Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

Makacs tények, útravalók, útjelzők (I.)

ELETURIK

és a statisztikák

Mindennapi életünk számtalan törvényszerűségéről, a statisztikák segítségével is tájékozódhatunk. Természetesen még a legfőbb érdekességet kínáló adatok, viszonyszámok sem tekinthetők . valamiféle mítosznak. A statisztika, a tö- megjelenség ékről módszeres megfigyelés, szervezett adatgyűjtés, rendszerezés, feldolgozás, elemzés és értékelés alapján készül, így aztán megesik, hogy az egyén, saját érdekére, még a szám tengerből sem tud mindig meríteni egy- egy ..makacs” tényt, útrava- lót, vagy útjelzőt.

Meddig élünk?

Csillapíthatatlan korunkban megnőtt a gazdasági és társadalmi folyamatok megismerése iránti információéhség, s ennek kielégítésében nagyszerepe van a statisztikának. Közben felvetődnek „periférikusnak” tűnő és nagyon fontos más alapkérdések is. Egy- kettőt megkísérelünk felvillantani.

Kit nem foglalkoztat az a kérdés: vajon átlagban meddig élünk?

A népességstatisztikai adatokból többek között megtudhatjuk, hogy amíg fél évszázaddal ezelőtt a születéskor a várható átlagos élettartam a férfiaknál 48,7, a nőknél 51,8 év volt, addig napjainkban ezek a mutatók 66, illetve 73,4 évre emelkedtek. A további növekedés ugyan megállt, de a tudomány mai álláspontja szerint az élethossz — az ösz- szes körülmény szerencsés meglétével — 109, 113 évet is elérhet. Ennek jellemzésére szolgáljon, hogy az 1980 évi népszámlálás adatai szerint 80 100 éven felüli ember él országunkban, akinek többsége nő. A nők halandósági viszonyai tovább javulnak, míg a férfiaké kedvezőtlenebbül ■lakúinak.

Megyénkben például ezer férfiből 1970-ben 777 fő érte el a 60 évet, három évvel később már csak 745. Ezer nő közül ugyanakkor 1970-ben 862-en érték meg a 60 éves életkort, 1973-ban pedig 868- an.

Mindennapi életünk egyik legkülönösebb eseménye a csecsemő születése. Az elmúlt 20 év alatt Nógrád megyében több mint 30 ezer család — a családoknak 40 százaléka — költözött új, a mai igényeknek mindinkább megfelelő korszerű lakásba, a személy- gépkocsik száma tizenhétszeresére emelkedett, a személyi jövedelmek évről évre folyamatosan nőttek, mégis egyre kevesebben* vállalják a gyermeket, ezt az életben semmi

mással nem helyettesíthető, pótolható örömöt A statisztikák tanúsága szerin ugyanis a megyében 1982- ben 2947-en születtek, s ez 13,7 százalékkal kevesebb mint 10, és 10,1 százalékkal alacsonyabb, mint 20 évvel korábban volt. Míg 1975-ben is ezer lakosra 18,1 élve születés jutott — országosan 18.4 — addig 1982-ben már mindössze 12,3 — országosan 12,5 —, amely a megyék sorrendjében a 14. helynek felel meg. Ennek megfelelően a gyer- mekkorúak aránya jelentősen, a 20 év alatt 25,2 százalékról 21,5 százalékra csökkent, ezzel szemben a 60 éven felülieké 13,8 százalékról 17,8 százalékra nőtt. Ezzel összefüggésben a halálozások száma emelkedő tendenciát mutat, s mivel megyénkből évek óta többen vándorolnak el, mint amennyien ideköltöznek.

Ezért a lakónépesség száma immár három esztendeje csökken. Jelenleg 237 ezren élnek a megyében. 1980-ban a megye lélekszáma 240 ezer 300 volt.

Az élet minőségéről

A társadalomstatisztika bemutatja miként változott meg életünk minősége, hogyan épülnek egymásra a generációk, milyen szerkezeti átrendeződés történik közöttünk, fokozódik-e az aktív keresővé válás.

Á megyében a munkaképes korú népességen belül 1960 és 1980-as évek között 71,9 százalékról 77,2 százalékra nőtt az aktív keresők aránya. Ez alapvetően arra vezethető vissza, hogy a szénbányászat visszafejlesztése decentralizált iparfejlesztéssel, főleg könnyűipari üzemek létesítésével együtt párosult. Ily módon megnőtt a nők fokozódó munkába állásának lehetősége. Húsz év alatt nőtt az inaktív keresők hányada, mégpedig 6,3 százalékról 14,4 százalékra, ami elsősorban a gyermek- gondozási segély 1967 évi bevezetéséhez kötődik. Ugyanakkor hozzájárult a nyugdíjasok számának növekedése is.

A foglalkoztatottság szerkezeti változását kismérvű arányeltolódás jellemzi, amely főként a mezőgazdaság szocialista átszervezésével függ ösz- sze. Az elmúlt húsz évben csökkent a mező- és erdőgazdálkodásban foglalkoztatottak száma és aránya — 24,6 százalékról 14,7 százalékra —, ezzel párhuzamosan emelkedett az egyéb anyagi ágak, valamint a tercier ágban foglalkoztatottak létszáma.

Arra, hogy milyen törvény- szerűségeket érhetünk tetten

az ifjúkorban, az aktív tevékenységünk időszakában, s ha már időskorúak lettünk, arra szintén a társadalomstatisztika ad választ. Bemutatja az iskolázottsági színvonal változását is. Megyénkben az elmúlt húsz év alatt ez jelentősen javult. A tízéves és idősebb népességnek 1960-ban 3,7 százaléka — 7117 fő — nem végezte el az általános iskola egyetlen osztályát sem. húsz évvel később az előbbiek aránya 1.4 százalékra — 2899 fő — csökkent. A befejezett középiskolával rendelkezők — a megfelelő korúak százalékában — aránya a vizsgált időszakban több mint 3.5-szere- sére — 5 százalékról 17,8 százalékra — emelkedett A felső fokú végzettséggel rendelkező diplomások száma és aránya az elmúlt húsz esztendő alatt csaknem megháromszorozódott.

A rejtettebb zugokba

A statisztikából választ kapunk arra is, hogyan alakul a családok száma, ugyanakkor bepillanthatunk a háztartások rejtettebb zugaiba is. Feltárul előttünk, hogy életünk mely szakaszában sűrűsödnek a kedvező, vagy éppen a nem kívánatos események.

Például a házasságkötések többsége országosan a 20—24 éves korcsoportüaknál jelentkezett 1960-ban 20 év múlva is ez a jellemző. A nők zömének életkora 22, a férfiakénak pedig 24 év.

Megyénkben a házasságkötések életkor szerinti megosztása a férfiaknál az országoshoz hasonló, a nőknél azonban alacsonyabb, többségük 20 éven aluli. 1980-ban a 15 éven felüli férfiak 73,6 százaléka volt házas, a nőknek pedig .68,3 százaléka. A házasnőknek 1960-ban 12,1 százaléka volt gyermektelen, 1980- ban már csupán 9,1 százaléka. Csökkent a gyermek nélküli családok aránya, ugyanakkor kevesebb lett családonként a gyermekek száma. Amíg 1960-ban a házasnők 36,6 százalékának 3 és több gyermeke volt, addig 20 év múlva csupán 21,3 százalékuknak.

A köztudatban úgy él a válásokról alkotott kép, hogy azok leginkább a hétéves házassági időszakban következnek be. A statisztikai adatok viszont rávilágítanak arra, hogy ez nem igaz, mert a válások közel egyharmada már az ötéves házassági idő előtt megtörténik. Szomorú még az is, hogy a felbontott házasságok 71 százalékában gyermek is van.

(Folytatjuk) Dr. Gyöngyösi István

II negyvenek és a munkaerő

Alig hét év alatt, 1975 és 1982 között, nem kevesebb, mint tíz százalékkal, vagyis 160 ezerrel csökkent az iparban dolgozók száma. A legnagyobb veszteséget a gépipar szenvedte, s azon belül is a fémtömegcikkipar (ahol 30 százalékkal dolgoztak kevesebben 1982-ben, mint 1975-ben); s a gép- és gépi- beiendezés-iparág, ahol 11 százalékkal csökkent a létszám. A folyamat minden íejlett ipari államra jellemző, ám ez aligha vigasztalja a hazai iparvállalatok vezetőit. Ők változatlanul és egyre hangosabban panaszkodnak, mondván: létszámhelyzetük annyira kritikus, hogy az már nemcsak a folyamatos termelőmunkát, de a valamennyire is megbízható vállalati tervezést is veszélyezteti.

Ez a felszín. Ám a mélyebb vizsgálódások esetenként másfajta következtetésekre engednek. Nemrégiben egy újabb dokumentum jelent meg, arra figyelmeztetve, hogy tessék csak újra és újra átgondolni: valóban olyan fenyegető rém-e a munkaerőhiány, mint ahogy azt az iparvállalatoknál hiszik és fennhangon hirdetik?

Negyven vállalatnál — közöttük nagy és jelentős exportőröknél végzett felmérést az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, kérdezvén: ugyan mondják már meg, hogy exportkötelezettségeik teljesítésében mennyire akadályozza őket a munkaerőhiány?

Kiderült: a szóban forgó vállalatokat sok minden hátráltatja az exportmunkában. Például — és elsőként — a többnyire importált anyagok, alkatrészek, félkész termékek krónikus hiánya, vagy késedelmes beszerzése. A késői importszállítások gyakorta eleve meghiúsítják az esedékes exportüzleteket, mert mire az importanyag megérkezik, a külföldi vásárló visszalép az üzlettől. Továbbá: esetenként és mind gyakrabban nem kecsegtet üzleti sikerrel az exportvállalkozás. A jelenlegi ár-, " jövedelem- és bérszabályozás — mondják a vállalati szakemberek — nem ismeri el, nem honorálja kellőképpen a külpiacok megszerzéséhez és megtartásához nélkülözhetetlen egyre nagyobb erőfeszítéseket. Vannak cégek, vállalatok, ahol hovatovább lemondanak az exportról, s egyre inkább a

belföldi piacokon keresik az üzleti érvényesülés lehetőségeit. Azért is, mert — s továbbra is szigorúan csak a vállalati véleményeket idézem —, mert az exportot ösztönző bérpreferencia sem olyan, mint amit valóban ösztönzőnek nevezhetünk.

Ráadásul: e preferenciaszabályok értelmében és következményeként hátrányosabb helyzetben van a már elismert nagy exportőr, az akinek tovább kellene növelnie a külföldi eladásait, és sókkal előnyösebb helyzetben van az a cég, amely az épp csak em- lítésreméltó exportját szeretné növelni.

Az exportmunka alapfeltétele persze a piaci — a külpiaci! — versenyképesség. A versenyképesség alapfeltétele pedig *— megannyi más tényező mellett — a vállalat mindenkori műszaki fejlettsége, technikai és technológiai színvonala, s ez ügyben ugyancsak nem állunk jól. A műszaki fejlesztésre fordítható pénzforrások évek óta csak szűkülnek, s ennek végül is kivédhetetlen következményei vannak. A magyar ipar termék- szerkezete — a külpiacokon egyre inkább leértékelt termékszerkezete — azért is olyan, amilyen, mert az ipar műszaki, technikai felszereltsége is olyan, amilyen...

Hadd ismételjem: mindez nem valamiféle felsőbb, ha úgy tetszik „központilag” megfogalmazott helyzetjelentés, hanem az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei által megkérdezett negyven vállalat vezetőinek általánosítható véleménye. Meglehet: a véleményük vitatható, a helyzetértékelésük korrigálható, kiigazítandó. Ám e „negyven” úgyszólván egybehangzó véleménye szerint a munkaerőhiány sem első-, sem másod-, sem pedig harmadsorban, csak valahol a sokadik tényezőként nehezíti az exportfeladatok teljesítését.

Mondom, az ÁBMH-vizsgálat egy újabb dokumentum. Részleteinek ismeretében ismét csak végiggondolandó, hogy érdemes-e szabad-e, értelmes dolog-e olyan — már-már hisztérikus jellegű — hangulatot kelteni az állítólagos munkaerőhiány miatt, ami nálunk,'mostanság ismét divatba jött?

Vértes Csaba

SZERELES

*

Négy takarmánykeverő üzemet épít Algériában az ÉLGÉP. A felvételen zsír- és melaszadagoló szerelési munkálatait láthatjuk a pásztói gyárban.

Bencze Péter

„Semmiből” energiát

...úriemberként megyünk haza...

— AZT A FAHULLADÉKOT, fűrészport használjuk fel, ami eddig veszendőbe ment, gondot okozott a tárolása, vagyis „semmiből” csináltunk energiát — tapint a lényegre Márkus István, a Nógrádi Szénbányák gépészeti és energiaosztályának főmechanikusa, amikor az energiaracionalizálási állami hitelből, kölcsönből, valamint a vállalat saját erejéből megvalósított a hulladékot hasznosító kazán kerül szóba. A kiste- renyei üzemben építettek fel a meglevő két másik széntüzelésű társa mellett, az ERFA- TERV (Erdészeti és Faipari Tervező és Szervező Iroda) szabadalma alapján. A kazánt a Szolnoki Vas- és Fémipari Szövetkezet gyártotta.

Az új fahulladék-hasznosító kazán három hónapja üzemel. Leszámítva az ilyenkor előforduló gyermekbetegségeket, —- teljesítményével elégedettek a vállalat vezetői. Az ötlettől a kivitelezésig egy év telt el. A beruházás, beleszámítva az üzemekben létrehozott elszívó berendezéseket, amelyek egyből a kazánba szállítják a hulladékot, valamint az energiát szállító gőzvezetékeket, tízmillió forintba került. Ebből a

kazán 3,5 milliót képvisel, ami három és fél év múlva térül meg.

— Ezer tonna jó minőségű barnaszenet takarítunk meg a fahulladék eltüzelésével, ami másfél’ millió forintot jelent — érzékelteti a változások előnyét Márkus István, majd így folytatja: — Korábban a KÖJÁL le akarta állítani a kisterenyei fűrészüzemünket, mert olyan nagy volt a por, hogy igen veszélyeztette a dolgozók egészségét. Az új kazán beállításával, és a hozzá kapcsolódó elszívó berendezésekkel együtt egy csapásra megoldottuk ezt a régi, nyomasztó gondunkat. Ugyanakkor ugrásszerűen, többhelyütt javítottuk a munkakörülményeket, sőt megszabadultunk a környezetvédelemmel kapcsolatos ez irányú gondjainktól is.

— A napi termelőmunka mellett végeztük el a kazán beállításával, a- magas- és mélyvezető csőrendszerek kiépítésével kapcsolatos feladatokat — mondja nem sokkal később Fodor Tibor, a kisterenyei üzem főmérnöke: — Ez több lépésben történt, annak megfelelően, ahogy a vállalat fejlesztési lehetőségei megengedték. A kivitelezés során gondot okoztak a pontatlanul elkészített tervek, de az alvállalkozók sem jeleskedtek ígéretük megtartásával. Emiatt a kazán próbaüzeme áthúzódott erre az esztendőre: február elsejével

kezdődött meg és három napig tartott. Ezt követően megkaptuk az üzemeltetési engedélyt, mely hat atmoszférára szól,, bár a berendezés maximális kapacitása tizenkét atmoszféra. Óránként 3,3 tonna gőzt termelünk. A már korábban említett két szeneskazánunkkal együtt a jelenlegi technológiai gőzzel a melegvíz-szolgáltatás, a központi iroda, valamint a szociális helyiségek fűtési igényeinek 90 százalékát már ki tudjuk elégíteni. Hátravan még a tóik,

a gépjavító, a központi betontelep és még két iroda hőigényeinek kielégítése. Ezek a gőztáwezeték-hálózattól távol, azaz 300 méterre esnek. A szocialista brigádokkal együtt most azt vizsgáljuk, hagy társadalmi munkában ’miként tudnánk a beruházást kompletten befejezni.

— Kellemes csalódást okozott az új kazán — folytatja az előbbi gondolatot nem sokkal később Angyal Albin főmechanikus, akivel együtt most már többedmagunkkal a kazánház felé irányítjuk lépteinket.

— Az egész rendszer jól áttekinthető. A berendezés lelke ez az automatikus vezérlő szekrény — mutat egy ruhás- szekrény nagyságú, zárt, apró, mozgó fényeket, jelzéseket adó berendezésre, amely különböző mutatókat is magába foglal.

— Az előbbiek a kezelő személyzetet értesítik mindarról, ami az egész égési folyamatban történik. — A iűztérben

— mutat egy műszerre — ötven és ezerötven fők között váltakozhat a hőmérséklet, attól függően, hogy milyen a fűrészpor, illetve a felhasználásra kerülő hulladékanyag nedvességtartalma. Be kell vallanom, hogy ez több mint amennyire a kazánt tervezték. Ennek ellenére másfél hónap alatt eltüntetjük a hulladékdepónkat. ..

— Ide szállítjuk és égetjük el a bányaüzemeknél, az asztalosüzemben és a fűrésztelepünknél keletkező fűrészport és hulladékot. Sőt, az acélgyárban keletkező fahulladékokat is mi hasznosítjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Tekeres Imre energetikus.

— Ily módon — veszi vlsz- sza a szót Márkus István — hárommillió forint bírságtól szabadítjuk meg a kohászokat — zárja az előbbi gondolatsort.

Mivel a GATTER-üzemben

csak kettőig van műszak, (jzért csak Kiss József géplakatost és GMK-jukat találtul* az üzemben.

— Régi gondunk oldódott meg a fűrészpor elszívásával — kezdi mondókáját a jól megtermett, barátságos, közvetlen szakember. — A mostani munkakörülményeket össze sem lehet hasonlítani a korábbival. Akkor porfelhőben dolgoztunk, ládákba hordták ki kézi erővel a fűrészport, meg a fahulladékot. Most meg az elszívó berendezés továbbítja a feldolgozó géptől egyenesen a kazánba. Olyan tökéletesen, hogy ma már mi is fűrészportól mentesen, úriemberként megyünk haza...

A MÜ MÉG NEM fejező-’ dött be teljesen, mert a vállalat sem dúskál a fejlesztésre fordítható pénzekben. De a lehetőségek okos kihasználása, a bátor kezdeményező kedvük, akárcsak eddig, a jövőben is segít majd nekik további elképzeléseik mielőbbi megvalósításában.

— venesz —

NÓGRÁD - 1984. április 18., szerda * * 3