Nógrád. 1984. április (40. évfolyam. 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT VILCSI Jobb későn, mint soha. Ta­lán mostanra esett le a „tan- tusz” (mint a „Fele sem igaz”. ból tudjuk, a tantusz spanyol eredetű és „pontosan annyi” a jelentése), leesett és kész: tehát kétféle színészportré- sorozat fut a tévében. Az egyik, ha jól tévedek, a Mes­tersége: színész, a másik az elmúlt héten pénteken is adásba került Szerkeszti a színész címet viseli és míg az elsőben többnyire (vagy kizá­rólag?) civilek faggatják több kevesebb sikerrel a színészt — a másikban színészek szí­nészekkel csevegnek igazán érdekesen. Régi igazság, hogy a színész és az újságíró — most más összefüggésről ne essen szó! — egyben minden­képpen megegyezik, ha kettő­három leül beszélgetni, öt percen belül a szakmájukról- hiválásukról folyik a szó és akkor persze jaj annak, aki éppen nincs jelen! Ebben a „színész a szinész- szel” sorozatban egyszerűen nem lehet rossz műsort csi­nálni. Vagy két olyan Szí­nész (egyikük esetleg rende­ző) ül egymással szemben, akik nagyon szeretik egymást, vagy olyan pár, amelyiknek az egyik tagja szereti a má­sikat, vagy olyan ugyanilyen változatban, amikor mindket­ten kifejezetten utálják egy­mást (bár az utóbbira még nem volt példa, azért még ki lehetne próbálni). Miért jó ez? A megközelítések izgalma miatt. Amiként Ferrari Vio­lettával, az NSZK-ban éló egykori közönségkedvencünk­kel is érzelmi-értelmi „pár­bajt vívott” a feladatot ezút­tal is nagyon komolyan vevő nagyszerű Gobbi Hilda. Mondhatnánk „persze a Gobbinak könnyű, neki min­den megengedett, egyszemé­lyes intézményként bármit mondhat-kérdezhet”---- Hát, m i tagadás, itt nem volt „par­don”, Gobbi Hilda kijátszott minden ütőkártyát és felhasz­nálta saját társasági lényének jó részét is a siker (sikeres beszélgetés, portrézás, jó ér­telmű pletykázás felesleges „intimpisták” mellőzésével stb.) érdekében. A helyszín és a Ferrari-portré indítása­kor (a színésznő érkezésekor pontosabban) jelenlevő szí­nészkoszorú azt sugallta, hogy itt „egy ülésre” több dolog is történt, hiszen nemrégiben láthattuk azt a beszélgetést is, amit az egykor volt gye­rekszínészekkel folytatott, már nem tudnám megmondani, hogy kicsoda. Tehát, ahol az félbeszakadt-bevégződött, ott és onnan indult ez a furcsa- érdekes-érzelmes „Ferrari­show”, de könnyen lehet, hogy tévedek, aminek valószínűleg nincs különösebb jelentősége. Szerkesztő-rendezőként egye­dül Bányai Gábor a meg­mondhatója — mennyi volt ebben a váltakozó helyszínű („gyere, Vilcsi, a bárpulthoz, s latroknak ott bedobunk egyet”) ebédeléssel és naple­mentés lírai fényekkel is megvilágított játékban (mert azért itt történt is valami, itt fejlődés is tapasztalható volt az alany feltárt rétegeit ille­tően), hogy szóval mennyi volt mindebben Gobbi Hilda eredeti ötlete (alighanem sok), de hogy másként nem is na­gyon érdemes portrézni, az szinte biztosnak látszik így utólag. Mit mondjak? Vasárnap a Gertler-sorozatban talán utol­só itthoni nagy filmsikerében a Gdzoias-ban láthattuk (1955) Ferrari Violettát, nem sokkal azután, hogy ezt a sikert még learatta — ő is külföldre tá­vozott, mint sokan mások, de hát mint mindenről, erről is a legemberibb baráti hangon esett szó Gobbi Hilda köny- nyed modorában, amelynek az a lényege, hogy minden­áron meg akarja érteni a má­sikat. Ismertük, mi időseb­bek (?) Ferrari Violettát? Csak a fiatalabb nemzedék­nek kellett őt bemutatni? Is­merjük mi Nagy Annát (Pa­csirta), vagy akár a legnép­szerűbbek közül Udvaros Do­rottyát úgy, ahogy mostanra Gobbi Hilda gyakori szóhasz­nálatával Vilcsit megismer­tük? Dehogy ismerjük, dehogy tudjuk, milyen utakat kellett bejárnia akármelyiküknek ah­hoz, hogy mostanra a legis­mertebb-legtöbbet foglalkozta­tott, vagy a legismeretlenebb- legkevesebbet foglalkoztatott színészünk legyen akarva aka­ratlan, meg a szerencsét is ideszámítva. Mert az úgy tű­nik, ahogy egyre-másra elénk kerül színészgárdánk színe- java ezekben a sorozatokban, fontosabb annál, mintsem gondolná az ember. Ferrari Violetta tehát az etalon, a mérce, az egyedüli magyar színész, aki külhonba távoz- tával is végig „folytonos”, si­keres, mindig az élen van, most talán már végérvényesen musicalszínészként. Hihetetlenül egysierű megol­dással páratlan mélységű és emberi szélességű skálán ját­szott Gobbi Hilda; kiterege­tett néhány régi fotót Ferrari itthoni művészmúltjából és bedobott néhány kulcsmonda­tot. Ennyi. Mindent megtud­tunk, amit egyáltalán érde­mes és még ildomos is Ferra­riről, mindent, beleértve a családi élet buktatóit, az egyé­ni küzdelmeket, a „torokbe­tegségnek” nevezett német nyelv elsajátításának valószí­nűsíthető kálváriáját, a siker­re törés folytonosságának belső mozgatórugóit is meg­láthattuk; az anya, a gyerek meghatározó érvényű kapcso­latait, a másformájú színész­világ színeit... Még politikái is „belekevert” Gobbi Hilda ebbe a pályatársi szereteted sugárzó beszélgetésbe. Kapni csak az tudhat beszélgetőtárs­ként is, aki maga is sokat ad magából. Ha van adnivalója Ha van, akinek adhatja és az elfogadja. Itt ez történt töb­bek között. Vilcsi „németes tartását” ismerős hazai fények lágyí­tották emberibbre a „finálé­ra”. (T. Pataki) Á jövő nemzedékéért Nemcsak egyszerűen érde­kes, de igen elgondolkoztató is az a kiállítás, amelyet Ur- bán Tamás fiatal fotóművész képeiből rendeztek az Egész­ségügyi Minisztériumban. El­gondolkoztató elsősorban azért, mert egyrészt a magyar egész­ségügy munkáját és — nem túlzás itt a szó — küzdelmét mutatja be a jövő nemzedé­kéért. a gyermekek és fiata­lok egészségéért — másrészt felidézi mindazokat a veszé­lyeket, amelyek az új generá­ciót fenyegetik. A fényképek bemutatják azt a sokszor éjt nappallá tevő, fáradtságot nem ismerő munkát, amivel az or­vosok, az egészségügy dolgo­zói szembeszállnak az embe­ri — a gyermeki — életet támadó ezer veszéllyel. Idősze­rű is ez a kiállítás ma, ami­kor — néhány, magáról és kö­telességéről ' megfeledkezett, bűnös orvos mulasztása mi­att — sok méltánytalan bírá­lat hangzik el az egész orvo­si karral, hivatással szemben. A SZÜLŐ FELELŐSSÉGE A kiállítás képei azt is meg­mutatják, hogy a szülők köny- nyelműsége, nemtörődömsé­ge már a születés előtt veszé­lyeztetheti az utód életét. Az anyák alkoholizálása és do­hányzása miatt is sok élet vész el — mielőtt megkezdő­dött volna. Ezért magas ná­lunk még ma is —, noha az utóbbi évtizedben a felére csökkent — a csecsemőhalá­lozások aránya. Az újszülöt­teknek mintegy 10 százaléka ugyanis koraszülött, s ezek megmentése minden orvosi erőfeszítés ellenére nem min­dig sikerül. Hogy könnyelmű szülőknek általában könnyelműek a gye­Tizenévesen a detoxikálóban rekeik is, arról talán szólni sem lenne érdemes, ha nem ütné szíven a nézőt a sok do­kumentumerejű kép. Gyer­mekbalesetek, amelyek azért következtek be, mert az apák és anyák nemcsak, hogy nem vigyáztak eléggé, de még csak meg sem magyarázták a ki­csiknek. hogy mit, miért nem szabad csinálniok, mihez ne nyúljanak hozzá, hogyan vi­selkedjenek, közlekedjenek az utcán S a következmény; sok kis áldozat, hetekig-hónapokig ágyat nyomó gyerekek, elvesz­tett kezek, lábak, gyermek­korban kettétört életutak. NÖVEKVŐ VESZÉLYEK S, amint nőnek a gyerekek — úgy szaporodnak a rájuk leső veszedelmek; Kamasz- korban még a korábbinál is jobban kell (vagy inkább kel­lene) a támasz. A szülő, aki most már nem csak irányító­SZOKATLAN SZOLGALAT Bér cél i plakátok Örömmel újságolja, hogy nyolcadikos diákjai eredmé­nyesen szerepeltek a megyei szakversenyen. A népi épí­tészetről tartott műelemzésük­kel érdemelték ki a legjob­baknak járó díjat. Űrhegyi Ferencné rajz—földrajz sza­kos tanárnővel ezúttal azon­ban nem a helyi általános is­kola, hanem a művelődési ház egyik termében beszél­getünk. Ebben az intézmény­ben is fiatalokkal foglalko­zik, — volt tanítványaival. — A gyerekek épp most mentek el, a ragasztáshoz már elég egy ember is, — mond­ja, miközben mérnöki pon­tossággal illeszti egymás mel­lé a hatalmas transzparens betűit. — Azt hallottam önről, hogy nem kedveli a nyilvá­nosságot. .. — Ez igaz. Tudja, jobb csendben, észrevétlen dolgoz­ni. Olykor az elismerés is kel­lemetlenségeket okoz... — De, hiszen, amit önök csinálnak, annak éppen az a célja, hogy nyilvánosságra kerüljön! — Pontosítsunk! A cél az, hogy a lakosság tudomására hozzuk a művelődési ház ren­dezvényeit. Ez. természetesen csak úgy lehetséges, ha a programok nyilvánosságra ke­rülnek. Az embereket azon­ban elsősorban az érdekli, hogy milyen rendezvény lesz a kultúrházban, és csak má­sodsorban az, hogy milyen a rendezvényt propagáló pla­kát. Ez nem álszerénység, ez tény. Ettől függetlenül, mi hiszünk abban, hogy az ízlé­ses, esztétikus plakát máig az egyik leghatásosabb propa­gandaeszköz, s hogy plakát­jaink nagy mértékben segítik az intézmény propagandate­vékenységét. — Miért fontos ez az önök számára'! — A mi csoportunk egy művészetbarát kör. A művelő­dési ház helyet és munkafel­tételeket biztosít a számunk­ra. Szerettük volna valami­képpen viszonozni ezt a le­hetőséget. De nem csak ezért! Nekünk a legfőbb progra­munk az esztétikai nevelés, a vizuális kultúra fejlesztése. Ezzel az önként vállalt szol­gálattal tehát úgy tudjuk hasznosítani magunkat, hogy abból nekünk is hasznunk származik. Hiszen a plakátké­szítés is egyfajta alkotómun­ka, melynek során a gyere­kek esztétikai érzéke is fej­lődik. És talán azoké is, akik megtekintik munkáinkat... — Kérem, mutassa be kö­zelebbről a csoportot! — Mintegy tíz-tizenöt fia­tal jár általában a foglalko­zásokra. Egytől-egyig volt di­ákjaim. Havonta 8—10 órát töltünk együtt, de ha a mun­ka megkívánja, persze jóval többet. Rendszeresen tartunk művészettörténeti előadáso­kat, műelemzéseket, évente egyszer ellátogatunk a buda­pesti Szépművészeti Múze­umba, illetve a Nemzeti Ga­lériába. De voltunk már Csehszlovákiában és az NDK- ban is, mindenekelőtt kép­tárnézőben. Meg sem tudnám monda­ni, hogy pontosan mikor ala­kultunk — úgy a hetvenes évek közepén —, de minden­estre az biztos, hogy a mű­velődési házban a miénk a legrégebb óta működő kiscso­port. Talán épp azért, mert nemcsak önmagunkért va­gyunk. — Hány plakátot készítenek egy-egy rendezvényre? — Azt rendezvénye válo­gatja. Van, amire csak né­hányat, de volt már, hogy kö­zel százat. Persze nem ezek­re vagyunk a legbüszkébbek, hiszen a minőségnek itt is függvénye a mennyiség. Sze­retném azonban megjegyezni, hogy nem csak a plakátké­szítést és elhelyezést vállal­tuk. Mi rendezzük a művelő­dési ház kiállításait, és egyéb dekorációs feladatokat is el- végzünk. — Mit gondol; ha a köz­ségben járva megkérdezném az embereket, hogy tudják-e ki készítette a plakátokat, meg tudnák mondani? — Most már talán igen! A közelmúltban ugyanis — a művelődési ház felkérésére — saját készítésű plakátjainkból is rendeztünk egy kiállítást. — Sikere volt? — Ezt ne tőlem kérdezze! Azóta mindenesetre itt Bér­ceién nem látni letépett, el­szakított plakátokat... p. k. parancsoló, hanem elsősorban felnőtt barát a fiúknak, ta­nácsadó barátnő a lányoknak. A szomorú tények azonban ízt mutatják, hogy igen sok szü­lő éppen gyermekének ebben a korában megunja a vele való mindennapi törődést, „van elég baja anélkül is” — felkiáltással magára, sorsá­ra hagyja a tapasztalatlan fia­talt. Így jutnak el a tizenéve­sek az italhoz, a gyógysze­rekhez, a „szipózáshoz”. Kommentár helyett — a ki­állítás megnyitójának közön­sége előtt levetítettek egy vi­deofilmét, amelynek felvétele­it ugyancsak Urbán Tamás készítette. Riportfilm volt egy kórházi kábítószer-elvonó osztályról, riporterei maguk a fiatalok, akik egymást kér­dezgették a kamera előtt: ki, miért kezdett, „szipózni”. vagy kábító hatású gyógyszereket szedni. Döbbenetes és szívszorító ■ volt látni-hallani a tizenéve­seket, akik néhány percnyi „könnyű lebegés”, vagy „böl­csesség” illúziójáért tönkretet­ték egészségüket, s, akiket or­vosok és egészségügyiek hosz- szú, kitartó munkájával próbál­nak visszahozni a társada­lomba. A fiatal postást, aki kábulatában könnyedén ro­hant fel az emeletekre, s utá­na napokig alig tudott moz­dulni. Az ifjú házaspárt, akik egymást licitálták túl a „köny- nyű mámor” élvezetében. A fiatalembert, aki magányos­nak érezte magát, szeretett volna párt választani, de gát­lásai közepette a „szipó”-nál, a belélegzett ragasztónál kö­tött ki. MINDNYÁJUNK KÖTELESSÉGE A megrázó képsorok láttán érti meg a néző igazán a ki­állítás és az egészségügyi vi­lágnap jelszavát: Gyermeke­ink egészsége — jövőnk gaz­dagsága. Mindnyájunk köte­lessége óvni őket: saját gyer­mekeinket és a másokét is. Törődni velük, testi épülésük­kel éppúgy, mint lelki egész­ségükkel. Lehet vitatkozni azon, hogy ebből mennyi az állami, meny­nyi az egészségügyi, iskolai, családi, társadalmi feladat. Az viszont egyértelmű, hogy min­denkinek tennie kell. Várkonyi Endre KOSSUTH RADIO: 8. £7: „ .. nekem szülőhazám Itt e lángoktól ölelt kis or­szág”. II. rész 8.52: Liszt—Geszler: Cserkészin­duló 9. no: A. hét zeneműve (ism.) 9.30: Szíria! hangszeres népzene 9.40: Találkozás a Hangvillában (ism.) 10.05: MR 10—14. Iskolák, őrsök. barátok 10.35: Operettrészletek * 11.41: Glemba. XV/4. rész (ism.) 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nem­zeti Galériát 13.55: Verbunkosok, nóták 14.42: Élő világirodalom 15.05: Házy Erzsébet operaáriákat énekel 15.28: Nyitnikék (ism.) ío.oo: Kamaramuzsika 16.29: Zengjen a muzsika 17.05: Könyvszínpad 17.35: Filmzene 17.45: A Szabó család 19.15: Romantikus kórusművek 19.30: ,,A rózsa lelke”. Millos Aurél koreográfussal be­szélget Mélykúti Ilona 20.00: örökzöld dallamok 20.50: Kései iratok. Vicsek Ferenc riportja 21.20: Magyar népzenei feldolgo­zások a marosvásárhelyi „Maros” együttes műsorá­ból 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Sibelius: A monda — szim­fonikus költemény 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: A dzsessz világa 0.10: Az Eastman rézfúvós- együHes látszik PETŐFI RADIO: 8.05: Népzene Kambodzsából 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Társalgó <ism.) 4 NÓGRÁD - 1984. április 17., kedd 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Ifjúsági könyvespolc 12.35: Közvetítés az asztalitenisz Európa-bajnokságról, Moszk­vából 12.45: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Játékok. Kurtág György zongoradarabjait Kurtág Márta adja elő 14.00: Zenés délután 14.35: Tánczenei koktél 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Találkozás a stúdióban 16.35: Csúcsforgalom Közben: 17.20: Közvetítés az asztalitenisz Európa-bajnokságról, Moszk­vába 17.30: A Csúcsforgalom című műsor folytatása 18.00: Tini-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Gramofonalbum 19.17: Közvetítés az asztalitenisz Európa-bajnokságról, Moszk­vából 20.02: Magyar anekdotakincs (ism.) 20.35: Rakéta vagy kisnyúl. Gyurkó Géza jegyzete 20.45: Fenntartott hely 21.40: Rádiószínház 22.07* DiszkoiPk» (márc. 31-i adás ism. 22.«í2: Hollos Lajos: A toronyból (Szabó László rézíúvós ^ szextettje) 23.20: Farkas János népi zeneka­ra játszik, ötvös Klára nó­tákat énekel, Burai István gordonkázik MISKOLCI STÜDlOi 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Kulturális kalei­doszkóp. (A tartalomból: Régi épületben, új módon. Felsővadá­sziban Gazdaságirányítás és közművelődés — Filmkritika.) Szerkesztő: Antal Magda. 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: ,8.00: Tévétorna 8.05: Iskoiatévé: világnézet 8.45: Magyar nyelv 9.00: Magyar irodalom 9.20: Tájak, emberek, nyelvjárások 9.40: Fizika 10.05: Az uralkodó nyomában. Szovjet film 11.30: Képújság 14.40: iskoiatévé: nevelési központok 15.25: Deltácska 15.45: Allatmesék 16.20: Hírek 16.30: Képmaanósok. figyelem! 17.00: Színházat játszunk. 6/6. rész 17.55: Reklám 18.00: Sportmúzeum: Tóth- Potya István emlékére 18.20: Képújság 18.23: „A mi kis városunk” 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.13: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A Laurent család 10/8. rész: Feslett erkölcsök 20.55: Stúdió ’84. 21.55: Felkínálom 22.35: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 17.55: Képújság 18.00: Csak gyerekeknek! 18.20: Unokáink is látni fogják 19.00: Jó kör... 19.35: Extra septett 20.00: Henry Ford élete és kora 20.50: Az ösztön hatalma 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Asztalitenisz EB 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-htradó 20.10: A tehetséges cipész halála (15 éven felülieknek!) 21.35: A mikrobiológiai kutató­munka eredményeinek fel használása a gombatermesz­tésben 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Kamarahangverseny 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Időszerű események 22.00: Asztalitenisz EB MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-töl: Vérvonal, (lö) Színes, szink­ronizált USA—NSZK bűnügyi film. Háromnegyed 6 és 8 órá­tól: Kisvárosi fojtogató. (16) Szí­nes, szinkronizált francia bűn­ügyi film. - Kohász: Misi Mókus kalandjai. Színes, magyar báb­film. — Tarján vendéglő: Gyanút­lan gyakornok. (14) Szinkroni­zált francia bűnügyi filmvígjátélt. — Balassagyarmati Madách: Há­romnegyed 6 és 8 órától: Cicák és titkárnők. (14) Színes, szink­ronizált csehszlovák filmvígjáték. — Nagybátonyi Petőfi: Veronika Voss vágyakozása. (16) NSZK- beli film. - Pásztói Mátra: Éret­lenek. Színes, szinkronizált Pran- cia filmvígjáték. Tskolamozi: A kék madár. — Kétség: Hosszú hétvége. (14) Spanyol film. — Kisterenyei Petőfi- Megbilincsel­tek. (14) Amerikai film,"— Nagv- lóc: Tojjon el egy kávéra hoz­zánk. (16) Színes, olasz film víg« játék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom