Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)
1984-04-20 / 93. szám
VTLÄG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK? uh H: v-'> % NOGRAD \'r. \ AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYE! BIZOTTSÁGA £S;A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA ’ _ XL ÉVF., 93. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1984. ÁPRILIS 20., PÉNTEK Onallocm, Az utóbbi két és fél évtizedben két nagy reformszakasz nyitott utat a gazdaságban a további gyorsabb fejlődés számára. Az első nagyobb reformlépésre az 50-es évek végén került sor. amikor az irányítási mechanizmus változtatása nyomán elsősorban a mezőgazdaság, de az ipar számára is új gazdálkodási: feltételek alakultak ki. Az iparban — bár fennmaradt a tervutasításos rendszer — a változtatások a korábbi időszaknál szabadabb mozgásteret nyitottak: még kisebbet ugyan a termelés összetételének, vagy a termelés mennyiségének megválasztásában, de már szélesebbet az erőforrásokkal való gazdálkodáshoz. Ekkor lépett életbe a nyereségrészesedési rendszer, az átlagbér automatizmus, a műszaki fejlesztési alapok képzésének a gyakorlata, vagyis, váltak ismertté azok az első szabályozók, amelyek már érdekeltté tették a vállalatokat a költségek alakulásában. Ezzel együtt mérséklődött a tervmutatók száma, a mezőgazdaságban pedig —, mint ismeretes — a begyűjtési rendszert lelváltotta a felvásárlási rendszer, s megszűnt a központi kötelező vetésterv. A 60-as évek végén bevezetett reform az első szakasz újításaihoz képest gyökeresebb változásokat hozott: a tervezés alapvetően új rendszere alakult ki. a népgazdasági célokat a közgazdasági szabályzók — az árrendszer, az adó- és hitelpolitika, a normatív keresetszabályozás — közvetítették a vállalatoknak. Számottevően megnőtt a vállalatok önállósága, tevékenységükben mind nagyobb szerephez jutottak a piaci impulzusok. Nagy, de nem indokolatlan óvatossággal helyeztük a gazdaságot a közgazdasági irányítás új feltételei közé. A fejlettebb és összetettebb feltételek között működő szocialista gazdaság jó hatásfokú irányításának receptje nem állt rendelkezésre. Ráadásul a felelősség, az új úton haladva szemernyit sem csökkent. A fejlődés gyorsult, jelezve, hogy a reform a termelési tényezőknek a fejlődéshez valóban kel- vezőbb összhangját teremtette meg. Az elért újabb, magasabb szint viszont rendre újabb változtatások szükségességét teremtette meg, újabb „ismeretlen” területek felé csábítva — kényszerítve — az irányítást. A még megfelelő számú, általánosítható tapasztalat hiányában, a még kellően ki nem kristályosodott elméleti közgazdasági tanulságok nélkül, no és a túl gyorsnak tűnő változtatások miatt agg'ályoskodók intelmei közepette nem volt egyszerű a reform kibontakoztatásának ésszerű és reális ütemét kialakítani. Sem a túlzott, a kalandorság felé közelítő kockázatvállalás, sem a változtatásokkal együttjáró bizonytalansági tényezőktől való túlzott félelem nem lehet jó tanácsadó, ha tízmillió ember sorsáról kell határozni Csak a folyamatosság, a körültekintő haladás és a reformok megfelelő összhangja, ritmusa alapozhatja meg szilárdan a társadalom anyagi biztonságát és gyarapodását. Sokan hangoztatták az utóbbi időben, hogy aki nem lép, nem vállalkozik, az kockáztat igazán. Pedig „nem lépni”, vagy a vállalkozáshoz a legalkalmasabb pillanatra várni, illetve az ésszerű változtatásokhoz szükséges feltételeket megteremteni — nem ugyanaz a magatartás. Lépni akkor kell, amikor annak eljön az ideje, amikor az a valószínűsíthető legkisebb kockázattal jár. Egy ilyen döntés egy ország számára akkora vállalkozás, amelyet csak meggondoltan, körültekintően, tervezetten, s nem rögtönözve szabad elhatározni. Egy vállalat, üzlet, vagy gmk viszonya a kockázathoz teljesen más dolog. Egy-egy kollektíva a saját zsebére annyit enged meg magának, amennyit akar. Ugyanakkor akadt példa — nem is ritkán —, hogy egyesek az ország kockázat- vállalását bátran sürgetik, a reform továbbfejlesztésének ütemét keveslik, ám saját maguk a vállalkozásban, újításban alig jeleskednek. Mintha arra várnának, hogy a főhatóság írásba adja nekik: tessék vállalkozni, mert ez esetben, ha kudarc éri őket, nem ők a felelősek. Az efféle magatartás átalakítása miatt is eljött az ideje a reform továbbfejlesztésének — átgondoltan, összetetten és fokozatosan, ahogyan ezt a Központi Bizottság legutóbbi ülésének állásfoglalása leszögezi. 1985-től fokozatosan újabb pályák nyílnak az önállóbb és íelelősségtelibb gazdálkodás számára. A továbblépés egyik fő iránya, hogy a vállalatok a vállalkozáshoz, kezdeményezéshez szükséges mozgásterüket egyre inkább saját maguk alakíthatják ki. A törvényes keretek között olyan programot tervezhet magának a vállalat, amelynek végrehajtására képesnek tartja magát. Társulhat, leányvállalatot alapíthat, fejlesztésbe kezdhet, szerződésekkel, közös fejlesztő, vagy értékesítő vállalatok alakításával más-más ágazathoz tartozó egységek egyesülhetnek egy-egy gazdaságos export, vagy belföldi üzlet kivitelezésére. E formákon keresztül a fejlesztéshez szükséges pénz is átáramolhat az egyik ágazatból a másikba, vagy akár az egyik szektorból a másikba is, a vállalkozó gyárak, szövetkezetek önálló döntése, és persze kockázata alapján Mindettől a vállalatok közötti együttműködés színvonalának javulása is várható. A lényeg tehát — egyszerűbben szólva —, ha van ötlet, s az a törvényes keretekből nem lép ki, s van pénz, vagy mecénás, akkor nem kell engedélyre, jóváhagyásra várni a megvalósításhoz. Ehhez az önállósághoz azonban az eddiginél sokkalta nagyobb, intézményesebb kollektív felelősségvállalás szükséges. Ezért a VII. ötéves tervidőszakban a vállalati kollektívák egyre tágabb körének nagyobb szava, szerepe lesz munkahelyük sorsának alakításában, mint eddig. Ennek révén a vállalatok irányításában egyre több szerephez jut a „belülről vezérlés” a külső irányítás helyett. A külső irányítást, a népgazdasági terv érvényesítését az egyértelműbb orientációt közvetítő szabályozók veszik át. A társadalom időszerű és távlati érdekei két csatornán vezérlik majd a termelő-gazdálkodó egységeket. Egyrészt a közgazdasági szabályozás segítségével, másrészt —, s ez az új elem — a termelő-gazdálkodó egységek meghatározott körében a munkavállalók intézményesítettebb beleszólása Hetedszer kivé a Salgótarján és Vidéke fllész Hetedszer nyerte el a Kiváló szövetkezeti címet a Salgótarján és Vidéke Áíész. Ebből az alkalomból tegnap Salgótarjánban ünnepi megemlékezést tartottak. A megjelent szövetkezeti tagokat és a meghívottakat, köztük Ozs- várt Józsefet, a megyei pártbizottság titkárát. Máté Gsa- bánét, a MÉSZÖV megyei elnökét. Oravecz Tivadart. a KPVDSZ megyei titkárát Vámos János, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte, majd dr. Szlameniczki István az MSZMP Központi Bizottság tagja, a SZÖVOSZ elnöke dicsérőleg szólt a szövetkezet vezetőinek és dolgozóinak azon erényeiről, amelynek eredményeként javították az áruellátást, korszerűsítették a bolthálózatot, új dolgokra vállalkoztak, szép eredményeket értek el az exportban, a jóvidelmezőségben, majd utalt a soron lévő tennivalókra. Méltató szavainak befejezése után átadta a Kiváló szövetkezeti címet tanúsító oklevelet, amelyet Vincze József. a szövetkezet elnöke vett át. Ö is röviden értékelte az elmúlt év eredményeit felvillantva az új kezdeményezéseket, majd az ez év első három hónapban elért sí kereket említette meg. Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese, a megyei párt és megyei tanács el ismerését tolmácsolta, -maid hangsúlyozta a Salgótarján és Vidéke Afész kistelepüle- sek ellátásában betöltött eredményes szerepét, a jó irányú fejlesztéseket, az új kezdeményezéseket. Végezetül kitüntetéseket adtak át. A kora tavaszi mezőgazdasági munkák részeként vegyszeres gyomirtást végeznek a rom- hányi termelőszövetkezet őszi búza vetésterületein. E munkákkal egy menetben lombtrágyát is szórnak a szárazság miatt egyelőre erőtlenül fejlődő növényekre. Képünkön a kétbodonyi határban, a Forrás-dűlőben Horváth János crőgépvezetö és Varga András vegyszerező látják el a teendőket. — kulcsár — ÜLÉSEZETT A MEGYEI TANÁCS Napirenden a kistelepülések kulturális élete A Nógrád megyei Tanács tegnap Salgótarjánban tartotta ülését Devcsics Miklós tanácselnök elnökletével. Az eseményen jelen volt Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Rónai Rudolf, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja. A testület elsőként Nógrád megye tanácsai tavalyi fejlesztési tervének és működési költségvetésének teljesítéséről szóló beszámolót vitatta meg. Az előterjesztéshez Farkas Sándorné dr., a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. Falun is erősödik a verseny Gyorsabbak, leleményesebbek legyenek a fogyasztási szövetkezetek! révén is. (Folytatás a 2. oldalon) A Nógrád megyei fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek elmúlt évi teljesítményét tették mérlegre a MÉSZÖV tegnap .Salgótarjánban tartott megyei küldöttközgyűlésén. A szövetkezetek képviseletében mintegy ötven küldött végezte el e felelősség- teljes munkát, amiben részt vett Ozsvárt József, az MSZMP megyei bizottságának titkára és dr. Szlameniczki István, a SZÖVOSZ elnöke is. Volt miről szót ejteni, hiszen a szövetkezetek az utóbbi két esztendőben sikeresen mozdultak ki a gazdálkodásukban korábban észlelhető holtpontról, s számos szerkezeti és szervezeti változás nyomában az elmúlt évben nyereségük csaknem 34 százalékkal haladta meg az előző évit — országosan is előkelő helyezést érve el vele. Az áfész-ek működési területükön az alapellátáshoz tartozó cikkekből kiegyensúlyozott ellátást nyújtottak — a minisztériumi vizsgálat tanúsága szerint — a kistelepüléseken is. Éppen a kisebb falvakban azonban az iparcikkek választéka nem tartott lépést az igényekkel: a kínálat bővítése céljából korábban létrehozott főboltosi rendszer az új érdekeltségi viszonyok között nem váltja be a hozzáfűzött reményeket. A vendéglátásban a szerződéses egységek bevételének részaránya ötszörösére emelkedett és meghaladta a teljes bevétel egynegyedét. A szerződéses forma a vendéglátásban egyértelműen bevált, emelte az ellátás színvonalát, a jövedelmezőséget és egészséges konkurrenciát jelentett a hagyományos formában dolgozó egységek számára is. , A mezőgazdasági ‘termékek termeltetési.' felvásárlási. s ezeken beiül exportelőirányzataikat nem teljesítették a szövetkezetek. Az e téren is egyre élesedő versenyben talpon maradtak ugyan, de ezzel egyidőben tért veszítettek. Tavaly csökkent a szakcsoportok, s azok tagjainak száma, valamint közös értékesítésük, pedig a felvásárolt mezőgazdasági termékek 90 százaléka a kistermelőktől, fele pedig a szakcsoportoktól származik! Míg évekkel ezelőtt a kiegészítő tevékenység alacsony szintje miatt érte kritika a szövetkezeteket, most egészen más a kép: eredményes előrelépést tettek a kiegészítő tevékenység fejlesztésében, az új üzemelési és vállalkozási fonnák szélesítésében. Az ipari munkákból származó árbevétel több mint hatvan százalékkal nőtt, jövedelmezősége messze meghaladja az országos átlagot A megyei szövetség rendszeresen és hangsúlyozottan foglalkozik a kistelepülések ellátási helyzetével. Az apró falvak kereskedelmi egységeinek egyharmada csak részben, vagy egyáltalán nem felel meg a kulturált kereskedelem követelményeinek. Ezért kiemelkedő jelentőségű a SZÖVOSZ elnökségének idén kezdődő hároméves programja, mely a kistelepülések kereskedelmi hálózatának, telepeinek rekonstrukcióját célozza. A küldöttek hozzászólásaikban elsősorban a kistelepülések ellátása javításának módjairól, az új üzemeltetési formák hasznáról és a hozzájuk tapadt gondokról szóltak. Dr. Szlameniczki István felhívta a figyelmet arra,' hogy a szövetkezeteknek éles versenyhelyzetben nagy lelményes- séggel, kockázatvállalással, gyorsasággal kell helyt állniuk. A szövetkezés gondolata azt is jelenti, hogy a szövetkezetek egymással is fogjanak össze a sikerért. Hangsúlyozta a SZÖVOSZ elnöke azt, hogy a szövetkezetekben is nagyobb belső rendet, korszerűbb érdekeltségi viszonVokat keli teremteni: a felelősség, a hatáskör, a döntési jog decentralizálása ugyanis a szövetkezet fejlődésének tartós eleme. — Nem mondunk újat azzal, hogy a lakosság élete sok szálial kötődik a tanácsok tevékenységéhez. Élet- és munkakörülményeik alakulása, mindennapi közélete, politikai hangulata nem kis mértékben függ a tanácsok munkájától. Az ebből adódó politikai felelősség volt tevékenységünk irányítója 1983- ban is — kezdte Farkas Sándorné dr. A továbbiakban nemcsak az elmúlt esztendő, hanem a VI. ötéves terv elmúlt három évének legfontosabb tapasztalatait összegezte. Hangsúlyozta, hogy a megye középtávú tervében, a lakáshelyzet javítása, az alsó fokú oktatás fejlesztése, az egészségügyi ellátás javítása, valamint az egészséges ivóvíz biztosítása kapott elsőbbséget, s a végrehajtás során e szempontokat következetesen szem előtt tartották. A megye tanácsai bevételi tervüket tavaly túlteljesítették, összege meghaladja a 830 millió forintot. Fejlesztési célokra 755 milliót használtak fel. 6 százalékkal többet a tervezettnél. A fejlesztések közűt tavaly is a célcsoportos és egyéb állami beruházások megvalósítása jelentette a legnagyobb feladatot. Kiemelten kezelték a lakásellátást, különböző erőforrásokból ösz- szesen 1360 lakás készült el, a tervezett 1355 darabbal szemben. A tervciklus első három évében a 100 lakásra jutó családok száma 111,4-ről 107,4-re csökkent. A korábbi évekhez hasonlóan a lakások döntő többsége magánerő bevonásával történt. E területen a tervhez képest némi lemaradás mutatkozik. Ennek oka, hogy a jogszabálymódosulásra való várakozás miatt 1982-ben viszonylag kevés volt a megkezdett családiházépítés, valamint az építőanyag-ellátás sem növelte az építési kedvet. Az elmúlt esztendőben az egészségügyi és szociális ellátás javítására 108 millió forintot, a tervezettnél 14 százalékkal többet használtak fel. Eelgvorsult a balassagyarmati kórházrekonstrukció, elké(F oly tatás a 2. oldalon)
