Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

HETEN VOLTUNK... MÓRICZ IDA VISSZAEMLÉKEZÉSE „Édesapánk így szokott ve­lünk elhencegni: „Hat fiain és egy lányom van nekem” — én vagyok az az egy lány. Zsiga meg a fiúk így szedték hexameterbe a neveinket: Zsig-mond, Pis-ta, De-zső, Mik-íós, Kari, Sán-dor, I-dus- ka”. Így kezdi visszaemlékezését a megjelenés előtt álló Heten voltunk... című kötetben Mó­ricz Ida, Móricz Zsigrnond legfiatalabb leónytestvére. A Móricz családban a szü­lök házasságával két különbö­ző világ kapcsolódott össze: a. szegényparaszti sorból ki­robbanó energiával felfelé tö­rő Móricz Bálint elvette fe­leségül az özvegy papné lá­nyát, Pallaghy Erzsébetet. „Két pólus volt ez a két ház, lakóinak eredete és termé­szeti alkata szerint is — em­lékezik Móricz Zsigrnond az Életem regényében. — A Mó- riczok a mélységből emelked­tek fel odáig, hogy a napnyu­gati portán a falu irányadó szintjéig feljuthattak. A Pal- laghyak a magasból ereszked­tek egyre jobban le, míg vég­re odáig süllyedtek, hogy ní­vójuk már beleolvadni lát­szott a keleti telken a falu szürkeségébe... A két pólus között szikra pattant, s let­tem én”. A paraszti sorú csa­lád gyerekei közül Móricz Zsigrnond valóban üstökösként emelkedett ki, de testvérei­ből is építész, ianár és sta­tisztikus vált. leónytestvére, Ida pedig, szintén művész, szobrász lelt. Ida —, aki 15 évvel volt fiata­labb Móricz Zsigmondnál — fiútestvérek dédelgetett ked­vence, a család szemefénye volt. Lánykorát már a Mó­ricz hatására kialakuló szel­lemi, értelmiségi környezet­ben töltötte. Gyakran töltött nála estéket, járt hozzá ösz- szejövetelekre, személyesen is­merte Adyt, Babitsot. A csa­ládban korán felfigyeltek kézügyességére, rajzkészségé­re. „Mindenkit lerajzoltam, aki csak elébem került. Leg­jobb modelljeim anyám és a fiúk voltak”. Előbb rajzisko­lába fratták, majd szobrásza- fot tanult az iparművészeti főiskolán. A legjobb művé­szekhez járt tanulni, Beck O. Fülöp és Vedres Márk ma­gántanítványa volt, s testvé­rei komoly művészeti ered­ményeket reméltek tőle. . Móricz Ida apja halála nap­iján találkozott Varga Hugó Jánossal, a filozófus költővel. A találkozásból mindent el­söprő szerelem lett, s a sze­relemből házasság. Ha Móricz Bálint és Pallaghy Erzsébet ban Béesbe költözött. Komoly anyagi gondok közt napról napra élve, négy gyermekük született. Varga Hugó János lapot szerkesztett, tanulmá­nyokat, költeményeket írt, de ebből családját nem tudta el­tartani, Ida cserépégetéssel, vázák, tintatartók készítésé­vel próbált gondoskodni csa­ládjáról. Ekkor fordult segít­ségért bátyjához, Móricz Zsigmondhoz, aki élete végé- || ig rendszeres, havonkénti anyagi támogatást nyújtott neki, különösen azután, hogy Ida férje összeroppant, több­ször elmegyógyintézetbe ke­rült, majd tragikus állapotba jutva meghalt, Az Anschluss után szárma­| zásük miatt hátrányos hely­zetbe kerülő gyerekeket a család, ahol tudta, segítette: a gyerekek szinte minden nyarat Leányfalun töltöttek. Móricz állást szerzett a leg­nagyobb fiúnak, pártfogolta, támogatta őt. Móricz Zsig- mond és Ida levelezését átol- Móricz Ida rajza édesanyja- vasva megdöbbentő képet ka­rói 1917-ben punk arról is, hogy Móricz Móricz Ida munka közben házasságára azt mondjuk, hogy két különböző világ kap­csolódott össze, akkor erre a- házasságra méginkább igaz ez a megállapítás. Az eltérő kultúrájú polgári családból származó, elvont gondolkodá­sú, egzaltált fiatalember és a magát a képzőművészetben megvalósítani akaró, céltuda­tos, puritán Móricz Ida mind­végig szenvedélyesen ragasz­kodott egymáshoz, de házas­ságuk megpróbáltatásokkal, buktatókkal volt terhes. Mind­két család gyanakodva, bi­zalmatlanul fogadta az elha­tározást, s a fehérterror alatt sok zaklatást kapó Varga Hu­gó Jánossal Móricz Ida 1920­milyen komoly erőfeszítések árán teremtette elő népes családja megélhetéséhez szük­séges anyagi feltételeket. Ida feleleveníti Móricz két sze­rencsétlen sorsú házasságának történetét és Csibével való kapcsolatát is. Móricz Ida visszemlékezé- se — mely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Múzsák Kiadó közös kiadványaként fog meg­jelenni — négy gyermekének történetével zárul. Móricz Ida — aki ma is Bécsben él és elismert kera­mikus — április 21-én 90 éves. Kelevez Ágnes Hincz Gyula köszöntése Nyolc évtized­del ezelőtt, 1904. április 17-én szü­letett képző- és iparművészetünk inspirátor meste­re, nemzedékek nevelője, nem­zetközi rangú al­kotója, Hincz Gyula Kossuth-, SZOT- és kétsze­res Munkácsy- díjas festőmű­vész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. 1929-ben végez­te el a képzőmű­vészeti főiskolát Rudnay Gyula és Vaszary János ta­nítványaként, 1928-ban nyílt az első önálló kiállí­Sr B'rl'Ä"l «■» <*”'* »»>•>«» ban. Azóta mű­vészetét megismerte nem ■ csak az ország, hanem a vi­lág, több önálló tárlata nyílt Budapesten, a vidéki váro­sokban és Párizsban, 1970- ben a velencei biennálén. Hosszú évekig tanított a képzőművészeti főiskolán, 1958-tól 63-ig a Magyar Ipar- művészeti Főiskola főigazga­tója volt. Mértékteremtő mu- rális munkái Budapesten, Kecskeméten, Érden, Mis­kolcon, Békéscsabán látha­tók. Hincz Gyula teremtő gé­niusz, a mai európai vizuális köznyelv egyik nagy megújí- tója, s csak Picassóhoz ha­sonlítható sokoldalúsága: a képző- és iparművészet min­den ágát nemzetközi színvo­nalon műveli. Hat évtized munkássága nemcsak a táb­laképek avatott mesterének láttatja, aki szüntelen meg­újulásaival. képzeletének vulkánszerű kitöréseivel, iz­zó lobogásával építette mér­Hincz Gyű! a elkötelezett művész, képi vallomásai a békét igénylik harcos ener­giával, több grafikája érinti korunk ezen egyetemes esz­méjét. Chilét és Vietnamot elemző képein kiáltó humá­nummal ítélte el az erősza­kot, a brutalitást, önzetlen emberségének bizonysága, hogy Vác városának ajándé­kozta festői, szobrászi, gra­fikusi életművét — közel ezer műalkotást. Állandó gyűjte­ménye 1983. április 4-én nyílt meg Váéott. Octavió Paz írta, hogy a költemény, akár nyitott, akár zárt, azt kívánja, hogy eltűn­jön az, aki írta, és megszü­lessen az a költő, aki olvas­sa. E szentenciát Hincz mes­terre és a képzőművészeti ér­tékeire alkalmazva, bízvást mondhatjuk: festészete, szob- rászata nyitott, és ezrek, tíz­ezrek után milliók várják a befogadást: alkotótársai, nö­Hincz Gyula: Téli konstrukció (festmény): Minden műfajt kimagasló vekvő közönsége. Vác az ál- szinten mivel. Életművének tala adományozott gyűjte- tékadó életművét, hanem fontos részét képezik Shakes- mennyel megkezdte a nagy szobrásznak, keramikusnak, peare, Anatole France, Pé- kulturális vendéglátást, mely­től! és Vörösmarty műveihez nek meghívottja az ország né- értő-elemző illuszt- pe és a nagyvilág. ' Losonczi Miklós gobelinok, mozaikok, üvegab­lakok, építészeti tervek, szín- készített padi díszletek készítőjének, rációi.-k.-r KERESZTÜRY DEZSŐ: Egy ügyeskedőnek Hogy el tudsz tűnni a füstben, fütyülni a golyófüttyel, surrani kígyók, dögök közt, köpenyt fordítani szépen a hideg s a forró szélben! Ha a gyanú vaddá vadul, te sétálsz bántatlanul, s mint posványos korod szobra: belépsz a Panteonokba. MEZEI ANDRÁS: Krisztus után A szegények ruháiról a kopást is elirigyelték: a port, a sarut, a napszítta szíjakat. Ínségesnek szabad éhsége ingerelte a jóllakottakat. Derekuk alól a rétet kivették. Fejük alól a kövek vánkosát. Csupasz bőrükről elirigyelték a jólöltözöttek — a zsákruhát. A hosszantűrök nyugalmát elkívánták az állhatatlanok. Száradt szájról a korsót, ravatalról az élő napot. keresztelőmedencébe három- rányt áldoz. A meghagyott szór bemártják. Később mir- húsdarabokat étkezés után a hával kenik meg, először a Biblia előírása szerint elége- homlokát, aztán a szemét, tik. Az örmény szokások el- bogy csak jó dolgokat lásson, térnek az ótestamentumban a tarkóját, ne támadja alat- leírtaktól. Az állatokat — tómban ellenség és a száját, mint most ezt a bárányt — ne mondjon rosszat. nem égetik el, hanem ételt Nem sokáig tart a ceremó- készítenek belőle és vendé- nia. Közben sokan gyertyá- geikkel együtt elfogyasztják, kát vásárolnak, mert azt tart- Mi az örmény állatáldozat ják, nem is örmény, aki nem eredete? Erre több válasz gyújt gyertyát. A templom van. Egyesek a pogány hit körül pedig már lobog a tűz, maradványának tartják. Má- föltűrt ingujjal, gumikötény- sok az örmény történelem ősi nyel férfiak foglalatoskodnak korszakaiból eredeztetik, egy levágott birka körül, Mindenesetre megőrizték, sőt, mert ’fiú született. Ha kislány ki is egészítették egyéb éte­lenne, csak kakast, vagy ga- lek és italok fölszolgálásával. lambot vágnának. Igazuk lehet. Így mindenki — Mi történik, ha egycsa- jól jár. Adjuk meg a császár­iádban csak kislányok szü- nak, ami a császáré ... letnek? — kérdezem az egyik Megadják. De önmagukról ■férfit. sem feledkeznek meg. Így — Addig törekednek, amíg kerek a világ. A Gehard fiú nem jön a világra — tér mellett sziklás ágyában taj- ki vidáman a komoly válasz tékozva rohan a kristály fo- elől. lyó, az Azat, más néven Garni, A kondérokból áradó illa- A csengő víz megtörik a ko­tokat szippantva, egyre job- veken, szikrázik a napfény- ban megértem ezt a törek- ben. A völgyet betölti a la- vést. komára készülők vidám han­Egyébként, az állatáldozat goskodása, a zuhogó víz hang- — mert erről van szó, nem- ja. csak keresztelőkkor, de egyéb alkalmakkor is — szintén 5(e kultúrtörténeti érdekesség. Például, a világon ma egye- Századunk hegyei, dűl a körülbelül ötszáz lelket Megállók Jereván hegyén, a számláló szamaritánus közös- Cicernakaberden, ahol a ma- ség őrzi a peszáchi bárány- ga nemében csaknem párat- áldozatot. Pár nappal niszán lan emlékmű-mauzóleum ma­15. előtt fölmennek a Gerizim gasodik, emlékeztetve az hegyére, s minden családba- 1915-ös _ prménymészárlás másfél millió áldozatára. A zeti himnuszuk pedig a tizenkét befelé hajló oszlop Krunk, a Daru. Ebben a azokat a körzeteket jelképe- száműzöttek a darumadarat zi, ahol az ifjú törökök szer- kérik, mondja el, mi hír a vezte tömegmészárlások tör- hazában, van-e még haza? téntek. A kör közepén örök- De a Krunk hallgat, mert mécses lobog, Komitasz ze- nem akarja még tovább gyö- n*ye hallatszik. Éppen ápri- törni a száműzöttek szívét, lis az emlékezés ideje, a vi- Ma új híreket hordoz a daru lág örményei idezarándokol- az új hazából, nak a föld minden sarkából. Madarak éneke kíséri min- A világtörténelemben ekkor denütt az ember életét. Ma­fordult elő először, hogy — darak élnek — segítő, vagy kihasználva az akkori nem- ártó szárnyasok, csodalények zetközi helyzetet, s számítva — ősi mítoszaiban, mondái- a világ tehetetlenségére, ké- ban, művészeti alkotásaiban, sőbbi feledékenységére — egy A bibliai világteremtés ma­nép teljes kiirtását tűzték ki góban foglalja a madarakat célul. Negyedszázad múltán is, a „mindenféle szárnyas Európában a fasizmus tűzte repdesöt az ő neme szerint”, ki ugyanezt a célt. A jeruzsá- hogy repdessenek a föld fe­lemi emlékezés hegyén hat- lett, az ég mennyezetén. A millió zsidó áldozat hírét őr- vízözön után — itt az Ararát- zi a Jad Vashem emlékható- nál, a történet helyén külö- ság múzeuma, dokumentációs nős érzéssel gondolok erre központja és emlékparkja, — ugyancsak egy madár, ga- pár évtized alatt tökéletese- lamb hozta az olajfalevelet dett a népirtás technikája. Noénak. Belőle lett, immár Gevork Emin, a költő hét századunkban a béke jellté- éneket mondott örményor- pe. A főnix poraiból való új- szágról, amely újjáéledt po- jáéledésének mítoszát a gö- raiból, a népről, amely jele- rögök alkották meg. nében hordozza a jövendőt. A boldogság kék madarát A költő személyes bejegyzés- pedig valamennyien várjuk, sei zárja énekeit: „Az életben ha ritkán is száll vállainkra. mindennek van kezdete és Mégis szeretni kell az életet, vége, de lehet-e vége a vég- hogy az élet Is szeressen ben- telennek — a népnek és da- nünket. Elég ideig laktam e lainak?” hegy alatt, az Ararát tövé­Az örmények az V. század- ben, amióta először rám ké­től így könyörögnek egyik rült a sor, hogy ezt megért­énekükben: „Adj a világnak sem. Vagy csak egy pillanat békét, s népünknek szabad- volt? tágot.” Nem hivatalos (lem; Tóth Elemér ' És a szegények tarisznyáját, ahogy vállukra vették: szalonnát, hagymát, kenyeret, még azt is elirigyelték. Elvágyódva, fűtött szobákban álltak izzadton, s dideregve a kék csontok sivatagában kint is és bent is egyszerre: áldozatát megirigyelte az erőszak, a státus. Káin Ábelnak képzelte magát, és Krisztusarcot öltött Pilátus, ZELK ZOLTÁN: Gyerekek közt * * Gyerekek közt ültem a földön, gondjaim addig hessegettem s olyan kicsire zsugorodtam, hogy igazi társuk lehettem. De nyelvüket csak rámöltöttéb s ezt mondták nekem incselegve: — Azért, mert ily kicsinyke vagy csak, attól még felnőtt is lehetsz te... Ültek karéjban és nevettek..; de egy kavicsért lehajoltam: — Látjátok-e? — kérdeztem tőlük, aztán magasra hajítottam. Repült, repült, felszállt az égre: megismerték, a szőke hold volt! Játszottak volna most már vélem, de sötétedett, alkonyat volt. (1939) költő hagyatékából. NQGRÁD - 1984. április 21., szombat 9

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom