Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
// Anyu, itthon maradhatok...? // ÜLÜNK KÖRBEN a megfen tett asztalnál, feszengünk, hogyan is kezdjük, mit is mondjunk, kérdezzünk egymástól. Mindenki óvatos, nehogy véletlenül „kényes” területre tévedjen a beszélgetés folyama. Nehogy begyógyult sebeket szaggassunk fel... Szóval ülünk az asztalnál. Együtt a család. Az apa, Kovács Gyula, felesége, Kovács Gyuláné és a kisebbik lányuk, Angyal Edit. Csupán a nagyobbik lány, Kovács Erzsébet hiányzik, ő napi munkáját végzi a salgótarjáni gyárban. — Anyukám, főzzek kávét? *— kérdi Angyal Edit. — Főzhetsz kislányom, már előre megdaráltam. Edit elindul a konyha irányába és én csak akkor merem megkérdezni, hogyan is került ez az idegen nevet viselő gyerek a Kovács család szépen berendezett kazári házába? — Tíz évvel ezelőtt még a Váci Kötöttárugyár kazári telepén dolgoztam, mint brigád- vezető. Elhatároztuk az asz- szonyokkal, ellátogatunk valamelyik gyerekotthonba és szárnyaink alá veszünk egy kis árvát. Vagyis patronáljuk, ahogyan azt mondani szokták. Tehát felkerekedtünk és Felsőpetényig meg sem álltunk. Szívet szorongató volt az apróságok látványa, akik körbefogtak, simogattak, örvendeztek nekünk. Melyik legyen, melyiket válasszuk? A gondozónő aztán segítségünkre sietett. Elénk állított egy szöszke, szemüveges kislányt, jól emlékszem, rettenetesen selypített. Ő volt az Edit. Mondták, elhozhatjuk magunkkal látogatóba, hadd tudja meg, milyen is a családi környezet. Valahogy úgy esett, hogy hozzánk került. Az első este még idegenkedett, riadt volt, mint egy kis veréb, de másnap már úgy feltalálta magát, mintha mindig köztünk élt volna, — emlékszik vissza Kovács Gyuláné, az évtizeddel ezelőtt történtekre. — Hát az a gyerek figy sírt, amikor visszavittük az otthonba, hogy a szívünk is majd megszakadt — szól bele a történetbe az apuka. — Érthető, hiszen ötnapos korától intézetben nevelkedett, nem tudta ki az édesanyja, apja. Neki a családot immáron mi jelentettük. Itt ismerkedett meg a gondoskodó szeretettel, a terített asztal melegségével, a baromfiudvarral, itt érezte először azt, mennyire más sok közül egynek lenni, vagy egyedülinek és kizárólagosnak. — Törtük a fejünket, mitévők legyünk? Az utazások egyre szaporodtak Kazár és Felsőpelény között, a kötelékek pedig mind szorosabbak- ká váltak. A lányunk, az Erzsi is megszerette, szinte testvérének tekintette Editet. Hozzuk haza, vegyük magunkhoz! Mindannyiunkban motoszkált a gondolat, csak nem mertünk vele előhozakodni... Edit bekerült a Kovács családba. Az anyukának nem volt könnyű dolga. Időközben a mizserfai szociális otthonba ment ápolónőnek. Beiratkozott az egészségügyi szakiskolába. Munka mellett tanult, végezte az otthoni teendőket, és most már két gyerekről kellett gondoskodnia. tálcán a gözölgö kávéval megérkezik Edit. Sü- rög-forog, rendezkedik, cukrot készít. Aztán leül az anyja mellé. — Edit, kérdezhetlek? — Csak tessék nyugodtan — mosolyodik el. — Milyen emlékeid vannak a kisgyerekkorodból? — Nem szerettem az intézetet. Sokan voltunk egy szobában, talán 15-en, húszán. Irigykedtünk egymásra egy si- mogatás, vagy kedvesebb szó miatt. Vaev, ha valakinek nagyobb szelet hús jutott a tányérjára. Meg arra is emlékszem, amikor anyuék elhoztak nyaralni... Már előre reszkettem, hogy vissza kell mennem. Sírva kérdezgettem: anyu én miért nem maradhatok itt mindig? Megbiztattak: ne félj, az első osztályt már nálunk kezded! Edit, most nyolcadikba jár. Szülei szerint inkább fiús típus. Kedvenc szórakozása a foci, de az apja házi műhelyében is gyakran megfordul, sokat segít a vasmunkákban. Emellett zenét tanul, furulyázik az iskolai zenekarban, állandóan nótára áll a szája, és mindenféle sportokban jeleskedik. Szerintem olyan, mint minden mai fiatal lány. Szereti a divatot, a szépet, ruhát vásárolni nővérével, Erzsivel jár, mondván, anyu nem ért a mai „szerelésekhez”. Rettenetesen ragaszkodik a családhoz, van keresztapja, keresztanyja, a nagyit, aki sajnos, időközben meghalt imádta. — Vannak-e összetűzések, veszekedések? — Hát...! Az biztos, hogy anyu szigorúbb, mint apu. Állandóan a tanulással nyüstöl. Kovács Gyuláné bólogat: — Ez szent igaz. Szeretnénk, ha Edit továbbtanulna. Bár ő mindenáron bolti eladó akar lenni. — Arra még soha nem. gondoltál, hogy megkeresd az édesszüleidet? — Nem. Nekem anyáék az „igazi” szüleim. Bár hallottuk, hogy van egy testvérem, akit Gabinak hívnak, de , hogy fiú-e, vagy lány, azt nem tudjuk. Ha például egy napon kopogtatna az édesapám, elküldeném innen. Hagyjon engem békén! Kovács Gyuláné arca egy pillanatra elfelhősödik: •— Mi sem válnánk meg egykönnyen a lányunktól. Majd ha férjhez megy, kirepülhet a családi fészekből. Sokan mondják a faluban, mit bajlódsz azzal a kis idegennel, úgy sem hálálja meg a gondoskodást. Erre én azt mondom: miért, a saját szülött gyerekek talán olyan hálásak a szüleikkel szemben? KOVÁCS GYULÁKÉT, a megyei kórház urológiai osztályán — ahol több esztendeje dolgozik — csak Vali nővérnek szólítják. Egy nővér a sok közül. Am a nemzetközi nőnapon körülötte forgott a világ, róla készített fényképet a „házi” fotós, róla írtak a kórházi újságban. Nevelőszülői tevékenységéért miniszteri dicséretben részesült. Edit büszkéja mutatja az oklevelet. És simogató pillantásokat vet az anyukájára... Kiss Mária Álomból ébredt a művelődési ház Április 12. Valami olyan történt, ami régen volt Kis- terenyén. A népkerti művelődési házban Huszti Péter és Piros Ildikó fellépésével előadóest-sorozat kezdődött felnőtteknek, amelyhez április utolsó hetében a gyerekeknek ázóló sorozat kapcsolódik. Ennék kiötlője Bacsics József hivatásos előadóművész, a Rákóczi-telepi művelődési ház igazgatója, az ottani Ady Endre irodalmi színpad és a terenyei játékszín vezetője. Kezdés előtt, mint a vérbeli apák, akik türelmetlenül kíváncsiak az újszülöttre, izgatottan jön-megy öltözőből ki-be, színpadra fel, a bejárathoz. Hirtelen, hatalmas eső zúdult le, de nem vette el a közönség kedvét: csaknem telt ház gyűlt össze a kedvencek meghallgatására. Jócskán jöttek Nagybátonyból is, amely- lyel január elseje óta Kiste- renye — új néven — egységes települést alkot. Főleg lányok, asszonyok a haríspya- ,gyárból és a FŰTŐBER-ből. Éppen a harisnyagyáriak mesélték, hogy páran azért nem jöhettek el a bérletükkel, mert pechükre délutánra esett a műszakjuk. Hiába a bérleteknek mindig megvan a maguk kockázata! — Mi van itt? — tudakolja egy csokiszínű hölgy á jegyszedőktől. — Huszti—Piros est — hangzik a vétlenül mulatságos válasz az egyik ajtónálló ajkáról. S a nő megnyugszik tőle, táblából még egy keveset, aztán odébbáll. Nem ért semmit az egészből. A művészek megérdemelt, óriási tapsot arattak. A kiste- renyei közönség, amely évek óta nem kapott még hasonló programot sem, rendkívül hálás. Kicsit — kiváltképpen az előadás elején érzékeltük — fegyelmezetlen is. Néhányan ugyanis természetesnek veszik, hogy tetszés szerint kelnek fel a helyükről, majd ki- és beballagnak, hangos megjegyzéseket tesznek. Újra kell szokni a színházba járást. Aligha lesz baj. Csak a rendezőknek kell jobban figyelni, megkövetelni a rendet. Színházi programok megyénkben Az Állami Déryné Színház hetvenes évek végi megszűnése után jelentős mértékben csökkent megyénkben a színházi előadások száma. A Déryné helyébe lépő új, a Népszínház érthető indokokkal — lényegesen mérsékelte a fellépések mennyiségét, s színészei és a közönség érdekében csak a nagyobb és szín- padtechnikailag jobban felszerelt kultúrházainkban vállalt szereplést. Jelenleg öt Nógrád megyei településen lépnek fel rendszeresen a Népszínház művészei. Április második felében Salgótarjánban, a József Attila városi-megyei Művelődési Központban, a rétsági Asztalos János Művelődési Központban, valamint a palotáshalmi és a nagyoroszi kultúr- házban lép fel a Népszínház utazó együttese. A felnőtteknek A tettes ismeretlen című zenés vígjátékot, a gyerekeknek A harmadik fiú című mesejátékot mutatják be. A krimiízű cím mögött egy balatoni szerelem rejlik, melynek résztvevői a 19 éves diák és az érett férjes asz- szony. A darab szerzőiként Tabi Lászlót, a neves humoristát, Behár Györgyöt és Erdődi Jánost jegyzik a szinla- pok. A mesejáték e századi klasszikusunk, Tersánszky Józsi Jenő műve. A kiváló író a népmesék mintájára igazolja a közönség előtt a legkisebb gyerek találékonyságát, ügyességét, minden nehézség feletti győzelmét. A két darab főszerepeiben Garay Róbertét, Jáki Bélát, Za- lavári Bélát, Komlós Róbertét, Mester Editet, Bökönyi Laurát, Kozáry Ferencet láthatjuk. A tettes ismeretlent Palotáshalmon április 25-én, Rétságon egy nappal később, Nagyorosziban április 27-én mutatják be. A mesejátékkal a salgótarjáni közönség április 24-én, a palotáshalmi április 25-én, a rétsági 26-án, a nagyoroszi 27-én találkozhat. Az Állami Bábszínház április 21-én a rétsági művelődési központban szerepel. A gyerekek a Csizmás kandúr című ismert mese bábelőadását láthatják. A Meseszínház a salgótarjáni megyei művelődési központban április 26-án A póruljárt basa című mesejátékkal vendégszerepel. Mindkét előadást a Gyertek, mesélünk! sorozatban tartják. Szolnoki Gyula könnyedén szellemes bevezetőjével kezdődik az előadóest. Kellemes közérzetünket, mely a fűtött teremben a várakozás izgalmaiban kialakult, fokozzák a szavak. „A szívátültetés majdnem olyan eredményes már, mint az alkoholizmus elleni harc.” Nevetünk. Egyszerűek a felismerések... Talpig feketében, kamaszmosollyal bejön Huszti Péter. A Madách Színház művésze, 40 éves. Korán, már főiskolás korában a közönség és a szakma kegyeltje lett. , Ha egyáltalán van ilyen: mindenki szereti. Szerencsés ember — színészként, magánemberként. Varázslatosan megejtő személyisége jobb belátásra bírta néhány esztendeje az alattomosan és szívósan támadó betegséget is. Micsoda öröm! Csak neki? Nekünk is. Verseket, prózarészleteket hallunk: Benjámin Lászlótól, Szabó Lőrinctől, Illés Endrétől, Adytól, Szimonovtól, magától az előadótól... — Igazán nagy művész — súgja mögöttem Gugi László, a Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatója. — Milyen egyszerűen tud hatást kelteni. A rendezvénysorozat intézményi fogadtatásáról viszont a műsor után váltunk szót. Az iskolaigazgató bizakodó, úgy érzi, a művelődési ház szándékai most találkoztak az övékéivel, s partneri kapcsolat, hagyomány teremtődhet. A művészfeleség. Piros Ildikó szőkesége első látásra magával ragadó. Ő is versekkel és sanzonokkal szerepel 1— Hajdú Júlia zongorán kísér. A feleség nincs irigylendő helyzetben Huszti oldalán, akinek kétségtelenül nagyobb, melegebb az emberi (mint egyéniség) és művészi sugara. Egymás mellett azonban nem egyszerűen kiegészítik a másikat, hanem felerősítik hatásukat. Az előadóest így teljes értékű élményt nyújt. Meggyőzően bizonyítja alapötletét, az ember sokszínűségét. A kultúrház irodájában a friss élményt taglaljuk, és szükség szerint szó esik magáról a vállalkozásról, tehát a sorozatról is. — Az' előadás előtt, őszintén megvallom, izgultam — mondja Erney Attila, a Bá- tonyterenye városi jogú nagyközségi Tanács osztályvezetője. — Te jó, ég! Hogyan fogja a közönség végigülni? Aztán sikerült megfogni... — Nyolc éve lakunk Kiste- renyén, de nem emlékszem ilyen rendezvényre — vélekedik Bakos János, a bátony- terenyei pártbizottság munkatársa. — Örülök. Ügy látom, megvan a kellő összhang a kultúrház és az irányítók között. A telt ház is jelzi, hogy valami elkezdődött. Az emberek elviszik az élmény hírét. — Remélem is — jegyzi meg Bacsics József. — Sok munkánk fekszik a sorozatban, Hantos Sándorné Forgács Erikával, a munkatársnőmmel. Három éve lakom a megyében, s egészségem egykét hónap után, az orvosok meglepetésére is, lényegesen javult. Munkára jelentkeztem. .. Év elején, amikor előálltam a sorozatokkal, még kételkedtek, itt nem lehet csinálni semmit, mondogatták. Engedjétek meg, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét,' kértem. S íme: 300 felnőtt- és 600 gyerekbérlet fogyott el. A Huszti—Piros előadóesi közönsége székén egy stench lezett lapot talált. Az- intézmény kéri a nézőt, tegyen javaslatot, mondjon' véleményt, kiket, miket szeretni látni. Valami valóban elkezdődött Kisterenyén. Talán tényleg úgy tölti majd be körzeti funkcióját, ahogyan azt az irányítók elképzelik, ahogyan az igények, a szükségletek szerint kellene. Sulyok László Négyszemközt a műalkotással Nagy közönségsikernek örvend a Nógrádi Sándor Múzeumban megrendezett tavaszi tárlat, amelynek alkotásait meghitt azonosulással szemlélik a látogatók. Képeinken az érdeklődőket „lestük” meg, — fotó: kulcsár — .
