Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-22 / 95. szám
Mindannyiunk érdekében, közösen Interjú Kispál Józseffel, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökével — Az elmúlt évi vizsgálati tapasztalatok összegezésekor megfogalmazták azt a gondolatot, hogy az ellenőrzések nagyobb része aktuális társadalompolitikai kérdésekre irányult, melyek jól segítették a helyi döntések előkészítését. Ennyire szoros a népi ellenőrök kapcsolata a vállalatokkal? És még egy kérdés kívánkozik ide: eljutnak-e a tapasztalatok a nem vizsgált gazdasági egységekhez? — Az elmúlt évi munkánkra is jellemző volt, hogy törekedtünk az egyensúlyi helyzet javítását szolgáló folyamatok erősítésére, a gazdálkodás hatékonyságát növelő, belső tartalékokat feltáró vizsgálatokra. Elemeztük a gazdaságban és társadalomban végebemenő szervezeti korszerűsítési folyamatok hatását. Kiemelt szerepe volt a lakosság’ életszínvonalát alapvetően befolyásoló tényezők vizsgálatának. Néhány témavizsgálat megemlítésével igazolnám az előbbieket: az energia- gazdálkodás és racionalizálás helyzete, az új gazdasági formák szervezése és működése, vagy az általános iskolai feltételek alakulása, szakmunkásképzés, gyermek- és ifjúságvédelem, lakossági áruellátás. Vizsgálatainkról készült ösz- szefoglaló jelentéseinket megküldjük az illetékes párt-, állami, társadalmi szerveknek, ott széles körben hasznosítják. Több vizsgálatunk különböző testületi üléseken is napirendre került. Népi ellenőreink és a vállalatok, vizsgált szervek közötti jó kapcsolat nélkül az ellenőrzéshez szükséges emberi tényezők nem érvényesülhetnének és ez gátja lenne a hatékony vizsgálatoknak. Munkatársainkat a segítőszándék vezeti a problémák, hibák, hiányosságok feltárásában, a jó tapasztalatok terjesztésében, az eredmények elismerésében. Ezt tudják á vizsgált szervek is azzal együtt, hogy indokolt esetben eljárásokat,’ felelősségre vonásokat kezdeményezünk, hiszen ezt jogosan várja tőlünk a közvélemény és hivatásunk teljesítése is megköveteli. A népi ellenőrzésnél gyakorlat, hogy a vizsgált témakörben, bejelentéseknél érdekelt, de nem vizsgált egységeknek is megküldjük a tapasztalatokat megelőzés, illetve hasznosítás céljából. Az élet bizonyította, hogy ez a módszer helyes, bevált, a jövőben is alkalmaznunk kell. Ezen túl a sajtó, rádió, az aktívaértekezletek, a szűkebb eligazító értekezletek, megbeszélések, falugyűlések, üzemi fórumok is közvetítik tapasztalatainkat. — Mit tart az elmúlt év leglényegesebb, legérdekesebb ellenőrzésének és azokat miért? — Minden vizsgálatot felelősséggel, igényességgel végzünk, azokat tűzzük napirendre és hagyja jóvá a megyei tanács, amelyek fontosak, lényegesek. A KNEB és a megyei pártszervek is erre ösztönöznek. Egyetlen példát említenék. A lakosság egészségügyi ellátásának javítását bizonyítja a fogászati ellátás múlt évi vizsgálata. Az ellátás feltételei 1977-től számottevően javultak, az alapvizsgálat során tett javaslatok többségében megvalósultak. Több új fogászati rendelő létesült. Az egy fogorvosra jutó lakosság száma mintegy 800 fővel csökkent, de területi aránytalanságok tovább is léteznek. A fogászati rendelők gépei többségében korszerűek, viszont még kevés a röntgengép. Jelentős előrelépés történt az iskolafogászati ellátás és a megelőzés területén. A magánrendelők többsége korszerűen felszerelt, szakmailag jól működnek. Valamennyi témavizsgálatunkra jellemző, hogy jelentős megállapításokat tár fel és igyekszünk a változás érdekében hatékonyan közreműködni. — A közérdekű bejelentések és panaszok közöl a névtelenül érkezők száma évek óta nem változik, de változatlanul magas. Milyen következtetéseket lehet ebből levonni, tartalmuk szerint valóban közérdekűek? '■— Bizottságainkhoz 1983- ban 122 bejelentés érkezett, ezeknek kétharmada közérdekű bejelentés, egyharmada panasz. A közérdekű bejelentéseknek 41 százaléka névtelen. A panaszbeadványok természetüknél fogva névvel ellátottak. Ezen felül mintegy 80 bejelentést eligazítással, közbejárással rövid úton intéztünk el. Többször felvetődik, hogy a névtelen bejelentések indítéka a retorziótól való félelem. A nevüket feltüntető bejelentőktől érdeklődtünk, hogy éreztek-e valamilyen hátrányt bejelentésük miatt. Ilyet nem jeleztek, természetesen ez nem zárja ki ennek előfordulását. A névtelen bejelentésekből leszűrhető, hogy közrejátszik a hiányos informáltság, a jogszabályok nem megfelelő ismerete és esetenként a rosszindulat. A névtelen bejelentések többsége alaptalan. Az okok a jogszabályok be nem tartására, a társadalmi tulajdon kezelésében meglevő lazaságokra, a bizonylati fegyelem hiányosságaira, anyagellátási gondokra, az ügyintézés, a vezetési, ellenőrzési tevékenység nem kielégítő színvonalára vezethetők vissza. A szolgáltatások terén alkatrészhiánnyal, helytelen számlázással és garanciális javítás hibáival találkoztunk. A kereskedelem teEncrgiatakarékos szántás bencze rületén az ellátásban időközönként jelentkező feszültségeken túl, a környezet és a kiszolgálás kulturálatlansága és a fogyasztók szándékos megkárosítása vezetett bejelentésekhez. A lakosság érzékenyebben reagál az élet- és munkakörülményeit befolyásoló negatív tényezőkre. — Elkészült már az 1984. évi vizsgálati program. Folytatása ez az elmúlt évi vizsgálati rendnek, vagy új elképzelésekre épült? — Ez évben is a múlt évi törekvésünk erősítését tűztük célul, az egyensúlyi helyzetünk javítását szolgáló folyamatok továbbfejlesztésével, a lakosság életszínvonalát alapvetően befolyásoló kérdések vizsgálatával. Vizsgálataink az év befejezésével nem zárulnak le, folyamatot képeznek. Gazdálkodásunk javítását szeretnénk elősegíteni a belső érdekeltségi rendszer alakulásának, a műtrágya és növényvédő szer gyártásának és felhasználásának, az erdő- és fagazdálkodásnak vizsgálatával, illetve az ipari hulladékokkal való gazdálkodás utóvizsgálatával. A társadalmi problémák feltárását és megoldását szolgáljuk a középtávú lakóházjavítási program megvalósulásának, a MÁV- és Volán-tömegközlekedés kulturáltságának, a középiskolai feltételek alakulásának vizsgálatával, valamint a környezetvédelem helyzetének és a lakossági áruellátásnak utóvizsgálatával. Ezek egybeesnek a párt XII. kongresszusának határozatai végrehajtásának segítésével, a VI. ötéves terv legfontosabb célkitűzéseinek megvalósításával. — Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán módosították a népi ellenőrzésről szóló törvényt. Milyen hatása várható? — A módosítás legfőbb célja, hogy a népi ellenőrzés rendelkezzen mindazokkal a jogokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a hatékony ellenőrzési munkához. A jogok és kötelességek pontosabban körülhatároltak lettek, s ez minden bizonnyal növeli a népi ellenőrzés tevékenységének színvonalát. Z. A. Korosztályom — a mai harmincévesek — keveset tudnak a munkásigazgatókról. Nem csoda. . Azokban az időkben nevezték ki őket különféle fontost posztokra, amikor mi születtünk. Guth József, Balassagyarmaton, a megyei gyógyszertári központ igazgatója közülük vaió, 1956 márciusában kapta meg a kinevezését. — Akkor már íiat esztendeje a központban dolgoztam. Nyolc esztendeje voltam a párt tagja, mindössze huszonhárom éves fejjel vettek fel ezerkilencszáznegyvennyolc- ban. Behívattak a járási párt- bizottságra. Ott volt az Egészségügyi Minisztérium képviselője, aki így kezdte: Guth elvtárs, mi úgy gondoltuk, hogy te alkalmas vagy a gyógyszertári központ vezetésere. Nem volt „divat” akkoriban, de én mégis egy hét gondolkodási időt kértem. Aztán igent mondtam. Az apám arra tanított, hogy úgy éljek, ne legyen soha szégyenkeznivalóm. Erre kellett az egy hét. A gondolkodásra. Végül is itt dolgoztam a központban, de nem voltam gyógyszerész. Jó, jó. elvégeztem az általános iskolát — egy padban ültem Buttler báró fiával, nyáron meg napszámba mentem hozzájuk —, elvégeztem a gimnáziumot, de hát ez mégiscsak más. — Miért vállalta mégis? A felelősség nem volt épp csekély! — Kivált azokban az időkben. Hittem magamban, a célban nemkülönben, sarkallt a bizalom is, hiszen még csak harmincegy éves voltam! Aztán. .. néhány hónap múlva nyakunkon volt az elleníorraMIHAH KOLCOVi A feleség. Á A Világ járás, című r i. portkönyv sikere után Mihail Kolcovnak, (1898— 1942), „a száguldó szerkesztőnek’’, a húszas-harmincas évek legélesebb szemű és legjobb tollú szovjet publicistájának, riporterének, szerkesztőjének, a Spanyolországi napló világhírű írójának újaffb magyar nyelvű kötete van előkészületben, Tárcák, riportok, szatírák címén. Ebből a könyvből, amely ugyancsak joggal tarthat számot érdeklődésre, tesz- szük közzé most az alábbi írást, Vlagyimir Iljics Lenin születésének 114. évfordulója alkalmából. Évtizedeken át két nőalakot látott a párt Lenin körül. A feleséget. A húgot. A távolból veszélyekkel terhes határokon át, csendőrszemek vizsla tekintete előtt, észrevétlenül, hangtalanul, titokban jutottak el a Központi Bizottság terjedelmes levelei a forradalmárok föld alatti rejtekeihez. Utasítások, emlékeztetők, figyelmeztetések, elismerések, buzdítások. Ketten Lenin írt, Nagyezsda Konsz- tantyinovna sifrírozott, irányított, postázott. Emberáradatban, üvegtetős gyári boltívek alatt, tereken, pályaudvarokon, gépkocsiról volt hallható Lenin viharos, lelkesítő, gyors beszéde, közelében pedig, szerényen meghúzódva a sokaságban, de legfeljebb ötlépésre tőle mindig ott ügyelt, vigyázott, őrködött Marija Iljinyicsna, szegényes kis szőrmebundájában. A genfi remetéből többszázmillió dolgozó ember vezére, a föld egyhatod részének vezetője lett. Szavait, már nem sifrírozzák vegytintával, nem rejtik el ruhába varrva, hanem rádión mondják el az egész világnak, négymilliós hadsereg erejével alátámasztott parancsnokként hozzák nyilvánosságra. Ám a feleség, a húg egy lépéshyire sem távolodott. Csak a méretek növekedtek, mint a távcsőben. Nagyezsda Konsztantyinovna olvasni tanítja Oroszországot, a munkások és parasztok analfabéta országát. (Az Oktatásügyi Népbiztosságon dolgozott. Szerk.) Marija Iljinyicsna írni tanítja a munkásosztályt. (A Pravda szerkesztőségének munkatársa volt. Szerk.) Tollat tesz a proletár maszatos kezébe: — írjál magadról! Lenin bámulatos Nálunk ugyancsak sokat beszélték, ' koptattak szájat a kommunista életformáról, a párton kívüli munkás és párttag családjáról, kiszámították, hogy száz év múlva valósul meg a tervezett életforma. Holott, látják, nálunk már megjelent a kommunista életforma! A Lenin családban. Ami épp oly bámulatos, mint maga Lenin. Ami épp oly egyszerű, mint Lenin. Végesvégig, Lenin utolsó lélegzetvételéig, a mauzóleumba helyezéséig Nagyezsda Konsztantyinovna kommunista és kommunista feleség volt, és egy pilanatra sem szűnt meg az lenni. A Kreml-falig vezető utolsó útig Marija Iljinyicsna kommunista és kommunista testvér volt, és egy pillanatra sem szűnt meg az lenni. Amikor a beteg fél napig, egyig, kettőig tűrhetőbben érezte magát, Krupszkaja már sietett is a politikai oktatást irányító legfőbb szervnél levő íróasztalához, hogy harcoljon az oroszországi tudatlanság szörnyével, Uljanovna meg a fagyban zötyögött szánkón, vagy a pavelecki vasút kis vagonjában, hogy zihálva, félrecsúszott szőrmesapkájában mielőbb a Pravda szerkesztőségi szobájába érjen, a munkáslevelezőkhöz. Azon a fülhasogatón hideg héten, amidőn Lenin halálának hírére megfagyott ereinkben a vér, Gorkijban az ágynál, Iljics utolsó útján, a Szakszervezetek Házában, a Vörös téren, csak néztem a feleség, a húg egyenes tartáhúg sát, nyílt tekintetét, és némaságra kárhoztattam magam... A szovjetkongresszuson, a Nagyszínház zsúfolt vájatábán, mikor olyan csönd keletkezett, hogy a torok is kiszáradt, Nagyezsda Konsztan- nyinovna a legváratlanabbat, ám a legegyszerűbbet és a legszükségesebbet mondta ki. És nemcsak a Lenin halálával, vele magával és pártjával, hanem a munkásosztállyal kapcsolatos legnagyobb, legnemesebb, legszerényebb szavakat. Ezeket: nem az a munkásosztály szerepe a történelemben, hogy magának szerezzen édes életet, hanem az, hogy harcosa legyen a világ minden elnyomottja felszabadításának. A még friss sír felett Lenin feleségé1— még ajka sem remeg — arra hív fel, hogy a halhatatlan nevet ne magasztalják a szokásos emlékezések megindító, de sablonos módján. Utal az egyszerű, mindennapi — de nagy, de reális — tettekre, arra, hogy milyen egyszerűen és bámulatra méltóan hajtotta végre ezeket férje, Lenin, a kommunista. Bólogatok nélkül Vlagyimir Iljics a jövőbő! jött hozzánk. A mi fejünkkel látta ezt az országot. A diadalmaskodó és megvalósuló szocializmus földjét. És családja is — a feleség, a húg — az eljövendő kommunista világ családja. Kommunista nők és kom, munista feleségek! Ne csak bólogassatok arrafelé, a jövő légüres terébe, ne az utódokra hagyatkozzatok! Hiszen Lenin családja őmellette állt életében és halálában is — napjainkban pedig mellettetek. Kommunisták, Lenin barátai, tisztelői, követői! Ha valamikor is banalitásokra, töményen ájtatos frázisokra, felelőtlen, erényeskedő álszenteskedésre akarnátok nyitni szájatok, emlékezzetek rá, emlékezzetek: a feleség, a húg néz rátok szigorú szemmel. Néznek és a tettekből ítélnek. Fordította: Petú Miklós II munkásigazgató dalom. Én éppen Pesten voltam, láttam, mit akarnak ezek az emberek! Ahogyan a fölvonulás átváltozott tüntetéssé, agresszivitássá! Itthon lénvegében mindent rendben találtam. Büszke vagyok rá, hogy semmiféle zavar a gyógyszerellátásban nem mutatkozott azokban a napokban sem. Mi akkor is elmentünk Budapestre, amikor a váciak hozzánk jöttek gyógyszerért... Nem felejtem el idős káliói patikus kollégámat, amikor a postai zűrzavarok miatt a bevételt összegyűjteni kimentünk hozzá. Kálmán bácsi, van-e pénz? Már hogyne volna, felelte, csak eldugtam kicsikét, mert annyiféle ember járkált erre, hogy az csuda! Aztán a gyógyszeres tégelyekből előhúzogatta a bankókat... Én azt mondtam, hagyjuk ezeket az időket. — Hagyjuk. Nyilván voltak naposabb évek is. — Nem is kevés. Nézze ezt a fényképet. Ezen a bocsár- lapujtői — ma Karancslapuj- tő — egykori patika látszik. Lerongyolt vakolat, zsuptető. Ezen a képen meg már az új, a modern, a korszerű. Évekkel ezelőtt elkezdtük a sók kis törpe patika fölújítását, ahol kellett, újat építettünk. Ötvenhatban tizenkét elhanyagolt szolgálati lakásunk volt. Most? Negyvenöt van! Tizenhét patikánk épült újjá a harminckettőből. Most is épül egy Salgótarjánban. Kényelmes munkahelyet és jó lakást tudunk adni tehát gyógyszerészeinknek. Emellett törődünk a jövendő patikusok nevelésével is, hiszen évek óta kötünk tanulmányi szerződést fiatalokkal, akik aztán hazajönnek dolgozni Nóg- rádba. Nálunk nincs utánpótlásgond. — Én tulajdonképpen Guth Józsefre vagyok kíváncsi. Az emberre, nem is. annyira a funkcióban lévőre, hanem a magánemberre. — Ezt azért még elmondom, jó? Büszke vagyok a szécsényi patikára, Nógrád legrégibb gyógyszertárára. Azt tudniillik eredeti szépségében sikerült helyreállítani. Ma már mindenki belátja, hogy érdemes volt rákölteni ötmilliót! A település is gazdagodott vele! — Beszélne hát magéról? — Mondjam, hogy ötvenkilenc éves vagyok? Kit érdekel? Nem szeretek magamról beszélni, nincs is nagyon mit mondanom. Feleségem nyugdíjas pedagógus, van egy fölnőtt lányunk. Mi ebben az érdekes mások számára? Talán az, hogy huszonkét esztendeje részt veszek a pártoktatásban, filozófiát tanítok. Jólesik, hogy a közel hétszáz tanítvártyom megállja a helyét, s talán némi részem van mai habitusuk kialakulásában. A tanulással kelt föl bennem a tanítási vágy is! Gyógyszerésztechnikus lettem, aztán pártfőiskolára kerültem és helytálltam..'. Azt mindenképp el kell mondanom, hogy ma minden igénynek megfelel a gyógyszertári hálózat, a feladatunkat el tudjuk látni! Pedig az államosítás után, akár hiszi, akár nem, a szociális otthonokból, szeretethá- zakból hozták ki az öreg patikusokat, csakhogy ne kelljen bezárni! Ma? Nyolcvan gyógyszerész munkálkodik a megyében! — Ma nem igazgat, ha nem tanít, akkor mivel tölti idejét? — Sokat vagyok az unokámmal. Ha teljesen ki akarok kapcsolódni, akkor viszont barkácsolok. Még a játékokat is én javítom. Megrögzött olvasó vagyok, de az utazás is nagy élményem. Mostanában béreltem telket, gazdálkodom. Nagyszerűen fölfrissít a növényekkel való bíbelődés. — Ha újra kezdhetné? — Megelégedett nem vagyok. Ha visszanézek a munkámra, nincs szégyellniva- lóm. Dolgoztam, nem is keveset, munkatársaimmal együtt sokat tettünk a ránk bízott területen. • Terveim persze vannak még, de hát a nyugdíj itt kopog az ajtómon. Kevesen vagyunk már a munkásigazgatók garnitúrájából...’ Mondom. Megelégedett nem vagyok, de apám szavát megjegyeztem egy életre. Ügy vezettem a napjaimat, hogy nyugodtan alhattam és álhatók most is. Ilyen életet kívánok másoknak is. H. Z. 1 r NÓGRÁD = 1984. április 22,, vasárnap
