVÁCS GYÖRGYNÉ: — A hazafiság érzelmét már óvodás és iskolás kor­ban kell kialakítani a gyermekekben. Egy gyermek számá­ra elsősorban érzelmi megnyilvánulás, ha felfigyel egy da­locskára, ha idegenbe kerülve valami olyat lát, ami az itt­honi dolgokra emlékezteti. , Az iskolában mindezt ésszel kell a gyermekekben tudatosítani és erre az érzelmi töltet­re kellene ráépülni egy olyan oktatásnak, nevelésnek, amely mindezt értelmileg is elmélyíti bennük. Mert csak az ér­zelmi és az értelmi egység teszi tartóssá az emberekben a haza iránti szeretetet. Ez természetesen a mindennapokban is megmutatkozik, tükröződik a jó munkában, a fegyelem­ben, a rendben és adott esetben a honvédelemben. A kü­lönválasztást nagyon rossznak tartom, és azzal sem vagyok megelégedve, ahogy ezeket a tartalmakat az iskolai oktatás ma kitölti. GYENGE JÓZSEF: — A kérdésre a választ úgy fogalmaznám meg, hogy a tartalmat tulajdonképpen meghatározzák a felnövekvő nemzedékeket érintő környezeti hatások az oktatási neve­lőintézményekben, a társadalomban és a családban. Való igaz, hogy a hazafias honvédelmi nevelés nagyon tág foga­lom, de tapasztalataim szerint egy kicsit rosszul is értel­mezett. Ha tételesen vizsgálja az ember, akkor találhat fo­gódzókat ehhez is. Azt mondom, hogy a magyar irodalom­mal, a földrajzzal, a környezetismerettel ki lehet alakítani a világnézettel együtt a szülőföld iránt érzett elkötelezett­séget, vonzódást is. De miért szorul háttérbe a haza, a ha­zafiság a mai magyar irodalomban? Vagy a mindennapos találkozásokon, beszélgetéseken, az ifjúsági gyűléseken? Miért csak meghatározott ünnepeken, március 15-én, a Ta­nácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján és más törté­nelmi megemlékezéseken beszélünk a hazafiságról, holott ez végigkíséri egész életünket, cselekedeteinket. PETŐ GYÖRGY: — Az ifjúsági mozgalom fő feladatai között szerepel a hazafias honvédelmi nevelés. Ennek a munkának a KISZ Központi Bizottsága 1979-es határozata, másfelől a KISZ X kongresszusának határozata képezi az alapját. Az ifjúsági szövetség nagy felelősséggel, odaadással teljesíti a reá há­ruló feladatokat. PATKÓS IMRE: — Az utóbbi időben tapasztalható, hogy a hazafias honvédelmi nevelés szükségességét, a nemzetközi helyzet milyenségéhez kötik. Véleményem szerint az nem lehet meghatározó, hogy mennyire feszült a politikai légkör. A hazafias honvédelmi nevelésnek a mindenkori világnézeti nevelés alapjaként kell megjelenni. Mi a magyar néphad­seregben ezt tekintjük kiindulópontnak. — A fiatalok magatartása, életmódja, érdeklődése szin­te állandóan változik napjainkban. Mindez hogyan jelent­kezik hazaszeretetükben, hazafias érzelmükben? ÁBEL LÁSZLÓ: — Azt tapasztalom, hogy a hazafias honvédelmi neve­lésben és egyáltalán a nevelőmunka területén: a családok­ban, az iskolákban, a munkahelyeken egyfajta felesleges, de azt is mondhatnám, meg nem engedhető visszafogottság és szemérmesség van szocialista hazánkhoz való kötődésben, ennek kinyilvánításában. Azt az osztályszemléletet, amely a mi szocialista hazánkhoz tartozásunkat testesíti meg, mint­ha nem sikerült volna teljes egészében elültetni a köztu­datba. Az teljesen egyértelmű, hogy állampolgáraink sze­retik ezt az országot. De hát ez nem alakul ki automatiku­san. Ahhoz, hogy valaki tudatos, elkötelezett híve legyen rendszerünknek, megfelelő ráhatásokat kell kapnia, ezt az érzést tartósan kell elmélyíteni. Mindez nem kis feladat azok számára, akik ezzel a tevékenységgel foglalkoznak. PETŐ GYÖRGY: — Volt egy időszak, amikor a hazafias honvédelmi ne­velést az Ifjú Gárda tevékenységére korlátozták. Ez a hely­zet azonban már rég megváltozott. A KISZ politikai kép­zésében mind nagyobb hangsúlyt kap a honvédelmi neve­lés és igyekszünk ezt a tevékenységet az irodalmi, művé­szeti területekre, a testnevelésre, a tömegsportra is kiter­jeszteni. Vannak tehát eredményeink, bár jól tudjuk, hogy ezeket még lehet fokozni. — A hazafias nevelés össztársadalmi feladat. Hogyan tudják összehangolni a különböző állami, politikai, társa­dalmi és tömegszervezetek, a munkahelyi közösségek tevé­kenységét? GYENGE JÓZSEF: — A Közoktatási Honvédelmi Bizottság hivatott az együttműködés összehangolására. Rendszeres tanácskozások kai, kutatómunkával, a tapasztalatok összegzésével, mint­egy másfél esztendeje igyekszünk hatékonyabbá tenni a ha­zafias honvédelmi nevelést. A Művelődési Minisztérium mellett valamennyi érintett társadalmi és fegyveres szer­vezet képviselője ott van ezeken a megbeszéléseken. ÁBEL LÁSZLÓ: — A haza védelme nemcsak a katonák, a rendőrök, a fegyveres testületek dolga, hanem valamennyiünké. Az a kétkezi munkás, az a szellemi tevékenységet folytató értel­miségi, aki becsületesen, fegyelmezetten dolgozik, a haza javát szolgálja. Ugyanígy a fegyveres szolgálatot hivatáso­san vagy ideiglenesen végző is. Nagyobb nyilvánosságot, szélesebb körű tájékoztatást érdemelne ez a kérdés, jobban fel kellene használni a tömegkommunikációs eszközöket. Sok pótolnivalónk van ezeken a területeken. KOVÁCS GERGELYNÉ: — A Hazafias Népfront is foglalkozik ezekkel a kérdé­sekkel. A saját területemről elmondhatom, hogy a mi honis­mereti szakköreink felkutatták az elmúlt évek helytörténe­ti eseményeit. Az viszont igaz, hogy hiányzik e feltáró mun­ka közkinccsé tétele, széles körű megismertetése. — Hogyan értelmezzük ma a szocialista hazafisúgot7 ÁBEL LÁSZLÓ: — A legdöntőbb az, hogy fogadjuk el szocialista rend­szerünket, azonosuljunk vele. Az elkötelezettség, a szocia­lista hazafiság rendkívül fontos jele, enélkül igazi hazafi­ról nem lehet beszélni. Cselekvőén dolgozzunk országunk érdekében és alakuljon ki bennünk egy érzékeny reagáló­képesség aqnak felismerésére és megakadályozására, ami ennek az országnak kárára lehet, károkat okozhat. PATKÓS IMRE: — Véleményem szerint ma nem elég József Attilát, Pe­tőfit, Adyt idézni, vagy éppen mai költőink verseit monda­ni, ettől még nem lesz senki sem hazafi. Mit tesz az egyén vagy a közösség akár egy társadalmi szervezet, intézmény, az legyen a mérce. Ha valakiről azt mondjuk, hogy jó ha­zafi, hazáját szerető, érte önzetlenül tevékenykedő ember, akkor ez a hazafias öntudat a hétköznapi nehézségekben is nyilvánuljon meg, például munkahelyen, amikor nem lehet béreket emelni, vagy életkörülményeinket befolyásoló — kedvezőtlen külső és belső hatások megítélésekor Egyszó­val értse meg és értesse meg a helyzetet másokkal is. GYENGE JÓZSEF: — Nagyon lényeges az érzelmi, eszmei azonosulás a szülőfölddel. Ennek egy belső meggyőződésből fakadó cse­lekvő szándékot kell jelentenie. És ennél a kérdésnél dön­tő, hogy milyen hatások érik az embereket. Ezeket a hatá­sokat a neveléssel befolyásolni lehet. KOVÁCS GERGELYNÉ: — Élő emberről ritkán halljuk, hogv jó hazafi. A eyer- mekeknek. az ifjúságnak eleven, élő példákra is szükségük van Merjük-e példaként állítani kortársainkat és ki tud- iuk-e személyes példájukkal tölteni ezt a fogalmat? PETŐ GYÖRGY: — Meggyőződésem, hogv nem sikerült még kellően fel­kelteni ifjúságunk érdeklődését a közelmúlt, 40 éves fej­lődésünk iránt. A fiatalok modelleket követnek, különböző hatások érik őket és ezeket a családnak, az iskolának. a KISZ-nek irányítani lehet és kell is. Az nemcsak a mi mozgalmi munkánkon múlik, hogy a fiatal nemzedék mi­lyen. az ifjúság az egész magyar társadalom ifjúsága, tehát mindnyájunk ügye, hogy igazi hazafiságra neveljük őket Kádár elvtárs szavait idézve: ..Arra kell törekednünk, hogy a fiatalokból politikailag, szakmailag jól felkészült fel­nőtteket, jó hazafiakat neveljünk a szocialista hazának...” M icsoda utat tett meg az ember — önmaga és a társadalma — a mágikus cselekvésektől a ra­cionális tettekig, a primitív barlangrajzoktól a míves, modern jelképekig! Tavasz van, a frissülés, a megújhodás időszaka. Regiekre emlékezünk. A forradalmi, felszabadító tava­szok jól ismert és névtelen hőseire. Előttem a pöttömnyi kis­lány, rózsás orcákkal, égő szemekkel, s jelent a márci­us 21-i mozgalmi játékon: „Riadóparancsnok elvtársi Kiss Anikó összekötő jelent­kezem. Várom a további pa­rancsot.” A kislány igyekszik tagoltan mondani a szö­veget, ahogyan otthon az édesapjától hallotta. Bol­dogul is szépen, csak az elvtárs szóban botlik meg egy kicsit a nyelve. Mellét kifeszíti, sugárzik az öröm­től. Nagyon fontos neki az, amit csinál. Kisdobos. Jelké­pe a kék nyakkendő és a dob. „Ilyen dobot használtak a2 1848-as szabadságharc ide­jén. ilyen dobbal toborozták és hívták harcba a szabad­ságharc katonáit A dob üte­mére mentek rohamra Kos­suth Lajos honvédéi... A dobot leggyakrabban gyerekek ver­ték, s innen van a kisdobos név is” — írja Bózvári Jó­zsef a Jelképeink című, 144 oldalas kiadványban, mely az Üttörők kiskönyvtára soro­lékezik vissza kezdő korára. — Nem sokat beszéltünk jel­képeinkről: féltettek a nacio­nalizmustól. Ma már világos, hazafiságra. hazaszeretetre hatékonyan nevelni csak okos, nyílt, őszinte szóval lehet. — Húsz évvel ezelőtt. Utol­só éves voltam az egri tanár­képző ének—magyar szakán, és szakdolgozatom témájául a jelképeket választottam. Először csak az általam ve­zetett úttörőcsapatra gondol­zatban jelent meg. Ez a so­rozat 11. kötete. Bózvári József a pásztói Kun Béla Általános Iskola tanára, harmincnégy éve te­vékenykedik a pedagógusi pá­lyán. A mátramindszenti munkásgyerek az egri taní­tóképzőt végezte el, s 1950- ben rögtön belecsöppent az úttörőmozgalom kellős köze­pébe. Rajvezető, éveken ke­resztül csapatvezető. A moz­galmi és állami jelképek vi­lágával, problematikájával már akkor szembe került. — Az ötvenes években sok volt a „szemérmesség” — em­NŰGRAD - 1984. április 4., szerda Fel kell adunk az elhallgatás kényelmes, ám kockázatos ál­láspontját. — ön, ezt megjelent köny­ve cáfolhatatlanul bizonyítja, megtette a szükséges lépése­ket... — Nagyon sok emberrel, régi cserkész-csapatvezetők­kel is, beszélgettem, s újból és újból meggyőződtem a jel­képeknek a történelemben betöltött fontos szerepéről. Gondoljon a történelem rég- és közelmúltbeli viharaira: az emberek életüket áldozták — számukra szent — jelképei­kért. — Mikor kezdett el komo­lyabban foglalkozni a témá­val? tam. A tanárom. Király György biztatott a bővítésre. S amikor mind jobban bele­ástam magamat az anyagba, akkor láttam, nem is olyan könnyű a dolgom. A jelké­pekről szétszórtan lehet ol­vasni, könyvekben, újságcik­kekben, nincs belőle össze­foglaló munka. Végül ezért lett belőle könyv is. Bózvári József természetes egyszerűséggel beszél. Több mint egy évtizede ismerem — mindig Ilyennek. Távol tőle a büszkeség, hivalkodás. So­se a szó. inkább a tett érde­kelte. önmaga és mások megítélésében egyaránt. A szerző megyénk 21 álta­lános iskolájában készített felmérést, kétezernél több gyereket — az úttörők 12 szá­zalékát — kérdezett meg, és számos csapatvezetőt. A he­lyi gyakorlat, tapasztalat ér­dekelte. — Arra derült fény, hogy a gyerekek és tanáraik sem ismerik eléggé a jelképeket, azok eredetét, történetét. A nevelőknek fogalmuk sem volt, hova nyúljanak segítsé­gért. A szakdolgozat egyes részeit időközönként publi­káltam az Űttörővezető cí­mű lapban. A hetvenes évek végén Zalakaroson találkoz­tak az úttörővezetők orszá­gos módszervásáron. Én a jelképekkel készültem. A be­mutatót nagy rokonszenvvel és sikerrel fogadták, ami to­vábbi ösztönzést adott. Ta­pasztalataimat összegyűjtöt­tem, s dolgozatomat beadtam a megyei pedagógiai pályá­zatra. A lektor, Jani László- né érdeklődését. felkeltette a téma, és kiadásra javasol­ta. Többször beszélgettünk a dologról, átdolgoztam, s 1982 márciusában leadtam a kéz­irat teljes szövegét... A múlt év nyarán jelent meg a könyv. Fogadtatása egyértelműen elismerő. Az úttörőmozgalomban dolgozók érzik, páratlan értékű segít­séghez jutottak. — A jelképeket a rádió­adóhoz tudnám hasonlítani — fejtegeti a könyvet írt peda­gógus — Aki rá tud állni a kellő frekvenciára, tudja ven­ni a jelképeket is. Ebből kö­vetkezik, hogy a jelképeket meg kell ismertetni a gyere­kekkel, gazdag eszközökkel: történelmi példákkal, versek­kel, dalokkal, zenével. Meg­győződésem, hogy ezen isme­retek birtokában a gyerekek nem fognak gúnyolódni, sze­retni fogják a jelképeket. Hi­szen bennük eszmék sűrű­södnek, amelyek viszont nem mások, mint az emberek életcéljainak, életfelfogásá­nak, egymáshoz való viszo­nyának tükröződései. Ilyen értelemben minden jelképben benne van az ember múltja, jelene, jövője. Ha erejüket, példájukat nem használnánk ki — hatékonyan — a neve­lésben, nagyot hibáznánk. E gy Szécsény melletti kisfaluban történt 1944 decemberében. A németek fogságába került egy húsz év körüli szoviet katona. El akarták venni tő­le a zubbonya alatt őrzött sarlós-kalapácsos, niros zász­lót, Nem adta oda Csak a halála után vehették el tőlel Sulyok László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom