Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-24 / 96. szám

EfScileleieSIség a reformhoz A valóság nehezen hagyja magát értel­mezni. Gyakran „megvicceli” a tudósokat, akik a fontosabbnak gondolt) jelenségekből megfejtik a törvényt. Az új teória jól ma­gyarázza a mozgásokat, de évek, évtizedek múlva kiderül: az elmélet gyatra volt a sokszínű valósághoz képest Ám, a tudós te­szi dolgát: lépésről lépésre közelebb férkő­zik az igazi törvényekhez. E tudósi kötelesség teljesítéséről ad hely­zetjelentést Kornai János az Ellentmondá­sok és dilemmák című érdekfeszítő könyvé­ben. Az állami díjas közgazda lenyűgöző­en gazdag elméleti fölkészültséggel a tarso­lyában a jelen legfrissebb — elemezetlen — fényeiből kiindulva fogalmazza meg tézise­it. Egészséges vállalkozószellemére jellemző, hogy — mint írja — „A kötet elsősorban olyan ellentmondásokra összpontosítja a figyelmet, amelyeket maga a szocialista rend­szer szült. Másféle ellentmondásokkal ép­pen mások is foglalkozhatnak. A mi sajá­tos szellemi és közéleti hivatásunk az, hogy ezeknek a sajátos — , itt és csak itt létre­jövő — ellentmondásoknak a természetét elemezzük. Ezt a feladatot más nem vé­gezheti el helyettünk”. Kornai érdeklődésé­nek fényköre a magyar gazdaságot fogja be; külső összefüggésekkel „csak” annyira foglalkozik, amennyire azok a belső viszo­nyokat módosítják. így a hozzáférhetőség és a tudományos következtetésekhez alkal­mas nagyságrend egyaránt adva van. Összesen hat tanulmányt és egy interjút tartalmaz a Magvető Gyorsuló idő sorozatá­ban piacra dobott könyv. A dolgozatok té­mái hűen kifejezik, minemű ellentmondá­sok hatnak gazdaságunkban — tudósi látás­mód szerint. ír Kornai a hiány újraterme­lődéséről, a „puha” költségvetési korlát ár­talmairól, a paternalizmus fokozatairól, a hatékonyság és a szocialista erkölcs mérle­gelésekor fölmerülő dilemmákról, az orvos- tudomány és a közgazdaság párhuzamáról. Fejtegetéseit olvasva a gazdasági életben többé-kevésbé jártas olvasó átélheti, hogy Kornai — mint ő a könyvében a pszicholó­giával kapcsolatban írja — „Számos pon­ton — néhol szinte reflektorszerű éles fel­villanással — belevilágít olyan összefüggé­sekbe, amelyeket saját területe szokásos gon­dolatainak világában maradva, talán kevés­sé érhetett volna meg”. Ilyen felvillanást jelenthet például, amit a gazdasági vezetők terjeszkedési hajlamáról közöl. Taglalja en­nek szabályozásbeli kényszereit a tudós, de izgalmasabb, amit a lélektani tényezőről mond. A vezető — írja — „azonosul az irányításá­ra bízott részleggel... ebből logikusan követ­kezik: fontosnak érzi e részleg tevékenysé­gét. S ha már ilyen fontos, akkor bővüljön is; az üzem termelhessen több terméket, s mindezt végezhesse jobb, korszerűbb felsze­reléssel. Ha nem is él minden emberben ilyesféle expanziós belső kényszer, éppen azok választódnak ki vezető pozíciókra, akik­ben ez a késztetés erős; akik »hajtanak«, és akik minél nagyobb egység felett szeretné­nek uralmat gyakorolni.” Tudós számára kötelező a tárgyilagosság, az előföltevések kiiktatása. Az erre való törekvés"azonban — ő is ember lévén — nem járhat teljes sikerrel. Kornai nem hallgatja el effajta „gyengeségeit”: érzelmeit, indula­tait sem. Ö mint közgazda a racionalitásról, a hatékonyságról, a decentralizált piac elő­nyeiről gondolkodik. Azonban másfelől: „gon­dolkodásomra mély hatást gyakoroltak a szo­cialista társadalmi és etikai eszmények. Ezért azokat a dilemmákat, amelyek a magyar gazdaság tényleges adottságainak talaján minden közgazdász számára adódnak, ma­gam is átélem”. Erősen átsüt a személyesség azon az esz- szén, amelyet a magyar gazdasági reform ki­látásairól írt. Ebben felelős őszinteséggel elemzi a külső föltételeket, valamint a bel­ső lendítő és akadályozó erőket, megemlít­vén az apparátus viszonyulásának jelentő­ségét, az „ideológiai konzervativizmus és or­todoxia” keltette esetleges húzódozást, va­lamint maguknak a reformereknek a takti­kai ballépéseit — mint lehetőséget — is. A számos kétséges tényező között — mint Kornai vallja — „Ami egyértelmű, az a szerző reménye, hogy a reform nem re­ked meg, hanem tovább halad előre, s az a törekvésünk, hogy saját munkánkkal is hozzájáruljunk ehhez a haladáshoz.” Molnár Pál A sajtok primadonnája delmet, és csakis ennek ár­nyékában virágozhat to- | vábbra is a völgynek úgy- 1 szólván egyetlen iparága. Persze a hírneves sajtot már Svájcban sem csupán az Emmen folyócska völ­gyében gyártják, ország­szerte csaknem kétezer egészen kicsiny üzem állít­ja elő. De még e parányi üzemekben is minden mun­kát gépsorok végeznek. Hazánkban Zalaegersze­gen készül a legtöbb emen­táli sajt. A korszerű svájci technológiával felszerelt üzemben évente több mint 3500 tonna ementálit gyár­tanak (ebből képünk négy „karikát” örökített meg). Az új gépsorok megkönnyí­tik a dolgozók munkáját, nem kell kézzel emelniük a malomkeréknyi, súlyos sajttömböket, mert minden folyamat gépesített. A jó­ízű „malomkerekek” ké­szítésénél semmi sem megy veszendőbe: a selejtes, re­pedt ementáliból ömlesztett sajtot állítanak elő. Kísérleti bérszabályozás Romhánybari Nem adják ing?f en... — Nagyon nagy kockázatot vállaltunk. Hogy mégis meg­pályáztuk, elnyertük a kísér­leti bérszabályozásból adódó lehetőségeket, azt két alapve­tő okkal tudom magyarázni. Az egyik: a gyártás- és gyárt­mányfejlesztésben tavaly olyan eredményeket értünk el, amelyek ennek vállalására biztattak, illetve garanciákat adtak. A másik pedig a mun­kaerő megtartása, illetve bő­vítése. Ez viszont megköve­teli a termelőberendezések tényleges kihasználása érde­kében a hatékonyság növelé­sét, és a jobb minőség felé történő egészséges elmozdu­lást — próbálja újabb kezde­ményezésük, kockázatvállaló készségük és képességük in­dító okainak lényegét meg­ragadni Kollár József, a Rom- hányi Építési Kerámiagyár dinamikus, megújulási kész­ségéről ismert igazgatója. — Egyébként olyan érzékeny iparághoz tartozunk, ahol a piac, egy_, kettő-, vagy három­hónapos megtorpanása igen nehéz helyzetbe hozhat ben­nünket. Szerencsére jelen pillanatban olyan felszálló ágban vagyunk, amikor meg­növekedett az építkezési kedv, s ezzel együtt megélén­kült termékeink iránt is a kereslet. — Milyen formában kerül a dolgozókhoz a többletbér, és mi ennek a feltétele? — Amennyiben a jelentő­sen megnövekedett követel­ményeknek eleget teszünk, akkor mozgóbér formájában, s abban az arányban, ahogy hozzájárultak a tervezettnél 25—26 millióval nagyobb nyereségrészesedéshez, úgy részesülnek a dolgozók és ve­zetők. Ebből is látszik, hogy igen kemények a feltételek, nem adják ingyen a többlet­pénzt. Amennyiben sikerül elképzeléseinket megvalósíta­ni, akkor az 1983. évi ered­ményünk után képezhető 4,8 százalékos bérszínvonal-fej­lesztést újabb 4 százalékkal megtoldhatjuk. Ez azt jelen­ti, hogy a táúalyi egy főre eső átlagos évi 53 ezer forin­tos bérszínvonalunkat feltor­názhatjuk 60 ezer forintra. Amennyiben ezt sikerül elér­nünk, akkor a környezetünk­ben lévő gyárak között is kedvező bérpozícióval ren­delkezünk. Amíg eddig elju-. tunk, nagyon sokat kell ten­ni és mindenkinek, önma­gunkkal, szemben növelni kell az igényeket, akár ami­nőségről, akár a piacról, akár az ütemes szállításról, akár a kedvezőbb áruösszetétel ki­alakításáról van szó. — Az idén történt meg először, hogy a gyár vezeté­se nem tartja annyira di­rekt módon a kezében a bér- gazdálkodást, mint az előző esztendőben — folytatja nem sokkal később Kiss Sándor, a megyei pártbizottság tagja, az R—III. gyáregység vezetője. — Felhasználását ránk bízta, ugyanakkor feszes követel­mények elvégzéséhez kötötte. Nekem az a véleményem, hogy felelőtlenség lett volna részünkről, ha elszalasztjuk a kísérleti bérszabályozásból adódó lehetőségek megszerzé­sét. Még akkor is ezt vallom, ha tudom, hogy átlagon felü­li teljesítményekre van szük­ség. Ügy látom, erre mi ké­pesek vagyunk! A mi gyár­egységünk az első negyedév­ben csak megközelítette az új követelmények teljesítését. Ez részben abból adódik, hogy nekünk, vezetőknek is fejtörést okozott az új hely­zethez való igazodás. A kez­deti időkben megpróbáltuk megérteni, miről is van szó. Igen, az újjal szemben az első megközelítésben nálunk is jelentkeztek bizonyos fenn­tartások. Ennek útját álltuk azzal is, hogy eltöröltük a teljesítménykövetelményt és bevezettük a normaelőírások feletti prémiumos darabbért. Ezzel kettős célt értünk el: jelentősen differenciáltuk a kereseteket, ugyanakkor hoz­zájárultunk ahhoz, hogy min­den dolgozó pontosan ki tud­ja számolni napi keresetét. Ráadásul megoldottuk azt is, hogy a többletpénzt nem a hét végeken, az éjszakai, vagy a vasárnapi műszakok­ban keressék meg a dolgozók, hanem a főmunkaidőben. — Mivel nyerte el a párt­vezetés politikai támogatását az új kezdeményezéshez a gyár vezetése — kérdem Fe­jes Frigyestől, a pártvezető­ség titkárától. — Olyan reális tervet, el­képzelést tárt a pártvezetőség elé, amelyek a hatékonyság növelését, a munka szerve­zettségének javítását, a jobb minőséget szolgálják. Azért nem kételkedtünk az elképze­lések eredményességében, megvalósíthatóságában, mert már tavaly is bebizonyították, hogy képesek az első pilla­natra is igen nehéznek látszó feladatok eredményes elvég­zésére. Emellett a lehetősé­geket és tennivalókat egyfor­mán ítéli meg, illetve látja mind a gazdasági vezetés; mind a pártvezetés, mind pe­dig az egész gyári kollektí­va. Ugyanakkor szerencsésen találkozik a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdek is. Tulajdonképpen a tavaly elkezdődött egészséges folya­mat bővítéséről van szó. Si­kere érdekében a pártalap-' szervezetek vezetőségei, akti­visták személyes példamuta­tásukkal járulnak hozzá a jó elképzelések megvalósításá­hoz, s ezzel egyidejűleg igye­keznek megértetni és elfo­gadtatni dolgozó társaikkal a nagyobb bér elnyeréséhez kö­tődő új követelményeket. — Most dolgozom a szak- szervezeti bizottság állásfog­lalásának összeállításán. Amennyiben a testület elfo­gadja az előterjesztést, akkor a bizalmitanácskozás elé ter­jesztjük. Ha ott is kialakul az egyetértés, akkor ennek megfelelően módosítjuk a kollektív szerződés ide vo­natkozó részét. Egyébként a gyár dolgozói termelési ta­nácskozásainkon részletesen megismerkedhettek a kísér­leti bérszabályozás összes elő­nyeivel és követelményeivel — fejti ki véleményét a kí­sérleti bérszabályozás előké­születeivel kapcsolatos mun­kálatokról Jéger Sándorné. a szakszervezeti bizottság titká­Nem a testületek állásfog­lalásának befolyásolása céljá­ból, de néhány vélemény még idekívánkozik. Kollár József mondja: — A januári és feb­ruári eredmények feljogosíta­nak bennünket a bizakodásra. Ettől függetlenül hangsúlyo­zom, hogy a dolgozók akkor hiszik el ennek előnyeit, ha már kézhez kapták a többlet- munkáért járó többletpénzt. Ezt erősítette meg a szakszer­vezeti bizottság titkára,' mondván: — akkor lesz ne­künk is könnyebb ha a dol­gozók saját bőrükön érzik az elmondottak igazságát. — Egy biztos, hogy sokat lehet nyer­ni, de nagyot lehet veszíteni — zárja az előbbi gondolat­csokrot Kiss Sándor, majd hozzáteszi: — Ebben az év­ben sikeresebben indultunk, mint az előzőben. — venesz — Lebomló műanyag A műanyag-csomagolás fel­tartóztathatatlan terjedése sok környezetvédelmi gondot okoz, mert az eldobott cso­magolóanyag gyakorlatilag sohasem semmisül meg. Ame­rikai kutatók olyan különle­ges színezéket kísérleteztek ki, amely a polioleíineket — a polietilént és a polipropi­lént — a napfény ibolyántúli sugaraira nagymértékben ér­zékennyé teszi. Az ezekkel a színezékekkel kevert mű­anyag a napfény hatására rövid idő alatt finom porrá hull szét, amelyet a talaj - baktériumok és a vízi mik­roorganizmusok már meg tudnak emészteni. Jelenleg kilenc színárnyalatban már forgalomba hozták az új szí­nezéket. Negyven éve történt A 257-es rab naplójából Emlékezés a magyar ördögsziget újságíró foglyaira A svájci Emme folyócska völgyet, az Emmentalt az ott feltalált ízletes sajt vi­lágszerte ismertté tette. A sokféle jó svájci sajt közül a világpiac a legszíveseb­ben az ementálit vásárolja. Védett szabadalmi jog sze­rint csakis az ott készíteti sajátos, édes sajtot szabad Emmen tál névvel már­kázni. Az eredeti ementáli sajtnak mintegy 95 száza léka kivitelre kerül. A édes sajtok primadonnájá­nak különleges zamatát sa­játos baktériumfajok idézik elő, de persze nagy szere­pet játszik a tala iidottsá- gok következtében ásványi sókban gazdag természetes összetételénél fogva tartó- síthatóbb különleges tej is. Az érlelés hónapokig tartó eljárásait az Emmental né­pe kísérletezte ki hosszú évszázadok során. Valami­kor a tágas völgy kedvező közlekedési helyzete is köz­rejátszott abban, hogy az Emmental termékei meghó­dították távolabbi országok piacait is. Ma már ennek ielentősége elhalványodott, mint ahogy gyártási eljárá­suk sem titok többé. A kor­szerű külföldi — egyebek között magyar — üzemek áruival szemben a régi szabadalom joga nyújt vé­A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetségének elnöksége ma megemlékezik a német meg­szállás idején megölt, kivég­zett félezernyi újságíró közül 35 horthyligeti mártírra. 1944. március 19: Sajnos igaz, amiről napok óta sut­togtak. A németek megszáll­ták Magyarországot. Már ma számos politikust és újság­írót tartóztattak le. Parragi Györgyöt, a Magyar Nemzet főmunkatársát és sok más baloldali hírlapírót, szerkesz­tőt. A sajtókamara 1944. ápri­lis elején törölte tagjai sorá­ból „az állam háborús céljai­val szembenálló”, köztük a zsidó származású újságírókat. Ezt követően Kolosváry Borcsa Mihály, a kamara el­nöke és Gáspár Jenő gyalá­zatos bűntettre vetemedett: átadta a Gestapónak a szer­vezetből kizárt újságírók név­sorát. Köztük vagyok. A lis­tát a megszálló németek „el­intézés céljából” továbbítot­ták a politikai rendőrségnek. Április 24: Utasítást kézbe­sítenek. „Felsőbb parancsra másnap jelentkeznem kell a kisegítő toloncházban. Késő este Zsoldos Jenő barátom te­lefonál. Megrázó hírt közöl: Elek Artúr, az Újság főmun­katársa is megkapta a behí­vót. Agyonlőtte magát...” Április 25.: A toloncház a rabbiképző intézetben van. Öt­vennégyen vonultunk be. A legidősebbek köztünk Márkus Miksa, 76 éves, a Pesti Hír­lap egykori főszerkesztője, az újságírók egyesületének volt elnöke és dr. Agai Béla, az Újság főszerkesztője, 73 éves. A legfiatalabb dr. Sugár Pé­ter, a Pester Lloyd 23 éves munkatársa. A többiek is jó­részt ismert kollégák. Meg­rázó élmény, hagy a gyűjtő; táborban egy 14 hónapos kis­leány is van. A Gestapo in­ternálta, mert a szülei meg­szöktek. Délután... Ubrizy Gá­bor rendőrsegéd-fogalmazó közli: „Aki azt hiszi, hogy in­nen élve kijut, — az téved...” Április 28.: Hajnali sorako­zó. Elosztás. Nyolcán egyelő­re a toloncban maradnak. Negyvenhatan Csepelre, az őrizetestáborba kerülünk. Május 2.: Tizenhat öreg és beteg sorstársunkat pesti tá­borokba szállították. Harmin­cán Horthyligetre. a magyar Ördögszigetre kerülünk. A Dunai Repülőgépgyár lebom­bázott barakkjaiban sínylőd­nek az internáltak. Pintér hadnagy bemutatkozik: bün­tető futást rendel el. Biringer József kollégánk összeesett. Puskatussal verték agyon Május: A repülőgépgyárban kegyetlen üzemellenőrök ke­zére adnak bennünket. Már nincs nevünk, csak számunk. Az enyém: a 257-es. Rabszol­gák lettünk. Nehéz a mun­ka... Később halálra ítélt kato­naszökevények közé osztottak be. A reptéren döglött bom­bákat ástunk... Július 30.: Eddig is több repülőtámadást éltünk át. A mai volt a legszörnyűbb. Több száz angol gép félórán át szórta a bombákat... A leg­nagyobb futóárok egyik sza­kasza, ahol menedéket keres­tünk, beomlott... Huszonkét internáltat, köztük két újság­írót, már csak holtan tudtuk kiásni. Augusztus: Feloszlatták a tábort. Az üldözöttek pusztí­tása azonban nem ért véget. Folytatódtak a deportálások, majd a nyilasok gyilkosságán 1945. júniusa: A horthy- ligetiek találkozója. Harminc­öt barátunk hiányzott: a fa­siszta téboly áldozatai lettek; Halálra kínozták, agyonlőtték, vagy elgázosították őket. Ritter Aladár NÓGRÁD - 1984. április 25., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom